Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-04 / 234. szám

1903 OKTOBER 4, VASÁRNAP 5 Kovács István, a kéki Petőfi tszcs, új tagja három hét alatt 30 munkaegységet teljesített Kovács István még 1951 őszén felment Budapestre ipari munká­ra. Az egyik nagyüzemnél kapott állandó munkát és pár hét múlva családját is magával vitte. Ott dolgozott egészen addig, amíg há­rom héttel ezelőtt vissza nem tért újra falujába: Kékre. Most a Petőfi tszcs, földjéről, a Krámer-tagból hordja a többi fo- gatossal a felásott cukorrépát a nyírbogdányi állomásra. Sietve, gyorsan dolgozik, mint aki min­den percet sajnál, ami hasztalanul múlik cl. És ahogy a gombosvillá­val dobálja a szekérbe a cukorré­pát, homlokán, nyakán kövér iz- zadságcseppek gyöngyöznek. Kovács István új tag a Petőfi tszcs-ben és aki megkérdezi tőle, hogy miért jött vissza falujába, a földhöz, annak így válaszol: — A kormánynak az a sok in­tézkedése, segítsége hozott vissza, amelyek az utóbbi időben a dol­gozó parasztságot segítik, különö­sen azokat, akik a nagyüzemi gazdálkodás útján haladnak. Sze­retem, nagyon szeretem a földet, a gazdálkodást. A múltban a nagyapám, édesapám, meg én is az „urak“ cselédei voltunk. Már éjjeli 2—3 órakor felzavart az ispán, hogy robotoljunk. Most magunknak dolgozunk, gazdálko­dunk. — Hazajöttem azzal a szándék­kal, hogy belépek a tszcs-be. Elő­re megbeszéltük feleségemmel a belépést és úgy határoztunk, hogy a Petőfibe lépünk be. Három hét telt el azóta. Egy napot nem hiá­nyoztam. Úgy akarok dolgozni, hogy ne legyen semmiben hiá­nyunk télen. Már eddig, a rövid három hét alatt harminc munka­egységet szereztem, a feleségemnek is úgy húsz körül van. Pedig neki nehéz egy kicsit, mert a kiseb­bik fiunk, Imre, alig múlt vala­mivel egy éves. Jövőre az asszo­nyoknak is könnyebb lesz, mert a gyermekeket reggelente bevi­szik a napközibe és mi nyugodtan dolgozhatunk. — Zárszámadásig — gondolom — elérjük ketten a száz munka­egységet. Számítok rá vagy hat mázsa csövestengerit, hat mázsa krumplit, tíz kiló cukrot, a forgó után olajat, szappant, vagy zsírt, a dohány után pénzt. Már kap­tam előlegül egy mázsa búzát, egy mázsa rozsot. Ehhez is várok még. Készpénzt 800—1000 forin­tot kapok. — Nem olyan tag akarok lenni, aki nem dolgozik, csak követel, hanem olyan, aki dolgozik és így részesedik. Tegnap este már égett a villany a faluban, amikor én még mindig vetettem Caga Péter elvtárssal, az üzemi pérttitkárral. De mi is lenne, hogy várhatnánk jövőre még több kenyérnekvalót. ha nem vetnénk idejében!? Alig láttuk már a vetőgép csöveit, amikor abbahagytuk a vetést. Ed­dig 130 hold rozsot, 20 hold búzát, 21 hold ősziárpát vetettünk el. — A feleségemmel a napokban úgy határoztunk, hogy mi is igénybevesszük a kormány segít­ségét a háztáji tehén vásárlásá­hoz. Igényeltünk kétezer forintot, amit öt év alatt keli visszafizetni. Ez sokat jelent, hiszen saját jó­szágunk lesz, s még hozzá nem kell tejbeadási kötelezettséget tel­jesíteni. Ha számításom sikerül­ne, minden kilátás megvan rá, a télen szép hízót is fogunk ölni. Jövőre pedig egy hold háztáji föl­dünk lesz. — Azzal, hogy tszcs-lag lettem, családom jobb megélhetését biz­tosítottam. Még szebb holnapunk­hoz úgy is hozzájárulok, hogy jegyzek békekölcsönt. A tanács elbizakodottsága miatt kullog hátul \jír|»azony a kapásnövények beadási versenyében A nyírpazonyi tanács elnöke, Páll Ferenc elvtárs napok óta ilyen jelentéseket ad a járási tanács­nak: „Az eredmény változatlan”, így hangzanak szavai a telefon­ban. A község a burgonya-, kuko­rica- és napraforgóbeadásban még az egy százalékot sem érte el. Pe­dig a betakarítás elég szépen ha­lad a községben. Eddig 124 hold burgonyát szedtek fel és 112 hold kukoricát törtek le az egyénileg dolgozó parasztok. Ezek után azt lehet gondolni, hogy a községben már alig 1—2 százalék hijja lehet a beadásnak. A begyűjtési nyil- vántartólapok azonban az ellenke­zőjét mutatják. AZ ELLENSÉG HAZUGSÁGAI A községben azt lehet látni, hogy a házak tornácain kukorica szárad. Sokhelyen már rég meg is szá­radt, alkalmas a beadásra. Mégis várnak az egyénileg dolgozó pa­rasztok. Haszara József 11 holdas középparaszt is megkezdte már a kukoricatörést, örömmel mondja, hogy rég volt ilyen termés, van mi­ből beadni. Mikor megkérdeztük tőle, mikor akarja beadását telje­síteni, azt válaszolta: „majd a jövőhéten. Hadd száradjon meg jól. Ráérünk beadni, van még idő”. Az a hiba, hogy Haszara József és vele együtt sok egyénileg dol­gozó paraszt nem ismeri a beadási reudeleteket. Nem tudják, hogy például, a kukoricabeadást a törés­iül számított 5 napon belül telje­síteni kell. Az ellenség, a falu ku- lákjai ezt kihasználják, igyekeznek mígtéveszteni az egyénileg dolgozó parasztokat. Márton Antal kulák, aki nem tett eleget beadási kötele­zettségének és Kovács István, aki valamikor 32 holdján hajszolta a dolgozókat, azt hi Tesztelik alatto­mosan a községben, hogy „nem kell teljesíteni a beadást, majd el­engedi az állam". Meg aztán azt is beszélik: „rossz a termés, homo­kosak a földek, nincs miből be­adni”. Ez mind hazugság! Nyírpa- zony község határában évek óta nem volt olyan szép termés, mint az idén. Ezt bizonyítja Haszara Jó­zsef termése is. „Az én földem nagyon rossz. De most van olyan kukoricatermés, hogy az csoda. Alig 300 négyszögöl földről törtem le a kukoricát és alig fért fel egy Szekérre” — újságolta boldogan Haszara József. LAZA TÖMEG KAPUSODAT Nyirpazonyban nem azért halad lassan a beadás, mert „rossz volt a termés’’. A hiba ott kezdődött, amikor a községi tanács a gabona- begyűjtés sikere után clbizako­dott. Úgy gondolta Páll Ferenc elvtárs is, a községi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, hogy a tanács felvilágosító munkája nél­kül is jól fog haladni a kapásnö­vények beadása. Az utóbbi időben azonban meggyőződhetett arról, hogy a tanács jó munkája nélkül, aktívák bevonása nélkül nincs eredmény a beadásban. A tanács­tagok nem kapnak megbízatást. A begyűjtési állandó bizottság sem dolgozik. Még csak példát sem mutatnak a beadásban. B. Tóth Miklós, a begyűjtési állandó bizott­ság elnöke sem tartja első köteles­ségnek a beadás teljesítését. Már egy hete megkezdte a burgonyasze­dést. de arra nem szakított Időt, hogy azt a kevés, 162 kiló burgo­nyát a beadásba bevigye. Hajdú Miklós tanácstag már rég felszedte a burgonyát, de beadását nem rendezte. Nyárádi Mihály tanács­tag sem adott még be egy szem burgonyát sem. Lehetne még sok példát említeni, melyek azt bizo­nyítják, hogy a tanácstagok nem mutatnak példát a dolgozó parasz­toknak a beadás teljesítésében. Vannak egyénileg dolgozó parasz­tok, mint például Vitáli Gábor 15 holdas küzépparaszt, vagy Vigh András 4 holdas dolgozó paraszt, akik már eleget tettek beadási kö­telezettségüknek burgonyából, ku­koricából is. Az ilyen szorgalmasan teljesítőket sem vonja be a tanács a felvilágosító munkába. ÉRVÉNYT KELL SZEREZNI A TÖRVÉNYNEK A begyűjtés elsősorban felvilágo­sító munka. Meg kell értetni min­den egyénileg dolgozó paraszttal, hogy a beadás pontos és Időben való teljesítésével a kormánypro­gramul megvalósítását segítik. Hozzájárulnak a beadás maradék- nélküli teljesítésével ahhoz is, hogy a községben minél előbb beszerel­jék a 300 vezetékes rádiót és be­vezessék a villanyt. El kell mon­dani azt is, hogy az, aki nem tel­jesíti beadási kötelességét, a tör­vény ellen vét, mert a beadás az törvény. Hibát követett el eddig is a községi tanács, hogy a törvény megszegőitől nem vonatta meg a I beadási kedvezményt, hogy nem | emelte fel 10 százalékkal azok be- I adási kötelezettségét, akik a búr- ' gonyafelszedéstöl számított 2i j órán belül nem tettek eleget be ; adásuknak, akik a kukoricatöré; 1 befejezése után 5 napon belül nem i tettek eleget kötelességüknek. Pers--.;> a községi tanácsnak ne a büntető- legyen az első dolga, hanem ; felvilágosító munka. Ha azonban valaki nem akarja megérteni, hogy a beadást teljesíteni kell, azza szemben alkalmazni kell Nyír- pazony községben is a büntetés, j Ha a felvilágosító munka meg javítja a községi tanács és a dol­gozók közötti kapcsolatot, ha ma­radék nélkül érvényesítik Nyirpa­zonyban a törvényt, teljesítik ál­lam iránti kötelességüket, akkor a község lakóinak nem le3z okuk a szégyekezésre. A nyírbátori földmíivesszővelkezetben megnövekedett a forgalom az árleszállítás óta Boltjaink bőséges árukészletu-i várják a dolgozókat városon és falun egyaránt. Mennyiségileg és minőségileg is megfelelő válasz­ték áll a dolgozók rendelkezésére. Szakség is van rá. mert az árle­szállítás óta megnőtt valamennyi szaküzlet forgalma. Ezt tapasztal­tam a nyírbátori földmüresszövet­kezet szaküzleteiben, ahol az el­múlt héten a készruha bolt dolgo­zói 25 darab férfi télikabátot, 15 darab férfi öltönyt adtak el. De a cipőboltokban is nagy a keres­let. Mugasszúrú cipőt például 25 párat, csizmából pedig <5 párat ad­lak el egyetlen hét alatt. Dorogi MiháÁy HELYREIGAZÍTÁS Lapunk október 3-i számában „Az ibrányi Alkotmány terme­lőszövetkezet becsületes tagjai megszilárdítják szövetkezetüket“ című cikkben névcsere történt: nem Rodák Sándor kérte a pártba való felvételét, hanem ifjú Márton József. Felhívás a mii vészeli csoportok: idei járási versenyére Hazánk szocialista fejlődése, népünk alkotó erőinek kibontako­zása, az új kormányprogramm soha nem látott lendületet adott kulturális felemelkedésünknek. Nemzeti kultúránk fejlődésének ki­magasló eseményét a művészeti együttesek 1950—51-es, továbbá az 1952—53-as országos versenyét további eredményeknek kell kö­vetnie. A művészi csoportok fejlődésének bemutatására ez évben megrendezzük a II. járási versenyt szín látszó csoportok, ének- és zenekarok, népilánc-együttesck, dalos rigmusbrigádok, bábjátszó­csoportok részvételével. A művészeti együttesek járási versenyé­ben a szakszervezetek, a DISz., s más társadalmi szervezetek, va­lamint a termelőszövetkezetek és tanácsok, illetve kultúrotthonaik művészi csoportjai vehetnek részt. Ezenkívül szóló énekszámokkal, hangszerszólókkal, szavalattal egyéni benevezéseket is elfogadunk. A versenyben való részvétel jelentkezési ha­tárideje november 1. A művészeti csoportok versenyében való részvétellel járulunk hozzá népünk alkotó erőinek további gyarapodásához, kulturális felemelkedésünk gyorsításához, épülő hazánk felvirágoztatásához. Az új verseny legfőbb célkitűzése: előkészület hazánk felszabadu­lásának 10 éves évfordulója méltó megünneplésére. A művészet fegyvereivel is erősítsük a béke, a szocializmus nagy ügyét. Szakszervezetek Megyei Tanácsa. DISz. megyei bizottsága. A megyei népművelési állandó bizottság. MNDSz. megyei titkársága. MSzT. megyei titkársága. A nyíriarai Vörös Hajnal Isz-ben mcs'gyorsítja a betakarítást az asszonyok jó munkája Vidám beszédtől, serény munka zajától hangos a nyírturai Vörös Hajnal szövet­kezet egyháztagi ten­geritáblája. Szép ten­geri: vastagszárú, magasnövésű a kóró­ja s a csövek tömött szemsoroktól duzzad­nak. De micsoda csö­vek! Gyönyörűre fej­lesztette a gazdag nyár, a szorgalmas munka. Sokan törik a ten­gerit. Harmincegyen. Ezek közül huszon­hat nő. Mind olyan ügyesen, serényen dolgozik, hogy az a néhány férfi, aki kö­zöttük van, alig tud­ja velük tartani a versenyt. özvegy Németh Al­bertné 64 éves, de el nem maradna a töb­biektől. Siet, igyek­szik. 150 munkaegy­ségen felül szerzett már. Néha a lemenő nap felé tekint s még inkább meggyorsítja a munkát. — Igyekezzünk, hall­játok, — mondja a többieknek. — Amit elvégzőnk ma, az sem marad holnapra. — Holnap szüretel­ni megyünk, — mond­ja Bacsó Sándorné. Suhog a suska, ahogy bontják a für­ge ujjak, roppan a vastag csövek töve, ahogy törik az igyek­vő kezek. Mind dol­gosak, ügyes mozgá- súak. Nemhiába van a huszonegyéves Be- ke Juliskának is 192 munkaegysége, meg a tizenötéves Kerekes Emmának 170. De a többieknek sem sok­kal kevesebb. Hadd tisztuljon a föld, hadd haladjon minél gyorsabban a vetés, mint ahogy Ba­csó Sándorné mond­ja: „A négy hold sző­lő szüretelése csak két napig tart, aztán megyünk ásni a cu­korrépát, krumplit, csépelni a naprafor­gót, hogy minél gyor­sabban menjen a vé- tés is. Akkor várha­tunk bőségesebb ter­mést, ha idejében ve­tünk.“ Leszáll a nap a tá­voli fasor mögött, amikor abbahagyják. Kellemes érzés tölti el őket, ahogy haza­felé indulnak. Arra gondolnak: a Vörös Hajnal nem csalat­kozik női tagjaiban!1 Úgy dolgoznak ők, hogy mielőbb betaka­ríthassák termésüket földbetehessék jövő­évi bőséges kenye­rünk ígéretét. A. B. ÉLENJÁRÓ LEVELEZŐK Molnár Lajos elvtárs, a nyírbá­tori cipész KTSz. sztahanovista dolgozója. Munkáját mindig pél­damutatóan végzi el, s tapaszta­latait, tudását társainak is átad­ja. Munkája mellett jut ideje ar­ra is, hogy levélben adjon tudó­sítást az üzemben történt esemé­nyekről, mert tudja, hogy ezzel még jobban fokozza az üzem dol­gozóinak teljesítményét, szövet­kezetük tervének teljesítését. Kövessék a kisipari szövetke­zeteink dolgozói Molnár Lajos elvtárs példáját. Lépjenek a Nép­lap levelezőinek táborába, szá­moljanak be a lap hasábjain ta­pasztalataikról. Cszlányi Zoltán elvtárs, a má­tészalkai Zalka Máté kultúrház dolgozója. Oszlányi elvtárs me­gyénk egyik legaktívabb levelező­je. írásai legnagyobbrészt a járás kultúrmunkájával foglalkoznak. Nemcsak kint a területen ad se­gítséget a kultúrmunkához, ha­nem tapasztalatait megírva, se­gíti a többi járás kullúrmunkásait is. Megyénk valamennyi kultúr- munkása tanulhat Oszlányi elv- lárs munkamódszeréből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom