Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

6 «SPLSP 1953 JÚNIUS 28. VASÁRNAP A vezetők állandó kötelessége: gondoskodás a dolgozókról A csengeri járási egészségügyi csoport nemtörődömsége Hosszú hónapok feltett kérdé­seire kaptam feleletet a Szabad Nép vasárnapi vezércikkéből. — Nem egy esetben fordultam ké­réssel a járási egészségügyi cso­porthoz, hogy ügyemet intézzék ef. A csengeri állami gazdaság­ban dolgoztam, mint kovács. Munka közben megfáztam. Azóta nem bírok a lábamra állni, s járni is csak két botra támasz­kodva tudok. Mikor láttam azt, hogy a járási egészségügyi cso­port nem intézi ügyemet, levelet intéztem a megyei egészségügyi osztályhoz is Budapestre gyógy­üdülőbe való felvételem ügyé­ben. Onnan válasz jött olyan formában, hogy a járási egész­ségügyi csoport gyógyüdülőbe való felvételemhez a legrövidebb időn belül küldje meg az orvosi javaslatot. Mindezt a mai napig nem tették meg. Felvettek ugyan ideiglenes rokkantságra, azonban három hónap óta sem táppénzt, sem rokkantsági díjat nem ka­pok. Jó volna, ha a járási egész­ségügyi osztály áttanulmányozná a Szabad Nép vezércikkét és na­gyobb lelkiismeretességei kezel­né az olyan dolgozók ügyeit, akik hozzájuk fordulnak támoga­tásért. Barcsai Lajos, Csenger, ÁGI. dolgozó. Miért nem orvosolják a dolgozók panaszait a fehérgyarmati gépállomáson A Szabad Nép vasárnapi vezér­cikke segítséget ad nekünk ah­hoz, hogy gépállomásunkon a je­lenlegi igen komoly hibákat a vezetőség kijavítsa és a munka­helyet kellemessé tegye részünk­re. Több üzemi értekezleten fel­vetettük a fogyatékosságokat, de mindezideig csak ígéretet kap­tunk, segítséget nem. A szakszer­vezet, a vezetőség teljesen elsza­kadt a dolgozóktól. Nem foglal­koznak a dolgozók problémáival, panaszaival. Én a kovácsműhelyben dolgo­zom, ahol egészségtelin, kormos, gázos a levegő. Nem egy üzemi értekezleten felvetettem, hogy építsenek egy szabadkéményt a kovácstűzhely fölé, hogy a füstöt, gázt mind kihúzza. De ezt nem tették meg. Bádogból összetákolt kéményrész van, de sok a nyílás rajta s így nem tudja kihúzni a füstöt, a gázt. Ha ablakot nyi­tunk, a füst kimegy ugyan, de a gáz bentmarad és csípi, marja a szemünket, úgyhogy nem lát­juk a munkadarabot. A vezető elvtársak értekezlet után egy-két napig foglalkoznak a dologgal, aztán marad minden a ré­giben. Az üb. elnök elvtárs felada­tul kapta, hogy vásároljon me- szet, megépítik a kéményt. De mivel nem kapott az ő elgondolá­sa szerint 24 forintos meszet, csak drágábbat, nem vette meg, várva arra, hogy „majd lesz ol­csóbb-1... A másik kérdés: a he­gesztőfelszerelés. A hegesztéshez szükséges palackot, felszerelést egy külön helyiségben kell tarta­ni, ott, ahol csak az dolgozik, aki a hegesztést végzi és ahol nincs tűzveszély. Azonban nálunk nem így van. A hegesztőfelszerelés a javítóműhely sarkában van elhe­lyezve, ahol sokan dolgoznak. Nem egy esetben rágyújtanak az elvtársak és így ki van téve an­nak az egész kovácsműhely, hogy a szivárgó palack miatt az égő gyufától, vagy az eldobott ciga­rettavégtől levegőbe röpül. A MEDOSz. ellenőrzései alkalmával figyelmeztette a vezető elvtársa- kat, hogy a palackot haladéktala­nul távolítsák el a műhelyből, de mind a mai napig nem történt ebben az esetben semmi. Ha a mi vezetőink ígéretüket valóraváltanák, sokkal nagyobb gondossággal, sokkal nagyobb örömmel végeznék munkájukat a gépállomás dolgozói, mert látnák azt, hogy van, aki törődik velük aki panaszaikat is orvosolja. BIHARI ELEMÉR, Nyíregyháza vezetőinek is állandó kötelessége gondoskodni a dolgozókról a fehérgyarmati ÁMG dolgozója A Szabad Nép vasárnapi vezér­cikke nyomán segítségért fordu­lok a Néplap szerkesztőségéhez. Én a nagykállói piacon helypénz- beszedő vagyok. Az elmúlt évben egészen ezév májusáig a besze­dett helypénz 25 százalékát kap­tuk, majd ezután csak 15 száza­lékát! Május 13-án a községi ta­nácson Szondi Györgynél, a pénz­ügyi csoport dolgozójánál elszá­moltam, mivel ezután csak 15 százalékot ' fogok kapni. Azóta mind a mai napig fizetést nem kaptam. Arra hivatkoznak, hogy „nincs keret“. Én rokkant va­gyok, csak a balkezemet tudom használni, feleségem és egy kis­gyermekem van. Jövedelmem máshonnan nincs, csak az, amit a helypénzszedés után kaptam. — A megyei tanácsnál június 24-én panaszt tettem, ahol meg­ígérték, hogy segíteni fognak. — 25-én elmentem újra Szondi Györgyhöz, hogy a járandóságo­mat fizesse ki, azonban azt mon­dotta, hogy egyedül van, sok a munkája s nem képes még arra sem, hogy fizessen. Remélem, hogy most már az én panaszomat is orvosolni fogják... SZABÓ SÁNDOR Nagykálló, piaci pénzbeszedő. Hegedűszó a tengerparton Irta : Jurij Arbat Gatvrila Afanaszje. vics hires ember volt, de, hírességével vete­kedett a makacssága is. Ott élt a csendes Don partján, néhány kilométernyire Felsö- Kurjoniarka falutól, vályogból épített egy­szerű házikóban_ Gyö­nyörűen tudott hege­dülni. Már nyolcva­nadik éve felé járt, de keze nem reszke­tett, gyönyörű dalla­mokat C3alt a hegedű négy húrjából. Az öreg Gavrila csendesen élt a Don mellett és szorgalma­san muzsikált. Egy nap fiatal lány jelent meg a faluban. Lecövckelt a földbe három botot, valami messzelátöfétét helye­zett rá, húzott egykét vonalat a kezében tar­tott tervrajzra, s amikor érdeklődlek a munkája iránt, azt. mondta: — Itt tenger lesz! Az emberek egy­másra néztek. Ten­ger f Ugyan már, hogy lenne itt tengerf Leghiletlencbb az öreg muzsikus volt. Nagyot kacagott, amikor elő­ször említették a dol­got. — Ki hallott olyat, hogy a viz felmásszon a hegyref ■ De aztán mind töb­ben beszéltek a „ten­gerről’’. Komoly em­berek fejtegették, hogy egyesül a Don és a, Volga, csatorna épül a két folyó között 8 hatalmas víztárolókat, valóságos te.ngereket teremtenek a sztyep­pék helyén. Gavrila Afanaszjevics még mindig nem hitte el. Pedig most már ko­moly érvek is erősítet­ték a hírt, Megszer­vezték a házak átköl­töztetését és folyósí­tották az átköltözés, meg az új építkezések költségeit_ Az új helyet Nagav- kának hívták. Szép település volt. Volt benne klub, rádió- közvetítő-állomás is­kola, park, három­száz hüs árnyékot adó fa, szélkerék, meg sok minden, amit a régi helyen hiányoltak. Nagyon tetszett az vj hely mindenkinek, csak Gavrila Afanasz­jevics ragaszkodott makacsul régi vályog­viskójához. Nem en­gedett makacsságából akkor sem, amikor hírül hozta':, hogy az egykori Felső.Kurmo. jarka falu felé már megindult a víz. amit úgy hívnak majd: Cimljanszki-t enyer. Hetek, hónapok múl­tak el ... Távolról már megcsillant a közeledő víz, s ahogy teltek a napok, úgy ért minő közelebb és dagadt mind szélesebbre_ Las­san elérte már a falu szélét. Gavrila Áfa. naszjevics lebakt atoll és szembenézett a viz zel. Jó százméternyirc nagy gonddal levert egy eöveket. Másnap reggel megint eljött, kereste a eöveket, de nem v-olt sehol . . . Azaz, később mégis meglátta: ott himbá- lódzoti a víz hátán... Az öreg megvakarta a füle tövét. Ez már nem tréfa. Egyetlen nap alatt száz métert haladt a víz, mégpe­dig — felfelé. ügy látszik, mégis csak felkapaszkodik a hegy­re... Harmadnap kinn járt az öreg a ding_ nyeföldjén. Hogyhogy nem. a magával viti fonott nádkosarat ott felejtette. Másnap ke­resi, — hát nem el­ragadta ezt is a, víz! Úgy ring a tükrén, mint csöpp hajó... .. . Az öreg Gavrila azóta már az új falu­ban lakik. Nem vá­lyogviskóban, hanem ledres, szép házban. Tornáca is van, ahon­nan messzire ellátni az előtte elterülő ha­talmas tengerre. ,4c öreg m inden este le­ballag a parira, elő­veszi hegedűjét és a csendben, a csillagos ég alatt felzeng a he. gedü... De nemcsak a négy húr hangja, a szive is benne van a muzsikában, amellyel az új tengert köszönti. Kis tenderünk, szép Balaton Ezrek Udiilnek ma a Ba­laton mellett. munkások, dolgozók a nép államának jóvoltából. Ebben az öröm­ben részesillt Mosonyi József, a nyíregyházi MÁV. pálya- fenntartás többszörös újítója is. ö írta ezt a verset örö­méről Balatonlellén Kis tengerünk, szép Balaton Tiszta vized üdít, éltet, öröm élni partjaidon, De sokan szeretnek tágét! Én is messzi, más vidékről Jöttem hozzád pihenőre. Hogy itt újabb erőt gyűjtsék A harcra, a szebb jövőre. Partjaidon órákhosszat Gondolkodom, elmélázok, Amint lág,v habjaid között Sok-sok bo'dog embert látok. Nem látni itt grófot, bárót. Nem látni itt tökös urat. Kiszorult a sok mihaszna. Itt csak a nép pihen, mulat. Adj meg hát a népnek mindent. Mit habjaid adni tudnak Kik cimenve kipihenten, Cyőztcs csatákra indulanak. Magy ú j arca Pártunk és kormányunk a leg- messzebbmenően gondoskodik kis ezerlclkes községünk fejlődésé­ről. Sok volna felsorolni, hogy mi minden új és szép jutott ne­künk az utóbbi évek óta. Kap­tunk villanyt, fúrottkutat, postát, háromszorannyi nevelő van isko­lánkban, mint a múltban, az is­kolában új bútor és szertári fel­szerelés. Most pedig a kultúra egyik legnagyobb áldásával, a rá­dióval gazdagodott községünk. 160 helyen szólalt meg a vezetékes rádió. (Albert Antal, Magy.) Ebben az évben ünnepük a nyíregyházi dolgozók a város megalapításának két évszázados évfordulóját. Két évszázad egy város történetében nem nagy idő s különösen kevésnek tűnik ez fel Nyíregyházán, ha a két évszá­zad alatt elért eredményeket ösz- szehasonlítjuk azokkal az ered­ményekkel, amelyeket a város a felszabadulás óta eltelt alig egy évtized alatt elért. Népi államunk szerető gondoskodásának jeleivel találkozunk a város minden ré­szében. Uj pályaudvar, új üze­mek, vállalatok sora — köztük a szép dohányfermentáló, magas- építési vállalat — iskolák, napkö­ziotthonok, bölcsődék, kulturális intézmények hirdetik, hogy a vá­ros előtt szép, ragyogó jövő áll. Már megmutatja új arcát az új Nyíregyháza. A pályaudvar kör­nyéke egészen megváltozott. Meg­változik a Belojannisz-tér. ah<rt szép irodaház. számos bérház épül, megkezdték a város vízveze­tékkel való ellátásának munkála­tait. Ezek az eredmények azon­ban csak akkor teljesértékűek. ha párosulnak a város vezetőinek azzal az állandó törekvésével, hogy gondoskodjanak a dolgozók­ról, törődjenek a dolgozók igé­nyeivel. kívánságaival. Ezen a té­ren még komoly hibák, fogyaté­kosságok vannak Nyíregyházán. Nem lehet szó nélkül elmenni e hibák mellett. A Szabad Nép multvasárnapi vezércikke világo­san rámutatott: „lebecsülni, má­sodrangú kérdésnek tekinteni a dolgozók mindennapos gondjait — a munkásosztálytól való elsza­kadás jele, jobboldali opportunis­ta, embertelen vonás'1. Igen fontos, lényeges kérdés a város rendezésének, szépítésének kérdése, hogy dolgozóink egyre egészségesebb, kényelmesebb kö­rülmények között lakhassanak. A városi tanács sokszor érthetetle­nül közömbös magatartást tanú­sít az ilyen kérdések iránt. Ke­vés olyan nyíregyházi dolgozó van, aki ne ismerné a város buj- tosi részének körülményeit. Ez a város legmélyebb fekvésű ré­sze. Következésképpen magasan van a talajvíz, esőzés idején va­lóságos tenger van ebben a vá­rosrészben. Ennek ellenére a vá­rosi tanács úgyszólván* semmi gondot nem fordít ezen a részen a csatornázásra, az utak, járdák karbantartására. Egyszerű leve­zetőcsatornákat kellene ásni az István-, Liliom-, Szegfű-, Ibolya-, Nefelejcs-utcában s a többi buj- tosi utcában, egyszerűen salakra lenne szükség. Most, hogy több­ször esik az eső, valóságos akro­batamutatványokat kell végezni ezen a részen, ha az ember az utcára megy, — nem beszélve ar­ról, hogy a csatornák hiányában a víz az utcáról is a lakásokba, udvarokba, kertekbe zúdul. Ha­sonló a helyzet az Öszőlő-utcá- ban. Ennek az utcának van egy része, az 53. számtól a 74. számig, ahol rendszerint pocsolya, víz áll. Amikor az Utca lakói kérték Fazekas mérnöktől, a városi ta­nács illetékesétől a csatornázást, azt a felháborító javaslatot adta, hogy éjszaka vezessék a vizet az egyik lakásra. Ugyancsak ebben az utcában, a 103. szám mellett városi közkút van. Ez a kút élet- veszélyes, berogyott a széle, faré­szei elkorhadtak, vize piszkos. Fazekas mérnök ezelőtt egy hó­nappal megnézte, s azt mondta: „Holnap küldöm a munkásokat megcsinálni.“ Azóta is küldi. A dolgozóknak nem üres fecsegés­fel£dőtlen Ígérgetésre van sonriZT2*’• anCm lelki»smeretes gondoskodásra. A városi tanács végrehajtó bizottságának alapo­•-zokmepSlAC11 hVÍZSgaInia- hogy kik azok, akik hanyag, tűrhetetlen ma^krtást tanusT seüií doigozok .logos követelé- e.rel igényéivel szemben! A vá­nakTam-eStéH 3 Városi taná«- nak támaszkodnia kellene a dol­^ozok kezdeményezéseire. A Bui- tos lakot örömmel és lelkesedés- s 1 vennenek részt olyan társa­dalmi munkában, amely meg­szüntetne a mostani lehetetlen állapotokat. Az Öszőlő-utcal rossz kút mellett lakik Hován elvtárs géplakatos. Azt mondta: ..Én ma­gam készítem el társadalmi irtun­kban a kutat, csak adjon a vá­mosi tanacs megfelelő anyagot.“ A varost tanács azonban elereszti 3 füle mellett a javaslatokat. a oiralatot. nem törődik a dolgo­zok kezdeményezéseivel. Igen elhanyagolt terület Nyír­egyházán a dolgozók színvonalas zórakoztatásának biztosítása. _ Csak néhánv kérdést vetünk fel: hosszú idő óta rendelkezésére ál­lana a városnak egy szabadtéri színpadi felszerelés, csak fel kel- onV .a'lítani a város valamelyik Darkmban, meg kellene szervezni a művészeti csoportok előadásait estenkint, vasárnaponként. — A helybeli képzőművészeti csoport tagjai több. mint két esztendeje javasolják eSV kultúrpark beren­dezését. elkészítését. Még csak választ sem kaptak a képzőmű­vészek. — Ideje lenne rendbehoz - m a sóstói gyógyfürdőt is a dol­gozók igényeinek megfelelően... Ezekért a hibákért és fogyaté­kosságért nemcsak a városi ta­nács felelős, hanem a megyei ta­nács is, amely elhanyagolta az ellenőrzést a megyeszékhelyen. _. Felelősség terheli a városi párt­bizottságot is, mert hasonlókép­pen figyelmen kívül hagyta a vá­rospolitikai, városrendezési kér­déseket. Elfeledkezett arról, hogy a dolgozók gondjaival, igényeivel törődni annyit jelent, mint erö- sitem a párt, az állam és töme­gek közötti kapcsolatot. Ennek a cikknek nem feladata mindent elmondani. Ez a cikk le­gyen egy széleskörű vita megin­dítója. Szóljanak hozzá a dolgo­zók, a vezetők. Vessék fel bátran a hibákat, fogyatékosságokat, te­gyenek javaslatokat, nyújtsanak tanácsokat. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a hibák mögött meg­keressék az ellenség tevékenysé­gét is. Nem véletlen az például, hogy a városban rendetlenség,' zavar volt a piacon, megszüntet­hető rendellenességek voltak a közellátás, kereskedelem terüle­tén. A városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője feketéző, sikkasztó, csaló gazember volt Duleba személyében. Most meg­érdemelt helyén: a börtönben van. Legyenek éberek dolgozóink! Tarják fel a hibákat s leplezzék le az ellenséget. Nyíregyháza a megye székhelye. Lakójának len­ni büszkeség. De felelősségteljes kötelességet is jelent. Olyan me­gyeszékhellyé kell tenni Nyír­egyházát, amely minden téren' példát mutat a megye községei­nek, olyan hellyé kell tenni, hogy innen áradjon a megye minden részébe a kultúra, a műveltség, a közös erőfeszítés, harcos épí­tés szelleme. Ünnepeljék Nyíregy­háza dolgozói és vezetői úgy a város megalapításának kétszáz­éves évfordulóját, hogy a szocia­lizmus építésének erős bástyájá­vá teszik ezt a várost! Miért nem adnak hzetest szabó Sándornak f

Next

/
Oldalképek
Tartalom