Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-20 / 221. szám

1983 SZEPTEMBER 20, VASÁRNAP

3

Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása

(Folytatás a 2. oldalról,)

kezeti tagok számára a közös és háztáji gazdaságból származó jövedelem együtt olyan jólétet biztosít, amilyent az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, még a földműveléshez jól értő, minden szükséges felszereléssel rendelkező középparaszt — még fokozott állami támogatással sem tud a maga számára megteremteni.

— Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk tudatában van annak, hogy termelőszövetkezeteinknek az elmúlt években és különösen az elmúlt évben sok nehézséggel kellett megküzdeniük és ezért nemcsak a jövőévi terméshez ad segítséget, hanem különböző kedvezményekkel elősegíti, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek még az idén

— Termelőszövetkezeteink javuló munkája, a szövetkezeti gazdaságok nagyobb támogatása lehetővé teszi, hegy nagyobb gondot fordítsunk azokra a szövetkezeti tagokra is, akik önhibájukon kívül nem tudják kivenni részüket megfelelően a közös munkából; öregekre, betegekre, szülő- asszonyokra. Kormányunk ezen termelőszövetkezeti tagok megsegítése érdekében erősen kiszélesítette az eddigi betegellátási és segélyezési rendszert. Több intézkedés között elrendelte, hogy az első gyermeket szülő asszonyt, ha tagja a szövetkezetnek és a munkából alapszabály szerint kivette részét. 500 forint, a második és további gyermekét szülő asszonyt <00 forint segélyben részesíti.

— Ezek a kormányintézkedések azonban csak részben oldják meg a termelőszövetkezetekben az öregek, a munkaképtelenek kérdését. Mi pedig nem részben, hanem teljesen meg akarjuk oldani ezt a feladatot, ezért feltétlenül helyes és csak támogatni lehet a határozati javaslattervezetnek azt a pontját, amely kimondja, hogy a termelőszövetkezetekben kötelezően létesíteni kell szociális alapot és azzal biztosítani kell az öregek, a munkaképtelen termelőszövetkezeti tagok számára a megélhetésükhöz szükséges termény- és pénzjuttatást.

— A termelőszövetkezeti mozgalomban ezzel megszűnik a dolgozó parasztság félelme az öregkortól és a betegségtől, ami a kapitalizmus időszakában jellemezte nemcsak a mezőgazdasági munnem tudtak kiváló eredményeket elérni, nehézségeiket le. tudják győzni. Ezért határozott úgy a minisztertanács, hogy további 200 millió forint összegben elengedi a termelőszövetkezetek ez évben lejárt rövidlejáratú hiteleinek túlnyomó részét és emellett további segítséget ad újabb hitelek nyújtásával.

— Kormányunknak ez a segítsége lehetővé teszi, hogy a jelenleg még gyengén dolgozó termelő- szövetkezetek tagjai is már ebben az évben alapjában véve megtalálják számításaikat a szövetkezeti gazdálkodásban és bizakodással indultak a szántási és vetési munkáknak a jövő évi, az eddigiekhez képest összehasonlíthatatlanul nagyobb sikerek és eredménye!: felé.

kast, hanem a kis- és középparasztokat is. A termelőszövetkezeti mozgalomban megszűnik a félelem attól, hogy az öreg és munkaképtelen családtagjának terhére lesz és kínlódás lesz neki az élet. Az ilyen megváltozott életet élő öregek helyzetét jellemzi Kovács Gábornak, a nagy- ecsedi „Vörös Csillag“ termelő- szövetkezet tagjának levele, aki azt írja: „Én 70 éves vagyok már, a szövetkezetben semmi hiányunk nincsen, csak az bánt engem, hogy miért nem lett előbb ilyen az élet.“ Bogdán János, a nyírbél- teki termelőszövetkezet tagja így ír: „Én ma már 72 éves öreg ember vagyok, de azt szeretném, ha 20 éves volnék, mert ilyen jó nekünk sose volt, és ezért, bár öreg vagyok, kész volnék szembeszállni azzal, aki a mi jó életünkre tör,“

— Ma még közel sincs ilyen élete minden termelőszövetkezetben az öregeknek és munkaképteleneknek, de ez az út, amelyen termelőszövetkezeteink most elindulnak, lehetővé, teszi, hogy mindenütt rövidesen ilyenné tegyük az öregek és munkaképtelenek életét.

— A termelőszövetkezetek termésátlaga növelésének és a termelőszövetkezeti tagok jóléte megteremtésének fontos előfeltétele, hogy ne csak a közös munkában, hanem a termelőszövetkezet vezetésében is úgy, ahogy ezt a tanácskozás elé terjesztett minta alapszabály-tervezet előírja, részt vegyen a termelőszövetkezet egész tagsága.

ilymódon minden termelőszövetkezeti tag saját gyakorlatán keresztül bizonyodhassék meg afelől, hogy a termelőszövetkezet gazdái ténylegesen maguk a szövetkezeti tagok.

— Nagyjelentőségű változás az új alapszabályban a régivel szemben az is, hogy megszünteti a különbséget az önálló termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok között és javasolja, hogy nevük a jövőben egyszerűen mezőgazdasági termelőszövetkezet legyen.

— Az új alapszabálytervezet a réginél sokkalta jobban aláhúzza a termelőszövetkezetekbe való belépés önkéntességét, kiindulva Lenin és Sztálin elvtársak tanításaiból, akik sokszor hangsúlyozták, hogy csak az a szövetkezés értékes, amely a tagok önkéntes elhatározása alapján létesül.

— Az alapszabály ilyen értelmű megváltoztatásának szükségességét már júliusban a Központi Vezetőség határozata alapján Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke felvetette. A kérdés nyilvánosságra kerülése után a kulákok és a falu különböző spekuláns elemei úgy gondolták, itt az idő arra, hogy kihasználva a termelőszövetkezetek kezdeti nehézségeit, a szövetkezetből való kilépésre, vagy éppen a szövetkezet feloszlatáséra bírják rá azokat a termelőszövetkezeti tagokat, akik a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti nehézségei, vagy egyéb hibái miatt elégedetlenek. A kulákok és egyéb spekuláns elemek arra számítottak, hogy a szabad szövetkezeti tagok helyét olcsó munkaerő, cseléd, napszámos, harmados munkás foglalja el. Számításaik azonban kudarcot vallottak.

— Igaz. az ellenséges elemek ezen kísérletei több termelőszövetkezetben nem voltak hatástalanok. Voltak termelőszövetkezetek, amelyek a gazdasági ,év végére kérték feloszlásuk engedélyezését és több olyan termelőszövetkezet van, ahol a termelőszövetkezeti tagok egyrésze bejelentette, hogy ki akar lépni a termelőszövetkezetből. Ezen termelő- szövetkezetek, illetve termelőszövetkezeti tagok nagyrésze azonban a kormányprogramm óta hozott intézkedések hatására, amelyek világosan, félremagyarázha- tatlanul bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk az eddiginél sokkalta nagyobb segítséget ad a szövetkezeti gazdálkodásnak, elállt szándékától és kijelentette, hogy továbbra is közösen akar gazdálkodni.

— Ez történt a tömörkényi Alkotmány termelőszövetkezetben is. A termelőszövetkezet tagjai levelükben, amelyben bejelentették, hogy továbbra is közösen akarnak gazdálkodni, így írnak: „A feloszlási kérést három-négy hangoskodó, munkakerülő ember készítette el, akik a legnagyobb dologidőben, házról házra járva, agitáltak és igyekeztek megtéveszteni a becsületes dolgozó embereket. Köztük volt: Zsolter Ferenc, aki a múlt rendszerben védett birtokos volt, és a saját területén sem tudott gazdálkodni és Répás András, aki a múlt rendszerben leventeoktató volt és leginkább feketézésből és spekulációból élt.

— „Mi valamennyien vállaljuk, — írják, — „hogy azokat a becsületes dolgozókat, akiket az ellenség félrevezetett, egyenkint meggyőzzük és felvilágosítjuk arról, hogy kinek az érdeke a termelő- szövetkezet feloszlatása. Hogyan is engednénk meg, hogy szövetkezetünket szétugrassza az ellenség. amikor jelenleg munkaegysé- genkint több. mint 10 kg. gabonát osztottunk ki.“

— A kormány termelőszövetkezeteket támogató intézkedéseinek hatására sok olyan község van, ahol éppen az utolsó hetekben és napokban nemcsak, hogy kilépések nincsenek, hanem ellenkezőleg, sok dolgozó paraszt lép be a termelőszövetkezetbe és új szövetkezetek is alakulnak.

— Nem lehet kétséges, hogy ezt az egységes fejlődést tovább erősítik az utolsó napokban hozott határozatok: a Központi Vezetőség határozata a begyűjtés csökkentéséről, amely a termelőszövetkezeteknek és külön a háztáji gazdaságoknak nagy kedvezményt biztosít és a minisztertanács mai napon nyilvánosságra hozott határozata, amely további lényeges kedvezményeket nyújt a termelő- szövetkezeteknek.

— Meg kell azonban mondanunk, hogy még mindig vannak olyan termelőszövetkezeti tagok, akik a zárszámadás után az őszi munkák. befejezésével egyénileg akarnak gazdálkodni.

— Mindent el kell követnünk, hogy ezeket meggyőzzük elhatározásuk helytelenségéről és megmagyarázzuk, hogy boldogulásukat a közös gazdaságban sokkalta inkább megtalálják, mint az egyéniben.

— Azok a termelőszövetkezeti tagok, akik most az egyéni gazdálkodás útját akarják választani, idejében meg kell, hogy értsék: ha kilépnek, családjuk és saját boldogságuk szempontjából nagyon helytelenül cselekednek, mert a már megkezdett helyes utat, kezdeti nehézségek hatására, éppen akkor hagyják ott, amikor a legnagyobb lehetőség van a szövetkezeti gazdaság felvirágoztatására és a termelőszövetkezeti tagok jólétének megteremtésére.

— Azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak részére, akik a felvilágosítás ellenére is egyénileg akarnak tovább gazdálkodni, a gazdasági év végén, azaz az őszi betakarítás, illetve zárszámadás után, ki kell adni a földrészüket

a termelőszövetkezet szétszórt területéből, a tartalékföldből, vagy amennyiben kém egyik, sem másik nem áll rendelkezésre, akkor a közös tábla szélén. A kilépő tagokkal el kell számolni: ki kell nekik adni a munkaegység után járó részesedést, de ugyanakkor egyénileg meg kell terhelni őket mindazzal a begyűjtési hátralék- kai és hitellel, ami a termelőszövetkezet közös tartozásából és beadási- kötelezettségéből az egyes tagra jut.

— Vissza kell vonni tőlük mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a termelőszövetkezetek az utóbbi hónapokban kaptak, illetve nem a csökkentett, hanem az eredeti tartozás és beadási kötelezettség rájuk eső részével kell őket megterhelni. A bevitt termelőeszközöket és állatokat a jelenlegi szabadpiaci áron kell felértékelni és ha a kilépő a beadott állatát vagy felszerelését ki akarja vinni és már megkapta érte a belépéskor megállapított árat, csak úgy viheti ki, ha a teljes piaci árakat azonnal megfizeti. Ha a felértékelt összegnek csak egy részét kapta meg, akkor a szabadpiaci árból le kell vonni azt az összeget, ami a kilépő számára a belépéskor megállapított ár szerint jár. Nem lehet kétséges az önkéntesség jelentőségének aláhúzása, és az, hogy az alapszabály kilépésére vonatkozó részét megváltoztatjuk, csak erősíteni fogja termelőszövetkezeteinket. És végeredményben kevés olyan termelőszövetkezet és tag lesz, aki látva, hogy a szövetkezet jobb életet teremt családja és a maga számára, — mégis nem a lobbat, hanem a rosszabbat választja.

Meg kell valósítani a szövetkezeti demokráciát

— Feltétlenül biztosítani kell, hogy minden fontos kérdést, a termelőszövetkezet közgyűlése döntsön el és így minden termelőszövetkezeti tagnak lehetősége legyen részt venni a határozatok meghozatalában. A termelőszövetkezeti tagok érezzék végre, hogy ők nem egyszerű tagok, hanem a szövetkezet gazdái is.

— Sok termelőszövetkezeti elnök azonban nem úgy dolgozik, hogy a tagság gazdának erezhetné magát. Kiskirályoskodik, nem hallgat senkire; azt képzeli magáról, hogy nálánál többet senki sem tudhat a szövetkezetben. Az ilyen elnökök a közgyűlést sokszor egy évig sem hívják össze és ilyen szövetkezetben legtöbbször az igazgatóság és intézőbizottság is csak formálisan működik.

— Ezekben a termelőszövetkezetekben kihasználatlanul marad a termelőszövetkezeti tagok kezdeményezése, tapasztalata és a tagság előbb vagy utóbb elégedetlen lesz termelőszövetkezete vezetésével és ez kihat munkájúkra is és ha idejében nem történik változás, a termelőszövetkezet fejlődés helyett visszaesik.

•— Kiss János a badacsonyi „Dózsa“ termelőszövetkezet tagja elmondotta, hogy ki akar lépni a szövetkezetből, mert a vezetőség •'em hallgatja meg a gazdaságra — atkozó javaslatait, holott ő,

mint egyénileg gazdálkodó, jó termésátlagokat ért el.

— A kishörcsök-pusztai „Petőfi“ termelőszövetkezetből három tag: Rudniczei József, Horváth István, Abris József elmondották, hogy a vezetőség rokoni klikk, amely a tagság nélkül intéz el mindent és ők emiatt ezzel a vezetőséggel nem akarnak tovább együtt dolgozni.

— Ahhoz, hogy termelőszövetkezeteink ténylegesen fejlődni tudjanak, hogy hasznosítani tudják mindazt a segítséget, amit munkájukhoz kapnak, feltétlenül szükség van a szövetkezeti demokrácia megvalósítására.

