Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-18 / 246. szám

OÁioBEH le.,' VASÁRNAP MEGYEI KÉPES HÍRADÓ Cazdag almaszaret volt a sóstóhegyi Vörös Csillagban. A tagok minősé­gileg válogatják az almát — exportcélra. A Jobboldali képünkön: Kál- mánchelyi Júlia és Kardos Ilona élenjáró almaszedék. Tiszta falu, egészséges emberek Kormányprogramrnunk közép­pontjában a dolgozókról való fo­kozottabb gondoskodás, a mun­kavédelmi, egészségvédelmi felté­telek biztosítása áll. A betegségek megelőzése szempontjából nagy jelentősége van a tisztaságnak. Sók csecsemő, gyermek és fel­nőtt betegszik meg azért, mert szüleik és saját maguk nem tö­rődnek* a tisztasággal. Rendszere­sen nem tisztálkodnak, nem tart­ják rendben lakásukat, házuktá- ját. S emiatt elszaparodnak a kórokozó baktériumok és rova­rok, amelyek sok veszélyes fertő­ző betegség terjesztői lehetnek. Több helyen a kutak fedetlenül vannak, kitéve minden szennye­ződésnek, A falusi illemhelyek igen-elhanyagolt állapotban van­nak, s több helyen előfordul, hogy egyáltalán nincsenek is, ami szintén súlyos közegészségügyi veszélyt rejt magában. Az egész­ségügyi állandó bizottságok fon­tos feladata, hogy rendszeres fel- világosító munkával, példamuta­tással neveljék , a dolgozókat a tisztaság szeretetére, a tisztaság alapvető kérdéseinek ismeretére és következetes alkalmazására a mindennapi életben. A záhonyi egészségügyi állan­dó bizottság versenyre hívja ki a megye valamennyi egészségügyi állandó bizottságát, hogy a tisz­tasági versenyt kiszélesítsük és állandósítsuk. A ■ tavasz folya­mán a tisztasági mozgalom idején megyeSzerte jó eredmények vol­tak. Azonban a tisztasági mozga­lom célkitűzéseit csak úgy tud­juk megvalósítani,' ha a tisztasági versenyt állandósítjuk, állandóan napirenden tartjuk. Verseny­pontjaink a következők: Az utcák, terek, házak, udva­rok, háztáji gazdaságok tisztasá­gának ellenőrzése. Munkahelyek (gépállomások, állami gazdasá­gok, tszcs-k, üzemek, munkás­szállások) tisztaságának és mun­kavédelmi feltételeinek ellenőr­zése. Élelmiszerüzletek, tejgyüj- tők, italboltok, szikvizüzemek, élelmiszerárusítóhelyek ellenőr­zése. A verseny negyedévi értékelé­sére felkérjük az illetékes járási egészségügyi állandó bizottságot és a Vöröskeresztet. Ádám József, eü. állandóbizottsági elnök, Záhony. A minisztertanács ülése A minisztertanács legutóbbi lsén határozatot hozott a szén­'>nyászát dolgozóinak élelmezési, zociális és munkaviszonyai meg­javítására, a silóépítés növelésére ás „vasgyüjtő hónap“ szervezé­sére, A minisztertanács határozata alapján az üzemi étkezésben rész­vevő szénbányászok és vájárisko­lások ellátását havi 1.5 kg. sza­lonnával, húsellátását pedig ha­vonta 32 százalékkal fel kell emel­ni. Utasította a bel- és külkeres­kedelmi minisztert, gondoskodjék arról, hogy a bányász-üzemélel- mezés keretében a dolgozóknak a lehető legjobb élelmezést biztosít­sák. A bányász dolgozók szállítá­sának megjavítása érdekében a közlekedés- és postaügyi minisz­ternek további 30 autóbuszt kell két héten belül folyamatosan for­galomba állítania. A nehézipari és az építésügyi minisztereknek biztosítaniok kell, hogy a szénbá­nyászat 1953. évi tervében sze­replő lakásépítkezési, továbbá a szénbányászati dolgozók szociális, kulturális és munkavédelmi igé­nyeit szolgaló építkezések az év végéig feltétlenül befejeződjenek. Határozatot hozott a miniszterta­nács arra is, hogy a városi és köz­ségi tanácsok a megüresedett la­kások kiutalásánál elsősorban a szénbányászat dolgozóit vegyék figyelembe. A minisztertanács utasította a népművelési minisz­tert, hogy