Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-22 / 274. szám

NÉPLAP 1952 NOVEMBER 22, SZOMBAT PARTÉPÍTÉS _________________ jA A titkári beszámolók gondos összeállításával emeljük magasabbra a taggyűlések színvonalát Pártszervezeteink Jelentős része felismerte már a taggyűlések jelen­tőségét. Ezt bizonyítja, hogy tag­gyűléseink színvonala állandó fej­lődést mutat és egyre inkább elő­segíti a párt előtt álló feladatok megoldását, a párttagság mozgósí­tásával, nevelésével. Így történt legutóbb is az oktatási évad kezde­tén, vagy a tagösszeírást megelőző taggyűléseken, A taggyűlések sike­resen irányítják a párttagok fi­gyelmét az előtérben álló legfonto­sabb helyi, termelési feladatok vég­rehajtására. A lakatosüzem leg­utóbbi taggyűlésén megbírálták a Merkovsakl- és a Kovács Il.-brígád tagjait, mert 00, illetőleg 04 száza­lékra teljesítették normájukat. A brigád kommunistái megfogadtak, hogy javítanak ezen és valóban a műszakiak segítségével a Merkov- szki-brigád 100, a Kovács-brigád pedig 101 százalékra emelte telje­sítményét. Ugyanakkor az üzem dolgozói a kommunisták kezdemé­nyezésére vállalták, bogy Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére évi tervüket december 4-ig befeje­zik. Ugyanazon a taggyűlésen fel­ajánlások hangzottak el az anyag­takarékosság fokozására. Városunk dolgozó parasztsága a begyűjtési terv teljesítésében és az őszi mun­kában uz elsők között van a me­gyében és ehhez igen 1 nagy segít­séget adtak a, taggyűlések. A Súg­ván tszcs, taggyűlésén megbírálták Figeczki elvtársat és azokat a ta­gokat, akik többszöri mulasztásuk­kal gátolták az őszi munka gyors végzését. A taggyűlésen elhatároz­ták, hogy november 7. tiszteletére befejezik az őszi vetést, betakarí­tást és november 7-ig teljesítik be­adási kötelezettségüket. A népneve­lők a kívülállókat is mozgósították és segítségükkel valóban befejez­ték határidőre a vetést, betakarí­tást és becsülettel eleget tettek állam iránti kötelezettségüknek is. Ezek az eredmények azonban nem általánosak, nem lehetünk elé­gedettek taggyűléseink mostani színvonalával. Bokát kell még ten­nünk, hogy íaggyüléseink a kommunista nevelés iskoláivá váljanak. A párttagokat hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy meglássák a gyakor­lati kérdések szerves összefüggését a politikával, pártünk Határozatai­val. Ez hiányzik még legtöbb eset­ben és a hiba a napi remii pontok nem elég körültekintő összeállítá­sánál kezdődik. A titkári beszámolókat még az jellemzi so.k helyen, hogy arány­talanul nagy terjedelemben foglal­koznak a nemzetközi és belpoliti­kai helyzettel és saját munkaterü­letüktől, az idevonatkozó párthatá­rozatoktól függetlenül vizsgálják azt. Pártbizottságunk is hibát köve­tett el, amikor hosszú időn keresz­tül megelégedett a taggyűlések előtti „központi szempontok” adá­sával. Ez nem jelentett komoly- segítséget, hiszen különböző üzemi, hivatali, tszcs, és területi alapszer­vezeteink előtt más és más problé­mák állottak. A régi helytelen módszerrel gátoltuk az a lapszerve­zetek önállóságának kifejlődését. A taggyűlések jé előkészítése ér­dekében az eddiginél nagyabb, köz- vétlen segítséget aduink alapszerve- zeteinknek 25 tagú instruktor! cso­portunk útján. Ennek tagjai a ve­zetőségi ülések, «pártcsoportbiznlmi értekezletek levezetéséhez is segít­séget nyújtanak. A jó litkári beszámoló feltétele, hogy a pártszervezet leg­fontosabb, legidőszerűbb kérdéseit tárgyalja. Ehhez ismerni kell a terület legfontosabb problémán. Éppen ezért a beszámoló elkészí­tése semmiképpen sem lehet egye­dül a párttitkár feladata. A párt- vezetőség tagjai, a gazdasági veze­tők, a pártmunkások javaslatait feltétlenül meg kell hallgatni A legfontosabb helyi problémák tár­gyalásáról az alapszervezetek veze­tői döntenek. Ez az önállóság azon­ban nem jelentheti azt, hogy a leg­fontosabb központi kérdésekről a párt- és kormányhatározatokról megfeledkezzenek. A Központi Vezetőség határozatá­nak értelmében egész pártoktntá- sunkban megkezdődött Sztálin elv­társ nagyjelentőségű művének és a XIX. pártkongresszus anyagának tanulmányozása. Ez megköveteli, hogy a pártoktatás színvonalát az eddiginél sokkal magasabbra emel­jük. Az oktatási évad kezdete óta elért eredmények mellett több párt­szervezetben hiányzik a hallgatók egy része, nem készülnek fel ala­posan a propagandisták sem. Ép­pen ezért a következő taggyűlések első napirendi pontjaként tárgyal­ják meg pártszervezeteink a XIX. pártkongresszus anyaga feldolgozá­sának kérdését és az eddiginél sok­kal élesebben kell hangsúlyozod a párttagok felelősségét, névszerint figyelmeztetni a hanyagokat a szervezeti szabályzatban lefektetett kötelességek betartására. Az összeírás idején további emel­kedést értünk el a tagdíjfizetésben. A politikai felvilágosító munkát azonban tovább kell javítanunk különösen a felsőbaduri és az Út­törő tszcs, pártszervezetében, hogy párttagságunk teljes mértékben tel­jesítse legelemibb pártkötelességét, hogy valamennyi párttag megkap­hassa új tagsági könyvét. A napirend összeállításánál je­lentős helyet szánjunk a termelés kérdéseinek. Üzemi pártszervezeteink a elöntő tervév végrehajtására mozgósítsa­nak. Az üzem speciális feladatúnak megfelelően irányítsák a kommu­nisták figyelmét a legégetőbb pro­blémákra. Termelőszövetkezeti pártszervezeteink taggyűléseire bá­rul a soronkövetkezö zárszámadási gyűlések alapos politikai előkészí­tése. Ahol a kommunisták szava nem hallatszik, ahol nem figyelnek éberen, ott az ellenség veszi át a szót, A Ságvári termelőcsoportban Szatmári kulák terjesztett álliire- ket a zárszámadási eredmények­ről, hogy megzavarja a csoportta­gok hangulatút, csak akkor figyelt fel erre a pártszervezet és a kuiá- kot ki is zárták a csoportból. Nem értik meg a szövetkezeti vagyon növelésének jelentőségét a szép eredménnyel záró Dózsa tsz. tagjai és ebben hibás még a párttagok egyrészo is. Nem feledkezhetünk meg az őszi munka, a begyűjtés feladatairól, mert jó eredményeink mellett különösen napraforgóbe­adás terén sok még a tartozásunk és becsületbeli kötelességünk, hogy legkésőbb november 30-ig mara­déktalanul rendezzük, illetve túl­teljesítsük begyűjtési tervünket. A taggyűlés csak akkor éri el célját, ha a kritika és önkritika szószékévé válik. A fejlődés elle­nére előfordul még, hogy párt- és gazdasági vezetők letorkolják a bírálókat, mint legutóbb a konfek­cióüzem taggyűlésén is megtörtént. Kocka elvtárs, a vállalat vezetője visszautasította a jogos bírálatot. A taggyűlés fontos napirendi pontja a tag- és tagjelöltfelvétel. A Politikai Bizottság tag- és tag- jelöltfelvételröl szóló áprilisi hatá­rozatának végrehajtása terén nagy hiányosságok mutatkoznak párt­szervezeteinkben. Pártépítesi munkánk e fontos feladatát, pártunk utánpótlását hanyagolja el üzemi és tsz.-párt- szervezetoink nagyobb része és en­nek megjavítása egyik legsürge­tőbb feladatunk. A taggyűlés akkor éri el célját, ha a hozott határozatok végrehaj­tásáért következetes harcot folyta­tunk. Ezért elsősorban rögzíteni kell a hozott határozatokat, majd a következő taggyűlésen a titkári beszámoló ne feledkezzen meg a határozatok végrehajtásának ellen­őrzéséről. Ez a módszer nagyban emeli majd a párttagság aktivitá­sát, felelősségérzetét a párthatáro­zatok végrehajtásáért folytatott harcban. Bot rágni Zoltán, a nyíregyházi városi párt. bizottság párt- és tömeg­szervezeti osztályúnak vezetője. Emlékünnepség Ady Endre születésének 75. évfordulója alkalmából Ady Endre születésének 75. év­fordulója alkalmából a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Iro­dalomtörténeti Társaság pénteken este emlékünnepélyt rendezett Bu­dapesten a Néphadsereg Színházá­ban. Az ünnepségen ltéval József elv­társ népművelési miniszter, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja mondott ünnepi megnyitót. llérai József clvláes beszéde Beszédének elején Bévai elvtárs rámutatott arra, hogy Petőfi mellett, Petőfivel együtt Ady Endre a ma­gyar költészet valóságos titánja, forradalmi klasszikusa. A magyar fejlődés egy sorsdöntő évtizedében, 1905-től 1918-ig Ady Endre költé­szete forradalmi fegyver volt, amelynek döntő része volt népünk, értelmiségünk, ifjúságunk érzelmei­nek és gondolkodásának alakításá­ban, az akkor napirenden lévő de­mokratikus magyar népforradalom előkészítésében. Ady Endre költé­szete a rothadt úri világgal való leszámolásnak, a magyar ugar, Hunnia urai trágyadombja, Szittya­ország összetörésének, elpusztítása nak költészete volt, a feudális ma­radványok gyökeres forradalmi felszámolásának költészete. Ady Endrénél senki jobban nem gyűlölte és ostorozta az urak, ban­károk és püspökök régi Magyaror­szágát. És senki nála jobban nem szerette a magyar népet, senki nem intette, nógata, buzdította, lelkesí­tette, úgy mint ő, forradalmi cse­lekvésre. Mint Petőfi Sándor — folytatta Révai elvtárs —, Ady Endre is magasfokú politikai tudatossággal ítélte meg Magyarország helyzetét és népének tennivalóit. A maga korában a magyar társadalom és a napirendre került átalakulás 'moz­gató erői, feladatai és céljai dolgá­ban tisztábban látott mindenki másnál. Ady Endre tudta, hogy Magyarországon polgári demokrati­kus átalakulás van napirenden, tudta, hogy ennek az átalaku­lásnak főkérdése a földkérdés megoldása és a magyar füg­getlenség kivívása, de tudta azt is, hogy ebben a polgári forrada­lomban a magyar polgárság a bor. rikád másik oldalára került, és hogy a parasztság forradalmi erővé csak a magyar munkásság vezeté­sével lehet. És ebből a' felismerés­ből — korúban Magyarországon egymaga — levonta azt a követ­keztetést, amit a marxizmust gaz­dagítva és továbbfejlesztve a nem­zetközi munkásmozgalomban is csak az orosz marxisták — élükön Leninnel és Sztálinnal — vontak le és formuláztak meg tudományo­san: Azt tudniillik, hogy a polgári demokratikus forradalom nem áll­hat meg saját határainál, saját ke­retei között, hanem — a munkásosz­tály vezetésével — szocialista for­radalommá kell továbbfejlődnie. — 1903-ban mondja ki Ady Endre, a költő a tudományos kommunista igazságot: „Nekünk elől kell kez­deni .a dolgot az első rendnél, az­tán a másodiknál, s a harmadiknál végre. A rangokkal, kiváltságokkal, ősdurvaságokkal, arisztokráciával és klérussal s a kiszipolyozó tőké­vel egyszerre kell végezni.” Csak most gyűjtjük össze lassan­ként — mondotta ezután Révai elv. társ — Ady cikkeit az 1905-ös orosz forradalomról. 1905. október 31-én írja Ady: „Az orosz forradalmat többé nem lehet leverni... Mintha az ríj szá­zad nemcsak naptári fogalom vol­na, hanem valóságos új epocha kezdetét jelentené.” Kell-e bizonygatni, hogy Ady Endre a magyar polgári demokra­tikus forradalom vihaimadara, az új Magyarország, a népi Magyar- ország, az első, a második, végül a harmadik renddel végző polgári demokratikus forradalom feladó, tarnak megoldásáról a szocialista feladatok megoldásúra áttérő, szo­cializmust építő Magyarország szel­lemi előkészítői közé tartozik. A mi szocializmust építő népünk azért szereti és tiszteli Ady Endrét, azért vallja testestől-lelkestől a magáénak, mert teljesítette Ady Endre hagyatékát: igazságot tesz a magyar történelem minden igaz­sági «lanságáért, megfizet minden elszenvedett vereségért, nemcsak 1514-ért, nemcsak 1849-éít, hanem 1919-ért is! Nem vagyunk mar Hunnia trá­gyadombja, Szittya ország. Népünk megmutatta, megmutatja és meg fogja mutat!, hogy nem a „hőkülés népe”, hogy nem „hull ki az idő rostáján”. Nincs már okunk búsul va, elkeseredve szeretni a hazát, nincs már okunk sírni azon, hogy „elveszünk, mert elvesztettük ma­gunkat”. Nem vesztettük el, ellen­kezőleg: a munkásintcruacioualiz- must hordozó szovjet-fegyverek és Önnön tetteink segítségével meg­mentettük magunkat. Ezért válto­zott ma Ady költészetének akuszti­kája. Nem búsmagyarságra, hanem magunkba a bizakodó magyarságra, alkotó és optimista nemzeti öntu­datra van szükségünk. Küszvény- országból a nemzetközi haladás ro­ll am br i gádj á v á let tü n k. De abban, hogy azzá lettünk: ré­sze van Ady Endre ostorozó, ne­velő, elkeseredetten bíráló forra­dalmi költészetének is. Ebben áll költészetének dicsősége és halha­tatlansága.' Ezután Bölöni György író mon­dott ünnepi beszédet. ADY ENDRE Hetvenöt évvel ezelőtt, 1877 no­vember 22-én született Ady Endre a szilágymegyei Érmindszenten. — Költői kibontakozása a huszadik század első két évtizedére esik. Ez az időszak, a millenium csalfa ra­gyogását követő húsz-huszonöt esz­tendő, nálunk Is a demokratikus forradalom lassú érlel ődésének volt az ideje. A nagybirtok és a nagy­tőke hatalmi politikája még ural­kodik, de ugyanakkor már megmu­tatkozik a tömeg, az elnyomott nép forradalmi ereje is; egyelőre még ugyan csak elszórtan, kevéssé szer­vezetten. Nagy íróink, költőink vala­mennyien a haladás szolgálatába állították művészetüket. Petőfinek is voltak követői: Arany János után Jókai, majd különösen Mik­száth Kálmán prózai írásai mutat­tak rá nagyon élesen a társadalmi és gazdasági élet visszásságaira s mindarra, hogy ez az eddig járt út nem járható tovább, Petőfi követői nagy kritikusai voltak saját ko­ruknak, de nem voltak forradalmá­rok, mint Petőfi. Ady Endre az el­ső költő Petőfi Sándor után, aki a legnagyobb művészettel szólaltatta meg a magyar nép harcait, s for­radalmi bátorsággal lépett fel a magyar nép követeléseinek érvénye­sítése érdekében. Ady Endre hosszú fejlődés után jutott el addig, míg egészen vilá­gosan meg tudta fogalmazni a nép forradalmi törekvéseit. Ez a fejlő­dés az uralkodó rendszer teljes ta­gadásával kezdődött, hosszú útke­reséssel folytatódott. Az út keresé­se már itthon megkezdődött: be­kapcsolódott a polgári radikalizmus eszméit hirdető mozgalmakba. — Nagyváradi ujságíróskodása közben élesen bírálta a mágnások és pa­pok akkori Magyarországát. Ami­kor az 1905-ös oroszországi forra­dalom első hírei megérkeznek Bu­dapestre, a közben Franciaország ból hazatért költő már tökéletesen megfogalmazza programmját, me­lyet aztán müveiben meg is való­sít. Ekkor írt „Földindulás” című cikkében ezeket találhatjuk: „A történelemnek büszkesége lesz e szörnyű földindulás. Büszkesége, tanúsága és igazolása. íme, a pro- letárság visszaadta a népet a nép­nek. Fölkelt a nép és formálja a világot. így csinál forradalmat a nép. Ha megindul, az földindulás. És csak a nép tud forradalmat csi­nálni. És megváltás csak a néptől jöhet.” Első verses köteteiben, különösen az 1906-ban megjelent „Uj versek” címűben még nem találta meg a népi érdekeket szolgáló forradalmi tartalomhoz a megfelelő, nép szá­mára érthető formát. Költői nyei- ve, képalkotása ebben az időben még gyakran elvont, sokszor homá­lyos. Az évek múlása során, ahogy egyre szorosabbá vált kapcsolata a néppel, egyre jobban azonosította magát a nép forradalmi törekvé­seivel, annál egyszerűbb, világo­sabb, közérthetőbb lett Ady stílusa, kifejezésre. Világosabban látta a kifejtendő problémát, az elnyomott nép életének problémáit: világo­sabban tudta mindezt meg is fo­galmazni. Prózai írásaiban és költeményei­ben egyaránt harcolt a kizsákmá­nyolás minden formája ellen és az elnyomók minden fajtája ellen. — Amikor Dózsa György unokájának vallja magút vagy Dózsa György­nek szobrot kíván állíttatni: a pa­rasztságért száll síkra. A „Proletár fiú verse”, „Csák Máté földjén” és sok-sok más verse a kizsákmányolt munkásosztály problémáit állítja középpontba. Az imperialista há­ború áldozataivá vált dolgozók pa­naszát, jajgatását, átkát visszhan­gozva előkészítője az első világhá­borút követő forradalomnak. — A költő kitörő lelkesedéssel üdvözli a forradalmat: a forradalom tiszteli és megbecsüli nagy költőjét: óriási tömegek kísérik ki 1919 januárjá­ban az elliúnyt költőt a kerepest te­metőbe. Ady költészetét a Horthy-kor- szakban igyekeztek egészen torz formában bemutatni, magyarázni, értékelni. A felszabadulás után Révai elvtárs hatalmas tanulmá­nya teljes egészében megvilágította az Ady-kérdést. A dolgozó nép visz- szakapta költőjét. Könyvkiadóink sok tizezer példányban adták ki Ady Endre költeményeit és prózai müveit. Legutóbb nagyszerű gyűj­temény hagyta el a sajtót: „A fe­kete lobogó” címmel Ady Endre mesteri újságcikkeit kapja az ol­vasó. Ez a kötet vádirat a klérus elnyomó politikája .ellen. Szocializmust építő népünk, a bálás utókor megbecsüli nagy, har­cos elődeit, haladó hagyományait. A népművelési minisztérium és az Irodalomtörténeti Társaság ma, a költő születésnapján nagy díszün- nepséget tart, melyen Révai József elvtárs tartja a megnyitó beszédet. Az Irodalomtörténeti Társaság az ismeretterjesztő előadások számára űjtípusú, nagyon jól használható, műsorral bővített vezérfonalat adott ki, melynek alapján megyénk­ben is mintegy harminc helyen tar­tanak előadásokat. — Nyíregyhá­zán többek között a tanítónőkép­zőben és a Kossu t h -g i m n á z i umb a n lesz ma nyilvános Ady-ttnnepség. Az utóbbi helyen bemutatják az iskola és az Irodalomtörténeti Tár­saság megyei szervezetének közös rendezésében összeállított Ady-ki- állítást is. Margócsy József. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom