Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-20 / 247. szám

N & f» L A P 1953 OKTÓBER 2Ó., KEDD *> A kommunistákkal oz élen újra szépen halad a munka a pócspetri Uj Barázda tsz-ben Kovács György, a pócs­petri Uj Barázda termelőszövet­kezet pártszervezetének tagja le­velet írt szerkesztőségünkhöz. — Levelében a következőkről szá­mol be: — „Amikor megtudtam, hogy a szövetkezetünkből többen ki akarnak lépni, nagyon elcsüg­gedtem. Arra gondoltam, mi lesz azzal a sok értékkel, amit 1949 óta nehéz munkával gyűjtöttünk? Azt határoztam, hogy felkeresem azokat a régi tagokat, akikkel 1949 óta harcoltunk szövetkeze­tünk felvirágoztatásáért, s közös erővel megvédj ük szövetkezetün­ket az ellenséges elemekkel, a ló­gósokkal szemben. Több, mint 700 hold földünk, 32 darab lovunk, 1Ö0 sertésünk, közel 300 juhunk, tehéntörzsünk, s szép gazdasági felszerelésünk van. Nem enged­hetjük ezt az ellenség kénye-ked- vének elherdálni, éppen most, amikor a kormányprogramm se­gítségünkre sietett, s aminek meg­valósításával elérkezünk a jólét küszöbéhez. Szövetkezetünk több tagja nem látta ezt, hanem az ellenség hangjára hallgatva, ok­tóber 1-én abbahagyta a munkát. Most azonban már teljes erővel folyik az őszi munkák végzése“ — fejezi be levelét Kovács György. Kovács György levelének sorai között egy termelőszövetkezet hő­sies harca bontakozik ki, amelyet a pártszervezet tagjai, a szö­vetkezet kommunistái vezetésével vívtak meg. * A kormányprogramm megjelenése után az Uj Barázda termelőszövetkezet is olyan lett, mint egy felbolygatott méhkas. Az emberek itt is, ott is csopor­tokba verődve beszélgettek, vitat­koztak. Arról folyt a szó, hogy ér­demes-e továbbra is közösen gaz­dálkodni, vagy jobban boldogul­nak egyedül. A szóvivők olyanok voltak, mint Herczku János, aki egész évben alig 90 munkaegysé­get szerzett. — Jobb egyénileg gazdálkodni, oszlassuk fel a szövetkezetét, — kiabálta nagy hangon, s már cse­lekedett is. Jegyzőkönyvet írt, amiben kérte a csoport feloszla­tását, s ahhoz gyűjtötte az alá­írásokat. Hazug szavainak hatá­sára egyre több név került a jegy­zőkönyvre. A szövetkézét elnöke, az igazgatósági tagok elsők közt kérték a feloszlatást. Cserben­hagyták a régi tagokat, de emel­lett meg is károsították őket. — Majdnem valamennyien egy bri­gádban dolgoztak az igazgatósági tagok, s a munkaegységek számát nem az elvégzett munka arányá­ban, hanem tetszés szerint je­gyezték be maguknak. Az ősziek betakarítása, szántás-vetési mun­kák sem folytak. A vezetőség csa­lása, hűtlensége, a tagok nagyré­szének hangulata azt mutatta, hogy a szövetkezet fel fog bom­lani. Ez a tudat fájt az alapító ta­goknak, hiszen látták, hogy a kormányprogramm szebb, boldo­gabb életet jelént számukra a szövetkezetben. Elkeserítette őket az a tudat, hogy többévi fáradt­ságos munkájuk most kárbavész, hogy ismét egyedül kell majd megbirkózni a nehézségekkel. Ennek láttán a szövetkézét leg­hűségesebb, legodaadóbb tagjai, a kommunisták megbeszélésre ül­tek össze. Elhatározták, hogy megindítják a szövetkezét tagjai között a felvilágosító munkát. Ve­lük {ártott néhány pártonkívüli dolgozó is: Kovács György, Orosz János, Andicsku József, Szíjgyár­tó János s még néhányan. An­dicsku József Herczku Mihályt kereste fel, aki becsületes dolgo­zója a szövetkezetnek, az ellenség szavára azonban ő is tétovázott. Először a maga életéről, boldogu­lásáról beszélt Andicsku József. Elmondta, hogy kenyérgabonából! közel 20 mázsát kapott munka­egységei után, s bőven fog kapni a többi terményfélescgből és pénz­ből is, hiszen családjával együtt több, mint 700 munkaegységet szerzett. Nem is beszélve a ház­táji földről, ahonnan csak kukori­cából több, mint 20 mázsát taka­rítottak be. — Te sem maradtál el a mun­kából, a te jövedelmed sem lesz kevesebb, mint az enyém. Ha egyedül dolgoztál volna a pár hold földeden, fele terményed sem lenne, — mondotta Andicsku József. Herczku Mihály elgondol­kodott a hallottakon, s mind gyak­rabban vette elő a papírt és ceru­zát: számolgatott. Aztán határo­zott: bentmarad. így tett Czakó János is, akivel Kovács György beszélgetett. Az alig négy tagból álló maroknyi pártszervezet sza­va egyre több szövetkezeti taghoz jutott el, s egyre többen gondol­kodtak azon, helyesen cseleked- tek-e, amikor a szövetkezet fel­oszlatását kérték, amikor az ellen­ség szavára hallgattak. A kom­munisták, a népnevelők bátor, kemény harca napról napra na­gyobb eredményekkel járt. Ma még csak hat, holnap már 10, az­után húsz, s egyre több szövet­kezeti tag látta be tévedését. — Most már 26-an harcolnak közös erővel a szövetkezet megszilárdí­tásáért, felvirágoztatásáért. A szövetkezet kommunis­tái, becsületes pártonkívüli dol­gozói nem csak beszéltek hanem dolgoztak is. Kovács György nem elégedett meg azzal, hogy felke­reste a ingadozókat, s beszélt ar­ról, hogy a szövetkezetben gond­talanabbá fognak élni, hogy a szövetkezetét meg kell erősíteni. Amikor látta, hogy az idő elérke­zett, de a szántás-vetés mégnem indult meg, maga ült traktorra. A 60 év körüli Kovács György — éveit meghazudtolva — fiatalos kedvvel kezdett a munkához. A szövetkezeti tagok jövőévi ke- nyérnekvalóját tette a földbe, hogy az idejében elvégzett ve­téssel nagyobb darab kenyeret biztosítson a tagoknak, hogy ő is előbbre vigye a kormánypro­gramm megvalósulását. Korán reggel, késő este mindig meg le­hetett találni Kovács Györgyöt a földeken, mindig talált magának munkát. Fáradtnak azonban még senki sem látta, amióta a szövet­kezetben dolgozik. A kemény munkában, nehéz harcokban megerősödött az Uj Barázda kicsi pártszervezete. A példamutató, harcos pártonkívü- liek felvételével számbelileg is növekedtek. A legutóbbi taggyű­lésen Kovács György is azzal a kéréssel fordult a párttagokhoz: vegyék fél soraikba. Ezt kérte Andicsku József, Szíjgyártó Já­nos és Orosz János is, akik a párttagokkal együtt harcoltak a szövetkezet megszilárdításáért. A pártszervezet tagjai becsületes, harcos tagoknak ismerik ezeket a dolgozókat, s ezért úgy hatá­roztak, hogy Kovács Györgyöt, Andicsku Józsefet és Szíjgyártó Jánost egyenesen taggá, Orosz Jánost pedig tagjelöltként veszik fel soraikba. Ezek az elvtársak büszkék arra, hogy most már a kommunistákkal egy sorban me­netelhetnek. További kemény munkával bizonyítják be, hogy méltók a párttagok bizalmára. Kovács György is boldogabban veti a magot a frissen felszán­tott földbe, mert most már ő is tagja annak a pártnak, amelyik nem engedte a lógósok szavára feloszlatni a szövetkezetét, ame­lyik harcolt azért, hogy Kovács György és a többiek továbbra is boldogan éljenek. A kommunisták példamutatása magával ragadta a többi becsüle­tes szövetkezeti tagokat is, s most már közös erővel végzik az őszi munkákat. A nagy munka igénybe­veszi a szövetkezeti tagok idejé­nek nagyrészét, leköti figyelmü­ket, igénybeveszi minden erejü­ket. Mégis találnak időt arra, hogy megbeszéljék: hogyan te­hetnék még gazdagabbá szövet­kezetüket, még szebbé életüket. A kormányprogramm sok segítséget és lehetőséget ad ahhoz, hogy terveiket megvalósítsák. S ők már tervezgetnek 8 holdat gyü­mölcsössel, szőlővel ültetnek majd be. Halastavat is lehetné lé­tesíteni, ott abban az aljban, ahol mindig meggyűl a víz, s amit másra úgysem tudnak hasz­nálni. Sok jövedelmet hozna ez a szövetkezet tagjainak. Közel tí­zen arra gondolnak, hogy lakást építenek, most már lehetőségük van rá. Kovács György szinte megfiatalodik, amikor a jövő ter­veiről beszélnek. Tudja, hogy ezek nem távoli tervek, ezek megvalósításában ő is résztvesz. Az idén bő termés volt, kaptak és kapnak is szépen mindenből, de elkelne több is a háznál. — Ezeknek a terveknek megvaló­sulása adja majd meg az igazi jólétet a szövetkezet minden tag­jának. — Lévainé — A bolgár ipar a dolgozókért A bolgár nehézipar fejlődése már 6.5 százalékkal haladta túl az 1939. évi termelést, ami magá­val hozta a könnyűipar fejlődé­sét is. A nehézipar hatalmas építke­zéseivel párhuzamosan az utóbbi két évben egymás után épültek a korszerű berendezéssel ellátott könnyűipari üzemek is. Az új könnyűipari gyárak építése és a régiek kibővítése eredményeként egyre növekszik a munka terme­lékenysége, ami leginkább a köz­szükségleti cikkek termelése te­rén észlelhető. A közszükségleti cikkek temelése 1952-ben három­szorosa volt az 1939. évi terme­lésnek. A textilipar is hatalmas fejlő­désen ment keresztül. A kis, sö­tét, egészségtelen üzemeket hi­giénikus, tágas, világos munka­termekké és minden szociális szükséglettel felszerelt hatalmas gyárakká bővítették. A legtöbb gyár közelében — mint például a szófiai „Bulgária“ és a „Va-zil Kolarov” szövőgyárnál — a dol­gozók számára minden kénye­lemmel ellátott munkáslakásokat építettek. A szovjet textiliparban elért eredmények és a szovjet Csutkih-módszer alkalmazása is jelentősen hozzájárult a bolgár textilipar fejlődéséhez. Az ötéves tervet a textiliparban 32.8 száza­lékkal teljesítették túl! Ugyancsak nagy eredményeket Vívtak ki a bolgár dolgozók a ci­pőiparban, ahol Levcsenkó és Mu- hanov módszerével harcolnak az önköltségcsökkentésért. E mód­szer segítségével a termelés 1952- ben az 1948. évi termelés húsz­szorosára nőtt. Komoly eredményeket ért el a bolgár élelmiszeripar és konzerv- gyártás is. Az 1953. évi termelés 47 százalékkal haladta meg az 1952. évit. Az 1952-ben termelt édesipari cikkek mennyisége, 1948-hoz viszonyítva, ötszörösére növekedett. Különösen nagyot fejlődött a gyümölcs- és zöldségkonzerv ter­melése, amely 1939-hez viszonyít­va általában tízszeresére nőtt. Egyre újabb konzervek készíté­sét kezdi meg a bolgár ipar s ma már több, mint 36 zöldség- és 96 gyümölcsfajtát konzerválnak. A szovjet konzervipari dolgozók gazdag tapasztalataiból merítve, a bolgár dolgozók is a rövid ideig tartó főzést alkalmazzák. Ezáltal munkateljesítményüket tízszeresé­re növelték és többszáz léva meg­takarítást értek el. Valamennyi élelmiszeripari cikk bővebben és nagyobb választék­ban áll a bolgár dolgozók rendel kezésére s mindjobban kielég“ a dolgozók szükségleteit. Silózással biztosíthatjuk állataink téli takarmányát 1952—53. év telén, de inkább ezév tavaszán igen nagy gondot okozott termelőszövetkezeteinknek és dolgozó parasztjainknak az ál­latok átteleltetése. Ennek oka részben az előző aszályos nyár, részben pedig az volt, hogy gaz­daságaink nem tartalékoltak meg­felelő mennyiségű takarmányt az aszályos évek átvészelésére. Eb­ben az évben bőséges takarmány­termésünk volt. Most kell tehát megragadni az alkalmat, hogy minden termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt bizo­nyos mennyiségű takarmányt tá­roljon a következő évre a szük­ségleten felül. A takarmányok tárolása több­féleképpen történik. Szárítással, vermeléssel, silózással. A silózás az, amelyik módszerrel a legke­vesebb veszteség nélkül, hosszú ideig tudjuk tárolni takarmá­nyainkat. A silózással olcsóbbá tehetjük a takarmányozást, mert kevesebb munkára van szükség. Ha silózott takarmányunk van, aszályos nyát- esetén is rendelkezünk nedvdús takarmánnyal. A silózott takar­mány hosszú időn át eltartható veszteség nélkül, mert a benne lévő tápanyagok nem párolognak el. Az ilyen takarmány ízletesebb, jószágaink szívesebben fogyaszt­ják. Esős időben és pontosan most, az ősz folyamán mér nincs biztosítva a takarmányok szárítá­si lehetősége. Fagyos, vagy rom­lásnak induló takarmányokat, a vágott burgonyagumókat, vagy répát másképpen nem lehet tá­rolni, csak ha besilózzuk azokat.. Minden alkalmas növényt fel kell használni, össze kell gyűjte­ni. Ide tartoznak elsősorban a melléktermékek (cukorrépafej, le­vél, kukoricaszár). A takarmányt, legyen az zöld, vagy száraz, szecskázni kell 3—4 cm. hosszúságra. A kukorícaszá- rat sokkal helyesebb szártépővei összetépni. Ehhez a munkához gépállomásaink a szükséges gé­pet biztosítják. Silózásnál a silózandó takar­mány ne legyen túl száraz. Ned­vességtartalma 60—70 százalék legyen, hogy az erejdés megindul­hasson. Nem minden növény alkalmas egyedül a silózásra. Egyedül si­lózható növények a kukorica, cu­korcirok, szudáni fű, csicsóka, édescsíllagfürt, zabosbükköny és a répafélék. Keverés nélkül kevésbbé jó takarmányt adnak: a lucerna, ló­here, szöszösbükköny, somkóró, burgonyaszár és muhar, önma­gukban nem silózhatók: a csalán, tök- és dinnyeszár, paradicsom­szárak, szója, lednek, futómuhar. Ezeket a növényeket könnyen si­lózhat juk takarmányokkal kever­tem A silótöltés eredményessége a gyorsaságtól is függ. Emellett nagy gondot kell fordítani az ál­landó taposásra. Minden 30—40 cm. vastagságú réteget jól le kell taposni, hogy abból a levegő ki­szoruljon. A száraz takarmányt sós víz­zel, vagy melaszos vízzel locsol­juk meg, de sokkal helyesebb a száraz takarmányokat nedvdús takarmányokkal keverve silózni. A megtöltött silót haladéktalanul földeljük le. A silóréteg fölé arasznyi vastagságú nedves poly- varéteget tegyünk, s utána 30—40 centiméter vastag földréteggel le­földeljük. Egy-két napos ülepedés után ezt a földréteget 60-—80 cen­timéteres, sőt homokos vidéken még ennél is vastagabban földel­jük le. Igen helyes, ha az egész silófelületet letapasztjuk, hogy azon repedések ne legyenek. A silógödör mérete a számos­állat-létszámtól és a silózandó ta­karmány mennyiségétől függ. Si­lótakarmányból szarvasmarhával a testsúly 4—6 százalékát etethet­jük. Ez azt jelenti, hogy egy 500 kilogrammos szarvasmarhával na­ponta 25—30 kilogramm silóta­karmány etethető meg. 200 téli takarmányozási napot számolva, egy számosállatnak ösz- szesen 50 mázsa silótakarmányra van szüksége. Egy köbméter siló­ba kb. 7—7.5 mázsa silótakarmány fér. Ezek szerint egy számosállat részére 7 köbméter silóra van szükség. A silótakarmányt minden ál­lattal, de főként a szarvasmar­hákkal etethetjük. Igen szeretik a lovak és a sertések is. Megyénk silózási tervét eddig mindössze 19 százalékban teljesí­tette. Járásaink közül a nagy- kállói és a fehérgyarmati járások vannak az élen, bár ezek is messze vannak még tervük telje­sítésétől. Igen rosszul állanak a csengeri és vásárosnaményi já­rások. A vásárosnaményi járás 12 százalékra, a csengeri 10 százalék­ra teljesítette silózási tervét. Sok tsz. nem használja fel, vagy csak kis mennyiségben készít silót a cukorgyár által leszállított répa- szeletből. Például a varjúlaposi Győzelem tsz. 220 mázsa répasze­letből mindössze 70 mázsa silót készített! A termelőszövetkezetek és egyé­nileg dolgozó parasztok iparkod­janak. hogy az ősz folyamán va­lamennyi üres silót betöltsék. — Használjanak fel minden silózás­ra alkalmas növényt, készítsünk tartalék-takarmányt! SERES ZSIGMOND, megyei agro-propagandista. Gépállomások versenye az őszi terv teljesítéséért ÉLENJÁRÓ GÉPÁLLOMÁSOK: A gépállomás neve: Igazgatója: Vezető agronőmusa: Demecseri gépállomás Bácskái János Gulyás János Vencsellői gépállomás Korsovenszki Jolán Huszka Imre Balkányi gépállomás Móré Erzsébet Kévés Ferenc LEMARADT GÉPÁLLOMÁSOK: Encsencsi gépállomás Brém Sándor Nagy Antal Mándoki gépállomás Tökei István Csernyi Sándor Gébéi gépállomás '---- Tóth József LEGJOBB TRAKTOROS BRIGÁDOK: A gépállomás neve: A brigád neve: Tervteljesítés ®/»-ban Kisvárdai gépállomás Pasa Angelina 111.8 Gulácsi gépállomás Kossuth 70 Csaholci gépállomás Micsurin 66 A LEGJOBBAN ELMARAD* BRIGÁDOK: Encsencsi gépállomás Alkotmány 8.4 Nyírmadai gépállomás Vörös Csillag 16 A LEGJOBB TALAJMUNKÁT VÉGZŐ TRAKTOROSOK: Traktoros neve: A gépállomás neve: Teljesítmény %-ban Bihari József Nyírmadai gépállomás 144.4 Kardos János Nyírtéti gépállomás 143.3 I'etró Tamás Nyírtéti gépállomás 137.1 A LEGROSSZAn MUNKÁT VÉGZŐ TRAKTORVEZETŐK:- iándoki gépállomás Kele Gyula 4 Encsencsi gépállomás Mátyás Gyula 5.9

Next

/
Oldalképek
Tartalom