Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-29 / 254. szám

Dttcff) prótetárinl tqytinljehh f BB/Bt Mai sxámunkhói i A SZOVJETUNIÓ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATALÁNAK TERV JELENTÉSE (3. old.) — A MŰSZAKI VEZETŐK, FŐKÖNY­VELŐK, FELSŐOKTATÁSI ÉS TUDOMÁNYOS INTÉZETI DOL­GOZÓK FIZETÉSRENDEZÉSE (3. old.) — NOVEMBER 7-RE KÉSZÜLNEK AZ ÜZEMEK ÉS A FALVAK ÖOLGOZÓI (4. oldal) A MDP SZAfrOLCS-SZAT MAR MEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM. 254. SZÁM. ARA 50 FILLER 1952 OKTÓBER SZERDA November 7.-re teljesítse a megye őszi kapásbegyüjtési tervét! Nagy dicsőség a legjobbak közt lenni, nagy dicsőség élvezni az egész dolgozó nép, az egész ország megbecsülését. Hazánk felszabadu­lásának nagy ünnepén, április ne­gyedikén Szabolcs-Szatmár dolgozó parasztjai voltak büszkék az orszá­gos elsőségre, a mi megyénk fal­cait illette dicsőség és megbecsülés a beadási kötelezettségek példás, élenjáró teljesítéséért. Azóta — ahogy mondani szokták: sok víz le­folyt a Tiszán, — elmaradtak a szaóolcs-szatmári falvak a köteles­ségteljesítésben, légióként a bur­gonya és a napraforgó beadásával, ptídig nincs még egy olyan megye az országban, amely például anDyi burgonyát termelne, mint Szabolcs- Szatmár ! November hetedike, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója tiszteletére hazafias mozgalom kezdődött el thegyénk- ben, amelynek legfőbb célja ugyan az eddigi mulasztások pótlása, a kapástermények begyűjtési tervei­nek teljesítése a nagy ünnep nap­jára —, azonban még mindig szá­mos tennivaló vár elvégzésre a cél eléréséig. A kapásnövények begyűjtési ter­veinek teljesítésétől függ, vissza- szerzi-e Szabolcs-Szatmár az egész ország előtt jó hírnevét, becsületét. Minden mód megvan arra, hogy nemcsak a kukorica begyűjtésével, de a burgonya és a napraforgó be­gyűjtésével is gyorsan előrehalad­junk. Azonban ehhez elsősorban az szükséges, hogy mindenütt kigyom­lálják a községi tanácsoknál elbur- .iúuzó megalkuvást, nemtörődömsé­get, hogy minél gyorsabban alakít­sák ki a nevelés, a felvilágosítás mellett a törvények következetes érvényesítésével az állami fegye­lmiek azt a szellemét, amelyoeu nem tűrik a dolgozó parasztok, , fígy a nép ellenségei, a kulákok szabotálják a beadást, amelyben zégyen és gyalázat akár egy dol- ozó parasztnak is késlekednie a . 6 telességteljesítéssel. Termelőszövetkezeteink és terme- .ocsoportjaink jórésze nem törődik a beadással, holott az egész megye dolgozó parasztsága legelőbb is tő­lük várná a példaadást 1 Van ugyan jónéhány olyan szövetkezet, mint például a mándi Uj Élet, Uj Ba­rázda, Uj Föld termelőcsoportok, amelyek mind burgonyából, mind kukoricából megkapták már a sza­bad értékesítés jogát a beadási kötelességek pontos teljesítéséért, - azonban sokkal több olyan szö­vetkezet van megyénkben, (mint például a magyi Kossuth termelő­csoport is), amelyek egyszerűen nem teljesítették még az állam iránti kötelességeiket 1 Tanácsaink, legelsősorban a já­rási tanácsok olyan nézeteket valla­nak, hogy „nem kell sürgetni a termelőszövetkezetek beadását, hadd erősödjenek, meg”. Káros, szűklátókörű, fejlődésünket súlyo­san gátló, opportunista nézetek ezek, amelyek meggátolják, hogy termelőszövetkezeteink és termelő­csoportjaink, — amelyekre az or­szág építésében, a falu szocialista átalakításának nagy munkájában elsősorban számítunk — résztve- hessenek erejükhöz mérten a nagy alkotások megvalósításában. Az ilyenfajta „elvek” egyenesen meg­állítják a szövetkezeti fejlődést, meg akarják akadályozni azt, hogy szövetkezeteink új gépeket, minél több műtrágyát kapjanak, hogy a nép állama segítségével megváltoz­tassák a természetet mezővédő erdősávok telepítésével, nagy ön­tözőcsatornák építésével 1 Sem a nyíregyházi, sem a kisvár- dai, sem a vásárosnaményi járá­sokban, de sehol sem fordulhat elő olyan eset, hogy a termelőszövetke­zetek és termelőcsoportok a beadási kötelezettségek teljesítésével min­denütt jóval az egyénileg dolgozó parasztok mögött kullognak! — Tanácsaink, nem legutolsó sorban járási tanácsainknak nem szabad elfeledkezniök arról, hogy a törvé­nyek a termelőszövetkezetekre és termelőcsoportokra is vonatkoznak, — legelsősorban azok érdekében vannak — s ha a szövetkezetek el­maradnak a beadással, a törvény szerint meg kell büntetni őket vala­mennyi szövetkezeti paraszt rová­sára ! Azonban a törvény érvényesítésé­ről nemcsak a szövetkezeti gazda­ságok kötelességteljesítésével kap­csolatban kell beszélni. Rá kell mu­tatni még arra is, hogy a kulúkok- kal szemben tanúsított súlyos op portunizmus alig kisebbedéit a ta­nácsainknál 1 A legkárosabb jelen­ség, hogy a kulákokról azt tartják: „nem tudják már azok teljesíteni a beadást, mert szegény emberek”. Az önhittség a szétvert ellenség láttán való elbizakodottság idáig vezetett, hogy a megye minden já­rásában jóval az egyénileg dolgozó parasztok teljesítése mögött marad a kulákok teljesítése. A nyíregy­házi járás egyéni dolgozó paraszt­jai 72.4 százalékosan teljesítették a múlt hét közepéig a burgonya­beadást a kulákok azonban csak 49.6 százalékosan tettek eleget kö­telességüknek. S nézzük a napra­forgóbeadást: amíg a nyíregyházi járás dolgozó parasztjainak 38.8 százalékos az eredménye, addig a kulákok kötelességteljesítése 14.4 százalékos! — Mindezek azt bizo­nyítják : a kulákok a tanácsok szemeláttára, sőt azok opportunista „hozzájárulásával” kivonják magu­kat a közteherviselésből, szabotál­nak büntetlenül 1 De számos községben alig különb a helyzet a hanyagok, a beadás teljesítését liúzó-halasztó parasztok megbüntetése területén. Jónéhány nappal ezelőtt felvetődött, hogy a megyében kivetett kártérítések összegének mindössze 10 százalékát hajtották be a tanácsok, maguk veszik el a törvények élét. Azóta sem történt alapos változás ezen a területen sem. Mielőbb meg kell szüntetni az elszámoltató bizottságok opportu­nizmusát, s el kell érni, hogy leg­elsősorban a bizottsági tagok telje­sítsék beadásukat valamennyi ta­nácstaggal együtt. S ezt követően valamennyi tanácsnak a törvény teljes szigorával kell élnie elsősor­ban a kulákokkal, nemkülönben a hanyag, beadással spekuláló dol­gozó parasztokkal szemben is! S ami a tanácsmunka sarkalatos — számtalanszor hangsúlyozott — pontja: az élenjárókat, a beadást pontosan teljesítő dolgozó parasz­tokat kell bevonni az állandó bi­zottságokba ! A jól dolgozó állandó bizottságok, is a jó aktivükként dolgozó parasztok segítségével — a törvények következetes érvényesíté­sével lehet csak elérni, hogy pótol­ja megyénk a sok mulasztást, s visszaszerezze a november hetediki nagy ünnepre becsületét! a mag var kormányküldöttség tiszteletére A Rákosi Mátyás vezetésével Berlinben időző magyar kormánykül­döttség tiszteletére kedden délután nagygyűlést tartottak a berlini né­met sportcsarnokban, amelyen sohfrzer főnyi közönség vett részt. A nagygyűlést Németország Demnkr.iíikus Nemzeti Frontjának országos tanácsa hívta össze. Viharos éljenzés támadt, amikor Rákosi Mátyás a magyar miniszter- tanács elnöke, Gerö Ernő és Kiss Károly miniszterek kíséretében Grotewohl miniszterelnökkel, Dickmannal, a népi kamatra elnökével, Walter Ulbricht ininiszterelnökhelyettessel, dr. Correnssel, a Nemzeti Front országos thnáesa elnöksége elnökével, valamint a kormány­nak, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Irodájának, az orszá­gos tanács elnökségének tagjaival, nemzett díjasokkal és a munka hő­seivel a sportcsarnokba lépett. A nagygyűlést a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti himnusza vezette be. A nagygyűlést Correas, a Nemzeti Front országos tanácsa elnök­ségének elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót Rákosi Mátyásnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, aki a következő beszédet mondotta: Kedves elvtársak ! Berlin dolgo­zói! — Engedjék meg, hogy átadjam önöknek mind a magam, mind a Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar dolgozó nép nevében forró üdvözletemet és jó kívánságaimat. Egyben felhaszná­lom az alkalmat, hogy megköszön­jem a rokonszenvuek és a szeretet­nek azt a sokféle megnyilvánulását, amelyet itt látunk és minden alka­lommal örömmel tapasztalunk. A ml látogatásunk célja a német és magyar dolgozó nép barátságának elmélyítése. Két nép barátságának legszilárdabb alapja a közös célki­tűzés, az érdekek azonossága. Hogy ezek az alapfeltételek a német és a magyar dolgozó nép államában megvannak, arra világos bizonyíték az elmúlt hét esztendő története. Engedjék meg, hogy röviden beszá­moljak a magyar dolgozó nép fej­lődéséről az utolsó hét esztendőben. — 1945 tavaszáig, amikor a Szov­jetunió hősi hadserege nehéz áldo­zatok árán felszabadította hazán­kat, Magyarország elmaradt mező- gazdasági ország volt. Termékeny földjének nagyrésze a feudális gró­fok, bárók és püspökök kezén volt. Ugyanakkor a 9 millió lakos közül 3 millió nincstelen volt, ahogy ná­lunk mondták: 3 millió koldús. Az ipari munkásság teljesen jog- fosztott, bilincsbevert volt. Az or­szág csatatér volt és legtöbbet szen­vedett fővárosunk, Budapest, amely­nek házai 72 százalékig meg voltak rongálva és jórészt elpusztultak, a Duna gyönyörű hidjai végig az or­szágban fel voltak robbantva. Nem volt vasúti közlekedés, és a főváros­ban nem volt villany-, gáz-, vízveze­ték. Ebből a mélységből emelkedett fel a Szovjetunió nagylelkű segítsé­gével, a Magyar Kommunista Párt vezetésével a magyar dolgozó nép. A nagybirtokosok földjét kiosztot­tuk a falusi szegénység és a dolgo­zó parasztság között. 1947—48 fo­lyamán létrejött a szerves munkás­egység. A szociáldemokrata párt egyesült a kommuista párttal. Ami­kor a politikai harc eldőlt, az újjá­építés munkájáról áttérhettünk a szocializmus alapjainak tervszerű lerakására. Ez alatt a rövid néhány esztendő alatt gyökeresen megváltozott ha­zánk arculata. El lehet mondani, hogy iparral rendelkező mezőgazda- sági országból komoly mezőgazda­sággal rendelkező ‘ ipari országgá váltunk. (Taps.) 1952 szeptemberében az utolsó háború előtti évhez 1938-hoz képest 645.000-el nőtt a keresők száma. El­tűnt a 3 millió koldús, eltűnt a munkanélküliség és helyette inkább munkáshiány jelentkezik, mint fej­lődésünk egyik fékje. Gyáriparunk több mint háromszorosára növeke­dett, ezen belül a nehézipar négy­szeresére, szén- és acéltermelésünk több mint kétszeresére nőtt. 1952 legutolsó negyedévében gyáripari termelésünk 24,3 százalékkal na­gyobb, mint a múlt év azonos idő­szakában. Az egy főre eső szénter­melés tekintetében Magyarország megelőzi az olyan kapitalista álla­mokat, mint Franciaország, Ausztria, Olaszország. A nyersvas. és acéltermelés terén megelőzi Ja­pánt és Olaszországot. Alumí­niumiparunk és petróleumtermelé­sünk gyors ütemben gyarapodik. Uj szocialista városokat építünk, amilyen Sztálinváros, amelynek Sztálin elvtársról elnevezett vasmű- ve üzembehelyezése után annyi va­sat és acéltt termel majd, mint 1949-ben egész kohászatunk. Most építjük Budapesten új föld­alatti gyorsvasutunkat. A felrob­bantott hidakat felépítettük, és azok most szebbek és erősebbek, mint régente. A mezőgazdaságban megkezdtük a szocialista építést. Jelenleg a szocialista szektor, azaz a termelőszövetkezet és az állami gazdaság az ország szántóterületének 33,4 százaléka. A dolgozók egyre javuló szociális viszonyainak ered­ményeképpen a csecsemőhalandó­ság a Horthy-korszakhoz képest 31 százalékkal csökkent. Az ipari mun­káscsaládoknál a születési arány 50 százalékkal emelkedett. 1951-ben kétszer annyi diák járt középisko­lába és háromszor annyi egyetemre, mint 1937—38-ban. Az egyeteme­ken 1937—38-ban a munkások és parasztok gyermekeinek aránya 3 százalék volt. Ez most 56 száza­lékra emelkedett. Az 1938-ban megjelent könyvek és brosúrák példányszáma 7,8 mil­lió, 1951-ben 58,9 millió volt. Amilyen mértékben ismerték fel a munkások, parasztok, értelmisé­giek, hogy az ország az övék, ma­guknak építik, olyan mértékben nőtt áldozatkészségük, fegyelmük és hozzátehetem, szaktudásuk is. Ehhez járult a Szovjetunió szaka­datlan, önzetlen baráti segítsége is. Ez a segítség nemcsak abban nyilvánult meg, hogy nyersanyagot és legmodernebb gépi felszereléseket kaptunk. A Szovjetunió rendelkezé­sünkre bocsátotta legjobb specialis­táit, gyártási módszereit. Lehetővé tette, hogy magyar mérnökök, mun­kások, parasztok a Szovjetunióba menjenek tanulmányútra, vagy ot­tani egyetemeken, üzemekben sajá­títsák el a világ legfejlettebb, leg- haladottabb termelési módszereit. Ezek a mi sikereink legfontosabb rugói. Természetesen, sikereink mellett bajok is vannak szép szám­mal. A felszabadulás óta gyakran volt szárazság miatt rossz termés. A régi tőkés világ maradványai nagyszámban élnek közöttünk és igyekeznek minden erővel hátrál­tatni fejlődésünket. Az amerikai imperialisták és a déli határunkon garázdálkodó Tito-banditák sok ké­met, kártevőt, szabotálni dobnak át határainkon. Saját tapasztalat­lanságunk, éberségünk hiánya, a sikerek okozta' önelégültség is ukoz bajokat. Az ilyen eseteket, meg saját őszinte önkritikánkat, amellyel ba­jainkat segítés céljából feltárjuk, az ellenség gyengeségünk jelének ma­gyarázza. Az imperialista urak és propagandabérenceik nem veszik észre, hogy a dolgozó nép túlnyomó többsége nallani sem akar arról, amit ők „felszabadítás”-nak nevez­nek. A dolgozó nép tudja, hogy a régi rend visszaállítása újra el­venné a földhöz juttatott százez­rektől a földet, az ipari munkások nyakára visszarakná a tőkés jár­mot, elveszne mindaz a jog, vív­mány, kulturális fejlődés, amelyet a népi demokrácia adott. Elveszne hazánk függetlensége, szabadsága és csak a kizsákmányolás, a nép- elnyomás, a tőkések garázdálkodása lenne szabad. A mi uolgozó népünk ezért áll egyemberként az imperia­listaellenes béketáborban. Ezért írta alá több mint hétmillió ember a békefelhívást. Ezért jegyzett több mint hárommillió állampolgárunk oékekölesöut. Ezért van a dolgozó nép elszánva, hogy szabadságát, függetlenségét, szocialista jövőjét szilárd szövetségben a felszabadító Szovjetunióval és a népi demokrá­ciákkal vállvetve minden eszközzel megvédi. A német elvtársak az elmondot­tak után megértik, hogy a magyar Uolgozó nép milyen feszült érdek­lődéssel és rokonszenvvel követi a Német Demokratikus Köztársaság fejlődését. Erről a fejlődésről lap­jaink gyakran beszélnek. A múlt évben az ifjúsági világtalálkozóra átutazott fiatalok százai saját sze­mükkel látták ennek a fejlődésnek eredményeit. A magyar dolgozó nép az elmúlt hét és fél esztendő ta­pasztalatai alapján megérti és mél­tányolja azt a nehéz és áldozatos munkát, amellyel a Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozó népe elta­karítja Hitler átkos örökségét,a ször­nyű romokat és bátran, a jobb, a szo­cialista jövőbe vetett hittel dolgo­zik az újjáépítésen. Amikor érte­sültünk róla, hogy megteremtődött a munkásegység, a Német Szocia­lista Egységpárt, azonnal megértet­tük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság pépe a munkásosztály vezetése alatt a helyes útra tért. A magyar dolgozó nép örömmel üd­vözli a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóinak minden sike­rét és az ötéves terv eredményeit. Nálunk is ismerik ennek a tervnek új. nagy létesítményeit, a keleti vaskohá­szati kombinátot Fürstenbergben. (Folytatás a 2. oldal-.nj NAGYGYŰLÉS BERLINBEN Rákosi Mátyás elvtárs beszéde

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom