Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-18 / 246. szám
6 ÍPUP KRÚDY GYULA (Születésének 75. évfordulójára) lasiob idősurü bülpolihlai kérdésekre. 1. Mi ad a nemzetközi munkásosztály tanácskozásának najfj jelentőséget ? 75 évvel ezelőtt, 1878 október 21-én született Krúdy Gyula, a Nyírség nagy írója. Életművének értékelésével még adós irodalomtörténetírásunk. A múlt irodalom- története, ha ugyan egyáltalán foglalkozott vele, csak az „utol nem ért hangulatok országútján bolyongó'1 ködlovagot, a romantikus merengések visszahívóját, a Nyírség nagy álmodóját látta benne. Pintér Jenő egyszerűen besorozza a „stilromantikusok“ közé. Szerb Antal irodalomtörténetében a szürrealista nyugati írók előfutárát ünnepli benne, Giraudoux, Proust előfutárának látja, akik műveikben feloldják az időt, megszüntetik az elbeszélés egysíkúságát, az események szálainak összekeverésével megbontják a megszokott időrendet. Ezt tartja Szerb Antal Krúdy legnagyobb értékének. Azt, hogy műveiben „minden út mindenfelé vezet, a felszabadított asszociációk játékos csodalovai elragadnak minden múltba és minden jövőbe“. Mindez természetesen sok tekintetben igaz, azonban ha csak ennyit mondunk, akkor Krúdy művészetének csak egyik oldalát, s elsősorban formai oldalát jellemeztük. Krúdy nem tartozik irodalmunk kiemelkedő kritikai realistái, koruk társadalmi ellentmondásainak nagy leleplezői, Eötvös, Mikszáth, Móricz sorába, azonban hiba lenne elhallgatni műveinek társadalmi mondanivalóját, Már Várkonyi Nándor észrevette ezt, mikor irodalom- történetében megállapítja róla: fc, . . . egy kérődző boldogságba tespedt kor érzelmi és lelki céltalanságát ritka talentummal sűríti össze. ‘‘ Lényegében ugyanúgy, mint Mikszáth, Krúdy is a dzsent- ri írója, de ellentétben Mikszáth- tal, Krúdy mindvégig belülről ábrázolja a dzsentrit. Látja ugyan osztálya pusztulását, s olyan meggyőző erővel és intenzitással mutatja be egy társadalom halódását, teljes felbomlását, amilyenre csak igazán nagy író képes. A fontos a mi szempontunkból az, hogy minden megszépítés ellenére, Krúdy látta és ábrázolta, mégpedig meggyőzően és hitelesen ábrázolta a dzsentri kikerülhetetlen pusztulását, s ezzel az úri Magyarország végét is. Még Mikszáthnál és Móricznál is keresni kellene olyan pompás, találó jellemzését a dzsentrinek és az egész úri világnak, mint ahogy Krúdy mutatia be őket. mikor éppen szülőföldjéről, a Nyírségről ír. ,.A Nyírség az a hely, ahol legtovább volt agaruk és vizslakutyájuk a tönkrement gavallé- roknak és ahol mindig-mindig emlékeztek a régi uraságra, el- tekmtélvre. ősi birtokra és fennhéjázó nemességre. Itt mindenki a múltjából akart megélni. Abból, hogy valamikor volt valami az apja, vagy nagyapja. Furcsa, hetyke, legénykedő virtuskodó Magyarország Itt hor- tyogott, ásítozott, unatkozott, do- logtalankodott, nyomorgott legtovább. Máshol már beletörődtek az emberek, hogy vége a régi világnak, dolgozni, tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk. A Nyírségben még mindig a követválasztást várták, a takarékpénztár körül sompolyogtak értéktelen váltókkal, az öregek a fiák házasságától remélték sorsuk jobb- rafordulását, vagy egy százesztendős családi per eldőltétől. A fantasztikus tervek, légvárak, szépen kicirkalmazott remények, édesded ábrándok jól kifejlődtek ezeiy a mocsaras, ködös, szegényes. kidőlt-bedőlt tájon. Mintha mindenkinek reskontó lett volna a párnája alatt, amelyet egyszer okvetlenül kihúznak. Alig jutott eszébe valakinek, hogy dolgozni is kellene. Legfeljebb a vármegyét nyomorították meg. mert- hisz az övék volt a megye.'* De helytelen lenne azt monda- ni, hogy Krúdy visszavágyik a múltba. Nem a múltba vágyik, hanem a sívár, nyomasztó jelenből szeretne szabadulni. Hogy ez így van, bizonyítja az is, hogy éppen a háború alatt fordul Krúdy leggyakrabban a múlt felé, a háború embertelenségei között idézgeti legtöbbször a szebb tegnapot, amely reményteljesebb jövőt ígért. A háború egyébként is fontos korszak Krúdy életében. Nem látta ugyan olyan világosan a háború lényegét, mint Ady, s ha inkább Babitsék pacifizmusának oldaláról fordult is szembe a háborúval, az esztelen vérontás mindenesetre felrázza álmodozásaiból, állásfoglalásra készteti a szörnyűségek ellen, s így születnek leghaladóbb, legpozitívabb írásai éppen a háború alatt. Mint Ady, a háborút ő is azért gyűlöli első- sorban, mert úgy látja, hogy elodázza a várva-várt társadalmi átalakulást. „Mindenki a forradalmat vár- ta, amely majd felgyújtja a be- deszkázott agyvelőket, — irja —, s a forradalom helyett jött a háború.“ Meggyőződéssel hirdeti azonban, hogy a háborúval az uralkodó osztály nem fogja elérni célját, sőt ellenkezőleg, a háború az úri Magyarország végét jelenti. ..Megbukott a régi társadalom, — 'írja —, amelv most a háború alatt végképpen összekeveredett: megbukott a szolgabírák országa, a kortesek tanyája, megbukott a fi- csur figurája a vármegyén, vagy a pesti aszfalton; a párbajhős, a krakéler-gavallér, a tiszteletreméltó uzsorás és a gazdag leány- kereskedó; a „jó üzletember“, akit csaláson kaptak és a nagykeresetű ügynök, aki jövedelmező üzleteket szállított; megbukott az erkölcstelenség... új világ jön a régi helyén. Milyen lesz?. . . mélységes titok a jövő társadalom képe, csak annyi bizonyos, hogy a gazságoknak körülbelül végük van.“ Nem látja tehát, hogy milyen lesz a jövő társadalma, de rendületlenül hisz az új világ eljövetelében. És ennek az új világnak megteremtését azoktól várja, akik a háborúban fegyvert kaptak a kezükbe. Már szinte látja az új honfoglalást, amikor a fronton harcoló katona fölocsudik háborús kábulatából, s elindul hazafelé, hogy idegen földek helyett meghódítsa végre magának saját hazáját. A forradalomban ezért állt a nép oldalára s ezért kellett neki Horthyéktól börtönt, emigrációt szenvedni. Meglátja Magyarország gyarmati helyzetét is, kiszolgáltatottságát Ausztriának. „Nemzeti ideái Pesten“ című cikkében Wells egyik regényével kapcsolatban például a következőket írja: „Amig a Wells-regányt forgatom a férfi és nő lehetetlen, önző, igazságtalan viszonyáról, mindig országunkra és egy másik országra gondolok. A nő megfojtja, tönkreteszi a férfit az angol regényíró szerint, vájjon nem a mi nemzetünk az a férfi, aki elpusztul furcsa házasságában?“ Krúdy életműve nem lehet pél- da, nem lehet követendő mintakép kialakuló új irodalmunk számára. Nem tudott felemelkedni nagy kritikai realistáink átfogó társadalombírálatának színvonalára, művei azonban mégis értékes részét alkotják nemzeti irodalmunknak. Műveinek megbecsülését jelenti, hogy a felszabadulás óta 13 kötete jelent meg, s csaknem száz kisebb-nagyobb tanulmány, cikk 'foglalkozott vele újságjaink és folyóirataink hasábjain. Születésének 75. évfordulóján különösen meleg szeretettel emlékezünk róla. megyénk, városunk leghíresebb fiáról, mi, szabolcsiak, nyíregyháziak, hisz legtöbb írásában rólunk beszél. KATONA BÉLA „Ahol a munkások egyesülnek, ott a győzelem.“ Ezek a messzehangzó szavak utat találnak minden .ország munkásaihoz, a világ dolgozó embereihez. Ezév áprilisában szólított fel a Szakszervezeti Világszövetség, a nemzetközi munkásosztály hatalmas szervezete, a III. Szak- szervezeti Világkongresszus összehívására. A felhívás nagy visszhangot váltott ki a dolgozó emberek között, akik Tnegértették, hogy a mostani nemzetközi helyzetben történelmi jelentőségű állomás lesz a világ munkásainak ez a tanácskozása. 1953 október 10-e, a III. Szak- szervezeti Világkongresszus tanácskozásai kezdetének időpontja valóban a fejlődés új szakaszát nyitotta meg a szakszervezeti mozgalom történetében. Ez a kongresszus, amely százmilliónyi dolgozó képviseletében ült össze Bécsben, felülmúlja a nemzetközi szakszervezeti mozgalom minden eddigi eseményét. Mi ad a nemzetközi munkás- osztály mostani tanácskozásának olyan nagy jelentőséget? Mindenekelőtt az. hogy ez a kongresz- szus kifejezője annak a pártatlanul széles munkásegységnek, Vésztjósló viharfelhők gyülekeznek a disznófejű nagyúr „Wall Slreet-i rezidenciája“ felett: mindinkább szaporodnak a hírek arról, hogy — mint a jelentések mondják — az Egyesült Államokban folyamatban van a gazdasági időjárásváltozás. Mit is értenek ez alatt az amerikai nagytőke „tudós“ közgazdászai? Magyar nyelvre átültetve ez annyit jelent, hogy a legvadabb fegyverkezési hajsza ellenére, az imperializmus fellegvárában a főbb iparágakban rohamosan csökken a termelés. Lássuk a tényeket: A newyorki részvénytőzsdén a legutóbbi nyolc hónapban 11 százalékkal csökken a részvények árfolyama. Különösen nagy árfolyamzuhanást okozott az a hír, hogy Koreában elhallgattak a fegyverek. Az ipar számára nélkülözhetetlen acélból augusztusban 5 százalékkal kevesebbet termeltek az Egyesült Államokban, mint ugyancsak ezév első felének havi átlagában. Jelentősen csökkent a gépkocsi, a szállítóberendezések s a mezőgazdasági gének gyártása. 1953 OKTÓBER 18., VASÁRNA ' —■mrrfirTfiiTi I l* ...... amely világszerte kialakulóban van. A világkongresszus további jellemző sajátossága az, hogy a szakszervezetek által választott küldöttek mellett jelentős számban ott vannak azok a delegátusok is, akiket a gyárakban, falvakban és a hivatalokbn választottak meg. A kongresszus küldöttei mélyrehatóan tanulmányozzák a nemzetközi szakszervezeti mozgalom előtt álló feladatokat. Elemzik azokat a tapasztalatokat, amelyeket a kapitalista, gyarmati és a függő országok munkásai a legutóbbi időben vívott harcukban szereztek. A háború és a nyomor politikája ellen folytatott világméretű harc tapasztalatait általánosítva, meghatározzák azokat az utakat és módokat, amelyek az eddiginél is szélesebb alapokra helyezik a dolgozók nemzeti és nemzetközi egységét, a kenyérért, a gazdasági és társadalmi hala- dásért és az egyetemes békéért vívott harcban. A világ munkásai, köztük a magyar munkásosztály is, nagy figyelemmel kísérik a kongresszus munkáját és lelkesen támogatják annak határozatait. Ugyancsak gyors ütemben csökkentik a közszükségleti cikkeket gyártó iparágak termelését. Mi ennek az oka? Mindenekelőtt az, hogy a fegyverkezési hajszával járó hatalmas terhektől roskadozó amerikai dolgozók egyre kevesebbét tudnak vásárolni, az eladhatatlan áruk tömege felhalmozódik a raktárakban. Az „átlag“- amerikai 9—10 százalékkal kevesebbet vásárolt ebben az évben közszükségleti cikkekből, mint 1952-ben. Az amerikai mezőgazdaság már hosszabb idő óta válságban van. Jellemző adat erre, hogy a farmerek jövedelme 10 százalékkal csökkent a multévihez képest. A munkanélküliség növekedése ismét fenyegető méreteket ölt. Milyen ellenszert ajánlanak az amerikai közgazdászok? Kijelentik, hogy „nemzetközi bonyodalmak híján hanyatlástól kell tartani és az egyedüli csodatevő orvosságot, a fegyverkezési hajsza további fokozásában látják. 2. Mit jelent a fegyverkezés Amerika számára? A PIROS KÖNYVECSKE AJ em jó, ha magára marad az ember. Keserves dolog az árvaság, mégha férfivá tettek is valakit az évek. Aki egyedül van, magányos fának érzi magát, amit vihar tép, szél csavargat, úgy, ahogy neki tetszik. Ilyen árvaságot érzett Varga Bálint is, amikor a szövetkezeti közgyűlésen odavágta az elnöknek: „nem!“ Pedig úgy gondolta, megkönnyebbül a kimondott szótól s nem is ő volt az egyedüli, aki úgy határozott, hogy kilép a termelőszövetkezetből. Vége iett » gyűlésnek, elindult az ajtó felé. Onnan visszanézett, — valami parancsolta neki, hogy tekintetevei visszapillantson az irodára, a falon függő virágos oklevélre, a rádióra, a színes plakátokra, az ismerős falakra, padokra. Neki mindehhez már nincs sok Köze Mondhatni, semmi. De legalább lenne valaki a bennmaradok között, aki szólana hozzá, vagy jót. vagy rosszat, vagy csak egy ióér- szakát. De nem szól senki, elnéznek a feje fölött. Megrántotta a vállát és hazafelé indult. A kocsmánál fényt eresztett az utcára az ablak s vele együtt ri- csajos nótázást. Meg sem gondolta, benyitott az ajtón. Még a kalapját sem billentette meg, valaki megmarkolta a kabátját és borgőzös lehellettel rákiáltott. Som Jani volt, hét falu lustája, a szövetkezet szégyene. — Maga is velem tartott, Bálint gazda! Otthagyta a híreseket! Röhögve, csukíadozva mondta ás majdhogy fel nem bukott. Varga eltaszította magától, gyorsan kikért egy féldscit és már menekült is a kocsmából. Otthon még fenn volt a család. A felesége a tűznél bóbiskolt, a vacsora melegére ügyelt, a gyerekek az asztalnál hancúroztak, játszadoztak. Várták az apjukat. De az nem szólt egy szót sem. csak leült az asztalhoz és látszott, hegy valami mérhetetlenül emészti. Az asszony felriadt, gyorsan az ember elé tette az ételt, aztán bongni kezdte a szoknyáját ’ef;kvéshez, A gyerekek is csendben vétkezéshez láttak. Csak Gyuri, a legkisebb mert szólni. Az ablakhoz szaladt, valamit felvett és az apja elé tette az asztalra. — Apa, itthonhagyta a pártkönyvét. |7 ppen oda tette le a köny- vecskét, ahová a petróleum- lámpa fénye szép sárga kört rajzolt. Tisztán látszott a piros fedelén, hogy: „Magyar Dolgozók Pártja“, „Tagsági könyv“. Varga Bálint, amint a fia megszólalt. ösztönösen, ijedten kapott a zsebéhez, ahol a könyvet szokta tartani. Aztán továbbra is szótlan maradt. Nem nyúlt a vacsorához, a könyvecskét nézte, ahogy <‘,tt hevert előtte. Kalandoztak, kavarogtak a gondolatai, mint az olyan emberé, aki éppenséggel nem szerelne semmire sem gondolni. — Odatévedtek bütykös ujjai a tagsági igazolványhoz Kihajtotta. Milyen régen is volt az, amikor felnyitotta ezt a könyvet és olvasott belőle. Nem is emlékszik rá. fc-rta el, feljebbsróíolta a lámpa belét és fellapozta az oldalakat. Ott, ahol a Szervezeti Szabályzat van. Olvasni kezdte. A család már elszende- redett. Egyedül maradt Varga a tagkönyvvel. Olvasta. Félig hangosan mormolta a szavakat: „A párttag kötelessége, hogy minden erejével harcoljon a Párt, a dolgozó nép, a haza ügyéért, a Magyar Népköz- társaság felvirágoztatásáért.. Egyszeribe ismerősnek tűntek fel ezek a szavak az emlékezetében. Most már pontosan emlékezett: azon a taggyűlésen hallotta először, amikor tagjelöltnek vették fel a pártba, a kommunisták közé. Amikor az ajánlója a Tisza volt. Így igaz: a Tisza. Nézte az apró fekete betűket s a már elfelejtett dolgok elevenek ’.ettek előtte. A taggyűlés délutánján félre■í“- verték a harangokat a faluban, a gátőrök ész nélkül, kiáltozva rohantak a töltésről, a Tisza felől. Úgy zúgtak át a kiáltások, a harangkondulások a falun, hogy I belercmegett az emberek szive: kilépett a Tisza! A férfinép kapára, ásóra kapott és lódulva indultak a víz elé, ahonnan a zúgás jött, ahol sötéten bugyborékolt a gátszakadásnál a mérges, kavargó,' iszapos folyó. Legelői az ölestermetű Varga Bálint, a Vörös Csillag néhányhónapos tagja futott. — A máriáját, a tengerink! Az elnök káromkodta el magát mellette lihegve. Bálint oldalrakapta a fejét és látta, hogy a víz egyenest a szövetkezet töretlen tengeritáblájának tart. Mintha ostorral vágtak volna végig a hátán, megugrott és vagy tíz méterrel megelőzte a többieket. Kapta a rozsét, vágta a résbe, dobálta, hányta a földet is és már odaértek a többiek is. De a víz nem hajlott. Mintha figurázott volna velük, könnyedén sodorta, ragadta tovább a rőzsa- kötegeket és a karókkal sem boldogultak az emberek. A gát meg egyre omlott, töredezett. Varga Bálint már egyingben dolgozott, ömlött róla a veríték. Átkozódva tusakodott, aztán leeresztette az ásót. Nem megy! A víz sistereg- (FohjtaltUa a 7. oldalon)
