Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)
1953-09-10 / 212. szám
SZEPTEMBER 10, CSÜTÖRTÖK NÉPLAP Sajtószemle a nyugatnémetországi választásokról Nemzetközi «iméntjek néfeéftfitfton. LONDON A „Daily Worker” a nyugatnémetországi választások eredményei, vei kapcsolatban a többi között a következőket írja: „Adenauer és Dulles arra használja fel a választások eredményeit, hogy meggyorsítsa a háborús előkészületeiket és fokozott erővel váltsa valóra a nyugatnémet hadsereg megteremtésének terveit. Adenauer nemcsupán az amerikaiak bérence és bábja, hanem a német nagyvállalkozók széleskörű támogatását is élvezi. Több ruhrvidéki nagyiparos és ágyúkirály, akiknek segítségével 1933-ban Hitler hatalomra jutott, bőven juttatott pénzt, hogy elősegítse Adenauer választási győzelmét.” Több burzsoá lap nyugtalanságát fejezi ki Adenauer revansvágyó szelleme; valamint Bonn és 'Washington további tervei miatt. A ,,Daily Express” közli berlini tudósítójának jelentését, aki párhuzamot vont Adenauer mostaui választási kampánya és Hitler 1932 évi választási kampánya között. A tudósító utal arra, hogy Adenauer, nek a német mágnások közül kikerült hívei „másfélmillió font- sterlinges összeggel támogatták választási kampányát’’. Ezek a vállalkozók — írja a tudósító — úgy vélik, hogy az amerikaiak bár. mennyire erősen megnyirbálták is a többi országoknak juttatott segélyét, Nyugat-Németország, amely mostantól kezdve a Kclet-Európa elleni amerikai hadjárat élcsapata, nagy dollárözönre, fegyverek és hadfelszerelési cikkek nagy üzönére számíthat, amint Adenauer hozzákezd a hadsereg megteremtéséhez. A „Daily Express” szerkesztőségi cikkében a többi között ezt írja: „Midőn Németország visszatér a porondra, szinte hallani lehet ka. tonacsizmáfe kopogását. Nem reálisan gondolkodik az, aki úgy hiszi, hogy Németország megelégszik olyan európai hadsereggel, amelyben katonái másodrendű szerepet játszanak”. A „The Times” megjósolja „a Párizsra nehezedő washingtoni nyomás „fokozódását” azzal a céllal, hogy Franciaország ratifikálja az európai védelmi közösségről szóló egyezményt.’’ KOPENHÁGA A „Pang Og Folk” — írja: „Adenauernek az Egyesült Államok gazdasági és politikai segítségével, a hitleri idők terrorjánál és demagógiájánál nem csekélyebb terrorral és demagógiával sikerült ösz- Szegyüjtenie minden náci és militarista csoportot olyan politika körül, amely nyilvánvalóan agresz- szióra és revansis*ta háborúra vezet.” HELSINKI Finnország jemokratikus sajtója a nyugatné aetországi választások eredményeivel foglalkozva rámutat, hogy Adenauer és klikkje terror és erőszak segítségével vívta ki sikerét és fokozott erőfel folytatja agresszív politikáját. A „Työkansan Sanomat” rámutat, hogy Adenauer győzelme veszélyt jelent Finnország biztonsága számára. A „Vaapa Sana” megjegyzi, hogy Adenauer választási győzelmét terrorral és erőszakkal, Nyugat- Németország valamennyi szélsőjobboldali elemének támogatásával szerezte meg. E szélsőjobboldali elemek között nem csekély szerepet játszanak a háborús bűnösök és a nácik. Budapestre érkezett a kínai küldöttség a Tudományos Munkások Világszövetségének III. közgyűlésére. Ugyancsak szerdán délelőtt érkezett meg Budapestre a TMV közgyűlésére Dr. E. G. Edwars, angol fizikus. * A terrorválasztások eredményeként megalakuló új bonni par- lament tagjai között van Hubertus Zu Lövenstein herceg is. Lövenstein herceg 1945 óta az „amerikai szeretetcsomagakció“ jólfizetett vezetője volt Nyugat- Németországban, röviden szólva: amerikai ügynök. A „Neues Deutschland“ leleplezi, hogy a majna-frankfurti bankok és nagyvállalatok sző- vétségé kétszázezer márkát ajánlott fel annak a pártnak, amely „behozza“ a parlamentbe Lö- venstein herceget. * Az új nyugatnémet parlament 487 tagja között csupán 15 munkás van. Ez a képviselők 3.5 százalékának felel meg. Ezzel szemben állami főtisztviselők 67, a nagyvállalatok igazgatóinak 38, gyártulajdonosoknak és nagykereskedőknek 43 mandátum jutott. Az egykori hitleri hadsereget egy altengernagy, egy tábornok és egy sorhajóhadnagy képviseli az új bonni parlamentben. * A Budapesten folytatott magyar-osztrák árucsereforgalmi tárgyalások eredményeképpen megállapodás jött étre az 1953/54 évi magyar-osztrák árucsereforgalomra vonatkozólag. Magyarország iparcikkeket és mezőgazdasági termékeket szállít Ausztriának faféleségek, acél és hengereltáru, valamint vegyipari cikkek ellenében. Edgar Faurc, francia pénzügy-1 miniszter hétfőn a juramegyei Nozeroyban beszédet mondott egy mezőgazdasági kongresszus son. Beszéde során kénytelen volt beismerni, hogy a francia államháztartás túlméretezett kiadásai okozzák a közszükségleti cikkek szakadatlan inflációs áremelkedését. Cinikusan bevallotta azt is, hogy az adott körülmények között elkerülhetetlen a munkanélküliek hadseregének emelkedése. Bejelentette, hogy az 1954 évi költségvetés összeállításánál csökkenteni kell a polgári szükségletekre szolgáló kiadásokat. * A washingtoni sajtó jelentése szerint Dunn, az Egyesült Államok madridi nagykövete Washingtonban tartózkodik és az Egyesült Államok és Spanyolország közötti katonai egyezmény utolsó részleteinek kidolgozásával foglalkozik. A francoista Spanyolországgal kötött egyezmény előirányozza, hogy Spanyolország légi- és haditengerészeti támaszpontokat bocsát az Egyesült Államok rendelkezésére. * Oslóban, Norvégia fővárosában augusztus 31 óta zárva vannak az összes filmszínházak, mert a mozi gépészek béremelési követelésük kivívására sztrájkba léptek. * Kioto japán városban 33 halász-szövetkezet megbízottai szeptember elsején tanácskozást tartottak. Elhatározták, hogy tiltakoznak az ellen, hogy az amerikai csapatok a Vakasza-üblöt katonai célokra használják fel. A halászok tiltakozó levelüket elküldték a külkereskedelmi és iparügyi minisztériumnak is. Maguk a jugoszláv vezetők kénytelenek beismerni Jugoszlávia mind súlyosabb gazdasági helyzetét A hivatalos jugoszláv sajtóban az utóbbi időben mind gyakrabban jelenik meg olyan cikk, amely kénytelen szóvátenni a jugoszláv gazdasági élet hanyatlását, a falu és a város népének súlyosbbodó helyzetét. Mi több, előfordul, hogy egyes vezető személyiségek is kénytelenek ehhez hasonlóan nyilatkozni. Ilyen jellegű volt Mijalko Todorovicsnak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács egyik tagjának, a felsőbb jugoszláv gazdasági vezetők egyikének a „Nasa Sztvar- noszt“ című belgrádi folyóirat júliusi számában megjelent cikke. A cikk szerint, ha az 1949-es év ipari termelését száznak vesz- szük, akkor az ipari termelés 1950-ben 95-re, 1951-ben 94.1-re, 1952-ben pedig 93.7-re csökkent. Todorovics kitért arra is, hogy 1952-ben számos iparág termelési kapacitása kihasználatlan maradt. Kitért cikkében az egy főre eső fogyasztás rohamos csökkenésére is. Említett adatai szerint, ha az 1949. évi lakoson- kinti fogyasztást száznak vesz- szük, akkor az egy főre eső fogyasztás 1950-ben 90.6-re, 1952- ben pedig 85.3-re csökkent. Az ipari termelés és a fogyasztás hanyatlása Jugoszláviában lényegesen nagyobb Todorovics beismeréseinél. A termelés 1932- ben 1949-hez viszonyítva egész sor iparágban több mint ötven százalékkal csökkent. Állandóan csökken a munkások és tisztviselők alap- és reálbére, a munkanélküliek százezrei pedig az éhhalál szélén tengődnek. A belgrádi „Finanszije“ című folyóirat ez év 5—6-ik számában megírja, hogy a létfenntartási költségek mutatószáma 1949-ben j 556.7 volt, 1952-ben pedig már 896-ra emelkedett. Mijalko Todorovics állítólagos őszinteségével a jugoszláv gazdasági élet katasztrofális hanyatlását akarja leplezni. De nem is fontos, hogy a felsorolt adatai megfelelnek-e a valóságnak. — Fontos csupán az, hogy ma már a jugoszláv vezetők is kénytelenek beismerni azt a tényt, hogy az ország ipari termelése és a lakosság fogyasztása 1948 óta állandóan hanyatlik. Mindez azt bizonyítja, hogy Jugoszláviának a Szovjetuniótól történt elszakítása gyökeres fordulatot, katasztrofális visszaesést eredményezett min- den téren. Rákóczi megyénk parasztságáért Rákóczi helyesen ismerte fel, hogy a sikeres szabadságharchoz széles nemzeti összefogással meg kell nyernie, nemcsak a parasztságot, hanem a nemességet is. Bár a parasztság adta a szabadságharc tömegeit, nem lehetett annak a vezetője. Létkérdés volt a nemesség megnyerése. Gondosan ügyelt arra, hogy a mozgalomból ne váljék . nemes-ellenes parasztfelkelés, viszont a nemesség se idegenítse el a nemzeti ügytől a kezdeményező jobbágyságot szűkkeblű osztály- . önzésének érvényesítésével. A két szempontot szem előtt tartva, adta ki 1704 szeptember 28-án a vetési pátenst, amelyben a táborba- szállt hadakozó jobbágyokat mentesíti a földesúri szolgálattól és köztehertől, <le az otílionmaradotta- kat kötelezi az eddigi földesúri szolgálatok teljesítésére. A nemesség igyekezett ezt a rendelkezést kijátszani és a hadviselés terheit lehetőleg mind nagyobb mértékben a jobbágyság vállaira hárítani. Fennmaradt Ea- kamaz községnek 1705 július 9-én a megyéhez intézett beadványa, amelyben elpanaszolja, bogy a megye, annak ellenére behajtja rajtuk a terheket, hogy 1704 február 24-én kétévi adómentességet kaplak a fejedelemtől. Rákóczi az ebhez hasonló jelenségek megakadályozására Irt 1704 január 27-én Szabolcs megye közönségéhez: ,„4 ok szegénységnek, mellynek nagyobb része velünk együtt éjjel, nappal a közügynek elő seyéllésé- ben fárad s fegyvert forgat, nem keres oppressziójá rat periül it ál tutik” (elnyomással fenyeget telik — szerző) ezért utasítja a megye nemességét, ne súlyosbítsák a jobbágyság terheit. Rákóczi parancslevelek egész sorát adta ki, melyekkel a hadak fegyelmezettségét akarta biztosítani, a lakosságtól való rekviráláso- kat igyekezett meggátolni. A parancslevelek természetesen nem elegendők önmagukban, hanem elsősorban biztosítani kell ebhez a katonák megfelelő ellátását. Ez viszont csak áldozatvállalással érhető el. 1704 november 13-án a fejedelem értesíti Szabolcs megyét, hogy Orosz • György nevű hívét bízta meg az ország felső vidékein a különböző hadiszolgáltatások begyűjtésével. Szabolcs megyének havonként 807 kassai köböl búzát, 134'/2 mázsa búst, 1479>/2 köböl zabot kellett természetben szolgáltatnia. Katonaállítási kötelezettsége : minden porta után 10—10 gyalogost kell kiállítania, felfegyverezni és a katonák havi 3 forint zsoldjának biztosítására megfelelő pénzösszeget beszedni. (Szabolcs megyében ekkor 135-ben állapították meg a porták számát.) Emlékezetükbe idézi a nemeseknek, hogy „békességünket, szabadságun. kát helyre állítván, a leendő országos szabadsághoz képest ezen fennforgó s tsalc lsekéig terv alól mitsoda künnyebbülését, consse- qudllja (követi), ellenben pedig az ebben való tsüggedezés miatt romlását és az ellenség újabban nyakára szálló igáját, országunkon s ki ki magán layasztallya”. Egy 1705 június (i.án írt le velőben [vedig szemére veti Szabolcs vármegye nemeseinek, hogy ha a megye a porták számának a csökkenését kéri és így nem folyik be elég élelem és pénz a hadak jó ellátásúra, magukra vessenek, ha a katonák a szükségtől kényszerítve valami kárt tesznek a nemesség birtokaiban. Tudomást szerzett arról is, „mely sokan legyenek a nemesség közül, akik gabonájukat vagy drágaságra meg tartják, vagy annak eladása, alkalmatosságával a pénzbe válogatnak”. Elrendeli, hogy a megye „tegyen maga között oly Istenes rendelést, hogy a szegény Nemes és Paraszt rendeknek opp- ressiója a gazdagok privata inte- ressentiája miatt ne praeoccupál- tassék”. (A szegények, a gazdagok magánérdekei miatt ne szenvedjenek hátrányt. — Szerző.) A szabolcsmegyei adatokból is láthatjuk, hogy a fejedelem mindent megtett a vetési pátens rendelkezéseinek betartására. Tudja, hogy csak ezen az alapon tarthatja meg mind a nemességet, mind a jobbágyságot a nemzeti ügy mellett. Ez a nemzeti összefogás azonban súlyos belső ellentmondást rejtett magában: a nemesség so. kallotta a jobbágyságnak tett engedményeket, a jobbágyok viszont túl akartak menni azon és hajdúszabadság elnyerésére, a földesúri terhektől való teljes felszabadulásra törekedtek. A nemesség mindent megtett, hogy a szabadságharc vezetése teljes mértékben az ő kezébe kerüljön és a nemesi érdekek szabják meg az irányt. A terhek viselését legnagyobbrészt sikerült is áthárítania a jobbágyságra. Mivel a nemesség megadóztatása,— amely az egyetlen lehetséges megoldás lett volna — nem sikerült Rákóczinak, a fejedelem rossz pénzzel, inflációval volt kénytelen biztosítani a hadjárathoz szükséges összegeket. A kisebb értékű kongónak nevezett rézpénzben megadott zsoldért alig kaptak valamit. A jobbágyi sorból való kuruc közvitézek egyre jobban elkedvetlenedtek a hadakozástól. A „Szegénylegény-éneké”-ben így szólalt meg a jobbágyság hangja: „Igen kedveltük a kurucságot. Oly igen kaptuk, mint egy újságot. Nyerünk, gondoltuk, oly szabadságot; Oltalmazzuk S szabadítjuk Szegény hazánkat. Mely dolog bizony meg is lett volna, Magyarországot megnyertük volna. Ha sok fondorkodó urak nem lettek volna. Ily romlásban, Kárvallásban Nem estünk volna!“ 1707-bén már a gazdasági és po. litikai válság okát felismerte Rákóczi is: „A nemesség napról- napra jobban visszanyerte hatalmát jobbágyai felett és elvette kedvüket a háborútól, hogy saját hasznára dolgozhasson velük” — írta. A fejedelem felismerve az ebben rejlő veszélyt, az 1708-as sárospataki országgyűlésen törvénybe iktatta, hogy „mindazok a jobbágyok, kik a hadseregben a jelen háború végéig állandóan és hűségesen szolgálnak, a kiskorú gyermekekkel távozni akarnak a földesúri telekről, a földesúri hatalom alól felszabadíttatnak, örök és föltétien szabadságot nyernek s lakóhelyeik a hajdnvárosok mórijára külön kivált súgókban fognak részesülni.” A hadseregben szolgáló jobbágyok pedig, amíg katonáskodnak, minden közteher alól mentesek, úgyszintén az elesett katonák özvegyei is. De a törvények már későn jöttek ahhoz, hogy a szabadság- harc táborának belső ellentmondásait kiküszöbölhették volna. Az egyre nyomasztóbbá váló nemesi vezetés túlsúlya a törvények után Is éppen úgy érezhetők maradtak. A kislétai szegénység helyzetét így jellemzi egy levél: „Kis letai Szegény Emberek jelentik előttem, hogy az sok fele való teherviselés mid annyira megromlottak és el fogytak, hogy aligh txmmk már ednehányan< a yik helyekben megh akadtak” (maradtak — szerző). Mindez azonban, már nem tudia megakadályozni a szabadságharc hanyatlását. Legelőször a főnemesség és főpapság, melynek tagjai kezdettől fogva csak kis számban, kényszerből csatlakoztak, kereste a kiegyezést a Habsburgok-kal, majd egyre fokozódó mértékben a középnemesség is megegyezést keresett. A magyar jobbágyság azonban a szabadságharc bukása után is bű maradt a nemzeti függetlenség eszméjéhez. Számára a szabadság- harc együtt jelentette a nemaeti függetlenség és a feudális terhek köny- nyítésének kivívását. A nép nemíe. lejtette el és még hosszú évtizedeken keresztül visszavárta Rákóczit és hívására kész lett volna ismét fegyvert fogni a „hazáért, szabadságért’’, amint az a fejedelem által a felsőtiszavldéki jobbágyoknál küldött „libertás'’ zászlókon olvas haló volt. Jf. M