gondoskodjék a bá­nyászlakta területek kultúrigé- nyeinek színvonalas kielégítéséről. A minisztertanács felhatalmaz­ta a nehézipari minisztert, hogy a földalatti dolgozó alapszabadsá­gon felüli, hat napig terjedő, 1953. évre járó pótszabadságot — ha ezt a dolgozó önként felajánl­ja — pénzben megválthassa. A szénbányászat részére toborzott új munkavállalóknak biztosított eddigi 400 forint toborzási díjat a minisztertanács 600 forintra emelte. A mezőgazdasági termelés fo­kozása érdekében a miniszterta­nács a termelőszövetkezetek ré­szére újabb 100.000 köbméter si­lóépítéshez szükséges hitelt bizto­sított, továbbá utasította a pénzJ ügyminisztert, hogy a termelőszö­vetkezeti tagoknak és egyénileg gazdálkodó parasztoknak a siló­építéshez — az eddigi 50 száza-1 lékkai szemben — szükséges egész anyagmennyiség beszerzé­sére nyújtson hitelt. A minisztertanács határozata értelmében novemberben „vas- gyújtó hónap“-ot kell szervezni. A kampány megszervezésével a minisztertanács a kohó- és gép­ipari minisztert bízta meg. A mi­nisztertanács figyelmezteti*» a be­gyűjtést lebonyolító szervek veze­tőit: gondoskodjanak arról, hogy a kampány során a gyűjtők a la­kosságot ne zaklassák, a vas- és fémhulladék-gyűjtésben nagy sze­rep vár a Dolgozó Ifjúság Szö­vetsége fiataljaira. A határozat gondoskodik arról is, hogy a gyűj­tésben legjobb eredményt elérő­ket a „kiváló fémgyüjtő'1 jelvény­nyel és pénzjutalommal tüntes­sék ki. Nagykövetségi rangra emelik a budapesti és a berlini diplomáciai missziókat A külügyminisztérium tájékoz­tatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya attól az óhajtól vezéreltetve, hogy a két ország között fennálló baráti kapcsolatokat és együttműködést politikai, gazdasági és kulturális téren továbbfejlesszék, a Magyar Népköztársaság kormánya javas­latára megállapodtak, hogy a Ma­gyar Népköztársaság berlini dip­lomáciai misszióját és a Német Demokratikus Köztársaság buda­pesti diplomáciai misszióját nagy­követségekké alakítják át és nagyköveteket cserélnek. A holland követ bemutatkozó látogatása Nagy Imre elvtársnál Frederik Villem Craadijk rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Holland Királyság bu­dapesti követe folyó hó 17-én, szombaton bemutatkozó látoga­tást tett Nagy Imre elvtársnál, a minisztertanács elnökénél. Az angol követ bemutatkozó látogatása Nagy Imre elvtársnál George Peter Labouchere rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter, Nagybritannia és Észak-Írország Egyesült Király­sága budapesti követe folyó hó 17-én, szombaton bemutatkozó látogatást tett Nagy Imre elvtárs­nál, a minisztertanács elnökénél. (Folytatás a 6. oldalról.) ve szaladt a szakadáson, lejjebb megcsendesedett és bugyborékol­va merit előre a tengeriföld felé. És akkor az emberek ijedten kiáltottak fel. Varga Bálint karókkal, fejszé­vel a kezében beleugrott a törés­be, ahol tajtékozva zúdult a Ti­sza. Megingott, de aztán mégis­csak talpraállt és verni kezdte a gátat. Az emberek csak bámultak. ,»— Hányjátok, hé! — ordított rájuk Varga s azok megbabonáz­va, kezdtek újra a töméshez. Ádáz küzdelem volt. A férfi úgy érezte, hogy már egy percig sem bírja tovább, a hideg víz a csontját fagyasztotta, vérét der­mesztette. De nem tágított, amíg el nem tömték a szakadást. Úgy húzták ki a vízből a többiek. Tán­torgott, szédült, meg sem tudott állni a lábán. Este ott volt a taggyűlésen. • A tagság egyhangúan szavazta meg a felvételét. Utána olvasta: fel az ünnepélyes, nagy csendben a párttitkár ezeket a sorokat: „A párttag kötelessége, hogy minden erejével harcoljon a Part, a dol­gozó nép, a haza ügyéért, a Ma­gyar Népköztársaság felvirágoz­tatásáért.‘‘ Aztán feléfordult és kezet szo­rított veié: , — Varga Bálintot már bizalom­mal mondhatjuk elvtársunknak. Kommunistához méltóan harcolt, megmentette a szövetkezet föld­jét, termését. Bízunk abban, hogy Varga elvtárs soha nem tér le a párt útjáról. X hogy a tagkönyvet nézte Varga, most újra tisztán, szinte hallhatóan csengtek a sza­vak: „... soha nem tér le a párt útjáról.1* Űjra meg .újra: ...... soha nem tér le a párt útjáról.“ Felugrott az asztal mellől és hangosan kiáltotta: „Miért, talán én letértem?! Hiszen megmond­ták, aki ki akar, az kiléphet, nem haragszik meg érte senki.“- ­Ugrott az ajtóhoz, kilépett a csillagos éjszakai ég alá. Nem tu­dott bennmaradni, nem tudott nyugtot találni. Ki tudja,'hogyan, de éppen odavitték a léptei, ki a tiszai gáthoz, ahol az eset tör­tént, ahol a Tiszával viaskodott a kukoricáért; Most is tengeri volt azon a helyen. Elhaladt mellette, látta, tudta, hogy még nem törték le. Pedig már október derekán jár az idő, szántani, vetni kéne erősen. Eh! Mi közöm hozzá?! Lesz, ahogy lesz... Az utolsó „lesz‘‘-t azonban már erőtlenebből, halkabban mondta,: mintha maga előtt is szégyelné, amit kimondott. Felment a töltésre. Nézte a Ti­szát, aztán a földek felé fordult. A holdfériybén'sárgán világítottak az aranyszínű kukoricalevelek. Jó termés lesz. Amott a cukorrépás sötétlett s messzebb, vagy félkilo­méterre két fényes szem járta fá­radhatatlanul a földet pöfögéssel, zúgással. A traktor volt, szántott éjjel is. Amerre csak nézett, a Vörös . Csillag földjével találta szembe magát. Mennyit izzadt, verejtékezett ezeken a földeken, milyen keservesen küzködtek ta­valy az aszállyal s most. . . most gazdagon fizet mindenből a ter­més. .Hallotta, .jövőre gyümölcsöst is telepítenek, meg halastavat épí­tenek a kormány segítségével. És most, itt a lélegző, éjjel is szünte­lenül beszélő, susogó táblák kö­zött még fájdalmasabban érezte árvaságát, öklével a tenyerébe vágott: ■— Hát elhagytam én a pártot?! Maga is megdöbbent, amikor saját lelkiismerete válaszolt: — Elhagytad, mert most nem védted meg a kukoricát, a cukor­répát, Bi szövetkezet földjét! Meg- széditettek téged is, letértél te is az útról! Hallod, Som Jani hogy röhög?! 17 zt már nem állhatta tovább.-L* Ez a tusakodás nehezebb volt a víznél is. A zsebéhez ka­pott, de a könyvet most is ott- honhágyta. Nekilódult, meg sem állt hazáig. Rákönyökölt az asz­talra s úgy várta meg a reggelt szüntelen töprengés között a tag­könyv mellett, amelyik olyan szé­pen, pirosán világított. És ami­kor Keleten megrepedt az éjsza­ka fekete köntöse, rózsaszínre festette a hajnal az ablaküveget is, felállott. — Hová indulsz, Bálint? — kér­dezte meg halkan, félve az ágy­ból az asszony, aki már régen fennvirrasztott — Hová indulnék, — válaszolt nyugodtan, — a csoportba. A ku­korica még töretlen, aztán meg vetni kelL Csak nem hagyom a szövetkezetét?! — Hát nem léptél ki? A férfi ránézett asszonya aiv cára. — Én? Én? Én nem! Az más volt! Odalépett az asztalhoz, felvette a tagkönyvet, gondosan elrejtette a zsebébe. Az ajtóból magyarázat­képpen még hozzátette: — Akkor nem volt nálam a tagkönyvem. Kilépett a hasadó hajnalba és vidáman, könnyedén elindult a szövetkezet felé, mintha az a pi­ros könyvecske árasztott volna jó meleget a szive felett. SOLTÉSZ ISTVÁN Ul iskolák ápülnek. szépülnek megyénkben a kormányprogramot nyomán. Baloldali képünk a «aosályi úl iskolát. Jobboldali képűn« a szamössátyi. kastélyból átalakított iskolát ábrázolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom