Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-24 / 251. szám

A Ilf. szókszervezet i világkongresszus záróokmányai Felhívás a világ dolgozóihoz Munkások és munkásnők, a fi­zikai és szellemi munka dolgozói minden országban! Hetvenkilenc országból érkez­tünk a szakszervezetek III. világ­kongresszusára, 88,(>00.000, min­den fajhoz és nemzetiséghez, min­den politika! meggyőződéshez és minden vallási szemlélethez tar­tozó szervezett fizikai és szellemi dolgozót képviselünk. Ezen a nagy nemzetközi szakszervezeti találkozón, amely a legjelentéke­nyebb a munkásmozgalom törté­netében, megtárgyaltuk követelé­seinket és harcunkat, terveinket és reményeinket. Együttesen, de­mokratikus úton kidolgoztuk és elfogadtuk harci program munkát, amely kifejezi minden jólétre és békére szomjuhozó dolgozó vá- gyát. A nagytőke uralma alatt síny­lődő országokban a dolgozó töme­gek nem akarnak többé nyomor­ban élni, szenvedni a bizonytalan­ságtól, az éhségtől, a munkanél­küliségtől, a rabságtól és a hábo­rús veszélytől. Egyesülnek, har­colnak a jobb létfeltételekért, vé­delmezik jogaikat, harcolnak a tartós békéért. A francia és olasz dolgozók milliói olyan sztrájkokat vívtak egységesen, amelyek idő­tartamukra és méretükre nézve példa nélkül állók. Az angol dol­gozók milliói most bérük emelé­sét követelik. Nagy tömegsztráj­kok voltak Indiában, Brazíliában és Iránban is. A dolgozók egysé­ges harca Afrika jelentős terüle­tén tette lehetővé, hogy kikény- szeritsék a gyarmatosítóktól a munkatörvénykönyvet. Ezen az egész földrészen fejlődik a harc a faji megkülönböztetés ellen. A tőkés és gyarmati világ va­lamennyi országában — az Egye­sült Államokban és Japánban, Görögországban és Spanyolor­szágban, Indonéziában és Marok­kóban, a Közép-Kelet és Latin- Amerika minden országában — szélesedik a munkásmozgalom. A gyarmati és függő országokban kibontakozik a nemzeti felszaba­dulásért vívott faarc. Az öreg Ázsia, amely évszázadokon át a gyarmatosítók jármában sínylő­dött, fokozatosan felszabadul. Uj nagyhatalom született: a Kínai Népköztársaság, amely minden békeszerető erővel együtt védel­mezi a békének, a nemzetközi biz­tonságnak és a nemzeti függet­lenségnek nagy ügyet, Vietnam cs Japán, Malájföld és Indonézia, a Közel-Kelet, Arfika és Latin- Amerika népei bátran harcolnak szabadságukért és függetlensé­gükért. Világ dolgozó férfiai és asszo­nyai! Tőletek, egységetektől, harcotoktól függ az egyszerű em­berek életkörülményeinek meg­javítása, a béke megszilárdítása világszerte, kivívott sikereitek megsokszorozása. A népeknek a békéért vívott fáradhatatlan harca már megérlelte, első gyií- mölcscit. Koreában megszűnt a vérontás. A férfiak és nők százmilliói válaszolnak a Béke-Világ tanács felhívására, amely azt kívánja, hogy békés úton oldjanak meg minden vitás nemzetközi kér­dést. Vannak a világon azonban olyan erők, amelyek szembesze­gülnek a nemzetközi feszültség enyhülésével. Ezeknek az erők­nek nem érdeke a béke. A maxi­mális profit utáni hajszájukban a nemzetközi feszültség további kiélezésére, háborúra töreksze­nek. Újra felfegyverzik és az agresszió fő lűzféskévc teszik Európában Nyugat-Németorszá- got. Meg akarják hiúsítani a ko­reai kérdés békés rendezését, új­játeremtik Japán katonai erejét. A Távol-Keleten Japán fő kato­nai támaszpontjukká válik. Tá­madást indítottak a munkásosz­tály életszínvonala ellen. Gyorsít­ják a fegyverkezési hajszát, amely mind súlyosabb teherként nehezedik a dolgozó tömegek vállára. A III. szakszervezeti világkon­gresszus megmutatta, hogy egy­séget tudunk teremteni mindnyá­jan — dolgozó férfiak és nők, minden irányzathoz tartozó szak- szervezetek: a munkabér emeléséért, az adók csökkentéséért, a munka-1 nélküliség megszüntetéséért; azért, hogy érvényesüljön az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, nemre, korra, fajra, nemze­tiségre való tekintet nélkül; hogy megszűnjék az emberte­len munkahajsza; hogy fejlődjék a társadalom­biztosítás és a népjólcl széleskö­rű rendszere; hogy megszűnjenek a munkás­ellenes törvények és biztosítsák a szakszervezeti jogokat; hogy csökkentsék a katonai költségvetéseket és békés célok érdekében, a gazdasági és kultu­rális fejlődés elősegítésére hasz­nálják fel a felszabadult erőfor­rásokat; azért, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezete, megvalósítva alapokmányának eszméit, vissza­térjen eredeti hivatásához és feladataihoz, amelyek a népek közti békés együttműködésre irá­nyulnak. Az egység eszméje mindinkább uralkodóvá válik a tömegekben. A dolgozók — az üzemekben, országos és nemzet­közi méretekben — fokozottan törekszenek a szakszervezeti egy­ség megteremtésére. A nemzetközi szakszervezeti egység helyreállítása rendkívül nagyjelentőségű lesz. Elősegíti majd a nemzetközi feszültség újabb enyhülését és fékezni fog­ja a fegyverkezési versenyt. Jó­tékony Itatással lesz a különböző i társadalmi rendszerű nlhz«**^ közti barátságos gazdasági és kulturális kapcsolatok fejleszté­sére, Segíti majd a békés építés fellendítését, a munkanélküliség csökkentését, népek jólétének fokozását. Minden ország és minden szak­ma dolgozói, férfiai és asszonyai! Ne feledjük el a második vi­lágháború súlyos tanulságait! Szilárdítsuk meg soraink egy­ségét! Teremtsük meg ezt az egységet az üzemekben és a hivatalokban, teremtsük meg az egységfrontot a munkások követelésének vé­delmében! Leplezzük le a szakadárok po­litikáját, akik az amerikai AFL és CIO vezetőihez hasonlóan megpróbálják akadályozni ezt az egységet! Követeljük, hogy a „Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szö­vetségének" minden szakszerve­zeti szervezete és vezető szerve fogadja el a Szakszervezeti Vi­lágszövetségnek az akcióegységre vonatkozó javaslatát! Éljen a világ dolgozóinak meg­bonthatatlan egysége! Éljen a Szakszervezeti Világ- szövetség, amely aktív és szün­telen harcot vív a tartós békéért, a népek közti barátságért, az egész emberiség ragyogó jövő­Felhívás Európa munkásaihoz,. uniinkásnőiE&ez és szakszervezeteihez Dolgozó férfiak, nők! Európai országok szakszervezetei! A III. szakszervezeti világkon­gresszus fordul hozzátok a kon­gresszuson képviselt 88,600.000 dolgozó nevében. Évszázadunk eleje óta harmad­szor sűrűsödnek Európa fölött vészterhes felhők. Az Adenauer- kormánnyal összejátszó nemzet­közi reakció Nyugat-Németor- szágban igyekszik feltámasztani a fasizmus és a militarizmus tűz­fészkét, arra törekszik, hogy a németeket tegye a támadó kato­nai lomb fő ütőerejévé. A bonni kormány erőltetett ütemben szervezi a katonai alakulatokat, hadihajókat és repülőgépeket épít, kibővíti a hadianyag- és hadfelszerclésgyártást. Nyugat- Németország ipara egy új há­ború céljait szolgáló fegyver- gyárrá alakul át, a hitleri Wehr­macht tábornokai, a háborús bű­nösök ismét szabadlábon vannak. Adenauer, aki az amerikai imperialisták támogatását élvezi, a nyugatcurópai országok kormá­nyaival összejátszva, fegyvert csörtet, gátlás nélkül hirdeti re- vansterveit. Politikája állandóan veszélyezteti a dolgozók egységes megmozdulásait és szakszerveze­teiket. A béke erőinek növekedésétől megrettent háborús gyújtogatok kalandokba és provokációkba bocsátkoznak. Kedves elvtársak! Emlékezetünkben még ott él­nek a második világháború évei­nek borzalmai és nélkülözései — Buchenwald és Auschwitz cellái, Sztálingrád és Coventry romjai, Lidice és Oradour üszkös falai, a hitlerista hóhérok által agyon- kínzott és meggyilkolt férfiak, nők és gyermekek milliói. A há­ború következményei még ma is láthatók; sok közietek a hadirok­kant, az özvegy és árva, sok az olyan férfi és nő, aki a háború nehéz éveiben elvesztette hozzá­tartozóit. Egy újabb háború a legborzalmasabb katasztrófába döntené az emberiséget. A tö­megpusztító fegyverek s az atom­bomba és hidrogénbomba — ko­pár sivataggá tennének egész or­szágúkat. A háború, mely csak szeren­csétlenséget és szenvedést okoz a dolgozóknak, óriási haszonhoz juttatja a tőkéseket. Ez az egyik oka annak, hogy a monopolisták felduzzasztják a háborús költség- vetéseket, fokozzák a fegyverke­zési hajszát és egy újabb véron­tástól való állandó rettegésben tartják a népet. A bonni és párizsi szerződések végrehajtása eszköz lenne Nyu- gat-Németország újrafelfegy vér­zésének és remilitarizálásának meggyorsítására. Nyugat-Német- ország remilitarizálása veszélyes következményeket rejt magában Európa cs a földkerekség népei­nek békés életére. Óriási veszély mindenekelőtt magára a német népre. A háború, amelyet oly sietősen készítenek elő az impe­rialisták, újabb súlyos nemzeti katasztrófába döntené a német népet. Nyugat-Németország dolgozó férfiai és asszonyai! Felhívunk benneteket, fokoz­zátok harcotokat a munkásosz­tály akcióegységéért, valamennyi demokratikus erő egységfrontjá­nak megteremtéséért, hogy meg­akadályozzátok Németországban a háború tűzfészkének létrejöttét, hogy elhárítsátok az európai és világbekét fenyegető veszélyt. Ne felejtsétek el, különösen nagy felelősség terhel azért, hogy ne támadjon fel a fasizmus és a rni- litarizmus Németországban. Dol­gozó szociáldemokraták, kommu­nisták, keresztény dolgozók, pár- tonkívüliek, nyugatnémet szak­szervezetek, össze kell fognotok Európa valamennyi országának dolgozóival, nem szabad elszige­telődnötök attól az átfogó harci fronttól, amely meghirisíthatja a párizsi és a bonni szerződést. Európa dolgozó férfiai és asz- szonyai! A háborít megakadályozása ér­dekében haladéktalanul lehetet­lenné kell tennetek a nyugatné­metországi támadó erők újjászü­letését. Tömörítsétek soraitokat, fokoz­zátok akcióegységeteket, tanúsít­satok állhatatosságot és bátorsá­got a fasizmus újjászületése, az agresszió előkészítése elleni harc­ban. Erősítsétek az Adenauer-kor- mány támadó tervei ellen síkra- szálló német dolgozókhoz fűződő testvéri szolidaritásotok szálait. A ti szolidaritásotoktól és akció­egységetektől, a német dolgozók ánbet-tosságától függ, milyen útra lép Németország — a mili­tarizmus és az agresszió útjára, vagy pedig a béke cs a népek barátságának útjára. A mi kötelességünk az, hogy segítsük Nyugat-Németország bé­keszerető erőinek a háborús po­litika ellen vívott harcát, tevéke­nyen támogassuk a Német De­mokratikus Köztársaság dolgo­zóinak és szakszervezeteinek bé­kés akcióit. Egyesült erővel har­coljatok a háborús egyezmények ellen, amelyeket oly buzgón igyekszik Eisenhower és Aden­auer ratifikáltatni Franciaország, Olaszország, Belgium és Luxem­burg parlamentjeivel. Hiúsítsátok meg mindazok bűnös kísérleteit, akik folytatni akarják Hiller ka- landorpolitikáját. Ha összefogtok, hatalmas, döntő erővé lesztek. Akadályozzátok meg azoknak a szörnyű terveknek végrehajtá­sát, amelyek a bonni és párizsi egyezmény ratifikálása és ke­resztülvitele esetén valósulhat­nak meg! Védelmezzétek a bé­két és a népek nemzeti függet­lenségét! Éljen a világ dolgozóinak egy­sége! Ä XII. szakszervezeti világkongresszus határozata „A Becsben 1953 október lő— 21-éu megtartott III. szakszerve­zeti világkongresszus 819 résztve­vője, akik a Szakszervezeti Vi­lágszövetségbe tartozó és nem­tartozó szakszervezetek képvise­letében jelentek meg, valamint a munkahelyükön megválasztott dolgozók, akik különböző politi­kai és vallási áramlatokat kép­viselnek, kijelentik, hogy meg­ingathatatlanul törekszenek arra, hogy minden dolgozó összefogjon az életszínvonal cmelésééit, a békéért folytatott közös harcban. 79 országnak a kongresszuson képviselt 88,600.000 dolgozója és sokmillió más dolgozó, aki rászí­vott a kongresszus előkészületei­ben, nemcsak azt bizonyítja be, hogy > a dolgozók egységében az erő forrását és a dolgozók harca sikerének biztosítékát látja, ha­nem azt is, hogy teljes mérték­ben bízik a Szakszervezeti Vi­lágszövetségben, a dolgozók élet­bevágó érdekeinek védelmezőjé­be®. A dolgozók minden alkalom­í i. amikor harcot indítanak kö­veteléseik teljesítéséért, a bé­kéért — tekintet nélkül arra, hogy a Szakszervezeti Világszö­vetség tagjai-e vagy sem — el­kerülhetetlenül a Szakszervezeti Világszövetség álláspontjára he­lyezkednek és megmozdulásaik az SZVSZ programmjának meg­valósítására irányulnak. Éppen ezért a Szakszervezeti Világszö­vetség nemcsak tagjai nevében, hanem valamennyi dolgozó ne­vében lép fel. A Szakszervezeti Világszövet­ség állandóan a munkásosztály egységének erősítésére törekszik az élet- és munkaviszonyok meg- i javításáért, a népek nemzeti füg-! getlenségéért, a világ békéjéért folyó harcban. A Szakszervezeti Világszövet­ség és szakmai szövetségei meg-! adják a szükséges támogatást a! dolgozók harcához, amennyiben 1 szervezette teszik a nemzetközi I szolidaritást és átad ják a dolgo- ■ zóknak a nemzetközi szakszerre- zeti mozgalom tapasztalatait. A Szakszervezeti Világszövet- j ség védelmez minden üldözöd ! dolgozót és funkcionáriust. Tö­megkampányokat szervez a szak- szervezeti jogok és demokratikus szabadságok biztosításáért. A Szakszervezeti Világszövetség védelmezi a dolgozók jogait az ENSZ szerveiben, sikraszáll a néptömegek életszínvonalának emeléséért, a gazdasági és szo­ciális haladásért, valamennyi nép békés együttműködéséért. A Szakszervezeti Világszövet­ség fellép mindaz ellen, ami bomlasztólag hathat a dolgozók egységére. Leleplezi a szakszer­vezeti mozgalom bomlasztóit, a munkásosztály ellenségeit. Ezért a III. szakszervezeti vi­lágkongresszus egyhangúlag he­lyesli a Szakszervezeti Világszö­vetség munkáját. A II. szakszervezeti világkon­gresszus óta a munkásosztály egyre szorosabban összefogva, energikus harcot indított a kapi­talista monopóliumoknak a dol­gozók jogait és szabadságjogait támadó merényletei ellen. A tények megcáfolták azt az I elképzelést, hogy a „hidegháború ’ i és a fegyverkezési hajsza meg­javíthatja a dolgozók helyzetét, munkához és kenyérhez juttat­hatja őket. A fegyverkezési haj­szát folytató kapitalista országok­ban fejlődik a hadiipar, de el­sorvadnak a békés célokra ter­melő iparágak. Fokozódik a munkanélküliség. Az életszínvo­nal hanyatlik, ugyanakkor óriási profitot vágnak zsebre a kapi­talisták. Ezzel szemben a békepolitikát folytató Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban, a népi de­mokratikus országokban, a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban a nemzet minden kincsét a nép javára használják fel. Ez meggyző példa minden ország népei számára. A kongresszus megállapítja, hogy a jobb munka- és életviszo­nyokért folyó harcban szakadat­lanul erősödik a munkásosztály egysége a különböző országok­ban és nemzetközi méretekben is. Ez lehetővé teszi a kapitalista és gyarmati országok dolgozóinak,' liiogy mind gyakrabban engedmé­nyekre kényszerítsék országaik kormányait és a munkáltatókat, hogy ezek teljesítsék a dolgozók követeléseit, kiengedjék a börtön­ből a munkásaktivistákat, szá­moljanak a népek nemzeti érde­keivel. Az Olaszországban, Franciaor­szágban, továbbá Brazíliában, Indiában, Japánban és más or­szágokban lefolyt nagyszabású győzelmes sztrájkok, munkatör­vénykönyv kiadása az afrikai francia gyarmatokon, Alain Le Léapnak, a Szakszervezeti Világ­szövetség alelnökinek és a CCT főtitkárának, valamint más fran­cia szakszervezeti funkcionáriu­soknak a börtönből való kiszaba­dítása, Lazaro Pena-nak, a Szak- szervezeti Világszövetség alcinö- kének és a kubai dolgozók veze­tőjének a letartóztatásból való kiszabadítása: ezek a dolgozók akeióegységének és nemzetköz5 szolidaritásának szemléltető er menyei. (Folyt at tU a * old"-» NÉPLAP 1953 OKTÓBER 24, SZOMBAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom