Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-01 / 258. szám

N «PLAP iíwö .NOVEMBER 1, VASÁRNAP As őszirózsás forradalom megyénkben Fzelőtt harmincöt esztendővel reményteljes napok kö­szöntöttek Magyarországra: győ­zött a polgári forradalom. A Habsburg-bitangok, német milita­risták és a magyar urak által vá­góhídra hajtott, olyannyira meg­gyötört nép úgy gondolta: eljött a várva-várt idő, a szabadság és jólét hajnala. Győzött a forrada­lom! Győzött a forradalom! — ez a lelkes kiáltás hangzott minde­nütt s a győztes forradalom híre eljutott a legkisebb faluba is. A Nyirvidék, a szabolcsi újság november 1-én adott róla hírt, s a szabolcsi nép is elérkezettnek látta az időt. A katonák békét akartak. A nyíregyházi huszárok november 2-án fellázadtak a lak­tanyában, lefegyverezték a tiszte-, két, altiszteket és megválasztot­ták a katonatanácsot. A falvak népe évszázados álmát akarta va- lóraváltani, a földosztást. Sok­sok gyűlölet, megalázó robot­ból fakadó szenvedés robbant ki ezekben a forró napokban. Vencsellőn megrohanták gróf Dessewffy kastélyát és elűzték a földesurat. Szabolcs községben Tomory Zoltán földbirtokos el­len támadt a nép dühe, s alig volt olyan község, ahonnan ne zavarták volna el a jegyzőt, a főszolgabírót. Magasan lobogott a forradalom lángja, a népforrada­lom lángja, s nem az egyszerű embereken múlott, hogy már az első napok nem hozták meg a re­ménységek és álmok valóraválá- sát. Nem, a Károlyi-kormány nem akart népforradalmat. C mintha pontosan megérez­^ ték volna ezt a megyei arak, azonnal szervezkedéshez láttak. Megalakult ugyan a nyír- eavházi néotanács. amely hatás­körét kiterjesztette az egész me­gyére, de a náptanács tagjai egy- húron pendültek a volt urakkal, megyei hatalmasságokkal, Első teendőjük volt, hogy Budapestről, Miskolcról, Kassáról és Debre­cenből katonai, csendőrt alakula­tokat kértek a forrongások letö­résére. Mikecz Dezső, udvari ta­nácsosnak, az akkori alispánnak azonban még ez a néptanács sem tetszett. A november 5-i megyei törvényhatósági gyűlésen, ame­lyen résztvettek a néptanács tag­jai is, közöttük a szociáldemo­krata vezérek, az alispán köve­telte: „A néptanácsok véleménye­ző szerv legyen, a végrehajtó közeg pedig a vármegyei tiszti­kar.“ S követelte azt is, hogy a községi néptanácsokat felülről ne­vezzék ki. Végleges megegyezésre ekkor nem jutottak, csak abban, hogy közösen nevezik ki a közsé- gi néptanácsok vezetőit. Megvá­lasztották a községi néptanácso­kat szervező értekezletet s ennek élére Haász Ignác földbirtokost nevezték ki egyhangú megállapo­dással. Nohát, úgyis néztek ki ezek a községi néptanácsok! A néphez volt a legkevesebb közük. Bujon például Darvas István földbirto­kos lett az elnök, s a szellemi ve­zetéssel megbízott néptanácsi tag Andrássy Kálmán református lelkész. A főjegyzőt csak azért nem választották meg, mert az félelmében időközben megszökött a községből. Kótajban Zoltán Bertalan és Jármv Menyhért földbirtokosokat tették meg nép­tanácsi elnöknek. November 7-én aztán a nyír­egyházi. azaz megyei ncptanács is teljes egészében átadta a ha­talmat a régi közigazgatásnak, az alispánnak. Ezeknek a néptanácsoknak ter­mészetesen eszük ágában sem volt a földosztás, a nép érdekei­nek képviselete. Annál inkább a nép megfélemlítése. Levelekre csendőröket és katonákat rendel­tek ki, akik belelőttek a tömegbe, számos embert gyilkoltak meg. így történt Nyírmadán is, ahol egy Bíró nevezetű hadnagy gép­fegyveres osztaga gyilkolt meg 16 s-'-^ányparasztot. A nyírbátori járásban továbbra is Szunyogh főszolgabíró maradt az úr, aki 54 tagú csendőrkülönítményt szerve­zett. Néhány nap leforgása alatt egy halott és 12 súlyosan sebe­sült lett a csendőrkülönítmény tevékenységének eredménye, — ahogy azt a hivatalos jelentés be- vallotta. TVr em árt, ha megemlékezünk a szociáldemokrata párt­vezérek magatartásáról is. A már említett megyei törvényhatósági értekezleten felszólalt Markstein Jenő. a Szociáldemokrata Párt országos kiküldötte is és többek között a következőket jelentette ki: ,,A kormány hajlandó fegy­veres erőt adni a rend helyreál­lítására. Azért jöttem ide, hogy a bolsevizmust megakadályozzam.“ A nyíregyházi szociáldemokraták egy húron pendültek a pesti mun­kásárulóval. December 6-án a nyíregyházi radikális párt nyílt levelet intézett a nyíregyházi szociáldemokrata pártszervezet vezetőihez. A nyilt levél többek között ezeket mondja: „Az orszá­gos radikális párt szoros fegy­verbarátságban van az országos szociáldemokrata párttal, vezéreik a legteljesebb egyetértésben dol­goznak együtt a kormányban s épp ez a harmonikus együttmű­ködés teszi lehetővé, hogy a kor- mónvyás iránvát a szocializmus és a radikalizmus szellemében a tiszta demokrácia, s a szociális igazságosság eszményei szerint irányítsák... Mi nem hiszünk a kommunizmus mindent megváltó hatalmában, mert félünk, hogy az anyagi és szellemi haladás valla- ná kárát, ha a szocialistáknak sikerülne a termelőeszközökben való magántulajdont az egész vo­nalon eltörölni.“ S miután a radikálisok így ki­fejtették a közös együttműködés programmját, felszólították a nyíregyházi szocdem-vezetőket, hogy dolgozzanak együtt a radi­kálisokkal. A nyilt levélre Kazimir Ká- roly, a nyíregyházi szociál­demokrata szervezet vezetője vá­laszolt a december 9-i szociálde­mokrata nagygyűlésen. Kijelen­tette: örömmel dolgozik a radi­kálisokkal ! Űri bitangok, munkásárulók, katonanyúzó tisztek, csendőrök és papok fogtak össze a nép ellen, hogy megállítsák a forradalom szekerét. Nem tudták megállíta­ni, mert néhány hónap múlva, 1919 márciusában kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. S ha azt le is verték még abban az évben, huszonöt esztendő után mégiscsak úr lett a nép. S ma valóban szabad, független or­szágban, a nép hazájában emlé­kezhetünk a magyar népforrada­lom első lépéseire. Meghajtjuk az emlékezés zászlaját a névtelen hősök előtt, akik vérüket áldoz­ták a forradalom ügyéért s még magasabbra csap szívünkben a gyűlölet lángja azokkal és azok utódaival szemben, akik azon mesterkedtek, hogy kíméletlen rabságban tartsák továbbra is a dolgozó népet. S. I. Örömmel várjuk a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megalakulását Mi. a baktalórántházai járás értelmiségi dolgozói, örömmel várjuk november 8-át, a Társa­dalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete megalakulásának nap­ját. Ennek az új értelmiségi tö­megszervezetnek ismerjük már célkitűzéseit. Az értelmiség szer­vezetbe való tömörülését és to­vábbképzését fogja szolgálni, — ugyanakkor a tudományos Isme­retterjesztő munkát jobban kiszé­lesíti. A társulat a szakmai fel­készülést a szakosztályok útján, az eddiginél tudományosabb szín- \'onalon tudja előadói számára biztosítani. Hogy az új társulat célkitűzéseit maradék nélkül megvalósíthassuk, nekünk a já- rásbr.n és községekben, üzemek­ben lelkesebben, az eddiginél kö­vetkezetesebben és szívósabban kell majd a valódi tudomány fegyverével az áltudományok el­len harcolnunk. Ezt így gondol­juk mi, valamennyien a baktai járásbeli alapító tagok. ** KÖVESSY BÉLA, leveleki pedagógus. Itt van a Faluszínház! Október 23-án érkeztek me­gyénkbe a fehérgyarmati járás dolgozóinak meghívására az Ál­lami Faluszínház művészei. A fe­hérgyarmati járásban még soha nem volt színház és most a járás dolgozóinak régi vágya teljesül, amikor a Faluszínház tagjai a „Hurrá lányok“ című zenés, vi­dám színdarabbal örvendeztetik m?g a járás sok községét. FIATALOK. (IDILL) IStóilt volt még tavass, csalt február. Alkonyaikor havaiig érő, opálszinü köntösbe öltözött az ég^ a iák csupaszon meresztették ágas- hogas karjaikat. Déljelé melegedett fel néha az idő s Ilyenkor megcsor. dúltak as ereszek, fényes és dm- zadt lett a télen rdncosraaszoU. megfagyott fakéreg. Már érezni le­hetett, hogy nemsokára kipattan­nak a rügyek, színes szirmokat bontanak a virágok. Azt szokták mondani, hogy a sze. retem is tavasszal bontja ki szép színes virágait. Lám, a mi hősünknél ez máskép­pen volt. Szerelmes leit még a ta­vasz megérkezése előtt. Nem külö. nős mádon, éppemígy. míntahogy minden fiatallal előfordul az. A faluban farsangi bált rendeztek, s ezen a bálon találkozott először a lánnyal Erzsivel, Kovács Erzsivel, egy középparaszt lányával. A fid, Ferke érezte, hogy rá, a traktoris­tára megkülönböztetett tisztelettel néznek a lányok, de amikor meg. pillantotta Erzsit, minden önbi­zalma, rátartisága úgy elszállt, mintha sohasem tett volna. Vsak állt, aztán nézte a lányt. Amikor meg mégis felkérte táncolni, a fü­léig vereseden s kétszer Erzsiké lábára taposott. Azon az estén nem is táncolt többet a lánnyal. Csak bámulta, nézte. .4 lányokat a virágokhoz szokták hasonlítani.' üe ki látott már táncold virágot? Ferke látott, ö legalábbis Így érezte. Az történt, hogy Erzsiket vá­lasztották meg a bál legszebb Iá. ligának s ezért egyedül, csak pár­járni táncolt egy táncol. i muzsika azt húzta, hogy: ..Fekete, a kökény, fejér « virága." t lány felemelte barna hajfona- ii>v fejét és középre lépdelt kicsi láncos csizmájában Egyik kezében csipkés zsebkendő volt, másik ke. zével párját fogta. Megállóit, csí­pőre tette a kezét, s a zene üte. móré keit öl-hármat lépdelt jobbra, balra. A feje és a válla meg sem rezdiilt, oly símán rakta lábait, csak tarka szoknyája kezdett el ringc.nl. mint amikor nyári szél szalad végig a gabonatáblákon és hullámozni kezd a pipaccsal, búza­virággal hímzett sárga kalászién. gcr. Perdült egyet, meglebbmtette csipkés zsebkendőjét. Pillangó, Jehérszárnyű lepke röppent Jel a virágokról. A muzsika ott tartott, hogy: „Azt hiszik a lányról, liogy pün­kösdi rózsa” ... Forogni kezdett körben szép lejtősen, méltóságteljesen, mint amikor a% ember még nem árulja el szíve legnagyobb titkát, de már meleget áraszt. Mint amikor az ember virágot szakajt, de nem adja oda senkinek, csak a szívéhez szó. rítja. Kedvesen, melegen lejtett körbe a lány a fiú karján, kicsit hátratartotta a fejét, hagyta, hogy hullámozva pántlikázzon utána pi­ros, fehér szalagja. Villant a sza­lag 8 már a másik oldalon kígyó­zott a levegőben Aztán megrezdiüt és szép simán ráomlott a lány vál­tóira,, hátára. Gyorsan szaladt a, zenészek vo­nója a húrokon, frissebb lett a tánc... „Vedig a szerelem fénye ragyog rajta ...” A lány kicsit olddirakapia a fe­jét. Megpillantotta Ferkét és villa. ndsnyi üzenetet küldőit neki a sze- mével. Senki nem láthatta, csak akinek szólt. A lány arcára piros, sátI futott. Felkapta a fejét, meg­lendítette csizmácskáil, először a jobb lábát, aztán a balt, közben két.két aprót szaporázott, kopogott frissen. Kalapálni kezdeti Ferke szive, melegség öntötte cl. .1 lány perdüli, úgy röppen!, mintha el akarna■ szállóul, maid forogni kéz, árit körbc.körbe. Gyorsán, egyre sebesebben röppent a szalagja, csa­pódott ringva a szoknyája, perdült a lába. Kipirult az arca, tűz lob. lant szemében, szívében, forróság áradt ringó csípőjéből, hajló dere- kából, kát fehér karjából, piros orcájából, libbenő fekete hajából. terhe úgy érezte, hogy ha nem ez a. lány lesz a felesége, ak. kor nincs semmi értelme az élet­nek. Kiment az udvarra, n&kidölt egy fának. Végtelen nagy boldogságot árasztott szivében a szerelem, de a következő pillanatban már arra gondolt: mi lesz, hu nem szereti a lány. Nagyot sóhajtott, nekibúsult és dalolni kezdte csendesen: Nin. csen nagyobb gyötrelem, mint a titkos szerelem... Ferinek mégsem kellett gyötrőd- ni, mert a lány is kedvelte őt. Mire kitavaszodott, akkor már együtt sétáltak alkonyat után. Mind gyak­rabban fordult elő, hogy Fei'i ott- hagyta a gépet a földön, s amíg el nem búcsúzott a lánytól, nem szántott egy barázdányit sem. Pedig Ferke nem volt utolsó traktoroslegény, az elsők között végzett a; tervével mindenkor a gépállomást versenyben. Fgyszer oklevelet is kapott% az ősszel pedig a termelőszövetkezet ajándékozta meg egy tangóharmonikdval a jó mily szántásért. Most meg sokszor olyan neki a traktor, mintha nem is volna. Amikor közeledik az al­konyat, mór a, barázdát, a tarlót sem látja, csak Erzsiket, a lányt, ahogy ott láncolt először kedvesen, felejthetetlenül az első farsangi bálban. S amikor feltűnt az alakja, beszélhetett neki akármit a. segéd- vezető, gyorsan megmosdott és szaladt a lány elé... Olykor felébredt benne a lelkiis­meret, hogy e'- igy nincs valahogy jól, mert a munka se halad, pénzt se keres, valahogy ... ha egyszer megtudná Erzsiké, hogy már a ru­ler, tik csúfolt. Gergő is többet szánt naponta, mint ö... Eh! Nincs szebb lány Erzsikénél! Kipattantak az első rügyek, apró levélkék bontogatták szár. nyaoskdikat, fű sarjadt az árok­parton s az őszi vetések zölden kő. szöntötték a megérkezett tavaszt. A szántások felöl jószagú illatot hozott a szél, csodálatos ízzel, szag. gal lellek meg az éjszakák. Már régen delelt az cslhajnaiesUUig. amikor Ferkéék még mindig együtt voltak. Volt úgy, hogy szitálni kez­dett az eső, de őket mitsem za. varta. — Fázott — kérdezte Ferke. — Nem. — suttogta dideregve a lány. — jHát tét — Eszembe' sincs! Azzal összebújtak s ilyeneket be. széliek. — Biztosan a feleségem leszelf — Az leszek. — Akkor iö. A traktor meg állt a szántásban, morcosán pöfögött, dohogott egy­helyben állva. Az egyik vasárnap délelőtt, ami. kor Ferke kikászálódott az ágyból, elé állott az apja. Szikár, csontos ember volt az öreg. — Többet ne lássalak a lánnyal! Ferinek még a szája is tátva maradt. — Mit bámulsz f Megmondtam 1 Vége legyen a szcrelmeskedésnck 1 A fiú felugrott és szólni akart. Hangosat, olyat, mint még soha életében. Az apja azonban rdför. meit. — Mit heveskedsz. te... te rongyember... No, ez hiányzott még, azt sem tudta hányadán vág — Az vagy, azt mondta az ,,apósod"! — csendítette cl a csat­tanót az öreg. — Azt mondtaf — Azt... Kicsit hallgattak, aztán újra az apa szólalt meg. — Hát, idefigyelj. Elémáüt az apja s azt mondja nagy fenekedre: ..Hallod, beszélj a fiaddal, mert ha cn találkozom vele, meglépem azt a traktorista ruháját. Nem azért dolgoztam egész életemben, hogy egy jött-ment embernek adjam a lányom, aki még a magáravalól se tudja megkeresni, csak a lányok után járkálni, mint a kerge, birka..." — .4 keserves — szaladt ki I nyögve Ferke száján. V da ugrót l az ajtóhoz. Még utolérték az apjá utolsó szavai: — Meg azt is mondta, hogy ő legénykorában a torokat nem hagyta magukra szántás közbon .. De azt már nem látta, hogy az apja beiemosoiyít. a bajuszába■, A fiú nem ment lwza egész nap. Alkonyaikor a szokásos helyen várta a lányt. Az meg is érkezett kisírt szemekkel.A fiú me g szorít ott á a vállát. — Neked is azt mondták? Hog$ nem lehetsz a feleségem? A lány szipogva bólintott. Feri hirtelen leült az árokpart, ra. lehúzta, maga mellé Erzsikét, magához szorította s-ép hajfonatos fejét, a szemébe nézett és megkér, dezte. Könyörgés, szomorúság volt a hangjában. — És te akarsz a feleségem lenni? A lány rápillantott a fiúra és kicsi kezével végigcirógatta az ar­cút. llozzábujt szorosan. — Akarok... — suttogta pi­hegve. A fiú felugróit. Kihúzta magút, mint aki nagyon nagy dologra ké. szül. — Hát akkor ... hát akkor .., én... én, te Erzsikéi Nagyot kiáltott, odaugrott a lány elé, ölbekapta, megforgatta, megcsókolta, aztán nagy óvatosan letette az ámtiló, bámuló kislányt, nekifutott a földnek, keresetül a barázdákon egyenesen a traktorja felé. Felugrott a kormány mellé megbőgette a motort, kigyultak a reflektorok. Meglódult a gép. Amint az út felé nézett Ferke, látta a fasorban Erzsiké kedves termetének körvonalait, amint az rárajzolódott az alkonyi szürke, ségre. Jó lett volna odaszaladni a lányhoz. De Feri nem szállt le a traktor­ról. Vj és új barázdák gőzölgő fekete honijai borullak egymásra, mint a verssorok a könyvben. Egy új sze. relmcs költemény verssorai. SOLTÉSZ ISTVÁN.-it

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom