Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

1953 JÚNIUS 23, VASÁRNAP NÉPLAP 3 A Németek Szövetsége elvi jelentőségű nyilatkozatot tett a német kérdés békés megoldásának előmozdítására A Világifjasőgí es Diäh &ehetalälhozO rendezvényeinél* programmja A Németek Szövetsége a nyu­gatnémetországi Düsseldorfban elvi jelentőségű nyilatkozatot tett a német kérdés békés megoldásá­ról. A nyilatkozat a többi között a következőket hangsúlyozza: „A nagyhatalmak megegyezésé­nek kilátásai még sohasem voltak olyan kedvezőek és ennek folytán a Németország újraegyesítésével kapcsolatos remények még soha­sem voltak olyan reálisak, mint ezekben a napokban. Adenauer az egyetlen nyugateurópai kor­mányelnök, aki makacsul igyek­szik elgáncsolni a nagyhatalmak tárgyalásait. Csak a nagyhatal­mak megegyezése szabadíthat meg bennünket a háborús veszély lidércnyomásától és biztosíthatja Németország egységét, szabadsá­gát és teljes függetlenségét. Ez az európai népek biztonsági kö­veteléseit is kielégítené és meg­becsült helyet biztosítaná a hat­vanhétmilliós népünk számára az A nyugatnémetországi demo­kratikus lapok rámutatnak arra a komoly veszélyre, amelyet a bonni revansiszták által szerve­zett provokációk jelentenek a né­met nép és a béke számára. A „Freies Volk"' június 22-én ezt írta: „Ezév június 17-én a nyugatberlini megvásárolt bandi­ták pisztolylövései ugyanúgy a béke ellen támadtak, mint 1941 Az „ADN“ Hírügynökség je­lenti: A Német Demokratikus európai nemzetek és az egész vi­lág nemzetei között. Csak a nagy­hatalmak megállapodása biztosít­hatná lakosságunk békés munká­ját és határaink sérthetetlensé­gét. Ez a reális lehetőség áll most népünk előtt. A békés megegyezést követelő pártoknak és politikusoknak az a kötelességük, hogy a küszöbönál­ló választásokon végleges veresé­get mérjenek Adenauerra. azt kö­vetően pedig koalíciós kormányt alakítsanak a béke, az egység és a függetlenség politikájának meg­valósítására. A német nép egységesen köve­teli, hogy az elkövetkező négyha­talmi értekezleten a német érde­keknek is legyen szószólója. Eh­hez azonban egységes, össznémet érdekképviseletet kell választani. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya felismerve en­nek fontosságát, igyekezett a Né­metország két része közötti köze­június 22-én a fasiszta harci re­pülőgépek.‘‘ A demokratikus lapok élesen elítélik a fő provokátorokat, — Adenauert, Kaisert, Reutert és a többieket, — akik az utóbbi na­pokban új kalandokra és provo­kációkra uszítanak a munkásosz­tály és a német nép széles töme­gei ellen. A „Die Warheit“ június 23-án Köztársaság Minisztertanácsa ha­tározatot hozott 1953. évi június ledés útjából eltávolítani az aka­dályokat. Ezért minden felelős­ségérzettől áthatott német ember felháborodással figyeli, hogy né­pünk ellenségei távolról irányí­tott akciókkal akarják megmér­gezni a légkört és megakadályoz­ni a németek egymás közötti meg­egyezését, valamint a nagyhatal­mak megállapodását. Nemzeti kö­telességünknek tartjuk, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányzati rendjéről vallott különböző felfogásunkra való te­kintet nélkül kapcsolatba lépjünk a Német Demokratikus Köztársa­ság felelős politikusaival és ne engedjük kapcsolatainkat zavaros akciókkal szétszakítani. A Németek Szövetsége minden­kor kész kezébe venni az összné­met tanácskozás megszervezését. Ez az egyedüli út, amely Német­ország nagyszerű lövőjéhez, vala­mennyi német jólétéhez és Euró­pa békéjének biztosításához ve­zet“ — fejeződik be a nyilatkozat. közölte Németország Kommunista pártja elnöksége titkárságának nyilatkozatát, amelyben a titkár­ság felhívja a nyugatnémetorszá­gi munkásokat: ne hagyják ma­gukat megtéveszteni és rámutat, hogy a provokátorok minden cse­lekedete a Kelet elleni gyűlölet szitására, a Kelet és Nyugat kö­zötti tárgyalások meghiúsítására irányul. 26-i ülésén a munkások és alkal­mazottak vasúti viteldíjának csökkentéséről. A IV. Világifjúsági és Diák- Béketalálkozó programmját az egész világ ifjúsága szolgáltatja. Lehetőséget ad az ifjak tízezrei­nek, hogy a tudomány, a kultúra és a sport terén szabadon érvé­nyesítsék tudásukat és tehetségü­ket. A küldöttek azzal a hő óhaj­jal mennek el a bukaresti találko­zóra, hogy azt személyes hozzájá­rulásukkal a béke és a barátság, az alkotó tevékenység és a haladás nagy ünnepévé tegyék. A találkozás műsorán tömeg- rendezvények, művészi előadások és versenyek, az ifjúság baráti sporttalálkozói, a küldöttek össze­jövetelei, kirándulások, kiállítások, estélyek, stb. szerepelnek. A találkozó tömegrendezvényei­nek legfőbb célja, hogy megerősít­sék a világ ifjai közötti barátsá­got. A találkozó megnyitó ünnep­ségén kívül tömegfelvonulásokar szerveznek a békeegyezmény meg­kötéséért, az ifjúság jogainak meg­védéséért. Megrendezik a gyarmati és függő országok ifjúságával való szolidaritás napját, a diákok nap­ját, a fiatal lányok napját, a ta­lálkozó karneválját, stb. A küldöttek és Románia külön­böző foglalkozású ifjainak találko­zói alkalmat nyújtanak arra, hogy alaposan megismerjék a Román Népköztársaság ifjainak munka- és életkörülményeit. A találkozó keretében a külön­böző főiskolai szakok — építészet, orvostudomány, természettudomány, művészet, filmművészet, mezőgaz­daság —diákjai megvitatják a ta­nulmányi. módszerek és a szakmai tanterv kérdéseit és az illető sza­kok hallgatói közötti nemzetközi jobb jövő és a népek közötti ba­rátság megerősítésére irányuló- Tiö óhaját.' - - ­Az előadások nemzeti műsorszá­mokat mutatnak be — szólisták,’ együttesek, ének- és zenekarok köz­reműködésével —, valamint nem­zői közi műsorszámokkal, amelyeket ugyanolyan feltételek mellett szer­veznek, azzal a különbséggel, hogy az utóbbiakon két vagy több nem­zet küldöttsége is szerepelhet. Az előadások között lesznek: — Népdalbemutatők. — egy vagy több ország szólistáinak és énekkarainak részvételével; — népi táncbemutatók, egy vagy több küldöttség táncegyütteseinek,’ vagy szólistáinak részvételével: — klasszikus és más balettelő­adások. egy vagy több küldöttség1 balettegyütteseinek és szólistáinak részvételével; — karénekhangversenyek, nemze­ti énekkarok, egy küldöttség kü« lönböző énekkarai, vagy több kül­döttség énekkarának részvételével: — zenekari hangversenyek (klasszikus és mai zene) szimfoni­kus zenekarok, vonószenekarok, népi zenekarok, zenekarral kísért szólisták, énekesek, vagy ének-* karok részvételével; — opera-hangversenyek, amelyek műsorában klasszikus és mai ope­rák, vagy azok részletei szerepel­nek. Ezéken a hangversenyeken) egy vagy több küldöttség operaéne­kes csoportjai és szólistái vesznek Nyugal-Némefország elítéli a fasiszta provokátorokat A Nemei Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának határozata Az „Uj Kína“ hírügynökség különtudósítójának kommentárja az amerikaiak Li Szin Manual folytatott tárgyalásairól Keszon, Kiang Nan, az „Uj Kína“ hírügynökség különtudósí­tó ja írja: Közvetlenül Clark látogatása után csütörtökön Koreába érke­zett Walter Robertson, Eisenho­wer külön megbízottja és pénte­ken tárgyalt Li Szin Mannal. A világ népeiben növekvő mér­tékben agályokat kelt, hogy mi­lyen célt szolgál a megoeszélé- seknek ez a sorozata. Egyelőre semmi jele annak, hogy az Egye­sült Államok hathatós intézkedé­seket készülne tenni a koreai fegyverszünetet fenyegető súlyos veszély elhárítására. Ellenkező­leg, egyre több jel mutat arra, hogy az amerikaiak tovább dé­delgetik Li Szin Mant. Li Szin Man Clarkkal folytatott megbe­szélése után még zajosabban hir­deti, hogy „folytatja a harcot“, Clark viszont titokzatosan csak annyit mondott, hogy „más lap­ra tartozik“, vajon Li Szín Man megszegi-e a fegyverszünetet. — Azt is kijelentette, hogy egyálta­lán nem tárgyalt Li Szin Mannal a „szabadon bocsátott“ hadifog­lyok visszaszolgáltatásának kér­déséről. Robertson Li Szin Mannal tör­tént találkozása után pontosan ugyanazt mondta, mint Clark négy nappal ezelőtt. kapcsolatok megszilárdításának mó­dozatait. A találkozó idején szervezett megbeszélésekre, vitákra és elő­adásokra meghívják a jeles írókat és tudósókát, művészeket és spor­tolókat is. A NÉPEK NEMZETI KULTÚRÁJÁNAK FELVIRÁGOZTATÁSÁÉRT A művészi előadások megismer­tetnek az,egyes. . országok nemzeti kultúrájának színe-javával. Kifeje­zésre juttatják az ifjúságnak a béke, a nemzeti függetlenség, a részt; — színielőadások, némajátékok^ cirkuszi előadások és bábszínház­előadások. NEMZETKÖZI MŰVÉSZI ' VERSENYEK A nemzetközi művészi versenyek a találkozón résztvevő ifjak ezrei« nek adnak alkalmat arra, hogy be« mutassák tudásukat és összemérjék erejüket az őket egybekapcsoló ba­rátság és a különböző országok klasszikus és korszerű művészete iránti tisztelet jegyében. „Otthagytam a titóista poklot66 Beszélgetés Riszto Ivanovszkival, a jugoszláv hadsereg egykori hadnagyával Napról napra emelkedik azok­nak a jugoszláv állampolgárok­nak a száma, akik kénytelenek valamelyik népi demokrácia te­rületére átszökni hazájukból, amelyet szörnyű pokollá változta­tott a titóista terror. Életük koc­káztatásával szöknek meg az UDBA pribékjeinek üldözése elől. Riszto Ivanovszki néhány év­vel ezelőtt még hadnagyként szol­gált a jugoszláv hadseregben. Mi­vel rendíthetetlen híve maradt a proletár nemzetköziségnek, me­nesztették a hadsereg kötelékéből. Most, május elején menekült át albán területre. — Otthagytam a titóista pok­lot, — mondja. — amely egyet­len hatalmas, borzasztó börtön. A titóisták a Hitler-fasizmus örö­kébe léptek, de annak barbár módszereit amerikai módszerek­kel tökéletesítették. A törvénye­ket az UDBA, a volt csetnikek és usztasák, a talpraállított kapi­talisták és kulákok csinálják. Riszto Ivanovszki arca még komorabbá válik, amikor a jugo­szláv dolgozók szörnyű nyomorá­ról, az egyre növekvő drágaság­ról és munkanélküliségről beszél. — Három évvel ezelőtt, — foly­tatja, — mint ..megbízhatatlan elemet“, menesztettek a hadse­regből. Azóta nem sikerült ál­landó munkát kapnom. Hosszú hónapokon keresztül teljesen munka nélkül tengődtem. Novi- szad városban napok hosszat ácsorogtam a városi tanács mun­kaközvetítő irodája előtt. Már hajnalban hosszú sorokban állnak itt minden reggel a munkanélkü­liek. Hasonló a helyzet a többi jugoszláv városban is. A munka- közvetítő irodák azonban csak ígéretekkel ámítják a munkanél­külieket, akik minden nélkülöz­hető holmijukat kénytelenek pénzzé tenni, hogy fel ne fordul­janak az éhségtől. Riszto Ivanovszki három éven keresztül éhezett és nyomorgott. Ha valahol alkalmi munkához jutott, az sem biztosította a hol­napot. — Ha valami kis pénzhez ju­tottam, — emlékezik vissza. — ismét kezdődött a sorbanállás. mert a péküzletek előtt legalább olyan hosszú sorban állnak az emberek, mint a munkaközvetítő irodák előtt. Jugoszláviában egy­re kevesebb a kenyér, de ugyan­akkor a dolgozó . tömegek jól tudják, hogy napról napra gabo­nával megrakott szerelvények in­dulnak a jugoszláv kikötők felé. A népnek nincs kenyere, de a ti­tóisták az utolsó gabonát is kül­földre szállítják, hogy cserébe hadianyagokat kapjanak. A ju­goszláv munkásnak három napig kell dolgoznia, hogy egy kiló rizst vehessen. A legolcsóbb szö­vet métere 6.000 dinárba kerül, tehát egy munkásnak másfél hó­napig kell érte dolgozni. Riszto Ivanovszki beszél a ju­goszláv ötéves terv csődjéről is, amely a Tito-banda árulásának egyik bizonyítéka. — A dolgozók körében gyakran hallani maró gúnnyal telt meg­jegyzéseket az ötéves tervről. A tömegek nyiltan hangoztatják, hogy az egyetlen dolog, amit az ötéves terv folyamán Tito akara­tából és az amerikaiak „segítsé­gével“ felépítettek, az a gumibot- gyár, amelyet amerikai mintára létesítettek az UDBA-ügynökök ellátására. Riszto Ivanovszki mélységes szomorúsággal és részvéttel hang­jában emlékezik meg arról a sok­százezer jugoszláv hazafiról, akit a különböző börtönökben és kon­centrációs táborokban kínoznak. — Alkalmam volt látni Brioni szigetet, amely Tito tulajdona. A belgrádi bandavezér itt fogadja amerikai barátait, a görög és tö­rök tábornokokat és diplomatá­kat, büszkén mutogatva nekik a szigeten épült fényűző palotáit és a csodás parkokat. A sziget má­sik fele ugyanakkor becsületes jugoszláv hazafiak pokla. Az ide dénortált hazafiakat az UDBA- pribékek napi 18 órán keresztül dolgoztatják Tito újabb mesebeli kastélyainak építésénél. A főkém Tito nem is csinál titkot belőle, bogy kik építik kéjlakait. Sőt, egyenesen büszkélkedik vele im­perialista gazdái előtt, hogy még jobb színben tüntesse fel magát előttük. Riszto Ivanovszki hosszú utat tett meg Jugoszlávián keresztül, amíg sikerült átszöknic albán te­rületre. — Amerre keresztülutaztam, mindenütt lázas háborús készü­lődést láttam. Repülőterek, kato­nai támaszpontok és stratégiai fontosságú utak épülnek. Lépten- nyomon amerikai „szakértőket“ és „tanácsadókat“ lehet látni. A jugoszláv nép izzó gyűlölettel fi­gyeli ezeket az agressziós ké­szülődéseket és nem nézi tétlenül, hogy a Tito-banda oda akarja dobni a jugoszláv nép fiait ágyú­tölteléknek az imperialista ka­landorok számára . . . Harci tűz villant fel Riszto Iva­novszki szemében, amikor a ju­goszláv dolgozók egyre fokozódó harcáról beszél. — Napirenden vannak a leg­különbözőbb szabotázscselekmé­nyek. A jugoszláv nép legkivá­lóbb fiai a harc minden eszközét felhasználják gyűlölt elnyomóik ellen. Igen gyakran előfordul, hogy az emberek, amikor feléb­rednek, ajtajuk alat* becsúszta­tott röpcédulákat találnak. Mi­kor Tito Angliába utazott, éppen Sid városban jártam. Egyik reg­gel a város központjában, feltű­nő helyen két hatalmas karikatú­ra jelent meg. Az egyik Titot, Papagoszt és Mendereszt ábrázol­ta, amint Ridgwav pestistábornok pórázon vezeti őket. A másik ka­rikatúra pitiző kutyaként mutat­ta be Titot, amint az angol ki­rálynő kezét nyalogatja. Boszniá­ban és a essesaki hegyek közt egyre gyakrabban dördül el á fegyver és már heves összecsapá­sokra került a sor a hegyek közé menekült hazafiak és az UDBA« bandák között. A jugoszláv hadseregről beszél« ve, Riszto Ivanovszki felidézi a Kragujevácban állomásozó hely« őrség egyik századosának és egy kragujeváci tüzérségi alhadnagy« nak az esetét, akik megtagadták a titóista parancsnokság utasítá« sainak teljesítését, rangjelzésük két és kitüntetéseiket letépve, fe« letteseik arcába vágták, akik usz« tasák és csetnikek voltak a hit« leri megszállás idején. Az uzsical 53. hadosztály parancsnoka pél« dául usztasa zászlóaljparancsnok« ként szolgálta a németeket. A ti« tóisták nem bíznak egyetlen tisztben sem, aki résztvett Jugo« szlávia népeinek felszabadító há«, borújában. Tito azzal büszkéiké«; dik, hogy a legerősebb hadsereg-; gél rendelkezik Európában. Pedig a jugoszláv hadseregben alig ta« lálni olyan katonát, akinek a családjából ne lenne egy-két sze« mély bebörtönözve vagy deportál« va. A jugoszláv nép fiai jól lát« ják, hogy a jugoszláv hadsereget amerikai parancsnokság alá he« lyezték. Egyre nagyobb a katonák közt is az elégedetlenség és a gyűlölet... A jugoszláv nép nap« ról napra jobban megismeri a Tito-banda igazi arcát. S ezzel a felismeréssel egj'ütt fokozódik elszántsága és gyűlölete. (A „Zeri i Popullií“ cikke.?

Next

/
Oldalképek
Tartalom