Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-10 / 212. szám

MM i,Ártépítés ____________★ Eredményre vezet a záhonyi tszcs, népnevelőinek lelkes munkája Traktorok zúgásától han­gos a záhonyi határ. Az Uj Föld termelőszövetkezeti csoport föld­jén szántanak a gépek. A trak­torok előtt a hatalmas földsávo- kon serényen hordják a szövet­kezet szekerei a trágyát. A cso­port minden tagja segítette a szövetkezetei abban, hogy pótol­ják ki a csoport 1000 mázsa trá­gyáját 800 mázsával, hogy jó le­gyen a jövő évi termés. Csupán az öreg Hajdú János meg Ba­logh József tagadták meg a trá­gyakihordást. Itt cselekedni kell — határo­zott Mészáros elvtárs, a csoport párttitkára. Először a népnevelő­ket mozgósították. A pártszerve­zet vezetősége kidolgozta, hogy mit is jelentenek azok a kedvez­mények, melyek a kormányrende­let alapján érintik a szövetkezetét és az egyes dolgozókat. Kis fü­zetet készítettek, melyet lesok­szorosítottak és kiadták a nép­nevelőknek. Ebben a füzetben feltüntették, hogy a 10 százalé­kos kedvezmény következtében 29.262 forinttal lett gazdagabb a csoport. Feltüntették azt is, hogy sertésbeadási hátralékot 136120 forintot engedett el a kormány. Az 1539 liter tejhátralékot is tö­rölték. Kiszámították azt is, hogy ezeknek a kedvezményeknek az alapján minden munkaegységre 8 forint 31 fillérrel többet tud­nak osztani a tagoknak. Az ősziek alá a 265 hold föld fel- szántása 5300 forint megtakarí­tást eredményez, mivel a szán­tási díjak is olcsóbbak lettek. A következő népnevelő­értekezleten kiosztották ezeket a füzeteket a népnevelőknek. Mi­után P. Béres Károly népnevelő is megkapta a füzetet, alaposan áttanulmányozta. Azt a feladatot kapta, hogy beszéljen ezekről Balogh Józseffel, aki ki akar lépni a csoportból. Béres elvtárs felkereste Balogh Józsefet. Jól ismerik egymást. Annakidején, még 1951-ben ő volt az, aki rá­beszélte, hogy lépjen be a cso­portba. Ha akkor hallgatott rá, úgy gondolta, most is figyelembe veszi az ő véleményét. Tisztelik, becsülik a záhonyiak Béres elv­társat. Mikor híre futott 51-ben, hogy belépett a csoportba, Res- ku Mihály is. Pokol Béla is utá­na mentek. Ha Károly bátyám­nak jó, biztos jó lesz nekem is — mondták. < Baloghról tudta Béres elvtárs, hogy míg egyéni gazda volt, mindent a lovára áldozott. A szép tiszta, jólápolt lovairól volt híres az egész környéken. Olyan szép lószerszáma senkinek sem volt, mint Balogh Józsefnek. Az 5 hold föld mellett a fuvarozga- tásból keresett valamicskét, hogy megéljenek feleségével. Erre em­lékeztette Béres elvtárs Balogh llózsefet. Aztán kiszámolta, hogy mennyi mindent kap most Ba­logh a 264 munkaegysége után. Hisz meg is vagyok én azzal elégedve, amit kerestem — volt a válasz. — Hát mi az, ami a szíved nyomja? Mond már meg ko­mám! Talán a lovak miatt bán­kódol? — Bizony az fáj nekem — in­tett indulatosan Balogh. — Miért vették el tőlem azt a két lovat. Hisz úgy hozzám nőt­tek. Te tudod, hogy nekem mi­lyen lovaim voltak míg egyéni gazda voltam. — Kilépek — mondta határozottan. Azt hall­gassam a csoportban, amit Iván Gyula meg Pető Andris beszél­tek rám, hogy én csak lógok, — meg hogy nem használtam ki a két jó lovat. Aztán elvették tő­lem a lovakat. — Szóval a lovak dolga bánt téged, Balogh elvtárs — mondta elgondolkozva a népnevelő. — örült, hogy így megtudta, mi bántja Balogh Józsefet. Innen első útja a szövetkezeti irodába vezetett. Elmondta a párttitkár­nak és az elnöknek is, hogy mi fáj Balogh Józsefnek. Megbeszél­ték mindjárt, hogy kivizsgálják Balogh panaszát és intézőbizott­sági ülésen javasolják, hogy ad­ják vissza Balogh Józsefnek a lovait. Sietett is Béres elvtárs, hogy elmondja a történteket Ba­logh Józsefnek. — Visszakapod a lovakat — újságolta. Balogh József meg sugárzó arccal válaszolta: —%Hát akkor maradok. * Id. Hajdú János bottal a kezében ballagott ki a tanács­ház kapuján. Az arcán látni le­hetett, hogy igen gondterhelt. A tanácsház előtt egy szekér állt meg éppen. Szinku elvtárs, a csoport agronómusa ugrott le róla és Mészáros Ferenc párttit­kár elé sietett, aki éppen kezet fogott az öreg Hajdúval. — Mi baj van János bátyám, miért olyan szomorú? — fordult Mészáros elvtárs az öreghez. — Hosszú lenne azt elmonda­ni öcsém, öreg vagyok már. Nem való-ilyen embernek a cso­port. No, de megyek már, mert megéheztem — és elköszönt. — Jöjjön fel az irodába János bátyám, ha evett — szólt Hajdú bácsi után a párttitkár. Az öreg visszafordult és bólin­tott. hogy elmegy. Alig telt el egy óra, amikor Hajdú János belépett a pártszer­vezet irodáiéba. A kanapéra dobta kalaoiát és maga alá hú­zott eav széket. — Hát mi bántja János bá­tyám — kezdte a beszélgetést Szinku elvtárs. — Nem bánt en­gem semmi, csak az. hoav meg­öregedtem. Kezem is. lábam is nehezen bírja már a munkát. — Hány munkaegysége van János bátyámnak? — Hát bizony elég kevés. — Szinku elvtárs elővette a kis füzetet, aztán számolni kezdett. Hajdú János 124 munkaegysé­géért a megkapott kenyérgabo­nán kívül 628 kiló burgonyára, 246 kiló almára és több mint 1400 forint jövedelemre számíthat még. — Hát ez nem valami sok, — de ha Juliska is rendszeresen el­járt volna dolgozni, akkor sokkal többet kapnának. Ilyen öreg em­bertől ez is szép — fordult Haj­dú bácsihoz Mészáros elvtárs. Mi tudjuk, hogy maga már öreg. Éppen ezért nem osztottuk be nehezebb munkára. Ha viszont egyénileg gazdálkodott volna, magának kellett volna végezni a szántást, vetést, boronálást, no meg az aratást is. Azt meg ma­ga már nem bírja. Itt a csoport­ban elvégzi a gép helyettünk a nehéz munkát. Maga meg el- pásztorkodik a gyümölcsösben — magyarázza Szinku elvtárs. — Hát az igaz, hogy egyedül nehéz lett volna. Aztán segítség sem lenne. Zoli fiam alig várja, hogy behívják katonának. Ju­liska meg a férjhezmenést emle­geti. A csoportban a beadás felől sem kell gondoskodnia. A háztáji után meg azt a 2 kiló 40 deka baromfit és 2 kiló 40 deka tojást könnyen tudja teljesíteni. A jövedelemadóját is lecsökken­tették 80 forintról 42 forintra — magyarázza Szinku elvtárs. Mi nem dobjuk el az öregeket — magyarázza tovább Szinku elv­társ. A kormány minden cso­porttag számára biztosította az ingyenes orvosi kezelést. Ha meg annyira beteg találna lenni — kórházba visszük, meggyógyít- tatjuk. Ha nem tud dolgozni, akkor sem marad magára. Minden termelőcsoportban az összes jövedelemnek a 2 százalé­kát félre kel! tenni az öregek, munkaképtelenek segélyezésére. Ezt a segélyt nem vonjuk meg János bátyámtól sem — szól közbe Mészáros elvtárs. No, de megyek én — állt fel a székről. Úgy látom, félrevezet­tek eddig engem. Most megbeszé­lem Lajos fiammal, hogy ma­radjak-e, vagy kilépjek. Másnap reggel a párttitkórt kereste: Úgy döntöttem, hogy mégis csak maradok! • Azóta kihordták már a trágyát Balogh Józseftől is meg I-Iajdu Jánostól is a szövetkezet föld­jére. Több mint 100 hold föld van már felszántva a szövetke­zet földjéből. Most készülnek a vetésre. Közösen gazdálkodnak továbbra is az Uj Föld tagjai, ké­szítik a vetés ágyát, hogy még nagyobb darab kenyeret termel­jenek saját maguk és az ország számára. F. K. Sokkol nagyobb figyelmet a taggyűlések előkészítésére A taggyűlések sikerének dön-. tő előfeltétele — a jó vezetőségi | ülés. A vezetőségi ülésen készíti I elő a pártvezetőség beszámolóját, melyet a párttitkár elvtárs a taggyűlés elé terjeszt. A taggyűlések eddigi tapaszta­latai azt bizonyítják, hogy egyes járási pártbizottságok elhanya­golták a vezetőségi ülések segí­tését. E súlyos hiba megtalálha­tó például a nyíregyházi járási pártbizottság munkájában. Tisza- bércelen egyetlenegy beütemezett vezetőségi ülés megtartását sem segítette, illetve ellenőrizte a járási pártbizottság. Itt nem is tartottak meg egyetlenegy veze­tőségi ülést sem. Már pedig a pártszervezet tagjai nem egy ember beszámolóját akarják hal­lani a taggyűlésen, hanem az ál­taluk választott vezetőség kol­lektiven összeállított előterjesz­tését a pártszervezet munkájá­ról, feladatairól. Éppen ezért a taggyűlés előtti vezetőségi ülés eihsmvíicolása visszaélés á párt­tagság bizalmával, aláássa a i taggyűlés sikerét. Jól sikerült a timári pártszer­vezet taggyűlése. A timári alap- | szervezet vezetősége a vezető­ségi ülés után tudatta a pártcso- portbizalmiakkal azokat a kér­déseket, amelyeket a taggyűlés meg fog vitatni. A pártcsoport- bizalmiak minden egyes párttag­gal ismertették a taggyűlés napi­rendjét, azt, hogy milyen nagy- jelentőségű esemény a K. V. ha­tározata alapján a pártszervezet problémáinak megvitatása. így a pártszervezet minden egyes tag­ja tudta, hogy mi lesz a taggyű­lésen megvitatva és felkészülhe­tett hozzászólásra. Ezzel felkel­tették az alapszerv kommunistái­nak politikai érdeklődését, me­lyet bizonyít az a tény, hogy a taggyűlésről egyetlen párttag sem hiányzott. A már megtartott taggyűlések egyrészénél súlyos hibák is ta­pasztalhatók. Az egyik ilyen megengedhetetlen hiba, hogy több taggyűlésen csak a párt- szervezet problémáival foglalkoz­nak s még csak meg sem emlí­tik, avagy csak megemlítik a pártonkívüliek problémáit. A tag­gyűlések csak akkor lesznek si­keresek, ha kifelé fordulva a pártonkívüli tömegek problémái­val foglalkoznak. A taggyűlésen az eddigiektől eltérően tárják fel a hibákat, bátran alkalmazzák a bírálat, önbírálat, fegyverét. A taggyűlések ne akarjanak min­dennel foglalkozni, hanem csak a döntő, a legfontosabb kérdése­ket vessék fel s azt részletekben tárgyalják meg. Mutassák meg az elkövetett hibák kijavításának módját, mozgósítsák a kommu­nistákat, s a kommunistákon ke­resztül a pártonkívüliek széles rétegeit e feladatok maradékta­lan teljesítésére, pártunk hatá­rozatának, nagyszerű kormány- programmunknak megvalósítá­sára. A pártszervezet folytatott v A Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Román Népköztársaság kormánya külö­nös figyelmet fordít a dolgozók fogyasztási cikkekkel való ellátá­sára. A könnyűipari üzemek leg­fontosabb feladata az, hogy egy­re nagyobb mennyiségű, egyre jobb minőségű, egyre olcsóbb fo­gyasztási cikkeket biztosítsanak mennél nagyobb választékban, hogy kielégíthessék a dolgozók egyre növekvő szükségleteit és igényeit. A bukaresti „Flora“-konzerv- gyár dolgozói egyre ragyogóbb munkasikerekkel mozdítják elő a dolgozó tömegek élelmiszerellátá­sát. 1951-hez viszonyítva a gyár készítményeinek választéka 30 százalékkal bővült és ugyanakkor jelentősen megnövekedett a mennyiségi termelés is. A gyár­idén júniusban több konzervet gyártott, mint 1950-ben az év egész folyamán. Ezeket a sikereket nagymér­tékben annak lehet tulajdoni- tani, hogy a gyár pártszerve­zete jelentősen megjavította szervező és politikai munká­ját és a kommunista munka- sok példamutatásukkal, kez­deményezési készségükkel magukkal ragadták a gyár egész kollektíváját a szoci­alista munkaversenyben. A minőségi termelésért, az ön­költség csökkentéséért és a vá­laszték bővítéséért indított harc különösen 1953 elején vett nagy lendületet, amikor a gyár meg­növekedett feladatokat kapott. A pártszervezet kezdeményezésére ezeket a megnövekedett felada­tokat az egész kollektíva bevo­násával megvitatták. Szakszer­vezeti csoportértekezleteket tar­tottak, amelyeken megvizsgálták a hiányosságokat. Az értekezle­teken a kommunisták és a pár­tonkívüli dolgozók számos javas­latot tettek a munka megjavítá­sára. Ezeken az értekezleteken gyak­ran felvetődött a munkások szak­mai képzésének fontossága. A pártszervezet javaslatára az ad­minisztratív vezetőség és az üze­mi bizottság már az év elején különböző szakmai tanfolyamo­kat indított, amelyeken a gyár legkiválóbb mérnökei és techni­kusai tartottak előadásokat a munkásoknak. Az elméleti elő­adásokat gyakorlati bemutatók Követték. A pártszervezet agitátorai egyéni beszélgetések során győzték meg a munkásokat a szakmai továbbképzés íon- tosságáról. Zamíir Elisabeta munkásnő pél­dául gyenge képzettséggel ren­delkezett. Ion loana elvtársnő gyakran elbeszélgetett vele az élelmiszeripar dolgozóinak nagy­szerű feladatairól, Zamfir Elisa­beta hamarosan megértette, mit is jelent közvetlenül a dolgozó tömegek számára termelni és jelentkezett a szakmai tanfo­lyamra. Ma már kiváló szak­munkásnő. A szakmai tanfolyamok megindításakor jó példát mu­tattak a gyár kommunista munkásai, akik kivétel nél­kül jelentkeztek a tanfolya- lyamokra. a jó minőségért Harc élé» Ugyanakkor az agitátorok meg­győzték a szakmailag képzettebb munkásokat, hogy a napi munka során is segítsék elő a kevésbbé képzett dolgozók szakmai fejlő­dését. A szép sikerek elérésében fon­tos tényező volt a munkaver­seny is. A pártszervezet irányítása mellett az üzemi bizottság jó szervező munkával, jó szem­léltető agitációval és jó ver­senynyilvánossággal mozdítot­ta elő a verseny kibontako­zását. Jelenleg a gyár dolgozóinak mintegy 70 százaléka résztvesz a munkaversenyben. A versenymozgalomban szá­mos értékes kezdeményezés szü­letett. Ungureanu Dumitru kom­munista munkás újtípusú üveget tervezett a konzervek számára, amelyek lezárásához 30 száza­lékkal kevesebb ónozott lemez szükséges, mint az eddig hasz­nált üvegeknél. Tökéletesítette a konzervüvegek gépi lezárását is. Uj munkamódszerével harmadá- ra-negyedére csökkentette az üvegtöréseket. Doroftei Victoria if­júmunkásnő javasolta, hogy a zöldségfélék osztályozásánál ala­kítsanak brigádokat, amelyeket a szakmailag legjobban képzett munkásnők vezetnek. Ez az át­szervezés jelentősen megjavította a főzelékkonzervek minőségét. — Régen minőségi ellenőrzés csak a készáru átvételekor volt. Dorof­tei Victoria javaslatára minden munkafolyamatnál bevezették a minőségi ellenőrzést és így a se­lejtes nyersanyagot vagy félké­szítményt nem dolgozzák fel készárunak. A bukaresti „Flora“-konzerv-i gyár részlegeiben hatalmas fel- iratok hirdetik: „Több, olcsóbb és jobb minőségű konzervet a dolgozóknak!“ Ez a jelszó lelke­sítette a gyár dolgozóit a VIT és Augusztus 23 tiszteletére indított munkaversenyükben, ez a jel­szó biztosítja a verseny töretlen lendületét Augusztus 23 után js. A felszabadulási évforduló előtti héten a gyár iíjúmun- kásnői brigádot alakítottak az élenjáró szovjet módsze­rek rendszeres terjesztésére. Egymásután vezették be a Vo- rosin-, a Kotljar-, a Csutkih- és a Zsandarova-módszert. — Munkánkkal előmozdítjuk a dolgozók egyre jobb ellátását mondta Sarbu Ecaterina kiváló munkásnő. — Mindannyian jól tudjuk, hogy mennél nagyobb választékban, mennél jobb mi­nőségben készítjük a konzerve- ket, annál nagyobb segítséget nyújtunk a dolgozó nőknek. Ez a tudat egyre szebb munkasike­rek kivívására lelkesít bennün­ket. A bukaresti „Flora“-konzerv- gyár pártszervezete következete­sen harcol a hibák ellen, a ha­ladó új diadaláért. Vezetése mel­lett a gyár dolgozói egyre jobb munkával harcolnak a párt és a kormány programmjának meg­valósításáért, hiszen jól tudják, hogy minden terven felül ter­melt konzerv a dolgozó tömegek életszínvonalát növeli, minden újabb készítmény megkönnyíti a háziasszonyok munkáját, na­gyobb bőséget biztosít a dolgo­zók számára. \ nvíregyhá/i A nvíregyházi rádió minden nap kétíziben .jelentkezik egy-egy órás műsorral. Az első adás időpontja, reggel fél 8-tól fél 9-ig. (Megtalálható a 240 méteres középhullámon, néprá­diókon a P betűnél.) A második adás időponti a este 6-tól 7 óráig* (Megta­lálható a 223.8 méteres középhullá­mon . néprádiókon pedig a kör-jel­zésnél .) rádió mii sora A ma esti műsor: Hirek. — Nép­dalok. — Lapszemle. — Mikor le-sz kész a szabadtéri ezínpad? — Juhász Sándor meggondolja. Riport. —Szóra­koztató zene. A péntek reggoli műsor-. Panaszok, amelyek orvoslásra várnak. — Szóra­koztató zene. — Hírek. —- A megta­lált boldogság. Kinort. — Idény előtt a nvíregyhá'-i < •'•Vökben — Tii1’’ '.- - . >u I-* I*

Next

/
Oldalképek
Tartalom