Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-11 / 135. szám

•» NÉPLAP 1953 JÚNIUS 11, CSttTÖKToi Látogatás a vizsgázó úttörők között A vizsga mindig nagy esemény a gyermek életében. Ugyanakkor a vizsga roiág közelebb hozza a szülő­ket a pedagógusokhoz, még inkább meglátják azok nehéz, felelősség- teljes, de szép munkáját. * Verőfényes reggelre ébredtünk a vizsgák napján. Az utcákon negyed nyolc után Sehérblúzos, vörösnyak- kendős kisfiúk: és kislányok siettek iskolájuk felé, nagy csokor virág­gal. A nyíregyházi V. szánni iskola első: osztályában szép vizsgát lát­hattunk. Az énekórái a gyermekek vezették le csaknem teljesen egye­dül Néhány játébdal eléneklése után két csoportban tapsollak rit­must, két pajtás vezetésével. Be­mutatták a szöveg és mérőritmus kitapsolását, ami még majdnem is­meretlen a szülők előtt. Egy má­sik pajtás kézj'elekről énekeltette az osztályt. Felelgetős játékdalocskát igen jó ritarasérzékkel vezetett egy másik pajtás. Az osztályvezető. ISt- vánfi Béláné elvársnö így szélt er­ről a vizsgáról: ,.A múlté már az olyan vizsga, amely a kérdéseknek gépies begyakorlását nyújtja csak. Igyekeztem itt ugyanúgy, mint a tanítási órákon, a tanulók aktivi­tásút felhasználni.'’ A V. számú iskolában Horváth Józsefné harmadik osztályában lát­tunk történelmi beszélgetési bemu­tatót: 1848-tól napjainkig. Itt ver­sekkel tették még kedvesebbé a vizsgát. Fidler Éva szépen saavälta Benjámin László : ^Mindennap győ­zelem” című versét. A VI. számú iskoláiba*! szintén szép és hangulatos vizsgák folytak. Valamennyi s-zülő büszkén tapasz­talta, hagy mennyire ismerik a ne. gyedik osztályos növendékek ha- zánk földrajzét. Minden pajtás szépen összefüggően féléit. Végb^Ő Lász-lőné sokat foglal-kozott osztá­lyával. Megszerettette hazánkat. A gyakorló iskolában mindenki ismeri az első osztályt vezető Bakai Sándort, Szeretik a szülők, gyér. mekek egyaránt. Faragó Gyula például azért sszereti a tanítóját, mert ő tanította meg olyan szépen írni, olvasni, számolni. Édesanyjá­nak szintén nagyon tetszik kisfia haladása. ,,Xem is tudom elmon­dani azt az örömöt, mikor fiam vizsgáját végig hallgattam. Balcsi elv társ fáradságot nem ismerve ta- ni tóttá ezeket a gyerekeket. Meg kell mondanom, hogy régen a har­madik osztályban nem tudlak e-ny. nyit a gyermekek, mint most az első osztály bau. Már százig szo­roznak. osztan-a.k, kivonnak. Az ol­vasásról néni is beszélve, hisz úgy olvasnak, már mint a felinőtt em­berek.” Ez csak egy szülő véleménye, de bármerre mentünk, mindenütt a legnagyobb megélégedessél és öröm­mel találkoznunk. Sok osztályban tapasztaltuk: könnyeztek a gyere­kek azért, hogy már elkövetkezett a tanév vége. Sajátjuknak, otthonuk, nak érzik már az iskolát. Ez a jel árra enged következtetni, hogy a következő iskolái évben még jobb munkát tudnäik végezni nevelőink, •Szüléink, gyermekeink. Halálraítélt hajó Német film Tarajos hullámokon ringó hajó­val merészen száguld a képzelet. Az „Anna Susanna” nevű ütött-ko- pott vitorláshajóról harmonifeaszó száll a tenger hullámai felett. Kö­telednek a hazai partok, Hamburg felé. Boldogan üdvözlik az otthonia­kat. kedveseiket. Vidáman, családi körben Költik el szabadságukat. S közben a liajóstársaság csőd szélére jutott. Az 1929-es gazda­sági válság Itt is érezteti hatását. Diemen, az egyik részvényes java­solja Brinkmann igazgatónak, hogy biztosítsa magas értékben az „Anna Susanna” legközelebbi ra­kományát és azután útban Ausz­trália felé süfflyesztesse el... így lett a szó szoros értelmében „Halálraítélt hajó” az Anna Su­sanna. A becsületes, régebbi le­génység tagjai közül csak néhá­nyat! maradnak a haján. Uj ein.be. roket, kétes elemeket is felvesz a liajóstársaság erre a pokolian ki­tervezett útra .. . A hajó rakományával künn jár a messzi tengeren, amikor az el­süllyesztéssel megbízott részeges Kleiers kapitány megrongálja a hajót, és tüzet idéz elő... Gaz­tettét Frahm, a® elsőtiszt fedi fel, Kleiers megbűmhödtk, — elpusztul az égő hajón .. . Az új legénység gyáva patkányiként, egymást ta­posva elmenekül a hajóról. Az „Anna Susanna” becsületes régi legénysége körömszakadtáig harcol a tűzzel, az egyre hatalmasabban beáramló víztömeggel a hajó meg- mentéséért. De ez nem sikerül. Végül ki« csónakon keservesen megmenekülnek . .. Ezalatt otthon a hajóstársaság bekebelezi a bizto- sítási összegét, arcátlanul „bebizo­nyítják”, hogy a hajó elsüllyedé­sét öngyulladás okozta, ezért az igazgatóságot semmi mulasztás nem terheli. De az igazságot nem lehet elte­metni... Az elpusztultnak hitt ten­gerészek visszatérnek Hamburgba. Nagy az öröm, hiszen már elslrat- ták őket hozzátartozóik... A mat­rózok érvényt próbálnak szerezni igazuknak, el akarják mondani a szerencsétlenség igaz történetét. De a Tengerészeti Hivatalnál nem ad­nak hitelt vallomásuknak. A bátor, becsületes matrózok nincsenek sgyédül. Igazságukat támogatja az egész kikötő munkássága, együtt sztrájkolnak, tudják, egyszer el­jön az ő időjük is. Már ismeri a magyar közönség a film főszereplői közül Günther Simont az „Elítélt falu” című filmből. Werner Peters nemzeti­díjas művészt az „Alattvaló” című szatirikus filmalkotásból. A filmet a nyíregyházi Béke­mozi mutatja be június 11-től jú­nius 17-ig. Sikeresen vizsgáznak Nyíregyházán az orosz nyelvtanfolyamok haügaiói Az MtíZT nyíregyházi szervezete a napokban lő- helyen tartja meg az orosz nyelvtanfolyamok záró­vizsgáit. A jó eredményeket elért hallgatókat a szervezet megjutal­mazza. Általában a vizsgák arról tanús­kodnak, hogy a hallgatók jó mun­ka; végezték. Különösen Tihanyi Vilmos, Béda Gyula, Bori Endréné tanfolyamveaetők munkája emelke­dik ki. Eddig hat helyen tartották meg a vizsgát. A vasutasok 9-én vizs- gáztak, a hallgatók nagy többsége kitűnő eredménnyé]. A vizsga ün­nepélyes volt. Ivanies Katalin hall- gató orosznyelvű üdvözlőbeszédet mondott, majd a viasgát művészi műsor követte. Májer István városi MSZT propagandista. 4 vásárosnaményi járás népe lelkesen készül a Rákóczi-ünnepségekre Szaboics-'Szatmúr megyében, amelynek földje történelmünk ha­ladó hagyományainak annyi emlé­két őrzi, a dolgozó népünk lelkesen ünnepli meg a Rákóczi szabadságharc kezdetének kétszáz- ötvenedik évfordulóját. A kuruc szabadságharc kezdetének nem egy dátuma fűződik ehhez a megyéhez és különösen a vásárosnaményi járás n-épe emlékezhet büszkén a Rákóczi szabadságharc kezdetére, hiszen Rákóczi seregeinek tiszai átkeléséig történelmi színhelye volt a félkilós kezdetének. II. Rákóczi Ferenc pátensét és az aranybetűs pl. ros lobogókat egy földönfutó pa­raszt : Esze Tamás tarpai jobbágy vette át Rákóczi kezéből. Elsőnek Tarpán bontották ki Rákóczi zász­laját 1703 május huszonegyedikén és itt hirdették ki Rákócd brémai manlfesztumát, majd Kaménytől Tlszáb'écsig elfoglalták a Tisza vo­nalát. Itt néztek far-kasszemot tíz napon át az ellenük felvonuló szatmári-ugocsai nemesi felkeléssel és a szatmári német helyőrség csa­pataival. Május utolsó napjaiban megindultak Rákóczi eld a határra, Károlyi Sándor szatmári főispán azonban utánuk nyomult seregei­vel és június 7-án Bolhánál szét- szórta a gyanútlanul táborozó ku­ruc sereget. Esze Tamás újra összegyűjtötte seregét és Rákóczi június 14-én a határmenti Klimiec- nél már találkozott a tiszaháti fel­kelőkkel. Mire kilépett a hegyek közül a síkságra, hogy átkeljen a Tiszán: a naményi táborban már az alig száz jobbágyból alakult s?reg. tízezres hadsereggé növekedett. A vásárosnaményi járásban lel­kes izgalommal készülnek a kultúr- esoportok a Rákóczi ünnepségekre. A járás székhelyén, Vúsárosna­ményban az ünnepségek előkészü­letei az ezévben 150.000 forintos költséggel átalakított, kibővített járási kultúrházban folynak, ame­lyet Esze Tamásról neveztek el. A járási kultúrház színjátszó tánc- és énekcsoportja lázas izgalommal ké­szül a jövő héten megtartandó Rákóczi ünnepségre, amelyet ked­vező idő esetén a Hosök-terén fel­állított szabadtéri színpadon, rossz idő esetén pedig a járási kultúr­ház színháztermében tartanak meg. Az ünnepségen a járás falvai mind képviseltetik magukat. A színjátszó csoport Barabás Tibor; „A kibon. tott zászlók" című történelmi jele­netének előadására készül* Tarpa község lakossága június huszonegyedikén, vasárnap egész- napos Rákóczi ünneppel emléí&e- zik vissza a nagy történelmi ese­ményekre. Délelőtt ünnepi nagy­gyűlés lesz a községi tanácsháza e!őtt. Az ünnepi beszédet Esze Ta- más9 Rákóczi híres ezredeskapi­tányának leszármazottja, a törté­nettudomány kandidátusa tartja. A kultúrműsoron résztveszmek a környékbeli kulhírcsoportok, így a többi között a beregsurányi és a tivadari DSZ-szervezet kultúrcso­poríja, a vásárosnaményi dohány- beváltó kultúrcsoportja, a tarpai általános iskola úttörőinek kultúr- csoportja. Délután sportesemények lesznek Tarpán, este pedig ismét kultúrműsor Későbbi időpontban kerül sor a beregsurányi és tiszabecsi Rákóczi ünnepségekre a vásárosnaményi járásban. Természetesen a megye , többi járásaiban is lesznek na- gyobbszabású Rákóczi ünnepségek, így Nagyfaillő, Nyírbátor és Vaja községekben. Grúzia. tudományos Eiőzponiht Terméke,ny munka folyik a>, Grúz SZSZK lÖJfl-ben létesített Tudomá­nyos Akadémiáján, amely a köz­társaság tudományos életének köz- pontja. Az akadémia 50 tudomá­nyos intézményt egyesít, melyek kö­zött 29 tudományos kutatóintézeti 5 múzeum, 9 botanikus-kert, 4 kí­sérleti állomás, csillagászati obszer­vatórium, 6 kísérleti-telep van. A Grú 7 isZSZK Tudományos Akadémiáján 9.18 tudományos dol­gozó működik, 37-en a Grúz Tudo­mányos Akadémia rendes tagjai, közülük ketten akadémikusok és öten a Szovjetunió Tudományok Akadémiájának levelező tagjai. Az elmúlt 12 év alatt a Grűz SZSZK Tudományos Akadémiájá­nak tudósai a tudomány számos te­rületén komoly sikereket értek cl. Említésre méltó eredményt ért el a fcmkutató és bányászati intézet, mely új technológiai eljárást dolgo­zóit ki a msingánacél előállítása terén és komoly munkát védett annak érdekében, hogy az eddig még jel nem használt kis fémtar. talmit mangánércet a kohászatban fel tudják használni. Grúzia tudósai baráti kapcsolat- ban állnak az azerbajdzsán én ör­mény tudósokkal. Ennek a baráti kapcsolatnak a, megnyilvánulása, hogy közösen oldják meg a problé- mákat, közös tudományos értekezle­teket hívnak össze, tapasztalatcsere folyik az intésetek között, egyes tu­dósok megismerkednek a testvéri intézetek működésével, stb. Jobbén az évben Tbilisziben össze_ hívják a második kaukázusontúli értekezletet, mely g. rágcsálók el- leni harc kérdésével foglalkozik. RITHEU: A BÉKEPIPA A csukcs nén a legelmaradottubbak bűié tartozott a. cári Oroszország területén ólö népek közt. A Nacv Októberi Szocialista Forradalom előtt az amerikai kereskedők minden módon viszaélLek tudatlanságukkal és sze­génységükkel. A nép valósággal kihalófélben volt. A ezovjethatalom talp. r a állított a a pusztulásnak indult csukásokat,, emberi életet biztosított szá­mukra. és a kulturális fejlődés útjára vezette. Ritheu. az eleő csukcs író 22 éves. a leningrádi egyetem hallgatója. IIár 1950-ben több müve jelent meg. A tehetséges fiatal író elbeszéléseiben hívén mutatja meg a népe életében végbement nagy változásokat. á~S c. ... .... —.... ... , 1- rtOiA,n f Pu Y* ‘3 pit Gemauge, a csukcs csontfaragó művész egy este barátjával, Nemil vadásszal beszélgetett munka köz­ben. Akkor hajlott először az ame­rikai indiánok ősi szokásáról. Ha különféle törzsek tagjai találkoztak és elszívták a békepipát, többé nem harcoltak egymás ellen, hanem békében, egyetértésiben éltek. — Nagyon jó szokás I — mon­dotta Gemauge. Nagyon jó. csak kár, hogy Amerikában már elfelej­tették... Gemaugenak talán eszébe sem jutott volna azóta a békepipa tör­ténete, hiszen az öreg vadász annyi regét mondott már barátjának, mini a borjúfókán a szőrszál. De egyszer Nemil arról beszélt, hogy a béke hívei konferenciára gyűlnek össze, s erre a konferenciára Usu- kotka lakossága a szomszéd kolhoz hírneves rénszarvastehyósztőjét. lvtuvgit jelölte küldöttnek. Késő este Tolt, hogy Nemil elment, de Gemauge még sokáig töprengett.— Forgolódott az ágyában, reggelig sem tudott elaludni. Gemauge elküldte hozzá a fiát, hogy megvegye az eszkimó vadász­tól a hatalmas rozmár másik agya. rát is. A fiú azonban harmadnapra üres kézzel tért vissza. A szán elé fogott kutyák rövid pihenőt kaptáik s utána Gemauge tüstént maga indult el a Itenin- ko'lhozba Kannáihoz. — Ahá! Úgy látom nagyon rá­kívántál a második ágyurra — fo­gadta őt Kannáj. Mit Skat« ké­szíteni belő!«? Gemauge nem szereiéit terveiről előre has:vélni. Még a.fiának, megu legjobb barátjának, Neműnek sem árulta el, hogy békep'páí akar fa­ragni. Kikerülte hát a feleletet és igyekezett rávenni a fóka vadászi, hogy adja oda a csodálatos roz- máragyarat. De az csak csököayiHen megta­gadta. Odavezette Gefuauget a szc- j búban, ahol az a nagyszerű agyar I a falón függött. — No. nézd, itt van. Csakhogy óz mm eladó. Ha egy másikat akarsz, tessék. Van nökem bőven. — Ugyan, mi hasznod van abból, hogy ott függ a falon? — mondotta Gsnmugs haragosan. — Hiszen jó i'-'uzt adok érte. Mondd csak meg az ál’át. Nem mandöd'? Na jó. majd megmondom én! — Nem kell! Nekem nem kell a pénzed, megmondtam: nem eladó. Emlék, érted. Az üreg Gemauge a vadász hiú­ságára akart hatni: — Értem, — mondotta. — Meg­értem, hogy egy ilyen szerencsés vadászat nagyszerű zsákmányát még egy mesteri vadász is szívesein meg­őrzi, de. /. — Nem jól értetted a szavaimat — mosolygott Kannáj. — Kg-szén másról v an szó . . . Nem vadászemlék ez. Ez az agyar a párjára emlékeztet, amelyből Sztálin elvtárs 70. születésnapjára faragtatok ajándékot. Mikor dol­goztál rajta, a népék barátságára gondoltál és te magad vétettél a barátság ellen. Az eszkimókra r.em gondoltál. Kifizetted az agyarat és azzal elintézettnek veiled a dol­got. Ha tudtam volna, mire kell neked az az agyar, azt hiszed pén­zért adtam volna,? — Igazad van, Kannáj! — gon­dolkozott el Gemauge. De hidd el, uem akartalak megbántani, ele az már olyan régen volt, nem szabad ilyen soká haragudnod rám. S hogy hibámat jóvátegyerü ... fiam, Ana- dirba utazik, megmondom, hogy vegyen égy vadászkést, amely a legjobb acélból készült. Gyönyörű ceontnyelet faragok neked hozzá. — Küszönön. Gemauge, de én erre az ajándékra nem szolgáltam rá. Nagyon jó -csontfaragó vagy. de nagyon rossz emberiginerö. y annak emberek, akiknek a jelleme kemé­nyebb még a csontnál is. Gemauge elgondolkozott. Kannáj pedig büszkén nézte a hatalmas agyarat, amely tompán fény lett a falon. — Igazad van, ha szemrehá­nyást teszel — bökte ki végre Gemauge. — Mindig csak otthon ülök a munkám mellett, kevés em­bert látok. De azért ritkán csaló­dom az emberekben. Megértem a sérelmedet, Kannáj, és erős jelle­medben sem kételkedem. Megértet, telek és éppen ezért biztos vagyok benne, hogy jó barátokként válunk el. És Gemauge elmondotta mi a célja az agyarral. Ekkor Kannáj maga vette te a falról az agyarat és maga vitte ki Gemauge kutyafogatához. — Jól teszed — mondta búcsú­zóul, •— ha békepipát faragsz, és leviszed Etuvgihez. De mondj el neki mindent úgy, amint történte Hadd mondja el a konferenciáin, hogy a Szovjetunió minden népe, a kicsinyek ugyanúgy, mint a na­gyok, a béke mellett álinak. A nagy orosz nép is, a kis csukcs meg az eszkimó nép is. így mondd el, Gemauge... és ne hálálkodj, fűzte hozzá Kannáj amikor látta, hogy az öreg csontfaragó mennyire meg­hatódik. — Ha ez az agyar tiszta ezüstből volna, akkor sem sajnál­nám odaadni ilyen szent C§1 érde­kében ... — Békepipát faragok és elkül­döm Etuvgival, határozta el az üreg csontfaragó. Olyan lesz ez a pipa, amilyet meg soha senki sem látott, olyan, hogy méltó iesz a ne­véhez. És faragok rá ... Az öreg elábráüdozott, $ mint minden igazi művész, maga előtt látta azon az éjszakán, amit a pi­pán ábrázolni szeretőit volna. Reg­gel felé már csak az nyugtalanítot­ta, lesz-e elég ideje, be tudja-e fe­jezni a faragást, míg a küdöit út­nak indul. Gemauge elment anyag után, — Kannáj, a „Látón” oszki tunkol hóz I vadásza még néhány év előtt hutai- j más rozmárt ejtett el. A rozmár agyaráról legendákat meséltek. Ge­mauge még akkor megvásárolta a szerencsés vadásztól az egyik agya­rat. óh, ez az agyar nagj szerű cúí-t szolgált ám ! Gemauge olyan képet i faragott rá, hogy most Moszkvában a Sztálin elvtár« 70. szuleatemip- ! iára küldőit ajándékok múzeumá­ban díszeleg. Most is Kanmijhoz keit fordulnia. !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom