Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)
1953-11-15 / 269. szám
1553 NOVEMBER 13, VASÁRNAP NePlAP 3 V. M. Molotov clvtárs válasza a szovjet és a külföldi sajtó tudósítóinak kérdéseire Moszkva, (TASzSz.) V. M. Molotov nyilatkozata után válaszolt a szovjet és a külföldi sajtó tudósítóinak kérdéseire. Sidney Weiland, (a „Reuter” angol hírügynökség tudósítója és R. Kasischke (az „Associated Press” amerikai hírügynökség tudósítója) kérdéseikben azt igyekeztek tisztázni, mi a Szovjetunió álláspontja a négy állam — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányfőinek találkozójával kapcsolatban. A továbbiakban felvetették azt a kérdést, meg kell-e előznie a külügyminiszteri értekezletnek a kormányfők értekezletét?? V. M. Molotov válaszában azt mondotta, nem az a lényeg, hogy beszéljenek az értekezletről. Fontos megállapítani az értekezlet céljait. Ebből a szempontból kell megvizsgálni az említett két értekezlet kérdését is, mivel ez nem szervezeti, hanem politikai kérdés. V. Kudrjaveev (az „Izvesztyija’’ részéről) a következő kérdést tette fel: „Miként értékeli ön a koreai kérdéssel kapcsolatos po- litikai értekezlet összehívásának távlatait?” V. M. Molotov ezt válaszolta: „Az a benyomásunk, hogy a ko- reai-kínai fél tőle telhetőén mindent megtesz a koreai kérdéssel kapcsolatos politikai értekezlet időben történő ősszel? ívása érdekében. Magától értetődik azon- ban, hogy az értekezlet összehívása nem csupán az egyik féltől függ. K. Brodney (a „United Press” amerikai hírügynökség részéről) megkérdezte, hogy Németország és Korea kérdése mellett milyen más kérdéseket lehetne felvetni az értekezleten, ha elismerik bármilyen nemzetközi kérdés megtárgyalásának lehetőségét? V. M. Molotov így válaszolt: „Az általam elmondottakból következik, hogy ezt az értekezletet nem kellene előzetesen ilyen vagy olyan kérdésekre korlátoz- ni, Ezen az értekezleten a résztvevők mindegyike a vitás nemzetközi kérdések bármelyikét felvetheti. Szabadon megtehető ez, ha az értekezlet elismeri, hogy ennek, vagy annak a kérdésnek rendezése elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet kormány különösen nagy jelentőséget tulajdonít a fegyverkezési hajsza megszüntetésével, a fegyverzet határozott csökkentésével, az atomfegyver, a hidro- génfegyver, valamint a többi tömegpusztító fegyver betiltásával kapcsolatos kérdések megvitatásának. De fel lehet vetni más olyan kérdéseket is, amelyek megvitatása hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez.” J, Zsukov (a „Pravda” részéről) a következő kérdést tette fel: „A nyugati országokban néha arról beszélnek, hogy a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítését célzó intézkedések megvizsgálására irányuló javaslatát úgy lehet érteni, hogy az valamennyi vitás nemzetközi kérdés egyidejű megtárgyalását követeli. Helyes-e ez? Kérem, hogy részletesebben szóljon erről.*’ V. M. Molotov így válaszolt: Ez, természetesen nem helyes. A szovjet kormánynak abból a javaslatából, hogy a külügyminiszteri értekezleten vizsgálják meg a nemzetközi feszültség enyhítését célzó intézkedéseket, korántsem következik, hogy valameny- nyi vitás kérdést egyidejűleg kell megvizsgálni. Ez a javaslat azt jelenti, hogy először: az értekezleten valamennyi nagyhatalomnak részt kell vennie, anélkül, hogy bármelyiket kirekesztenék, másodszor: hogy az értekezlet résztvevőit nem szabad előzetesen megkötni azzal, hogy kötelesek egy valamilyen vitás nemzetközi kérdés megvitatására szorítkozni, hanem áz értekezlet résztvevői megállapodhatnak bármely megérlelődött kérdés megvizsgálásában. ha elismerik, hogy ennek a kérdésnek rendezése a nemzetközi feszültség enyhülésé- hez vezet. Az értekezlet ilyen megítélése a legnagyobb mértékben hozzájárulhatna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, emellett pedig a résztvevők közül senki sem lenne előzetesen megkötve abban a tekintetben, melyik nemzetközi kérdést terjessze elő megvitatást a.” A becsületes amerikai emberek segítik a Rosenfcerg-árvákat London (MTI): Ethel és Julius -Rosenberg árván maradt gyermekeit, a tízéves Michaelt és a hatéves Eobby-t nagy szeretettelveszik körül a becsületes amerikai emberek, — írja a „Daily -Worker“. — A napokban több- száz dolgozó jelenlétében, benső- - séges ünnepség keretében nyu.i- íottak át ötezer dollárt Blochnak, a két gyermek gyámjának. ' Ezt az összeget a'New Yersey állambeli Newark dolgozói gyűjtötték össze a Rosenberg-testvérek megsegítésére. A környékbeli dolgozók, távoli ismerősök és ismeretlenek, akik önzetlenül támogatják a két gyermeket, — miután az ártatlanul kivégzett szülők teljes vagyontalanul hagyták árváikat, — azt a célt tűzték ki. hogy további gyűjtés útján előteremtik a Rosenberg-árvák tanításának és nevelésének anyagi fedezetét. A Lengyel Népköztársaság gazdasági és műszaki segítségei nyújt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak | MEGEGYEZÉS PA rVMUYDZSONBAN Koszon, (Uj Kína). A koreai politikai értekezlet kérdéseiről folyó tanácskozáson résztvevő két küldöttség november 11-én a következő közös hivatalos közleményt adta ki: A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozáson résztvevő két fél megbízottai 1953 november 14-én jóváhagyták a két fél I tanácsadóinak ülésein a politikai értekezletet megelőző tanácskozás j napirendjére és lefolyására vo- ínatkozőan létrejött megegyezést. A megegyezés szövege a követ- Ikező: Varsó (PAP): A Lengyel Nép- köztársaság nagy segítséget nyújt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népgazdasági újjáépítéséhez. A Lengyel Népköztársaság az 1953—54. években ingyen szállít fémmegmunkáló gépeket, hengerelt árukat, gördülő anyagokat és más cikkeket a Koreai Népi Demokratikus Köz t árs as ágn ak. A Lengyel Népköztársaság ingyenes anyagi és műszaki segítséget nyújt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak ipari üzemek építéséhez, illetve újjáépítéséhez is. A lengyel mérnökök segítséget nyújtanak majd az újjáépítendő koreai városok tervezésében. Síéil iíjságírók a magyar—svéd válogatott lai»<Iarús»ő»i*érko*ésről Az OTSB elnöksége sajtóértekezletet tartott a Budapestre érkezett külföldi újságírók részére. A svéd újságírók elmondották, hogy a svéd közvélemény érdeklődése a bilbaói 2:2-es svéd—spanyol mérkőzés után rendkívül megnőtt a magyar—svéd találkozó iránt. Hangsúlyozták, hogy Svédországban igen nagyra becsülik a magyar sportot és a svéd közönség általános kívánsága az, hogy a magyar—svéd sportkapcsolatok a jövőben még inkább kiszélesedjenek. Nagy elismeréssel nyilatkozott valamennyi újságíró eddigi magyarországi tapasztalatairól. A nagyecsediek megválasztották béke-küldötteiket ; Megegyezés a tanácskozás napirendjére és lefolyására vonatko- \ zóan. Eszmecserét kell folytatni íés megoldásra kell törekedni a következő kérdésekkel kapcsolatban : 1. A politikai értekezlet össze- | tétele és színhelye. 2. A politikai értekezlet időpontja. 3. A politikai értekezlettel kapcsolatos eljárási kérdések. 4. A politikai értekezlettel kapcsolatos adminisztratív intézkedések, 5. A politikai értekezlettel kap- j csolatban felmerülő kiadások. Megjegyzések: 1. A napirend bármely pontjáról egyidejűleg is lehet tanácskozni. A/ összetétel és a színhely kérdését, valamint az időpont kérdését — a beosztottak és tolmácsok számából adódó korlátok között— egyidejűleg Tehet megvitatni két albizottságban. 2. A napirend bármely pontjának végleges rendezését az ösz- szes napirendi pontok rendezésétől kell függővé tenni. Megyeszerte nagy készülődés előzte meg a járási béketalálko- zókat. Ezekben a napokban békeesteken, békekisgyűléseken választották meg azokat a legkiválóbb békeharcosokat, akik részt- vesznek a járási béketalálkozókon és magukkal viszik az üzeneteket, amelyeket megyénk minden házatáját, családját, bé- kétszerető becsületes dolgozója intéz a Béke-Világtanács hős tagjaihoz. Nagyecseden is békekisgyűléseken választották meg azokat a békeharcosokat, akik munkájukkal, a béke és a hazairánti kötelességük teljesítésével mindég példamutatóan előljárnak, mint a Kinizsi-utcában Kovács Károly, a Sztálin-utcában Sarkadi Gyula, az Aradi-utcában Bernáth Imre dolgozó parasztok. Húsz ilyen küldöttet választottak a nagy- ecsediek, akik ma képviselni fogják őket a mátészalkai járás legjobb békeharcosainak tanácskozásán. Maga, a község pedig úgy készült erre a találkozóra, hogy az utóbbi napokban állandóan 2—3 vagon forgót, 80—90 mázsa tengerit és nagymennyiségű burgonyát szállított be az állam raktáraiba. Azonban a lendületet továbbra is megtartják, mindaddig, amíg a község minden egyes dolgozója eleget nem tett beadásának. A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország képvise öi az árucserelsrgaiomról tárgyallak Mint hivatalos helyről jelentik, a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország képviselői e napokban Berlinben tárgyalásokat kezdtek, hogy megállapodjanak a német övezetközi kereskedelem 1954. évi előirányzatában. — Gktóberban a Német Demokratikus Köztársaság körülbelül hétszer annyi árut szállított Nyugát-Németcrszágnak, mint Nyugat-Németcrszág a Német Demokratikus Köztársaságnak. lasiok idosierü külpolitikai kérdésekre. Miért tarifái« meg mégis a bermudai találkozót ? Az elmúlt héten a nyugati sajtóban közlemény jelent meg arról, hogy a három nyugati nagyhatalom vezető úllamférfia: Eisen- hewer, az Egyesült Államok elnöke, Churchill, Nagy-Britannía miniszterelnöke és Laniel francia miniszterelnök december 4-én a Bermudákon tanácskozást kezd. A bermudai találkozó kérdése nem első ízben vetődik fel. Ismeretes, hogy az idén tavasszal ugyancsak, szó volt Eisenhower, Churchill és az akkori francia miniszterelnök találkozójáról, azonban többszöri huzavona után erre a megbeszélésre mégsem került sor. A december 4-i bermudai találkozónak nem az a célja, amit korábban tervbevettek. Akkoriban a nemzetközi feszültség enyhítését követelő erők arra kényszerítették a nyugati államok vezetőit, hogy. legalább is szavakban állást foglaljanak a négy nagyhatalom tanácskozása mellett a vitás kérdések rendezése érdekében és Washington. London és Párizs ehhez „előjátékul-“ szánta Bermudát. Ez a találkozó sem szolgálta volna a feszültség enyhítését, — hiszen itt akartak „előzetes feltételekét. szabni” a Szovjetunióval való tárgyalásokhoz, — a mostani találkozónak a célja azonban még ettől is sokkal távolabb áll. A washingtoni hadügyminisztérium bizonyos „menetrendet-- dolgozott ki a háborús készülődések végrehajtására. Ebben a „menetrendben” nem kis szerepet tölt be a párizsi egyezmény néven ismert „Európai védelmi közösség”-ről szóló szerződés ' ratifikálása. Mostanáig minden azt a képet mutatta, hogy a „menetrend-- betartása körül nem lesz hiba. Adenauer — Washingtont tudva háta mögött — ma már nem is titkolja célkitűzéseit és elsőszámú provokátorrá lépett elő Nyugat-Európában, létrejött az Egyesült Államok egyezménye Francóval és a görögökkel. Ugyanakkor teljesen más a helyzet Franciaországban. A nyugati „szövetségek” harmadik országában szélesedik a front, amely főcéljául tűzte ki az „Európai védelmi közösségiről szóló szerződés ratifikálásának megakadályozását. Nehéz lenne felsorolni mindazokat a jelentős francia közéleti személyiségeket, akik ebbe a táborba tartoznak, jellemzőül elég annyi, hogy megtalálhatjuk benne a harc vezetőitől, a francia kommunistáktól kezdve a legtekintélyesebb polgári politikusokat is, sőt legutóbb a szélsőjobboldali De Gaulle tábor- nők is az „Európai védelmi közösség“ ellen foglalt állást. A háborús szerződés ratifikálásának meghiúsítása nemzeti ügy lett és eb- bői a szempontból a jelen pillanatban teljesen mellékes, hogy egyes rétegeket milyen törekvések késztetik ennek az ügynek a támogatására. Ilyen körülmények között a nyugati sajtó egyáltalán nem rejti véka alá, hogy a december 4-i bermudai tanácskozásnak az a fő és központi célja, hogy nyomást gyakoroljanak Franciaországra: a kormány minden áron biztosítsa a párizsi szerződés ra-* tifikálását. Jellemző a DPA nyugat-német hírügynökség egyik jej lentése, amely nyíltan megírja, hogyha Bonn közvetlenül nem is képviselteti magát a bermudai értekezleten, a diplomáciai előkészítésben mindenesetre jelentőd szerepe van Adenauernak. Laniel kormánya tehát két tűz közé került. Miután ez a kormány, teljesen Washingtontól függ, —- kénytelen számbavenni a tengerentúli nyomást, ugyanakkor viszont, ha szolgaian engedelmeske“ dik. nem hagyhatja figyelmen kívül, amivel a nolgári saitó is.' fenyegeti: a bukást. A francia hód hangulatát eléggé egyértelműen fejezte ki a „Combat“-ban Michel Debré szenátor, amikor azt írta: ..A szalonokban, az elő-] szobákban lehet játszani az euró-i pai hadsereg gondolatával, de ai nép között nem és mindinkább nem.” Nemzetközi feszültség enyhítését ■ akadályozó erők nemcsak Európában, hanem a Távol-Kde- ten is a koreai kérdésben alkal-1 mat keresnek céljaik megvalósítására. Az Amerikai Egyesült Á14 lamok küldöttsége az ENSz-köz- gyűlés napirendjére vétette, hogy] vizsgálják ki azokat a „kegyetlenkedéseket“. amelyeket állítólag a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek követtek el az, ..ENSz-haderők” fogságba esett' katonáival. Az Egyesült Államok küldöttsége azt igyekszik bizonygatni, hogy az amerikai katonák vallomásai a baktériumháborúról — e vallomástevők között magas- rangú tisztek is találhatók —> „kínzások“ következménye. Miért van szükségük az amerikaiaknak az ilyesfajta komédiákra? Panmindzsonban aláírták a fegyverszünetet és a tömegek nyomása szerte a világon most arra irányul, hogy mielőbb végleg rendezzék a koreai béke kérdését, tartsák meg és eredményesen fejezzék be a politikai értekezletet. Nyilvánvaló, hogy ez nem vág össze a feszültség fenntartásában l érdekelt körök elgondolásaival és j ezért, ha nincs konfliktus, hát produkálni kell ilyet. Mire alapozzák „vádjaikat“1 az amerikai imperialisták? Nyilatkozatokat tesznek közzé a hazatelepített hadifoglyoktól arról, hogy korábban a baktériumháború leleplezéséről tett vallomásaikat „kényszerrel“ csikarták ki tőlük. A vallomásukat „visszavonó” volt hadifoglyok nyilatkozatait maga az amerikai sajtó sem tartja meggyőzőeknek. A lapok megírják, hogy nem kisebb személyiségekét, mint Wilson hadügyminiszter és Stevens hadügyminiszter egyenesen megfenyegették a hazatelepített hadifoglyokat, hogy korábbi vallomásaikért hadbíróság elé kerülhetnek. Az „I. F. Stone” című hetilap legutóbbi számát teljesen ennek a ténynek szentelte és cikkeiben alaposan befűt a rágalmakat szállító hadügyminisztérium^ nak. A lap megírja, hogy maga a „hadügyminisztérium háborús bűntetteket nyomozó osztálya (amely az adatokat közzétette) a kegyetlenkedések 57.000 eseténeit közel a felét... nem tartja valószínűnek. Ez azt jelenti, hogy a hadügyminisztérium saját nyomozói maguk sem hisznek abban, hogy ezek a kegyetlenkedések valaha is megtörténtek.“ Az amerikai lapok kétkedésén túl azonban sokkal meggyőzőbb dokumentumok azok a vallómé- sok, amelyeket most az amerikai rágalom visszaverésére az „Uj; Kína“ hírügynökség ezekben a napokban közzétesz. Ilyenformán ismét csak érvényesül az a közismert és mélyen igazságos közmondás, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. A tanulság pedig mindebből az, hogy a béke erőinek világszerte fokozniok kell nyomásukat annak érdekében, hogy végképp rendeződjék minden olyan kérJ dés, amely alkalmas a. feszültség fenntartására és különösképpen fokozni kell a nyomást, hogy létrejöjjön a koreai béke.
