Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-02 / 258. szám

NÉPLAP 1952 NOVEMBER 2. VASÁRNAP 6 NOÉ BÁRKÁJA DOMBRÁDON November: mezőgazdasági újító-hónap A szabad, boldog áletet formáló, saját hazáját, otthonát építő, gaz­dagító emberben kibontakozik az al­kotó tudás, elszánt harckészség min­den újért, minden olyan eddig nem ismert módszerért, amely segítségé­vel gyorsan haladhat előre. A gyá­rak, üzemek munkásainak példája nyomán a mezőgazdaságban is elter. Jedt az újítók — e lelkes, gondol, kodó, alkotó emberek — mozgalma. Az országos adatok szerint 1952 első kileno hónapjában például ezer nyolcvankét újítási Javaslatot alkal­maztak a földművelésügyi miniszté­rium -újítási osztályához benyújtott újítási Javaslatok közül az elmúlt esztendő ugyanezen időszakában el­fogadott és gyakorlatban alkalmazott 646 újítással szemben. Az idei újí­tások máris sokmillió forintos meg. takarítást eredményeztek népgaz­daságunknak, s Jelentősen fejlesztet­ték mezőgazdaságunkat. A mi megyénkben is számos újító akad gépállomásainkon, termelőszö­vetkezeteinkben, állami gazdasá­gainkban. Mindenki hallotta a nagykállói „Vörös Zászló" mezőin dolgozó újító — gépeket összekap­csoló traktoristák hírét, megyeszerte ismertté lesz rövidesen a csaholoi állami gazdaság állattenyésztőinek újítása, a mesterséges borjúnevelés, nél alkalmazott önitató — s még számos más újítás. Azonban megállapítható, hogy minden eredmény mellett is elma­radt a mezőgazdaság újító mozgal­ma. A hiányosságok kiküszöbölését, a mezőgazdasági újitó-mozgalom ki- fejlődését segíti majd elő a novem­beri mezőgazdasági újító-hónap az egész ország gépállomásain, termelő- szövetkezeteiben és kísérleti, tangaz­daságaiban. Az újító hónapot ötletnapok veze. tik be. Az újltő-hónap során be­nyújtott újításokat az újító-bizott­ságok 48 óra alatt megtárgyalják, s az elfogadottakat lehetőleg azonnal alkalmazzák is. A dolgozókkal min. denütt ismertetik a Jövő évi újítási terveket, amelyek irányt mutatnak arra, hogy az újítóknak milyen kér. dések megoldásával kell foglalkoz. niok. A gépesítés terén például a leg­fontosabb megoldandó feladatok: a Jobb gépkihasználás, a téli gépjaví­tás, karbantartás helyesebb megszer­vezése, a gépkapcsolasok megvalósí­tása, gépronosok rclhasználása. Az újítások fő célkitűzése, hogy mil.n. kaerőmegtakarltással csökkentsék az idénymunkák során gyakran előfor­duló nagy munkatorlódást. Nagy szükség, van a balesetelhárftást biz­tosító újításokra is. Sok anyagot és pénzt lehet megtakarítani a Jó mun­kaszervezésre vonatkozó, valamint a házi építkezésekkel kapcsolatos újí­tásokkal is. Az újitó-hónap fellendíti újitó- mozgalmunkat, elősegíti a takaró, kosságot, jelentős fegyver lesz az öt­éves tervünk megvalósításáért folyó harcban. Jó a termés a geszterédi Vörös Csillag tszcs-bcn, de még többet részelnének, ha kiosztották volna a területet minden csoporttagnak Miért maradt el a mátészalkai gépállomás a tervteljesítésben? Gépállomásunk nagyon le van maradva a tervteljesítésben. Évi tervünket mindössze 68 százalék­ban teljesítettük, az őszi tervet pedig mindössze 38 százalékra. Az Októberi Szocialista Fórra dalom 35. évfordulójának tisztele­tére gépállomásunk legjobb trak­torosa, Katona György vállalta, hogy tervét 110 százalékban telje­síti. Katona elvtárs tudja, hogy mint párttagnak, kötelessége élen­járni a munkában. Tudja, hogy a 35 évvel ezelőtt lezajlott Októberi Szocialista Forradalomban őérette is harcoltak a bolsevikok, s azok­nak a hősöknek köszönheti, hogy most szabad, boldog hazában élhet és dolgozhat. Ez adott erőt Katona elvtársnak, hogy a tervét nem 110, hanem 135 százalékra teljesí­tette. Saját munkáján kívül má­soknak is segített hasznos taná­csokkal, hogy tervüket teljesíteni tudják. Csordás István traktoros 130 százalékra teljesítette tervét, Szarka Imre a munka jó megszer­Hsm sok hiányzik már a cégénydányádi dolgozó parasztok fogadalmának teljesítéséhez A cégénydányádi dolgozó pa- rasztok nagy lelkesedéssel készülnek az Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának méltó megünneplésére. A proletá- riátus nagy ünnepének tiszteletére felajánlották a cégénydányádiak, hogy burgonya- és kukoricabeadá­sukat október 30-ra, napraforgóbe­adásukat november 7-re 100 száza- ! iékig teljesíteni fogják. Október 27-ig burgonyából 92, napraforgó­ból 60, kukoricából 86 százalékra teljesítették a cégénydányádiak a beadásukat. A beadás mellett nagy gondot fordítanak az őszí munkák idejében való elvégzésére, mert. tudják, hogy az idejében elvetett mag jövőre dúsabban fog fizetni. Az őszi betakarítási munkákat 98 százalékban végezték el. Az őszi vetés és mélyszántás munkáját tel­jes egészében elvégezték. Leskó Miklós VB titkár. vezésével, gépének szakszerű ki­használásával szintén túlteljesítette tervét. Ilyen traktorosunk azonban kevés van. A többség munkáját ha­nyagul végezte, a gépeket hanya­gul kezelte, s több esetben géptörés lett a hanyag munka eredménye. Zilahi András traktoros tervét csak 28 százalékra, Paróczai Ferenc pe­dig 30 százalékra teljesítette. Ezek a traktoristák vetik vissza gép­állomásunkat a terv teljesítésében. De hátráltatják gépállomásunk tervteljesítését egyes termelőszövet­kezeti csoportok is. A csoportok nein tisztítják meg a földterületet, nem segítik hozzá a traktorosokat ahhoz, hogy tervüket teljesíteni tudják. Október 29én három ter­melőcsoportot 15 százalékos kárté­rítésre köteleztünk, mert nem tel­jesítették a szerződésben vállalt kötelezettségüket. Izsó Pál Mátészalka, Néplap-levelező. Geszterédtől északra, mint kis pontocskák, úgy tarkállanak az épületek a terménytől letakarított földek között: a „Vörös Csillag” termelőcsoport otthona. Ezelőtt két évvel hatan kezdték meg Kálmáncai Dezső „tekintetes úr” volt birtokán a nagyüzemi gazdálkodást. 1952 tavaszán meg­gyarapodott a csoport. — Az új tagok új gondolatot vit­tek a termelőcsoportba. Törő János azt javasolta, hogy máskép­pen kelj megszervezni a munkát. (Addig ugyanis nem volt a brigá­doknak külön területük, nem volt munkaegység sem; mindenki egy­formán kapott az év végén.) M. Ko­vács József, a csoport alapító tag­ja csak csóválta a fejét: — Máskép dolgozni? .Hogy más­kép? — Úgy mint a kolhozokban van ... Felosztani a földet munka­csapatokra, egyénekre, és minden személy egyénileg felelős a saját területéért. — Á... Nem úgy van miná- lunk... Nem lehet azt itt meg­tenni. — Dehogy Is nem lehet,.. Miért ne lehetne? Csak egy kis akarat kell hozzá. — Ugyan János, ne beszélj már bolondokat. — Ez nem bolondság! Törő elvtárs papírt, ceruzát vesz elő, elkezd számolni. — 17 hold, meg ezer öl, — ennyi jut egy csa­ládra. — Na, látod. .. Mit csinálsz te magad ennyi földdel? Törő elvtárs maga is megijedt egy kicsit a számok láttán. Mi lesz ennyi földdel, ha ilyen kevés a munkás, hogy tudja megdol­gozni. Megeszi tőlünk a gaz — gondolta hirtelen, de pillanatok le­forgása alatt kész a felelettel. Ez a föld ugyanis annyi marad, akár felosztjuk, akár nem. A felosztás se el nem vesz belőle, se hozzá nem tesz, csak segít a munkánkon. Mert ha a terület fel lesz osztva, akkor jön a feleség is kapálni napköz­ben, mikor ráér. Megműveli a csa­lád együtt. Nem lesz vitatkozás; ha valaki rosszul dolgozik, hamar megleljük. Most kit vonsz felelős­ségre azért, hogy gazos a terület? A brigádvezető azt mondhatja, hogy mindenki rosszul dolgozott. De ha felosztjuk: felelősséggel lartozik a csoportnak az, aki kapálatlan hagyta. így van? A tagság nagyobb százaléka látta, hogy Törő elvtársnak van igaza és el is határozták, hogy feloszt­ják a területet. Ez meg is tör­tént, de a kiosztás nem egész esz­tendőre szólt, hanem a kapásoknál minden kapálás után újból osztot­ták. Más, más földdarab jutott ugyanannak a munkásnak. A nyár folyamán, a sok munkában nem vették azt észre, hogy nem jól van ez így. Változtatni kellene rajta. Úgy megcsinálni, mint Törő elvtárs mondotta a tavaszon, hogy egész évre szóljon a kiosztott terület, mint a szovjet kolhozokban. Ezt csak most látják már, hogy meny­nyire helytelenül gondolkodtak. A betakarítást már száz százalé­kig elvégezték, de vetnivalójuk még mindig van. A balkányi gépállo­más már három napja Ígérgeti a vetőgépet, de a rossz munkaszerve­zés miatt még most sem adott. Most, a betakarítás után a cso­port tagjai számot vetnek maguk­kal, hogy miért is dolgoztak a nyá­ron. M. Kovács Józsefet is nagyon érdekli a kereset. De mivel Józsi bácsi rosszul lát, hát megkéri Törő elvtársat, a brigád vezetőjét, hogy számolja ki az ő évi keresetét 370 munkaegység után. Törő elvtárs előtt a fehér papí­ron számok sorakoznak egymás alatt. Búzából 15.72, rozsból 3.70, árpából 1.96, burgonyából 18.50, takarmányból 25.90 mázsa, dió 7 kiló, pénz 4070 forint. Amikor Törő elvtárs felsorolja a keresetet, a 61 éves M. Kovács Józsefnek csak úgy csillog a szeme az örömtől. Hirte­len azt sem tudja, mit mondjon rá. Aztán régi tervei, jutnak m eszébe, amit most valőravált: — Na, János, mihelyt meglesz az elszámolás, rádiót veszek. Meg se írom a hadnagy fiamnak, majd csak meglepem vele, ha hazajön. — Na látja, mégis volt értelme annak, hogy ki-ki magának dolgo­zott, mert az idén nem a gaz ka­pált, hanem mi... De gondoljon csak arra, hogy mennyivel többet számlálnánk most munkaegységen- kint, ha a felosztott terület egy egész évre szólt volna. Mellé még versenyeztünk volna egymással, hogy ki kapálja be többször és jobban a földet... Akkor egész biztos, hogy nem kétszer kapáltunk volna, hanem háromszor, négyszer is. Az pedig tudja-e Józsi bátyám, hogy mit jelentene most? Azt, hogy 370 munkaegységre nem 18 és fél mázsa krumplit kapna maga sem, hanem úgy 37 mázsa körül, mert a négyszeri kapálás után dupla termést is hozott volna a földünk Ebben az évben saját kárunkon . megtanultuk, hogy jövőre egész évre szól majd a szétosztás. SZABOLCSBAN 1939-bei ^ nyolcvanezernél több írástu dadáin lelket számláltak. De azol sem valami nagyon használták tu dúsukat, akik a betűvel ismeretsé get kötöttek. Még a módos panasz, tok és kisiparosok középiskolájá­ban. a polgáriban is mindössze tíz regény elolvasására kötelezték a tanulókat. Ezt a csekélynél keve­sebb irodalmat sem túlságos szi­gorral kérték számom tőlük. Az igazi baj az volt. ha hittanból állt ■ rosszul a diák. Aki akkoriban a hittannal hadilábon állt, — amel­lett, hogy magaviseletből rossz ovz- ályzatot kapott —, más tárgyból is megbukott. Ez a pedagógiai gya­korlat természetesen csak a szegé­nyeket sújtotta. A szegény szülők az egyszeri tandíjat is nehezen Iz­zadták össze, nemhogy az osztály megismételte lésére áldozhattak Tol­na. S ha a hit és erkölcs „tudo­mányában” való rossz előmenetel mögött a kamaszodó gyerekben ter­mészetszerűen felébredő tudomá­nyos kíváncsiság, kész formulák iránti kétely, netán a „hitetlenség ördögének csábítása” volt gyanít­ható, a szegény gyerek még akkor is örökre búcsút mondhatott az is­kolának, ha egyébként bizonyságot nyújtott arra, hogy valamelyik va­lódi tudomány igazi tudósa válhat, nék belőle. A jómódú rosszfcamulók helyzete, liersze, más volt. ök ritkán buktak meg. Hittanból legkevésbbé. Nem­csak azért, mert a főtisztelendő úrnál a hiftantudományban való jártasság hiányát tökéletesen lehe- lett pótolni hívságos földi javak­kal, s a pulyka, kacsa, kishordónyi vinkó könnyen kijavította nála a legrosszabb osztályzatot is. A „hit­es erkölcstan”-ban való alapos jár­tasság kötelezettsége alól azonban már maga az előnyös vagyoni és társadalmi helyzet is felmentést adott. A hi(terjesztő ipar vidéki szatócsai tudták, hogy a forró hit­buzgalomnál az egyházi és társa­dalmi rend iránti hűségnek meg­nyugtatóbb biztosítéka a teleírt telekkönyvi lap és sok számjegyet tartalmazó bank betétkönyv, ILYENFAJTA EMLÉKEK és gondolatok foglalkoztattak, amikor Dombráckm Nagy Mihály­ival megismerkedtem. Nagy Mihály néhány falubelinek éppen akkor beszélte el, hogy tizenkétéves fia miket mondott Noé históriájáról. Nagy Mihály olyan, mint a leg­több harmincöt éves, hat-nyolc hold juttatott földön dolgozó magyar paraszt. Barna, szikár, nem ma­gas, nem is alacsony. Koránál va­lamivel idősebbnek látszik, de le­het, hogy csak azért mert aratás, cséplés után van. A pártnak nem tagja, de a szabadságharcosoknál bent van. Szerencsés természetű. Ami bántja^ azon előbb nevetni próbál és csak ha a nevetés nem megy, kezd el bosszankodni rajta. Most azon derül, hogy a fia 'miatt ellentétbe került a feleségével. A fia tizenkét éves, Miskának hívják i és kijelentette, hogy nem akar hit- ■ tant tanulni. TU-AGY MIHÁLYNÉ, ha valami -*■ ’ elképeszti, a sarkára áll és egy kicsit hosszadalmajsan, no meg elég jól hallhatóan elmondja a vé­leményét. Ezúttal is ötödik napja hajtogatja, hogy inkább megöli legidősebb gyermekét, mintsem „vallástalan bitang” váljék belőle. Miska gyerek csak ma jutott szó­hoz: — „Emlékszik édesanyám Noé bárkájára?” — Idézi Nagy Mihály a fia szavait a hallgatói előtt és mosolyog hozzá nemcsak a szája, a szeme, de a két orrlika is. — „Már hogyne emlékeznék”, — mondja a'z anyja. „És el is hiszi édesanyám azt a mesét?” Na, gondoltam, az anyja menten agyonveri. De nem nyúlt hozzá, a két kezét csak egy­máshoz csapkodta, hogy hogy lehet még kérdezni is ilyen istentelen- séget! — El hisz édesanyám olyan me­sét, — mondja a gyerek. — am éket könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát? 1 Mondja, édesanyám, mi­lyen ember lehetett ez a Noé, hogy a fene vadakból ts bevitt egy-egy párat a bárkába? Milyen ember az. aki azt akarja, hogy a farkas, meg a> tigris, meg a mérgeSkfgyó szaporodjék?! Meg a patkány! (A patkányt azért tette hozzá, mert az anyja nagyon irtózik tőle.) Az­tán azt is mondja meg, édesanyám, hogy Noé apánk hbgy őrizte meg a bárányokait a farkasoktól, mikor negyven nap és negyven éjjel egy fedä alatt voltak ? 1 — Az asszony se köpni, se nyel­ni nem tudott. Az is csak később jutott eszébe, hogy az ilyesmit a főtisztelendő úrtól kell megkérdez­ni. Neki tudni kell, hogy a farka­rok miért nem ették meg a báráv nyokait. hiszen őt azért Űzetik. Nagy vívódás mehet végbe Mis- kában. látni szeretném. Apja első kérésre elvisz hozzájuk. 1V/I ISKA közepesnövésű, egészsé­■*■*■*• ges fiú. Van benne apjából is, anyjából is. Nem tudja, kl-miféle lehetek, kelletlenül felelget: — Te szereted ar. embereket. Miska? — kérdezem. — Aki olyan, hogy lehet szeret­ni, az olyat igen. A hazugot nem állhaftom. — Ismersz hazug embert? — öregasszonyt ismerek. Szatyor Boris nénit. Szatyor Boris néni tavaly nyáron, amikor odavoltam nagyapáméknál, azt hazudta, hogy megjelent neki a szűz Mária. — Horniét veszed, hogy hazu­dott? 1 — kéri számon Naggná. Miska nevet: — Szatyor Boris néni azt is szokta mondani, hogy nem iszik, aztán mindig büdös a pálinkától. Aki egyben hazudik, hazudik mádban is. EGYSZERRE nagyon megsze- retitem ezt a mezítlábas, egy kicsit betyárképü férfi jelöl tét. Leg­szívesebben átölelném, de tudom. . hogy nem kedveli az érzelmeske dést. — Én már régen nem akarok hittanra járni és mostanáig csak 1 azért nem mondtam meg', meri édesanyámnak rosszul esett volna. — Pedig édesanyám sem tagad­hatja, hogy a főtisztelendő úr is egyszer ezt mondja, másszor meg azt. Egyszer azt mondja, hogy gaz­ság, amit az amerikaiak Koreában csinálnak, másszor meg azt mond ja, hogy nem is igaz, az amerikai­ak nem is dobna,k le fertőzést Ko­reában.. Mikor kivel beszél! — Neked is kétféleképpen be- saélt, Miska? — kérdem. — Nekem nem. De tudja 5, hogy kinek, mit mondjon. De akiknek beszél, elmondják egymásnak, mit hallottak tőle és így derül ki a hazugság. Félig felém, félig anyja felé fordulva kérdezi: — Hát most tes­senek megmondani nekem, hogy higgyem én el neki, amit úgysem lehet elhinni? Hogy higgyem én e'. neki, hogy a farkasok nem eszik meg a bárányokat? De ha igaz. hogy Noé bevitte a farkasokat a bárkába, akkor a bárányokat csak azért vitte be, hogy a farkasoknak legven mit enni. De ha nem ették meg, miért nem ették meg? Ha az isten akarta, hogy ne egyék meg, miért akarta?! Fáj már ne­kem a fejem is, úgy belegondoltam ezekbe!... Azt mondja édesanyám, hogy az istent nem lehet mindig megérteni. Akkor miért adott ér­telmet? Olyan való nekem, amit ésszel fel tudok fogni 1 Ezért nem akarok én hittant tanulni, mert ami abban van, azt el keil hinni és punktum! De én úgyse tudom el­hinni, édesanyám. Én már próbál­tam és nem tudom. Felágaskodik az eszem, hogy ő minek van, ha nem használom! — Hirtelen el­hallgat. Talán megijed, hogy — le­het, életében először — egyszuszra ilyen sokat beszélt. U LBÚCSÚZUNK. Nagy Mihály ^ kikísér. — Remek fia van magának, elv­társ, — mondom. Nagy Mihály nem is titkolja, hogy büszke a fiára: — Tudom, mert bátor. Én nem mertem volna megmondani az ő korában, hogy nem akarok hittant tanulni. Pedig én is ügy voltam vele, hogy hittem is, meg nem is. — Nos és most hiszre? Hallgat, azután kimondja: — Nehéz leszokni arról, amit kiskorunkba vertek belénk. Az asz- szony is átkozódott, amikor az ap­ját temették és az utolsó forintun­kat adtuk oda a papnak. Nem tu dom, hogy állok vele, hiszek-e, vagy sem? De az biztos, hogy a papoknak az „a” betűt sem hiszem el... NYÍRI TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom