Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)
1953-09-06 / 209. szám
lSSS SZEPTEMBER 6, YASÁRNAP 3 Wilhelm Pieck rádióbeszéde Nyugat-Németország lakosságához Berlin (ADN): Wilhelm Pieck, & Német Demokratikus Köztársaság elnöke, péntek este rádión keresztül beszédet intézett Nyugat-Németország lakosságához, a küszöbönálló szövetségi gyűlést választások alkalmából. Wilhelm Pieck hangsúlyozta, hogy a választások egész Németország számára döntő időpontban kerülnek megtartásra. Két út áll népünk előtt. Az egyik az össznémet megegyezésen keresztül a békekonferenciához és a békeszerződéshez vezet. Meghozza Németország újraegyesítését demokratikus alapokon és nemzeti függetlenségét — mondotta. A másik út a bonni és a párizsi háborús szerződésen keresztül a reakció és a militarizmus korlátlan uralmához vezet. Ez az út az idegen imperialista uralom tartóssá tételéhez és német földön folyó harmadik világháborúhoz vezet. Ezen az úton nem lehetséges Németország egységének helyreállítása és a békeszerződés. Adenauer a szétdaraboltság tartóssá tételének, a fegyverkezésnek és a háborúnak az útjára lépett. Adenauer politikája nem német, hanem amerikai politika. Ezt újból megerősíti Dulles amerikai külügyminiszternek, a koreai háború kezdeményezőjének beavatkozása a választásokba. Ezért az 1953 szeptember 6-1 választások döntő jelentőségűek a háború vagy a béke kérdésében. Aki Adenauert, vagy jelöltjeit választja, az a háborúra szavaz. Aki Adenauer ellenfeleit választja, az a békére szavaz. Aki békét akar, csak olyan jelöltekre szavazhat, akik elszánt ellenfelei Adenauer kormárvának, — folytatta beszédét Wilhelm Pieck, maid hangsúlyozta, hogy a szov- jet kormány javaslatai a béke- szerződéssel kapcsolatban utat nyitnak az egységes és demokratikus Németország felé, amely megszabadulva minden jóvátételtől, minden adósságtól mentesen, a megszállás alól felszabadulva, független és szuverén államként békében élhet minden néppel. — Ezen az úton az első lépés a keleten és nyugaton élő németek megegyezése össznémet ideiglenes kormány megalakítására, hogy e kormány képviselje a német nép nemzeti érdekeit és jogait a békekonferencián. A németek ügye, hogy síkra- szálljanak jogos nemzeti követeléseikért. Ez a nép igazi képviselőinek feladata, akiket az egész nemzet érdekei vezetnek. Ezért a szövetségi gyűlési választáson olyan jelöltekre kell szavazni, akik a németek egymásközötti megegyezéséért Németország érdekeinek a békekonferencián történő közös képviseletéért és a békeszerződés mielőbbi megkötésé- ért küzdenek, A szövetségi gyűlési választás tehát választás a szétdaraboltság tartóssá tétele és a demokratikus egység — a háború és a béke között. Minden német férfinek és nőnek nemzeti kötelessége, hogy az egységre és a békére, Adenau- er ellenfeleire szavazzon. Durva amerikai beavatkozás a uyugatnémetországi választási küzdelembe Moszkva (TASzSz): P. Naumov, a „Pravda“ berlini tudósítója a nyugatnémetországi választási küzdelembe történt durva amerikai beavatkozásról ír. A nyugatnémetországi választási kampány első napjai óta — hangzik a tudósítás — az amerikai hatóságok Washingtonban és Bonnban mindent elkövettek annak érdekében, hogy a választásokon biztosítsák az Adenauer- féle koalíció győzelmét. A választási harcba elsőnek maga Eisenhower elnök avatkozott be a július végén Adenauer- hoz intézett, nagy port felvert „nyílt levelével“. Ezután amerikai részről provokációkhoz, durva nyomáshoz folyamodtak. Három nappal a választások előtt nyilatkozott Duties amerikai külügyminiszter. — Dulles Washingtonban tartott sajtóértekezletén „végzetes követA „Pravda“ cikke kezményekkel“ fenyegette meg a németeket arra az esetre, ha az Adenauer-vezette mostani bonni kormánykoalíció vereséget szenved a választásokon. Dulles nyilatkozata — állapítja meg Naumov — még az Egyesült Államokban is bizonyos ingerültséget keltett. A „New York Herald Tribune“ hangsúlyozza, hogy Dulles nyilatkozatának a nyugatnémet közvéleményben keltett éles visszhangja „némileg megfélemlítette az amerikai külügyminisztériumot“: Nyugat-Németországban Dulles nyilatkozatát valóban a nyü- gatnémetországi választási küzdelembe történt durva amerikai beavatkozásként fogadták. A szociáldemokrata Brauer, Hamburg város polgármestere, Dulles nyilatkozatával kapcsolatban felhívta nyugatnémetország lakosságát: „fejtsen ki ellenállást az ilyenfajta nyilatkozatokkal szemben, amelyek abból indulnak ki, mintha a német nép gyarmati nép lenne“. A gazdáinak nyomdokain haladó bonni klikk a legutóbbi napokban szintén fokozott mértékben megfélemlíteni igyekszik a választókat az Adenauer-féle koalíció választási bukásának állítólagos „veszélyes következményei- veT‘, Adenauer arra irányuló kísérletével kapcsolatban, hogy a lakosságot olyan nyilatkozatokkal ijesztgesse, amelyek szerint a bonni kormány az Adenauer-féle koalíció bukása esetén az Egyesült Államoknál kegyvesztetté válik. A „Fuldaor Volkszeitung'“ című lap felháborodással jelenti ki: „Engedjék meg feltenni a kérdést, milyen kancellárunk van: német vagy amerikai?“ Negyedik jugoszláv jegyzék Olaszországhoz o trieszti kérdésben London, (MTI) A londoni rádió jelentése szerint Jugoszlávia pénteken újabb jegyzéket intézett Olaszországhoz a trieszti kérdésben. Ez a negyedik jugoszláv jegyzék, amely az elmúlt négy nap folyamán tiltakozik az olasz csapatmozdulatok és határsértések ellen. A „Reuter“ jelentése szerint a Jugoszláv jegyzék hangsúlyozza: „Ha Olaszország folytatja katonai demonstrációját a jugoszláv-olasz határ mentén, akkor Jugoszlávia kénytelen lesz megfelelő rendszabályokhoz folyamodni.“ Az olasz kormány pénteken este válaszolt a jugoszláv jegyzékre. Az olasz jegyzék cáfolja, hogy az olasz csapatok határsértéseket követtek el és Jugoszláviára hárítja a felelősséget a két ország közötti feszültségért. Az olasz csapatmozdulatok — mint az olasz jegyzék mondja — „pusztán elővigyázatossági és védelmi intézkedések. „Az iráni sajtó provokációs megnyilatkozásai" I. Plisevszkij cikke a „Pravdádban Moszkva, (TASzSz.) A „Pravda“ szombati száma közli I. Plisevszkijnek „Az iráni sajtó provokációs megnyilatkozásai" című cikkét. A cikk teljes szövege a következő: Az utóbbi időben egyes iráni lapok hasábjain egyre gyakrabban jelennek meg olyan cikkek, amelyeket csakis provokációsaknak lehet nevezni. E cikkek szerzőit igen határozott cél vezeti: meg akarják bontani a jószomszédi viszonyt a két szomszédos állam — a Szovjetunió és Irán között. Minek nevezhető például, ha nem kihívónak a „Nabarde Mellet" című lap augusztus 30-i számában megjelent cikk, amely teljesen nyiltan provokációk szervezésére bujtogat a teheráni szovjet nagykövetség ellen?! Senki előtt sem titok, hogy az igresszív amerikai erők már több év óta igyekeznek bevonni Iránt az új világháború előkészítése érdekében folytatott provokációs tr-ékenységükbe. Igyekszenek iráni területen megteremteni ka- töt'ai és légi támaszpontjaikat. Minden alap megvan annak feltételezésére, hogy éppen ezek az erők uszítanak bizonyos iráni lapokat szovjetellenes megnyilatkozásokra. Ez annál valószínűbb, mert sok külföldi lap az augusztus 19-i iráni államcsínyt az Egyesült Államok hivatalos képviselőinek cselekményeivel hozza kapcsolatba. Az amerikai monopóliumok mostanában elég nyiltan elárulják azt a törekvésüket, hogy megkaparintsák Irán gazdaságát. Ezzel kapcsolatban az amerikai kormánykörökben már tervezik, hogy kölcsönt, vagy „ellenszolgál- tatásnélküli segélyt“ nyújtanak Iránnak. A „Wall Street Journal“ című lap szerint ilyen segélyt csak akkor lehet nyújtani, ha „az új iráni kormány nem lesz szolidáris Oroszországgal“ és baráti kapcsolatokat létesít a nyugattal.” Jól értesült megfigyelők utalnak arra, hogy az Egyesült Államoknak az Anglia és Irán közötti normális kapcsolatok megteremtéséről való látszólagos gondoskodása, valamint az angol-iráni olajvitában való „közvetítői“ működése egyáltalán nem szünteti meg azokat a mély ellentéteket, amelyek ebben a kérdésben az Egyesült Államok és Anglia között megvannak. Az amerikabarát teheráni lapok az augusztus I9-i államcsíny után minden módon dicsőíteni kezdik a haladó irániak elleni terrort és fizikai erőszakot. Az amerikai sajtó nem titkolja, hogy az amerikai olajtársaságoknak nagy érdekeik fűződnek az iráni olajhoz. Az amerikai imperialisták tudják. hogy az iráni nép egészséges erői valamennyien védelmezni fogják nemzeti függetlenségüket. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy provokációs és uszító cikkek jelennek meg a sajtóban a Szovjetunió és az iráni szovjet nagykövetség ellen. Az iráni hatóságok nemcsak bogy nem akadályozzák meg, hanem inkább védelmezik az ilyenfajta megnyilatkozásokat, amelyeknek célja a szovjet-iráni viszony megrontása. lasioli idósierü bvlpolitilai kérdésekre. ______ Hogyan áll a Koreai DíKe ugye? Több, mint egy hónap telt el azóta, hogy Panmindzsonban aláírták a fegyverszüneti egyezményt. A békemozgalom világraszóló győzelmét jelenti ez az okmány. Nagy győzelem a fegyver- szünet, de még nem a végleges győzelem. Lássuk csak: mi történt öt hét alatt a koreai béke ügyében? — Leghelyesebb talán ott kezdeni, hogy az agresszorok, az amerikaiak és a liszinmanisták nem tartják be a megállapodást. Számtalan esetben adtak okot a tiltakozásra, számtalan esetben követtek el ismét békeellenes provokációkat. Amerikai repülőgépek felderítő, repüléseket végeznek. Volt már a határzónában lövöldözés is. A különböző hadifogoly- táborokban 27.000 koreai és kínai hazafit erőszakkal visszatartanak. Nem engedik vissza őket a Koreai Népi Demokratikus köztársaságba. Li Szin Man, az amerikai imperialisták délkoreai bábja arcátlan kijelentéseket tesz arra- vonatkozóan. hogy akármit fog előírni a békeszerződés, ő felújítja a háborút. Terve szerint 22 hadtestet akar felállítani, amelyre másfélmilliárd dollárra volna szüksége. Erre a tervre mondta Nyikoláj Tyihonov, a pár éve megyénkben is megfordult neves szovjet költő, hogv ,.a majom utánozza gazdáját“. A „gazda", az amerikai imperializmus számára ugyancsak aggasztó a béke „veszélye1“. Ezt híven bizonyítja a newyorki értéktőzsde. Amióta megkötöttek a fegyverszünetet Koreában, valóságos pánik uralkodik a tőzsdén. Napról napra esik az árfolyam ez acél-, repülőgép- és más hadiiparágakban. Aggasztó kilátás azok számára a béke, akik százezrek, milliók megölésével, nemzeti kincsek elpusztításával igyekeznek maximális hasznukat biz- tosítani. Azon már nem is csodálkozik senki, hogy a Dulles-féle politikusok és az Aurand-féle táborno- kok változatlanul uszítanak a harmadik világháborúra. Aurand például a legvérszomjasabb nyilatkozatoktól sem riad vissza. —• Habzó szájjal „tanácsolja“, hogy a harmadik világháborúban az Egyesült Államoknak kizárólag emberéleteket, nem pedig anyagi javakat kell pusztítania. Mellékesen az illetékesek figyelmébe ajánlja a baktériumfegyvert, a mérgesgázokat, az atomfelhőt. Ilyen politikai helyzetben zajlott le a vita az ENSz-ben a koreai kérdésről. Az amerikai imperializmus cinikus politikája valósággal undort keltett a küldöttségek egész sorában. Még India részvételét is megakadályozta az összehívandó politikai értekezleten. Az imperialisták nyílt ellentétére vall, hogy Anglia sem szavazott az Egyesült Államokkal, Joggal állapította meg Walter Lippmann, a Newyork Herald Tribune reakciós szemleírójaj hogy az Egyesült Államok teljeJ sen elszigetelte magát Európától, Amerika tekintélye még sohasem1 süllyedt olyan mélyre az „Óvilág-f ban“, mint most. Az ENSz-űlés, mondhatni*] egyetlen pozitívuma, hogy megszavazták a Szovjetunió részvételét a koreai béke ügyét tárgyaló politikai értekezleten. A Szovjetunió, híven hagyományos békepolitikájához, ezen aa értekezleten is síkra fog szállni a koreai kérdés igazságos rendezéséért. A Szovjetunió javaslatára* a világ békeszerető erőinek kö-( vetélésére született meg a koreai fegyverszünet. Ugyanígy kell; megszületnie a koreai békének is.] mi hoz a nijugafneinetországi választás? Nyugat-Németországban ma tartják meg a parlamenti választásokat. Az új választás küszöbén érdemes visszatekinteni: mi történt Nyugat-Németországban azóta, hogy Adenauer lett az államfő. Hogy csak egy néhányat említsünk: Adenauer nevéhez fűződik a halálgyéros Krupp szaba- donbocsátása. Adenauer nyitotta meg a fasiszták börtöneit. Adenauer kötötte meg a háborús keretszerződést Nyugat-Németország leigázására. Adenauer a békeellenes „európai hadsereg““ verbunkosa. Adenauer adta el Nyugat-Németországot amerikai támaszpontnak. Adenauer honosította meg a békeszerető, haladó erők üldözését, a Német Demokratikus Köztársaság elleni provokációkat. Mit Ígért Adenauer, amikor hatalomra került? Állandó munkát a dolgozóknak, növekvő anyagi jólétet, nagyarányú lakás- építkezést, földreformot. És ugyan mit adott? Állandóan csökkenő munkabéreket, az élelmiszerárak növekedését, a dolgozók fokozott megadóztatását. Adenauer, aki most voksokért udvarol a választóknak, 65 százalékkal növelte az adókat. Az ő nevéhez fűződik, hogy kétszeresére emelkedett a kenyér, a vaj ára, két és félszeresére a hús és a burgonya ára. Az ő amerikabarát politikájának következménye, hogy az ország lakossága 44 milliárd márkát fizetett már megszállási költségekre. 2000 márka jut ebből egy-egy emberre. Az átlagos kereset pedig nem haladja meg a 300 márkát. Vagyis minden dolgozó minden évben egyhavi keresetét az amerikai, angol és francia megszállók zsebelték be. A munka- nélküliségről csak annyit. hogy másfélmillió munkanélküli van az országban. Minden 4—5 dolgozóra jut egy-egy munkanélküli,! Az egészségügyi helyzet tarthat tatlan, közben 16.000 orvos munkai nélkül van. És azon sem lehet csodálkozni, hogy ezév első felé-« ben 25.000 nyugatnémetországi' földműves otthagyta földjét. ; Röviden ennyit lehet Adenauer! négyéves uralkodásának számláp jára írni. Most mégis szemérmet-J lenül a választók elé áll. Persze*1 megfelelő körülményekről gon-« doskodik. Népellenes választási rendszert teremtett, amely aka-« dályozza a haladó gondolkozásul jelöltek megválasztását. A szava-* zók két voksot adnak le, ami ar választási csalások legjobb me-« legágya. Dől a pénz a választási1 célokra a nyugatnémet konszer-« nektől, az amerikai főbiztosoktól*1 Azoktól, akik hatalmon szeretnék! tartani a XX. század Németország gának harmadik sírásóját. A német nép az ország nyugati felében is nem egyszer vélemé- nyét nyilvánította már jövőjét illetően. A német nép egységes Németországban, demokratikus* békeszerető életet akar élni* ahogy ezt a Szovjetunió legutóbbi jegyzékében is javasolta. Itt van a legnagyobb szakadék a német nép és Adenauer amerikabarát politikája között. Nyugat-Német-« ország népének ma arra is sza-í vaznia kell, hogy milyen jövőt szán magának. Arra. hogy „Né-i metország az európai béke és biz-j tonság megszilárdítása rendkívül! fontos tényezőinek egyikévé*1 vagy egy újabb agresszió fő tűz-* fészkévé válik-e‘‘. A békeszerető, demokratikus erők előretörése várható tehát a mai választásokon Nyugat-Német- országbr-'. Ezt az előretörést nem gátolhatja meg Adenauerék féktelen terrorja és a szemérmetleil választási csalás sem. (K. S.í