— E cél elérése érdekében nagy jelentősége van annak, hogy a termelőszövetkezeti, mozgalom 5 éves tapasztalatainak figyelembevételével a termelőszövetkezeti tanács sok termelőszövetkezet bevonásával elkészítette és tanácskozás elé hozta megvitatásra és jóváhagyásra javaslatát, a III. típusú termelőszövetkezetek egységes mintalapszabály-tervezeté- re. Ez az alapszabálytervezet — ha a tanácskozás elfogadja — egységes alapokmánya lesz minden

III. típusú termelőszövetkezetnek.

— Minden termelőszövetkezeti vezetőnek, termelőszövetkezeti tagnak az eddignél nagyobb felelősséget kell majd éreznie, hogy az alapszabály rendelkezései a gyakorlati életbe átmenjenek és

A mezőgazdasági termelést és ezen belül a szövetkezeti termelést egész dolgozó népünk javára felemeljük

— Népi demokráciánk, pártunk és államunk minden erővel támogatja a termelőszövetkezeti tagok küzdelmét szövetkezetük megerősítéséért. Nemcsak különböző gazdasági jellegű intézkedésekkel segít, amelyekről már eddig sok szó esett, hanem minden erejét felsorakoztatja azért, hogy a mezőgazdasági termelést és ezen belül elsősorban a szövetkezeti termelést egész dolgozó népünk javára felemeljük. Minden szövetkezeti tag, aki ezért küzd, maga mellett érezheti pártunk, kormányunk és népi demokráciánk teljes segítségét és támogatását.

— Milyen erőket sorakoztat fel pártunk, kormányunk a termelő- szövetkezetek támogatására? — Mindenekelőtt az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell, hogy támogassák termelőszövetkezeteinket azok a gépállomások, amelyek ma már országosan nagy gépparkkal, több, mint tízezer traktorral rendelkeznek. A termelőszövetkezetek megszilárdításában, termelésük fokozásában nagyon nagy szerepe van a gépállomásoknak. Nem véletlenül történt az, hogy a mostani tanácskozásokon nagy számmal vesznek részt a gépállomások élenjáró dolgozói.

— A gépállomások már eddig is nagy erővé fejlődtek mezőgazdaságunkban és a termelőszövetkezetek termeléséhez nagy segítséget adtak, de munkájukban rnég nagyon sok a hiányosság. Korántsem mondhatjuk el, hogy a gépállomások kielégítő segítséget adtak a termelőszövetkezetek megszilárdításához és a termésátlagok növeléséhez.

— A gépállomási munka azonban akkor lesz igazán értékes a termelőszövetkezeti tagság számára, ha lényegesen megjavul a traktorosok munkájának minősége.

— Világosan meg kell mondani, hogy korántsem elég az, ha a gépállomás traktorosa a normáját teljesíti. A norma teljesítése és túlteljesítése természetesen fontos, mert elősegíti a mezőgazda/

sági munkák gyors elvégzését, de talán a norma teljesítésénél is nagyobb jelentősége van annak, hogy a munkákat a traktorosok a legjobb minőségben végezzék és a gépi munka eredménye a termelőszövetkezet magas termésátlagában megmutatkozzék.

— Nem lehet kielégítőnek mondani annak a gépállomásnak a munkáját, amelyik normálholdakban ugyan teljesíti éves tervét, de körzetében a termelőszövetkezetek termésátlagai alacsonyak.

— A termelőszövetkezetek is sokkalta nagyobb követelményeket kell, hogy támasszanak a gépállomások munkájával szemben, mint eddig tették; éljenek jogaikkal és ne vegyenek át egyetlen holdat se a traktorosoktól, ahol a munka minősége kifogás alá esik. Az a termelőszövetkezeti elnök, vezetőségi tag, vagy brigádvezető, aki rosszminőségű munkát átvesz, az egész szövetkezel! tagság ellen vét és hozzátehetem, hogy az a gépállomásigazgató és főagronómus, aki eltűri a rosszminőségű munkát, megfeledkezik arról a feladatról, amiért a párt és a kormány őt a gépállomásra felelős vezetői munkakörbe küldötte.

— A gépállomások traktorosai,

gépészei, agronómusai, igazgatói és politikai helyettesei pártunk és kormányunk irányítása alatt minden erejüket vessék latba azért, hogy termelőszövetkezeteinkben a termésátlagok növekedjenek, hogy termelőszövetkezeteink

tényleges fejlődésnek induljanak és a termelőszövetkezeti tagság magas jövedelemhez jusson.

— Termelőszövetkezeteink fejlesztéséhez a gépállomások gépparkjának növeléséhez és a javítóbázis megteremtéséhez, az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb segítséget kell, hogy adjon nehéziparunk és ezen belül is elsősorban a gépgyártás.

— A mezőgazdasági gépgyáraink vezetői és dolgozói legyenek tudatában annak, hogy az

(Folytatás a f. oldalon )

A termelőszövetkezeti mozgalomban megszűnik a félelem az öregkortól és a betegségtől