Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-07 / 132. szám
i 1953 JÚNIUS 7, VASARNAP Számos pedagógust tüntettek ki, jutalmaztak meg megyénkben /\í életet Jól ismeri. Hány tágas ablakot nyitott Most is fényesek szemei. Negyvennégy évig tanított. Csodálatos, nagy-nagy dolog. Évente harminc... $ lepereg negyvennégy év így — számolok — czerharomszázhúsz gyerek! Szűkösen mérve is milyen nagy felelősség! Mennyi gond! Fcl-fellobog szemeiben, mikor er.v furcsa szót kimond. Bokros tapasztalatait ha hallod, nem felejted el. HanRhordozása is tanít. S mosolygása is nevel. Gyerekesebb kisé. vígabb másoknál. Szava nyugtató. Kereste — mondla a minap csv vállalat-isajsatö. — Köszönöm, hogy megtanított rajzolni, körzők és szögek szavára nyílt rne.2: a titok — mindent önnek köszönhetek! Negyven vállalatvezetőt iurl tanítványai közül. Miiven gyönyörű ciús mezők! Milyen magas tetőkön ül! Szürke szemén könnycscpn rezeg, Szája sarkán öröm ragyog — Szén-e az élet. emberek? Van-c boldogság, magyarok? Egy kitüntetett pedagógus írja: Senki no legyen tanítói hivatalnok Több fiatal kartársam aziránt érdeklődött, hogy minek köszönhetem ezt a kitüntetést? Azt válaszoltam az én fiatal kollégáimnak: Szeressük a gyermeket szem é 1 yvá lo g at ás nélkül, tiszta szív- bő!, igazán, mintha édesanyjuk, édesapjuk volnánk. Osztályunkban ne fizetett tanítói hivatalnokok, de édesanyák, édesapák legyünk a gyermek szülei helyett. Tanterem-műhelyünket tölt- sük meg otthoni, családi levegővel is, hogy minden gyermek úgy érezze magát, mint az édesanyja ö'ében. Ez a titka a tanítói sikernek. Ne- csak hirdessük ezt, de cselekedjünk aszerint is, hogy .,a legfőbb értek az ember**. Ez az én hi- tem. A tanítási módszerek tekintetében ma jobb a helyzet, mint valamikor. A szovjet pedagógia módszereinek ismeretével tágult látókörünk. Az iskolázás, a közszellem, a tanítói munka megbecsülése rohamos fejlődésben van. Mindez javítja munkánkat, amellyel népünk kulturális fejlődését szolgáljuk. KEMÉNY PÉTERNÉ, gyakorlóiskolai nevelő. Egy úttörő írja : Solui nem felejtem el nurelfíim szereteiét Otthon sokszor elbeszélgetünk a nevelők munkájáról. Én még csak nyolcadik osztályos tanu’ó vagyok, de már tudom értéke'ni munkájukat. — Visszaemlékezem arra a napra, amikor először mentem iskolába. Hogy izgultam?! De aztán megnyugodtam. M'kor a tanítónéni beszelt hozzám, jóság csengett ki minden szavából. Beü’tc- tett a padba, aztán tanított az írásra, megtanultam az á-t leírni, majd a többi betűket. Sokszor voltam hanyag, de ő mindig jó vo’t hozzám. Megkaptam az alapot, és felsőbb osztásba kerültem. Most eljutottam oda, ho»ry pályát vá- laszthatok és megvalósíthatom régi álmomat: orvos lehetek. E~z?l a pár sorral azt szeretném elérni, hogy minden fc’nőtt egy percre gordoljón nevelőire, akiknek köszönheti, hogy edd\g felnőtt, tanulhatott. Én is megfogadom a Pedagógus Nap alkalmából, úgy hálálom meg jcs'gu kát, hogy továbbra is jól fogok tanulni. PÁLFI ISTVÁN, a III. számú iskola tanulója EGY TANÍTÓ EMLÉKEIBŐL Voltam én Kótajban is felekezeti tanító. Kótajt ügy szokták emlegetni, hogy „olt még a pap is tolvaj vuit, útikor az a nagy menti zás folyt”. Akkor voltam Kótajban, mikor Hitler már Csehszlovákiát is meghámozta és H irthy is táltosra ült... A kótaji pap liit- lerizmusról és bolsevlzm usról prédikál gátolt rendszerint- azzal fejezvén be, hogy jaj a verebeknek, mikor a sajsök ösaorág- naik. Mielőtt Kótajt ott hagytam volna, nem restelltem utódomnak, akit még nem ismerhettem, a következő útmutatást beírni a haladási napló utolsó oldalára: Kedves Kartársain! Nem tudom ki vagy, aki a kótaji kánrortanítói állást betöltőd utánam, de Uö.eles- ségemnek tartom figyelmedet felhívni a következőkre: 1. A mi hivatásunk magasztos. A nyers anyagból embert teremte. i.1 ‘ii,k, ha szabad volna. Mindenesetre ügy Igyekszünk, ahogyan azt ■i körülmények engedik. Tudd rueg. a kótaji kenyér nagyon sovány és keserű. Ha gyenge alkatú vagy, esetleg sírásra hajlamos, akkor legalább sóra nem kell kiadnod. Én igyekeztem kemény lenni, azért sokszor torkomon akadt a falat. 2. A gyerekeit jók, csak nagyon rongyosak és éhesek. Különös gondodba ajánlom két negyedikes Indítványomat. Dudás Jancsit és Gyurkát. Az apjuk béres az uralgnál. Iskola helyeit a kanális partján szoktak megbújni a nád között. Fel kell keresned őket. vezesd az iskolába ezt a kőt vadócot, nehogy elkallódjanak. Én is így csináltam. 3. Kis réted lesz a kántori teendőkért, a papéval szomszédos. Időjében kasza Itass, különben hűlt helyét leled, illetve ott találod a pap szénaikazló'ban, de már akkor nehéz szétszedni. 4. Ne ütközz meg semmin, azon sem, ha férfit temettek, a?. 0 forint. ha asszonyt, az csak ö forint, mivel az asszony csak asszony. Ez a törvény Kótajon. Úgyszintén hús- vétkor minden kosár után neked egy tojás jár, a papnak öt. így van ez rendjén, mert neki nagyobb a hasa. 5. És végül: vigyázz a szemed világára, jó előre’ szerezz magadnak szemüveget, mert én ebben az ablaktalan iskolában vakultam meg. * Egyszer mire vetemedtem? Érpatak szomszédságában. Zsinde’yestanyán tanítottam. amikor a megyei újságnak levelet írtam. Igaz volt abban minden szó. No, hiszen éppen ez kellett csak. Úgy kezdtem, hogy: .-íme egy marók a Szaharából”. Leírtam, milyen Is az én iskolám ? Középen trágya telep, az oldalában gyerekek vakaróz- aak. mert valamennyi borba jós. Kilátszanak az oldalbordáik. Az a repedezett épület ’vasrácsos ablakokkal, a tetőzetén katlan-kóréval — ez az Iskola. Akkora gödrök a padión, hogy' őgy-egy gyerek belefér, majd Ismét cipónyi dudorodá- sok. Nincsen abban semmi szörnyűség, ezek szemléltető eszközöknek is bevágnak, hazánk domborzati viszonyait ábrázolják. Éjjel párosával sétálgatnak a j>atkányok a teremben, s ha ott már Űrijük, beljebb jönnek a szobába, Ix'nnün- ket csiklandoznak. A falon vízesések láthatók. A gyerekkocsit !de- tcljuk, itt ázik. odatoljuk ott ázik, — A cikk megjelent, én meg hamarosan Sasos-behívót kaptam. Ma Zsindely esen szép. kéttanerős Iskola van. * Völgyes-lanya, a nádi verébtől elhódított kis tirpák település. A zsombékot meggyujtjak. az egész télen óg s a helyén mesébe illő fe- jeskáposzíá.k kerekednek. Ott vészelem át a háborús Csz'end7.;et. Aztán a köáton egyre sűrűbben jöttek az ekhós-szekerek, tele menekülőkkel. A tanyák népe velem együtt bujkált, nem volt maradásunk a visszafelé hömpölygő fasiszta hordák elöl, ínég az iskolát is majdnem szétszedtek. Végre egy reggelen szovjet harcosok léptek a szobámba. Vidáman távolították el az ablakról a fekete takaróitat. Szótlanul öleltük meg egymást. Aztán gyorsan peregtek az évok. 1918 tavaszán éppen vendéget kísértem ki az iskolából a kővesát- ra. Megálltunk egy kicsit poli.Ízűink Azon közben egy ifjú közeledett kerékpárom Dombrád felől. Uj kerékpárja szépen csillogott. Amint mellénk ért. ránktapadt a tekrn- eb\ majd felragyogott az arca. — Tanító bácsi! — kiáltott felém, hirtelen lefékezett, megragadta a kezem, s ügy nézett rám, mint gyermek az édesapjára. Szép szál barnaareú gyerek, kis- fokéin ba- juszkája is serkedt már. — Ejnye, no, hát ki vagy? Az is kiderült. A kótaji tanítványom. Aki az öccsével ott bujkált a nádasban, ö bizony Dudás János. Elmondta, hogy jó állásban van, nős, gyerek is van már, s boldog az egész család. Az apjának nyolc hold földje. Tehenük, lovuk van. Sokáig nézíein Dudás .János után. Egykori tanítványaim mind ilyen boldog emberek leitek. így akartam, ezért éltem. 1043 március 1-én beléptem a pártba. Dolgoztam és inuinkára lelkesítettem az embereiket. Úgy változóit a fanya-világ képe, mintha a világtörténelem legjobb mérnökei sietették volna itt az élet haladását. Az emberek segítségemre siettek; helyreállítottuk az iskolát, úttörő- csapatod alakítottunk. Akkoriban minden vágyam, harci célom az volt, államosítani az iskolát. Ji>-18 június 17-én kicsordultak örömkönnyeim a budapesti Sportcsarnokban a döntő győzelem ünneplésén. Szegény, öreg édesapám, de szeretett volna állami tanító lenni 1 Azóla a gógénji iskola igazgatója vagyok. A párt segíti harcomat, hogy az Iskolát a szocialista munka alkotóműhelyévé lehessem. Kis falumból egy sereg parasztgyerek tanul középiskolákban, s készül hivatására. Azelőtt a pap volt a falu első embere — hol van már az az idő. öreg fejjel állandóan tanulok, nem fárasztanak a különféle tanfolyamok. értek ez! e'ek — most foglalom rendszerbe azt a sok-sok tapasztalatot, amelyet az évtizedek során szereztem. öt szép gyermekem van. Legnagyobb il: leányom gimnázií'a. Alig kerül pénzembe az Iskoláz atása. Más sors az övé —- övé a jövő. fen tovább harcolok, s hajtóerőm a boldog tudat, hogy gyermekeimnek nem kell olyan nehéz, küzdelmes sorsot élniük, mint amilyet én éltem. JUliqri Aladár. ált. lök. Igazgató, G'gény. Nyíregyházán tegnap este fél hatkor a SzOT. székházban tartották meg a pedagógusnapi ünnepséget. Tizenkilenc pedagógus kapott megyénkből kitüntetést. — Három pedagógus „kiváló tanító“ címet kapott: Darvas Lászlóné, Fazekas CyuUiné és Kemény Petemé. Tizenhat pedagógusunk „A közoktatás kiváló dolgozója” címet kapta meg. Ezek 800—1.200 forint pénzjutalmat kaptak. Megyénkben 350 pedagógust jutalmaznak meg ezenkívül 500—800 forintig terjedd összegben. A pedagógusnapokat közsé. beinkben ma tartják és az ajándékokat a községi tanácselnökök adják át. Mindenütt nagy le'kese- déssel és szeretettel készültek a szülők, növendékek a Pedagógusnál) méltó megünneülésére, ezzel is kifejezve, mennyire rnegbscsü- l’k nevelőinket. Átáűtóh a hözohíaíás legjobb űolgozúmk ú „kiváló fanár1 és „kiváló fonttá’ Hiiuittcféschef A II. Országos Pedagógus Nap alkalmából szombaton d élben adta út a parlament épületében a szocialista nevelés és oktatás terén legkiválóbb munkát kifejtett álta- Iá nos- ts középiskolai nevelőknek a kiváló tanár” és ,kiváló lamító” k Útin tevéseket Dobi István elvtárs. az Elnöki Tanács elnöke. Az ünnepségen megjelent Révai József elvtárs népművelési minlsa- tér, líónai Sándor elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Szabó Piroska, az Elnöki Tanács titkára, Jóbo-ru Magda, a közoktatásügyi miniszter első helyet tose. Kovács József k üzok-hlt á síi gy i mini sztor bel ye: tes, Cse.erkt Lajos, a SZOT titkára és többen a« oktatás, az irodalom Kosguth-díjjal kitüntetett dolgozói közül. Darvas József közoktatásügyi minisz'er megnyitó szavai után Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédet. Dobi István elvtárs beszédében, méltatta pedagógusa luk munkáját, azokat az eredményeiket, amelyeket az erkölcsi-politikai nevelés terén el'Srtek. Kiemelte, hogy az elért eredmények nyomán az elmúlt évben Is tovább fokozódott pártunk, államunk megbecsülése, gondoskodása pedagógusainkról. El- mondóit a: a kitüntetett pedagógusoknak a közoktatás ólharcosainak kell leimül ök. Dobi István elv társ nagy tapssal fogadott beszéde után átiiyujtóttá a kitüntetetteknek népi demokrá- ciánk elismerő oklevelét, jelvényét, továbbá három-háromezer forint pénzjutalmat. A megyei irodalmi pályázatról Megyénk iroda'mi életének a felszabadulás óta talán legfontosabb eseménye volt a tavaszi irodalmi pá’yázat. Ezt a pályázatot „Tollal is a békéért harcolunk“ címmel a mtgyei tanács népművelési osztálya és a Megyei Bc- kebizottság közösen hirdette az írószövetség megyei csoportjá- val. Az volt a kitűzött cél, hogy a megye területén élő írók és költő!: je’entkezzenek, megismerhessék őket, hegy munkájukat a továbbiakban segíthessék. Az elmúlt években szórványosan kiírt pályázatokkal szemben ez alkalommal néni kötötték meg a műfajt, a témát, így mindenki be- küldhette régebbi vagy most késsült írásait, melyek rz erszág- tpításscl, a békeharccal, a fel- szabadul dolgozó ember életével foglalkoztak. Az egyetlen megkötés az vo’t, hogy nyomtatásban már megjelent művel nem lehet pályáziv. Az eredmény minden várako* zást felülmúlt, mert valóbsn nagyon sok olyan pályázó kü’dte be írásait, akiket eddig még névről sem tartott számon az írószövetség megyei csoportja. Harm.ne- egy pályázó összesen 110 művet küldött be. A művek megosz'ása: 72 vers, 2 színmű, 1 jelenet, 7 elbeszélés, 10 rigmus, 1 kisregény, 9 csasztuska, 3 elbeszélő költemény és 5 egyéb műfajú pályázat. A gazdag anyag igen változatos tematikájú: a művek zöme megvé tózott, új életünk feletti örömének ad kifejezést, többen írnak arról a megdöbbenésről és gyászró’, mely Sztálin elvtárs halálának hírét követte, az ellenség gyűlöletének kifejezése is többször jelentkezik mind a kukkokká’, mind a klerikális reakció képviselőivel szemben, ritkábban ugyan, de találkozunk a dolgozók életének egyéni kérdéseit boncolgató írásokkal is. A kilenctagú bírálób'zottságnak így valóban nagyon komoly munkát adott a szépszámú anyag átnézése, meg- bírálása és részletes megvitatása. Az eredményt május 30 án hirdették ki és ekkor osztották ki a pá yadíjakat is, mint ahogy erről a Néplap vasárnapi száma be is számol!. A beküldött és különösen a jutalmazott művek legfőbb erőssége az az o'thatatlan szeretet és ragaszkodás, mélyet fc'szabzdu’t életünk, országépítésí eredményeink, a párt és a Szovjetunió iránt éreznek íróik. így a művek eszmei mondanivalója legtöbb esetbei egészen világos és tisztázott, Formai kifejezésüknél akadnak már nagyobb nehézségek. — Azck a hibák, melyeket Révai elvtárs a pártkongresszuson el- mondott és azóta is gyakran kerülnek szóba irodalmi folyó'rata- ink hasábjain, nagyrészt itt is megtaálhatók. Ezek: a mondani- va'ó lapos megfogalmazása, a sematizmus, a tipizálás hiánya stb. A legjobbnak talált művek azonban arról tesznek tanúságot, hogy vannak megyénkben többen is o’yanok, akik régebbi hibáikat, nehézségeiket szívós tanulás, sok olvasás segítségével leküzdötték és komoly fcj’ődésen átmenve, ma már igen pontos, reális rajzokat tudtak adni, gazdag egyéni jellemzés mellett tipikus alakokat tudtak mozgatni s ami a legfontosabb: nemcsak az ellenséget tudták gyűlöletesen ábrázolni, hanem a követésre méltó, haladó szereplők bemutatása is sokoldalúan sikerült. Nagyon fontos az, hagy ezek a szerzők: Fodor Erzsébet, Tornai Alajos, Kotricz János és a többiek valamennyien fiatalok, tehát a mostani eredmények semmiesetre sem lehetnek számukra végállomások, hanem további fejlődésüknek csak kezdeti szakaszai. A változatos tematikában a rigmus, és csasztus- kaszerzők közül különösen kiemelkedik a nyíregyházi igazságügyi dolgozók kultúrcsoportjának csasztuska-sorozata, melyben a város és a megye időszerű kérdéseit felvetve, jó formai érzékkel, élesen, kritizálják is a tapasztalt fogyatékosságokat. A Néplap és a rádió helyi stúdiója sorra veszi a beérkezett műveket és bemutatja a megye közönségének a pályadíjas írásokat. Ezzel is azt kívánjuk elérni, hogy mind többen küldjék be írásaikat hegy a legjobbakat kiválasztva közölhessük, a többiek szerzői'- c:d'g -segíthessük fejlődésükbe»'. MARGóCSY JÖZS~~ Kóuya Lajos : A TANÍTÓ
