Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 52-76. szám)

1953-03-29 / 75. szám

4 JN £ P L A l* 1953 MÁIiCIÜS 29, VASÁKNAI GORKIJ, A BÉKEHARCOS 8S évvel ezelőtt, 1868 március 28-án született A. M, Gorkij, nagy szovjet író, a béke és a dol­gozók ügyének láng’elkű harcosa. V. I. Lenin azt írta Gorkijról, hogy műveiben szorosan összefű­zi Oroszország munkásosztályá­nak érdekeit az egész vi ág mun­kásosztályának érdekeivel. Gorkij meggyőződéssel védte a dolgozók érdekeit és hősiesen harcolt a szocializmus építőinek élcsapatában. A szenvedélyes szo­cialista humanizmus, az őszinte emberi szeretet váltotta ki Gor­kijból az engesztelhetetlen gyű­löletet a háborút, nyomort elő­idéző imperialisták, az emberiség ellenségei ellen. „Gorkij, szíve utolsó dobbaná­sáig együtt érzett azokkal, akik most Lenin-Sztálin pártja veze­tésével, hatalmas lelkesedéssel építik az új, szocialista társadal­mat. Szeme élete utolsó napjáig a harc lángjában égett és engesz­telhetetlen gyűlöletet sugárzott a dolgozó nép ellenségei, a fasisz­ták és minden elnyomó, a kultúra elnyomói és a háborús gyújtoga­tok iránt.“ Jjr M. MOLOTOV elvtársiak " • e szavai k.tűnőén jellemzik Gorkij munkásságának legfonto­sabb oldalát, amelynek napjaink­ban különös jelentősége vari. hi­szen a Wall-Street főkolomposai lázasan egyesítik a nemzetközi imperializmus agresszív erőit a Szovjetunió és a népi demokrati­kus ál amok ellen. Gorkij Lenin-Sztálin pártjának eszméiben és a Szovjetunióban látta az emberiség becsű'etének, Igazságosságának és bölcsességé- nefc megtestesítőjét. A lángeszű nagy író szavai a világ minden józanul gondolkodó emberéhez, minden értelmiségi­be* eljutnak: Határozzák már el végre; kivel tartanak önök, a kultúra nagy mesterei? A kultúra egyszerű munkásaival, akik az új életforma megteremté­séért harcolnak, vagy pedig elle­nük és a felelőtlen ragadozók tá­borának megvédéséért, azért a táborért, amely már rothadásnak indult és csupán a tehetetlenség törvénye értelmében vegetál." Napjainkban, amikor a háborús gyujtogatók új, aljas merénylet­re készü’nek az emberiség ellen, amikor a Szovjetunió köré cso­portosulnak a világ élenjáró és becsületes emberei, a demokrácia és a béke erői'— különösen je. ’entősek Gorkij szavai. Gorkij az imperializmus jellem­zésekor sú'yosan megbélyegezte az Amerikai Egyesült Al'amok tőkés urait. A magnyitogorszki építkezés munkásaihoz intézett felhívásában így írt: „A kapita­lista gazdasági rendszer mind nyíltabban és arcátlanabbal a hinduizmus rendszerévé vilik...’’ r1 ORKIJ az amerikai monopo- listák uralkodó köreiben a pénzemberek csoportjának nagy összeesküvését látta a népek bé­kéje és boldogsága ellen. Élesen és sokoldalúan világította meg a kapitalizmus valóságos emberte­len arculatát, amely életmód a kultúráinak és az erkölcsnek el- ’ensége. „A tőkés dollárját védi, — írta Gorkij, — mert a dollár a számára drágább az embernél la, bármilyen is legyen ez az ember.” Gorkij haragosan megbélyegez­te az úgynevezett ..amerikai élet­formát", a burzsoá amerikai lé- ’ektelen civilizációját. Egy ame rikai folyóirat körkérdésére adott válaszában at író kijelentette: Amit önök amerikai civilizá­ciónak neveznek, nem kelt ben­nem rokonszenret és nem is fog kelteni... az önök civilizációja csodálatosan felnagyította az európai, civilizáció számos szé­gyenteljes kinövéseit. . . a világ összes kapitalistái egyformán el­lenszenves és embertelen nemze­dék, — de az önök kapitalistái -nép rosszabbak.'’ /"* ORKIJ a kapitalizmus éles 17 kritikája során soha nem fe­ledkezett meg arról, hogy két amerikai létezik. Miközben le­rántja a leplet a mü’iárdosok, üzletemberek Amerikájáról, nagy rokonszenvvel beszél az amerikai dolgozókról, a haladó értelmisé­giekről. Gorkij Amerikában pom­pás novellát írt Charlie Man öreg vadászról, akinek jegemében ki­emeli a szabadságszerető vonáso­kat. Gorkij igazi, tartós békére vá­gyott, amikor a szabadságszerető népek szabadon élveznék munká- iuk és a haladás céljaira fordított technika gyümölcseit. Ezt hirdet­te és ez volt számos publiciszti­kai megnyilvánulásának főmotí­vuma. Gorkij a világ becsületes embereit a béke és a kultúra vé­delmére hívta fel. Lelkesen támo­gatta a függetlenségért, szabad­ságért és mindenfajta imperialis­ta elnyomás ellen küzdő népek harcát, Megbélyegezte az Egye­sült Államokban a négerek faji megkü'önböztetését. az angol el­nyomás alatt élő indiai dolgozók elviselhetetlen helyzetét. A nagy író sotkszor fordult a rokonszenv szavaival a harcoló kínai nép felé és felhívta a világ do’gozóit, hogy támogassák a nagy kínai nép hősies harcát. Megingathatat- ’an hite a kínai felszabadító har­cok győzelmében napjainkban nyert történelmi tanúbizonysá­got. A MUNKA témája, amunkás- osztály rabsága ellen, a vi­lág és az ember forradalmi átala­kításáért vívott harc témája Gor­kij müveiben egységbe olvad. Sőt Gorkij a közvet'en forrada’mi te­vékenységet a munka és a cse­lekvés legmagasabb tormájaként értelmezi. „A szovjet ember munkája, — hangsúlyozta Gorkij, — minde­nekelőtt alkotó munka. Míg a ka­pitalista társadalom elnyomta a .kis emberekbena művészi és alkotó tevékenységet, a szocialis­ta társadalom az örömteljes al­kotó munka mérhetetlen lehető­ségét nyitja meg az emberek előtt.” Gorkij „A szocialista realiz­musról" írt cikkében így szólt a néphez: „Nálunk az ember iránti szeretetnek meg kell születnie és meg is születik az alkotó erő cső- ddlatából, az emberek kölcsönös tiszteletéből, s a kollektív munka hatalmas erejéből, amely meg­teremti az élet szocialista formá­ját, a párt iránt érzett szerétéi­ből, amely az egész ország népé­nek vezetője és a világ proletariá­tusának tanítója.” VESSÜK ÖSSZE Anya- és csecsemővsdeiem Az anyák és gyermekek sorsa a Román Népköztársaságban Tito Jugoszláviájában A Román Népköztársaságban a dolgozó nő fontos tényező a szó. cializmus építésében. A román nők ragyogó teljesítményeikkel sorozatosan bebizonyítják, hogy nem állja meg helyét az a burzsoá elmélet, amely a nők .jalacso. nyabbrendüségét’’ hirdeti, A Ro­mán Népköztársaságban jelenleg többezer kiváló élmunkásnő cs több, mint 600 sztahanovistanő dolgozik. Elena Chisiu ma már országos méretű mozgalmat indí­tott a kiváló minőség érdekében. Maria Cinca, Sárközi Auréllá és Florica Bolovan sztahanovista szövőnők már 100 automata gé­pen dolgoznak. Évről évre egyre több nő kapcsolódik be a termelő munkába. * A Komán Népköztársaságban az anya- és csecsemővédelem ál­landó fejlesztése központi feladat. Jelenleg az országban 227.6 száza­lékkal több szülőotthon működik, mint 1948-ban, a bölcsődék száma ugyanakkor 70 százalékkal, a nap. köziotlhonok száma pedig 80 szá­zalékkal emelkedett. A többgyer­mekes anyák „Hős Anya", „Anyai dicsőség" és „Anyasági érem" ki- tördeléseket, magas pénzjutalma, kát kapnak. A népi halalom in­gyen kelengyével is segíti a dol­gozó anyákat. * Az egykori gyászos emlékű ár­vaházak helyén korszerűen bérén, dezett, tágas és verőfényes gyer­mekotthonok létesültek. Az anya­és csecsemővédelem állandó fej- lesztése következtében a gyermek- halandóság évről évre csökken abban az országban, ahol a felsza- badulás előtt évente 6—8 ezer csecsemő balt meg néhány nappal a születés után. Egyre eredménye­sebb küzdelem folyik az egykor annyira gyakori gyermekbetegsé­gek ellen. A napköziotthonokban és a pompás úttörőpalotákban boldog, vidám gyermekek játszanak, szó­rakoznak és tanulnak. Titóék Jugoszláviájában különö­sen szomorú sorsuk van a dolgo­zó nőknek, kiváltképpen az anyák­nak, 1951-ben egyedül Sz’ovéniá- ban több, mint 14.000 nőt bocsá­tottak el, 1952 ben a dolgozó nők száma 72 százalékra esett vissza. Az elbocsátottak legnagyobb ré­sze terhes nő, vagy többgyerme­kes anya, akiket a titóisták a „nem rentábilis munkaerők” ka­tegóriájába sorolnak. „Az elbo­csátott nők 64 százaléka több- gyermekes anya, akik kizárólag keresetükből élnek" — ismeri be a titóista sajtó. A Narodni Liszt című titóista szennylap kény te en beismerni: „Egyedül Zágrábban a 4500 munkanélküli nő közül 900-nak 1500 gyermeket kell el­tartania.“ * A dolgozó nők gyakran a leg­egészségtelenebb körülmények közt kénytelenek megszülni pyer- meküket, mert a klinikákon nincs hely. Ugyanakkor Marinovics, az egyik titóista főkolompos kutyá­ját a belgrádi klinikán helyeztette el, ahol a dolgozók számára hoz­záférhetetlen penícilinnel kezelik az állatot. A do'gozó anyák gyer­mekeiket napközben kénytelenek magukra hagyni, mivel a bölcső­dékben havi 2000 dinárt kell fi­zetni, ha történetesen van is hely­üresedés. * Szerbiában jelenleg 31.645 fél­árva gyermek van, akinek apja a háborúban elesett. A gyermekott­honok csak 1600 gyermeket tud­nak befogadni. A belgrádi Vaszi- levszka-utcában lévő központi menhelyen 245 gyermeket zsúfol­tak össze, holott az épület befoga­dóképessége legfeljebb 80 gyer­mek számára elegendő. A szűk, vako.atian szobákba 10—15 kes­keny ágyat raktak, amelyeken a gyermekek kettesével alszanak. Az anya- és csecsemővédelem hiánya következtében a titóista Jugoszláviában minden negyedik gyermek tíz éven alul hal meg, a gyermekek és az ifjak 60 száza» léka tüdőbajos. A. Jevdokimova, a „Pjatyiletka“-kolhoz Sztálin-díjas elnöke, a Szocialista Munka Hőse: A nők a kolhozban nagy erőt képviselnek Mint Sztálin elvtárs az élenjáró kolhozparasztok első országos kongresszusán rámutatott, komoly hibát követnek el azok, akik lebe­csülik a nők szerepét a kohozok- ban. „A kolhozokban a nők nagy erőt képviselnek, — mondotta Sztálin elvtárs. — Ezt az erőt véka alatt tartani — bűn. Köteles­ségünk az, hogy a nőket a kolho­zokban előtérbe toljuk, s ennek pz erőnek teret engedjünk.” Sztálin elvtársnak ez az útmutatása nagy befolyással volt eokmillió koihozparasztasszony sorsára. — Én mint árva gyerek kerül­tem egy kolhoz állattenyésztő te. lepére; állatgondozónő, fejőnő voltam, majd a háborús években a gazdaság vezetője lettem. 1946- fcan, mint pártonkívüli ko hozpa- rasztasszonyt a dolgozók a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának tag­jává választottak. Képeztem ma­gamat, fejlesztettem szaktudáso­mat, 1947-ben beléptem a Kommu­nista Pártba és két évvel később a kolhozparasztok legnagyobb bi­zalmukról tettek tanúságot: meg­választottak kolhozelnöknek. Sokágazatú ko'hozgazdaságunk lehetőséget ad minden kolhozpa­rasztnőnek arra, Jiogy a tárwdal mi é'et útjára lépjen, kedve sze rint való, képességeinek megfele­lő szakmát válasszon. A politikai és agro.zootechnikai tanulás, va­lamint a kollektív munkában való állandó részvétel hozzájárul asz- szonyaink fejlődéséhez, szélesíti látókörünket, fokozza szakmai képzettségünket. Kolhozunk pa­rasztasszonyai között sok, egy­kor tanulatlan nő kitűnt a fejlő­désben és nem mindennapi szerve­zőképességről tett tanúságot. A kolhozparasztok tisz­telik és becsülik agronómusunkat, Ligyija Alekszandrovna Nyeprja- hinát, aki hat év óta változatlanul kolhozunk párttitkára és aki sok erőt és munkát áldozott a magtér, mesztés kifejesztésére és a föld­művelés kultúrájának emelésére. A kolhoz sokat köszönhet másik szakemberének. Jelena Vas-.V.jev- na Bjelovaja kommunista zootech- nikusnak, aki fáradhatatlanul dol­gozik az állattenyésztő munka kultúrájának emelésén. Eredményeinkre je'lemzö, hogy kolhozunkban 600 munkaképes kolhozparaszt közül 400-an kaptak kitüntetést a kormánytól. A ki­tüntetettek kétharmadrésze nő Hét ko.hozparasjttunk kapta meg a Szocialista Munka Hőse címét, közülük hatan nők. Összes kolhozparasztjaink büsz­kék hős dolgozó nőinkre. Az utóbbiak közül különösen ki kell emelnünk Jelizaveta Ivanovna Gurjanovát. Ez a fáradhatatlan szorgalmas nő már két évtizede önfeláldozóan do'gozik az állatte­nyésztő-telepen. Marija Pavlovna Kol je gov a már 17 éve foglalkozik a borjak nevelésével. Tavaly át­lag 1200 grammos napi súlygya­rapodást ért el a borjaknál. Az állattenyésztők tudják, hogy mennyi munka és gondoskodás rejlik e számadat mögött. A kol­hoz nem maradt adósa Marja Pavlovnának: Koljegova jólétben él és megérdemelten é’vezi a kol­hozparasztok tiszteletét és meg becsülését. A Szocialista Munka Hő­sének címével tüntették ki Ma­rija Kocsnyevaja fiatal fejőnőt aki tavaly újból nagy eredménye­ket ért eh teheneitől átlagosan 4200 kilogramm tejet kapott egy év alatt, A legnagyobb tejhoza- mot a gazdaságban tavaly Apolli- narija Nyikolajevna Artyomjcval 'ejőnő érte el, aki teheneitől egy ív alatt át agosan 4575 kilogramm 1 ejei kapott, 1942 íordon háborús telén, mint kislány jött dolgozni a gazdaság­ba Zinaida Gracseva. Zinaida Gracseva párttag, a Szocialista I" nka Hőse, most a kolhozveze- toség tagja, biztoskezű és gyakor­lott szervező, az egyik állatte­nyésztő-brigád vezetője, A munkában példát mutatnak Ligyija Kosziyenyevszkaja és Ma- mjefa Asztafjeva fejőnők akik a tehenek átlagos évi tejhozamát közel 1500 literrel növelték az el­múlt két év alatt. Az egyesített kolhoz hároméves működése során az összes tehe­neknél ezer literrel emeltük a tej­hozamot és elértük az átlagos 3417 literes évi eredményt. K o 1 h o z paras ztasszo­nyaink eredményesen dolgoz­nak a földeken is. Nyáron, mint koihozeinök, különösen nagy gon­dot fordítottam arra, hogy min­den kolhozbrigádnak meglegyenek a napköziotthonai, hogy az ottho­nokat ellássák minden szükséges felszereléssé’: bútorokkal és já­tékszerekkel. Az otthonokban biz­tosítjuk a gyermekek figyelmes gondozását és a jó táplálékot. Ez lehetővé teszi, hogy a sokgyerme­kes kolhozparasztasszonyok tevé­kenyen kivegyék részüket a ter­melő munkából. Szerafima Kolkina koihozpa­rasztasszony. négy gyermek any­ja, eredményesen dolgozik az egyik földművé’ő-brigádban és | évente több. mint 300 munksegy- j séget teljesít. Amía Ártyomjeva koihozparasztasszony . amellett, hogy a mezőn jó! dolgozik, mint a felülvizsgáló bizottság tagja el­lenőrzi a kolhozvezetőség gazda­sági-pénzügyi tevékenységét. — Gyakran szólal fel a gyű éseken és sok értékes javaslatot tesz; a vezetőség ezeket meg is fogadja. Bő burgonyatermést ér­tek el nálunk a Valentyina Pro. horova, Ligyija Oszipova és Anna Szolovjeva vezetésével dolgozó munkacsoportok. Tavaly a kedve­zőtlen időjárás ellenére hektáron­ként több, mint 250 mázsás burgo­nyatermést gyűjtöttek be a terv­ben előirányzott 150 mázsával szemben. Egyes koíhozparasztok csupán mint kiegészítő fizetséget átlagosan 18 kilogramm burgo­nyát kaptak a burgonyatermesz- tésben elért munkaegységek után. Asszonyaink az összes kolhoz­parasztokkal együtt sikeresen dol­goznak a kolhozgazdaság összes ágazatainak további fellendítésén. A szovjet parasztasszonyok minden gondolatukkal és tettükkel forrón szeretett pártunk felé for­dulnak. Új népdalainkban kifeje­zésre jutnak leghőbb vágyaink, megmutatkozik mély, határtalan odaadásunk és hálánk az iránt, aki a boldog élet útjára vezetett bennünket: „Sztálin/ Tőled kaptuk az örö­möt. Az örömöt és kezünk erejét. Az örömöl és igazságot szívünk­be. Az öröm és a boldogság út­ját!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom