Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-11 / 240. szám
4 1953 OKTÓBER 11, VASÄKNA1’ A leiloüz értekezleten vitatta nie^ megyénk mezőgazdasági dolgozóinak szoeíális helyzetét Október 8-án, Nyíregyházán, a szakszervezetek székházában értekezletet tartottak a Medosz. rendezésében a gépállomási, állami, kísérleti és tangazdasági igazgatók és üb. elnökök a mező- gazdasági dolgozók szociális, kulturális és munkavédelmi ellátásának megjavításáról. Az értekezlet előadója I g n á c z László, a földművelésügyi minisztérium munkaügyi osztályának kiküldöttje volt. Ignácz elvtárs beszéde bevezető részében a következőket mondotta: A kormányprogramm alapvető gazdaságpolitikai célkitűzése az életszínvonal állandó és gyorsütemű növelése és ezzel egyidejűleg a dolgozók szociális, kulturális és munkavédelmi ellátásának megjavítása gazdasági életünk egész területén. Kormányunk Programm ja minden részében hűen tükrözi a szocializmus gazdasági alaptörvényének ázt a részét, amely szerint szocialista építésünk legfontosabb célja á dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. Az előttünk álló nagyjelentőségű termelési feladatok arra köteleznek bennünket, hogy felülvizsgáljuk üzemeinkben mindazokat a körülményeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a dolgozók egészségesen, jó erőben, jókedvvel és nagyobb lendülettel végezzék munkájukat. Pártunk cs kormányunk szocialista mezőgazdasági üzemeink fejlődésével párhuzamosan állandó feladatának tekintette a mezőgazdasági dolgozók szociális helyzetének megjavítását. Bizonyítják ezt pl. a gépállomásokon létesített ”00 munkás- és brigádszállás több, mint G.000 dolgozó részére, az állami és erdőgazdaságokban mintegy 54 ezer dolgozó részére,' vagy a széles körben megszervezett üzemi étkeztetés, a több. mint 700 mosdó-, fürdő- és zuha- nyozóbelyiség, a 62 orvosi re-’dető. a 67 gyengélkedő, toKrudy Gyula azok köze az írók közé tartozik, akiknél a születési hely nem pusztán életrajzi adat. hanem egész életmüvük egyik legjelentősebb kulcsa is. Bár csak gyermekkorát és ifjúkorának néhány évét töltötte szülőföldjén (a gimnázium alsó osztályait a Felvidéken végezte, az érettségi után pedig már állandóan a fővárosban él), mégis, szülőföldjének gyermekkorában lelkébevéső- dött képe sohasem mosódott el benne, sőt minél távolabb került ettől a vidéktől, annál nosztalgi- kusabban vonzódott hozzá. Elkerült szülőföldjéről, de haláláig elkísérte őt ez a táj és ott él minden művében, még, azokban is, amelyek nem közvetlenül nyírségi tárgyúak. A Nyírség és Nyíregyháza írója volt, mint Juhász Gyula Szegedé, vagy Tömörkényi a szegedi Tisza vidéké. Ez a megállapítás azonban nem korlátot, megkötöttséget, nerr. valamiféle leszűkítést jelent. Egy sajátos arcú tájegységet szólaltatott meg műveiben, de ez sohasem jelentett nála szűkkeblű providéncia- lizmust, sohasem vált kispolgári lokálpatriótává. Szülőföldjéhez való bensőséges ragaszkodása, rajongó szeretete nem elzárja, elválasztja a haza más tájaitól, hanem még erősebb, elsza'kithatat- lanabb szálakkal fűzi áz egész országhoz. Maga vallja egyik 1028-ban írt levelében: „Ennek a városnak voltam az írója, ennek azóta, mióta első regényeimet, elbeszéléseimet írni kezdtem. Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására... Könyveim éppen úgy jelentik a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeuma?/' vábbá az idény napköziotthonok, bölcsődék, amelyeknek berendezésére is óriási összegeket kellett fordítani. Szabolcs-Szatmárban is vannak ezen a téren eredmények. Csak példaként említjük a fehérgyarmati, vencsellői, móndoki gépállomások munkásszállásait, a nyírtéti, kislétai, nyírteleki, újfehértói stb. gépállomások fürdőhelyiségeit, a csaholci és abapusztai állami gazdaságok jólműködő üzemi étkezdéit. Kormányunk ebben az évben 68 millió forintot irányzott elő szociális és munkavédelmi fejlesztésre, amely összeg további jelentős fejlődést eredményezett. A kormányprogramm kihirdetése óta újabb 11.5 millió forinttal nőtt a mezőgazdasági beruházás összege. Az eredmények és kedvezmények ismertetése után Ignácz elvtárs a következőket mondotta: — Az elért eredmények — bár nagyjelentőségűek, — sajnos, nem felelnek meg a mezőgazdaság általános fejlődési ütemének. A múlt osztálytársadalmának évszázados hiányosságait 1—2 év alatt nem lehet megszüntetni. Ezek a körülmények azonban a hiányosságoknak csak egyik részét magyarázzák meg. A hiányok másik részét saját munkánk fogyatékossága idézte elő. Megengedhetetlen például, hogy a vezető dolgozók nagyrésze nem tulajdonít még ma sem kellő jelentőséget ezeknek a kérdéseknek. Ezek az elvtársak ezzel a magatartásukkal súlyos károkat okoznak népgazdaságunknak. Olyan munkahelyen, ahol elhanyagolják a szociális ellátást. ahol zsúfolt, piszkos szállások, vannak, ahol a dolgozó munka után nem tudja megtalálni legelemibb kulturális igényeit sem, ott romlik a munkafegyelem, nő az elégedetlenség, cselekvésbe lép a nyílt, vagy burkolt kártevés. végeredményben mindez Valóban, a Nyírség, mint táj, s Nyíregyháza, mint jellegzetes, de mégis sajátos arcú alföldi város Krúdy műveiben vonul be irodalmunkba. Szabolcs évszázadokon át legelhanyagoltabb, íegkultúrá- latlanabb része ■ volt Magyarországnak, így nem csoda, ha kevés írót, alkotó-művészt adott az irodalomnak, az egyetemes nemzeti kultúrának. Hosszú évszázadok ijesztő szellemi pusztaságából csak Bessenyei alakja magasodik ki. De ha Bessenyei műveiben, különösen a Tarimenes utazásaiban meg is csillan itt-ott a nyíri táj gyermekkori emléke, ha Jókai Egy magyar nábobjában találkozunk is már a szabolcsi föld rajzával, a Nyírséget, mint külön- arcú, különlevegőjű tájegységet mégis Krúdy fedezi fel az irodalom számára, mint annakidején Petőfi az Alföldet. Az írásaira annyira jellemző nyíri táj- és emberképek gyermek- és ifjúkorából származnak. Már diákkorában szeretett magányosan csatangolni a város környékén, egyedül kószálni a ligetekben, a kertek alatt, a zsom- békos réteken és vadmadárlakta nádasokban. „Sokat csavarogtam szabad mezőkön, — írja visszaemlékezéseiben —, magányos re- keftyéshon. bozóttal benőtt határárkok mélyében, erdőkben megkerestem a pázsitot, hol ember nem hagyott nyomot, ligetben a legsűrűbb bokrot, ahová arctávot- ságnyira szállott le az cnekesma- dár, s így pontosan tudtam a természet életét, a falomb lehullását, az ér vizének színeváltozását a legszebb virágok elhervadását... Lombok köze ültem a legmagaa termelés rovására megy. Az olyan vezető, aki mindezt eltűri, — Horváth Márton elvtárs szavaival élve — nem méltó arra, hogy a proletárdiktatúra idején a szocialista üzem igazgatója legyen. A feladatokat Ignácz elvtárs többek között a következőkben szabta meg: — Bár a szociális ellátás és munkavédelem kérdése elsősorban nem gazdasági kérdés, mégis súlyos károk keletkeznek elhanyagolásuk nyomán, A munkaerővándorlásnak például a legfőbb oka a szociális ellátottság hiánya. A nők alacsony arányszáma az üzemekben elsősorban szociális ellátottság hiányosságaival magyarázható. Vezető dolgozóinknak a termelés fokozása érdekében Is kötelességük a szociális normák betartása, a balesetelhárítás megszervezése, munkaruhák, védőruhák beszerzése és kiadása, a dolgozók lakásszükségletének megoldása stb. — Igen fontos az is, hogy üzemeink a házilag megszüntethető hiányosságokat öntevékenyen mielőbb küzdjék le. A gépállomások brigádszállásainak száma, férőhelyei és felszereltsége nem kielégítő sem országos, sem megyei viszonylatban. Szabolcs-Szatmárban pl. a meglévő 80 mellé további 46 szállásra volna jelenleg szükség. A meglévők leggyakoribb hiányosságai: a tisztátalan- ság, rendetlenség, kevés ágy, kevés mosdótál, ivóvíz és ivóedény hiánya. Egyes helyeken nem gondoskodnak a lakókocsik takarításáról, a mosatásról. A nevelőmunka hiányát mutatja, hogy pl. a nyírtéti gépállomáson piszkos, o’ajfcltos, sáros lepedők vannak az ágyakon. Több üzemben éles határ van a szellemi és fizikai dolgozók elhelyezése tekintetében, ami nem helyes, mert hiszen a különbségek megszüntetése a rélunk, természetesen úgy, hogy az alacsonyabb színvosabb fákra és örvendeztem a szélnek. amely oly szűzen, tisztán, üdén zúgott, mint a forrás, midőn a sziklából kibuggyan __vagy clmentem vadászni cgv hű eb társaságában és napokig: bujkáltam a nyíri holtvizek között..Különösen szerette a Bujtost, amelv akkor még hatalmas kiterjedésű, mocsaras, zsombékos, nádas terület volt. a romantikus hangulatot ébresztő sóstói erdőt, de kilátogatott az orosi szőlőkbe is. Nyáron a borbányai Ököritóra járt ki fürödni, sőt gyakran csónakázott is a Csárdán, ahogy akkoriban nevezték. Nyilván e barangolások alatt vésődött leikébe olyan kitörölhetetlenül a nyíri táj, hogy aztán egész életén át elkísérje őt Szindbád csodálatos utazásaira, s hogy a budai svábok között is örök ábrándja maradjon. Mi az, amit Krúdy a nyíri tájból észrevesz? Ez elsősorban lelki- állapot és hangulat kérdése nála. Egyszer élénknek, varázsosnak, elbűvölőnek látja, máskor viszont a teljes lemondást olvassa ki belőle. így lesz számára ugyanaz a vidék egyszer dús Kánaán, máskor a savanyú vinkó bús hazája. Röviden felsorolhatjuk azokat a tárgyakat és élőlényeket, amelyek az ő szemével nézve legjellemzőbbek a régi, elmaradott, de romantikus Nyírségre: magános kutak, pusztai vadmadarak, sovány akácok, elhagyott tanyaházak, kidőlt-bedőlt nemesi kúriák, halkan csobogó $hdvizek és susogó nádasok, zúgó szelek, néma nagy fák. hallgatag rétek a maguk titokzatos nyelvén beszélő, különöshangú vízimadarak. Mikor derűs a kedve, észreveszi, nalat a magasabb színvonalára emeljük. A szállások és étkezők környékéről a szeméttelepeket, trágyacsomókat haladéktalanul el kell távolítani és gyepesíteni, parkosítani kell, — lehetőleg gyümölcsfákról sem feledkezve meg. A megfelelősn elhelyezett facsoportok, cserjék, ízléses dicsőségtábla stb. olyan vonzó környezetet biztosítanak, hogy jókedvvel költöznek be a dolgozók és a következő évben is szívesen térnek oda visz- sza. Az étkeztetés terén megtalálható több-kevesebb hiányosságot sürgősen fel kell számolni. Most van kidolgozás alatt olyan rendelet, amely a november 1-től március 1-ig a szabadban dolgozóknak melegítő italt biztosít. A balesetelhárítás legtöbb berendezése pénzügyi fedezetet alig igényel, házilag majdnem mind megoldható. Mégis sű^űn fordulnak elő e téren hiányosságok. A kötelező havi biztonsági szemlét sok igazgató elmulasztja megtartani, az óvórendszabályokat nem tanulmányozzák eléggé, a balesetelhárítási oktatást sem tartják be a belépő új munkások esetében. Ezután Babolcsi Pál, a Medosz. megyei elnöke ismertette a SzOT elnökség határozatát a dolgozókról való gondoskodás mindennapi feladatairól. Majd számos hozzászólás következett, amelyek közül Stefancsik Mihály, a demecseri gépállomás üb. elnöke hangsúlyozta, hogy azokat a hatalmas összegeket, illetve berendezési és felszerelési tárgyakat, amelyeket a dolgozók államától kaptak, eddig a dolgozók nem becsülték meg eléggé üzemükben. Rámutatott, hogy saját magának is és a vezetőségnek is hibája a dolgozók nevelésének elhanyagolása, de az értekezlet hatására felismerte mulasztásait és a jövőben harcol ellenük, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, mint pl. a lepedők besárózása, vagy olajos ruhával való bepisz- kítása. Hovánszki János, a nvírlugosi állami gazdaság üb. elnöke elhogy nemcsak sovány akácok, hanem vidám, füttyös sárgarigók és jókedvű fehérnép rikkantósától hangos szőlők is vannak a tájon, máskor viszont szándékosan szürkének. kietlennek, vigasztalannak rajzolja. Ilyenkor egyhangú számára az élet, egyhangú a kopár határ, a homokos, sáros, kerékmarasztaló országutak a maradi- ság jelképeivé lesznek. A nyíri táj mellett sokat foglalkozik Krúdy Nyíregyházával és a szabolcsi emberrel is. írásaiban megelevenedik a régi, századvégi Nyíregyháza, és jellegzetes alakjai: Pucér Jóska, a harcias, kistermetű szerkesztő, Benczi Gyula, a külföldön is ismert, világhírű nyíregyházi prímás, Kálnay László, a neves újságíró, Huray László-, a messzeföldön híres, korhely, kártyás fiskális stb. Nemcsak egyes alakokról ír azonban. Foglalkozik a különböző társadalmi osztályokkal, rétegekkel is. Ábrázolja az álmodozó, légvárakat építő, tettre képtelen, a kikerülhetetlen pusztulás hullafoltjait már magánviselő, de azért még vígan mulatozó, haláltáncát járó dzsentri-réteget, de ábrázolta a népet, a parasztságot is. Különösen érdekes az, amit a tirpákokról mond. Vörös postakocsi című regényében így írja le a várost, s így jellemzi lakóit: „Különös város veit cz( Magyarok és szlávok ölelkezéséből származott lakosság lakott a homekes dombok között. Cifra, büszke tirpákok hajtották gyönyörű négyeseiket, asszonyaik oly pompázatosán viselték selymeiket, mint Szvatopluk udvar- hölgyei, a férfiak nemes alkatú, bátor, józan, takarékos cs büszke mondotta, hogy az előző és már leváltott igazgató idejében alig törődtek valamit a dolgozók szociális viszonyaival. Piszkos étkezde, hiányos szállás, igen hiányos védőruházat mellett rossz volt a dolgozók munkához való viszonya. Nem jutott a dolgozóknak gumicsizma, meleg ruha, ezért nem is igen akartak dolgozni. Ma már merőben más a helyzet. Ezt a dolgozók is érzik és jó munkával éreztetik hálájukat. Pl. a trá- gyahoídáshoz gumicsizmát adtak ki s ennek hatására a teljesítmény 15 százalékkal magasabb lett. Ez a példa is mutatja, hogy a dolgozók szociális igényeinek kielégítése fokozottabb termelést eredményez. Kis elvtársnő, a kisvárdai gépállomás üb. elnöke elmondotta, hogy a traktorosoknak meleg étellel való ellátása nehézségekbe ütközik, a termelőszövetkezetek nem gondoskodnak a szerződés ellenére sem erről. A továbbiakban bírálta a gépállomás vezetőségét üzemükben a szerelőműhely hiányosságai miatt. Ugyanis a műhely egyik része sötét, másik része beázik, aminek következtében a dolgozók megbetegednek. Kifogásolja továbbá, hogy a dolgozónkint és havonkint kiutalt 15 forint mosatási pénzből a telefondíjat, villanyvilágítást is fedezik, így nem jut elég pénz a mosatásra! Még számos hozzászólás következett, amelyekre az érdekeltek válaszoltak. Majd Gaál Ferenc, a Medosz. megyei szervező titkára, zárószavaiban hangsúlyozta, hogy a megvitatott feladatokat — hazatérve, mielőbb valósítsák meg, hogy a javában folyó őszi vetési és betakarítási munkákat még lelkesebben végezzék a dolgozók és valóban érezzék a körülmények komoly javulása által, hogy a mi hazánkban, mint a Szovjetunióban és a népi demokráciákban is, valóban a legfőbb érték az ember! fajták, mintha a Don mellől jöttek volna ők is.“ Másutt így ír a tirpákokról: „Az egykori tirpák, aki szégyenkezett, pirult, haragudott valaha a csúfolódó szó miatt, manapság büszkén a mellére üt: — Igen, én tirpák vagyok. Az én ősapám alapította ezt a gyönyörű várost, itt a Nyírség futóhomok- ján. Mi műveltük meg a legelőnek se jó szikes, mocsaras, biidi boszorkány járta, vadmadár lakta, futó betyár látogatta földterületeket. Mi ültettük az erdőket azokra a helyekre, ahol odáig legfeljebb a bozót, a bús nyírfa, a sovány akác tudott megélni. Mi dolgoztunk száz esztendeig, bogy ezek az elhanyagolt, parlagon heverő földek ma csaknem a legjobbak közé számítanak Magyar- országon.“ Krúdy bizonyos romantikus eszményítéssel ír a Békéscsabáról és Szarvasról ide vándorolt „honfoglaló tirpákokról", másrészt azonban látja és megmutatja hibáikat is. „A mostani tirpákok apjai még konzervatívabbak voltak, mint akár a legmaradibb megyei uraság“ — írja. Tisztelte az egyszerűek vasszorgalmát, józan, munkás életét, do megvetette a nagygazdák fukarságát, pénzéhségét, kielégíthetetlen vagyon- szomját, pénzes gőgjét. Bármit ír a Nyírségről, Nyíregyházáról, a szabolcsi emberről, minden írása a szülőföldje, hazája iránti mélységes ragaszkodását és szeretetét tükrözi, s éppen ez Krúdy művészetének egyik legértékesebb, leginkább előremutató vonása. KATONA BÉL/. dl fl( yu'séij h Qü/í re (jiffláza JínuLij máim beit
