Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-30 / 306. szám

IVXKi LtlSCEMEEK JO, SZ1SHÜA .\ K t' L. .4 I' Heged iá« András elvtárs beszéde a Magvar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Folytatás a ?, oldalrólj ziil két fontos mezőgazdasági mun­kának nagy jelentősége van egész országunk földművelése színvonalú­nak felemelésében. Az egyik az aratás utáni gyors tarlóhántás, amely szinte nélkülözhetetlen ah­hoz, hogy a nedvességet a talaj­ban meg tudjuk őrizni és hogy jó magágyat a és gyommentes talajt kapjunk. Mein kisebb a jelentősége az őszi mélyszántásnak sem. a ta­vaszi vetések jó előkészítésében, a talaj termékenységének növelésé­ben és gyommentessé tételében. A felszabadulás előti mezőgaz­daság elmaradottságát jellemzi, begy a tarlóhántást az 1930—1040 közti tíz év átlagában mintegy 25 százalékra, a mélyszántást íiedig vsak 33 százalékra végétet ék el. Miihez képest nagy előrehaladás történt, de ez évben is a tarló­hántást csak nagy késedelemmel és mindössze hatvan százalékban végeztük el, a mélyszántás! terv teljesítése pedig december 15-én mindössze 75,5 százalék. Mi az elmaradás oka? Nem az. hogy a dolgozó parasztok és tsz- i a gok nem látják ezen munkaiatok jelentőségét, hanem az, hogy a *ar- lóháníás egybeesik az aratással, a mélyszántás pedig a betakarítással és vetéssel, s így a tarlóhántásra, mélyszántásra legtöbbször egysze­rűen nem jut idő. A megoldás: -okkal nagyobb gépi segítséget kell adni mindkét alapvető mezőgazda- sági munka elvégzéséhez, mind a termelőszövetkezetek. mind az egyénileg dolgozó parasztoknak. .V talaj termékenységének növe­léséhez tartozik a talaj védelme, különösen a szél és eső pusztító Itatásaival szemben. Országunkban ez azért Is bír nagy jelentőséggel, mert szántóterületünk jelentős ré­sze, mintegy 2,5 millió kh., az erős erózió veszélyének kitett terület. Évente, különösen a nagy záporok idején, sokszázezer holdon romlik a talaj minősége és ez egy-egy ta­vaszi esőzés után — anélkül, hogy tudomást szereznénk róla — szinte tíz- cs százmilliós károkat okoz népgazdaság« nk n a k. Nem nézhetjük tétlenül, hogy szántóterületünk ilyen nagy száza­lékán évről-évre pusztuljon a ter­mőtalaj. Haladéktalanul meg kell kezdem a talaj adottságaitól fiig- gően a vízszintes talajmüvelés al­kalmazását, a fásítást, az évelő füvek vetését, a szél által veszé­lyeztetett területeken pedig mező­védő erdösávokat kell ültetni, s addig, amíg ezek hatása nem érez­hető. sávos vetéssel kell védeni a termőtalajt. Országunkban a gazdag szántó­földeken kívül — amelyek gondos művelés mellett még száraz időjá­rás esetón is. kiváló termést hoz­nak — nagy kerületeket, sok tíz- éjs százezer holdakat találunk, amelyek talajjavítás nélkül kevés iérmést adnak A legnagyobb megoldásra váró kérdés: a szik javítása, amely már több. mint két évszázad óta foglalkoztatja haladó tudósainkat és szakéin heréinkét. Szikeseink tér. mövé tétele leggyakoribb eszközé­nek bizonyult az öntözés, amelyre nagy lehetőségeink vannak, tekin­tettel, hogy szikeseink zöme a Tiszántúlon van. Ezen terület nagyrésze, a már tervbevett öntöző­rendszerek megépítése után, öntöz­hető lesz. A szikesek termékenysé­gének öntözéssel való növelése meg sokszorozza az egy holdon nyert terméshozamot: azokon a legelő­kön, ahol átlagosan 3—4 mázsa szénának megfelelő fü terem, öntö­zéssel holdanként 14—15 mázsa rizs termelhető, amely forintban kifejezve, legalább ütvenszer töb­bet ér. ,' Szikeseink azonban csak akkor válnak Igazán, termővé, ha az ön­tözés segítségével, szakítva az i gyoldalú rizstermeléssel, vetésfor­gót vezetünk be, ha a rizs után ' tűzött fiives-herés keverékeket ! másítunk meg, és ennek Segitsé- gíVvel, hosszabb idő alatt igazi termőtalajt teremtünk, az elron­tott sziktalaj helyébe. Ez az egész, népgazdaság termőerői növelése szempontjából fontos munka most vette kezdetét. Ezen az xUon a Tiszántúl, Hajdú. Szolnok, Hékés és Csongrád megyék szikes terüle­tein gazdag, magasszínvonalú föld­művelést fogunk teremteni. Ezzel a kérdéssel tudósainknak és szak­embereinknek is úgy kell foglal­kozatok, mint a magyar föld ter­mékenysége fokozásának egyik leg­fontosabb megoldásra váró felada­tával. A szik után a legnagyobb javí­tásra szoruló területek a laza homoktalajok, amelyek termé­kenysége legnagyobb mértékű ki­bontakozásának — hosszú évtize­dek tapasztalata alapján — leg­jobb módja szőlők és gyümölcsök telepítése. A szabolcsi homokon, ahol kát. holdankint 5—6 mázsa rozs terem, jó kezelés mellett kertészeink 60, sőt száz mázsa al­mát, azaz értékben több mint húszszorannyi termést is elérnek. Nem kisebb az arány a Duna— Tisza közén telepített szőlőknél és barackosoknál sem. A homokos területek megjaví­tásának azonban általános mód­szere mégsem lehet a szőlők és gyümölcsösök telepítése. Számí­tásba kell venni, hogy a homo­kos szántóterület másfélmillió hold. Ezeken a területeken gyor­san meg lehet és kell is javítani a terméshozamokat — zöldtrá­gyázással. S itt a másodtermést is szinte kizárólag a zöldtrágyá­zás érdekében kell beállítani. Ezeken a területeken gabonafélék után rávetéssel, vagy tarlóvetés­sel olyan növényeket kell ter­melni. amelyek nagytömegű zöld­trágyát adnak és javítják a talaj termőképességét. Javításra szoruló talajainkon nagyon nagy fontossága van an­nak, hogy kidolgozzuk a talaj sajátos agrotechnikáját, amellyel minden nagyobb beruházás nél­kül is lényegesen lehet növelni a földművelés technikáját. Legjobb tudósaink és az élenjáró gyakor­lati termelők szinte minden ná­lunk előforduló talajra kidolgoz­ták a megfelelő művelési módot, így például Westsik Vilmos Kos- suth-díjas kutató kidolgozta a szabolcsmegyei homok megfelelő agrotechnikáját, szántóföldi mű­velés melleit. Az általa kidolgo­zott termelési módszerek segítsé­gével olyan területeken, ahol a homok átlagosan három-négy má­zsa rozsot hozott és jobb évek­ben sem adott többet 4—6 má­zsánál, ahol a burgonya átlagosan mindössze 26 mázsa volt, 10 éves átlaggal 12 mázsa rozsot és 80 mázsa burgonyát takarítottak be holdanként. A földművelésügyi minisztérium, a tanácsok, és a mezőgazdasági szervek, felhagyva a mezőgazdaság tűrhetetlen sab­lonos vezetésével, terjesszék el ezeket a módszereket. Mindezek az intézkedések: a trágyázás, a helyes vetésforgó al­kalmazása, a talaj adottságainak megfelelő művelési mód, a talaj védelme — termelékenyebbé te­szik mezőgazdaságunkat, gazda­gabbá, termőbbé szántóföldjein­ket. _ Ez a mezőgazdasági termelés áltál ános fellendítésének alap­kérdése, ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a mezőgaz­daság ki tudja elégíteni a lakos­ság egyre növekvő igényelt élel­miszerekben és növelni tudja a könnyű- és élelmiszeripar nyers­anyagbázisát. nyérellátásának biztosításáért is, kövessenek el mindent azért, hogy kenyérgabonafélékből már az 1954-es évben gazdag aratá- ,unk legyen. A gabonatermelés fejlesztése érdekében el kell terjeszteni az eddig bevált élenjáró módszere­ket, így a keresztezettsorú vetést, amely az ezévi összesített adatok alapján a következő eredményt hozta: Állami gazdasá- Termelöraóvctke­gokban retekben Megnevezés kereszt- oev- kereszt- ogv. sorosan irányban sorosan irányban vetett cabona termésátlaga a/kh. Öszibúza — — — — — 12.2 9.9 9.9 9.2 rozs — V— — — — — 10.4 8.6 8.8 7.4 Osziárpa — — — — — 14.9 12.2 12.6 11.8 Az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok és a termelőszö­vetkezeti tagok egyénileg is messzemenően érdekeltek abban, hogy kenyérgabonából nagy ter­mést érjenek el. A beadási köte­lezettség független a termésered­ményektől és csak a szántóföld területétől és minőségétől függ. Minden mázsa többlettermés te­hát szabadpiacon kerülhet érté­kesítésre. Az egy mázsa helyesen alkalmazott nitrogénműtrágya legalább másfél mázsa termés­többletet hoz, azaz nyolcvan fo­rintos befektetés félév alatt több mint három-négyszeresen térül vissza. Az a fogasolás, vagy hen­III. 4 keuTérgabonaferinelés fejlesztéséről A mezőgazdasági termelés előtt álló feladatok között a legalap­vetőbb az ország lakosságának maradéktalan és zavartalan ellá­tása a legfontosabb élelmiszerrel, kenyérrel, liszttel és tésztafélék­kel, hogy soha többé ne fordul­hasson elő zavar dolgozóink ke­nyérellátásában, és ne ismétlőd­hessék meg olyan helyzet, mint amilyen ezév első felében volt. E cél érdekében nemcsak az évi rendes szükségletet kell biztosí­tani, hanem jelentős tartalékokat is kell gyűjteni, hogy az ország lakosságát mindenféle körülmé­nyek között el tudjuk látni ke­nyérrel. E feladat megoldásához évente legkevesebb 30—32 millió mázsa kenyérgabonát, búzát és rozsot kell termelnünk. Hogy tudjuk biztosítani ezt? A kenyérgabonafélék vetésterü­lete az elmúlt években csökkent s a felszabadulás előtti tíz év át­lagánál többszázezer holddal ke­vesebb. Ezévben az előzetes je­lentés szerint közel három egész négytized millió holdat vetettünk be őszi búzával és rozzsal, azaz több, mint háromszázezer holddal többet, mint, az elmúlt évben. Ahhoz, hogy ekkora területen megfelelő mennyiségű kenyérga­bonát tudjunk termelni, kát. hol­danként legkevesebb 9 mázsa temésátlagot kell elérni. Megol­dottnak a kenyérgabonakérdést a mi viszonyaink között csak ak­kor tekinthetjük, ha a jelenlegi vetésterületet fenntartva, kenyér- gabonából elérjük a kát. holdan- kénti 9 mázsa termést, azaz ak­kor, ha az elmúlt hat év átlagá­hoz képest kát. holdanként 1—iy2 mázsával emeljük a termésátla­got. Lehetséges-e ilyen termésátlag­növekedés két-három év alatt? A legjobb állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok tízezreinek termésátlagai azt mutatják, hogy igen: ilyen termésnövekedés elérhető. önmagától, erőfeszítés nélkül természetesen ilyen eredményt nem lehet elérni, de ha a párt ezt célul tűzi ki és ha a mező- gazdaság általános fellendítésére irányuló intézkedéseken belül erre összpontosítjuk az erőket, akkor ezt a célt feltétlenül elér­jük, s két-három év alatt a ke­nyérgabona terméshozama növe­kedésének eredményeként a ke­nyérgabonakérdést hazánkban megnyugtatóan oldjuk meg. Az erők összpontosítása azt je­lenti, hogy a kenyérgabona szá­mára kell biztosítani a legjobb területeket, azaz a legjobb elő- veteményt és nem szabad meg­tűrni többek között például azt, ahol elkerülhető, kalászos után kalászost vessenek. Minden termelőnek mindent el kell követnie azért, hogy jó mag­ágyat készítsen és arra kell töre­kednie, hogy a magágy a vetés­kor mindenképpen beérett le­gyen. Az őszi vetések határide­jét feltétlenül előbbre kell hozni. Sok évtizedes tapasztalatok sze­rint az ország legtöbb megyéjé­ben az október második felében való vetés kevesebb termést ad, mint a szeptembervégi vetés. A kenyérgabona vetésterületek­re kell összpontosítani a műtrá­gya jelentős részét is, különösen a nitrogénműtrágyát: azokat a gabonákat, amelyeket nem a leg­jobb elővetemény, például a ku­korica után vetettek, holdan­ként legalább 50—60 kg. sőt egy mázsa nitrogénműtrágyával kell tavasszal íejtrágyázni. Azokra a búzavetésekre, ahová a fejtrá­gyázás céljára nem tudunk biz­tosítani műtrágyát, fel kell hasz­nálni az érett istállótrágyát és a komposzt-trágyát is. A tavaszi fejtrágyázás fontos­ságát azért is alá kell húzni, mert az ezévi száraz időjárás és a novemberi fagyok után veté­seink fejletlenek és most nagyon sok függ a vetések február—már- ciuseleji fejtrágyázásától, továb­bá koratavaszi megmunkálásától, azaz szükségszerinti hengerezésé- től vagy íogasolásától. Termelő- szövetkezeteink, egyénileg dolgo­zó parasztjaink saját érdekük­ben, de népünk zavartalan ke­gerezés, amit tavasszal a búzave­téseken végeznek,'— persze csak akkor, ha szükséges és ha idejé­ben végzik — könnyen hozhat, kát. holdanként egy mázsa ter­méstöbbletet, azaz 200—300 fo­rintos jövedelemtöbbletet. Párt­ós tanácsszerveink ne sajnálják az időt és fáradságot, behatóan tanulmányozzák megyéikben, il­letve járásaikban a kenyérgabo- natermelés helyzetét; az élenjá­ró termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok és állami gazdaságok tapasztalatait; ezek elterjesztésé­vel biztosítsák a kenyérgabona­félék nagy termésátlagát. IV. A szilárd takarmányai»!» megteremtéséről A növénytermelésen belül — a kenyérgabonakérdés megoldása mellett —a legfontosabb a takar­mánytermelés növelése és ezzel szilárd takarmány alap, azaz je­lentős takarmánytartalék létesí­tése; A takarmány döntőbb sze­repet játszik az állati szervezet kialakulásában és a hozamok növelésében, mjpt az állat fajtá­ja, Vagy származása. Sehol a vi­lágon még nem alakult ki nagy tejelőképességű, nagyhozamú ál­lomány bőséges takarmány nél­kül. • ' Sok évtized tapasztalata mu­tatja e kérdés jelentőségét állat- tenyésztésünk fejlesztése szem­pontjából. A felszabadulás előtt Magyar- országon az állattenyésztés ho­zama egyik évről a másikra — egy-egy száraz esztendő után, közel a felére csökkent, bár a dolgozó parasztság nagy erőfeszí­téssel az 1952-es rossz takar­mánytermésű év után a létszám tekintetében fenn tudta tartani állatállományát; a hozamok min­den erőfeszítés ellenére is erősen lecsökkentek. A szilárd, takarmányalap meg­teremtése, takarmánynövényeink termésátlagának növelésétől, to­vábbá a takarmányfélék veszte­ségmentes betakarításától és ész­szerű felhasználásától függ. A szilárd takarmányalap megterem­tése érdekében feltétlenül csök­kenteni kell a takarrhányfelhasz- náláson belül az abraktakarmá- nyokat és növelni kell a zöldta­karmányt, a szénaféléket és a silót. Ez olcsóbbá teszi az állat- tenyésztést és lehetőséget ad na­gyobb mennyiségű állattenyész­tési hozam előállítására. A szilárd takarmányalap meg­teremtésénél gondolnunk kell ar­ra is, hogy országunkban általá­ban a fehérjefélékben van a leg­nagyobb hiány, ezért egyes ta­karmányfélék termesztésénél a legnagyobb figyelmet a nagy fe­hérjetartalmú takarmányok, köz­tük elsősorban a lucerna vetés- területének és termésátlagának növelésére kell fordítani. Az évelő herefélék és ezen be­lül a lucerna vetésterületét egyéb takarmányfélék rovására is ér­demes növelnünk, mert. ezzel több és értékesebb takarmányt kapunk. A lucerna és egyéb pillangós­virágúak vetésterületének kiter­jesztése érdekében legszüksége­sebb a vetömagalap megteremté­se. A lucernamagtermelés foko­zása érdekében a mag mázsán­ként árát fel kell emelni a je­lenlegi hatszóz forintról ezeröt­száz forintra és szerződéses ter­melés útján nagymennyiségű lu­cernamagot kell termeltetni. összes takarmánynövényeink, közül jelenleg a legnagyobb je­lentősége a kukorica termelésé­nek van, amelyet közel kétmil­lió holdon, azaz az ország szántó- területének húsz százalékán ter­melünk. A kukoricatermésátlag növelésének és a szilárd takar­mányalap megteremtésének az egész mezőgazdasági termelés fo­kozása szempontjából is nagy je­lentősége van. A kukoricatermelés fokozását az elkövetkező években előse­gíthetjük azzal, hogy szerződéses úton heterózis kukoricavetőma­got termelünk és lehetővé tesz- szük, hogy a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek vetőmag­jukat kicseréljék heterózis ku­koricára. Sok hazai és külföldi tapasztalat is bizonyítja, hogy a heterózis kukoricából nyert vető­mag kh-ként másfél-két mázsa terméstöbbletet is adhat. A me­zőgazdasági termelés fejlesztése érdekében még komoly pénzügyi áldozatok árán is, érdemes ilyen vetőmaggal ellátni az egesz or­szágot. Emellett elsősorban az állami gazdaságokban és terme­lőszövetkezetekben el kell ter­jeszteni a kukorica négyzetes ve­tését, amely megkönnyíti a nö­vényápolási munkák gépesítését és nagyobb termésátlagot ered­ményez. A szilárd takarmányalap létre­hozásában országunkban nagy jelentősége van a silózásnak. Se­gítségével olyan tömegtakarmá­nyokat tudunk értékesíteni, ame­lyekkel az összes takarmányfélék közül a legnagyobb takarmány­érték termelhető: ilyen a silóku­korica és az édescirok. Emellett sokmillió mázsa olyan mellékter­méket tudunk takarmányként felhasználni, amelyek silózás nél­kül teljesen használhatatlanná válnak, vagy értéküknek jelentős részét elvesztik, ilyen többek kö­zött a kukorica szára, a cukorré­pa és takarmányrépa levele, a napraforgó tányérja. A silózás terén az elmúlt évek­ben jelentős eredményeket értünk el. A felszabadulás előttihez ké­pest a silózott takarmányok meny- nyisége megharmincszorozódott. I>e ugyanakkor kevés gondot fordítót- funk a minőségre, * A silótakarmány készítése első­sorban a nagyüzem módszere, ezért pártunk és kormányunk elsősor. ban az állami gazdaságokban fo­kozza a silóépítést, de emellett nagy támogatást ad a termelőszö­vetkezeteknek is. A termelőszövet­kezetek csak ebben az évben há­romszázezer köbméter államló Jel­legű silót építenek és mintegy egy­millió köbméter silótakarmányt ké­szítenek. (Folytatás a. 4, oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom