Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)
1953-11-03 / 259. szám
3953 NOVEMBER 3, KEDD NÉPLftP Kiadják a zsíró közleményt a MaMhingíoni japsín-ameriksii iá vgxillátok föl TÉNYEK ES ADATOK Washington, (TASzSz.) Washingtonban végetértek az immár négy hete tartó tárgyalások Ha- jató Ikoda, a japán miniszterelnök személyes képviselője és Ro- bensőn amerikai külügyminisz- tériumi államtitkár, Távol-Keleti szakértő között. A tárgyalások befejezésekor kiadott közleményből látható: az Egyesült Államok an a kényszer!- tette a japán megbízottat, hogy gyakorlatilag az összes amerikai követeléseket elfogadja. A közlemény hangoztatja, hogy a tárgyalások „megegyezéshez vezetlek a japán önvédelmi erők növelésének szükségességét illetően." Így nevezik ugyanis a most újjáalakuló japán hadsereget. A közlemény arra is rámutat, hogy japán „segély"’ formájában ötvenmillió dollárt kap a „kölcsönös biztonsági alap”-ból s ezt az összeget főkép fegyverkezésre fordítja. Az amerikai-japán reakció, figyelembevéve a japán néptömegek körében az amerikai megszállás miatt tapasztalható elégedetlenséget, demagóg trükkhöz folyamodott, amelynek célja a közvélemény félrevezetése és ezen keresztül az njrafelfegyver- zési Programm végrehajtásának megkönnyítése, a japán kormány számára. A közlemény ugyanis utal rá, hogy az Egyesült Államok megígérte „az amerikai fegyveres erők kivonását Japánból, abc n az időpontban, amikor a japán fegyveres erők képesek lesznek megvédeni országukat.*’ A közleménynek gazdasági kérdéseket érintő része lényegében japán további leigázására iiányu- ló amerikai programmot ismertet. Először: az Egyesült Államok kötelezte Japánt „a kommunista Kínával folytatott kereskedelem további szigorú ellenőrzésére'’. Másodszor: az amerikaiak felve- tették azt a kérdést, hogy Japán „minél előbb' fizesse ki az Egyesült Államokkal szemben fennálló óriási adósságát, amely a háborúutáni években a hírhedi „amerikai segély"’ következtében keletkezett és amely ma mintegy kétezerötszáz millió dollárt tesz ki. Végül, harmadszor: az Egyesült Államok kötelezte Japánt „enyhítse a külföldiek tőke- befektetéseire vonatkozó japán törvényeket és rendeleteket, vagyis ilymódon nyisson széles utat az: amerikai tökének a japán gazdasági élet felé. A washingtoni tárgyalásokat, amelyek, mint erősítgetik. „nem- hivatalos jellegűek” voltak, újabb lépések követik. Amint a közlemény rámutat, a japán fegyveres erőkkel cs az amerikai kato- nai segítséggel kapcsolatos „végleges megállapodás-’ létrehozására a legközelebbi .lövőben újabb tárgyalások kezdődnek To- kióban Japán és az Egyesült Államok képviselői között. Is üsleiek november 5—#-« kösötii zárórája Figyelembevéve, hogy november 6 rendes munkanap, a bélés külkereskedelmi miniszter a november 7.-i és íi.-i kettős ün- nepre való tekintettel az üzletek záróráját a november 5—8.-a közötti napokra a következőképpen szabályozta: Budapesten: November 5-cn, csütörtökön az üzletek a húsboltok kivételével a szokásos időben zárnak, a húsboltok egy órával tovább tartanak nyitva. November 6-án (pénteken) minden élelmiszer és tejüzlet, a késő estig nyitvatartők kivételével, este 7 óráig tart nyitva. Az este 7 óra után záró boltok zárórája változatlan marad. November 7-én (szembaton) minden üzlet zárva tart, kiveve az éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszeráruház, valamint a vasárnap rendszeresen nyitvatartó dohányárudák, édességboltok és virágboltok, amelyek vasárnapi nyitvatartási idő szerint árusítanak. November 8-án (vasárnap) az összes tejet árusító üzemek reggel 7 órától délelőtt 10 óráig, a többi az egyéb vasárnapokon is nyitvatartó — üzletek pedig rendes vasárnapi nyitvataitás szerint dolgoznak. A vendéglátóipari üzletek, (az iparcikk üzletek is) nyitvatartása változatlan marad. A csarnokok és piacok nyit- valartása a fentieknek megfelelően alakul. Vidéken: Az üzletek nyitvatar- tását a megyei tanács vb. kereskedelmi osztálya a fentiek figyelembevételével állapítja meg. — Minden üzlet csütörtök reggeltől köteles kifüggeszteni a kettős ünnep nyitvatartási idejét. ’ A Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmányi ülése A Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya 1953 november 2-án ülést tartott, amelyen megtárgyalta a Nemzetközi Újságíró Szövetség 1953 október 7-től 9-ig Prágában tartott végrehajtóbizottsági ülésének határozatait. Az ülésen Komor Imre elvtárs számolt be a végrehajtó bizottság munkájáról. A választmány határozatot hozott a Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottsága felhívásához való csatlakozásról. A MUOSz. választmánya elhatározta, hogy üdvözletét küldi Emil Arnold elvlársnak, a Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottsági tagjának, akit a svájci kormány a Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottsága 1951 tavaszán Budapesten tartott ülésén mondott beszédéért 8 havi í börtönbüntetésre ítéltetett. A béke politikája A Szovjetunió és Lengyelország 1954 január 1-től teljesen lemond a német jóvátétel további fizeté- jéről. 1954 január 1 után a Német Demokratikus Köztársaságnak meg 2537 millió dollár értékű jóvátételt kellene fizetnie. Ez az összeg körülbelül 10 milliárd német márkának felel meg, ami a Német Demokratikus Köztársaság költségvetésének körülbelül cgy- harmada. A Szovjetunió 33 németországi szovjet üzemet ad át a Német Demokratikus Köztársaságnak, amelyek értéke 2.7 milliárd már- ka. Ezenkívül a Szovjetunió elengedte a Nemet Demokratikus Köztársaságnak 1952-ben átadott íj6 szovjet ipari vállalat ellenértékéképpen még fennálló 430 millió márkás adósságát. A szovjet kormány csökken- tette a megszálló katonaság költségeit, úgy, hogy az nem haladhatja meg a Német Demokratikus Köztársaság költségvetésének 5 százalékát és nem haladhatja meg az lí)4í). évi költségeket. Elengedte a Szovjetunió az 1945. évi megszállási költségek megtérítései is. A Szovjetunió körülbelül 590 millió rubel értékű árut — élelmiszert, szenet, hengerelt vasárut és egyéb árukat — szállít a Né- met Demokratikus Köztársaságinak. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ugyanekkor 485 millió rubeles hitelt kap. E megegyezések alapján a Német Demokratikus Köztársaság már a következő évben 13 milliárd márkát takarít meg. Ha mérlegeljük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népgazdasági beruházásai az ötéves terv előírásai szerint 28.6 milliárd márkát tesznek ki, kiszámíthatjuk, mennyi új lakást, iskolát, kórházat és üzemet lehet felépíteni a Német Demokratikus Köztársaságban és mennyi új forrás nyílik így meg a dolgozók életszínvonalának emelésére. A kizsákmányolás politikája Nyugat-Németország külföldi adósságai, amelyeket Adenauer az 1953 februári londoni konferencián elismert, elérik a 14.5 milliárd márkát. A nyugatnémet lakosság 1957-ig évenkint 467 millió. 1958-tól évi 1076 millió német márkát fizet erre az adósságra. A háborúutáni adósságok törlesztésére 1957-ig évi 222 millió, 1953- tól 336 millió márkát kell Nyugat-Németországnak fizetnie. Ebben nincs benne a Marshall-terv hiteleinek kiegyenlítése. 1945—53 között 52.5 milliárd márkát fizetett Nyugat-Németország megszállási kiadásokra. A háborús keretszerződés ratifikálása esetén évi kb. 13 milliárd márkát kell fizetnie. Az amerikai és adenauerista propaganda azt állítja, hogy a nyugati hatalmak lemondottak a jóvátétel fizetéséről. Az igazság az, hogy csak a forma változott. Az amerikai monopolisták által diktált izrácli egyezmény szerint az Adenauer-kormány 3.45 milliárd márkát köteles áruban fizetni Izrael államnak, amely a háború alatt nem is létezett. A nyugati hatalmak a Schumannterv keretében áruszállítások formájában hajtják be Nyugat-Né- metországtól a jóvátételt. Az exportra kényszeritett nyugatnémet szén ára jóval alatta marad a világpiaci árnak, ugyanakkor pedig Németország lényegesen drágább amerikai szenet kénytelen importálni. Ezzel a módszerrel évi 500 millió márkától fosztják meg Németországot. Az amerikaiak azonkívül körülbelül 220 tonna aranyárut raboltak Németországban, több milliárd D-márka értékű szabadalmat vittek ki az országból. Nyugat-Németország köteles hozzájárulni a nyugatnémetországi amerikai katonai támaszpontok építkezéséhez és ingyen szállítani ezekhez az építőanyagot: cemen- | tét, vasbetont, téglát stb. Krasznodar, a kubányi varas keleti részér^ járunk, amely nemrégen még puszta térség, tavasz- szal és ősszel térdig sáros, nyáron poros volt, mint a pokol... Peregtek az évek és Krasznodar keleti városszéle melyen bc- leíészkelődött a szteppébe. Uj városka alakult, Paskovszkaja nevű, amelynek takai-os, fiatal utcái diadalmasan hirdetik a régi kubányi kozák főváros gyors, egészséges, szocialista fejlődését. Nem sokkal a második világháború után ekszkavátorok és traktorok dübörgésétől visszhangzott e puszta térség. Teherautók reggeltől estig szállították a kavicsot, cementet, épületfát, csöveket és téglát. így indult meg az ország, az ötödik ötéves terv egyik legnagyobb textilgyárának építkezése. Az új textilgyár és a köréje növekvő városka napról napra épül. * Ebédszünet volt éppen, amikor az iskola építkezéséhez érkeztünk. Az egyik szobában Pjotr Alekszandrovics Matyunin kőműves-brigádja olvasással töltötte a még rendelkezésére álló félórát. Ö. Goncsar „Zászlóvivők*1 című legényéből olvastak fel egy részt. A még nem egészen kész ablakokon át kihallatszott a brigádvezető erős hangja: — „Hogy a sapkátok csillagja három kilométerre világítson előttetek ... Hiszen te ... nagy ember vagy! Hiszen az egész világ téged néz, azt lesi, hogyan állsz, hogyan ülsz, hogyan haladsz, hogyan törsz előre.“ Aztán Matyunin hallgatóihoz fordulva, ezt mondta: — Értjük? Lám erre tanította KŐMŰVESEK IRTA: AKKADIJ DAKEVICS Homa Hajecki szovjet őrmester fiatal harcosait. Amit mondott, ránk is vonatkozik. Mert mi, szovjet emberek vagyunk és ez sokra kötelez ... Matyunin brigádja szeret olvasni és elbeszélgetni. A brigád vezetője, Matyunin, a múltban a Szovjet Hadsereg kapitánya volt, dicső és nagy, harcos utat tett meg. Századparancsnok volt cs forró hazaszeretetre, az ellenség iránti engesztelhetetlen gyűlöletre nevelte katonáit. Amikor a háború után a szovjet haza fiai visszatértek és békés munkába állottak, ott volt Matyunin kapitány is közöttük. Pihent egy hónapig, aztán azt mondotta: — Na, Pjotr, ideje megkezdeni... Erigy, dolgozz! Másnap gondosan kikefélt extra tisztiegy enruhá j ában, ragyogóra fényesített csizmában jelentkezett a textilnagyüzem építkezésének káderosztályán. Rövid beszélgetés volt. — Az építkezésen akarnék dolgozni. Szakmámban, — mondta Pjotr Matyunin. — Igen helyes! Szakemberekre nagy szükségünk van, — mondta a káderosztály vezetője. — ön mérnök, elvtárs? Dolgozott már önállóan? — Abszolút önállóan, — válaszolta Matyunin —, csakhogy én nem mérnök vagyok, hanem kőműves. Tizenkétéves gyakorlattal. A káderosztály vezetője érdeklődve emelte rá tekintetét, azután ezt mondta: — Okmányait visszaveheti, kapitány elvtárs. Kérését teljesítjük: a főépületre irányítjuk mun- k ára. A csoportvezető nemsokára a iegíelelősebb munkát, a sarokfalak rakását bízta Matyuninra, aki kitűnően megbirkózott a feladattal. üreg mesterek csodálkozva nézték: „Sarokrakásban két normát müszakonkint — ritkaság. Pedig a mi kapitányunknak ké* és fél norma kevés. Kinyomja a hármat is. Szóval — igazi gárdista ...“ Azóta Pjotr Matyunin változatlanul az építkezés legjobb kőművese hírében áll. Több évig vezette brigádját, amely mindig ott haladt az első sorban. Amikor Krasznodarban híre járt Siskov moszkvai kőműves fényes eredményeinek cs módszerének, Matyunin három napig el sem vált az újságtól, amely Siskov módszerét ismertette: egy re gondolkozott, gondolkozott. — Törte valamin a fejét. Egy nap aztán megérett benne az elhatározás és attól fogva sokáig tárgyalt brigádja munkásaival. És Matyunin kezdeményezőji lett a Siskov-módszer leggyorsabb alkalmazásáért megindított szocialista versenynek az építkezésen. Rövidesen meg is mutatkoztak a verseny eredményei. A brigád munkatermelékenység?; megkétszereződött, a téglázás mi- i nősége javult, a nyersanyagokat kezdték takarékosan felhasználni. Pjotr Matyunin jól egyezteti össze a termelőmunkát a politikai-társadalmi tevékenységgel. Hat éve agitátoroskodik. Az Építő Tröszt I. számú építő és szerelő főosztályának kommunistái beválasztották a pártvezcíöségbe Gyakran találkoztunk cs beszélgettünk Matyunin elvíárssai. Figyelmes és közlékeny ember, ski nagyon szeret az építkezés dolgairól beszélni. De ha a saját brigádjára kerül a szó, azonnal szófukarrá válik. — Nincs minálunk semmi különös. Grafikon szerint dolgozunk, semmi más . . . De Nyepej- voda brigádja — az igazán hősies munkát végez. A miniszter is kitüntette a „kitűnő minőség brigádja“ címmel. És Pjotr szívesen beszél a szomszéd brigádról, arról, hogy miként vívta ki az első helyet a takarékossági versenyben. Pavel Nyepejvoda mostanság készül a pártba belépni, — közölte- velünk Matyunin. — Egyelőre az építkezés üb-jének tagja és kitűnő agitátor. Általában az építkezés büszkesége. Hat igv vagyunk vele. Jól élnek a kőművesek. A munka magasabb termelékenyse- ae nagyobb bérrel jár. Menjetek erük el Matyuninhoz és kérdezőiek meg tőle, milyen • is az ő t ég vetése. — Föjóvedelmem. — mondja a volt gárdakapitány —, természetesen a munkabérem. Ebben az esztendőben a következőképpen alakult a jövedelmem: január — 2100 rubel, február — 2189, március — 3003, április — 2779, május — 2763, június — 3480 rubel stb., stb. Ez persze még nem minden. Csapjuk hozzá az évi fizetéses szabadságot, a díjtalan egészségi ellátást, a gyermekek üdülését és ingyenes oktatását, egyszóval — jól élünk, semmit magunktól meg nem vonunk. Ennek igazolására Matyunin elvtárs megmutatja négyszobás, fürdőszobás, gyümölcskertes téglaházát, amelyet maga építed fel megtakarított rubeljeiből. A lakás tágas, takaros, villanyvilá- gítású... Hasonló téglaházzal ünnepli majd a Matyunin brigádjában dolgozó Nyikita Batasov is a küszöbön álló nagy októberi ünnepeket. Az állam épületanyaggal támogatta. Néhány nap és 3ata- sov elvtárs családja elfoglalja új otthonát. — No, igen, — tette hozzá Batasov elvtárs hunyorgatva. — Még nem kész itt minden. Egy ezrecskét még az asztalra kell csapnom — az ünnep és íz új ház örömére. Szívesen kérjük, legyen a vendégünk. Batasovval együtt Krasznodar- ban csaknem harminc kőműves- család költözik az Októberi Forradalom 36. évfordulójára új családi házba. * A párt és a kormány szeretettel és gondoskodással veszi körül a szovjet embert, aki földjének gazdája és átalakítója, saját boldogságának megteremtőié. 3
