Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-31 / 307. szám
N É F’ LA l> uiöö december jm.csctür ; >!■£ Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Ucgedilg elvtdrs beszédének első vészét tegnapi számunkban küzdi, tűk. As alábbiakban közöljük a folytatását.) Népünk élelmiszerekkel valú ellátásában a kenyérgabona után a legnagyobb jelentősége az állattenyésztésnek van, mert az élelmisze. rek között fontosság szempontjából a kenyér után közvetlenül az állattenyésztés termékei: a hús. a zsír, a tej, a tojás következik, ugyanakkor az állattenyésztés jelentős nyersanyagot szolgáltat a könnyűipar számára is: nyersbőrt, gyapjút stb. Országunk állatállománya a felszabadulás után gyorsan fejlődött. Dolgozó parasztságunk, termelő- szövetkezeteink és állatni gazdaságaink dolgozói erőfeszítésének eredményeként állatállományunk jelenleg nemcsak eléri, hanem meghaladja a felszabadulás előttit. A hozam azonban hallatlanul alacsony; az állatállomány számához képest a szarvasmarha- és sertéstenyész- tó-s kevés húst, tehénállományunk pedig kevés tejet. ad. Számbelileg ugyanannyi áll at létszámmal, ugyanazon fajtákkal e hozamokat legalább 50 százalékkal tudnánk emelni a takarmányozás és gondozás megjavításával. Miért van ez? A. legfőbb oka az, hogy nem rendelkezünk szilárd ta. Uarmányalappal, de hozzájárul ehhez az is. hogy az állattenyésztés i'jiesztésében a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kevésbité voltak érdekelve. mint a növénytermelés egyes ágazataiban. Különösen áll ez a szarvasmarhatenyésztésre, amely jelenleg a legelmaradottabb tenyésztési ág, elsősorban azért, mert ezen a területen sértettük nt.eg a legdurvábban az egyénileg gazdálkodók és a termelőszövetkezeti tagok egyéni érdekeit. A szarvas, marhatenyésztők a szabadonvá- gásra átvett szarvasmarháért mindössze 0.50 Pt-tal kaptak többet, mint a beadási kötelezettség teljesítésében átvettért. Ez nem késztette a dolgozó parasztokat arra, hogy hizlalják szarvasmarháikat, ezért az átlagos vágási '• súly évről-évre csökkent és ez soktízezer mázsával csökkenti a s za rvasmarha ten y észt ésből nyer t hús'hozaniot. KUlönsen súlyos hibák voltak a téhéntartás körül, amit mutat az is. hogy összszarvasmarhaállomá- nyunk növekedése mellett a tehénállomány elmaradt: míg az ossz- szarvasmarhaállomány 354.000-rel meghaladja az 1038-ast, addig a tehénállomány éppen csak eléri. A tehénállomány fejlődését elsősorban, az akadályozta, hogy a tejbeazzal is segít, hogy az új telepítésű szőlőterület négy évig teljesen mentes a bor-, termény- és állatbeadás alól. gyűjtés kivetése tehenenként történt, függetlenül a föld nagyságától és egy-egy teliénre a tejbeadási kötelezettség viszonylag magas 1— öt-hatszáz liter — volt. '•A minisztertanács rendeletéi eze- keif’V súlyos hibákon részben már segítettek; így jelenleg a beadási árnál lényegesen magasabb, több mint háromszorosa a szabadfelvásárlási ár és ez a minőségtől függően még magasabb is lehet. Párt- és tanácsszerveinknek mindent el kell követniük azért, hogy u dolgozó parasztok és termelő- szövetkezetek szarvasmarháikat megjavítva vagy felhizlalva adják át vágásra és ezzel a vágási súlyt darabonként rövid idő alatt legkevesebb 1 mázsával felemeljük. Ezen reális célkitűzésnek az elérése — összlakosságot és még a csecsemőket is figyelembevéve — közel 4 kg-inal emeli az elfogyasztható hús mennyiségét. E cél elősegítése érdekében a szar vasmarha fel vásárlás és vágások zömét az eddigitől eltérően a nyári és késő őszi időszakra kell helyezni, hogy a dolgozó parasztság olcsó takarmányával tudja szarvasmarháit feljavítani. A tejbegyüjtés új rendszere lényegesen megnövelte a tehéntartásban mind az egyéni parasztok, mind a termelőszövetkezetek érdekeltségét. A szarvas marha tenyésztésben a lehetőségeket növeli az. hogy kiváló hazai szarvasmarhafajtával rendelkezünk, az ú. n, magyar- tarkával. amelyik megfelelő tenyésztő! munka mellett sok és magas zsírtartalmú tejet és ugyanakkor jóminőségü búst is ad. Pontos feladat ennek a fajtának továbbfejlesztése és jó tulajdonságai kibontakozásának elősegítése. Szarvasmarha állomány mik minősége további javításának célja a tejhozam növelése és a tej zsírtartalmának emelése. A magyar tarka teliénfajiának szinte minden egyes egyede képes jő takarmányozás mellett 3003 liter tejet adni. mégis országos állagban a mi tehénállományunk évente átlagosan csak 1400—1000 liter tejet ad. A tehenek takarmányozásán és gondozásán múlik »*, hogy ezen a helyzeten változtassunk és ugyanezzel az állománnyal is sokkalta több tejet termeljünk. A tejhozamnak átlagosan 500 literrel való emelése, ami a takarmányalap megszilárdítása esetén 2 3 év alatt elérhető, már lehetőséget ad arra, hogy városban, és faluban igazi tejbűséget teremtsünk, mert így megkétszerezhető az áruforgalomba kerülő tej meny- nyisége. A tenyésztési munka fejlesztése érdekében ki kell szélesíteni a törzskönyvezést és be kell vonni nemcsak az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok teheneit is, és a törzskönyvezett tehenek -számát 2—3 év alatt legkevesebb 100.000-re kell emelni. A törzskönyvezett, azaz a legjobb minőségű tehenek számára kell biztosítani a legjobb előfeltételeivel1, így elsősorban megfelelő mennyiségű takarmányt. Helyre kell állítani a virágzó .íznr vasmarha tenyésztést Somogy megyében a Kapós-völgyében, Tolna megy élten Konyhád vidékén, Győr- Sopron megyében Mosón környékén és a Rábaközben. A lótenyésztés fejlesztése érdekében elsősorban is azt a nézetet kell felszámolni, amely szerint a gépesítés csökkenti a lótenyésztés fontosságát és megengedhetővé teszi a ’óállomány lényeges csökkentését is. Sok tapasztalat mutatja azt. hogy a mezőgazdaság belterjességének növelése, a haszonállatállomány emelkedése még magasfokú gépesítés mellett sem teszi feleslegessé a jelenlegi lóállomány fenntartását, sőt még annak bizonyos növelését is megköveteli. Lóállömányunk fejlesztésénél az állományt számbelileg nem kell lényegesen növelni, hanem a minőség további javítására kell törekedni. A magyar lótenyésztés méltán jóhírü. tenyésztésünk és lóállományunk minőségileg elérte a félszobaclníás ’éíőttit, lovaink többsége húzúképessegben is, gyorsaságban is megfelelő állapotban van. Lótenyésztésünkben nagy gondot kell fordítani ménlőállományunk további javítására, és a kancaállomány nagyobb arányú csikóztatá- sára: jelenleg ugyanis kancaállo- mánytmknak országosan mindössze ‘>8.9 százaléka ad évente csikót, Pz'em százalék "fölemelésé 5 százalékkal, amely nem lehetetlenség, évente több mint 10.000 csikóval jelentene többet, amely mind az állomány emelése. mind export szempontjából nagyjelentőségű. Ennek elősegítésére kormányunk elengedi az adót a kancák után azon évben, amelyben csíkoznak: a törzskönyvezett kancák után pedig két évre. Az ország lakosságának hússal és zsiradékkal való ellátásában a legnagyobb jelentősége a sertéstenyésztésnek van, mely a hússzük- séglétek kielégítésében jelenleg lényegesen nagyobb helyet foglal el, mint a szarvasmarha. közel kétszerese annak. Sertésállományunk fejlesztésénél a vágási átlagsúly növelése mellett a legdöntőbb a takarékos takarmányozás, hogy minél kevesebb és olcsóbb takarmányból minél több húst és zsírt tudjunk előállítani. Ezen cél elérése érdekében tovább kell javítani sertésállományunk minőségét, feltétlenül fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni. különösen a szaporaság szempontjából a magyar mangalica-fajtát, amely sok zsírt ad. Tovább kell fejleszteni a már meghonosodott nagy fehér hússertést. amelyik szapora és gyorsan fejlődő. Sertésállamflfiyunknak alapját a továbbiakban is e két fajtának kell képeznie. Emellett Rács. Kiskun megye déli járásaiban és Szabo’cs megye szatmári részében tovább kell fejleszteni és lel kell virágoztál ní a Oormvall-seríésfc. nyéSzíését. A tenyésztők többévi izedes tapasztalatai kétségbevon hatatlanul bebizonyították, hogy különböző sertésfiijták keresztezéséből származó növendékek sokkal életképe- sebbek. gyorsabban híznak és jobb a takarmúnyfellmsználúsuk. Ezért szélesen el kel! terjeszteni nemcsak állami gazdaságokban és térA jelenlegi begyűjtési rendszer ebben érdekeltté tesz minden termelőszövetkezetet és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot: a pótlás után ugyanis jelentős begyűjtési kedvezmény jár. jóllehet, ez nem jelent semmiféle terméskiesést, sőt, megteremti az alapját a szőlő termőképessége gyors 'növelésének. Komoly erőfeszítéssel az elkövetkező három évben szinte teljes egészében pótolni tudjuk egész szőlőterületünkön a tőke. hiányt. Ugyanakkor hozzáfogunk új szőlőterületek létesítéséhez is, részben a Duna—Tisza-közti ho. biokon, ahol a további szőlőtelepítésekre nagy lehetőségek vannak, és ahol a szőlő különösen bő termést ad. és emellett a történelmi -zölővidékeken. mindenekelőtt Tokaj és Badacsony vidékén. Emel. lett mindenütt, ahol a szőlőtelepítés előfeltételei megvannak, főleg olyan területen, ahol a mezőgazdasági művelés eredményesen nem folytatható, támogatni kell a termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztok törekvését új szölőtele- pek létesítésére. A szőlőt telepítő gazdáknak s termelőszövetkezeteknek államunk Az elmúlt években a gyümölcsösök és a szőlők termésátlagait csökkentette az, hogy nem gondoskodtunk elegendő mennyiségű nö- vényvédőszerről. négy hiány volt rézgálieban, nikotinos permetező- szerben stb. Érvényesült olyan helytelen elgondolás is, hogy ezeket a termeléshez nélkülözhetetlen anyagokat csak azok kaphatják meg. akik termékeik egy részének átadására szerződést kötöttek. Ezt a módszert, mint teljesen helytelent, el kell ítélni. A gyümölcs- és szőlőtermeléshez szükséges minden anyagot, a rézgálicot, a szőlőkarót, háncsot és egyéb anyagokat, szabadon kell a termelők rendelkezésére bocsátani, a kereskedelmi hálózaton, elsősorban a földműves- szövetkezeteken keresztül. Ezeket az anyagokat biztosítani kell még komoly áldozatok, még Import árán is. Hazánk mezőgazdaságának felemeléséhez szorosan hozzátartozik gyümölcs- és szőlőtermelésünk felvirágoztatása, ezért mindent el kell követni gyümölcs-', szőlő- és bor. gazdaságunk gyors rendbehozására és t o v ábbfe.j 1 eszí ésére. Vili. Az állattenyésztés fejlesztéséről melöszövetkezetekben. hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál is az ú. n. haszonállat- keresztezést. Ebből a célból a köz. ségeknsk többfajta kant is kell adni. Az állami gazdaságok sertéstenyészeteinek mintegy 50 százalékát fokozatosan törzstenyészetté kell fejleszteni, amelyek nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egyénileg gazdálkodók, számára is tudnék nevelni tenyészállatokat: kant és kocasüldőt A juhállomány fejlesztésére mind számbelileg mind minőségileg nagy gondot kell fordítani és a dolgozó parasztokat az eddiginél sokkalta inkább érdekeltté kell lenni a gyapjú termelésben. Meg kell szüntetni azt a lehetetlen állapotot, amely most a juhtenyésztést jellemzi, hogy a juh- tonyésztő a tejből — ami a juhnál csalt másodtermék — közel ill üst él- szerannyi jövedelemre tud szert tenni, mint a főtermékből, a gyapjúból : ezért a gyapjú árát a jelenlegi 14 forintról fel kell emelni 36 forintra. A juhállományt számbelileg is jelentősen lehet fejleszteni, éspedig nemcsak ott, ahol nagykiterjedésű julilegelők vannak. hanem szinte az ország minden területén, és a juhtenyésztés révén állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink olyan takarmánynyerési lehetőségeket tudnak kihasználni, amelyet a szarvasmarha vajry a sertés nem hasznosít. Főleg a siló- zás segítségével nagyobb gondot kell fordítani a juhok téli tartásába, mert ez növeli a gyapjúhoza* mot és a szapora súgót. A mezőgazdasági in A mezőgazdasági termelés általános felemelése a talaj termőképességének fokozása, az állattenyésztés hozamának növelése nagy mértékben a gépesítés színvonalának emelésétől függ. Mindazok a rendszabályok, melyeket a mezőgazdasági termelés érdekében alkalmazni akarunk, a mezőgazdaság intenzívebbé tételét jelentik és egyben növelik a munkaerőszükségletet. Mezőgazdaságunkban viszont jelenleg is nagy a munkaerőhiány, mert az elmúlt években soktízezer mező- gazdasági dolgozó ment el a városba, az iparba. Ezen kérdésnek egyetlen megoldása a mezőgazdasági munkák gyors gépesítése, mert ez megsokszorozza a munka termelékenységét és egyben könnyebbé teszi a mezőgazdasági munkákat, amelyek közismerten a legnehezebb munkák közé tartoznak. A mezőgazdaság gépesítésének tervezett üteme az elkövetkező három évben átlagosan évente mintegy 60.000 mezőgazdasági dolgozó munkaerejét pótolja. Ez tehát annyit jelent, mintha 1950. végéig a mezőgazdaságban dolgozók számát 180.000-re! növelnénk. Ez a gépesítés a mezőgazdaságban nem tesz feleslegessé munkáskezeket, mert a mezőgazdaság intenzívebbé, belterjesebbé tételével együtt körülbelül hasonló arányban nő a mezőgazdaság munkaerőszükséglete is. A mezőgazdaság gépesítésének szinte korlátlan lehetőségei vannak a nagyüzemekben, állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben, ezért a mező- gazdasági munkálatokat elsősorban itt, a mezőgazdaság szocialista szektorában kell gépesíteni, de emellett gépi segítséget kell nyújtani az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. A mezőgazdaság gyors fellendítését azért tűzhettük ki célul, mert népgazdaságunk ereje, iparunk fejlettsége, a Szovjetunió és a népi demokratikus. országok baráti támogatása lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaság igényeit megfelelő gépekkel gyorsan ki tudjuk elégíteni. A mezőgazdaság Az eddiginél sokkul nagyobb gondot kell fordítani a baromfitenyésztés fejlesztésére is és ennek érdekében meg kell növelni a keltetőkapacitást és még 1954-ben 11 millió naposcsibét kell eladni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. termelőszövetkezeteknek és a városi lakosoknak. A tyúkfélék közül elsősorban a magyar sárga- és a magyar fehér- fajtákat kell tenyészteni, mert rz a két fajta a magyar viszonyokhoz jól alkalmazkodó, jő gondozás és tenyésztés mellett megfelelő mennyiségű tojást és ugyanakkor jó húst ad. Városok körüli térni elősző vetkszetekben és állami gazdaságokban létre kell hozni-- kizárólag tojástermelés célja’ 5! — nagy leghorn-tenyészeteket is. Az ország lakosságának hússal való ellátásában a haltenyúsztös-' nek százalékosan jelenleg kicsiny a szerepe, de fejlesztésére nagy le- Illőségekkel rendelkezünk, ezért nem hanyagolhatjuk el az állattenyésztésnek ezt az ágát sem. Ál-| land • segítséggel és támogatással* 1056 ra a tógazda súgok térti letét a| termelőszövetkezetekben a jelenlegi! 500 kataszteri holdról mintegy! 0500 kataszteri holdra emeljük fel! és továbbfejlesztjük az állami tó-! gazdaságokat is. Ezzel az összhal-1 hozam 19ő6-ra országosan el kelt hogy érje a 200.000 mázsát, ami a! jelenleginek négyszerese. összefoglalva: az állattenyésztésen belül a fő feladat a hozamok növelése, hogy hússal, zsírral, tej-! jel, tojással kielégítően tudjuk eV látni lakosságunkat. unkák gépesítéséről gépesítésére e célra az elkövetkező két-három évben a mező-' gazdasági beruházásokból leg-: alább 3 milliárd forintot kell fordítani. A mezőgazdasági munkák kö-<‘ zül ma a legfontosabb feladat azj alapvető munkák, a szántás-ve^ tés és egj'éb talajmunkák gépe^' sítése. Jelenleg még a mezőgaz-* daság szocialista szektorában sem. sikerült megfelelően gépesíteni ezeket a munkákat. Igaz ugyan, hogy az állami gazdaságok és; termelőszövetkezetek a szántása vetést szinte teljes egészében géppel végzik, de a munkák nem megfelelő időben történnek. Megkésünk a tarlóhántással, az őszi mélyszántással és legtöbbször a vetéssel is, márpedig ez a késedelem gabonából kát. holdanként könnyen jelent egy-, kettő-, sőt négymázsás terméskiesést is. Ugyanezen alapvető talajmun- kákhoz kell a legnagyobb segítséget adni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. Több év tapasztalata azt mutatja, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok jelenlegi fogatellátottságuk mellett nem bírnak idejében megbirkózni a nyári és az őszi munkálatokkal. Az Idén is, míg az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek az őszi mélyszántás tervét december 15-ig 93.3 százalékban teljesítették, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mindössze 68.5 százaléknál tartanak. A mezőgazdaságban nagy nehézségeket okoz — különösen a szocialista szektorban — a kapások megművelése. Ezért a növényápolási munkákat az eddiginél gyorsabban kell gépesíteni. E cél érdekében el kell látni a mezőgazdaságot négyzetes-vetőgéppel; de négyzetesen kell vetni a legfontosabb kapásnövényeket, a kukoricát, napraforgót, és négyzetes-fészkesen kell ültetni a burgonyát. addig is, ameddig elégséges számú géppel nem rendelkezünk. A növényápolási munkák gépesítése érdekében növelni kell (Folytatás a. 5. oldalon.). IX.
