Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-04 / 234. szám

1953 OKTÓBER 4, VASÁRNAP NÉPLAP ■»hbhiiii—m 7 Palmiro Togliatti elvtárs beszéde az olasz képviselőházban az olasz külpolitika kérdéseiről Palmiro Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára az olasz parlamentben folyó kül­ügyi vita során pénteken nagy beszédben bírálta a korábbi ke­reszténydemokrata kormányok és a jelenlegi olasz kormány külpo­litikáját. Togliatti részletesen is­mertette azokat a károkat, ame­lyeket az atlanti politika okozott Olaszországnak. Togliatti megállapította, hogy június 7. óta az olasz parlament­ben egyre több oldalról hallatszik néhány olyan követelés, amelyet azelőtt csak a kommunisták és a szocialisták hangoztattak. Gaz­daságpolitikai vonalon ma min­denfelől azt hangoztatják, hogy harcot kell indítani a néptöme­gek nyomora ellen. Togliatti elvtárs ezután a nem­zetközi politika főbb kérdéséivel foglalkozott. A trieszti kérdés ala­kulása következtében a közvéle­mény rádöbbent, hogy az előző kereszténydemokrata kormányok helytelen, külpolitikát folytattak. Olaszországnak az atlanti tömbbe való bekapcsolódása ugyanis ele­ve veszélyeztette az olasz nemzeti érdekeket. Az, ólasz gazdasági élet számára elzárta a keleti pia­cokat, megakadályozta, hogy Olaszországot felvegyék az ENSz- be és komoly veszélynek tette ki Olaszország földközitengeri és ad- riai érdekeit. Olaszország most súlyosan megfizet az atlanti po­litika hibáiért, amint ezt például a trieszti helyzet elmérgesedése is bizonyítja. Togliatti elvtárs a trieszti kér­désről a következőket mondotta: — A trieszti kérdés népszava­zás útján való megoldására vonat­kozó javaslat elvileg elfogadható, de gyakorlatilag veszélyes és al- kalmazhatatlan. A népszavazás megtartására vonatkozó javaslat­nak csak két eredménye lehet, vagy zsákutcába, vagy pedig olyan helyzethez vezet, amely még a jelenleginél is rosszabb — pél­dául a trieszti szabad terület fel­oszlatásához. — Ezért van az, hogy a kom­munisták a békeszerződés rendel­kezéseinek alkalmazását követe­lik, vagy legalábbis azt, hogy a két övezetet ideiglenes polgári kormányzat alatt egyesítsék. A kommunisták elismerik, hogy ez a két megoldás is nehéz, de pilla­natnyilag a legjobb, mert meg­akadályozná a trieszti kérdés to­vábbi elmérgesedését. A továbbiakban Togliatti elv­társ felszólította Pellát, tájékoz­tassa a parlamentet Papagosz gö­rög miniszterelnökkel Albániát illetően folytatott tárgyalásairól. — Az olasz kormánynak köteles­sége kijelenteni, — mondotta To­gliatti elvtárs, — hogy Albánia függetlensége, szabadsága és te­rületi épsége mellett foglal állást. Beszéde befejező részében To­gliatti elvtárs hangsúlyozta, hogy nagy veszéllyel jár Olaszország számára az, ha az olasz kormány továbbra is az atlanti politika út­ján halad. — Az atlanti politika — mon­dotta — világviszonylatban vál­ságban van. Az egész világon egyre jobban érvényesül az az irányzat, amely az összes vitás kérdések békés rendezését köve­teli. — Mi azt követeljük, hogy az olasz kormány folytasson olyan külpolitikát, amely találkozik mindazoknak az olaszoknak a he­lyeslésével, akik szívükön viselik Olaszország és a béke érdekeit, — fejezte be beszédét Palmiro Togliatti elvtárs. Ameríhai ftftneh a Német Demohratihus Köztársaság bírósága elölt Legújabban további bizonyíté­kok . merültek fel arra, hogy az amerikai titkos szolgálat Nyugat- Berlint a Német Demokratikus Köztársaság elleni kémközpont­nak ihasználja. Nemrégiben az ál­lambiztonsági szervek felszámol­ták- - az . amerikai titkosszolgálat ügynökeinek egy újabb csoport­ját. Ennek tagjai Werner Kurt Lechner, Fritz Otto Eccarius, Karl Heinrich, Reinhold Wintzler és Edith Eva Wintzler voltak. A törvényszéki tárgyalás során az amerikai ügynökök részletes vallomást tettek az amerikai tit­kosszolgálat részére végzett kém- tevékenységükről. Lechner vád­lott elmondotta, hogy Hampe, a nyugatberlini amerikai titkosszol­gálat munkatársa, 1050-ben szer- vezte be a kémhálózatba. 1950- től 1952-ig Lechner az amerikai titkosszolgálat munkatársai — Hampe, Jansen és Kremer — megbízásából a Német Demokra­tikus, .Köztársaság elleni kémke­déssel foglalkozott, 1952 májusban beszervezte Eccariust, a náci légi­haderő volt rádiósát. Eccarius 1952 decemberében vonta be a bűnös tevékenységbe Wintzlert. aki vele együtt szolgált a náci hadseregben. Eccarius és Wintzler az ameri­kai kémektől hordozható rádió­vevő- és adóberendezéseket ka­pott, hogy így fenntarthassa az összeköttetést a Nyugat-Németor- szágban lévő amerikai kémköz­ponttal. Ezenkívül futárok segít­ségével kémjelentéseket juttattak el Nyugat-Berlinbe. Az amerikai titkosszolgálat a kémeket az idei júniusi fasiszta provokációk idején arra használ­ta fel, hogy híreket szerezzenek be a fasiszta provokátoroknak a Német Demokratikus Köztársaság különböző városaiban végrehaj­tott akcióiról, és utasításokat ad­janak át a provokátoroknak és amerikai ügynököknek. A kémek bűnös tevékenységükért nagy pénzösszegeket kaptak az ameri­kai titkosszolgálattól. A bíróság Lechnert és Eccariust 15—15 évi f egy házra, Reinhold Wintzlert 10 és Éva Wintzlert 4 évi fegyházra ítélte. Kártevő banda felszámolása a Koreai Mépi Demokratikus Köztársaságban A „Koreai Központi Távirati Iroda'“ jelentése szerint szeptem­ber 22-én a Kanvon tartomány Kimgan járásában lévő Szin- phunri falu rendőrosztagának tagjai' letartóztattak kilenc fegy­veres kártevőt. A kártevőktől hét puskát, karabélyt, géppisztolyt, kilenc kézigránátot és százhet­venezer von hamis bankjegyet koboztak el. Cső Men Cse-nek, a banda vezetőjének vallomása sze­rint valamennyien kétéves hír­szerző tanfolyamot végeztek, amerikai tisztek képezték ki őket. A távolkeleti amerikai csapatok vezérkarának hírszerző osztályá­hoz tartozó kártevő csoportot a lakosság éberségének segítségével leplezték le és tették ártalmat­lanná. A csehszlovák dolgozó nép gyűjtése a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság újjáépítésének céljaira A csehek és szlovákok nemzeti frontjának központi akcióbizott­sága a békevédők csehszlovák bizottsága közös felhívást intéz­tek a csehszlovák néphez, amely nagyvonalú gyűjtési mozgalmat indít el Csehszlovákiában a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság újjáépítésének céljaira. A felhívás mindenekelőtt kiemeli a hős koreai nép győzelmének ha­talmas jelentőségét. „A koreai nép azért volt verhetetlen, mivel igaz­ságos ügyért küzdött. A csehszlo­vák nép soha nem feledkezik meg a dicső kínai népi önkéntesekről sem, akik a koreai nép segítsé­gére siettek és közös küzdelem­ben verték vissza a mai imperia­lizmus leghatalmasabb hadigépe­zetét. A koreai nép és a kínai népi önkéntesek győzelme lehe­tetlenné tette, hogy a támadó erők a Távol-Keleten megvalósít­sák háborús terveiket és ilyen módon jelentős mértékben segí­tette elő a béke megszilárdítását és többek között Csehszlovákia biztonságának biztosítását. A csehszlovák nép soha nem feled­kezik. meg a hős koreai nép és a kínai népi önkéntesek történel­mi érdemeiről a béke fenntartása körül és segítségére siet a koreai népnek, hogy a háború okozta sebeket mielőbb begyógyítsa.“ A tiszavasvári Kordélyos Vállalat december 2ö«ra teljesíti negyedik negyedéves tervét A tiszalöki járás nagy építkezésein, a Keleti Főcsatornán, az Erőmű építkezésénél, a zsilip­építésnél, mindenfelé ott látni a „kordélyoso- kat“, a Kordélyos Vállalat dolgozóit. Jó mun­kájukkal jelentősen hozzájárulnak az építkezé­sek sikeréhez, a vidék arculatának alakításá­hoz. A Kordélyos Vállalat tiszavasvári telepének dolgozói messze környéken híresek arról, hogy 12 százalékkal túlteljesítették harmadik negyed­éves tervüket. Most a Földkotró Vállalat felhí­vására ők is azt'fogadták a Nagy Októberi •Szocialista Forradalom évfordulója, tiszteletére, jegy december húszadikára teljesítik negyedik -gvcdéves tervüket. Erről ír levelében H. Mol­nár Károly járási szervező, levelezőnk. A telep dolgozóinak élén Bende Imre brigádja jár, aki a legutóbbi dekádban is 126.8 százalékot telje­sített. Mint H. Molnár elvtárs írja, a telep munka­sikereinek egyik forrása, hogy jól felhasznál­ják ott a napi sajtót, amely az agitátorok leg­főbb támasza. Gyerák elvtárs, sajtófelelős, ed­dig mintegy ötven új olvasót toborzott, akik la­punk előfizetői. A rendszeresen forgatott napi sajtó is buz­dítja, lelkesíti a Kordélyos Vállalat tiszavasvári telepének dolgozóit, akik a negyedik negyedéves tervet, is túlteljesítik. Műszakiak mennek a Szovjetunió gép- és traktorállomásaira Lvovban, az automata rakodó­gépek gyárának műhelyeiben be­szélgetések folynak az SzKP Köz­ponti Bizottsága teljes ülésének határozatáról. A munkások, mű­szaki dolgozók és alkalmazottad teljes szívvel helyeslik a határo­zatot. Alekszandr Popovics, a 2. sz. mechanikai szerelőműhely ellen- őrző művezetője, beadványt írt a gyár pártszervezetének vezető­ségéhez. „Válaszul az SzKP Köz- Ponti Bizottsága teljes ülésének határozatára, kérem, osszanak be gép- és traktorállomásra, — hang­zik a beadvány szövege. — Egész életemben kapcsolatban voltam a mezőgazdasággal. Diákéveimben a nyári szünidők folyamán gép- és traktorállomáson dolgoztam. Már akkor vágyat éreztem az­iránt, hogy a főiskola befejezése után tudásomat annak a gazdag technikának jobb kihasználására fordítsam, amellyel gép- és trak­torállomásaink rendelkeznek. — Vizsgáimat a gépkocsi- és trak­tormotorok javításával^ és kihasz­nálásával kapcsolatos tárgyakból kitűnő osztályzattal tettem le. Ez segíteni fog abban, hogy jól dol­gozzam a gép- és traktorállomá- son.‘‘ . Popovics elvtárs beadványáról tudomást szerzett Borisz Pancsi- sin motorszerelő brigádvezető és Ivan Sztelmah előrajzoló < is. Bo­risz Pancsisin régebben főgépész, Ivan Sztelmah pedig egy gép- és traktorállomás traktorosa volt. Mindketten elhatározták, hogy követik Alexandr Popovics példa - ját, „Kérem, hogy mint régi trakto­rost, helyezzenek gép- és traktor­állomásra, — hangzik Ivan Sztel­mah beadványa. — Most még hasznosabb munkát fejthetek ki a falun. 1953-ban elvégeztem a Ívovi területi szakiskolát és meg­szereztem a gépkocsi-mechaniku- si oklevelet. Szavamat adom, hogy becsülettel fogok dolgozni azoknak a feladatoknak megvaló­sításán, amelyeket az SzKP Köz­ponti Bizottsága teljes ülésének határozata elénk tűzött.'* Az amerikaiak „erős kéz“ politikájának kudarca az ENSZ-közgyöiésének 8. ülésszakán A „Pravda“ közli Filippov „Mit mutatott az ENSZ közgyűlés ál­talános vitája” című newyorki tudósítását. Filippov rámutat, hogy az ENSZ közgyűlés 8. ülés­szakán a szovjet küldöttség — csakúgy, mint az előző években is — a béke megerősítésének és a népek biztonságának konkrét programmjával lépett fel. A bé­keszerető országok küldöttségei lelkesen támogatták a közgyűlé­sen a szovjet javaslatokat. Az Egyesült Államok külügy­miniszterének, Dullesnek, az Egyesült Nemzetek közgyűlésének általános vitáján elhangzott fel­szólalása — folytatta Filippov — bebizonyította, hogy az Egyesült Államok küldöttsége ezen az ülésszakon sem mutat a legcseké­lyebb szándékot sem arra, hogy letérjen a hidegháború hirhedt politikájáról és elősegítse a nem­zetközi feszültség enyhülését. Az Egyesült Államok küldöttsége a közgyűlés 8. ülésszakán semmiféle javaslatot nem tett az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló legfontosabb kérdések megoldásá­ra. Anglia és Franciaország kül­döttsége üres kezekkel jött a köz­gyűlés ülésszakára — mutat rá Filippov. Az ENSZ közgyűlés 8. üléssza­kának általános vitája — írja be­fejezésül ,;.Filippöv — világosan bebizonyította, hogy az egyre erő­södő jélógédetlenség az amerikai „erőskéz“ politika ellen, — mely megakadályozza a nemzetközi fe­szültség enyhülését — mind na­gyobb visszhangot kelt az Egye­sült Nemzetek Szervezetén belül is. Hozzászólás Bürokratikus keringő 244 Jorint körül Farkas Ignác munkás szerkesz­tőségünkhöz fordult segítségért, mivel április óta nem kapja meg pénzét a Tatarozó Vállalattól. Áprilisban pinceátalakítási mun­kákat. végzett a Textilnagykeres- kédelml. Vállalatnál a Tatarozó Vállalat, Egy falbontásnál szüksé­gessé vált a Textilnagykereske­delmi Vállalat pincéjének, illetve raktárának őrzése. A Tatarozó Vállalat nem vállalta az őrzést, mert az csak leltári átadás útján lett volna lehetséges. Ezért meg­egyezett a két vállalat, hogy a Textilnagykereskedelmi Vállalat egyik dolgozója őrzi a raktárt, de a Tatarozó Vállalat fizeti a dol­gozót. A két vállalat gyorsan el­intézte a kérdésnek ezt a részét, de nem úgy cselekedtek, amikor a bér kifizetésére került sor. Egy­szerre senki nem volt illetékes. Farkas Ignác 64 órán át őrizte 4 éjjel a raktárt. Járt neki ezért 244.20 forint. Megkérdeztük szep­tember 12-én a Tatarozó Válla­latot. Ott közölték, hogy ők szí­vesen kifizetik az összeget, de a Textil nagy kereskedelmi Vállalat nyújtsa be a számlát. Megkérdez­tük a Textilnagykereakedelmi Vállalatnál Győri elvtársat, de ő ekkor már „nem emlékezett” ilyen ügyre, bár ő intézte. Mivel a Tex­tilnagykereskedelmi Vállalat ren­delkezésünkre bocsájtotta a sok iratot, melyet a két vállalat 6 hó­nap alatt egymással váltott, segít­hettünk Győri elvtársnak. Most már emlékezett és közölte: ők még májusban átutalták a pénzt a Beruházási Bank útján, nyil­ván a bank a hibás. Közölte még, hogy ő már próbálta visszakérni ezt a dispositiót a banktól, de Török Júlia elvtársnő mereven elzárkózott. Pedig így megkap* I hatná a dolgozó a pénzt, hiszen ! 500 forinton alul kifizetheti a I vállalat közvetlenül is. nem szükséges a banki átutalás. Hogy ezt 6 hónappal előbb is megtehet­ték volna, fel sem tűnt egyik vállalatnál sem. Elmen tűnik a Beruházási Bank­ba. Megkérdeztük Török Júlia elv­társnőt, miért nem fizetik ki Farkas Ignác bérét, vagy miért nem adta visza a kért iratot. Tö­rök Júlia elvtársnő közölte, hogy vele ebben az ügyben nem beszélt soha senki, fogalma sincs init akar Uyőri elvtárs. De ha már itt vagyunk, megpróbálja kikeresni az ügyet, « ha lehet, elintézi. Rövid keresés után kiderült, hogy a Tatarozó Válalat valóban át­utalta az összeget, de nem Farkas Ignác béreként, hanem „vegyes­kiadás’’ címén a Textil nagy keres­kedelmi Vállalatnak. Szó sem volt az ügyiratban arról, hogy az ösz- szeg Farkas Ignác munkabére — mondotta Török Júlia. Megje­gyezte még, hogy a Tatarozó Vál­lalat más dolgozót is hozzájuk küldött már, hogy „lerázzák” az illetőt, noha jól tudják, hogy, a bank nem fizethet ki a dolgozó kezéhez, a pénzt csak átutalhatja a Nemzeti Bankhoz bizonyos számlára, ahonnan viszont a Tex- (lilnagykereskedelmi Vállalat nem ’veheti fel, mert arról a számlá­ról munkabér címén pénzt fel­venni nem lehet. Tekintve, Hogy szombat dél van — mondotta —- már nem tud segíteni, de hétfőn intézkedik. Eddig a történet, melyhez még számítsuk hozzá: hány munkaórát töltött a két vállalat több dolgo­zója levélírással, telefonálással a hat hónap alatt, míg a bürokrá­ciának ez a tengeri kígyója irat­halmazzá nőtt, míg végül Farkas Ignác megkapta járandóságait. Ebhez a történethez bővebb kommentár nem is szükséges. Korcin Mihályné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom