Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-07 / 288. szám
X. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM ÁRA .»O FILLÉR 1033 ueckmhkk \'t. idő enyliiiltévvl újból hozzálálluk it szániáslioz a beb^rádiak A korai, téieleji. fagyok Belegrádon is megakasztották egy kicsit a munkát. Nem volt már sok hátra, de jónéhány dolgozó parasztnak maradt még vetnivalója is a mélyszántás mellett. Most, hogy megenyhült egy kicsit az idő, azonnal dologhoz láttak a taelegrádi gazdák. Idős Balogh József ferenctanyai dolgozó parasztnak két hold búzavetése hiányzott még. Az idő meg javulásával azonnal kiment a ve- tőgéppel a földre és elvetette a búzát* Most a trágyát hordja földjére, naponta 6—7 szekérrel is, _ Orosz András dolgozó paraszt éa harminc társa is szaporán dolgozik. Földjük egymás mellett van, megegyeztek hát a gépállomással, traktorral dolgoztatnak. Addig ék szekereikkel a trágyát hordják. Bodnár János például eddig egymaga 50 szekér trágyát hor- dott a földjére. A belegrádiak mindent elkövetnek, hogy jó termésük legyen jövőre. Kövessék példájukat a nyírtelekiek is, akik nem igyekeznek ennyire pótolni eddigi mulasztásaikat! (Székely.) A szovjet mérnökök az új gépek tervezésénél nemcsak a munkatermelékenység emelésére, hanem a munkaviszonyok meg-' javítására is törekszenek. A leningrádi Sz. M. Kirov fonó- és cér- názó kombinátban új gépeket állítottak fel, amelyeken sűrített levegős szerkezet tisztítja meg a géprészeket a gyapotportól. A: műhelyben most tökéletesen tiszta a levegő. Az új gépeket nem kel! megállítani tisztítás céljából, a legjobb minőségű gyártmányt állítják elő és egészségesebbé teszik a munkaviszonyokat. A képen: az új gépekkel felszerelt műhelyt láthatjuk. __ ___________________________ (Foto V. Fedoezejev)1 ÚJ ÉLEI — BOLDOG EMU Élt EK Irta : J. Ivanyickin főmérnök Új tekepályái avattak a postások December 5-én ünnepélyes keretek között aratták fel a nyiregyliázi nos. tás dolgozók áj teke- •versenypályájukat. A gyű- nyörű kétrészes verseny. pálya építésére J/1.000 forintot kaptak. A most átadott versenypálya azon- ban 250.000 forintot ér. .1 különbözeiét a postás dolgozók társadalmi munkával egészítettek ki. Különösen jó munkát végzett Tóth Miklós, Kovács Héla, Szabó József és Túri Ferenc. A pályaava. tásnál Debrecen és Szolnok postás tekézöi is resztvettek. A 50 dobásns versenyben a nyíregyházi postások mindkét elUÉftfk- I lüket legyőzték. A debrecenieket J7, a szolnokiakat 100 fás különbséggel. Százötvenen építenek családi liázal Dombrádon Rövidesen elkészül a nyirmadai bekötőút A dombrádi vasútállomás egyik mellékvágánya mentén valóságos hegyek vannak építőanyagból, fehér terméskőből, piros, új téglából. Minden dombrádi büszkén mondja: szép családi házak lesznek belőlük Szűcs Bertalan állami gazdasági dolgozónak, Veres Sándor termelőszövetkezeti tagnak, Tóth István egyéni gazdának és még jónéhány községbelinek. öszr szcsen százötvenen kérték eddig cs kapták meg a dombrádiak az állam segítségét családi házak építéséhez. Az új házak árát húsz esztendő alatt kell letörleszteniök. (Vass.) Teli inunk« a vajai Kuruez tsz-lien A baktat járás 18 termelőszövetkezete közül elsőként végezte el a mezőgazdasági munkákat a vajai Kuruez tsz. A megerősödött szövetkezet tagjai lelkesen dolgoztak, s ugyanolyan lelkesen láttak munkához most, a télideji vogyésér^j a tagság „egv^régze. trágyát hord a mezőre, másrészük kosárfonással foglalkozik. A téli munka is a tagság jómódjának növelését szolgálja. A nyíregyházi TJtfenn. tarló Vállalat éves tervén felül építi a nyirmadai állami gazdaság bekötő- úlját. a bekötőút, amely nagy hasznára lesz c gazda sápnak, megkönnyíti a szállítási munkát, rövidesen elkészül. Az Útfenntartó Válla, latnál már a jövő esztendei tervek készülnek. A tervek szerint az 195l.es esztendőben 20 százalékkal több munkát, fognak elvégezni, mint ezerben. Az utakon végzett korszerűsítési munkát meg. növelik. J munka közép, pontjában az országhatár, hoz vezető )-es számú pi " -f. ' a* *; bekötő 353. számú út korszerűsítése áll majd. (Szarvas Ernő.) A becsületes dolgozó parasztok leplezték le a spekulánst Nagykállőban (Tudósítónktól) Franczel András Xagykúlló-va- dastanyai 19 holdas középparaszt sosem volt a beadásukat becsülettel teljesítő dolgozó parasztok közt. Nem is szerették őt. mindenfelé úgy nevezték, hogy „a spekuláns Franczell”. Odáig ment most már Franczel András, hogy több, mint kilenc mázsa napraforgó, félvagon, nyi burgonya, ezer liternyi tej, negyven kiló baromfi beadását egyszerűen megtagadta. Mi több, még 18 mázsa kenyérgabonával is adósa az államnak. Bedig mindenki tudja róla, hogy jó termése volt, lenne miből teljesíteni a beadást. Többszöri felszólítás után felkeresték az elszámoltató bizottság tagjai, de eredmény nélkül tértek vissza. Semmit sem találtak Franczel Andrásnál. Végül is a ^spekuláns Franczel” becsületes szomszédai derítették ki az igazságot. A járási tanácsnak tudomására hozták, hogy Franczel ötven mázsa burgonyát, húsz mázsa kukoricát és még niás terményt is alsódaburi rokonához szállított, hogy ne találjanak semmit nála. Az is kiderült, hogy a ,,spekuláns Franczel” rokona, Rinyu Mihály, a nagykállói tanács nyilvártartási csoportjának vezetője „okosította ki” és ő értesítette arról is Franczelt, mikor mennek hozzá az elszámoltató bizottság tagjai. Sőt még azt is megtette — visszaélve hivataíávál —, hogy jogtalanul sertésvágási engedélyt adott a spekulánsnak. Itinyu Mihály ellen szigorú fegyelmi eljárást indítottak. Franczel András megbüntetését pedig azok a dolgozó parasztok követelik, akik becsülettel eleget tettek az állam iránti kötelezettségüknek. (H.L.) .4 csengeri Lettin tsz. tag jutunk Jónitídju láttán több egyéni gazda lépett u szövetkezetbe (Tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt ünnepet ültek a csengeri Lenin termelőszövetkezet tagjai. Zárszámadási gyűlésükön azt ünnepelték, hogy nagyszerű, bőséges jövedelmet hozott szá. inukra az esztendei szövetkezeti munka. Velük együtt ünnepellek Kiss (Sándor üemjén László és Jakab László egyénileg dolgozó parasztok is, aki. két kérésükre ott, a zár- számadási gyűlésen felvettek a szövetkezet tag- jui közé, Az ú i belépők elmondották: már régen figyelik a szövetkezet munkájút. S most már *iríépp meggyőződlek arról, hogy jómódjukat a Lenin tsz.ben találják meg. A szövetkezeiben — a természetbeni j úttal ásókat is pénzben számolva — 58 forint fillért ér egy munkaegység. .1 három és félkilónyi búza, a hét kilónál is több alma, az árpa, cukor, szilva, dió, mák, pálinka és még sok egyéb természetbeli mellett tíz forint 39 fii. lér készpénz is jutóit a tagok eQV-egy niunkaegy. ségére. De vegyük csak Kiss Ilona DISZ-fiatait, aki „csak” 339 munkaegységet szerzett: közel húszezer fo. rint volt a jövedelme. Juhos elvtárs )80 munkaegysége után 28.000 forintos jövedelemnek örül. heteit. De jól tudják a Lenin tsz. taglal, meg a kívülállók is, hogy nemcsak az volt az esztendei ja. vedelem, amit kiosztottak a munkaegységekre. Hanem az is, amennyivel gyarapítót Iák a k özös vagyoni. Saját erőből végez, lek el 108.250 forintos építkezési, növelté': gép. parkjukat és állatállományukat. Szövetkezeti alap juk 666.335 forint, amelyből cgy-egy tagra 776'.} fo. rint esik. A következő évre vetőmag, ég takarmányalapot is létesített a szövetkezet. Szociális és kulturális célokra 5000 forintot tettek félre. Volt miből gazdagok. lak a jövőre. Nagyszerű terveket készítettek. Hal. tenyésztést, nyűltenyész- tcst kezdenek, méhészeiét is létesítenek és megnövelik baromfiállomány ii. kát a gazdálkodás többi ágának kiszélesítése, tő- kéletesítése mellett. Jövőre még nagyobb jövedelmet akarnak elérni. ÜLHESS ZSIGMOXD. Amikor fiatal boriszlavi munkásokkal beszélgetek és szóba kerül a kárpát vidéki dolgozók szomorú és örömtelen múltja, elvonulnak szemem előtt a szolgaságban és nyomorban töltött évek. Akkoriban Boriszlavban éhező, munkanélküli vagy kimerítő munkában elgyötört emberek ölkCK. Atyám, az öreg olajfúró munkás emlékezetében még úgy él Boriszlav, amilyennek csak a régi öregek látták ezt a várost. Piszkos fúrótornyok nyúltak az ég felé, a mély gödrökben és aknákban éjjel-nappal görnyedten dolgoztak a munkások. Állandóan munkanélküliség, elbocsájtás és pusztulás fenyegette a dolgozókat. Sokan emlékeznek még Gacev fúrómunkás szörnyű pusztulására: elégett a fúróaknában kitört tűzvésznél. Trisler, az amerikai pénzmág- ”-áe«slakájé, a .Standard Nobel” amerikai társaság boriszlavi kirendeltségének igazgatója embertelen kegyetlenséggel bánt el az áldozat családjával. Amikor Gacev özvegye két árva gyermekével segélyért könvörgött az igazgatónál, Trisler ráordítatt, hogy azonnal hordja el magát az irodából. — A kapitalisták aljas és lelki- ismeretlen szolgája így kiabált: „Ez az ostoba paraszt tönkretette a fúróaknát és te még segélyt akarsz? Mindjárt tűzbe dobatlak téged is kölykeiddel együtt” __ — mesélik a szemtanuk. Sombrovics előmunkás is a kigyulladt olajban égett el. S még hány testvérünk fulladt meg az olajgödrökben, hányat pusztított el a gáz és a beomlott föld! Történelmi dokumentumok is tanúskodnak ezekről a szörnyűségekről. 1937-ben Lvovban megjelenő „Uj óra” című lapban a következő hír jelent meg: „Boriszlav közelében, a szhod- nyicai erdőben egy középkorú férfi és nő holttestére akadtak. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a halált gázmérgezés okozta.” Nehéz idők jártak akkoriban. v dolgozód a Icgiiiinci ilooo m:m- ,a árán is alig tengették életüket, dig tudták megmenteni családjukat az éhhaláltól és a megfagyás- tól. A kapitalisták megnyomorították az emberek éleiét. Kifosztották a gazdag olajlelőhelyeket. Tolwinsky lengyel burzsoá tudós is kénytelen volt beismerni, hogy a XX. század 30-as éveiben rabló- gazdálkodással kizsákmányolták a boriszlavi olajlelöhelyeket. A! szovjet olajkutatók mentették' meg a kárpátvidéki olajmezőket' a végső pusztulástól. Apám, aki ma bonyolult gépe-* két irányít, sokat mesélt nekem! a múltjáról és arról, hogyan har-, coltak a munkások a szabadsá-1 gért és jogaikért. A boriszlaviakj — akárcsak az akkori Galícia va-[ íamennyi lakosa — Kelet felől) várták a szabadulást, onnan, ahol) a proletariátus a kommunista pár** vezetésével 1917 októberében megdöntötte a kapitalizmust és meg-: teremtette a legigazságosabb) rendszert a világon. Az Ukrajná-j tói erőszakkal elszakított nyugati! földek lakói rendíthetetlenül hit-! íék, hogy eljön a régvárt sza-j badság. És a hosszú harcban kivívott) boldog élet meg is érkezett. Mindén lenesnél érezhetjük kommunista párt és kormányunk gondoskodó kezét. Az olaj-j fúrásnál most nagyszerű gépeket alkalmaznak. A városban minden! a dolgozó embert szolgálja: új) lakónegyedeket, kultúrpalotát, iskolákat, filmszínházakat, klubo-í kát, könyvtárakat, stadiont, kórházakat, poliklinikát, bölcsődéket, napköziotthonokat, tereket, par- kokat létesítettek. Napról-napra szépül a város.) Este villanyfényben úsznak az! utcák, a parkokban és tereken) jól öltözött emberek sétálnak. Ne-' héz lenne megkülönböztetnünk,! melyik a munkás, melyik a mér-' nők. Ezen különben felesleges is! töprengenünk, hiszen az egyszerű! munkásból holnap mérnök lchet.l Én például munkás voltam, esti) iskolában tanultam, majd a lvovi] politechnikai főiskolára jártam és most mérnök vagyok. A burzsoá rendszerben nem is remélhettem volna, hogy diplomát szerzek. Nem gondolhatott erre Ljev Pilkiv és Vlagyimir Frider, Vaclav Ovszik és Vlagyimir Mihalevics sem. akik most zintén mérnökök és az olajipar-1 ban dolgoznak. Milyen boldog a szovjet cinbe-] rek élete! Megváltozott a város,! megváltoztak az emberek. A munkások megtanulták, hogyan kell kezelni a bonyolult gépeket,! műszereket, hogyan kell észsze-i ríien kiaknázni az olajlelőhelyc- ket. A Kárpát-vidék dolgozói lelje-1 sítik a XIX. pártkongresszus tör-] lénelmi jelentőségű határozatait, élenjáró munkamódszereket al-! kaimaznak és a bakui munkásokkal versenyezve, kiváló eredményeket érnek el. Sok olajat adtunk eddig is szeretett hazánknak, de ezután még többel termelünk. Ez a szovjet dolgozók törvényei uIhI , . U I i^H n H jk HM I táj V K mk jg§ J|p JyggP y n f | a^mo^szabolc^^zatmarhecye^itottsIcIna^lapja * MEGYÉNK MINDEN TÁJÁRÓL *
