Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-29 / 254. szám

NÉPLAP 1952 OKTÓBER 29, SZERDA •» NAGYGYŰLÉS BERLINBEN a magyar kormányküldöttség tiszteletére A magyar kormányküldöttség Berlinben (Folytatás az 1. oldalról.) a nyugati -vaskainbinátot Branden­burgban, az Odera—Elba-csatornát, a lauchhammeri kokszosító özemet, ■végül, de nem utolsó sorban azt a gigászi építkezési munkát, amelyet Berlin újjáépítési programmjával kapcsolatban kifejtenek. Tudjuk azt is, hogy az idén a falun is megkezdődött a szocializmus épí­tése. A termelőszövetkezetek száma növekszik. Számunkra nem kétsé­ges, hogy a német dolgozó paraszt­ság, felismerve a termelőszövetke­zetek fölényét és gazdasági hasz­nosságát, egyre fokozottabb mér­tékben tér át a modern nagyüzemi termelés módjára. Ismerjük a Német Demokratikus Köztársaság lakóinak, polgárainak egyre emelkedő életszínvonalát, Is­merjük azt a hatalmas kulturális fellendülést, amely a Német Demo­kratikus Köztársaság minden táján tapasztalható, ürömmel üdvözöljük a nagyszerű német ifjúság lendüle­tét, amely egyemberként, lelkes ál­dozatkészséggel támogatja a német dolgozó nép újjáépítési munkáját és felemelkedésének hatalmas ügyét. Azt is tudjuk, hogy a hatalmas Szovjetunió ugyanúgy segíti minden rendelkezésére álló eszközzel a Né­met Demokratikus Köztársaság dolgozó népét, mint ahogy ezt ve­lünk tette. Mindannyiunk szeretett bölcs vezére, Sztálin elvtárs, a fa­siszta barbárok legszörnyűbb garáz­dálkodása közepette is megkülön­böztette a német népet Hitlertől és csatlósaitól. Tudjuk, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság so­rozatos és növekvő gazdasági és kulturális sikerei ugyanolyan mér­tékben mint nálunk, a * Szovjet­unió és a bölcs Sztálin segítségére és támogatására vezethetők vissza. A német munkások, parasztok, ér­telmiségiek és ifjúság felismerte, hogy m az egyedüli helyes út, ame­lyen a Szovjetunió-vezette szocialis­ta államok járnak. Ezért el vannak szánva, hogy ha kell, fegyverrel, ha kell, körömmel és foggal megvédik, újonnan szerzett eredményeiket, ép- penúgy, mint a mi dolgozóink. Az is világos számukra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe egyemberként áll a béke védelme­zőinek táborában, elutasítja az im­perialista háborús uszítókait. Inga- 1ag elemek, árulók itt is akadnak, de a dolgozó nép zöme biztosan és erősen áll a demokrácia és a szo­cializmus nagy ügye mellett. Ez a ani benyomásunk rövid németorszá­gi tartózkodásunk alatt, és erről fogunk örömmel beszámolni a ma­gyar dolgozóknak. (Taps.) í:s itt őszintén meg kell még monda­nom, hogy az a rökonszenv, amelyet a magyar dolgozó nép a Német De­mokratikus Köztársaság népe iránt érez, újkeletű. Azelőtt a magyar nép a hírhedt német „Drang Nach Osten’”-nek, a német imperialisták hódításainak és elnyomásának volt a tárgya, ami ellenszenvet és gyűlö­letet váltott ki belőle. A sok szenve­dés és pusztítás, amelyet Hitler fa. tisztái okoztak hazánkban, még so­ká élt népünk emlékezetében. Ez az emlékezés azonban olyan mér­tékben változott át rokomszenvvé és barátsággá, ahogy a Német Demo­kratikus Köztársaság megalakult, ahogy felsorakozott a béke, a szo­cialista építés és a demokratikus haladás hívei mellé és amióta olyan párt áll az élén, mint a Német Szo­cialista Egységpárt, és olyan fér­fiak, mint a mi régi barátunk és harcostársunk, Wilhelm Pieck elv- társ, Otto Grotewolil és Walter ITbricht elv társak. (Taps.) Kedves elv társak! Az elmondottak alapján nem kell bizonykodnom, hogy mi jól meg­értjük a német dolgozó nép minden örömét és bánatát, de ezt a megér­tést elősegíti az, hogy mi két hét előtt még Moszkvában voltunk, ahol' az a szerencse és kitüntetés ért ben­nünket, hogy részt vehettünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán. A német dol­gozó nép küldöttei beszámoltak er­ről a kongresszusról. A kongresszu­son lenyűgöző hatást tett ránk a Szovjetunió gazdasági hatalmának és kulturális fejlődésének páratlan lendülete, irama. Ránk rendkívül mély benyomást tett az az egység és szeretettetOjes ragaszkodás, amellyel a szovjet nép küldöttei a kommunista párt Központi Bizott­ságát és különösen mindnyájunk szeretett vezérét, Sztálin elvtársat övezték, (ütemes taps.) Meggyő­ződhettünk róla, hogy a szovjet nép mitsem kíván úgy, mint a teremtő békét. Ugyanakkor száz formában győződtünk meg arról, hogy a Szov­jetunió dolgozó népe rendelkezik azokkal a hatalmas eszközökkel, amelyekkel minden támadót szét­zúzhat és hogy a szovjet nép élni is fog ezekkel, ha az imperialista háborús gyújtogatok erre rákény­szerítik. (Hosszantartó taps.) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának kongresszusán sorra felvo­nultak a népi demokráciák képvise­lői, akik — mint atz egyik hozzá­szóló mondotta, a Csendesóceántól az Elbáig terjedő területen egysége­sen építik az új életet. Beszámoltat hatalmas sikereikről és százféle for­mában adtak kifejezést annak a szeretetnek és hálának,amelyet fel­szabadítójuk a Szovjetunió és an­nak szeretett vezére, Sztálin elvtárs iránt éreznek. A küldöttek felszólalásában ki­domborodott az a baráti, bensősé­ges, őszinte viszony, amely őket a Szovjetunióhoz és egymáshoz fűzi. Ez a kölcsönös segítésnek, támoga­tásnak és bizalomnak a« a légköre, amelyet az előtt soha nem láthatott a világ, mivel ilyen viszony csak a szocializmust építő országok között jöhet létre. Tőkés, imperialista or­szágok között, amelyeknek létalap­ja saját dolgozó népük elnyomása, valamint más népek kizsákmányo­lása és elnyomása, Ilyen viszonyról szú sem lehet. A tőkés, gyarmati vagy félgyar­mati országok képviselői népeik erejéről és sikeres harcairól szá­moltak be. Elmondották, hogy Franciaországban vagy Olaszország­ban a proletariátus többsége az imperialisták ellen vívott küzde­lemben már mögöttük áll. Másutt, mint Vietnamban, Burmában és egyebütt már nyílt fegyveres harc­ban szabadították fel országuk je­lentékeny részét a gyarmati elnyo­más alól a népek. Ezek a felszaba­dulásukért küzdő népek szorosan és lelkesen tömörülnek a Szovjet­unió köré és Sztálin elvtársban látják szeretett vezérüket és tanító­jukat. Küldötteik beszámolóiból kiderült, hogy ez a világszerte folyó mozgalom legyőzhetetlen for­radalmi erő és hatására már világ­szerte recseg-ropog a gyarmati vagy félgyarmati országokban az imperializmus építménye. Sztálin elvtárs világtörténelmi jelentőségű felszólalásában ezen a kongresszuson elmondotta, hogy a Szovjetunió mellett a népi demo­kráciák alakjában a forradalmi mozgalom üj rohambrigádjai lép­nek a küzdőtérre. „Most -— mon­dotta Sztálin elvtárs — könnyebbé vált pártunk harca és vidámabban folyik a munka”. (Hosszantartó taps.) Ezen a kongresszuson felvo­nult az a gigászi erő, amelyet a Szovjetunió és a népi demokráciák nyolcszázmilliós tömbje jelent. Fel- rajzolúdott a tőkés és gyarmati országokban folyó hatalmas harc képe. Csak azt sajnáltam, hogy az ingadozók és kishitüek nem lehet­tek jelen. (Derültség.) Meggyő­ződhettek volna, mint mi, hogy ez a mozgalom legyőzhetetlen, ezé a mozgalomé a jövő. Amint Sztálin elvtárs mondotta: „teljes joggal le­het arra számítani, hogy a testvér- pártok sikereket és győzelmeket aratnak a tőke uralmának orszá­gaiban." (Hosszantartó taps.) A béketábor, a felszabadító de­mokratikus mozgalom egységével, fejlődésével szemben élesen és vi­lágosan rajzolódott ki a rothadó imperialista országok hanyatlásá­nak képe. Annak a burzsoáziának képe, amely — mint Sztálin elv­társ mondotta — a nemzet jogait és függetlenségét dollárokért áruba bocsátja. Róla mondotta a XIX. kongresszus viharos helyeslése kö­zepette Sztálin elvtárs: „A nemzeti függetlenig és nemzeti szuvereni­tás zászlóját félrelökte. Kétségte­len, hogy ezt a zászlót önöknek a kommunistä és demokratikus pár­tok képviselőinek kell magasra emelnlök és előre vinniük, ha haza­fiak akarnak lenni, ha a nem­zet vezető erejévé akarnak vál­ni. Nincs más, aki magasra emelje ezt a zászlót” és hozzátette: „A burzsoá demokratikus szabadság- jogok zászlaját félrelökték, úgy gondolom, hogy ezt a zászlót önök­nek, a kommunista és demokrati­kus pártok képviselőinek kell ma­gasra emelniük és előre vinniük, ha maguk köré akarják gyűjteni a nép többségét. Nincs más, aki ma­gasra emelje.” (Hosszantartó taps.) Sztálin elv társnak ezek a megálla­pításai hajszálnyi pontossággal ille­nek Németország viszonyaira is. Itt még világosabban látható, mint másutt, hogy Adenauerék, az ame­rikai imperialisták nyugatnémet zsoldosai mint adják el dollárért a német nép függetlenségét, egysé­gét, demokratikus fejlődését. Ké­szek újra rázúdítani Németország­ra az új háború minden szörnyű­ségét, készek az amerikai imperia­listák (Számára ágyútöltelékül oda­dobni ’ az egész német ifjúságot. Számukra a kizsákmányolás és a hatalom százszor fontosabb, mint népük szabadsága, függetlensége, békéje és jövője. Soha kérdés vilá­gosabban és élesebben nem merült fel a történelem folyamán, mint az, amely ma a német nép előtt áll. Soha nem volt világosabb, mint ma, hogy az az út helyes, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság és annak vezetői mutatnak. Az ő útjuk az egységes, szabad, függet­len, virágzó és ‘'demokratikus Né­metország útja. Minden más út csak újabb háborút, újabb szen­vedést, újabb megaláztatást hoz a uémet népre. És mi mélységesen átérezzük azt az elszántságot és lelkesedést, amely a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóit, ifjúságát és leg­jobb hazafialt áthatja. Ez az el­szántság mutatja, hogy felmérték, és megértették a történelmi helyze­tet, megértették, hogy az ő példa- mutatásuktól, szilárdságuktól és elszántságuktól függ most az egész német nép sorsa. Ha tántoríthatat- lanul és, bátran folytatják ezt az utat, előbb vagy utóbb a maguk oldalára fordítják az egész dolgozó népet, győzelemre viszik a német egység, a német függetlenség, a né­met demokrácia nagy ügyét. E győ­zelem egyben a béketábor hatalmas győzelme, az imperialista háborús gyújtogatok és kizsákmányolok sú­lyos veresége lenne. Elvtársak! Mi, magyar dolgozók bízunk annak a népnek jövőjében, amely Marxot és Engelst adta az emberiségnek, amelynek soraiból olyau szabadságharcosok kerültek ki, mint Karl Liebknecht és Ernst Thälmann (Dübörgő tapsvihar), amelynek élén olyan férfiak áll­nak mint a mi szerelett barátaink és elvtársaink, Wilhelm Pieck, Otto Grotewohl, Walter Ulbricht. (A gyűlés résztvevői hosszan ün- ncplik a német nép vezet cit.) Az, ilyen nép végül is egységesen oda-, áll a béketábor oldalára, amelynek zászlójára a béke, az emberi hala­dás és a szocialista jövő van fel­írva. Mi, magyar dolgozók meg va­gyunk győződve róla, hogy ez a fejlődés már nincs messze és kivá­rniuk a Német Demokratikus Köz­társaság és Berlin dolgozóinak, a német nép legjobbjainak ehhez a nehéz, de hálás harchoz teljes si­kert. Rákosi elvtárs beszédét a német és magyar nép barátsága, Wilhelm Pieck elvtárs, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs éltetésével fejez­te be. Szavait dübörgő taps­vihar fogadja. A gyűlés min­den résztvevője feláll. Éljenzés hallatszik a terem minden részé­ből. Egy FDJ-iuges ifjú elkiáltja magát: „Éljen Rákosi elvtárs, hurrá!” A gyűlés minden résztve­vője háromszor kiáltja vele együtt felemelt ököllel a lelkes hurrát. Ezután Otto Grotewohl mondott beszédet Rákosi Mátyás berlini tartózko­dásának első napján meglátogatta Walter Ulbrichtot, a Német Szó. etatista Egységpárt főtitkárát é? baráti megbeszélést folytatott vele. A megbeszélésen magyar részről jelen voltaik: Gerő Ernő és Kiss Károly, német részről: Franz Dahlem, Heinrich Rau, Friedrich Ebert, Wilhelm Zaisser, Hermann Matern, Fred ölssner, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagjai és a párt más vezető funkcionáriusai. Fogadás Berlinben a magyar kormányküldöttség tiszteletére Wilhelm Pieck köztársasági elnök és a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya hétfőn este a „Minisztériumok Házában” ünnepé­lyes fogadást adott a Rákosi Má­tyás vezette magyar kormánykül­döttség tiszteletére. A fogadáson Rá­kosi Mátyást és a magyar kor­mányküldöttség tagjait Wllhsám Pieck köztársasági elnök, Otto Grotewohl miniszterelnök, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettés, a Német Szocialista Egységpárt főtit­kára és Georg Dertinger külügy­miniszter üdvözölte. A fogadáson megjelentek: I. F. Szemicsasztnov, a Szovjet Ellen­őrző Bizottság elnökének helyettese, V. Sz. Szemjonov nagykövet, a Szovjet Ellenőrző Bizottság^ elnöké­nek politikai tanácsadója, a baráti államok diplomáciai képviselői, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának tagjai, a népi kamu­ra képviselői, élükön Johannes Dieckmann«!, a népi kamara elnö­kével, a politikai pártok és tömeg­szervezetek képviselői, továbbá Friedrich Ebert, Nagy-Berlln főpol­gármestere, Dibelius püspök, az össznémet evangélikus egyház taná­csának elnöke, valamint ismert tu­dósok, művészek, írók és a berlini tizeinek legkiválóbb élmunkásai. A magyar kormányküldöttség látogatásának német sajtóvisszhangja A Német Demokratikus Köztár­saságban megjelenő napilapok keddi számuk első oldalán közük Rákosi Mátyás arcképét, a magyar kor­mányküldöttség tagjainak életraj­zát, valamint a Rákosi Mátyás ve­zette kormányküldöttség látogatásá­nak első napjáról szóló jelentése­ket. Valamennyi lap vezércikkben kö­szönti Rákosi Mátyást és kiemeli a magyar dolgozó nép nagy vezetőjé­nek régi harcos kapcsolatait a né­met munkásmozgalommal. A lapok hangsúlyozzák, hogy Rákosi Mátyás berlini látogatása nagyjelentőségű mérföldkő a két nép közötti őszinte baráti kapcsolatok megszilárdításá­nak útján. A „Neues Deutschland”, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja vezércikkében a többi között ezeket írja: Maga a tény, hogy erre a láto­gatásra olyan Időben került sor, amikor a német nép kemény harcot folytat nemzeti egységéért, a béke fenntartásáért, a bonni háborús különszerződés meghiúsításáért és a testvérháború elhárításáért, — ékesen szótó bizonyítéka annak a baráti támogatásnak, amelyben a magyar nép, a magyar munkásosz­tály és Rákosi Mátyás népünket részesíti. .Rákosi Mátyás látogatása újabb bizonyítéka annak, hogy küzdel­münkben nem vagyunk egyedül, hogy igaz ügyünkét a hatalmas Szovjetunió mellett az egész nem­zetközi béketábor támogatja. Rákosi elvtárs nagymértékben mozdította elő kulturális és gazda­sági kapcsolatainkat és ezzel a né­peink közötti barátság megerősíté­sét. Mostani látogatásával újabb segítséget nyújt küzdelmünkhöz. Rákosi Mátyás személyében a ma­gyar népet, a magyar muukásosz- tályt és nagy pártját köszöntjük — írja a „Neues Deutschland”. A „Junge Welt” a szabad uémet ifjúság lapja így ír: „Nem kétséges, hogy a magyar nép nagy vezetőjének és a Magyar Népköztársaság kormány küldöttsé­gének látogatása új erőt és új ösz­tönzést ad az egységes független Németországért folyó, Adenauer bonni és párizsi háborús külön­szerződésének meghiúsítására irá­nyuló küzdelmünknek”. A Német Demokratikus Köztár­saságban megjelenő lapok a ma­gyar kormányküldöttség látogatása alkalmából sok közleményben is­mertetik a Magyar Népköztársaság hatalmas gazdasági, szociális és kulturális eredményeit. A sóstóhegy! Vörös Csillag [nírtesoportjainak munkája A pártcsoportok jó munkája se­gíti elő termelőszövetkezetünk párt- szervezetének eredményes munká­ját, A termelőszövetkezet megala­kulásakor s a későbbi fejlődés.so­rán is kevés volt a szövetkezetben a párttagok száma. Gondoskodnunk kellett tehát arról, hogy politikai­lag fejlett, a munkában élenjáró dolgozókkal erősítsük pártszerveze­tünket. A pártvezetőségi ülésen határo­zatot hoztunk, hogy kéthetenként rendszeresítjük a pártcsoportveze­tők értekezletét. A pártcsoportbi- zalmiuk feladataként jelöltük meg: biztosítani a politikai iskolákon az oüa beosztottak részvételét, rend­szeresen foglalkozni a pártcsoport tagjaival, a tagjelöltekkel és a pártoukívüli dolgozókkal is. A nyolc pártcsoportvezető meg­értette feladatát, s igyekezett azt becsülettel, kommunista módon végrehajtani. Munkájuknak meg is I van az eredménye. Az elmúlt év-1 ben sikeresen fejeztük be a politi­kai iskolákat, s dolgozóiak a ter­melő munkában is megállják helyü­ket. A legjobbak felvételüket kérik a párt soraiba. Hónapról-hónapra erősödik pártszervezetünk; egyetlen taggyűlés sem múlik el tag-, vagy tagjelöltfelvétel nélkül. A pártcsoportvezetők jő munká­ját igazolja az is, hogy a tugüsszo- írást — bár tagjaink távoli terüle­teken is dolgoznak — három nap alatt sikeresen befejeztük. Párt- csoportvezetőink kemény harcot vívlak azért is, hogy pártszerveze­tünk tagjai teljesítsek a párt Iránti kötelességeiket: köztük a tagsági díj fizetését. Ma már büsz­kén mondhatjuk, pártszervezetünk minden tagja havonta rendszeresen fizet tagsági díjat. (Fekete Bertalan, a sóstóhegyi „Vörös Csillag” tsz. párttitká­rának felszólalása a pártcso­port vezetők tanácskozásán.) Amint tegnap már jelentettük, Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével hétfőn reggel magyar kormánykül­döttség érkezett Berlinbe. A Ber­linbe utazó magyar kormánykül­döttséget Sturov csehszlovák határ­állomáson Julius Duris, a szlovák meghatalmazottak testületének el­nöke szívélyes szavakkal köszöntöt­te. Julius Duris Bratislaváíg elkí­sérte a Német Demokratikus Köz­társaságba tartó magyar kormány­küldöttséget. Rákosi Mátyás eivtárs látogatása Malter Ulbricht elvtársinál, a I\émct Szocialista Fgységpárt főtitkáránál

Next

/
Oldalképek
Tartalom