Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-25 / 198. szám

NÉPLAP 1953 AUGUSZTUS 25, KP1DD G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Német DemokratikuH Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére adott ebéden Otto Grotewohl elvtárs beszéde it IVéiuet UeiDobratikuíí Köztársaság1 kormányküldöttségének tiszteletére adott ebéden Moszkva, augusztus 23. (TASzSz) G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ebé­det adott a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségé­nek tiszteletére. Alább közöljük G. M. Malenkovnak az ebéden elhangzott beszédét. Mélyen tisztelt Miniszterelnök, mélyen tisztelt Miniszterelnökhe­lyettesek, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségé­nek tagjai! Engedjék meg, hogy üdvözlő szavakkal forduljak önökhöz és az önök személyében a német néphez. Kívánom, hogy döntő si­kereket érjenek el a békeszerető, demokratikus Németország meg­teremtésének útján, hazájuk nemzeti egységénele helyreállítá­sa útján. Az igazi szívélyesség, a kölcsö­nös megértés és barátság légkö­rében olyan kérdéseket tárgyal­tunk meg önökkel, amelyek lé­nyegbevágó jelentőségűek az európai béke szempontjából, a népeink közötti kapcsolatok meg­szilárdítása szempontjából. Ez a megbeszélés megmutatta néze­teink teljes azonosságát és fontos döntésekhez vezetett. Meggyőződésünk, hogy az egész világ figyelemmel kíséri a német kérdés békés rendezésére irá­nyuló őszinte kívánságunkat és azon újabb közös lépéseinket, amelyekkel segíteni akarjuk a német népet abban, hogy szilár­dan a békés fejlődés útjára lép­jen és valóraváltsa nemzeti kí­vánságait. Németország most történelmé­nek igen felelősségteljes szaka­szát éli. A reakciós nemzetközi erők a jelenlegi bonni kormánnyal ösz- szejátszva, állhatatosan folytatják azt a politikát, amely kérdésessé teszi Németországnak mint egy­séges és független államnak fenn­állását. Agresszív terveik megva­lósítása érdekében állandóvá akarják tenni Németország szét­tagoltságát. Nyugat-Németorszá- got az óceánontúli monopolisták hitbizományává akarják változ­tatni, újjá akarják teremteni a német militarizmust. Az agresszorok összeesküvése egyaránt irányul a német nép és az európai béke ügye ellen. Ter­mészetes tehát, hogy a békesze­rető népek egybekapcsolják a né­met kérdést az európai és ennél­fogva a nemzetközi biztonság kérdésével. Az újabb háború el­hárításáért megfeszített harcot vivő bekeszerető erők sikraszáll- nak Európa minden népének lét­érdekei, köztük a német nép ér­dekei mellett is. Az élet megköveteli, hogy a né­met nép ebben a harcban hatá­rozott helyet foglaljon el és hal­lassa erőteljes szavát. A német nép előtt az a törté­nelmi feladat áll, hogy meghiú­sítsa az agresszív erők terveit, helyreállítsa nemzeti egységét, békeszerető demokratikus állam­má tegye Németországot. Csak a békés fejlődés hozza meg Né­metország számára az egységet, a szabadságot, a függetlenséget és a nemzeti újjászületést. A kérdés most az: Németor­szág az európai béke* és bizton­ság megszilárdítása rendkívül fontos tényezőinek egyikévé vagy egy újabb agresszió európai fő tűzfészkévé válik-e? A két lehetséges távlat közül melyiket kívánja a német nép választani? Melyik utat akarja követni: a béke vagy a háború útját, a nemzeti egység vagy Németor­szág széttagoltságának útját? A népeknek feltétlenül okul- niok kell saját történelmi tapasz­talataikon. Ez természetesen az élet kemény iskoláját kijárt né­met népre is teljes mértékben vonatkozik. Milyen fő tanulságot nyújt a német nép számára Németország egész fejlődése a XX. század első felében? Azt a tanulságot, hogy a militarizmus, az agresszió, a háború útja Németország számá­ra nemzeti öngyilkosságot jelent. Ha az 1900-tól 1945-ig terjedő időszakot tekintjük, akkor kide­rül, hogy a 45 évből Németország legalább 20 évet két világháború fokozott előkészítésére és több mint 10 évet közvetlenül e hábo­rúk viselésére fordított. Ennélfogva a háború jelentette fél évszázadon át Németország egész életének csaknem alapvető tartalmát. És mi az eredmény? Az 1918. évi nemzeti katasztrófát az 1945. évi felmérhetetlenül nagyobb nemzeti katasztrófa követte. Csaknem nyolcmillió német fi­zetett életével azért, mert a mi­litaristák a német népre kénysze­rítették háborús terveiket. Ami a rokkantakat és a sebesülteket il­leti, ezek megszámlálhatatlanok. A német hadirokkantak szövetsé­gének a német sajtóban idézett adatai azt mutatják, hogy min­den száz, 1924-’oen született né­met közül 25 elesett vagy nyom­talanul eltűnt, 31 súlyosan nyo­morékká vált, 5 megsebesült, 2 elvesztette munkaképességét. A német ifjúság nemzedékeit egy­másután pusztította el vagy tette nyomorékká a háború. Ilymódon a történelem azt ta­nítja, hogy az európai országok békéjének és biztonságának meg­bontásával, a német militarizmus a német nemzet sírját ásta meg. Mégis az agresszorok Németor­szágot ismét a háborús kalandok régi útjára próbálják taszítani. Semmiféle álcázás sem leplez­heti Adenauer csoportjának igazi törekvéseit, ez a csoport Nyugat- Németországban a militarizmus és a revansizmus törzskarát jelenti és németországot új háború felé sodorja. E bűnös cél érdekében mélyí­tik el a német militaristák Né­metország széttagoltságát és pro­vokálják ki a németek közötti testvérgyilkos ellenségeskedést. E cél érdekében változtatják Nyugat-Németországot az észak­atlanti tömb agresszív politkájá- nak eszközévé. E cél érdekében kötözték meg Nyugat-Németország kezét-lábát az úgynevezett „bonni szerződés­sel“, amely a német nép szem­pontjából súlyosabb és lealázóbb a versailles-i szerződésnél. A ver­sa illes-i szerződés tudvalevőleg nem darabolta fel Németországot és Németország részleges meg­szállását tizenöt évre írta elő. A bonni szerződés azonban felda­rabolja Németországot, Nyugat- Németországot idegen állam hű- bér-tartományává változtatja és egész Nyugat-Németország meg­szállását ötven évre törvénye­síti. Adenauer kormánya felelős azért, hogy Németországnak mindeddig nincs békeszerződése. Adenauer kormánya nem akarja a német kérdés békés rendezését. A bonni főkolomposok a há­ború útjára taszítják Németor­szágot. A bonni főkolomposok is­mét Nyugat- és Kelet-Európa né­peire uszítják a németeket. Ez a politika a német nép számára ugyanolyan következményekkel jár, mint a hitleri klikk politiká­ja. Az emberiség mint háborús bűnösöket Ítélte el a klikk veze­tőit. De vájjon nem ezek nyom­dokain halad-e Adenauer és cso­portja? Némán szemlélik-e majd a né­met anyák, hogy gyermekeik szá­mára a militaristák újabb, még szörnyűbb vérfürdőt készítenek elő? Hajlandó-e a német ifúság a zsoldos szerepét játszani és saját vérével táplálni az amerikai agresszív körök hadigépezetét? Megengedik-e a becsületes né­met hazafiak, hogy a militaristák elszigeteljék Nyugat-Németorszá­got a békeszerető népektől és agresszív háborút robbantsanak ki, amely elkerülhetetlenül kihív­ja a népek haragját, a tűz és a pusztulás színterévé teszi Nyu­gat-Németországot és a német nép szempontjából óriási tragé­diával végződik? Ha az egész né­met nép azt akarja, hogy a né­met kérdést békés úton oldják meg, akkor semmiféle — sem óceánontúli, sem európai — agresszív erők nem akadályozhat­ják meg e nemes törekvés va- lóraváltását. Németország sorsa a német nép kezében van. Tudjuk, hogy a német népben komoly változások mennek vég­be és hogy Németország józan politikusai elutasítják a háború útját, a militarizmus újjáterem- tésének útját. A német nép leg­jobb erői arra törekszenek, hogy biztosítsák a békét Németország számára és kivívják az egységes, békeszerető és demokratikus Né­metország megteremtését. E nemes cél elérésében a Né­met Demokratikus Köztársaság történelmi szerep betöltésére hi­vatott. A békeszerető népek jog­gal látják benne az új Németor­szág, a béke és a munka, a de­mokrácia és a haladás Németor­szágának reménységét. Éppen azért, mert a Német De­mokratikus Köztársaság egész Németország békeszerető erőinek bástyája, a Szovjetunió köteles­ségének tartja, hogy mindenirá­nyú támogatásban és segítségben részesítse a Német Demokratikus Köztársaságot. A német nép számára lehetővé válik, hogy új korszakot teremt­sen történelmében: Németország békés fejlődésének és felvirágzá­sának korszakát. Éppen ilyen jö­vőre törekedtek Németország leg­jobb elméi. A nagy Goethe arról álmodozott, hogy ereje teljében lévő csodálatos, szabad országot lásson, hogy szabadnak lássa né­pét. A német nép előtt megnyílik az a reális távlat, hogy békében éljep a Szovjetunió és Franciaor- szág, Csehszlovákia és Lengyel- ország, Anglia és Belgium népei­vel, hogy békében éljen minden, néppel. A német gondolat és munka sok eredményét a militaristák hosszú időn át a háború érdeké­ben használták fel. A német nép a békés fejlődés feltételei mel­lett az igen fejlett ipar erejét, a tudomány és a technika minden eredményét, minden alkotóerejét és képességét a lakosság életkö­rülményeinek javítására, az or­szág haladására foidíthatja. Né­metország szoros gazdasági kap­csolatokat teremthet a békeszere­tő államokkal, megkaphatja a szükséges piacokat, helyreállít­hatja hagyományos kereskedelmi kapcsolatait Kelet-Európa orszá­gaival és más államokkal. Német­ország csak ezen az úton szület- hetik újjá mint nagyhatalom és foglalhatja el az őt megillető he­lyet a világ »népei között. Itt az ideje, hogy biztosítsuk ezt a lehetőséget a német nép számára, hogy megnyissuk az utat a német nép nemzeti egy­ségének helyreállítása, a demo­kratikus, békeszerető Németor­szág megteremtése számain. A Szovjetunió továbbra is áll­hatatosan harcol azért, hogy ha­marosan győzedelmeskedjék a né­met nép békeszerető erőinek igazságos ügye. Emelem poharam a szovjet és a német nép egyetemes békét szolgáló barátságára. Emelem po­haram a Német Demokratikus Köztársaság kormányára és Ottó Grotewohl miniszterelnök egész­ségére. Moszkva, augusztus 23. (TASzSz) Otto Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnöke a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségé­nek tiszteletére adott ebéden a következő beszédet mondotta: A Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége szív- bőljövő köszönetét fejezi ki a Szovjetunió kormányának és az egész szovjet népnek a meleg ba­ráti fogadtatásért, s azért a fi­gyelemért, amelyet küldöttsé­günk és ezzel együtt az egész német nép iránt tanúsítottak. Ma este önök újból rámutattak, hogyan ásta alá a múltban a né­met nép önmaga saját nemzeti létét. A mi feladatunk gondos­kodni Németországban arról, hogy a német nép ne lépjen harmad­szor saját megsemmisítésének út­jára. Ezért jöttünk önökhöz, a béke táborába. A Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttségének itt tartózkodása alatt a Szovjet unió kormányával együtt megvi­tattuk a német nép szempontjá­ból óriás jelentőségű nemzeti pro­blémákat: a német békeszerződés megkötésének és az ebből a cél­ból szükséges békeértekezlet ös­szehívásának kérdését, a békés és demokratikus rendezés előkészí­tésének kérdését abból a célból, hogy az ideiglenes össznémet kor­mány megalakítása után szabad össznémet választások útján biz­tosítani lehessen Németország egységét. A felmerült kérdések közé tartoznak a szovjet kor­mánynak azok a javaslatai is, amelyek a Német Demokratikus Köztársaságban a háború és Né­metország kettészakítottsága foly­tán előállott gazdasági és pénz­ügyi helyzet könnyítésére vonat­koznak. Ezeknek a német nép szem­pontjából létfontosságú kérdések­nek a megvitatása igen sikeres volt. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya és vele együtt minden német hazafi a szovjet kormány határozataiban tanujelét látja annak, hogy a Szovjetunió kormánya szilárdan óhajtja a békeszerződés megköté­sének meggyorsítását. Az a tény, hogy a szovjet kormány az általa egész, Németország számára ja­vasolt könnyítéseket haladéktala­nul megadta a Német Demokra­tikus Köztársaságnak, az egész világ és egész Németország előtt cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió kor­mánya határozottan a német probléma végleges megoldására törekszik. A német nép a Szov­jetunió kormányának a nyugati hatalmakhoz intézett augusztus 15-i jegyzékében a német kérdés demokratikus alapon történő bé­kés megoldásnak javaslatát látja. Ez a jegyzék örömmel és bizako­dással töltötte el minden béke­szerető német szívét, mivel meg­mutatja Németország egysége helyreállításának útját és közelebb visz a döntő szakaszhoz: a német békeszerződés megkötéséhez. Az imperialista nyugati hatalmak — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — nem ismerik el, hogy a német nép­nek joga van a békeszerződésre. Arra hivatkoznak, hogy nincs össznémet kormány. A szovjet kormány jegyzéke után, valamint tárgyalásaink után ez a hivatko­zás teljesen alaptalanná vált. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Zathureczky Edének, a ze­neművészeti főiskola főigazgató­jának, a zeneművészet és zene­A Szovjetunió kormánya ja­vaslatot tett, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság par­lamentjén keresztül létesítsenek ideiglenes német kormányt. Vé­leményünk szerint ez a javaslat a német probléma megoldásának kezdetét jelenti. Ezek után önmagától elesik az a hivatkozás, hogy „nincs össz­német kormány'1. Németországban haladéktalanul meg lehet alakí­tani az össznémet kormányt, ha a nyugati megszálló hatalmak nem szegülnek tovább szembe a szovjet javaslatokkal, s ha Nyu­gat- és Kelet-Németország népe megegyezésre jut. Meg vagyunk győződve arról, hogy a maga ré- széről az egész német nép támo­gatja a nyugati hatalmaknak tett szovjet javaslatokat és követeli e javaslatok megvalósítását. Úgy véljük, hogy Németország, akárcsak szomszédai és minden békeszerető nép, érdekelve van abban, hogy megakadályozza a német militarizmus és fasizmus újjászületését. Minden lehetőt meg­teszünk, hogy Nyugat-Németor­szágot ne lehessen Európa beké- jét fenyegető militarista állammá változtatni, hogy Németország bé­keszerető és demokratikus erői­nek akarata megvalósulhasson. Megbeszéléseink és tárgyalá­saink csak megszilárdították azt a megingathatatlan meggyőződé­sünket, hogy a szovjet álláspont és az össznémet kérdés megoldá­sára irányuló szovjet javaslatok teljes egészükben a német nép jogainak és nemzeti méltóságá­nak tiszteletbentartásán alapul­nak. Ma, nyolc esztendő után véget lehet vetni Németország kettészakítottságának az ország egyesítése útján. Ez megfelel a német nép legszívbőljövőbb nem­zeti törekvéseinek és reményei­nek. A szovjet kormánynak a Német Demokratikus Köztársaság számára nyújtandó gazdasági se­gítségről szóló határozata az egész német nép előtt bizonyítja a Szovjetunió kormányának önzet­len, baráti támogatását. A Német Demokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége és a Szovjet­unió kormánya közti tárgyalások a béke és a népek közötti ba­rátság szellemében zajlottak le, és megerősítették, s továbbfej­lesztették a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió ba­ráti kapcsolatait. A szovjet kor­mány által tervbevett és javasolt minden egyes intézkedés komoly segítséget jelent számunkra, lé­nyeges támogatást ad a Német Demokratikus Köztársaság lakos­ságának és segítségünkre van ab­ban, hogy meggyőzzük Nyugat- Németországban élő honfitársain­kat arról: a szovjet kormány a német nép legjobb és legmegbíz­hatóbb barátja. Ez a tudat arra ösztönzi a német népet, hogy a nagy Szovjetunió és a nagy bé­ketábor többi országainak oldalán fokozza harcát nemzeti jogaiért és hogy elősegítse a béke megőr­zését Európában, valamint az egész világon. Ezért a szovjet kormánynak és az egész szovjet népnek újból legmélyebb, végté­len hálánkat fejezzük ki. Éljen a Szovjetunió kormányát Éljen a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke, Malenkov elv­társ! Előre a békeharcra! pedagógiai terén szerzett érdemet elismeréséül — 50. születésnapja alkalmából — a Munka Érdem­rendet adományozta. Augusztus 24-től 30-ig csillagászati hét A Társadalom és Természettu­dományi Ismeretterjesztő Társu­lat augusztus 24-től 30-ig csilla­gászati hetet rendez. A csillagá­szati héten Nyíregyházán isme­retterjesztő előadások és csillagá­szati filmvetítések lesznek a Jó­zsef Attila kultúrotthon nagyter­mében, Kitüntetések

Next

/
Oldalképek
Tartalom