Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-25 / 277. szám

2

1953 NOVEMBER 25, SZERDA

Szorgalmas mnoka folyik a tynkodi gépállomáson

Gépállomásunk őszi tervét november 15-ig 85 százalékban teljesítette. Vetési tervünket 35 százalékkal túlteljesítettük. Rohamléptekkel' közeledünk éves tervünk teljesítéséhez is, ebből már csak 11 százalék hiányzik. Ezek a tények bizonyítják, hogy gépállomásunk dolgozói minden erejükkel küzdenek azért, hogy tervünket minél előbb teljesíthessük. Dolgozóink vállalták, hogy az évi tervet november 28-ig teljesítik. E cél elérése érdekében dolgozóink, gépállomási vezetőink minden tőlük telhetőt megtesznek. Éjjel is meglátogatjuk traktorosainkat, mert azt tapasztaltuk, ha többször elbeszélgetünk velük a közös és az egyéni problémákról, nagyobb lendülettel folyik a munka. Eddig 15 dolgozónk teljesítette őszi tervét. Kiemelkedik ezek közül Szoták Árpád, aki 289 százalékra teljesítette Őszi tervét. Bognár Ferenc és felesége — aki a váltótársa — már 135 százalékra teljesítették tervüket. Az évi tervet 19 dolgozónk teljesítette eddig. A tervek teljesítése mellett dolgozóink nagy gondot fordítanak az erőgépek rendbentartására, hogy ezáltal is meghosszabbítsák azok életét, hogy hosszabb ideig dolgozhasson egy-egy erőgép a termelőszövetkezetek, egyéni gazdák földiéin.

PACZA FERENC,

a tynkodi gépállomás igazgatója.

Wiech, a kiváló lengyel humorista ezzel a szatírájával nyerte el a Lengyel Írószövetség és a Népművelésügyi és Művészetügyi Minisztérium pályázatának első diját.

AZ ÍRÓSZÖVETSÉG Humorista, Szakosztályának egyik ülésén Jan Szelag a következőket imondotta:

— Az {ró, de különösen a humorista nem csupán az íróasztal mellől írhat a munkások és parasztok életéröl.

Minthogy a többi leiszólaló is hasonló véle. igényének adott kifeje. sóst, én is elhatároztam, hogy munkahelyükön keresem fel a dolgozókat és a köztük szerzett élményeimről írok maid. So. kát utazgatni nem aka. ródzott s mivel itt Varsóban lépten-nyomon épít. kezésekbe ütközik az ember, elhatároztam, hogy kőműves leszek.

Hogy a számomra szokatlan környezetben nehogy bizalmatlansággal fogadjanak. felkerestem Mucha mestert, hogy legalább nagy vonala’ban megismerjem a kőműves, ség legfontosabb tudnivalóit.

MUCII A mestert időtlen idők óta ismerem. Nyáron általában építkezéseken dolgozott, ősz. szei kdposztavágó guillo- tinjúval járt házról.ház- ra, télen pedig a zsib. árus piacon árult karácsonyfákat, mmj sült tököt. De már hosszabb idő óta nyugalomba vonult az öreg. s Varsó egyik külvárosában lakik a gyerekeinél.

Barátságos vendégszere, tettel fogadott. Amikor teljes őszinteséggel elő. adott ké relmerne l m eg Rákóczi él...

'Tudott dolog, hogy a magyar nép hosszú időn keresztül nem hitte cl Rákóczi elhúnytdt. Nem hitték el az itt élő nemzetiségek sem: a szlovákok, kisoroszok, románok Hogy hitte volna el hát Bereg népei Meg voltak győződve róla, hogy él, s visszajön hazájába Hívták nótában, zenében, még a harang is azért szólt búsan, vagy vidáman, miszerint csökkent vagy nőt Rákóczi hacajövetelének reménye.

Egyízhen ISiO-ben, mikor Kossuth az Alföldén toborzott, úgy hallatszott, hogy erre is ellátogat. Nagy öröm volt mindenfelé. Kurbncs Sándor, mint amolyan hetes a T-ónyalaknál, meg is kérdezte az úrtól, hogy „az ár ismerije Kossuthot1” „Már hogyne ismerném” — felelte az úr. Erre az öreg amo. lyan szánakozó mosollyal, amely a tudatlannal szemben a bizonyosságot jelenti, mondta: ,,De hiszen nem Kossuth az, hanem Rákóczi. Rákóczi nem halhatott meg. míg a népet meg nem szabadítja. El kellett bujdosnia, az országból, de megfogadta, hogy visszajön még. Most hát azért jönf az urak hadd nevezzék Kossuthnak, de azért Rá. kóczl az.’'

URAT MIKLÓS Alt. isk. ig., VáMrosnamény.

^iagyeserkesz dolgozó parasztfai befejezték az őszi mélyszántást

(Tudósítónktól.)

Nagycserkesz dolgozó parasztjai az őszi vetések befejezése után minden erejükkel a mélyszántás elvégzéséhez láttak. A dolgozó parasztok elsősorban a helyi „Uj Élet” termelőszövetkezettől vettek példát, amely elsőnek végezte el az őszi mélyszántást, de voltak a dolgozó parasztok között is olyanok, akiknek érdemes volt példáját követni. Ba- bicz András 15 holdas középparaszt, az állandó bizottság tagja, saját tapasztalatai alapján agitált a korán végzett őszi mélyszántás mellett. Az idén kukoricájának egy részét korán és 25 centiméter mélyen végzett őszi mélyszántásba vetette. Ez holdanként 4 mázsával hozott nagyobb termést, mint a tavasz! szántásba vetett kukoricája. Ba- bicz András most Is az elsők között végezte el 8 holdon az őszi mélyszántást. Ugyancsak az elsők között végzett Greksza János 11 holdas és Kresztyankó János 13 holdas dolgozó paraszt is az őszi mélyszántással. Példájukat követve november 23-ra a község dolgozó parasztjai a tervezett 1200 hold helyett 1300 holdon végezték el az őszi mélyszántást.

(H. L.)

A „SZÁJRE“

(Kőműves voltam) írta: WEICH

hallotta, rövid gondolkozás után a kővetkezőket

mondta:

—• Én nem hiszem, hogy magának sikerülne avar. sói kőműveseket falhoz, állítani.

— Ezért a kis zriért, ha emberére talál, kaphat egy mellport. Am ha mégis megpróbálja, csak magára vessen!

— A kőművesek közölt varrnak elsőrangú melósok, akik az állványokon húzzák a falat és másod- rendűek, a „vakondok”, azaz olyanok, akik az alapozást csinálják. Ezek között inkább lehet fit. sermunkát végezni, hiszen a föld alatt nem derül ki, A falakon dolgozó azonban szakember a ja. vábólt Az ilyen ott áll az állványzat tetején, valcolóvai kalapál a tég. Iákon és közben ordítja: „Ide a téglával, gyerünk a ragaccsal...”

— Miféle ragaccsal? — kérdeztem csodálkozva.

— Ragaccsal, azaz habarccsal. Ez olyan szak- kifejezés.

RÖGVEST felírtam jegyzetfüzetembe a jellegzetes szakmai műszót.

— .1 Jrógere',” szaladgálnak, " mint a hangyák. Cipelik a téglái, a ha. barccsal teli léidét — a magamfajta szakember pedig csak áll és gleichol- ja a falat,

— A „trógereknek” a ,,inárik” segítenek. Vidéki lányok ezek, akik az építkezéseken riszáljál: magukat. Az igazi szak. ember megveregeti lapockájukat vagy megcsípdcsi őket.

Lázasan jegyeztem.

— A munkára a „főlógós”, vagy ..csősz”.

másképpen pallér ügyel fel. Ha már esteledik odakiált a munkásodnak: „Kaptok majd egy lityit, csak gleicholni szaporán, nemsokára fejrontot csinálunk”. Megy is ám ilyenkor a munka.

Az érdeke^ újítási ötle. tét is feljegyeztem a töb. biek közé.

— Munka után össze,- szedik a „szájról” a■ kőművesek.

— Hát az meg micsoda?

— A SZAJRÉ? — Hát az úgy van, hogy begyújtáshoz szükséges fa nélkül a régi kőműves, törvény értelmében, ren. des melós haza sem megy.

Miután kömüvesszótára- mat ezzel a sajátos meghatározással kiegészitet. fém, kölcsön kaptam Mucha mestertől egy mrsszcl összespriccelt munkásruhát. A szolgálatra- kész házigazda még egy kis gipszport is szórt reám. Most. már jelentkezhettem munkára.

Felvételem könnyen ment. Nem csoda, munka, erőhiány van.

Először a villany felró, nőt kezeltem. Ez a szerkezet szállítja, a téglát és a habarcsot az emeletekre. Kissé csodálkoztam ugyan, hogy nem látok téglahalmokat és malte, restádákat cipelő „tróge. rókát” és, hogy általában minden egészen másképpen mint ahogy jegy. setéim alapján kellene, de nem maradt időm, hogy ezen töprengjek. építkezés lázas üteme. ma. gával ragadott. Három nap múlva már előléptet, lek. Egy „köm (ive f hármasban" leltem reged- munkús. A negyedik napon. amikor önmagámmal-főbb az őszi mélyszántás, mint a tavaszi!

Termelőszövetkezetünk életéből akarok elmondani egy kis történetet,. Még 1951 őszén történt, hogy a traktorral őszi mélyszántást akartunk végeztetni. Meg is kezdték a szántást a traktoristák. A tagok azonban szidták a vezetőséget, amiért „olyan butaságokat” csinál, hogy „dupla” költségbe veri a termelőszövetkezetet. „Nem kell a földet őszszel megszántani. Eddig is jó volt a tavaszi szántásba vetni a kukoricát, burgonyát, cukorrépát, minek a földet gázoltatni” — mondogatták. Aztán azt is kiabálták, hogy mindent a gépállomás fog elvinni a szántási díjba. Amikor egy kis időre elromlott a traktor, örvendezve újságolták, hogy megállt. Egyszóval ellenezték a géppel való őszi mélyszántást. Míg a vita folyt a traktorról, addig az felszántott egy 40 holdas táblát a Tóháton. Tavasz- szal korábban vethettük a kukoricát az őszi mélyszántásba. Akkor még azt mondogatták néhá- nyan, nem lesz az különb, mint a többi. Beköszöntött a nagy szárazság. A tavaszi szántásba vetett kukorica sárgulni kezdett. A 40 holdas tábla azonban sötétzöld volt. Már a második kapát is megkapta az őszi mélyszántásba vetett kukorica, amikor a tavaszi szántásban az első kapálást is alig tudtuk megkezdene A 40 holdas tábla azonban mintha más éghajlat alatt lett volna, szép sötétzöld maradt és a csövek is szépen fejlődtek. A tavaszi szántásban elsárgult, elfony- nyadt a kukorica, végülis a tehenekkel legeltettük le. A 40 holdas tábla kukorica letörésekor a tagok nem győztek csodálkozni a szép csövek láttán. 20 mázsás csöves kukorica volt az átlagtermés az őszi mélyszántásban. De nemcsak a kukoricatermésnél mutatkozott meg az őszi mélyszántás jelentősége, hanem a cukorrépánál és a tavaszi árpánál is. /

1952 őszén a cukorrépa alá és a tavaszárpa alá szántottuk fel a földet. De alig kezdtek a szántáshoz, kifagyott az eke a földből. Így aztán a cukorrépaföldből 4 holdat, és a tavaszárpa alá 2 holdat érkeztünk felszántani ősszel. Mindenki kíváncsian figyelte a szántatlan és a felszántott földet. Tavasszal olyan lett az őszi mélyszántás, mint a hamu. Korán lehetett volna vetni, de nem akartuk a kis tábla földet szétdarabolni a vetéssel, így hát megvártuk, míg szántani lehetett. A cukorrépa alá az őszi szántást csak tárcsáztatok, a többit pedig szántottuk. Egyszerre vetettük a répát az egész táblába. Az egyik hajnalban azt vettük észre, hogy már kezd sorolni a répa az őszi szántásban. Egy héttel korábban kelt ki az őszi szántásból a répa. A tavaszi szántásban egyenlőtlenül, imitt-! amott kelt a répa. Mór sarabol- i tűk az első kelésüt, míg a másik I

csak bujkált. A Mi porhanyó földben könnyen haladt a munka. — Nem volt rögös, mint a tavaszi szántás. Kovács Sándor munkacsapata dolgozott az őszi szántásba vetett cukorrépaföldön. — Már egyeseitek, amikor Mándi Gyula munkacsapata csak sara- bolhatta a tavaszi szántásba vetett cukorrépát. Messziről elvált a két répatábla, amely tavasszal még csak egy volt. Egy szép napon aztán megjelentek a répa ellenségei is. Kovács Sándorék répájával már nem bírt a barkó, a másik tábla répát azonban meg kellett védeni.

Még az ásásra sem került a sor, már mindenki elismerte, hogy az őszi mélyszántásban jobban sikerült a termés. Szemmel láthatóan nagyobbak voltak a répák. Nem mértük le a különbséget, de megállapításunk szerint 20— 25 mázsa répával több termett holdanként az őszi mélyszántásban.

A tavaszi árpánál is hasonló volt a helyzet. Egyszerre vetettük az egész táblába a tavasz- árpát. Az őszi mélyszántásban korábban kelt az árpa. Egészen az érésig sötétebb, zöldebb volt és egy arasszal magasabb az őszi mélyszántásban, mint a tavaszi szántásban. Korábban is ért. A tavaszi szántás holdanként 10 mázsa árpát fizetett, az őszi mélyszántás pedig holdanként 18 mázsát. Most az ősszel aztan már senkinek nem volt kifogása az őszi szántás ellen. Ellenkezőleg. Követelik a vezetőségtől, nagy minél több földet száritaeson fel ősszel a tavasziak alá. Termelőszövetkezetünk tagjai meggyőződtek arról, hogy érdemes őszi mélyszántásba vetni a tavasziakat. Ha ősszel nem szántjuk meg a földet, akkor tavasszal kell szántatni. A szántási díj között pedig alig néhány kiló kukorica különbség van. Az őszi mélyszántás után holdanként 15 —20 kiló májusi morzsolt kukoricával kell többet fizetni, mint a tavaszi szántásért. A termés- különbségnek ez a huszadrészét se jelenti. Szánt is a traktor nálunk éjjel-nappal. Deák József traktoros és Virág János munka- gépkezelők tudják kötelességüket.

Nincs panaszunk az idei termésre és jövedelemelosztásra sem. Egy-egy munkaegységre 8.5 kiló kenyérgabonát, 1 kiló árpát, 2 kiló 70 deka burgonyát és 6 kiló kukoricát osztottunk: eddig. Azt akarjuk, hogy jövőre még nagyobb légyen a termésátlagunk és nagyobb legyen a termelőszövetkezet tagjainak jövedelme. Ezért harcolunk mindany- nyian, hogy minél több föld kapjon őszi mélyszántást a tavaszi növények alá.

Elmondta: Tóth Sándor.

a nagyvarsányi Szabadság termelőszövetkezet növénytermesztési brigádvezetője.

Miért utolsó Űros község a begyűjtésben?

Oros a begyűjtésben hátul kullogó nyíregyházi járásban is a legutolsó. Oroson az ősziek beadásával még mindig 35 tanácstag adósa az államnak. /V párt- szervezet segítségéről sem lehet beszélni, amikor Bárífai Gábor községi párttitkár maga is a hátralékosok között van.

A tanács és a dolgozók kapcsolatának hibáira vet fényt az a tény, hogy a begyűjtési állandó bizottságnak már négy hónapja nincs elnöke, s e bizottság nem is dolgozik.

Baj van a törvényesség betartásával is. A községi tanács dolgozói sem ismerik valamennyien, hogy mi az eljárás azokkal a termelőkkel szemben, akik rossz- akaratúlag nem teljesítik beadásukat. Annak ellenére, hogy a beadott mennyiség csekély, még sincs tiszta kép arról, hogy ki teljesítette már a beadását, ki nem. A megfelelő adminisztrációs erő pedig megvan a községi tanácson. A helyszínt elszámoltatást Gaiambvári János vb. elnök és a helyettese is népszerűtlen feladatnak tartják. Ami

magyarul annyit jelent, hogy Oroson a párt- és tanácsvezetők nem tartják be és nem tartatják be a párt- és kormány határozatokat. Oros a mólt évben sem dicsekedhetett begyűjtési eredményeivel, de az aszályos esztendő ellenére mégis többel adtak be tavaly a kevés termésből, mint az idén a bőséges termésből.

! Az orosi vezetők elmehetnének Szabolcs községbe tapasztalat- cserére. ahol nemcsak az állandóbizottsági tagok munkájára támaszkodik a tanács, hanem az! élenjáró dolgozókat is Peronja a a íelvilágosító munkába. Pamli Gyula, Horváth Gyula és Csatári Ferenc jól teljesno dolgozó parasztok is segítetté’, a tanács munkáját, így lett Szabolcs község első a járásban.

(

elégedetten egy nagy ' „száj rét" raktam össze, 1 hallom, hogy két fiatal munkás egy téglarakás '■ mögött rólam beszélget,

— GYANÚÉ alak ez as új ember. És milyen . pocsék a beszéde! — : mondta gz egyik,

— Alkoholizmust terjeszt. Állandóan ,,lityi- ; két” követel az állványra < — tette hozzá a másik. 1

— A vidéki szaktúrsa. . kot versekkel sértegeti... ;

— A női brigád tagjait „mariknak” csúfolja és háborgatja őket. Az egyik majdnem rásózott a lapáttal.

— Általában mindenkinek elege van belőle.

— És még hozzá fát lop. Ezzel azonban kitöri a nyakát.

Úgy ledobtam a „száj. rét”, mintha parazsat tartottam volna a kezemben.

■—Mit gondolsz, szabót- őr? — kérdezte az egyik munkás.

— Á, dehogy. Csak egy kissé ütődött. Beszélgetni kellene tele, úgy őszintén. Kár volna csak úgy ki- vbrudalni, hiszen embert lehet még belőle faragni. Van érzéke a munkához. Egyszerre tíz tégla alá vágja a habarcsot. Jó szakmunkás lehet..

LOTVA hazaszöktem. Töröm a fejemet, hogy holnap bemenjek-e, vagy sem. Azt hiszem, mégis elmegyek, hiszen ott ao iió valóban az élettel találkozik, bár egészen más . élettel, mint amilyet . Mucha mester festett ! elém.