Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-10 / 134. szám
NÉPLAP 1953 JÚNIUS 10, SZERDA f> PARTÉPÍTÉS Legyen a termelés motorja az újiehértéi gépállomás pártszervezete A választás előtti napokban az újféihértót gépállomáson fellendült a munka. A gépállomás pártszervezete elhatározta: az elmaradást a választási békeverseny során pótolják. Mert az újfehértói gépállomás a tavaszi mezőgazdasági munkákban jóidéig nem teljesítette tervét. Május elsején, amikor a tavaszi szántás határideje lejárt, a gépállomás körzetében majdnem ezer hold várta még az ekét. A pártszervezet elsősorban a politikai felvilágosító munkát erősítette még. Rendszeresen foglalkozott a népnevelőkkel, segítséget, tanácsokat adott munkájukhoz. A másik pedig, amely elősegítette a munka sikeres végzését, az volt, hogy a pártszervezet életre keltette a gépállomás pártcsoportjait. A gépállomás traktoros brigádjainak mindegyikében pártcsoportok vannak. Fontos feladat vár ezekre a pártcsoportokra. A pártcsoport- nák kell lennie annak a motornak, amely a brigádot előre visz!, amely serkenti a kommunistákat és a pártonkívülteket egyaránt a magasabb teljesítmények elérésére, a terv minden körülmények közötti teljesítésére, Ezt a feladatot a választás előtti napokban az,:,újfe. bértói gépállomás púrtcsoportjai — ha kisebb nagyobb hibával is — de megoldották. A legnagyobb érdemük az volt, hogy ápolták, élesztették a verseny tűsét, napról- napra fokozták lendületét. A verseny serkentésére a pártszervezet ötnaponklnt röplapot adott ki. amelyben megdicsérték a jó teljesítményt elérőket és bírálták az elmaradókat. Különösen sokat foglalkoztak a párttagokkal. Ennek eredménye az volt, hogy a kommunisták, kevés kivétellel, példamutató módon megállták helyüket. A gépállomás pedig 130 százalékra teljesítette tavaszi tervét. Az újfehértói gépállomás pártszervezete azonban a választás után visszaesett régebbi hibájába: nem foglalkozik megfelelően a feladatokkal, nem serkenti a kommunistákat, nem motorja a gépállomásnak. Komoly hiba ran a párttagok nevelése terén. Míg a választás előtt foglalkoztak a kommunisták nevelésével, ez a választás után megszűnt. Hogy csak időszakos fellendülés volt a kommunistákkal való helyes foglalkozás. azt bizonyítja a legutóbb megtartott taggyűlés la. Itt a felszólalók legtöbbje élesen bírálta a pártszervezet vezetőségét ezért. A pártszervezetnek három olyan tag- jelöltje van, akik már egy évnél hosszabb ideje tagjelöltek. Szűcs János elvíárs elmondotta: azért, hogy Sztányi, Pogácsás és Szilágyi elvtársak egy évnél hosszabb ideje tagjelöltek, elsősorban a pártszervezet felelős. Hibásak a párt tagjai, de legfőképpen a pártszervezet vezetősége, mert nem foglalkozott megfelelően ezekkel az elvtársakkal. Erről beszélt Pápp István és Marján Pál elvtárs IS. A -választás után a párt- csoportok felbomlottak, nincs egyetlen páríblzalmi sem. A brigádok, melyek idáig kint voltak a földeken, bementek a gépállomásra javítani. Azonban a brigádszerveret megmaradt, a gépjavítást így végzik — tehát egyáltalán nem indokolt az, hogy a pártcsoportok munkája odabent nem lehetséges és nem szükséges. A pártcsoportok munkájának hiányából folyik, hogy Idáig még csak három erőgépet javítottak ki. És vannak olyanok a javításnál, mint Nemes Árpád, aki azt mondja: „mit számít a határidő!” A pártcsoportra, a párt. bizalmiakra, s nem utolsó sorban a népnevelőkre (a népnevelőm útik a is megszűnt a gépállomáson, a választás óta például még össze sem ültek, hogy mégbószéljék a választási agitáció tapasztalatait) várna az a feladat, hogy megmagyarázzák a traktoristáknak: a kitűzött határidők reálisak, ennyi idő alatt jól ki lehet javítani a gépeket. Persze, ehhez az kell, hogy megfelelően kihasználják a munkaidő minden percét. Nem úgy, mint például szerdán, amikor a mühe’yben már féltiaen. kettőkor csomóban álldogáltak á szerelópadok mellett a traktorosok, az ebédidőt várva. Meg kellene magyarázni a pártszervezetnek: milyen fontos az időben, jól kijavított gép, hisz igen rövid idő múlva hatalmas munka kezdődik meg: a termés betakarítása. A gépállomásoknak a tavasai munka befejezésével nemcsak a betakarításra kelt készülődniük, hanem más nagy feladatokat kell emellett megoldaniuk: a növényápolást. E munka még szokatlan a gépállomások rzámára. éppen ezért a pártszervezetnek itt fokozott mértékben kell segíteni. Az újfehértói gépállomás pártszervezete ezt a területet teljesen elhanyagolta. Ez meglátszik már a szerződéskötéseken A gépállomás csak egyetlen termelőszövetkezettel, az újfehértói Vörös Csillaggal kötött szerződést növényápolásra, 580 holdra. A többi térmelőszövet- kezet a felvilágosító munka hijján nem kötött szerződést, hivatkozva arra. hogy van elegendő munkaerejük. Ez legtöbbször csak kibúvó volt, az igazi ók a gépi munkától való idegenkedés volt. Példa erre az újfehértói II. Pártkongresszus teriuelőcsoport esete. Amikor a tszcs, tagjai megláttak a gépi kapálást és tapasztalták, hogy semilyen kárt nem tesz a növényben, hanem nagyon háladós, kifogástalan a munka, mindjárt kérték maguk a gépállomást: bocsásson rendelkezésükre gépi kapát. A pártszervezetnek meg kellett volna néznie a mezőgazdászok, a trakto. rosok munkáját és segíteni őket abban, hogy jól érveljenek a gépi munka mellett. El kellett volna mondani a termelőszövetkezetekben azt, hogy a gépi kapálás nemcsak kifogástalan, nemcsak hatalmas fizikai munkától szabadítja meg a szövetkezet tagjait, hanem sokkal olcsóbb is, mintha kézzel végeznék él a növényápolást. A gépállomás dolgozói mintegy két héttel ezélőtt megtartott üzemi értekezletükön váltatták, hogy a növényápolást határidőre, június 20-ra befejezik, nem a szerződött 580, hanem nyolcszáz holdon. A növényápolást végző traktoristák vállalták: magasan túlteljesítik a tervet. Ezzel szemben az történt, hogy az üzemi értekezlet óta egyetlen hold kapálását sem végezték el és a szerződött területből mindössze harminc hold van megba- pálvn. Lebecsülik ennek a munkának a jelentőségét. Ez megmutatkozik egyrészt abban, hogy a gépállomáson növényápolásra osu- pát két erőgépet állítottak be, mivel csak énnyl kultivátor van. Arra nem gondoltak — csak az ütóli- b! napokban, amikor a munka nagy elmaradását látták —, hogy kapcsolt gépeket használjanak, vagyis ekekapát akasszanak ös&ze a traktor után. Másrészt ezt a lebecsülést mutatja az, hogy a pártszervezet taggyűlésén csak úgy esett SZÓ a növényápolásról, hogy megbírálták Miklósi elvtársat, a párt- szervezet titkárát, amiért beszámolójában nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. így nyilvánvaló, hogy nem haladhat a növényápolás, hisz a pártszervezet mellékes feladat, nak tekinti, nem foglalkozik véle és a pártszervezet titkára azt tartja : minek beszéljen erről, hisz volt szó a növényápolásról az üzemi ér- tekezleten, így lehetséges, hogy a növényápolást végző traktoristák, Makhándi József, Makhándi Ferenc, akik a tavaszt tervüket kétszáz százalékon felül teljesítették, most nem haladnak a munkával. Az újféhértői gépállomás párt. szervezetének a választás előtti napok lendületével kell dolgoznia — sőt azt is szárnyalja túl! — mert csak így tudja mozgósítani a gépállomás dolgozóit, hogy azok a növényápolásban és az elkövetkezendő nagy nyárt munkákban sikerrel megállják helyüket. Éleujáró propagandista: Báthori István, Fasmegyer Rövid idő múlva elérkezünk ahhoz a naphoz, amikor bizonyságot teszünk arról, hogyan tanultunk az elmúlt oktatási évbén, s miképp kamatoztattuk ezt a tudást, .Én a vasmegyeri másodéves politikai Iskolát vezetem, amelynek hallgatói. nagy lelkesedéssel készülnek a vizsgákra. A legutóbbi foglalkozásunkon minden hallgató megjelent, hogy réíítvegyenek az eddig tanultak ismétlésében. A féltett kérdések megválaszolására tízen is jelentkeznek, látszik, nagyrészük jól kihasználta azt a lehetőséget, amelyet pártunk nyújtott a tanuláshoz. A párttitkár elv-társ, aki részt- vett a foglalkozáson, csodálkozva látta, mennyit fejlődlek a hallgatók, ilyen világosan, érthetően fejtik ki a feltett kérdéseket, A foglalkozás befejeztével a vizsgákról beszélgettünk. Elhatároztuk, hogy éppen úgy, mint az elmúlt esztendőben, ebben az évben Is ünnepélyessé teszük azt a napot, amikor a politikai iskola Hallgatói az eddig tanultakról fognak beszámolni. A hallgatók elmondották: legjobban ünnepélyessé tenni ügy lehet, ha kihatesáálva a még hátralévő időt, jól felkészülve jönnek a vizsgákra. A hallgatók vállalták, hogy a politikai iskola helyiségét virággal, zászlókkal szélien feldíszítik, A vizsgákra vendégeket hívunk az élenjáró dolgozó parasztok köréből, s az úttörők rövid szín. darabot fognak előadni. Mindannyian lelkiismeretesen készülünk erre a napra, hogy megmutassuk : eleget tettünk párhnég- bizatásunknak és jól használtuk fel az elmúlt évet. Megjelent az „Anya^* és Adatszolgáltatás“ áj szánta Megjelent az „Anyag- és Adatszolgáltatás” legújabb száma, melynek tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: Orlov: Az egységes, mindem átfogó világpiac szétesése és a demokratikus világpiac kialakulása. .1. Korobov: Az ötödik sztálini ötéves terv — új, hatalmas lépés a kommunizmushoz vezető úton. A. Nyikoitöv: A Szovjetunió külpolitikája — a béke és a nemzetközi együttműködés politikája. A. Jcyorov; \ művészet sajátosságai és helye a társadalmi életben. E cikkek mellett még több más időszerű problémával foglalkozó cikket közöl az MDF Központi Vezetősége Ágit.-Prop. Osztálya kiadásában megjelenő folyóirat legújabb száma. . U. Rákóczi Ferenc és L Péter orosz cár A Habsburg abszolutizmus által nyomorgatótt, mindenéből kifosztott magyar nép a XVIII. század első éveiben fegyvert ragadott, hogy megszabaduljon a nyakára ült német katonaságtól és hivatalnokoktól. A felkelő jobbágyok a börtönéből megszökött Rákóczi Fe- rencre gondoltak vezetőként, aki ekkor Lengyelországban tartózkodott. Rákóczi engedett a jobbágyok kérésének, vállalta a fekelés vezetését. Tudta azonban, hogy nehéz harcokat kell majd vívnia a császári csapatokkal és prtrthíveikkel. és így külföldi artyagi és diplomácia segítség után is nézstt. Mint maga írja: Bercsényivel való „mindén tanácskozásunk oda irányult, hogy hazánk hasznára fordítsuk az Európát fenyegető nagy háború körülményéit”. Szinte magától adódott a Habsburgokkal harcban álló XIV. Lajos francia királlyal való szövetkezés. A francia királynak természetesen kapóra jött a magyar szabadságharc, mert jelentékeny osztrák erőket kötött le. így tehát éveken át hitegette Rákóczit a szövetség megkötésével, de semmi sem lett belőle, mert — mint az élesszemű Vetési László. Rákóczi követe írta a fejedelemnek — büszke francia király nem óhajtott formális szövetségre lépni más uralkodó „fellázadt” alattvalójával. Ugyancsak sikertelenek maradtak, Rákóczi minden erőfeszítése ellenére, a többi európai uralkodóval való tárgyalások is. Gyökeres változást hozott Rákóczinak I. Péterrel kötött szövetsége, amely 1707 nyárutóján egyszerre megszüntette at szabadságharc elszigeteltségét és reményt adott sikeres befejezésére. I. Péter orosz cár a legnagyobb Orosz uralkodók egyike volt. Hosz- Szú évekén keresztül változó sikerrel harcolt a hódító svédek ellen. 1707 elején újabb orosz-svéd ősz. szeüíküzés fenyegetett. Péter igyekezett felszámolni Oroszország nemzetközi elszigeteltségét. Ilyen körülmények között merült fel Péterben a Rákóczival való szövetkezés gondolata, ami számára a francia blokkhoz való csatlakozást és a magyar szabadságharc által képviselt haladó erőkkel való szövetkezést jelentette. A szövetség mind az oroszok, mind a magyarok számára a nemzetközi elszigeteltségből való kiemelkedést jelentette és kedvező körülmények között a magyar szabadságharc sikeres befejezését biztosította volna. 1707 májusában érkezett Rákóczihoz Korbé Dávid, I. Péter brassói születésű követe, aki felajánlotta Rákóczinak a lengyel koronát és az orosz szövetséget. Sűrű követjárás kezdődött a Lengyelországban tartózkodó cár és Rákóczi között. 1707 augusztus végén fényes magyar követség indult Varsóba és ott rövid befejező tárgyalások után, szeptember 4-én megkötötték Péterrel a varsói szerződést. A szerződésben Péter elismerte Rákóczit a magyarországi rendelt vezérlő fejedelmének, valamint erdélyi fejedelemnek és ez a kölcsönös követküldéssel nyíltan is kifejezésre juttatta. Péter tehát elismerte Magyarország és elsősorban Erdély független és szuverén államiságát, amit a franciák sohasem tettek meg. A szerződés többi pontja Rákóczit lengyel királyságára vonatkozik. Arra az esetre azonban, ha a svédek Magyarországra támadnának. Péter fegyveres és pénzbeli segítséget Ígért a magyar rendeknek. Ezenkívül Péter Rákóczi lengyel királyságától függetlenül kötelezte magát, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel kényszeríteni fogja a német császárt Magyarország és Erdély szabadságának visszaadására. Rákóczi viszont a francia király közvetítését igyekszik majd megszervezni az orosz-svéd békekötés létrehozása érdekében. Sajnos. a szerződést a gyorsan változó történelmi körülmények következtében nem lehetett teljes egészében végrehajtani. A svédek közvetlenül az aláírás után megindultak az oroszok ellen. Döntő csatára 1709 nyarán került sor, amikor Péter a poltavai csatában tönkreverte XII. Károlyt és ezzel végetvetett a svéd nagyhatalomnak. A svédek által elűzött II. Ágost visszatért a lengyel trónra és így Rákóczi lengyel királyságának problémája magátol megoldódott. Péter ennek ellenére igyekezett a magyar-orosz szerződés még érvényben lévő pontjait teljesíteni. A bécsi orosz követ hónapokon keresztül munkálkodott a Bées és Rákóczi közötti tisztességes békekötés érdekében. A bécsi udvar azonban nem fogadta el Rákóczi feltételeit és Péter közvetítését, teljes behódolást követelt. Ekkor írja Bercsényi Rákóczinak: „ .. . semmi reménységünk másban senkiben nem lehet az cáron kívül...” Valóban ez volt a helyzet, Péter hajlandónak mutatkozott, hogy a varsói szerződésen túl- menőleg fegyverrel kényszerítse az osztrákokat a békekötésre. Ennek csupán egy feltétele volt, Rákóczinak szövetséget kéllett volna összehoznia Péter és XIV. Lajos francia király között. A franciák el is fogadták Rákóczi közvetítését, s a párizsi magyar követ Moszkvába sietett, hogy személyesen közölje a franciák döntését Péter cárral. 1710 második felében úgy látszott, hogy döntő fordulat áll be a magyar szabadságharcban. Bercsényi az oroszokhoz utazott s rövidesen a fejedelem is követte, hogy személyesen irányítsa a tárgyalásosát. Ezek oly kedvezően haladtak, hogy megbízottját, Károlyi Sándort az osztrákokkal való béketárgy ai ások azonnali megszakítására utasította, mert mint írja: „az muszka által is véghezviihetjök az békességet”, de természetesen kedvezőbb feltételek mellett, 1711 februárjában Lengyelországból így ír Károlyinak: „Aratásra többed magammal jövök vissza, mintsem megyek, s elébb is esak legyen mit adni a vendégeknek”. Rákóczi Itt az orosz segélycsapatokra gondolt. Az orosz fegyveres segítségre azonban nem került sor, A Török, országba menekült svéd király és az angol kormány egyre aktívabb oroszellenes politikát folytatott Konstantinápolyban. A törökök angol bíztatásra hadat üzentek Oroszországnak s így a balti és török fronton harcoló orosz seregek nem avatkozhattak be a magyar szabadságharcba. Péter vereséget szenvedett a török háborúban és a magyar seabadságharc elbukott a túlerőivel vívott küzdelemben. A két kiváló fejedelem már a háborús Időkben is Igyekezett szorosabb együttműködést teremteni a két ország között. Rákóczi többek között szőlőmunkásokat küldött Péternek, hogy segítsenek a szőlő- művelést meghonosítani Oroszországban. Megszervezték a posta- szolgálatot, lépéseket tettek a magyar borexport fejlesztésére, stb. Oroszország volt az első és egyetlen állam, amely a szabadságért küzdő Magyarország önálló állami életre való jogát elismerte és harcában komolyan és önzetlenül segítetté. Emlékeznünk kell erre napjainkban, amikor természetesen egészen más történelmi körülmények között, a szocialista Szovjetunió népei a fasiszták által tönkretett magyar nép segítségére sietett és állandóan segíti a független szocialista Magyarország felépítésébe^.
