Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-28 / 150. szám
1953 JÚNIUS 28, VASÁRNAP NÉPLAP s Jobb munkaszervezéssel, a családtagok bevonásával gyorsítsák meg a növényápolást a nyíregyházi Ságvári tsz-ben A nyíregyházi Ságvári termelő- szövetkezet alaposan elmaradt a kapálással. De nem az esős időjárás, hanem a helytelen munka- szervezés okozta az elmaradást. A Ságvári tsz-nek 345 hold földje van, melyen 42 család 52 taggal dolgozik. Kapásnövényekből 3 hold jut egy család részére. Ha beleszámítjuk a családtagokat is, alig jut másfél hold egy főre. De hol van még a gépek segítsége! Tehát ilyenformán semmi ok nincs a panaszra, melyet Gyures- kó elvtárs, a tsz. elnöke oly sokat hangoztat: „munkaerő nincs nálunk ...“ Még a tavaszi veteményezések után egyénekre kellett osztani a földterületet, hogy mindenki személy szerint érezzen felelősséget a részére kiadott területért. Az első kapálásnál ugyan tettek ez ügyben valamit, de a tsz-tagok neveit jelző táblákat még aznap éjjel „ellopták'“, amint kitették azokat a répaföldre. Most pedig még NYOMAT SEM LEHET LÁTNI ANNAK, HOGY A TERÜLETET EGYÉNEKRE FELOSZTOTTÁK, így aztán nem is csoda, ha nem vonják be a családtagokat a munkába. Ennek következtében a verseny sem alakult ki. A munkafegyelem sem kielégítő a tsz- ben. Például Béres Pál a múlt hét szombatján azért nem ment dolgozni, mert „előző nap meg- ázot't“'. Azonban e hét szerdáján sém volt munkában, pedig kedden már „nem ázott“ meg. Hétfőn a növénytermelési brigád kukoricát kapált. Délután alig múlt el néhány perccel 5 óra, amikor Ramcsák Jánosné hazafelé indult. Gyureskó elvtárs felhívta figyelmét, hogy a hosszú kukoricatáblán még egy sort nyugodtan megkapálhatnak, ami közel egy holddal növelné a megkapált területét. Azonban Ramcsák- né azt felelte — „én bizony kapáltam ma eleget, most már megyek haza“. — Ahogy Ramcsák- né abbahagyta a kapálást, hasonlóan cselekedett a brigád többi tagja is. Fülöp Jánosné még Kura Mihály még azt a sort se fe- iezték be, amelyikben dolgoztak. Pedig a többiek is visszamaradtak volna, ha példát mutatott volna a munkában, mert a kommunistáktól eZt várják a dolgozók. Annak éllenére, hogy a fogat, amelyikkel a brigád később hazajött, még javában hozatta ekekapával a kukoricát. Kúra Mihály. Béres Pál, Palic Ilona. Mák Mária a többiekkel együtt kint ültek a föld végén, s várták, mikor jön a fogat. A ..bandában" való kapálással nem is lesz csoda, ha az aratás megkezdésére nem fejezik be a növényápolást. KUKORICÁJUKAT A FOGASOLÁS UTÁN MÉG CSAK EGYSZER KAPÁLTÁK MEG. Ä burgonyán pedig most végzik az első töltögetést. Még most is van 3 hold olyan takarmányrépájuk, amelyik még ki sincs egyelve. Ez a répa nem látszik a gyomtól. Nem beszélve a kertészetről. amelyben különösen a nyári káposzta van nagyon elgyomosodva. De így van ez a többi veteményeknél is. A tsz. üzemi párttitkárának felesége, Fin-* tor Ferencné sem jár dolgozni. Fintor elvtárs ezt azzal magyarázza, hogy a felesége az egyik tejüzem dolgozóinak munkaruháit foltozza. Pedig ez a munka egy héten csak egy napig tart! így aztán a többi asszonyok sem mennek dolgozni. Az „Alsópázsit“' dűlőben 28 hold kukoricája van a tsz-nek. — Az első kapálást a nyírteleki gépállomás végezte el kultivátorral. A második kapáláshoz e héten kedden fogtak hozzá, ugyancsak kultivátorral, azonban egy-két forduló után abbahagyták a kapálást, arra hivatkozva, hogy „összefutnak a sorok'“, és nem lehet kapálni. Az első kapálást akkor hogyan lehetett mégis elvégezni?! Ezért elsősorban a nyírteleki gépállomás a felelős, mert a körzeti mezőgazdászok semmi segítséget nem nyújtottak a tsz-nek a gépi kapálásban. TŰRIK, HOGY OTT VESZTEGELJEN KIHASZNÁLATLANUL A KULTIVATOR, ugyanakkor a tsz. veteményei alig láttak kapát. Az a feladat vár az aratás megkezdéséig hátralévő időben a Ságvári tsz. tagjaira, hogy a gépállomás és városi tanács segítségével kettőzött erővel kezdjenek hozzá a terület egyénekre való felosztásához, a munkafegyelem megszilárdításához, a családtagok munkábavonásához, a gépeket teljesen használlak ki. hogy az elmaradást pótolhassák! N. T. Fel a harcra a szemveszteség ellen! Van-e olyan józangondolkodású ember, aki azt szeretné, hogy kevesebb kenyér kerüljön az asztalára? — Nincs. Azt azonban már kevesebben tudják, hogyan kell vigyázni a drága gabonaszemekre. Gyakran hallunk a szemveszteségről. Miből is keletkezik ez? Abból, ha nem aratunk, nem csépelünk idejében és ha hanyagul bánunk a kenyérnekvalóval. Fontos feladat a szemveszteség csökkentése, hiszen nagymennyiségű gabonáról van szó. Olyan meny- nyiség pereg el évenkint, hogy abból egész Budapestet el lehetne látni egy évre kenyérrel. A 8—10 százalékos szemveszteség a gondtalan gazda szemében szinte fel sem tűnik. A tíz százalék pedig nem kevesebb, mint az a vetőmag, amit őszre földbe kell tennünk, hogy jövőre arathassunk. Nagy tanítónk, Sztálin elvtárs azt mondotta: „A betakarítás — idénymunka és nem szeret várni. Ha idejében betakarítottál — nyertél, ha elkéstél a betakarítással — vesztettél." Rákosi elvtárs, amikor a minisztertanács határozatát aláírta, szintén a gyors, veszteségmentes betakarításra figyelmeztetett, a határozat következő soraival: „A mezőgazdaság dolgozói előtt a növénytermelés legnagyobb feladata áll: az ország gabonatermesének betakarítása. Ezért a termelőszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozói, valamint az egyénileg termelők úgy készüljenek fel az aratás-cséplés végrehajtására, hogy azt a legmegfelelőbb időben gyorsan és a legkisebb szemveszteséggel hajtsák végre.““ Mikor és hogyan arassunk hát, hogy a legkisebb legyen a szemveszteség? A kulákok megyeszer- te előszeretettel hangoztatják a régi hazugságot: „Ha a bocskorba hull, akkor a zsákba dűl.“ Már Tudniillik az aratás kezdetét szokták így meghatározni. Nem a dolgozó nép barátja, aki így gondolkozik, így beszél. Nádasdi János nyíregyházi ku- lák például az elmúlt esztendőben minden holdon közel 3 mázsa búzát pergetett el. Pédig különösén a tavalyi gyenge termés miatt nagy kincs ma is a búza. A minisztertanács határozata is előírja, hogy a búzát viaszérésben. a rozsot teljesérés kezdetén, az árpát és zabot pedig sárga- érésben arassuk. Ehhez persze szükséges, hogy a mezőgazdasági állandó bizottságok. mezőőrök, termelőszövetkezeti brigádvezetők, agronómusok állandóan figyeljék a határt, hogy mikor érkezett el az ^ratás órája. Azt is kell azonban tudni, miről ismerik meg, hogy megérett a gabonánk. A rozsot a sárgaérés végén, a teljesérés elején kell aratni. — Arról ismerhető fel ez az időpont, hogy a rozs szára és a le- velék sárgák, de a szár még rugalmas, a felső két-három bütyök pedig még vastag és lédús. A szemek viaszhoz hasonlóan még puhák, körömmel átvájhatók, de a jellegzetes színük már megvan. Elbben az érési állapotban adja a rozs a legnagyobb termést, de minőségileg is ekkor tesz a legjobb. A túlérett rozsból sok korpa és kevesebb liszt tesz, emellett gyenge szél esetén is nagy a szemveszteség, a kasza vagy a gép vágásakor pedig különösen nagy. Pontos számításokkal megállapították, hogy a túlérés után első napon rozsból holdankint 35 kiló, második napon 45, harmadik napon '60, negyedik napon 75, ötödik naoon 95. a hatodik napon pedig már 120 kiló pereg el. Számtalan kísértet, vegyelem- zés megállapította, hogy a búza magja mindig acélosabb és pirosabb, hektolitersúlya pedig nagyobb, ha viaszérésben aratjuk. Teljes, vagy holt érésben aratva a búza magja színtelen, fakó és a minősége is sokkal silányabb. Persze, Itt is nagy a veszteség, ha késlekedünk az aratással. Búzánál még nagyobb a pergési veszteség, mint a rozsnál. Túlérés után már az első nap 45 kiló kenyérmag hullik el. Második nap 60 kiló, harmadik nap 80, negyedik nap 105, ötödik nap 130, hatodik nap pedig 160 kilóval tenne kevesebb termésünk, ha eny- nyit késne az aratás. A búza viaszérését a vajszínű sárga szár jelzi. A szemek ilyenkor két köröm között még szét- nyomhatók, de tejes nedvet már nem tartalmaznak. Az elmondottak igazságát bizonyíthatják a magyi Kossuth tszcs, tagjai, akik tavaly két és fél nan alatt végeztek az aratással. Jóformán szemveszteség nélkül arattak. A minisztertanács határozata azt is előírja, hogy a megkezdéstől számított 8 napon belül a búza és a rozs aratását bes kell fejezni, az árpa és a zab aratását pedig öt nap alatt. A szemveszteség-csökkentést nemcsak az idejében való, gyors aratással érjük el, hanem az aratás szakszerű végzésével is. Fontos, hogy a marokszedő rendes, ne túlnasy kévéket szedjen és azokat jól összeszedje, hogy minél kevesebb tegyen a kaparék. A kötözök jó szorosan kössenek, hogy a hordásnál ne hulljanak el a gabonaszárak. A learatott gabonát még aznap keresztbe kell rakni, a kévéket a földről felemelve a tövükkel előre hordjuk össze. A keresztekét jó erősen kötözzék te. hogy a szél ne bontsa meg. A keresztsorokat egymástól legalább 30 méterre hordjuk. hogy a másodvétést és a tarlóhántást könnyebben végezhessük. Kerésztrakás után azonnal gereblyézzük fel a tarlót. A gépnél aratott táblák sarkait te kell kerekíteni kézi kaszával, hogy a gén ne liporía le a gabonát. A kombájnnal az aratást minden gabonafélénél a telies- érés kezdeti időszakában kezdiük. összegezve: az érés kezdetének figyelése, a munka gyors elvégzése és szakszerű végrehajtása segít a szemveszteség elleni harcban, csak így tudjuk fogadalmunkat valóraváltani, amit Rákosi elvtársnak tettünk, hogy az egyéni gazdák 7 nap alatt, a termelőszövetkezeti tagok fi nap alatt, az állami gazdaságok pedig > nap alatt elvégezzék az aratást, Gépállomásaink a bő termésért Kombájnisták, aratógépkezelők versenye Az elmúlt évben sokat olvashattunk Görgényi Ernőről, a csahold gépállomás kombájnvezetőjéről, aki az első helyet szerezte meg a kombájn vezetők között az aratási-cséplési versenyben. Mín-t den percet kihasznált gépével, nagy gonddal végezte a karbantart tást, hogy eredményes tegyen a szemveszteség nélküli aratás- cséplés csatája. Görgényi elvtárs ezévben is nagy lelkesedéssel kezdett hozzá az aratáshoz. A munkához való ragaszkodása és minden szem gabonáért vívott harca már az első napokban meghozta gyümölcsét. Mert junius 25-én kezdett munkához és másnap estig 30 holdon végezte el az aratás-cséplést gépével. Ezévben is arra törekszik, hogy elsőként kerüljön ki a kombájnis-i ták versenyéből. Görgényi elvtárs mellett nem akar elmaradni Suszter István DISZ-tag sem, a tiszavasvári gépállomás kombájnvezetője. Eddig 30 holdon végzett aratás-cséplést gépével a tiszadobi Táncsics tsz. földjén. Eredményesen harcol aratógépével Bodnár László a vencsel- lői gépállomás dolgozója, aki eddig 44 holdon végezte el az aratást. Bodnár elvtárs lelkesedése a többi aratógépkezelőket is ragadja magával, hogy ez eddig 75 holdon elvégzett aratás eredményét a gépállomás ugrásszerűen növelni tudja. A nagyhalászi gépállomás 55 holdon végzett aratást. Az aratógép-kezelők közötti versenyben Gazsó András halad az éten 25 holdas teljesítménnyel, melyet 24 és 25-én végzett. Mihalik Mária demecseri traktoristát is jól ismerik megyénkben, derekasan megállja a helyét a termelő munkában. Az elsők között haladt a szántás idején, s egyéb tavaszi munkák végzésében. Az aratásban is megállja a helyét. E hó 24-ig 15 holdon végezte el az aratást. Minden növényápoló gép dolgozzék teljes erővel! Hogy az aratás-cséplés csatájában eredményesen tudjunk dolgozni, ehhez az szükséges, hogy a növényápolást idejében befejezzük. Ebben a balkányi gépállomás halad az élen, mert növényápolási tervét 109.7 százalékra teljesítette. Az újfehértói gépállomás 77 százalékot ért el a növényápolási terv teljesítésében. —í Azonban vannak gépállomások, mint a jánki, gulácsi és csaholci, amelyek eddig jóformán még meg sem kezdték a növényápolást. De nem sokkal jobb az eredmény a tyukodi gépállomáson, ahol 2.2 százalékra, vagy a nagyecsedi gépállomáson, ahol 1.5 százalékra teljesítették a növényápolási tervet. Pártunk és kormányunk nem azért biztosít a mezőgazdaság dolgozóinak nap mint nap több gépet, hogy azok kihasználatlanul vesztegeljenek! Hanem azért, hogy megkönnyítsék az ember munkáját, és eredményesebben harcolhassunk a magasabb termésért. Induljanak hát harcba gépállomásaink a gyomok elten, hogy a jól végzett növényápolás után győzelemre vigyük a szemveszteségnéiküli aratáscséplésért vívott harcunkat. 112.5 százalékos a megye papirgyiijlésí tervteljesitése Szabolcs-Szatmár dolgozói jól kivették részüket a papír- és tex- tilhullád'ék-gyüjtésből. A megyei MÉH-vállalat 112.5 százalékos eredményt ért el. A gyűjtés során kitűnt Nyíregyháza város 157.3 százalékos, Tiszalök 188.3 százalékos, Vásárosnamény 160 százalékos, Baktalórántháza 127 százalékos tervteljesítéssel. Elmaradás mutatkozik a keme- csei, a fehérgyarmati, mátészalkai járásokban, ahol eddig csak 50 százalékra teljesítették a pa- pírgyüjtési tervet. A gyűjtés- íren példásan vették ki részüket az MTH és' ja nyíregyházi mező- gazdasági technikum tanulói. — Példát mutattak még a BELSPED Vállalat és a Köztisztasági Vállalat dolgozói. Szép eredményeket értünk el a papír- és textilhulladékok gyűjtésében, de ez nem azt jelenti, hogy most már megpihenhetünk. A hátralevő időben igyekezzünk jóval túlszárnyálni eddigi eredményeinket! Újítás, amely meggyorsítja a vasúti kocsifordulót A vasúti kocsik ki- és berakása Csehszlovákiában nagyrészt kézierővel történik, csak néhány helyen gépesítették a legnehezebb munkálatokat.. Pavel Charvát ostravai mérnök nemrég olyan rakodógépet szer., kesztett, amely 80—100 dolgozó munkáját helyettesíti. A gép pajzsokkal rátolja a vasúti kocsik tartalmát egy leereszthető futószalagra, amely aztán az árut a raktárba vagy más szállítóeszközre viszi. Charvát mérnök újítása hatalmas időmegtakarítást jelent: ez az újfajta rakodógép hat perc alatt kirak egy kaviccsal megrakott vasúti kocsit. Amíg kézzel egy műszak alatt 16—20 köbméter, forgóhengeres rakodógéppel pedig 600 köbméter homok kirakását lehet elvégezni, addig Charvát rakodógépe segítségével 1500 köbméter homokot raknak ki. Az új rakodógép előnye az is, hogy mindennemű anyag és minden méretű vasúti kocsi kirakására alkalmas, pormentesen működik és sem az anyagokat, sem a vasúti kocsikat nem rongálja meg. Ennek jelentőségét megérthetjük, ha tudjuk, hogy csak Ostravában például 1951-ben 19 millió és 1952 első felében 65 millió koronát fizettek ki az üzemek vagon-megrongálás címén. Traktoros fiatalok válasza Gépállomásunkon a napokban tartottunk DISz-gyűlést. Fiataljaink egyöntetűen elítélték az amerikai imperialisták aljas tetteit, amellyel elvették a Rosen- berg-házaspár életét. Fiataljaink' erre az aljas gyilkosságra a munka jobb elvégzésével felelnek. Tóth Hona elvtársnő például vállalta, hogy cséplési tervét 150 százalékra teljesíti. Ehhez a mozgalomhoz az egész tagság csatlakozott. (Gönczi Lajos, gebei gép4' állomás.)
