Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-24 / 251. szám
1953 OKTÓBER 24, SZOMBAT NÉPLAP 3 A III. szakszervezeti világkongresszus határozata pák t í: ■» f t É h _____________±_ A kisvárdai ÍJj Élet tsz. politikai iskolájának propagandistájáról (Folytatás a. 2. oldalrólJ A 1X1. szakszervezeti világkongresszus az egcsz világ dolgozóinak győzelmeként üdvözli azt a szervezeti egységet, amely a gua- temalai, bolíviai, chilei cs aranyparti szakszervezeti mozgalomban, az indiai vasutasok, az uru- guay-i fémmunkások között és más országokban létrejött. Erősödik az egcsz világ dolgozóinak testvéri együttműködése és szolidaritása a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokratikus országok szakszervezeteivel és munkásosztályával, amelyek biztosan haladnak a lejlődés cs a néptömegek jóléte szakadatlan emelésének útján. E népek hatalmas vívmányai azok a történelmi győzelmek is, amelyeket az egész világ dolgozói aratlak a kapitalista cs gyarmati elnyomás fölött. A kongresszus megállapítja, hogy a bomlasztok Különböző mesterkedései ellenére minden ország dolgozói körében nemzeti és nemzetközi méretekben egyaránt egyre erősebben megnyilvánul az akarat a szakszervezeti egység helyreállítására. A kongresszus jóváhagyja a Szakszervezeti Világszövetség részéről többízben elhangzott, ar- ravonatkozó javaslatokat, hogy hozzanak létre akelóegységet a i,Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségével” és a Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségével abban a harcban, amely a kapitalista és gyarmati országokban a gazdasági és szociális viszonyok megjavításáért, a békéért iolyik. Ezek a javaslatok óssznangban állnak a dolgozók érdekeivel. A uolgozók tudjak, hogy a nemzetközi egység a munkásosztály számára ujaob győzelmek kút- íorrásává válik. Ezért a kongresszus határozottan elítéli az AEL, és a CIO amerikai szakszervezeti szövetségek vezetőit, akiknek kezében v an jelenleg a „Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége” és akik a legbecstelenebb eszközöket használják fel a szakszervezeti mozgalom megosztására es gyengítésére. A dolgozó tömegek egységre irányuló akarata azonban erősebb a bomlasztok fondorlatainál és győzni fog. A szakszervezetek alapvető és állandó feladata, hogy harcoljanak a dolgozók életszínvonalának emeléséért, a békéért, a népek gazdasági és kulturális együttműködésének kiszélesítéséért. Ennek érdekében növelniük kell a dolgozó tömegek közti befolyásukat, új tagokat keli szervczniök a szakszervezetekbe, szakszervezeteket kell létrehozniuk ott, ahol meg nincsenek, erősiteniök kell a munkásosztály egységét, meg kell szervezniük a szakszervezetekhez tartozó különböző irányzatú dolgozók, valamint a szervezetlen dolgozók akcióegysegét. Az akcióegység megteremtéséhez elsősorban az szükséges, hogy munkahelyükön tömörítsék a dolgozókat, állandó és szoros kapcsolatokat tartsanak a tömegekkel, hogy a szakszervezetek világos, pontos cs megvalósítható jelszavakat és harci célokat tűzzenek a dolgozók elé, amelyek alapján valamennyi dolgozó azonos álláspontra juthat. Az egység megvalósítása érdekében meg kell tartani a szakszervezeti demokráciát, lojálisán és becsületesen teljesíteni kell a dolgozók előtt együttesen vállalt kötelezettségeket. Az akcióegység megvalósításához és megvédéséhez szükség van arra, hogy haladéktalanul Moszkva, (MTI.) Az október 23-i lapok közük a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szov- ietunió Kommunista Pártja Közminden körülmények között leleplezzék a dolgozók előtt az egység megakadályozását célzó mesterkedéseket. Ennek érdekében határozott cs meggyőző érvekkel le kell leplezni a bomlasztok céljait. A szakszervezetek teladata, hogy a dolgozók helyzetének megjavításáért folytatott harcban, erősítve a dolgozók egységét, aktivizálják harcukat a kapitalista és gyarmati országokban: a munkabérek emeléséért; a munkások teljes foglalkoztatottságáért; az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének megtartásáért nemre, korra, fajra cs nemzetiségre való tekintet nélkül; az „izzasztó” munkamódszerek megszüntetéséért, a veszélytelen és egészséges munkaviszonyok biztosításáért; az egyenes- és közvetett adók csökkentéséért, amelyek súlyos teherként nehezednek a dolgozók vállára; széleskörű társadalombiztosítási rendszerért a dolgozó lakosság számára az állam és a munkáltatók költségén; a munkáscllcnes törvények hatálytalanításáért és a szakszervezeti jogok biztosításáért. A szakszervezetek részéről a munkabérek emeléséért folytatott harcnak támadónak és állandónak kell lennie. Ezt a harcot kísérje aktív állásfoglalás a megélhetési költségek emelkedése ellen, az árak csökkentéséért, a rálbérek állandó emelkedéséért A szakszervezetek feladata, hogy megmagyarázzák: a monopóliumok hajszája nyereségeik állandó növeléséért, egyik fő oka a magas megélhetési költségeknek. Ec kell leplezni a bérrögzítés politikáját, valamint az olyan hazug elméleteket, mint például „az egyenlő áldozatok”-nak, az árak és bérek „bűvös körének” elméleteit, amelyekkel gyengíteni akarják a dolgozók harcát. A szakszervezetek a berek emeléséért folytatott harcukat kapcsolják össze az igazi kollektiv munkaszerződések létrehozásáért való harccal. A gyarmatokon cs a félgyar- matokon, valamint azokban a kapitalista országokban, ahol a munkabérek sokkal alacsonyabbak. semhogy a dolgozók cs családjaik emberhez méltó körülmények között élhessenek, a szakszervezetek törekedjenek arra, hogy a kormányok cs munkáltatók hozzanak törvényt, amely minden foglalkozási ágban normális életkörülményeket biztosító minimális munkabéreket ír elő. A szakszervezeteknek Ki kell vivniok c törvény teljes végrehajtását. A kongresszus felszólítja a szakszervezeteket, harcoljanak annak a programúinak megvalósításáért, amelyet a társadalombiztosítás és a szociális juttatások védelmének, megjavításának és kiterjesztésének ügyeben megtartott nemzetközi értekezlet fogadott el. A dolgozók kulturális színvonalának emelése céljából a kongresszus javasolja a szakszervezeteknek, harcoljanak az anya- nyelven való, általános, hosszabb időtartamú, kötelező és ingyenes oktatásért, a béke és a minden ncp közötti barátság szellemében való igazi demokratikus oktatásért, A Szakszervezeti Világszövetségnek még energikusakban kell felvetnie a dolgozók mindennapi követeléseit az Egyesült Nemzetek Szervezetében és ebponti Bizottságának határozatát a szovjet kereskedelem továbbfejlesztését szolgáló intézkedésekről. ben minden ország szakszervezetei kötelesek támogatni a Szak- szervezeti Világszövetséget. A kongresszus javasolja a szak- szervezeteknek, hogy a nói és ifjúsági szervezetekkel karöltve törekedjenek a dolgozó nők és fiatalok életbevágó jogainak biztosítására. A kongresszus teljes mértékben támogatja a gyarmati cs félgyarmati országok dolgozóit és népeit, amelyek a legszörnyűbb kizsákmányolás alatt sínylődnek és sikraszállnak a kegyetlen imperialista elnyomás ellen. A kongresszus felszólít minden dolgozót, és elsősorban az anyaországok dolgozóit, hogy egyhangúlag nyilvánítsák ki szolidaritásukat a gyarmati és félgyarmati országok dolgozói és népei iránt cs nyújtsanak nekik testvéri segítséget. A kongresszus követeli, hogy szüntessék be azt a gyarmati háborút, amelyet a francia gyarmatosítók az amerikai monopolisták támogatásával körülbelül nyolc éve folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A kongresszus 1953 december 19-ét, a vietnami ncp nemzeti ellenállásának napját, ünnepélyesen a vietnami néppel való aktív szolidaritás nemzetközi napjává, a vietnami gyarmati háború megszüntetéséért folytatott harc napjává nyilvánítja. A kongresszus felszólítja a dolgozókat és a szak- szervezeteket, hogy gyűléseken, tömcggyűlésckcn, tüntetéseken és. a harc valamennyi egyéb formáját felhasználva, juttassák kifejezésre, hogy a bűnös háború megszüntetését akarják. A munkásosztály növekvő egysége lehetővé teszi, hogy a legsikeresebben védjék a békét, minden nép jólétének alapfeltételét. A Szakszervezeti Világszövetség feladata, hogy elősegítse a dolgozó tömegek részvételét a vitás nemzetközi kérdések békés rendezéséért világszerte megindult kampányban. A koreai fegyverszünet a legjobb bizonyíték arra, hogy minden kérdést meg lehet oldani békés úton. A ncptömcgcknck a békéért és demokráciáért, a háború erői ellen vívott harcában tömöríteni kell a különböző meggyőződésű dolgozókat, férfiakat, nőket, az ifjúságot, elő kell segíteni a bé- kctnozgalom kibővítéséi. Erősíteni kell és ki kell terjeszteni a dolgozók nemzetközi kapcsolatait, fokozni kell a dolgozók éberségét a háborús gyújtogatok cselszövcnycivcl szemben. V I A kongresszus felszólítja az európai országok minden dolgozóját cs szakszervezetét, hogy együttes erőfeszítéssel törekedjenek a bonni és párizsi szerződések ratifikálásának megakadályozására, mert e szerződések N yugat-N émetország milií arizálására irányulnak és fokozzák a háborús veszélyt. A kongresszus felszólítja a munkásosztályt, nyújtson segítséget a német dolgozóknak és vállaljon velük teljes szolidaritást az újral’elfegyvcrzés elleni harcukban; hiúsítsa meg a háborús gyújtogatok mesterkedéseit. A kongresszus éberségre hívja fel a dolgozókat, hogy elhárítsák azt a komoly veszélyt, amelyet az újjáéledő fasizmus jelent a béke ügyére. A III. szakszervezeti világkongresszus határozatai lehetővé teszik minden ország dolgozóinak, akiket legyőzhetetlen fegyverük, a nemzetközi munkásszolidaritás tesz erőssé, hogy bátran és biztosan haladhassanak előre az i újabb győzelmek felé.” A „Pravda”, az „Izvesztyija” és más lapok vezércikkben foglalkoznak a határozattal. Propagandistáink oktatúés nevelőmunkájukat csak úgy tudják jól elvégezni, ha állandóan képezik magukat, ha fáradhatatlanul tanulmányozzák a munkásosztály nagy tanítómestereinek Marxnak, Engelsnek, Leninnek és Sztálinnak műveit, ha állandóan tökéletesítik tanítási módszereiket, és minden egyes foglalkozásra alaposan felkészülnek. Sarkadi István elvtárs a kisvárdai Uj Élet termelőszövetkezet politikai iskolájának propagandistája az elmúlt oktatási évben is vezetett politikai iskolát. Sok tapasztalatot gyűjtött. Szereti a propagandamunkát s ezért a foglalkozásokra mindig lelkiismeretesen felkészült. A pártbizottság egyik legjobb propagandistának ismeri Sarkadi elvtársat, éppen ezért bízta rá az Uj Élet politikai iskolájának' vezetését. Már első előadására, mely „A termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozásáról” szóit, jól feikészült. Nem csak a tanácskozás anyagát, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos rendeleteket tanulmányozta. Néhány nappal az előadás megtartása előtt felkereste Kovács üéyi elvtársat, a községi pártbizottság titkárát, hogy tájékozódást szerezzen a termelőszövetkezetről, és a politikai iskola hallgatóiról. Megtudta, hogy az Uj Élet-ben a múlt oktatási évben a hallgatók nem jártak rendszeresen a foglalkozásokra, nem jegyzeteltek. De ezzel nem elégedett meg. Felkereste a termelőszövetkezet párttitkárát, Bíró Ferenc elvtársat. Beszélgetett vele a szövetkezet előtt álló legfontosabb feladatokról, a szántásról, vetésről és a betakarításról. Bíró elvtárs elmondotta, hogy a vetéssel nincs baj szövetkezetükben. 50 hold búzavetés területükből már 45 holdon tették földbe a jövőévi ke- nyérnekvalót. A rozs vetésével is szépen haladnak. A t-0 holdból már 20 holdon elvégezték a vetést. A 20 hold árpa vetése is befejezés előtt áll. — Annál inkább el vagyunk maradva a lietakarftássil — mondotta Biró elvtárs. Még 9 hold földben kint a burgonyánk. Cukorrépából 8 hold vár felszedésre. A kukorica törését még meg sem kezdték. Sarkadi elvtárs feljegyezte a hallottakat. Megérdeklőilte azt is, hogy az egyes kormányrendeletek következtében milyen kedvezményeket kapott az Uj Élet. Megtudta, hogy a múlt évben az állam-ól kapott kölcsönt, mely 10 mázsa házát, SS .mázsa kukoricát, 5 mázsa rozsot, 950 kiló árpát, 640 kiló zabot tesz ki, az állam elengedte. A termelőszövetkezeteknek nyújtott 10 százalékos beadási kedvezmény következtében 615 kiló búzával, 336 kiló árpával, 223 kiló kukoricával csökkent az Uj Élet tsz. beadási kötelezettsége. Továbbá napraforgóból 558 kilót, burgonyából 55 mázsa 64 kilót, tejből pedig 612 litert jelent a csökkentés. Ezek alapján Sarkadi elvtárs kiszámította, hogy; a kedvezmények következtében 10 forinttal többet tudnak kiosztani a csoport tagjai között munkaegységenként. Az összegyűjtött tapasztalatok alapján készítette el előadását. Mar a foglalkozás előtt néhány órával ott volt a termelőszövetkezetben. Elbeszélgetett az iskola hallgatóival. Érdeklődött tőlük munkájuk felelői, beszélt a tanulás jelentőségéről. A politikai Iskola hallgatóinak létszáma 19. Az előadáson csupán. Dudás György, Balázs Gyula és a felesége nem vett részt, mivel mindhárman betegek voltak. Sarkadi elvtárs előadása érdeklődést váltott ki a hallgatók körében, mivel az előadás anyagát összekapcsolta a termelőszövetkezeiben folyó munkákkal. Megemlítette azt, hogy az az 1500 millió forintos kedvezmény, melyet az állam az összes termelőszövetkezeteknek nyújtott, az Uj Életnek 26 ezer forint megtakarítást jelent. A hallgatók figyelmét a betakarításra, a vetés meggyorsítására összpontosította. Előadása rövid, érthető, élénk volt. A legfontosabb kérdéseket tárgyalta. Ezzel hivatalosan be is fejeződött az első foglalkozás. Azonban az előadás élénk érdeklődést, vitát váltott ki a hallgatókból, A vígkedélyü öreg Bányai András elvtárs vitte a szót. Bár öreg vagyok, mégis szívesen tanulok — magyarázta a fiataloknak. Bányai elvtárs 4 év óta tagja a szövetkezeinek. de még minden évben megtalálta számítását. Ezévoen leányával, Ilonkával együtt 6J0 munkaegységet teljesítettek. Már eddig kaptak 31 mázsa kenyérgabonát és 164 liter bort. Burgonyából és almából 1Ü—lü mázsára, kukoricából pedig 12 mázsa részesedésre számít. Úgy dolgozott, hogy a kívülállók is felfigyeltek eredményeire. — A napokban az öcsém, állt elém — magyarázza Bányai elvtárs. — Látom, András bátyám megtalálta számítását a szövőiké- selben — mondta. — Mát az, aki dolgozik, meg is találja — feleltem neki. — Ml is soroltam az öcsémnek, hogy mi mindent kap! tarn. 11 a te ** ágy látod jobbnak; hogy közénk állj, gyere — mi szívesen látunk — mondotta befejezésül. — Azóta el is határozta, hogy belép az Uj Élet-be, mert itt valóban szebb éleiét, új életet kezdhet. Angyal Imre elvtárs még csak március óta tagja a szövetkezetnek. Többször olvashatták nevét a szövetkezet dicsérő tábláján: jó munkát végez. Azonban sokszor bírálták már magatartásáért. Különösen a nőkkel durva sokszor. — Bár már múlt évben is tanultam volna — kapcsolódik a vitába. — Akkor biztosan másként viselkedek, jobban becsülöm munkatársaimat. Az aktivisták a szemináriumon' belül nagy segítségére vannak a propagandistáknak. Sarkadi elvtárs megkérdezte előre a községi partbizottság titkárát, valamint a tsz. párttitkárát, hogy kik mutattak jó példát a tanulásban, fegyelmezettségben a múlt oktatási évben és ő maga Is beszélgetett a hallgatókkal. Az összegyűjtött tapasztalatok alapján javasolta tanulókör vezetőknek: Sándor Józsefet, Ballai János és Bérlők Borbála elvtársakat. A hallgatókat hatos csoportokba osztották be. Minden elvtárs tudja, hogy melyik tanulókörhöz tartozik. Fegyelmi bizottságot is választottak, melynek tagjai a szeminárium rendje, fegyelme felett őrködnek. Az iskola bizalmijául Bíró Ferenc elvtársat választották, faliújság felelősnek pedig Bertók elvtársnőt. Az Uj Élet politikai iskolájának hallgatói azzal búcsúztak el egymástól, hogy fáradságot nem kímélve dolgoznak, hogy minél előbb végezzenek a betakarítással. Megfogadták, hogy a következő foglalkozásra jól felkészülnek, hogy alaposan megbeszéljék az országos tanácskozás alapján saját szövetkezetük előtt álló legfontosabb tennivalókat. Farkas Kálmán. A Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Monimunista Pártja Központi IBizottsagannk határozata a szovjet kereskedelem < <»» á b btfej leszt éséríí 1
