Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-18 / 246. szám

Í9S3 OKTOBER 18., VASÁRNAP NÉPLAP 5 A szabolcsi burgonya az ország második kenyere — sürgésen teljesítsük állam iránti A begyűjtési minisztérium versenyjelentése Az október 15-i értékelés szerint a megyék sorrendje a követ-* kezó: Kukoricabegy üjtésben: élenjáró megyék: miniszteri begyűjtési meghatalmazott: osztályvezető: 1. Nógrád megye Bognár József Kaszás József 2. Zala megye - Dávid Ernő Vatulik Lajos 3. Pest megye Rékai Gábor Pálosi Miklós Utolsó megyék: 17. Bács megye Marschik Pál Horváth Károly 18. Szabolcs megye Táborosi Péter Sipos Béla 19. Fejér megye Horváth Győző Lucái Béla Napraforgóbegyüjtésben: Élenjáró megyék: miniszteri begyűjtési meghatalmazott: osztályvezető: 1. Győr megye Horváth Gyula Garab Alajos 2. Vas megye Kiglics József Kelemen László 3. Zala megye Dávid Ernő Vatulik Lajos Utolsó megyék: 17. Pest megye Rékai Gábor Pálosi Miklós 18. Bác^ megye Marschik Pál Horváth Károly 19. Szabolcs megye Táborosi Péter Sipos Béla Burgonyabegyiijtésben: Élenjáró megyék: «miniszteri begyűjtési meghatalmazott: osztályvezető: 1. Vas megye Kiglics József Kelemen László 2. Zala megye Dávid Ernő Vatulik Lajos 3. Nógrád megye Bognár József Kaszás József Utolsó megyék: 17. Csongrád megye Szlávik György Obrátka László 18. Hajdú megye Pólyák István Antal Tibor 19. Szabolcs megye Táborosi Péter Sipos Béla A III. neguedevi só tapasztalatokat felhasználva harcolnah a fermentáSágijár dolgozói a ív. negyedév sikeréért Szabolcs megye az ország leg­nagyobb burgonyatermő megyéje. Az ország burgonyaellátásának mintegy kétharmadát Szabolcs megyének kell biztosítani. A többezer vágón burgonya begyűj­tésének lebonyolításával a Mező- ker Vállalat van megbízva. Ha­talmas feladatot, nagy felelőssé­get jelent számunkra, de nagy felelősséget ró a tanácsokra és nem utolsó sorban a termelőkre, hogy a kormányprogrammban le­fektetett alapelvnek, a dolgozók életszínvonala emelkedésének megteremtsük a lehetőségét. Meg kell mondani, hogy feladatainkat eddig nem végeztük megfelelően. Az elmúlt aszályos esztendőben október 10-én a burgonyabegyüj- tés Szabolcs megyében 30 száza­lékkal volt magasabb, mint az idén. Egyik alapvető hiányosság, ami ezt a nagy lemaradást okozza, hogy nem számoltunk azzal, hogy az új begyűjtési rendszer sokkal jobb felvilágosító munkát követel. Különösen nem számoltak ezzel a falusi kommunisták, tanácstagok és a begyűjtő apparátus. Igen sok esetben hiányzik a személyes pél­damutatás. Kállósemjénben a burgonyaát­vevő telep vezetője, Takács Ist­ván 660 kiló burgonyával tarto­zik. Ugyanitt Hegyes Sándor, a községi tanács végrehajtó bizott­ságának tagja, 15 mázsa burgo­nyával adós. Még ennél is na­gyobb szégyen, hogy Tornyospál­cán Szántó József járási tanács­tag 56.89 kiló burgonyával adósa az államnak. Szántó József járási tanácstag létére 318 kiló naprafor­góval, 2á kiló kukoricával, 31 kiló tojással, 18 kiló baromfival és 650 liter tejjel van hátralékban. Hosz- szan lehetne még sorolni azoknak a neveit, akiknek élen kellene járni és a legrosszabb példát mu­tatják. kötelezetts£g-ünket A földművesszövetkezeti és a Mezőker-felvásárlók nagy hibája, hogy nem megfelelő a kapcsola­tuk sem a tanáccsal, sem a dol­gozó parasztokkal. A felvásárlók nem járnak el a begyűjtési állan­dó bizottság üléseire. Vannak olyan felvásárlók is, akik felelőt­lenül, munkaidő alatt sem tartóz­kodnak az átvevőhelyen. A kótaji földművesszövetkezet felvásárlója például félnapokig távol van a begyüjtőhelytől. A közelmúltban egy egész délelőtt keresték az el­lenőrző szervek a felvásárlót és az ügyvezetőt, de egyiket sem ta­lálták. Ez is okozója annak, hogy Kótaj község még csak tíz száza- Iákra teljesítette burgonyabeadá­sát. Tornyospálcán a földműves­szövetkezet burgonyafelvásárlója október 14-én 12 szekér burgo­nyát küldött vissza azzal, hogy minőségileg nem megfelelő. Ké­sőbb kiderült, hogy valamennyi burgonya megfelelt annak a mi­nőségnek, amit az átvételi szabály előír. Máskülönben itt maga a fel­vásárló is 10 mázsával adósa az államnak. Súlyos felelősség ter­heli ezekért az esetekért a Mészöv, vezetőit is, akik elnézik, hogy a földművesszövetkezeteknél ilyen kiskirályok akadályozzák a bur- gonyabeadás teljesítését. A Mészöv, még azt is nyugodtan tűri, hogy egyes községekben, mint például Sényőn, Nyírtéten és Geszteréden még mindig nem állítottak be földművesszövetke­zeti burgonyafelvásárlót. A községi tanácsok többsége nem végez felvilágosító munkát, de a törvényt sem tartja be. A kulákokkal szemben is sok helyen megalkuvók a tanácsok. A járási tanácsra várnak legtöbb helyen, hogy elszámoltassa a kulákokat. Az állami gazdaságok sem min­den esetben mutatnak példát á burgonyabeadásban. A magyi ál­lami gazdaság vezetői felelőtlen munkája folytán a gazdaság rossz minőségű, romlott burgonyát szál­lított. A hiányosságok megszüntetésé­re elsősorban a tanácsok és a be­gyűjtő szervek felvilágosító mun­káját kell sürgősen megjavítani. Elől kell járni ebben a felvásár­lónak. A dolgozó parasztok nem ismerik kellően a kormány intéz- kedéseket. Az állandó bizottságok és a felvásárlók kapcsolatát is meg kell javítani. A panaszokat azonnal orvosolni kell és nem sza­bad, hogy előforduljon, hogy egyetlen szekér is visszavigye a burgonyát, ha az megfelel a mi­nőségnek, viszont vigyázni kell, hogy egyes spekulánsok nehogy az előírtnál rosszabb minőségű termést adjanak át. A kormány kedvezmények, a tíz- százalékos beadáscsökkentés és bőséges termés folytán nincs egyetlen község sem, ahol ne le­hetne könnyedén teljesíteni a burgonyabeadást. Ezt mutatják az élenjáró községek példái is. Nyír­lövő község már október 15-re tel­jesítette burgonyabeadását. A ta­nácsok és a begyüjtőszervek ka- rolják fel mindenütt a mérkvál- lajiak kezdeményezését, indítsa­nak versenyt, hogy november hétre megyénk teljesítse a kapás­termények beadását. Jobb politi­kai munkával, a verseny kiszéle­sítésével és a törvények betartá­sával elérhetjük, .hogy Szabolcs megye a jelenlegi szégyenletes utolsó helyről az elsők közé ke­rüljön. GEBE LÄSZLÖ. a Mezőker Vállalat igazgatója Üzemünkben a III. negyedév­ben a munkások 86.2 százaléka tettek felajánlást. A munkaver­seny különösen az augusztus 20- ra való készülődéskor bontakozott ki. Míg júliusban üzemünk 105 százalékban teljesítette tervét, ad­dig augusztus hónapban a tervtel­jesítés 110 százalékos volt. Dolgo­zóink a verseny lendületét . to­vább fokozták szeptemberben, úgy, hogy a tervet 111.6 százalék­ra teljesítette üzemünk. Ez alatt az idő alatt igen szép eredményt értünk el, a 100 százalékon alul teljesítő dolgozók számának csök­kentésénél is, azzal, hogy a gyakor­latlan dolgozókat élenjáró dolgo­zóink mellé osztottuk be. Az élen­járók átadták munkamódszereiket a gyengébbeknek s így ezek tel­jesítménye napról napra emelke­dett. Dolgozóink lelkes munkájá­nak eredménye az lett, hogy augusztus hónapban üzemünk él­üzem, lett. Dolgozóink és az üzem vezetői felhasználják a III. negyedév ta­pasztalatait, hogy a tervév utolsó negyedében még jobb eredménye­ket érjenek el. Dolgozóink mun­kalendületét fokozzák kormá­nyunk legújabb rendelkezései, úgy az árak leszállítása, mint a munkavédelmi és szociális beru­házások terén. 1954 januárjában megnyílik üzemünkben a korsze­rűen berendezett bölcsőde. Kul­túrtermünkben 27.000 forintos be­ruházással új színpad épül, ami a kultúra fejlődését fogja előbbre­vinni üzemünkben. SUSKA FERENC, Ü. B. elnök. A munka hősei a tiszavasvári hajózsilip-építkezésnél A tiszavasvári hajózsilip építői október 8-án termelési megbeszé­lést tartottak. Rónyai Rezső épí­tésvezető beszámolt a dolgozók­nak a szeptember havi és a har­madik negyedéves terv sikeres túlteljesítéséről. A munkások itt ismerték meg az októberben so- ronlévő, elvégzendő feladatokat, itt beszélték meg, hogyan viszik sikerre a november 7. tiszteleté­re folyó versenyt. Megtudták, hogy bár jól haladnak az építke­zéssel, külső körülmények követ­keztében komoly veszély fenye­geti a tervszerű munkát. — A zsilipelzáró kapuhoz beépített larsenvasakra ható környező földnyomás behajlással fenyegeti a diletációs szakaszt, a zsilipfe­nékre épült betontömkeleg sza­kaszát. A veszély napról-napra növekszik. Hosszú hónapok mun­káját kezdhetnénk elölről, ha ezt a veszélyt nem tudnánk elhárí­tani — mondotta Rónyai elvtárs. — Szükségmegoldás lenne, ha vizet engednénk a süllyedős zsi- lipkapu medencéjébe. A víz el­lennyomása részben akadályozná a larsenfalak bedülését, azonban majd a ducolás és betonozás mun­kálatai során ki kellene a vizet szivatni — magyarázta az építés­vezető. — Igyekezzenek jobban a mun­kával az ácsok! — kiáltott közbe egy, a veszélyt ismerő munkások közül. Majd a párttitkár elvtárs amelkedett szólásra. — Márton Imre ács brigádja jól dolgozik. Átlag 175—130 szá­zalék között teljesítenek. A bii- gád tagjaiban megvan az igyeke­zet a ducolás gyors elkészítésére. Kívülálló ok az. — amire mérnö­keink nem számítottak, — hogy a zsilip két partjára nehezedő földréteg nyomja a larsen-vasa- kat. A veszély a zsilipalsőíőnél, a süllyedős zsiiipkapu-doboz össze­nyomódását idézheti eló. Ezért sürgős a ducolás A brigádok összesúgtak, ta­nácskoztak, majd egymás után jelentették be, hogy ha úgy szükséges, valamennyien segíte­nek a ducolás elkészítésében. — Márton Imre, az ácsorigád veze­tője ezt nem hagyta ennyiben, így szólt: — Elvtársak! Éppen olyan fontos az, hogy K. Molnár Tibor vasszerelő ifibrigádja ide­jében kész' legyen a vasszerelés­sel, mint az, hogy Róka Gábo- rék elegendő betonnal lássák el Redelláékat a kamarafalak betono­zásánál. Ha ti a ducolásban se­gítenétek, nem lenne nelycs. — Azonban ha segíteni akartok, el­sősorban a műhely dolgozói se­gíthetnek azzal, hogy több ács­kapcsot gyártanak és több csa­varos kapoccsal biztosítanak min­ket. Bízom a segítségben és bri­gádom nevében megígérem: öt napon belül készen leszünk a ducszereléssel. * Márton Imre ácstyágádja másnap, — mint ahogy azt Ró­nyai építésvezetővel és Gönczi főmérnökkel megbeszélték, — hozzákezdett a felajánlás teljesí­téséhez. A larsen-falakat felül duckereszttel támasztották ki. — Majd elkészítették az alsó duc- kereszt beszereléséhez szükséges anyagokat is. Fúrtak, csavaroz­tak. Egyes ducrészeket előre ö-z- sz'eállítoltak, hogy a gödörben kevesebb munka legyen vele. — Meg voltak a jó munka előfelté­telei. Ácskapocsban és csavaros kapocsban sem volt hiány. A műhely dolgozói naponta 200 da­rab kapoccsal többet készítettek. Toronydarú szállította a brigád­nak a ducoláshoz szükséges osz­lopokat. Ezekben a napokban az egész építkezésnél a legfontosabb munka volt a süllyedős zsilipka- pudoboz ducolása. Hétfőn reggel az építésvezető azt közölte a Márton brigáddal, hogy a larsen-falak felső részé­nek ducolása következtében a föidnyomás most a zsilipkapu alsó részét nyomja és szűkíti a dobozt. — Ha így áll a helyzet, azon­nal hozzákezdünk az alsó ducolás beszereléséhez — mondta Márton Imre és már intézkedett is. El­osztotta a munkát a hattagú bri­gád között. — Gönde Miklós és Perecsényi Lajos kezdjenek hozzá a szele­menek (polcfák) berakárához, Klanóqzki Péter és Süveges Im­re kezdjék meg az összekötő osz­lopok elhelyezését. Balogh József és én a duckeret karpántjait rak­juk szét és az oszlopokat csava­rozzuk össze. Rónyai építésvezető büszkén nézte az intézkedő brigádvezetőt, s így szólt: — Nagyszerű ember maga Márton! Nem tévedtem, amikor bíztam a brigád akarat­erejében. Norhát kezdjünk hozzá a munkához! * LáMáíok ? Hallottátok? ... Tegnap este 11 óráig dolgoztak Mártonék a . gödörben! Két mű­szakot ..húztak le“ egymás után! Az építésvezetőnk is a brigáddal dolgozott. Úgy hordta az oszlopo­kat, olyan ügyesen verte az ács­kapcsokat, mintha mindig azt csinálta volna! Márton Imrével versenyzett, hogy ki tudja gyor­sabban összecsavarozni az oszlo­pokat. Folyt róla a veríték, de nem maradt Márton mögött...! A hír bejárta az építkezést. Et­től is még lelkesebben dolgoztak a munkások. Ekkor indult el va­lójában a nagyszerű sikereket, lelkesítő munkahőstetteket szülő új versenyszakasz. A műhely­részleg dolgozói ezekben a na­pokban 115-ről 126 százalékra növelték teljesítményüket. Tanyi János vasszerelö ifibrigádja 124- ről 144 százalékra növelte telje­sítményét. Redelláék, a kamrafa­lak betonozásánál 185 százalékot értek el. A ducolásnál is nagy­szerűen folyt a munka. Az ács­brigád tagjai nem éreztek fárad­ságot, vidám kedvvel dolgoztak. Rónyai építésvezető, de a többiek is nyakig sárosak voltak a mun­kában. A talajvíz becsurgott a gumicsizma szárán, azonban mit sem törődtek vele. Ha a csizma megtelt, kiöntötték belőle a vi­zet. Később gerendákat tettek a vízre és azon állva dolgoztak. — Még cigarettázni is elfelejtettek a nagy munkában. Csak estefelé jutott eszébe Balogh elvtársnak, hogy rá is kellene gyújtani, de mert most is sáros volt a keze, lemondott róla. Ekkor az építés- vezető megmosta a kezét és ciga­rettával kínálta végig a brigádot. Szájukba adta a cigarettát és meg is gyújtotta. Később Rónyai elvtárs észrevétlen eltűnt közü­lük. A brigád tagjai azt gondol­ták, hogy hazament. Azonban nemsokára azzal a jó hírrel jött vissza, hogy az üzem étkezdéjé­ben várja őket a vacsora. Előbb befejezték a kezük alatt lévő munkát, s csak aztán mentek va­csorázni. Az építésvezető is ve­lük tartott (húskonzervet, zöld­paprikát, kenyeret és gyümölcsön vacsoráztak). Amikor túl voltak a vacsorán, Márton Imre megtapogatta iz-l mait, s így szólt: — Na, most már folytathatjuk tovább a munkát. Az építésvezető nagyot nézett: — Elég volt mára a munkából, emberek. Majd holnap befejezd zük — mondotta. Azonban a bri- gád jókedvűen jelentette ki: — Úgy határoztunk, nem me­gyünk haza addig, míg készen nem leszünk a ducolással! — Ha így határoztak, én is magukkal maradok! — jelentette ki Rónyai építésvezető. Éjszaka reflektorfényben dol­goztak s feljött a nap, amikorra elkészültek a ducolással. A fő­építésvezető felkiáltott: — Na, most már nincs veszély, holnap beállítunk egy földkotrót és tehermentesítjük a medence két partját az ottlévő többszáz köbméter földtől, hogy a nyo­mást teljesen megszüntethessük. Elkezdődhet a szakasz zsaluzása! A Márton brigád tagjai teljesí­tették vállalásukat. Rónyai Rezső építésvezetővel együtt fáradsá­got nem kímélve, vízben, sárban dolgoztak, hősies munkát végez­tek. Rónyai elvtárs bebizonyítot­ta, hogy a pártszervezet tagsága helyesen cselekedett, amikor fel­vették őt a munkásosztály élcsa­patába, a kommunisták soraiba. De Márton elvtárs is bebizonyí­totta pártunkhoz, népünkhöz való hűségét. A zsilipépítkezésnél dol­gozók elismerése és megbecsülése kíséri további jó munkájukat. — Példájuk lelkesíti a hajózsilip va­lamennyi építőjét a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom év­fordulója tiszteletére folyó ver­senyben. Orosz András,

Next

/
Oldalképek
Tartalom