Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 52-76. szám)
1953-03-29 / 75. szám
o NÉPLAP Örökké él Beloiannisz elvtárs neve Kommunisták neveltek• •• p zelőtt egy esztendővel, már- eins 30-án, egy vasárnapra virradó éjjel kivégezték Beloiannisz elvtársat és három társát, Kalumenoszt, Argiriádiszt és Ba- ciszt. Beloiannisz elvtárs, a görög nép hős fia. a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának volt a tagja. Életének minden percét a nép felszabadítása ügyének szentelte. Hősiesen harcolt a hitlerista megszállók ellen azoknak a soraiban, akik az SS- banditák szemeláttára tűzték ki a szabadság zászlaját az Akropolis tornyára. Hősiesen harco’t a hitlerista megszállók utódai, az amerikai imperialisták és a görög monarchó-fasiszták ellen. Ezért szerette a nép annyira Beloiannisz elvtársat és ezért gyűlölték öt annyira az imperialisták és láncos kutyáik. Koholt hazugságok a’apján emeltek ellene vádat 1951-ben elkövetett kémkedésért, holott 1950 óta őrizetben volt Beloiannisz elvtárs. Még az Etnosz, a legreakciósabb görög lapok egyike is ezt írta: ,.A tárgyalást figyelemmel kísérő jogi körök érthetetlennek tartják, miért adta át a kormány e’sietve a bíróságnak ezt a még nem érett ügyet. Ez az ügy több olyan tényt vet felszínre, amely kompromittálta a kormány tekintélyét.” II eloianmsz elvtársat amerikai puskagolyók végezték ki. Amit önmaguktól nem mertek megtenni a gyalázatos monarchó- fasiszta banditák, megtették John Peurifoy, athéni amerikai követ parancsára. Az amerikai imperialisták vért és koporsótvakartak látni és a kivégzés után néhány órával Truman e'nök kárörvendezve jelentette be: „Az amerikai kormány megállította a kommunizmust Görögországban.* Truman, tévedett! Mint ahogy téved m’nden fasiszta és imperialista gonosztevő, zsarnok, aki azt gondolja, hogy a népet, a nép pártját, a nép sokmillió igaz fiát meg lehet semmisíteni. Nemhogy a kommunizmust, de Beloiannisz elvtársat sem semmisítették meg. Hiába öl lék meg őt, hiába ítélték életfogytiglani börtönre feleségét és hiába csukták börtönbe egyéves, kicsiny lányát! Görögország Kommunista Pártja ilyen határozatot hozott egy esztendővel ezelőtt: „A Politikai Bizottság elfogadja Athén, Amaljada és Peloponézo&z városok, valamint a Grammos-környéki falvak pártvezetőinek azt a javaslatát, hogy az athéni Omónia-gyár, Amaljada, Beloiannisz szü’őváro- sa és a Go ő-hegycsúcs, amely a grammosi hegylánc legmagasabb csúcsa és ahol Beloiannisz az 1948. év nagy csatái idején megsebesült, Nikosz Beloiannisz nevét viselje. A nép akaratának ezt a megnyilvánulását a népi hata- 'om fogja jóváhagyni." 'Beloiannisz elvtárs neve, mint győzelmi zászó lobog Görögországban. Hiába feaparj'k le a gyilkos hóhérok a volt« Ommó- nia-gvár faláról és a volt Amar- jada. falu kapuiról a felírást, az újból és újból megjelenik és mint a bosszú süvölti feléjük: Beloiannisz! Hiába próbálják elnyomni a nép igazi hangját, még a grammosi erdők lombjai is azt zúgják: Beloiannisz! Szerte a világon utcákat, tereket neveztek el Belő- iannisz elvtársról. A nyíregyházi Beloiannisz.téren hatalmas toronydaru hordozza a cementet, téglát és vasat, hogy felépü'jön a szocialista Nyíregyháza egyik büszke alkotása. Elérkezik az idő nemsokára, amikor Görögország népe is hozzálát ahhoz, h^y felépítse szocialista hazáját. Beloiannisz elvtárs neve mint győzelmi lobogó mutatja ezt a nagyszerű célt! Teremtsenek rendet a mátészalkai járási kultűrotthanban, hogy széles körben foiyhassék a kulturális agitáció A felvilágosító munka alapvető feladatait pártunk II. kongresz- szusa megjelölte kultúrotthonaink számára is. A közvetlen tennivalókat pedig Horváth Márton elvtársnak a KV. 1952 június 27-i ülésén tartott beszámolója szabja meg. „ ... politikai nevelő munkánk színvonalát és állandóságát mindenekelőtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és harcba visz- szűk a tömegeket a II. kongresz- szus határozatainak megvalósításáért.“ Ebből az következik, hogy kultúrotthonainknak minden lehető.-éget fel kell használniok, hogy mozgósítani tudják a széles tömegeket felemelt ötéves tervünk maradéktalan megva ósítására, a párt- és kormányhatároza. tek végrehajtására. Megyénk járási kul túr otthonainak és a falvak művészeti csoportjainak jelen pillanatban legfontosabb feladata a tavaszi szántás-vetés határidőre való elvégzésére mozgósítani, valamint a beadás teljesítését elősegíteni. Nézzük meg megyénk egyik járási kul túrotthonának munkáját: hogyan és mennyiben tesz eleget ennek a feladatnak. Szép nagy, jólberendezett járási kultúrotthon van Mátészalkán. A kultúrotthon igazgatói szobáiénak ablakán kellemes meleggel ömlik be a tavaszi napsugár. Az csztalon a sakktáblán álló fizurák mintha szégyenkeznének amiatt, bogy a kultúra otthonában, ilyen ió tavaszi időben, délelőtt féltízkor szedték elő őket. Pásztor László elvtárs, a ku’túrotthon ..szabadságon’’ levő igazgatója és Bagi István, ez otthon másik funkcionáriusa sakkoznak. És arra csak a vállukat húzogatják. hogy hogyan is áll a szálkái járás a tavaszi szántás-vetés nagy munkáiéban és a beadási tervek teljesítésében? Az e’múlt esztendőben országos híre volt a mátészalkai járásnak és olyan községeinek, mint Győr telek, Nagyecsed, melyek a begyűjtési miniszter vándorzászlaját is elnyerték jó munkájukért. Büszke volt erre nemcsak a járás és ez a két község, hanem az egész megye! Joggal. Most azonban nem dicsekedhetik ilyen szép eredménnyel a szálkái járás. — Mert ebben a járásban 23 án még mind’g volt o'yan község nem egy, sem kettő, mint Mérkvá’lai is, ahol az árpavetési tervet még csak 26 százalékra, a zabvetési tervet pedig 15 százalékra teljesítették. Cukorrépát és napraforgód' egy szemet sem vetettek el. Lucerna- és lóhere felülvetésíöl sem tudott a községi tanács. De Jármi és Szamosszeg sem sokkal haladt ennél tovább. Jármi 23-ig tojásbeadási tervét 3 száza’ékra (!), baromfibeadását 40 százalékra, a tejbeadást pedig 36 százalékra teljesítette. Kántorjánosi és Papos községek sem erőltették meg jobban magukat. Pártunk a népnevelők segítségével naponta száll harcba a cárt- és kormányhatározatok megvalósításáért. Ehhez a népneveiő- munkához kell szervesen kapcsolódna kultúrotthonaink felvilágosító munkájának is. Milyen segítséget, irányítást, támogatást adott ehhez a mátészalkai Zalka Máté járási kultúrotthon vez'tő- sége a járás többi 12 kultúrottho- nánaik, művészeti csoportjainak? Pásztor László maga ezt mondja erről szóról szóra: „A .tavaszi szántás-vetéssel és a beadássá! kapcsolatban a járási ku’túrotthon vezetősége ez’dtíg semmifé'e kulturális munkával, megmozdulásokkal, irányítással nem segítette a járás többi kultúrottho- nait, művészeti csoportjait.” Aztán hozzátette, hogy: „A járás egyes községeiben a népművelési ügyvezető irányítása mellett fo- ’yik valamilyen kulturális nevelő- murika.“ Ez a nyi’atkozat világosan megmutatja, hogy a mátészalkai járási kultúrotthon jelenlegi ,.vezetősége" hogyan tölti be hivatását A „vezetőség” szó azért kívén- ’-ozik idézőjelbe, mert Pásztor László ezt mondta: ,.Én március 15. óta szabadságon vagyok. De "Isejétől már más munkahelyen fogok do’gozní... Bagi István ’tartárs jelen’eg úgy van itt, mint tiszteletdíjas gazdasági vezető. Egyébként ő sem tesz semmit. Várja egyik napot a más’k után. Csíki Júlia kartársnő március 8-? óta öíhónapos iskolán van... Na meg Bacsó Istvánná gondnok van még itt a kultúrotthonban." Ezekután tel jesen világos. hozy -nüven munka folyhatott az utóbbi időben — és jelenleg is —- ebben a járási ku’túrotth-nban, Igv az sem csoda hát, hogy a m"té- sza’kaj járásban a legfontosabb és igen sürgőssé vált tavasz’ mun- kák idején, — amelyek pontos elvégzésétől függ az ezévi terméseredmény. — és a közel’Atásun1' zavartalanságát szolgáló be- “yüitési here ideién nem fo’vi’- tervszerű fe’vi’á'rosí*ó kultprá’is egitácíó, Pedig a közelmn’tb—• Hzaj’ott kultútversenyek bizonyítják. hogy ebben a járásban :gen szén eredményt értek el a croy-víofe. TI versenyek után még fokozottabban szeretnének dolgozni. Ehhez persze arra lett volna szükség, hogy a járási kultúrotthon vezetőségétől, a járási tanács népművészeti osztályától irányítást, tanácsot kapjanak. Ki kellett volna szé'esíteni, ál- ’andósítani és népszerűsíteni az egész járás területén például a mgyecsedi úttörők kezdeményezését, akik köszöntőbrigádokat alakítottak és így köszöntik fel a munkákban é’enjáró dolgozó parasztokat. További jó munkára kérik őket tioldog jövőjük és a béke megvédésének érdekében. Ugyanebben a községben a pedagógusok 40 szem'éltető plakátot készítettek az élenjárók népszerűsítésére és 20 darabot a hanyagok, a hátul kullogok k'pellengé- rezésére. Forgalmas he'yeken ragasztották ki ezeket a plakátokát. A járás többi községeiben, ha van is kulturális tevékenység, mint Mérkvál7ajon, Paposon, Szatmárököritón, ez nem szol- gálja a mindennapi feladatok megoldásának elősegítését. A felelőtlen munkáért, a máté szálkái Zalka Máté járási kultúrotthon semmittevéséért, hanyag vezetőinek va’óságos naplopásáért teljes felelősség terheli elsősor-, ban a járási tanács népművelési osztályát. Nem kisebb a felelőssége a megyei tanács népmüveiési osztályának sem. Elnézte, hogy a sürgős tavaszi munkák idején ,szabadságod’, felmentés alatt ál- ló káderek ,,irányítsák" a járási kultúrotthon munkáját. Halaszthatatlan feladat: a leg- cürgősebben át kell szervezni a mátészalkai járás ku'túrotthoná- nak vezetőségét, hogy a járás székhelyén ez a kultúrotthon va- óban betölthesse hivatását. Vezetője, irányítója lehessen a járás kulturális életének, A mátészalkai járási pártbizottság is mindenkor tartsa kötelességének még jobban, mint eddig, a ’árási kultúrotthon munkájának slenőrzését. A párt oldalán, a “épnevelők me lett teljes harci fegyverzetben kell a meggyőző munkában helyíállniok kultúrotthonainknak, művészeti csoport- jai-lnak is. Petnkovics Pál a nevem. 1929-ben születtem. Napszámosszülök gyermeke vagyok és már iskoláskorom óta kenyérkeresője a családnak. Felszabadulás előtt a mi élelünk is olyan nyomorúságos voll, mint a többi millió szegényemberé, Bátyám, akiről csak később tudtam meg, hogy résztvett az illegális mozgalomban, mindig vi gasztalt, hogy virrad még jobb világ is a munkásokra. Elkelt a biztatás még később is. 45-ben még annak is örültünk sokszor, ha kis olaj és kenyér került az asztalra, hisz emlékszünk még, hogy mit hagytak ránk a fasiszták. Rohammunkán dolgoztunk a romeltakarításnál. Együtt talicskáztam Botrágyi elvtárssal, Szolnoki elvtárssat, Kerekesékkel meg a többi kommunistával és ők rakták vissza kezembe nem egyszer a szerszámot, amikor elkese. redetten abba akartam hagyni a munkál. Amikor később a vasútnál krampácsoltunk, előfordult, hogy ebédidőben csak a lábunkat lógattuk, a síneken gubbaszkodva. Korgó gyomorral, dühösen figyeltem a spekulánsok, batyuzók se. regét és akkor megint csak a kommunisták magyarázták meg: Amit építünk, arra nagy szükség van. Magunknak építjük, a párt kéri ezt tőlünk. A feketézőkre meg majd rákerül a sor.. . 194r7mhen tamilénak mentem egy gumijavító üzembe. Három évre szerződtem, de Rákosi elvtárs kiigazította ezt másfél évre. Egészségtelen, sötét, kormos lyuk volt az, amit mi műhelynek ne- veztünk. De a. kiadott munkát így is elvégeztük a főnöknek. Neki meg az volt a fontos, hát minek is költött volna „feleslegesen— Nem volt még egy tisztességes mosdó sem és a napi U—12 óra munka után koszosán mehettünk haza. Amikor felszabadultam, any. nyit kerestem nála, hogy éppen a kosztomat fedezte. Más világ köszöntött ránk is, amikor a népé lett az üzem. Ma már csak a helye van meg annak a sötét barlangnak, amelyben nemhogy dolgozni, de még élni se nagyon volt kedve az embernek. Új, tágas, világos, korszerűen berendezett üzem épült fel, amelybe szabadon ömlik a napfény és vígan megy a munka. Emlékszem, édesanyám hinni sem akart a szemének, amikor az álámosítás után hazavittem az első fizetésem. Több, mint 300 forint volt a különbség az előzőekhez képest. A munkaidőm se reggel héttől estig tart, mint akkoriban. Délután kettőkor vége a műszaknak. Munka után az üzemünkhöz épített fürdőben tisztálkodhatunk. A délutánból sok mindenre jut idő, komolyabb dologra is, szóra- hozásra is. Miló elvtárs, a brigád- vezetőm javaslatára a pártszervezet népnevelőmunkával bízott meg. Tanulni is szeretek, nem is lehetünk meg ma már anélkül. — Kedden délután a másodéves politikai iskola foglalkozására készülök. Az MSzT-szervezetben vezetőségi tagnak választottak, azé a szerda délutánom. Csütörtökön aztán szórakozás, pihenés. — Pénteken Miló elvtárssal a II. kerületbe járok ki, kisgyüléseket tartunk. Eleinte bizony visszariadtam volna, ha egyedül vagyok, hiszen egy-egy kisgyülésre még az ellenség is befurakodik és csak később derül ki, hogy mi bújik meg a legjobban hangoskodók szavai mögött. Ma már egyedül is megtartom a kisgyülést és bár fiatalnak néznek, mégis szívesen fordulnak már hozzám felvilágosításért, tanácsokért. Minél többet tanulok, annál inkább érzem, hogy mennyire felelős vagyok az üzemünkért, még ha nem is vagyok párttag. A mi üzemrészünkben, az abroncs- javítóban Miló elvtárs egyedül kommunista és csak ketten járunk politikai iskolára, így a szaktársak bennünket figyelnek, hozzánk jönnek sok dologban. A munkaversenyt már sikerült állandóvá tennünk és abban mindig a mi brigádunk vezet. A felszabadulási héten elértük a 157 százalékot., a másik brigád a 121-et. Nem elég azzal agitálni, hogy ezzel a teljesítménnyel meghaladja havi keresetünk az 1300 forintot és soha ilyen jól nem ment a sorunk, mint most. Azt is megma. gyarázotn, hogy milyen sok függ a mi munkánktól. Hiszen. ha késünk a ránkbizott munkával, akkor sok gépkocsi esik ki a terme- lésből, megakad a szállítás, hs- súbbodik \az ország vérkeringése és későbben épülnek fel a mienkhez hasonló és a sokkalta hatalmasabb üzemeink, az iskolák, lakóházak. Megértik ezt a szaktársak, hiszen hasonló helyeken) hasonló körülmények közt dolgoztunk a múltban mindnyájan. Nem felejthetjük eh hogy családunkat, ismerőseinket honnan emelte fel a párt. Bátyám, aki a múltban, többet volt munka nélkül, minti munkában, most Sztalinvárost építi, sztahanovista kőműves és két és fél—háromezer forintot keres havonta. Azok az ismerőseim, akik kezdettől tanítottak, nevellek, akjk 45-ben rohammunkára hívtak magukkal, most majdmind vezetőhelyeken irányítják mindennapi munkánkat, a mi szép jövőnk építését. Most is rohammunkára hívtak bennünket. Amikor Sztálin elvtárs — aki emberi életet adott nekiihk — meghalt, mi is fogadalmat tettünk. Ezzel a fogadalommal kezdtük a felszabadulási hetet. Sikerült elérnem és meg is akarom tartani a sztahanovista szintet. Amikor a pártszervezet tag- Zyü ésén az elnök elvtárs feltette a kérdést, hogy miéri akarok a Magyar Dolgozók Pártjának tagjelöltje lenni, mindezt el szerettem volna mondani, de akkor csak egyrészét sikerült elmondanom. Úgy voltam, mint az első kisgyüJésep,, csak valami még annál is jobban szorongatott belül. Amikor megköszöntem a párttagság bizalmát, csak keveset Ígértem. pedig tudom, hogy sok mindenért sokkal inkább felelős let. tem. Azért, hogy nincs minden rendben az üzemben, azért, hogy november óta nem volt termelési értekezlet és hogy bár nagyon szeretünk mindnyájan dolgozni, mégis nem egyszer akadozik, nincs biztosítva a folyamatos munka. De tudom, hogy ez mind olyan dolog, amit ki lehet és ki is kell javítani, hiszen a mi per- mini ereje nagy, legyőzhetetlen erő! Boldizsár Iván: „Oradour vádol“ Oradour: ez a francia kisváros, •melynek neve a géppuskasorozat hangjára emlékeztet, kétszer vonult be a történelembe. Kétszer vádolta a gyilkosokat, az emberiség ellenségeit, gyermekek eleven megégetőit, asszonyok meg- gyalázóit, férfiak lemészárlóit. A német fasiszták pusztították el Oradourt és gyilkolták le lakosait 1944 júniusában. Az amerikai és francia fasiszták pedig megbecs- telenítetíék az oradouri vértanúk emlékét — áldozatoknak kiáltották ki a tömeggyilkosokat. Európa védelmezőiként dicsőítették az SS-legényekeí, az oradour! gyilkosok perének januári tárgyalásán. Az Országos Békietanács most füzetalakban kiadta Boldizsár Iván; „Oradour vádol" című írását. A kiadvány rendkívüli érdekességgel és megrendítő hűséggel eleveníti fel az oradouri vérengzések napjait. Az oradouri gyilkosok meg- dicsőítése •— az amerikai imperializmus és francia zsoldosainak merénylete a béke ellem Az „Oradour vádol" megsemmisítő leleplezése az újabb imperialista gaztettnek
