Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-06 / 287. szám

H 5 f* t * f 1053 DECEMBER 6, TASÁRítj 9 Gyermekek egymá§közt télapó érkezése elolt — Pszt! Télapó most 200 százalékot fog teljesíteni! — Honnan tudod? — Kihúzták apu kötvényét a Békekölcsönsorso- láson! Olvasni akartam A minap utaztam s bűnö­mül legyen felróva, hogy nem volt nálam semmi ol­vasnivaló. Egy ideig bosz- szankodtam is magamra, hogy ennyire semmibe vet­tem saját magamat. Irigy­kedve kellett néznem, hogy az utazásra várók j«egyné­hány százalékának könyv, újság van a kezében és már itt megkezdték igényük kielégítését. „Hopp, meg­van! Ne búsulj csak sem­mit.!“ — lobbant fel ben­nem a megoldás szikrafé­nye. „De hiszen ott van az „lBUSz'‘-pavillon, ni! A do­hányos mellett a „Hírla­pok, Könyvek“ kiirattal.“ Egy egész csapat ember állt a pavilion nyitott abla­ka előtt. „Egy csomag cu­korkát tessék!“ „öt darab ..Éltanulót“ kérek!“ „Ide tízdeka kekszet!“ Megy be a pénz a nyitott ablakocs­kán, jönnek ki érte a kért finom dolgok. így telik el jó öt perc, amíg én is az ablakhoz érek. De ekkor be­záródott az s az elárusító , átrepült“ a másik oldalra. Ott is — a perronon — esgy sereg ember várta türel­metlenül, hogy megnyíljék szablak. Megyek én is oda kívülre. Mert hiába, az én utazásom nem lesz utazás, ha nem olvashatok! Min­denképpen egy „Matyit“ szerettem volna. De meg ilyet! Itt is úgy jártam, mint belül. Mire a nyitott ablak­hoz értem volna, bezárult az. Kétségbeesetten néztem az órára. És ekkor ... ek­kor hangzott el mellettem a „megváltás“ szava: „Új­ságot tessék!“ Egy középko­rú bácsi állt meg előttem, hóna alatt jó csomó sajtó­termékkel. Örömömben majdhogy ki nem téptem az összes „Ludas Matyó­ját. „Kérek egy „Matyit" — mondtam szerényen, nehogy eláruljam nagy mohóságo­mat. Elő is húzott egyet a mellé egy másikat is. Egy „Uj Világ“-ot. „Uj Világ“-ot már olvastam ma, — mondtam. — Meg a Sza­bad Nép“-et is, a „Nép- lap“-ot is. Nekem csak egy „Matyi“ kell most“. Erre ő fogta magát, hóna alá vágta mind a kettőt, s ment tovább. Én pedig ... nem tudtam kimondani, amit akartam, mert a hangszó­rók megelőztek azzal a be­jelentéssel: indul a vonat! ' — 03. — VAN OKA RA — Mire vág fel úgy, Sógor? — Kát nem látja? Éppen most vásároltam meg a háztáii Bimbót az állami kölcsönből. FELE SEM TRÉFA „Novemberben vasgyüjtési hónap!“ — hirdették a plakátok országszerte. Őrben is! A plakátokat az illetékesek kiragasztották, aztán a másik oldalukra fordultak. Csak november 27-én ébredtek fel. Összedugták a fejüket: „Valamit tenni kéne.“ Addig erőlködtek, míg Gerő földművesszövet- kezeti boltkezelő ágyából kipattant egy szikra. Mit számit az, hogy a községnek egy hónap alatt legalább 20 mázsa vasat illene gyűjteni. Egy-két nap és meg­lesz a terv, még túl is teljesítik. Hiszen most érkezett a faluba a disznóölések tiszteletére 10 mázsa rizskása. S közzétették a faluban, hogy aki rizskását akar vásá­rolni. az hozzon magával hulladékvasat is, mert csak így kaphat. Éljen az önkéntesség elve! Volt, aki erről nem értesült. így járt idős Kiss Sándor ötholdas dolgozó paraszt is. Messze lakik a boltból. Bcgyalogolt rizskásáért. S a legnagyobb meg­döbbenésére hazaküldték: „Keressen ócskavasat '. Mit tehetett mást, hazament és hét kiló ócskavassal tért vissza. Kapott érte két darab tejkaramellát és két kiló rizs vásárlására engedélyt. (Mert mondani sem kell, hogy Gerő boltvezető ráadásul 3 fillért fizet ki az ön­tött és kovácsolt vasért is 22, illetve 7 fillér helyett.) Az akciónak meglepő eredménye tett. Elfogyott a rizs s a begyűjtési tervet mégsem teljesítették. Nosza, elindultak hát házról házra a gyűjtők vasért. De vasat nem kaptak, Arra az alkalomra tartogatják az őriek, amikor újra rizsszállítmány érkezik a boltba! (Tamási Sándor beküldött levele alapján.) Fő o nyugalom Újsághír: A vonatok az utóbbi időben állandóan kés­nek, egy.egy személyvonat sokszor egy-két órát is. Utas: Vigyázzon, mozdonyvezető elvtárs, elütjük a teknősbékát! Mozdonyvezető: Sose aggódjék, nem megyünk mi olyan gyorsan. s. o. s. Újsághír: A komlódtótfalusi termelőszövetkezet tagjai olyan gazdagon részesedtek az almatermésböl, hogv Pestre szállítják az almát eladni, forgalmista: Te jó ég! Már megint kisegítő szerel­vényt kell kérni! Találós kérdés Egy veréb hordozza, Hat ökör nem bírja, iSok városnak van meg, Nyíregyházán nincs men. Mi azt I f'tW„<t“ y) Melegkilincs-mosgalom Uj fehértón Meglepő mozgalom ki­bontakozásának volt szín­helye Űjfehértó. Az egész úgy kezdődött, hogy no­vember 24-én megjelent az újfehértói községi tanács­nál a járási tanács keres­kedelmi csoportjának veze­tője, utána a járati tanács begyűjtési osztályának mun­katársa, majd a járási ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának két munkatársa, az­tán a járási tanács pénz­ügyi osztályának öt mun­katársa. Utána változatos látogatók következtek: a já­rási büntetőbíró adminisz­trátorával, a Terményfor­galmi Vállalat kiküldöttje, a Termelőszövetkezetek Ta­nácsa három kiküldöttje, a Tejipari Vállalat két kilói!- döttje, a Nagyhalászi Rost­kikészítő Vállalat kiküldött­je, három munkaerőtobor­zó, a Beruházási Vállalat kiküldöttje, a megyei ta- nács építési csoportjának kiküldöttje, összesen 23 ember. Jöttek a munkát el­lenőrizni. Másnap délelőtt új rekord született. Reggeltől délig 14 instruktor, ellenőr, kikül­dött stb. kereste fel az új­fehértói községi tanácsot. Jöttek a községi tanács munkáját ellenőrizni. Saj­nos, a munkára nem jutott ideje a tanácsnak, mert a látogatókat kellett fogadni, akik egymás kezébe adták a kilincset. A kilincs ki sem tudott hülni. Hát így született meg Űj- fehértón a melegkilincs- mozgalom. Arra gyanakszik a Nyíri Pajkos, hogy ilyen mozga­lom máshol Is van ... Sötét árnyak a moziban Egy hang a nézőtéren: Kik ezek a sötét alakok? Egy természetrajztanár a nézőtéren: A későn jövők kártékony családjába tartoznak. A múltban történt, ami­kor még városi rendőrség volt. Moesz, az árvaszék] ülnök panaszra ment a pol­gármesterhez, hogy a rend­őrök nem köszönnek a vá­rosházi vezető tisztviselők­nek. Nosza, a polgármester délben felsorakoztatta a vá­rosháza kapubejáratánál a rendőröket, harminckettőt összesen s az ebédre távo­zó tisztviselőket harsány hangon bemutatta. Hogy máskor megismerjék őket tisztelegjenek. Bemu­tatta Moesz urat is, aki úgy sétált el a rendőrök között, mintha azok díszőrséget áll­tak volna tiszteletére. Öröme azonban nem tar­tott soká, mert ahogy a templomhoz ért, hallja, hogy az ipari tanulók így kiáltoznak: „Nagy lopás tör­tént a városházán, most vá­lasztják ki a rendőrök a tetteseket!“ Ami a lopásokat illeti, a tanulók nem tévedtek. Hát nem volt igazuk ? és Ki mit vár Télapótól ? Az éjszaka Nyíri Pajkos elkísérte útján Télapót. Megállották egy-egy ablak alatt s ott nehéz sóhajokat hallottak, titkos kívánságo­kat lestek el. íme, ki mit vár Télapótól: Sípos Béla elvtárs, a me­gyei tanács begyűjtési osz­tályának vezetője a minisz­tertanács begyűjtési ván­dorzászlaját. — Ám ahhoz a tervet is teljesíteni kell! Áldott István elvtárs, a megyei gépesítési csoport vezetője tartalékalkatrésze­ket s ezenkívül még néhány objektív nehézséget. Az utazók — olyan lám­pákat a vonatokra, ame­lyek égnek is. Az olcsvaapáti gyerme­kek — iskolapadokat, mert a lócák már nem valók az iskolába. A nyíregyházi cipőjavító ktsz. — egy gyorstalpalót, hogy ne tartson három-négy hétig egy talpalás. A 61/2. Építőipari Válla­lat vezetői egy olyan határ­időnaplót, amelyben vég nélkül lehet nyújtani az irodaházépítés befejezésé­nek határidejét. A Nyíregyházi Ludas Ma- tyi-faliujság szerkesztősége egy ébresztőórát, hogy fel­ébredjen háromhetes mély alvásából. A nyíregyházi kenyérvá­sárlók olyan hetet, amikor nem találnak megnevezhe­tetlen idegen anyagokat a kenyérbe belesütve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom