Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-01 / 258. szám

1953 NOVEMBER 1, VASÁRNAP A fehérgyarmati járásban a jó szervezés és a felvilágosító munka hozta az őszi vetés sikereit Megsértik a szövetkezeti demokráciát a nyírcsaholyi Vörös Csillag tsz-ben A fehérgyarmati járás területe főleg a Tisza, Szamos és a Túr folyó mentén terül el. Az iszapos föld nagyou hajlamos a sárosodás- í'a. Az utak és a talaj kevés eső után. is járhatatlanakká válnak. Több éven keresetül megfigyelték a járási taDács dolgozói, hogy épp nz. esők beállta akadályozza az őszi kalászosok vetését. Több éven át mindég elkésett a vetéssel a fehér- gyarmati járás, ebből pedig az kö- vetkezett, hogy kevesebb volt az átlagtermés. Sőt, az őszi kalászo­sok helyett több 100 hold tavaszi kalászost kellett vetni, ez pedig újra csökkentette az átlagtermést. A járási tanács dolgozói, a köz­ségi tanácsok figyelmét és termelő- szövetkezetek fi gyei raé t fel h ív t á k erre a természeti akadályra. A fehérgyarmati járás vezetői leszűr­ték a tanulságot és ezévben úgy szervezték meg a vetés munkáját, hogy az őszi esős idő beállta előtt befejezhessék az őszi kalászosok ve­tését. A járási tanács dolgozói a közsági tanácsok mezőgazdasági áilandóbizottsági tagjaival és a ter­melőszövetkezetek vezetőivel meg­beszélték, hogy nagyobb termésűi- lúgot érhetnek el, lm idejében el­végzik az egyénileg dolgozó parasz­tok és a termelőszövetkezetek a kenyérgabona vetését. Első feladat- ként, a betakarítás munkájának meggyorsítását tűzték ki célul. A járási tanács dolgozói nevel­ték n községi tanácsok vezetőit a uehózségek leküzdésére. A fehér- gyarmati járásban sem ment zök- kenő nélkül a vetés. Sok hiba volt a gépállomások munkájában. A traktorok munkájához a műszaki feltételeket nem biztosították. Klő- fordult, hogy 10 erőgépből csak -1—5 végzett munkát, a többi ki. használatlanul bevert a szántásra, vetésre váró földek szélén. Láttuk, hogy ez így nem mehet tovább, mert akkor újra olt leszünk, ahol a part szakad, elkésünk a vetés­sel, ránk tör az őszi eső. A gép­állomások igazgatóival, szerelőivel és agromumusaival egy értekezleten beszélték meg u járási tanács veze- tői a hibák kijavításának módját. Hiba volt a traktorosok munká­jának minőségével is. Rossz mun. kát végzett például Magos István a fehérgyarmati gépállomás trak­Most büszkék lehetnek a fehér- gyarmati járás vezetői és dolgozó parasztjai, hogy jó munkát vé­gezlek, kihasználták a jó időt cs egy nappal a határidő előtt befe­jezték az őszibúza vetését is. A November 7 tiszteletére Indí­tott versenyben végzett jó mun­káért a Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága elismerését fe­jezi ki és dicséretben részesíti a fehérgyarmati járás dolgozó pa­150 mázsa burgonyája termett. — Hasonló eredményeket érlek el Kozma Pál, Kiss Sándor és a többi beadásban élenjárók is. — Termése mindenkinek volt, erről győződhetett meg u községi ta­nács is az utóbbi napokban, ami­kor néhány termelőnél helyszíni elszámolást kellett alkalmazni. — Harsányi György is azért sirán­kozott, hogy nem tudja teljesí­teni az 56 mázsa beadását, mert nem termett fele annyi burgo­nyája sem, mint a kötelezettsége. Amikor kimentek hozzá, több, mint 150 mázsa burgonyát talál­tak az udvarán. Burgonya van Vaján, sokkal több, mint tavaly. Csak a felvilá­gosító munka és a törvények be­tartása, — ez hiányzik. A hiba ott kezdődött, hogy a tanács nem ismertette a rendeletet idejében. A sok dicsőség után elbizakodottá vált a tanács. Egész szeptember hónapban nem foglalkoztak a begyűjtéssel. Egyáltalán nem épí­tették ki a társadalmi ellenőr­zést. Nem tudták, hogy ki mikor szedi a burgonyáját, így azt sem tudták, hogy kitől kérjék számon a beadás teljesítését. A dolgozó parasztok egyrésze látta, hogy az olyan megrögzött spekulánsok, mint id. Sólyom Gyula, vagy Ve­res Géza, akiknek egy csomó multévi hátralékot és kártérítést engedett el államunk, az idén is piacra vitték burgonyáiukat és a tanács nem tett velük semmit. Sólyom Gyula már az idén is 33 mázsa burgonyát adott el, vi­szont a beadásba még egy dekát sem vitt. A dolgozó parasztok nagyrésze várakozó álláspontra helyezkedett. A tanács nemtörő­dömségéből az látszott, 'mintha nem is lett volna fontos a be­adás. A felvilágosító munka és a törvényesség elhanyagolása oda vezetett, hogy a tanácstagok egy­része is hátralékos. A községi ta­náccsal együtt aludt a járási ta­nács is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Vaján még Tisza István járási tanácstag is! hátra­lékos. A járási tanács mellett a já­rási pártbizottság is elhanyagolta a begyűjtés munkáját, amikor nem gondoskodott arról, hogy a torosa. Minden ellenszolgáltatás nélkül újraszántattak vele 6 holt! földet. így volt ez mindazokkal a traktorosokkal, akik nem végezlek m i nőségi íu u n-k á t. Aztán más nehézség is volt. Meg kellett értetni sok tér melőszö vet ke­zeiben a fa gok kai, hogy a vetés mindennél fontosabb. Nem volt ez könnyű munka, mert az ellenség a termelőszövetkezetekben igyekezett zavart kelteni. De a felvilágosító munkával sikerült megértetni a ve- fős gyors elvégzésének .jelentőségét. Volf a k olyan termelőszövetkezeti községek, mint például Túrricse, Vámosoroszi, ahol a vetést már október 20-ra befejezték. Osahole, Nagyszekeres, Kisszekeres közsé­gekben október 22-re végeztek az őszi kalászosok vetésével. Az élen- járó községek x>éldá.ja magával ra­gadta a többi köz-ségok dolgozó pa­rasztjait te. így sikerült a betakarítás és számos más fontos őszi munka mellett 1 nappal a határidő előtt, október 30-ra befejezni járásunk­ban az őszi kalászosok vetését, Szalóki Sándor járási főagronómus. A NYÍRCSAHOLYI Vörös Csillag tsz. központi tanyájában serényen folyik a munka. A be­járattól balra, a magtár hátánál éppen most borítanak fel egy beérkezett szekeret a nagyhalom krumplirakás mellett. Heten- nyolcan is nckidőlnek és az összetett erőnek csak egy fogás: már is borul a tele szekér. Ar- rább néhányan kerítést csinál­nak a behordott, takarosán priz­mákba rakott krumplihalmok kö­rül, nehogy a disznók vagy más állatok beletúrkáljanak az össze­hordott termésbe. Fenn, a dom­bon, az istállók mellett hatalmas betönmedence, s körülötte embe­rek serénykednek. Könnyű elta­lálni munkájuk célját: silót ké­szítenek. Az elnök, Vajas Gábor elvtárs az irodában van. Ugylátszik, van egy kevés ideje hozzá, hogy el- sorjázza, hogyan is áll csak a Vörös Csillag, hogyan haladnak a munkák, miképen folyik a tag- ság élete. Ahogy mondja, minden nagyon szép, minden nagyon jól van. — 1949 januárjában alakult meg a tsz. — beszéli Vajas elv­társ. — Tizenkét taggal alakult 150 holdon. A kezdetnél semmink sem volt. De ma már — húzza ki magát az iroda elnöki széké­ben — mindenünk van. Jól ha­[ lad a munka, mindene van a tagságnak. Megelégedettek. Es so­rolja mindjárt azonnyomban a 8 kiló kenyérgabonát, a kiló árpát, 43 deka hagymát, 2 kiló 20 deka almát, az 5 kiló takarmányt, az 5 forint készpénzelőleget, miket ez- ideig munkaegységenként kapott a tagság. Ez igen. Ez szép. De mi min­dent várhatunk még1' Ezt is el­sorolja annak rendje-módja sze­rint. Hogy egy-egy munkaegység­re jut még 2 és fél kiló tengeri, másfélkiló burgonya, egy és fél deci olaj, 25 deka cukcr, jut elégségesen napraforgó- és kuko­ricaszár is, készpénz pedig úgy 15 forint körül. — Szóval, nincs itt semmi hi­ba, elnök elvtárs? — Nincs. * A KRUMPLIRAKAS mellett néhányan körben ülve sült­krumplit eszegetnek. Igaz, elmúlt már az ebédidő, de olyan finom tud lenni a szabadtűzben sült krumpli... Falatozás közben csendesen, meghitt önérzettel be­szélgetnek. Jó ideig arról, hogy sűrűén elromlanák a szálkái gépállomás traktorai. Hogy már be lehetett volna fejezni a búza- vetést is, ha nincs a sok géphiba. — Hát a vezetőség, az elnök elvlárs hogyan intézi a tsz. ügyeit? Szinte egyszerre hallgatnak el, majd lassan egymásra néznek. — Egyikőjük sem felel. Jónéhány percnyi hallgatás után az egyik derék, pirosarcú fiatalember fel­áll, körülnéz és fejlesütve, nagy halkan ezt mondja: — En már megtanultam, nogy legjobb nem szólni. Akár néma is lehet az ember... — ezzel indul is a félbehagyott rekesztéshez, veszi az ásóját és ásni kezdi a rekesz gödrét. Megint csak egy csomó csönd, ami sehogy sem illik ebbe a pezsdülö életbe, ami körülöleli ezt az egész tanyát szorgalmas embereivel, gazdagságával együtt. Csősz Jánosné csak ennyit mond: — Beszélt már a tagság eleget a vezetőségnek. Mit ért az? Maradt minden a régiben. Most megint felborítanak egy tele krumplisszekeret. A kocsis, egy idősebb korú, őszülőhajú em­ber arrébb hajt a prizmától és megállítja a két derest. O maga pedig a tűzhöz megy, kötőjébe kapar néhány sültkrumplit és bal­lag vele vissza a szekérhez. Meg­tör egyet s jóízűen enni kezdi. — Jól esik. bátya? — lépek hozzá a szekér mellé. Kemény, de nem haragos, fürkésző tekintettel néz rajtam végig. — Jól... Jól esne, ha annyi munkaegységem lenne, mint ta­valy volt. Az elnök, Vajas elvlárs épp mellénk ér, ahogy felteszem a második kérdést — Tavaly több munkaegysége volt, mint az idén? Az elnökre néz előbb, s csak azután mondja: — Több hát! Jóval felül a há­romszázon. Most meg, alig van valami kétszáz ... Dchát, hogy én nem tudok írást, azt hiszik, csi­nálhatnak velem amit akarnak. — Kicsodák? — Kicsodák? — ismétli. — A vezetőség. Kucsmás fejével kicsit mintha intene is az elnök felé. Ez meg azt mondja erre: — Miért nem dolgozik többet? Az idős, hatvan felé járó kocsis erre megrántja a vállát és már lép is fel a felhércre. Es közben nemcsak egyszerűen mondja, ha­nem szinte kiabálja:-— Menj már, hallod! Megint ez a régi beszéd! Ezt a legkönnyebb mondani. En tudom, mennyit dolgoztam az idén, mennyit ta­valy, nem te, se nem a könyve­lőd! MÉGSEM ÜGY VAN hát minden, ahogy azt az eir.ök elv­társ mondja és hiszi. Nem úgy van a szövetkezeti demokráciával a Vörös Csillagban, ahogy annak lenni kellene! Egész másképp mutatja ezt a mindennapi élet. A tagság szótlan marad, nincs ked­ve beszélni a vezetőség munkájá­ról. „Beszélt itt már a tagság ele­get a vezetőségnek” — így mondá­ja ezt ki Csősz Jánosné. így is van. Hiszen Kusniczki Józsefek­nek is, amikor beteg lett egyik gyermekük és szekeret kértek a vezetőségtől, hogy Mátészalkára az orvoshoz bevigyék, nem kap­tak. De akkor, amikor Mihálku I Mihály állattenyésztési brigádve­zetőnek az öccse vendégségbe ér­kezett, Mátészalkán lófogat vár­ta, nehogy másfélórát „türelmet­lenkednie” kelljen a csatlakozás miatt. Az meg még a tavaszon történt, hogy a tsz. két kerék­párja felől úgy határozott a tag­ság, hogy az egyiket el kell adni, mert Mihálku Mihály brigádve­zetőnek nincs arra szüksége. „Ha kerékpár kell neki, vegyen ma­gának, mint mi” — mondta a tagság. Mi lett a tagság vélemé­nyével? Semmi, maradt a kerék­pár továbbra is Mihálkunak. — „Jó neki, hiszen az elnök sógora” — ez a tagság véleménye. Még a tavaszon, május hónapban, ami­kor az egyik taggyűlésen Bartku Mihály szóvátette, hogy az állat- tenyésztő brigádvezető által hasz­nált kerékpár javításaira 600 fo­rintot fizettek ki a pénztárból és a tanyai villanyvilágításért is sokalta a havi 300 forintot, az elnök elvtárs félbeszakította fel­szólalását: „Hagyd abba az ilyen szónoklást. Ne beszélj tovább ilyesmiről.” Bartku elvtárs nem is szólt többet, hanem azt gon­dolta: „Na, várhatjátok, amíg én taggyűlésre jövök. Minek, ha nincs szava az embernek.” Jú­niusban pedig, amikor szintén tagyűlés volt, az elnök elvtárs ez­zel a bevezetővel kérte a hozzá­szólásokat: „... Úgy szóljatok hoz­zá, nehogy valaki lázítani próbál­jon!” A tagság erre összenézett és bizony várhatta is a hozzászó­lásokat. Csősz János párttag és jóegynéhányszor meg is mondja a maga észrevételeit, mikre az elnök elvtársnak röviden csak ez a felelete: „Talán elnök akarsz lenni?” így bizony. Ezért hallgat hát a tagság, ezért nem beszél az elnök és a vezetőség munkájáról. Az rendben is van, hogy szép termést takarítottak be a „Vörös Csillagánál, jó az osztalék, jól haladnak a szántás-vetéssel. Hi­szen ezt így akarja a tagság. Ezért szorgalmatoskodik, ezért serénykedik. Tudja, hogy köte­lessége ez: a közös és a saját hasznáért teszi. A szövetkezeti jó­léttől azonban a jog sem marad­hat el: a szövetkezeti demokrá­cia! És bár mondhatja Vajas elv­társ, hogy csorba ezen nem esik. a tagságnak más a véleményé! S ha az elnök elvtárs még tovább hitegeti magát, súlyos hibák kö­vetkezhetnek! A, B. A Megyei Tanács Végrchajíó Bizottságának dicsérete í\ ienergyarmati jatasi tauaca és a községi tanácsok dolgozói, valamint a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasz­tok pártunk és kormányunk út­mutatásai szerint, jól harcoltak az őszi kalászosok időben való elvégzésével a jövőévi bő ter­mésért, a kormányprogramm megvalósításáért. A fehérgyarma­ti járás éveken keresztül elma­radt az őszi kalászosok vetésével. Va játii van burgonya ! A Nyíregyháza felől érkező vo­natokon átlagosan 25—30 olyan ,utas érkezik szeptember közepe óta Vajára, akik saját szükségle­tükre vagy üzérkedés céljából burgonyát vásárolnak. Így volt ez október 29-én is. Az érkező­ket az árajánlatokkal mar ott várják a közvetítők. Röpködnek a vitákban a nevek és a szá­mok. „Nyavádi Kálmánnál 7 má­zsa van, id. Paczári Sándornál is van”. „Nekem is van eladó" — kiabál túl mindenkit Tóth Gyula „főközvetítő”. (Különben ő Is és Paczári Sándor is hátralékosak a burgonyabeadással.) Aki ezt a beszélgetést végig­hallgatja és utána még azt is megtudja, hogy csak vasúton 43 vagon burgonyát vittek ki Vajá­ról, vni nem a beadásba ment, — rák gondolja, hogy Vaján már legalább 95 százalékra teljesítet­ték a beadást. Még inkább erre lehet gondolni, ha megtudjuk, hogy a vajai dolgozó parasztok 1949 óta minden esztendőben túl­teljesítették burgonyabeadásukat; sőt még olyan év is volt, amikor 400 százalékon is felül teljesítet­lek. Ha burgonyabegyüjtésről < sett szó, Vaját az egész ország­ban tisztelettel emlegették. A jelenlegi eredmények bizony szégyenteljesek. Vaja október 29-ig burgonyából 29 százalékra teljesítette beadási tervét. Egye­bekből is hasonló rossz ered­ményt értek el, így a megye utolsó községei között vannak. A község vezetői maguk is azon az'állásponton vannak, hogy „ke­vés burgonya termett” — éppen hogy csak elismerik, hogy annyi „talán’ ’termett, mint tavaly. — ilyen hangok után az ellenség­nek könnyű volt azt a hírt kel­teni, hogy „kevesebb a burgonya az idén, mint tavaly.” Nem kell ott lakni a községben, néhány óra alatt is meggyőződhet min­denki róla, hogy van burgonya és sokkal több van ,mint az el­múlt évben volt. Azokat az em­bereket kell felkeresni, akik már teljesítették a beadásukat. El­mondják, hogy milyen volt a ter­més. Tisza Bernátnak 3 kis hol­don (katasztrélis holdra átszá­molva két hold 400 négyszögölön) rasztjait, a járási és a községi ta­nácsok dolgozóit. Megyénk többi járásai kövessék a fehérgyarmati járás példáját, az őszi kalászosok’ vetésének befejezésével, az őszi munkák meggyorsításával har­coljanak a kormányprogramm megvalósításáért. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának nevében: I F.RKÓ ISTVÄN, elnökhelyettes. tsz. elnöknek megválasztott köz­ségi párttitkár helyett új titkárt válasszanak. A községben politi­kai munka nem folyik. Október 29-én is a községi tanács hívta össze a népnevelőket. Még hozzá úgy, hogy délben elhatározták, este népnevelőértekezletet tarta­nak, anélkül, hogy a „párttitkár tsz. elnök” erről tudott volna. De soroljuk tovább. A Rákóczi tanyán lévő pártszervezet titkára, Urbán János nem az első beadó, hanem az első hátralékos, 27 má­zsa burgonyával tartozik. Októ­ber 29-ig erről a súlyos hátra­lékról a járási pártbizottság egy­szer sem beszélgetett el vele. Csak egy számot, még, hogy Vaján van burgonya és hogy'ép- pen ebből folyón mennyivel több pénze van a dolgozó parasztok­nak, mint a múlt évben: 100.000 forinttal vásároltak többet csak a vajai üzletben ez év szeptembe­rében, mint a múlt évben. Az is bizonyítja, hogy Vaján van bur­gonya, hogy a sok bírálat után e hó közepén a tanács összehívott egy aktívaértekezletet, s utána a néhány napig folyó felvilágosító munka nyomán 4—5 vagonos volt a napi átlagos begyűjtés bur­gonyából. Amikor megszűnt a felvilágosító munka, akkor le­csökkent az eredmény másfél vagonra. Egyben ez az eset azt is megmutatja a vajai vezetők­nek. hogy mi a teendőjük. Harsányi György esete, — aki­nél egy vagonnál több burgonyát találtak a helyszíni elszámolta­tásnál, mint amennyi a beadási kötelezettsége — azt mutatja, hogy szükség van a törvényes szankciók betartására is! Ha va­laki a szép szóra nem hallgat, akkor a törvényt törvénnyel kell vele betartatni. Még egy hét választ el bennün­ket november 7-től, amely ün­nepnapra az egész megye népe jó munkával készül. A hibák kija­vításával, a régi hírnév vissza­szerzésével ünnepeljenek a va- jaiak is. Es ne feledjék: jólétük ellen tesznek, ha a burgonyabe- gyüjtést hátráltatják ugyanakkor az egész ország kárára vannak, 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom