Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-14 / 111. szám

U43 MÁJUS 14, CSÜTÖRTÖK NÉPLAP :r nyíregyházi máké vágyai 1936-ban és 1953-ban Asztalosok Al Horthy-rendszerben elviselhe­tetlen volt a munkások nyomora. Éhínség és munllsatíáíiküiiség jelle­mezte a Horthy-rendsaer alatt élű munkásság helyzetét Erre emlé­kednek vissza az idősebb nyíregy­házi munkásak, akiknek legtöbbje aktív résztvevője volt az elnyomás szülöttjének, az 18’öO-ós nagyará­nyú nyíregyházi sztrájkmegniozdu- lásoteaik. Kőművesek, asztalosok, péksegédek és festőmunkának tel­ték le h munkát, hogy követelései­ket kivívják. Hogy mik voltak ezek a kövefeKsok löttö-tan, arról Kiss fStkHlor renööíföta«ác«cs egy­korú jelentései tanúskodnak. Az asz la loss igéitek követelései . esek voltak: A munkabér harcot azért indították,, mert a munkaadók az Iparügyi Miniszter Ür 16514/1936. XIII. számú rendeletének a legkisebb munkabérre vonatkozó rendelkezései alapján Nyír­egyházára vonatkozó döntést nem fogadták el, hanem megfel­lebbezték. Ezek szerint féléves segédnek 24 fillért tartoznának fizetni a munkaadók és csak 20 fillért fizetnek. A félévnél több, de már félévnél kevesebb gyakorlattal bíróknak 30 fil­lér helyett 22 — 24 fillért, a már féléveseknek 40 fillér he­lyett 24—37 fillért, az önálló és rajz szerint dolgozóknak 58 fillér helyett 50-53 fillérig fizetnek órabért. Kifogá­solják továbbá , hogy a megállapított 8 órai munkaidőn túl dol­goztat j ák őket. 1936 június 22. Néhány filléres béremelés volt íivs asztaiossogédek vágya 103C-tmn. MeHnyite más vágy tölti el ma őket! Erről beszéltünk l’azonyi Józseffel, a Kelet-Magyarországi faipari Vállalat SätahamoViSta .szatkmunlkájsával: ,,Nem régen ttény. leges katonaidőmet töltöttem a iumvédsésben. Fegyverrel a kezem­ben őriztem tiéli határainkat a p lővokátorokta 1, banditákkal szem­ben. Miután leszereltem, — foly­tatja mondanivalóját Uaannyi elv- társ — löO—160 százalékos átlag­teljesítményemmel védem a békét. Havi keresetem 1100—1200 forint között: vítft.” A további terveiről így nyilatkozik: „El alkarom vé­gezni a következő őrben a szak- jrett^ígit, mert minden vágyam az, hogy magasabb Iskolára tudjak menni, tovább taoulhaesa'k,” Arra a kérdésre, hogyan készül a túlasZ­tásokra, így nyilatkozik: „A vá­lasztások tiszteletére megfogad­tam hogy 172 százalékra emelem fel eddigi teljesítményemet. Ktifiek a hónapnak második dokádjában 200 százalékot értem ej. Így ké­szülök a. május 17-i választásokra, unitkor is a népfrontra adott s»a- vaza>k>minnl erősítem a bűketá- bort, a dolgozó nőt» egységét, jólé­tünkét." Kőművesek \ k^művesoeg-pöek követeléséről ezt írta a rendőri5tanácsos 1936-ban: Az Ipari Kamara ármegállapítő bizottsága általkót éven aluli segéd részére 44 fillérben megállapított óradíj. a két éven felüli segédek részére 48 fillérben megállapított óra­bér helyett csak 28—30—36-40 fillért fizetnek a munkaadók. Nauisaíik Pál elytúrs, a 01/2 Tpítöápati Vállalat szakmunkása tagja volt az 1930-bao lefolyt sztrájk szervező blaottságának. A 2S filléres munkabér felemeláséért >'s a munkaidő szabály ozásáé rt harcoltak. Ma már esiSseea más <-Tokért harcol ős dolgozik: Na-n- : úk elv tára. Helyes nran'kaszerye- >/-.< minél haimiaraibb felépíteni a nyíregyházi irodaházat, — ezek a g .udolatok foglalkoztái júík ma. — y íegváltozott életéről Így beszél: ..Átlagkeresetem 1000 forint ha­vonta. A felszabadulás óta a kere­setemből tudtam venni rádiót,' szép bútort, u gyermekeknek ru­hát. Gyermekeim közül a fiam tisztiií&oláű van, nemsokára nép­hadseregünk tísatje lesz, kislányom pedig másodéves vasipari tanuló.” így néz ki Nanszáik elvtára meg­változott családi élete, amely ré­gen a nyomor-maik volt kiszolgáltat­va. Ezért mo-ntdiJa az egyik vá­lasztási kisg-yülésen a következőket a szavazással loapcsolatban: „Ezért a rendSBorcrt harcoltam 198fMyan sztrájkoló kétszáz társammal együtt, ezért a renidsHerért, amely. 1 ion szabadon élhetünk, dolgozha­tunk és amelyben nem fenyeget többé munteímólküliség és nyomor. Május 17-én a szavazás alkalmá­val, a népfrontra áttolt szavaza­tommal is emellett a rendszer mel­lett teszek tanúbizonyságot, amely­ben a hatalom, végérvényesen a mi kezünkbe terült.’’ A vidéméletű ipari tanulók a népfrontra szavaznak Szomorú életük volt régen a tanoncoknak Mi, akik ebben az iskolában tanítunk, még a felszabadulás előtt kezdtük a szakmát megismerni. Én 'kovácsmesterséget tanultam Ibrámy községben egy mesternél. Olyan körülmények között, amit csak igen kevés fiú birt ki. Pedig nem voltunk fcényeskeűők, hiszen abban az időben nem is gon­dolhatott az inas valami könnyebbségre. A szerző­dés szerint három és fél évig dolgoztaim, mint inas. Hajnali 3—i órakor kezdtünk és este 10—11 óra­kor végeztünk. Soha pgy perc megállásom nem volt, ebédelni is csak annyit engedett a mester, inig a szegényes ételt bekaptam. Emellett a mes­ter földjén i.s kellett dolgoznom, kapálni és egyéb mezei munkákban segíteni. A munkám olyau nehéz volt, hogy ha a szükség nem kényszerít, mint annyi más fiatalt, otthagytam volna. Egyáltalán nem volt egy szabad percem sem, és 14 éves fejjel olyan nehéz munkákat kellett végeznem, amit felnőtt em­berék is nehezem végeztek el. A mester célja az volt, hogy minél több pénzt keressen az én mun­kámon és ez sikerült Is neki. Még vasárnapom sem volt soha, merj nekem olyankor is be kellett menni, kitakarítani a műhelyt, kijavítani, rendbe- hoani a szerszámot, hogy másnap hajnalban újból kezdődhessen a munka. Ruháról és kosztról szü­leimnek kellett gondoskodni, s álmomban som gon­dolhattam volna olyan tanulóotthouru, amilyenben ura azok a fiatalok laknak, akiket én tanítok. A felszabadulás után mentem iskolára és tanultam meg a vasiparban a lakatos, hegesztő, motorszerelő és hídszerkesztésl szakmát. Mint élmunkás kerül­tem a műszaki főiskolára és 1952-ben szereztem meg a diplomát. Igen sok segítséget kaptam pár­iánktól és államunktól, s ma boldogan tanítom szálfad hazánk fiataljait szép szakmánkra. Saját magam és tanítványaim jövőjét még szebbé aka­rom tenni. Ezt kifejezésre juttatom azzal Is, hogy május 17-én arra a programmra szavazok, amelyet Rákosi elvtárs vázolt előttünk választási löszödében. ' KÁNTOR IMRE műszaki szaktanár, 1 0 es számú Ipari Tanintézet, Nyíregyháza. Kultúrműsorral egybekötött szülői értekezletet tartottunk vasárnap, utána együtt hallgattuk meg Rákosi elvtárs választási beszédét. Mi, a 110-os számú ipari tanulóintézetben sa­játítjuk el a szakmát. Boldogan tapasztaljuk, hogy államunk milyen szerető gondoskodással tesz kö­rül bennünket. Vasipari tanulók vagyunk, lakato­sok, marósok, esztergályosok kerülnek ki közü­lünk. Én II. éves esztergályostanuló vagyok. Már önállóan dolgozom rajz után, minden segítség nélkül. A ml életünket nem is lehet összehasonlítani a múlt rendszer „inasainak” életével, A múltban az inas csak ingyencseléű volt. Fizetést nem ka­pott, s a szakmát is csak lopva tudta elsajátítani. Ml fizetést kapunk és teljes ellátást. Szép otthon­ban lakunk. Szép egyenruhánk van. Csak az Idő­sebb oktató elvtársak elbeszéléseiből tudjuk, hogy a múltban rongyos, éhes gyerekekkel dolgoztattak, akik a műhely valamelyik zugában, rongyvackoti alhattak. Nekünk gyönyörű tanműhelyünk, ottho­nunk van és a fizetés mellett még teljes ellátást is kapunk, öröm a munka és öröm a tanulás a mi számunkra. Az iskolábalépés napjától az utolsóig szeretettel oktatnak, nevelnek bennünket. Heten­ként három napot elméleti, három napot pedig gyakorlati tanulással töltünk. Reggel 7-től déli 1 óráig tanulunk, vagy a tanműhelyben vagyunk. Ebéd után szakmai és kulturális igényeink kielé­gítésére sporttal, zenével, olvasással foglalkozunk. Gyönyörű könyvtárunk van és a sportoláshoz is minden felszerelést megkaptunk. Én a sportot és a zenét kedvelem, zenekarunk munkájában is részt- veszelc. Kulíúrdélutünokat, műsoros esteket rende­zünk egymás és a magunk szórakoztatására. Nem kell félnünk attól sem, hogy munka nélkül leszünk, Népi demokráciánknak nagy szüksége van a jó szakkáderekre a szocializmus építéséhez. Boldogok vagyunk, hogy számosán már a szavazómmá elé is járulhatunk. Ifjú választóink valamennyien a nép­frontra szavaznak I LIPCSEI JÁNOS ITO-es számú nyíregyház! Ipari Tanintézet növendéke. Domokos Miklós kállósemjéni középparaszt két levele (»35 Domokos Miklós, kállósciujéui középparaizt 1955 januárjában a következő kérvényt írta társaival együtt a fő ispánnak: „Méltósóyos Főispán ür! A mezőgazdasági munkásak megbízásából bátorkodunk a MtU tósáffos Főispán úrhoz fen dúlni áz­zál a kenéssel, Mgy méllúuassék érdekünkben közben fúrni, hogy még ez tv íaraszára olyan intézke­dések történjenek, melyek alább részletezett kívánságaink figyelem- bevételével lehetővé tegyék, hogy a szegény munkás ember munkája utánliszteségcsebb keresetre tudjon szert tenni, mint amilyenbe most önhibáján kívül jutott; - Fogy ja­nuárban már elfogyott a kenyér­nek valója, mit .egész évi nehéz munkával keresett. Kérésünk a, kö­ret k<c£ő : 1. Rendeltessék el, hogy a föld- birtokosok csak olyan szerződést köthetnek a munkavállalókkal, amely a, háború, előtti szerződésed­nek megfelel, vagyis az aratásnál az aratásnak minden ll-ik kereszt természetben adandó, a tavasziak, zab, árpa, bükkönyből pedig a 10-ik kereszt, mert a mostani rendszer, mely a. magtárból vár a kiszámí­tott ll.ik részt adja úgy szemben, mint a szalmában: súlyosan meg­károsít ja, a munkásságot. Ámítsák vissza., a hetenként és fejenként úgy az aratás, mint a. csépiés idején megadott, de újabban visszavont 2 kilogramm szalonnát. A cséplésnél a. régi j százalékot a mostani S százalék helyett kérjük visszaállí­tani. 2. Régen járt minden aratónak 1 magyar hold burgonya föld és 1 magyar hold tengeriföld nurmadá- biui, melyet csak kétszer kellett megkapálni és nem kellett kiválo­gatni, mert ezért külön napszámot fizettek. Most a, 2 hold helyett még egy fél holdat sem adnak har­madéban s ezt S, sőt Jf.szer ismeg- ktipáltatjúk, a csat kántik csak egyhórmadát adják ki a. régi fele­zés helyeil és a bekordúsnál in­gyen néhány napot IxM eltölteni segédkezne s ráadásul még cr nyár folyamán 3 ingyen napszámot kö­vetelnek úgy, hogy kot a tavasztól késő őszig, folyton neki d dgoztyt.k * az egész évi keserves keresetünk aratásból, cséplésbí/1, harmados földből eszesen fejenként általában 337 kg. termény, |?J kg. burgonya. 2—5 zsák tengeri, amiből lehetet­len megélni. Ezek a dolgok juttatták oda a szegény munkás népet, hogy amint a műit heten az ínségesek pana­szára a község elöljárósága, szemé. Imreien is meggyőződött arról, hogy ISi csatád éhínség elölt éli, mer1 még a betevő falatja is hiányzik. Ikreket a. kívánságainkat a birto­kosokkal szemben u. háború óla azért nem tudjuk érvénresitem, mert. egyszerűen arra. hivatkoznak, hogy ha a helybeliek nem írják alá a szerződési, hoznak idegenből- munkást, mert a mai világban Min­denre alvad szegény ember. Az pé­tiig, hogy a. jelenlegi, rendszer le­hetetlenné teszi a lopást és épp oly igazságos, mint a régi, ahogy ük szokták indokolni és szépíteni a helyzetet, nem -más, mint kitálalt ürügy, a jelenlegi helyzet fenn- tarlámro. Ezek alapján ismételten, nagy bizalommal kérjük Méltóságos Fő- ispán urat arra, hogy igazságos ügyünket pártolni és megvalósítani segédkezzék, mert ez országos érdek is. hogy magunk keresetéből meg­élhessünk és hogy ne szoruljunk az államra. Magunkat és kévésünket Méttó- súgos írunk kegyes jó indulatába ajánlva maradunk Kállósemjvn, 1SS5. január 21. Domokos Miklós és társai.'’ 1953 Most, hogy meghallgatta Rákosi elvtárs beszédét, így ír: „Minden ember sokat Tanulhatott Rákosi elvtelrs bölcs szavai­ból. Én, dolgozó paraszt is jól megértettem mindent, amit mondott.. Különösen megragadta a figyelmemet az a rész, amitar a begyűj­tést rendszerünkről beszólt. Rákosi elv társ elmondotta, hogy a mi be. gyűjtési rendszerünk nem elég egyszerű, évről-évre változik. Helyesen cselekszik népi állatnunk, amikor a jövőben évekre előre megállapítja a begyűjtést. így mi is egyénileg gazdálkodó paraszt«^ pontos terv szerint gazdálkodhatunk, be tudjuk osztani földünket. Tudná fogjuk mindig előre: mit hová vessünk, miből mennyi vetőmagot hagyjunk. Ez állattartásunkat is könnyebbé teszi, mert ezzel is előre tudunk számolni. Én mindent megteszek, hegy segítsem népi államunkat. A nehéz aszályos Idő ellenére nemcsak áttelelteftem állataimat, hanem gyarapitottain is állományomat két üsző felnevelésével. Kocámat ki- lélelteatem s ennek most hat malaca van. Neveltem egy süldőt K ezt a beadásra hizlalom. Nekem Is sokszor eszembe jut múltbeli életem. Hét gyermekem, volt s a földem mellé harmados munkát is vállaltam a KáLLny-ura- dalomban. Éjt, nappalt eggyétéve dolgoztam, majd csak beleszakad- tnin. Mégsem tudtunk úgy ruhánk,nini. mint most, vászontagben, vá- szonruliában jártam. S még könnyebb lesz az élet, hiszen Rákos! elv Társ elmondta, hogy a második ötéves tervben rátérünk az árle­szállítás útjára, amit pedig Rákosi elv (ára xuond. az úgy is igaz. Én magam bit harcosa akarok lenni népi demokráciánknak, méltó Rákosi elvtárs dicséretére, ezért május f f Tg félévi tojás­os barom fibeadási kötelezettségemet rendeztem. Emelt fővel aka­rok dolgozó paraszt társaimmal együtt május 17-én a népfrontra sza­vazni.” • A tyukodiak a boldog jövőre, a békére szavaznak A tyukodi Előre tsz. dolgozója vagyok. N apróim pro, tapasztalom, hogy mind többet kap dolgozó né­pünk a felszabadrl F óla. Nem me­gyek messze, csak itt nézzük meg. mit kapott községünk az elmúlt esztendőkben. Gépállomást, gyógy, szertárat, mozit, 'vezetékes rádiót kaptunk, orvosi lakást és több kis­lakást építettek nálunk. A terme­lőszövetkezet megalakulása. óta dolgozó parasztjaink megélhetése is még jobb, mert a tsz-ben nagyobb eredményeket érnek el, több a ke­nyér, több a. ruházati cikk, melyet vásárolhatunk. A szövetkezeti bolt­ba is mind több élelmi. és ruhá­zati cikk érkezik, ami rövid idő alatt mind, elkel. Hallottam Rákosi elvtára. beszé­det, a Néplap ha-sábjain olvastam a Magyar Függetlenségi Nép front vő- \ lasztásl felhívását- Nagy öröm töltőtl el, amikor az első ötéves terv eredményeiről hallottam, olvastam^ Most, amikor Rákosi elvtárs be­szédéből, a. választási leihívásból a második ötéves terv. cétlcilfí- zéseiröl is tudomást szereztem, látom, mennyi mindennel gaz­dagodunk majd. Sokkal töb­bet és olcsóbban termelünk, nagy,, szerű alkotásokat valósit meg nép, emellett mindenből még töb­bet vehetünk; majd magunknak. mivel csökkennek a.z árak. Ezeknek a gyönyörű célolonak a mrgvadőoi- tás&host kéri a, népfront hozzájá­rulásunkat, jobb munkánkat. Boldog jövönkért, a békéért ad­juk szárazol unka t a, népfrontra május 17-én. RAT HOKI BAJtlOOIl, k isértéUparcctldu&iSei őt: Tigrkotf' .'Klörfí í «.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom