Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-31 / 307. szám

1053 DECEMBER 31, CSÜTÖRTÖK N É C I. A lJ Hegedű« And rá« elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Folytatás a 2. oldalról.) az Universal-traktorok számát; a gépállomásokat és az állami gazdaságokat olyan munkagépek­kel, elsősorban kultivátorokkal kell ellátni, amelyek segítségével a növényápolási munkák gépesit- lietők. Célul kell kitűzni, hogy 1956-ra az állami gazdaságok s termelőszövetkezetek ncvényápo- lási munkáit legalább 45 száza­lékban gépesítsük. A mezőgazdasági munkáit kö­zött nagy gondot okoz a megter­melt növények veszteségmentes betakarítása. A betakarítási mun­kák meggyorsítása és veszteség- mentessé tétele érdekében tovább kell gépesíteni a kalászosok ara­tását, részben kombájn, részben aratógép segítségével. Az eddigi­nél nagyobb mértékben kell gé­pesíteni a füvek és a pillangós­virágúak kaszálását, és hozzá kell lógni a kukorica, a cukorrépa és a burgonya betakarításának gé­pesítéséhez is. A mezőgazdasági munkák gé- gépesítésében talán leginkább az állattenyésztésben maradtunk el. Az állattenyésztés fejlesztése ér­dekében meg kell gyorsítani az önitató-berendezések gyártását, a takarmányelökészítés, a takar­mány- és trágyaszállítás gépesí­tését. A mezőgazdaság gépesítése nagy, de végrehajtható feladat «lé állítja iparunkat. E feladat teljesítése érdekében feltétlenül /áltoztatni kell azon a módsze­ren, ahogy egészen a legutóbbi időkig az ipar vezetői, maga a kohó- és gépipari minisztérium is, a mezőgazdasági gépgyártást és a mezőgazdaság alkatrészekkel való ellátását kezelték. Eddig ugyanis gépgyártásunknak ez a fontos területe a mostohagyer­mek szerepet játszotta és a me­zőgazdasági gépgyárakat látták el a legrosszabbul anyaggal, ennek fejlesztésére fordították a legki­sebb összegeket. Ez a helyzet oda vezetett, hogy olyan egyszerű me­zőgazdasági gépeket is, mint a vetőgép, az eke, a kultivátor, nem kielégítő minőségben gyártottak. Ezen a helyzeten gyorsan vál­toztatni kell; az ipar elsőrendű feladatává kell tenni a mező­gazdasági gépek, gépalkatrészek gyártását, a mezőgazdaság gépe­sítésének biztosítását. A mezőgazdasági munkák gyors gépesítése azonban korántsem csak az iparon múlik, hanem nagy mértékben a mezőgazdaság­ban dolgozókon, akik ezeket a gépeket használják, elsősorban a gépállomások és az állami gaz­daságok dolgozóin és vezetőin. Meg kell állapítani, hogy a traktorok kihasználása ebben az évben átlagosan 35 százalékkal emelkedett. Olyan kitűnő trakto­risták fejlődtek ki ebben az év­ben, mint az alsóleperdi állami gazdaság sztahanovistái: Hegedűs Sándor és Horváth Mihály, akik december 14-ig 3555 normálhold talajmunkát végeztek és ezzel évi tervüket 408 százalékra tel­jesítették — (sztahanovistáink si­llerének egyik magyarázata, hogy gépüket gondosan ápolják, kar­bantartják). — A mezőgazdaság­ban általában továbbra is rend­kívül alacsony színvonalon mozog a gépek kihasználása és különö­sen tűrhetetlen a helyzet a gé­pek ápolása és karbantartása kö­rül, amely sok gépállásra, alkat- részpazarlásra és a gépek gyors elhasználódására vezet. Nagyon sok gépállomáson az igazgató és a főgépész nem ellen­őrzi rendszeresen a kötelező fo­lyó karbantartás elvégzését. Még mindig előfordul olyan eset, hogy a gépállomási igazgató arra a kérdésre, hogy hogyan kell el­lenőrizni az I. számú karbantar­tás elvégzését a munkában lévő traktoron, azzal válaszol, hogy meg kell nézni, nerr poros-e a traktor. Ebből a szempontból még rosszabb a helyzet a gépál­lomásokat irányító felsőbb szer­veknél, így a gépállomások me­gyei igazgatóságainál és a föld­művelésügyi minisztériumban. Ez persze nemcsak a szakmai hozzáértés hiánya miatt van így. Nagy szerepe van ebben a laza fegyelemnek, a lelketlenségnek, ami egyes gépállomásokon és ál­lami gazdaságokban a traktoro­sok és múhelymunkások között eluralkodott, és a földművelés- ügyi minisztérium gyenge ellen­őrzésének. ' A gépállomások munkájának egyik legnagyobb hiányossága az, hogy a gépi munka hatása a ter­mésátlagok növekedésében nem mutatkozik meg, mert a gépi munkák minőségére nem fordíta­nak gondot. A gépállomások igaz­gatóinak, főagronómusainak és fögépészeinele jelentős része még mindig nem érti, hogy csak ak­kor lehet jónak értékelni a gép­állomás működését, ha körzeté­ben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok termésátlagai a munkák gépesítése segítségével nőnek. — Hiába teljesíti a gépállomás ide­jében a tervét normálholdakban, ha mázsákban rossz az eredmény, ebben az esetben nem dicsére­tet, hanem elmarasztalást érde­mel. A mezőgazdaság számára jut­tatott gépek jobb kihasználása és a munkák minőségének meg­javítása érdekében mindenek­előtt meg kell javítani a trakto­risták műszaki kiképzését és a mezőgazdaság műszaki káderek­kel való ellátottságát. A trakto­risták jobb kiképzése érdekében iavasolja a Politikai Bizottság, hogy 1954-ben az iparitanulókép- zéshez hasonló traktorosgépész- képző tanulóintézeteket kell nyit­ni másféléves oktatási időtartam­mal, emellett az idősebb korosz­tályok és a katonaviseltek számá­ra a földművelésügyi miniszté- rium szakoktatási rendszerében hathónapos szaktanfolyamokat kell szervezni, ahol a már gya­korlattal rendelkező fiatalok trak- torosgépész-oklevelet nyerhetnek. A mezőgazdasági termelés álta­lános fellendítésének célkitűzése megköveteli, hogy a mezőgazda­ságot irányító szervek, a föld­művelésügyi minisztérium, a me­gyei és járási tanácsok, továbbá azok mezőgazdasági osztályai munkájában lényeges változás történjék. A mezőgazdaság területén mu­tatkozó elmaradás egyik oka az, hogy a földművelésügyi minisz­térium és a volt állami gazdasá­gok és erdők minisztériuma is bürokratikus módon dolgozott, és részben dolgozik még ma is, mun­kája nem a feladatok tényleges elvégzésére, a gazdasági szerve­zőmunkára irányul, hanem utasí­tások tömkelegének gyártására és kiadására. Hozzájárult mindehhez az is, hogy a központi apparátusok lét­száma felduzzadt nemcsak Bu­dapesten, hanem a megyei köz­pontokban is. Emiatt mezőgazda­sági szakembereink jelentős ré­sze nem vesz részt közvetlenül a mezőgazdasági termelés irányítá­sában, hanem különböző irodák­ban ül, bürokratikus munkát vé­gez, elszakítva a mezőgazdasági, termeléstől. Ezt a képet ki lehet egészíteni még azzal, hogy hasonló bürok­ratizmus és túlzott centralizálás mutatkozik egyéb, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos szerveknél is, különösen a begyűjtési mi­nisztériumban, de a különböző termeltető vállalatok is a szak­emberek százait kötik le irodai vagy szakértelmet nem kívánó szervezési munkával. A mezőgazdaságfejlesztési Pro­gramm nagy feladatot ró a me­gyei, járási és községi tanácsok­ra, mezőgazdaság) osztályaikra. A mezőgazdaság területén a túl­zott centralizálás azzal járt, hogy a járási és megyei tanácsok és mezőgazdasági osztályaik hatás­köre rendkívül leszűkült, minden Növelni kell a körzeti és ve­zető machanikusok műszaki kép­zettségét is és számukra az ed­diginél hosszabb tanfolyamokat kell tartani és ugyanakkor na­gyobb számban kell a mezőgaz­daságba gépésztechnikusokat kül­deni. A mezőgazdaság gépesítése kö­rüli hibák egyik legfőbb oka, hogy a traktorvezetők és mecha­nikusok a gépállomásokon és ál­lami gazdaságokban a rossz szo­ciális ellátás, a munka szerve­zetlensége miatt gyakran változ­nak. Ezen a helyzeten is változ­tatni kell. Gondoskodni kell ar­ról, hogy a traktoristák és kom­bájnisták mindennapi életükön keresztül érezzék, hopv pártunk és kormányunk, a gépi munka jelentőségének megfelelően foko­zott megbecsülésben részesíti a jóldolgozó traktorost és kom- báinistát. Ezért meg kell javítani életkörülményeiket. biztosítani kell számukra a szórakozás lehe­tőségeit is és munkaközben el kell őket látni melegétellel. Feltétlenül meg kell erősíteni a gécállomások és állami gazdasá­gok javítóbázisát, alkatrész- és üzemanyagellátását is. A javító­bázis megerősítése érdekében a gépállomások és állami gazdasá­gok javítóműhelyeit megfelelő fel­szereléssel kell ellátni, munka­gépekkel, mérőműszerekkel és a iavítóműhelyekbe az iparból ön- kér)fos jelentkezés alanián meg­felelő szakembereket kell átirá­nyítani. Az akatrészellátást űsy kell megszervezni, hogy az alkatrész- hiány miatti génállás a mini­mumra csökkenjék. Mindezekkel az intézkedések­kel biztosítani kell a mezőgazda­ság számára adott hatalmas gép­park gazdaságos és takarékos felhasználását a termésátlagok gyors felemelése érdekében. kis kérdésben a földművelésügyi minisztérium dönt. A földműve­lésügyi minisztérium dönti el je­lenleg is még azt, hogy egyes termelőszövetkezetek mely terű' létén létesüljön tógazdaság vagy öntözéses gazdálkodás, hol ültes­senek szőlőt vagy gyümölcsöst, A földművelésügyi minisztérium haltenyésztési osztálya például nemrégen még a termelőszövet­kezetek tógazdaságainak fejlesz­tése helyett azzal foglalkozott, hogy sörrel, paprikával és borral látta el a halászszövetkezetek csárdáit. Mondanom sem kell, hogy ez a túlzott centralizálás az ügyek menetét rendkívüli módon megnehezíti és a helyi kezdemé­nyezéseknek nagyon gyakran szárnyát szegi. A megyei és járási tanácsok hatáskörének csökkentésével együtt kisebb lett a felelősségük is a mezőgazdasági termelés fej­lesztésében. Ez odáig vezetett, hogy egyes megyei és járási ta­nácsok elnökei sokszor a legfon­tosabb mezőgazdasági kérdéseket sem ismerik. A somogymegyei tanács elnöke: Dani Imre elvtárs például nem tudta magmondani, hogy mekkora volt a kenyérga­bonafélék termésátlaga megyéjé­ben. A mezőtúri városi tanács elnö­ke akkor, amikor a sertéspestis ez év nyarán már 600 sertést pusztított el a városban, még nem tudott arról, hogy a területén jár­vány van. A földművelésügyi mi­nisztérium egyik vezető dolgozó­jának kérdésére méltatlankodva felelte, hogy honnan tudná ezt, amikor neki még hivatalosan nem jelentették. A mezőgazdasági fejlesztési programmot csak akkor tehet végrehajtani, ha megnöveljük a megyei és járási tanácsok fele­lősségét és egyben hatáskörét a mezőgazdaság fejlesztésében. E célból felül kell vizsgálni a föld­X. A mezőgazdasági termelés szakirányításának meg iaTÍtásáról művelésügyi minisztérium dönté­si jogkörei és csak a legfonto­sabb Kérdések eldöntését • kell meghagyni a minisztérium ha­táskörében, a többit bátran át kell adni a megyei és a járási tanácsoknak, illetve azok mező- gazdasági osztáyaira kell bízni. A helyi tanácsok a mezőgazda­ság fejlesztésében rájuk rótt fel­adatokat csak akkor tudják ki­elégítően elvégezni, ha végrehaj­tásukra a tanács tagjain kívül szélesen bevonják a mezőgazda­ság legjobb dolgozóit, termelő­szövetkezeti tagokat, egyénileg gazdálkodókat, az állami gazda­ságok és gépállomások élenjáróit. Csak helyeselni lehet azt a több helyről felvetett javaslatot, hogy a feladat megkönnyítése céljából a községi tanácsok mellett hoz­zunk létre széles mezőgazdasági termelési bizottságokat, amelyek­ben részt vesznek a falu dolgozói­nak legjobbjai, a termelésben nagy tapasztalatokkal bíró, jól gazdálkodó középparasztok és kezdeményezéseikkel segítik a község egész mezőgazdaságának felemelését. Támogatni kell az ilyen mező- gazdasági termelési bizottságok létrehozását, mert ez széles tö­megkapcsolatot teremt a taná­csok és falusi dolgozók között. Sőt helyeselni kell azt is, hogyha a járási tanácsok és megyei ta­nácsok a járás, illetve a megye legjobb mezőgazdasági dolgozói­ból szintén létrehoznak mezőgaz­dasági termelési bizottságot, és velük rendszeres időközökben megtárgyalják a járás, illetve a megye mezőgazdasági fejlesztésé­nek legfontosabb kérdéseit. A dol­gozó parasztok tömegeinek bevo­nása a tervek végrehajtásába az egyik legdöntőbb záloga a tervek sikerének. A dolgozó parasztság­ra támaszkodva, a mezőgazdasági termelési bizottság segítségével minden járás és megye a Pro­gramm alapján fogjon hozzá sa­ját területén a mezőgazdaság fej­lesztési tervének végrehajtásához, de ne csak fejlesztési tervet dol­gozzon ki, hanem főleg konkrét, gyakorlati intézkedéseket tegyen, amelyek ténylegesen és gyorsan előbbreviszik a mezőgazdaság ügyét, azaz dolgozza ki például, hogy melyik községben használja fel a rétek és legelők megjavítá­sára szánt összegeket és ki a fe­lelős azért, hogy hol, mennyi gyü­mölcsfát ültet, honnan szerzi hoz­zá a gyümölcsoltványt, hol tele­pít szőlőket cs üzemi gyümölcsö­söket stb. A mezőgazdasági Pro­gramm végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket haladékta­lanul, széles körben ismertetni kell a dolgozó parasztsággal, hogy mindenki előtt bebizonyosodjék, hogy a Programm végrehajtása késedelem nélkül megkezdődik. Nem kétséges, hogy ez a gyors és operatív végrehajtás száz- és százezer dolgozót mozgósít és ál­lít majd a Programm mellé. A mezőgazdasági termelés gyors fellendítése érdekében a mezőgazdasági szakemberek túl­nyomó többségét közvetlenül a mezőgazdasági termeiét irányí­tására és szervezésére kell fel­használni. Milyen formában tehetjük ezt meg? A legalkalmasabb forma erre kétségtelenül a gépállomás. Bár e mellett szakembereket nagy számmal kell küldeni a termelő- szövetkezetekbe, állami gazdasá­gokba és a tanácsok apparátusai­ba. A gépállomásokon széles agronómusi hálózatot kell kiépí­teni és a gépállomások agronó- musait — hasonlóan, ahogy ez a Szovjetunióban történik — oda kell kapcsolni egy-egy nagyobb termelőszövetkezethez. A gépállomásokat specializálni kell; szőlő-, gyümölcs-, zöldség- termelő vidékeken például a kertészekkel, öntözött területeken öntözési szakemberekkel kell megerősíteni, akik segíteni tudják a speciális termelési ágak gépe­sítését is. Biztosítani kell, hogy a jövő év első felében minden 600 kataszteri holdnál több szántóte­rülettel rendelkező termelőszö­vetkezetben dolgozzék a gépállo­más állományában lévő, megfe­lelő képzettséggel rendelkező agronómus. A gépállomások agronómusait a termelőszövetkezetekben fele­lőssé kell tenni nemcsak a nö­vénytermelési munkák időben és megfelelő minőségben való el­végzéséért, hanem az állatte­nyésztés fejlesztéséért is. A jog­köröket azonban úgy kell meg­szabni, hogy ne csökkenthessék a termelőszövetkezetek elnöké­nek és igazgatóságának önállósá­gát, ne sérthessék a szövetkezeti demokráciát. A gépállomás agronómusának feladata, hogy segítse és támo­gassa a termelőszövetkezetet, hogy a tudomány és az élenjáró gya­korlat tapasztalatai figyelembe- vételével dolgozzék. A gépállo­mások agronómusai segítsék az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa- rasztokat is, ismertessék közöt­tük azokat a módszereket, ame­lyekkel terméseredményeiket fo­kozni tudják, és segítsenek ne-' kik abban is. hogy idejében meg­kapják termelésükhöz mindazt a] segítséget, amit a párt és a kor-- mány biztosít számukra. A gépállomások agronómusok- kalvaló megerősítése mellett kép-' zett mezőgazdasági szakemberek­kel kell megerősíteni a nagyobb községek tanácsait is. A mezőgazdasági szakemberek átcsoportosítását a termelésben önkéntes jelentkezés alapján kell végrehajtani, és a városból fa­lura menő szakemberek számára biztosítani kell háromhónapi fi­zetést, továbbá megfelelő lakást; és meg kell javítani anyagi fel­tételeiket. Az egyetemet és kö­zépiskolát most végző szakembe­reket kötelezni keli arra, hogy az; egyetem elvégzése után, irányító munkakörben, legalább három! évig közvetlenül a termelésben; — termelőszövetkezetben, gépál-! lomáson, állami gazdaságban —j dolgozzanak. Erre a rendszabály-' ra kádernevelés szempontjából is; szükség van, mert sokévi tapasz-! tálát mutatja, hogy ilyen, a gya-; korlati munkában eltöltött évek! nélkül a mezőgazdasági szakem­berek tudása nem lesz teljes. A! mezőgazdaság fejlesztése a mező-' gazdasági szakembereket nagy; feladatok elé állítja, de egyben nagy lehetőségeket is biztosít számukra. Lehetővé teszi, hogy szaktudásukat, tapasztalataikat az egész dolgozó nép javára hasz­nosítsák. Nem kétséges, hogy me­zőgazdasági szakembereink döntő többsége — régiek és újak egy­aránt — becsülettel eleget tesz­nek ezen megtisztelő feladatnak. A mezőgazdasági termelés fej­lesztésében az eddiginél fokozot­tabban kell támaszkodni a tudo­mány legújabb eredményeire. Hazánkban a mezőgazdasági tudomány a párt és kormány tá­mogatásával a felszabadulást kö­vető években jelentős mértékben fejlődött és jelenleg több mint 49 tudományos intézet és kísérleti gazdaság dolgozik. A mezőgazda- sági tudósok és az élenjáró szakemberek résztvettek a mező- gazdaság fejlesztésére előterjesz­tett programm kidolgozásában is;' tudásukkal, tapasztalatukkal se­gítséget adtak a mezőgazdasági termelés fellendítését célzó intéz­kedések kidolgozásához. Ugyanakkor hiba lenne nem látnunk, hogy a mezőgazdasági tudományos intézeteink és kísér-! leli gazdaságaink munkájában még sok hiányosság van; a leg-| főbb ezek között az, hogy gyenge, a kapcsolatuk a mezőgazdasági termeléssel. Ezért a tudományos; intézeteket közelebb kell vinni a mezőgazdasági termeléshez. A mezőgazdasági (ermelés ál­talános fellendítése érdekében' mozgósítani kel! a mezőgazda-, sági szakemberek többezerre me­nő hadseregét, szakmai tudását, tapasztalatait. (Folytatás a .}. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom