Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-20 / 221. szám

4 NÉPLAP 1933 SZEPTEMBER 20, VASÁRNAP Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása Széplaki Józsi bácsi első tapasztalatai a tanácskozásról akarattal sem lehet azt mondani, hogy ezen mezőgazdasági szer­veinkben, kezdve a minisztérium­tól, számszerűleg kevés dolgozó van. Sokezren dolgoznak ezekben a szervekben, akiknek feladata a termelőszövetkezetek termelésé­nek támogatása. Segítségük azon­ban a termelőszövetkezetekben nagyon kis mértékben érződik. — Mezőgazdasági szerveink fő­hibája, hogy munkájuk általános utasítgatásokban, parancsolgatá­sokban, futó ellenőrzésben me­rül ki. A ráckevei tanács mező- gazdasági osztályának állatte­nyésztési előadója például a ha­lászteleki Szabad Május tszcs-ben a silózási terv teljesítését úgy gondolta elősegíteni, hogy utasí­tást adott a terv szeptember 22-ig való teljesítésére, de még csak meg sem kérdezte, hogy miből teljesítik és milyen gépekkel. Utasításának kiadása után a kö­vetkező kérdése már az volt, hogy mikor indul az autóbusz. — Termelőszövetkezeteinkben az ilyen és hasonló hibákért a sok ellenőrt „aktatáskásoknak“ csúfolják. Feltétlenül változtatni kell ezeken a módszereken. — A földművelésügyi miniszté­riumnak és szerveinek feltétlenül segíteniük kell a szövetkezeti gaz­daságok virágzó nagyüzemi gaz­daságokká fejlődését, tanítani kell a szövetkezetek tagjait mind­arra, amit az élenjáró termelőszö­vetkezetek tapasztalata, a mező- gazdasági tudomány eredménye! feltártak. — Pártunk és kormányunk minden számbavehető erejét moz­gósítja azért, hogy a szövetkezet! gazdaságok megszilárduljanak, a szövetkezeti termelés magas szín­vonalra emelkedjék és a szövet­kezeti tagok jólétben éljenek. — A termelőszövetkezeti tagok, a termelőszövetkezetek vezetősé­gei, elnökei legyenek tudatában annak, hogy pártunk és kormá­nyunk nemcsak anyagilag segíti a szövetkezeti gazdálkodás meg­erősítését, hanem a cél érdekében sorompóba állítja az állami szer­veket, a gépállomásokat, a mező- gazdaság számára termelő ipari üzemeket és a szövetkezeti ter­melés fejlődéséért az eddiginél sokkalta nagyobb erővel küzde­nek majd a párt- és a DlSz-szer- vezeteink is. — Ilyen helyzetben magukon a termelőszövetkezeti tagokon, a termelőszövetkezetek vezetőségein múlik, hogy felhasználva a szá­mukra nyújtott hatalmas segítsé­get, a mezőgazdaság fejlődésének olyan ütemet diktáljanak, ami­lyenre a kapitalista időkben dol­gozó parasztságunk még gondolni sem mert. — Termelőszövetkezeteink tag­jai, a szövetkezetek vezetőségei és elnökei kövessenek el mindent azért, hogy ezek, a pártunk Köz­ponti Vezetősége és kormányunk által kitűzött célok gyorsan való­sággá váljanak. Ha pártunk és kormányunk fokozott segítsége egyesül a termelőszövetkezeti ta­gok szorgalmával és fegyelmezett­ségével, akkor a mai tanácskozá­sunk, termelőszövetkezeti mozgal­munk fejlődésében és — nyugod­tan hozzátehetem — az egész ma­gyar mezőgazdasági termelés fej­lődésében új szakaszt nyit meg. Munkánk eredménye a terme- lőszövetkezeti gazdaságok meg- erősítése, a mezőgazdasági terme­lés növelése lesz és olyan élet megteremtése a faluban, amiről a kapitalista falu dolgozó pa­rasztjai álmodni sem mertek. — Olyan élet megteremtése, ahol ismeretlenek lesznek az anyagi gondok, és ahol közkincs- csé lesz a kultúra, a rádió, a mozi, a könyvek. Olyan falu alakul ki, ahol az emberek boldogulásukat nem egy­más kárára próbálják biztositani, mint ahogy ez a kapitalista falu­ban történt, hanem egymást tá­mogatva, egymást segítve szolgál­ják egyazon cselekedetükkel a köz s a saját családjuk jövőjét. — Nagy segítséget ad ehhez az, hogy rendelkezésünkre áll a Szov­jetunió fejlett, gépesített szoci­alista mezőgazdaságának gazdag tapasztalata., — A mi mezőgazdaságunk fej­lesztése számára Is irányt mutat az a hatalmas jelentőségű hatá­rozat, amit éppen a napokban ho­zott a Szovjetunió nagy eredmé­nyeket elért mezőgazdasága to­vábbfejlesztésére a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága. —* Tanácskozásunk adjon út­mutatást és bátorítást a dolgozó parasztság új, boldogabb életének megteremtéséhez, hogy szövetke­zeti parasztságunk, leszűrve az elmúlt öt év tapasztalatait, pár­tunk és egész népi demokráciánk segítségére támaszkodva az eddi­ginél határozottabb és gyorsabb léptekkel haladjon előre a vi­rágzó szövetkezeti gazdaságok és jómódú termelőszövetkezeti pa­rasztság megteremtéséért. — Éljenek és virágozzanak ter­melőszövetkezeteink, a dolgozó parasztság emberibb, szebb életé­nek élharcosai! — Éljen minden győzelmünk szervezője és lelkesítője, pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja! (Folytatás a S. oldalról.) általuk gyártott gépek és alkatré­szek adják az egyik legnagyobb segítséget ahhoz, hogy dolgozóin­kat — munkásosztályunkat — az eddiginél bőségesebben lássuk el mezőgazdasági terményekkel és termékekkel. — A különböző állami termel­tető és felvásárló vállalatok vi­szonyát is gyökerében meg kell változtatni a termelőszövetkeze­tekhez. Ezekben a vállalatokban nagyon sok az oda nem való elem, spekulánsok, kulákok, akik mun­kakörüket kihasználva, nagyon sok bosszúságot okoznak a ter­melőszövetkezeteknek és nagyon sok kárt tesznek, kihasználva a termelőszövetkezetek vezetőinek jóindulatát. — A fűszerpaprika termeltető vállalat például önkényesen fel­emelte a röszkei „Aranykalász" termelőszövetkezet 18 holdra kö­tött paprika-szerződését 70 hold­ra, A viszonylag kevés tagsággal rendelkező szövetkezet ezzel nem iudott megbirkózni. A Mezőker a szálkai „Rohambrigád“ terme­lőszövetkezettel erőltetéssel két hold uborkára kötött termelési szerződést, amikor a szövetkezet megtermelte, s 30 mázsát felsze­dettek vele, de nem szállították el, az uborka ottrothadt a terme­lőszövetkezetben. A vállalat ezzel 25.000 forintos kárt okozott a szö­vetkezetnek. — A ceglédi Nagy Sztálirt ter­melőszövetkezet részére feléktro- mos baromfikeltető műanyát fezál­lítottak le anélkül, hogy megkér­dezték volna, szükségük van-e rá és van-e villany a termelőszövet­kezetben. A termelőszövetkezet­ben villany nincs és így a számá­ra küldött fontos és drága gépet nem tudja kihasználni;"' — Állami vállalatainkban, a termeltető és a különböző keres­kedelmi vállalatainkban mozgósí­tani kell minden kommunistát és becsületes pártonkivüli dolgozót, hogy erejüket nem kímélve, maximális segítséget adjanak a termelőszövetkezeteknek gazda­ságuk megerősítéséhez: egyszer és mindenkorra számolják fel a szövetkezetekkel való bürokrati­kus, lelketlen foglalkozást. — Sok panasz hangzik el orszá­gosan a termelőszövetkezetek ré­széről a bankokkal szemben is. Gyakori, hogy különböző bank­fiókok önkényesen, a termelőszö­vetkezeti vezetőség megkérdezése nélkül vesznek el termelőszövet­kezetek egyszámlájáról nagy pénzösszegeket és azzal megaka­dályozzák, hogy a termelőszövet­kezet ténylegesen, önállóan tud­jon gazdálkodni. A gödöllői bank­fiók például a gödöllői „Táncsics“ termelőszövetkezet egyszámlájá­ról a szövetkezeti elnök megkér­dezése nélkül utalt át 9.000 forin­tot a gépállomásnak. Utólag de­rült ki, hogy ebből csak négyezer forint volt a jogos, így a termelő­szövetkezetet ezzel ötezer forintos károsodás érte. Megtörténtek ■olyan esetek is, hogy a termelő- szövetkezet számára még meg sem érkezett az az áru, aminek az árát már levették a termelő­szövetkezet számlájáról. Feltétle­nül biztosítanunk kell,, hogy a termelőszövetkezetek pénzügyi téren is önállóvá legyenek és a ter­melőszövetkezet egyszámlájáról csak a termelőszövetkezet vezető­ségének, illetve elnökének jóvá­hagyásával lehessen pénzösszege­ket kifizetni. Természetesen ugyanakkor szükséges, hogy a termelőszövetkezet vezetősége fi­zetési kötelezettségének időben tegyen eleget és a jövőben úgy gazdálkodjék, hogy kötelezettsé­gét mindenkor teljesíteni tudja, de még a szövetkezet nehéz anya­gi helyzete sem lehet indok arra. hogy a szövetkezet önállóságát bankhálózatunk megsértse. — Külön kell szólni a járási és megyei tanácsok mezőgazdasági osztályairól és a földművelésügyi minisztérium munkájáról. Rossz­A beszámolót követő szünet után megkezdődtek a hozzászó­lások. Ekkor érkezett meg a ta­nácskozásra Rákosi Mátyás elv­társ, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Gerő Ernő elvtárs belügyminisz­ter, a minisztertanács első elnök- helyettese és Földvári Rudolf elvtárs, a budapesti Pártbizottság titkára, a Magyar Dolgozók Párt­ja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István elvtárs altábornagy, honvédelmi miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizott­ságának póttagja. A vita során elsőnek Virágh Gergely, az atkári Micsurin ter­melőszövetkezet elnöke szólalt fel. Elmondotta, hogy szövetkezetük három évvel ezelőtt első típusú termelőszövetkezeti csoportként alakult meg és ez év januárja óta önálló termelőszövetkezet. Ebben az esztendőben egy munkaegy­ségre 10 kiló búza, 30 deka borsó, 20 deka bab, 6 deka mák, 8—10 kiló burgonya, 3—4 kiló kuko­rica, 3—4 liter bor és 28 forint készpénz kerül kiosztásra. A ter­ményeket helyi árakon, készpénz­re átszámítva, egy munkaegység­re 160 forint esik. Vagyis egy- egy tagnak 20—45 ezer forint jó- j vedelme lesz. A kormányprogramm megjele­nése után egyes tagok ki akar­tak lépni, amint azonban meg­kezdődött a jövedelemelosztás, megváltozott ezeknek a tagoknak a véleménye, sőt 12 új család lé­pett be a szövetkezetbe. Búzából 13.75 mázsa átlagter­mést értünk el — folytatta Virág Gergely. Kukoricából 25—30, bur­gonyából 160—200 métermázsa, borból 20—25 hektoliter lesz a termésátlag. A továbbiakban arról beszélt, hogy Atkáron egyre-másra épül­nek a szövetkezeti tagok korszerű házai, két szobával, éléskamrával, fürdőszobával, beüvegezett veran­dával, szépen kifestve. Befejezésül Virág Gergely a Micsurin termelőszövetkezet tag­jai nevében versenyre hívta ki a turkevei Vörös Csillag termelő­szövetkezetet. A továbbiakban a többi között felszólalt D. Pethe László, a ti- szavasvári Munka tsz. párttitkára. Az értekezlet hozzászólásai két főpont körül forognak — mon­dotta. — Az egyik a termelőszö­vetkezetek megerősítése és a munkafegyelem megszilárdítása, a másik a terméshozamok eme­lése mindkét téren fontos tenni­valóink vannak. A munkafegye- I lem és a tagok egy részének ma-1 gatartása nem kielégítő. Nagyon Széplaki Józsi bácsi és a felesége, a nagykállói Dózsa ter­melőszövetkezet tagjai, ott ülnek otthonukban a rádió mellett. A szövetkezeti tanácskozás közvetí­tését, Dobi elvtárs, Hegedűs elv­társ beszédeit hallgatják. Szép­laki bácsi frissen borotválkozott, a felesége sötét, ünnepi fejkendőt kötött, mintha maguk is ott len­nének Budapesten, a tanácskozás szép, díszes termében a küldöttek­kel együtt. Valóban, ott is van­nak ők. Az ő arcuk is visszatük­rözi, hogy mindaz, ami Budapes­ten, az Építők Székházában elhangzik, nagy, nagyon nagy esemény. Útmutatás sokszázezer szövetkezeti tag számára: hogyan kell a nép állama nagy segítségé­nek párosulnia a tagok szorgal­mával, hogy felvirágozzék min­denütt a termelőszövetkezet! A szövetkezeti ügyért való fele­lősség ott tükröződik az idős házaspár arcán, ahogy előrehajol­va figyelnek minden szót, ahogy a hibák hallatán összeszaladnak homlokukon a ráncok, ahogy fel­derül mosolyuk a szépséges jövőt festő szavak nyomán. A közvetítés után rögtön meg­ered a szó. Miről is beszélnének, mint arról, ami az ő szívüknek oly kedves és drága — saját szö­vetkezetükről, a Dózsáról. Szépla­ki Józsi bácsi már hatvannégy éves, felesége sem fiatal menyecs­ke, de amilyen szorgalommal dol­goznak, munkálkodnak, olyan frissen, elevenen gondolkodnak is. A bíráló szavakat idézve, so­rolja a szövetkezet hibáit Szép­laki József: „Bizony, a mi veze­tőségünknek is nagyobb gonddal kellene vezetni a szövetkezetei. Most, a legnagyobb őszi munka idején is előfordul, hogy nem jön el minden tag a munkába. Aztán az elnök engem is olyan földre küldött ki ősziárpát vetni, ahol a hantok éppen csak fel voltak borítva. Én nem is vetettem olyan földbe, először újraszántattam, csak aztán. Mennyi munkát meg­spóroltunk volna, ha a szövetke­zet elnöke annakidején megköve­teli a minőségi szántást! Aztán több lélekkel kellene törődni a tagokkal. Itt van például Borsi István. Becsületes, szorgalmas 20 holdas középparaszt volt. Most egyre csak hajtogatja: kilép a szövetkezetből. El van keseredve. Azért, mert nem igen hallgatják meg a javaslatait, tanácsait, pe­dig amellett, hogy az egyik leg­szorgalmasabb tagunk, sok-sok földművelési tapasztalata van.“ A gépállomásra »is sor kerül: „Bizony, mindössze 27 holdat ve­tettünk még el. Ösziárpát, rozsot, búzát egy szemet sem. Mostohán bánik velünk a gépállomás. Egyet­sarkára kellett állnia az üzemi pártszervezetnek és a becsülete­sen gondolkodó tagoknak, hogy megfékezzék azt a hangulatot, amely egyesek bomlasztó mun­kája nyomán elterjedt. Aratás idején közgyűlést kellett össze­hívnunk és 9 tagot ki kellet zár­nunk. A kormányhatározatokban adott engedmények hatalmas se­gítséget adtak a tsz. megszilárdí­tásához. Nagyon rossz agitátorok lennénk, ha az engedmények fel- használásával nem tudnék a szö­vetkezetben tartani azokat, akik eddig a kilépésen gondolkodtak, de egyrészük már elállt kilépési ‘■zpndékától. i A mi feladatunk az •— folytat­ta, — hogy az agrotechnika min­ien gépünk van, amellett is csak egy ember. S a gépnek még lám­pája sincs, hogy éjjel is szánt­hasson. így nem haladunk a ve­téssel. Nem beszélve arról, hogy a gépállomás a mi traktoristánkat. Szálkai Ferencet nem a saját, a mi csoportunkban dolgoztatja, ha­nem valahol Oroson. Mire való ez? Szálkáit mi adtuk traktoris­tának, hogy nekünk szántson szívvel-lélekkel. Aztán mondok egy másik dolgot. Az lenne a he­lyes, ha keresztsorosan vetnénk. Nem tehetjük, mert az egyetlen traktor vékony földcsíkot szánt.“ Nem elkeseredett, mindenbe be­letörődő hangon mondja el ezeket Széplaki bácsi, ^ hanem harcosan, állandó harcra készen a hibák ellen. Az öregekről is szó volt ezen az estén. Nem lesznek többé meg­tűrt, ide-oda kószáló tagok az öregek. A becsületes munka után tisztességes megélhetést biztosít az a szövetkezet, amelyért oly so­kat fáradoztak az öregek is. Se­gített eddig is az állam.. Tavaly Mátraházán üdültem két szép hé­tig teljesen ingyen. De most en­nél is többről van szó. A nyu­godt öregségről, arról, hogy a szövetkezet szociális alapjából elegendő pénzt, terményt kapnak. Es hogy ilyen biztonságos, szép a jövő még a hatvannégyévesek számára is, nagy hévvel tervez Széplaki bácsi. Az állam segítsé­gével a Telek-dűlőben jó lenne vagy húsz holdat szölősíteni, gyü- mölcsösíteni. Megvan a lehetőség, az állam vesszőket, csemetéket és pénzt ad ingyen a szőlősítő, gyü- mölcsösítő szövetkezetnek. És a tervek a szűk családi körben is szépek. A párt és kormány sok­sok intézkedése széppé tették őket. Úgy számít Széplaki bácsi, hogy hitelkéréssel tehenet vásárol a háztáji számára. 2000 forintot kaphat rá, — öt év alatt kell visszafizetni. Érdemes a háztáji­ban is tehenészkedni, márcsak azért is, mert a háztáji tehén után nem kell tej beadási kötele­zettséget teljesíteni! Sok mindenről szó esik még. Arról, hogy ma este szüreti bál­ba megy Széplaki Józsi bácsi, még táncra is perdül nagy örömében, Azonban amikor erről beszélünk, rögtön hozzáteszi: „Vidámat tán­colok a szent. Azt mondtam a fiataloknak is: szórakozzatok, érezzétek jól magatokat, de ne feledkezzetek meg arról, hogy hétfőn kora reggel már kemény munka vár ránk. Vetés, krumpli­szedés. Ott kell ám igazi, legény­nek lenni. Mert csak akkor lesz nekünk jókedvünk, örömünk egy­re nagyobb, ha szorgalmunk is növekszik! Ez a lényeges, ez a fontos!“ den vívmányát és a haladó me­zőgazdasági tudomány előírásait okosan tartsuk be, különösen a vetésnél. En traktoros vagyok. Őszi tervemet eddig már 52 szá­zalékig teljesítettem, 805 hold a vetési tervem. Nem ígérem meg, hogy hamarabb végzem el, mert a terv komoly, hanem ígérem, hogy jól fogom elvégezni és idő­ben. A határozati javaslatot jónak tartom. Hisszük, hogy pártunk és kormányunk tovább is támogat bennünket. Mi pedig a magunk munkakörében mindent megte­szünk, ami kötelességünk. Több hozzászólás után a tanács­kozás első napja végétért. Az első hozzászólások

Next

/
Oldalképek
Tartalom