Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-06 / 209. szám

NCPL.AP 1953 SZEPTEMBKÄÖ, VASAK. ­SUREN MKRCSIAN, JEREVÁNI MŰVEZETŐ ÉLETE üröm és Jólét ragyogja be a kommunizmust építő szovjet em­berek életét. Erről tanúskodik Sorén Mkrcsian, jereváni műve­zető élete is. S ez az élet a mi ragyogó jövőnk tűkre. Nézzük meg ennek a szovjet embernek egy napját. A képek közel visznek bennünket az ő életéhez. Az első kép: Mkreslan (közé­pen) a Jereváni antőalkatrészgyár mechanikai osztályán utasításo­kat ad Wagarsak Stepaniannak, a részleg munkavezetőjének. — Mkreslan a mechanikai osztály vezetője. Nagy utat tett meg. amíg Idáig eljutott. Még fiatalem­ber volt, amikor a náci bandi­ták megtámadták a szovjet hazát. Katonának Jelentkezett, Rostow- nál meg is sebesült. A győzelem ntán hazatért az üzembe. Szorgal­masan tanait és tanul még ma is. Az üzem egyik legkiválóbb szak­emberének számit. Megbecsült, kitüntetett dolgozó. A második kép: Mkreslan csa­ládjával, barátaival együtt antó- kirándulásra Indul. Nemcsak va­sárnap, hanem hetente többször Is megteszik ezt. Mkreslan a leg­szívesebben egy kis falucskába. Kosba látogat el. Ez a taln az ö szülőfaluja. Ott fekszik fenn a gyönyörű örmény hegyek között s ott élnek idős kolhozparaszt szülei. Öröm minden hazai láto­gatás. Gyermekek, nnokák, szü­lők és nagyszülők együtt örülnel: a boldog szovjet életnek. A harmadik vidám kép Mkrcsian elvtárs délutáni pro- grammjának egyik részét mutat­ja be. Fiával, a hatéves Gurgen- nel ellátogat a Jereváni állatkert­be. Kedvenc szórakozása ez fiú­nak, apának. Képünkön éppen az oroszlánketrec előtt állanak. A negyedik kép talpig hófehér öltözetben mutatja be a szovjet művezetőt. Legkedveltebb sportja a tenisz. Az üzemi teniszpályán nagy csatákat vív partnereivel. Ma éppen egy barátságos mérkő­zést játszott Viktorina Leonová- val, a jereváni zeneiskola hallga­tónőjével. Sokmlndent el lehetne még mondani Mkrcsian elvtársról és családjáról. Feleségének, Isabella asszonynak a neve ezelőtt három évvel lett ismert egy képzőművé­szeti kiállításon. Otthonuk való­sággal sugározza a kulturált, jó­módú életet. Szeretnek színházba járni. Legutóbb Lermentov Ál­arcosbál-jót nézték meg. Könyv­tárukban megtalálhatjuk Turge- nyev, Gogoly, Shakespeare köny­vei mellett Fagyejev regényét, az Ifjú Gárdá-t, Azsajev Távol Moszkvától című nagyszerű regé­nyét, s emellett számos más szép- irodalmi művet, és sok-sok szak­mai könyvet. A multkorában Mkrcsian egyik barátjával az egyik magaslatról nézte az előttük elterülő szép vá­rost. — Mire gondolsz, Suren? — kérdezte a barát. — Hatéves voltam, — válaszolt a művezető elgondolkodva, — amikor apám felültctctt egy sza­már hátára és egy jereváni or­voshoz hozott be. Milyen szegé­nyes házak között, keskeny, pisz­kos utcákon haladtunk. S most, Íme, hogy megváltozott Jereván! Hogy megváltozott a hajdani sze­gény nép egész élete! ■■■■■■■■•■ ■BUBI«■MILIUM»'KU11IMIIanim -i—i— Vigasztalan „eredmények,, Jugoszláviában annyira kiéleződött az élelmiszerválság, hogy a belgrádi hatóságok július végén kénytelenek voltak rendeletileg megszüntetni a búza-, árpa-, rozs-, liszt-, olaj-, zsír-, cukor-, rizs-, tenyészállat-, sertés- stb. exportot. Jugoszlávia, amely agrárország, most terménybehozatalra szorul. Ami az ipar helyzetét illeti, a „Nasa Sztvarnoszt“ című folyó­irat így ír: „Iparunkban öt év óta pangás észlelhető, sőt az óriási kiaknázatlan termelési kapacitások ellenére csökken a termelés.“ A folyóirat egy táblázatot közöl, amelyből kitűnik, hogy 1949- hez képest 1950-ben 5 százalékkal, 1951-ben 6 százalékkal, 1952- ben pedig 7 százalékkal csökkent az ipari termelés jövedelme. Erős depresszió uralkodik a tömegszükségleti cikkeket előállít tó iparágakban. A fémfeldolgozó ipar például csak 89 százalék- ban, a textilipar 62 százalékban, az élelmiszeripar pedig mindössze 58 százalékban használta ki tavaly termelőkapacitását. A statiszti- kai adatok szerint a lakosság iparcikkfogyasztása 1952-ben, az 1949. évihez képest, 22 százalékkal csökkent, noha 1949-ben is messze alatta maradt a tényleges szükségletnek. A folyóirat szerint a rossz gazdasági helyzet fő oka: „a védel­mi szükségletekre fordított különkiadások““ — vagyis a fegyverke­zési hajsza, amelyet Tito kormánya az Egyesült Államok követelé­sére folytat. A „Nasa Sztvarnoszt1“ azt írja, hogy Jugoszlávia az utolsó öt évben 1.407 millió dollárt költött fegyverkezésre. Óceá- nontúli jótevői ennek az összegnek csupán egyhatodát bocsátot­ták rendelkezésére 1.166 millió dollárt a jugoszláv dolgozók lapos zsebéből húzott ki a Tito-kormány. A Tito-klikk politikája végkép tönkretette Jugoszlávia gazda­sági életét. A japán dolgozók súlyos helyzete „ . i 4 Ügy élünk, mint a bör­tönben, úgy bánnak velünk, mint az állatokkal. A gyárban szüntelenül elbocsátással fenye­getnek bennünket. A munkakö­rülmények napról napra rosz- szabbak. Már arra gondoltunk, hogy hazatérünk falunkba, de a faluban is a legnagyobb nyomor vár reánk. A fonodákban és szövődék- ben a munkásnők késő éjszakáig dolgoznak. Amikor aztán pan­gás áll be a kereskedelemben, a munkásnőket azonnal elbo­csátják. A fiatal nők, akik így fillér nélkül az utcára kerülnek, prostituáltakká válnak. Ez a sorsa a japán textiliparban dol­gozó fiatal lányoknak.. Ezeket írták többek között a japán textilipari munkásnők az angol textilipari szakszervezet­hez intézett levelükben. Ez a néhány sor is megmutatja, mi­lyen nehéz a dolgozók élete a mai Japánban. A külföldi meg­szállás és a japán gazdaság mi- litarizálása a legnagyobb nyo­morba döntötte a japán dolgozó­kat. A megszállás és az újrafel- fegyverkezés költségeinek legna­gyobb részét a japán dolgozók fizetik meg. Ezek a költségek tavaly több mint 500 milliárd jenre rúgtak. A dolgozók kere­setének 30 százalékát az adók emésztik fel. Az adók emelkedésével egy­idejűleg emelkednek az árak is, többek között az élelmiszercik­kek, iparcikkek árai, a közleke­dési költségek, a gáz- és villany­szolgáltatási díjak. Tavaly ősz óta 50 százalékkal emelkedett a lakbér, 16 százalékkal a gázdíj, 30 százalékkal a postai szállítá­si díj, mintegy 10 százalékkal a rizs fogyasztási ára. Egy család megélhetési minimuma átlagban meghaladja a havi 20.000 jent, ezzel szemben a legjobban fize­tett munkások bére is csupán 10 —12 ezer jen. S emellett a japán dolgozót semmi sem biztosítja az ellen, hogy egyik napról a má­sikra elveszti munkáját s maga is a japán városokat elözönlő sokmillió munkanélküli egyike lesz. €

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom