Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-18 / 219. szám
4 NÉPLAP 1952 SZEPTEMBER 1B. CSÜTÖRTÖK AMIRŐL NÉGY FOLYAM BESZEL Végig a Volgán Tisza partján mandulafa virágzik... A Mississippi mentén Valamikor azt állították, hogy a folyamok népek sorsát hordozzák. Ha szovjetember hazája vizeire gondol, legelőször is a Volga jut eszébe. Sok mindent kifejez ez a rövid sző, hogy — Volga! Félévszázaddal ezelőtt így panaszkodott Sz. Monasztirszkij, a régi Volga kiváló ismerője: — A hajózás bajai és nehézségei kétségbeejtőek. Riblnszk és Tverj között már meg is szűnt a forgalom. Nevetségesnek tűnik, de tény: egyes helyeken, még Jaroszláv és Kosztroma környékén Is, átgázolhatnak a mi szeretett Volgánkon az embe rek. Ha 'zátonyra futnak a gőzösök, a hajósok a partmenti lakosság segítségével vontatják tovább. Egyre több homokpad képződik, s ez aligha javítható baj. Ribinszknél ma már mesterséges vízfogót, valóságos mesterséges „tengert” találunk. Ez a földkerekség legnagyobb „tengere’, amelyet emberi munka hozott létre. , A hajdani „öreg Volga” nagy, sztálini Volgává alakul át. A mai Volga már korántsem az a folyam, amelyről Sz. Monasztir szidj beszélt. Ezen a folyamon ezidőszerlnt már működik három hatalmas vízierőmű, s a Volga 3.600 kilométer hosszú ságú folyásából 1300 kilométeres szakaszt már az emberi akarat irányít. Itt nem fordulhat elő soha többé katasztrofális tavasza áradás, mert a víztárolók felfogják a fölös víztömegeket, hogy nyáron majd ezzel a vízmennyiséggel táplálják a folyamot. így vetnek gátat a zátopyodási folyamatnak. A Volga és az Oka találkozásánál fekszik Gorkij városa, amelynek üzemeiben mozdonyok, gőzhajók, iszapszivattyúk, uszályok, gépkocsik, motorok és más gépek készülnek a népgazdaság számára. Nincs már messze az az idő, amikor Gorkijnál is üzembe helyeznek egy új vízierőmüvet. — Gorkij, a város nagy szülötte, valamikor arról álmodozott, bárha legalább egy nyilvános könyvtárat létesítenének az akkor még Nyizsnyij-Novgorod- ban. Ma már 365 nyilvános könyvtár működik a városban. Az ifjú Peskov, amikor egyetemre akart iratkozni, Kazánba indult, mert Nyizsnyij-Novgo- rodiban nem volt főiskola. Ma Gorkijban van már egyetem, pedagógiai, ipari és építőipart főiskola, konzervatórium és húsznál több technikum. Kujbisevnél ötszáz kilométer hosszú és negyven kilométer széles, Sztálingrádnál pedig ugyancsak ötszáz kilométer hosszú és huszonöt kilométer széles- tengert létesítenek. A kujbisevi és sztálingrádi vizierőmüveknek nem lesz párjuk a világon. A kujbisevi duzzasztőgát építésénél egy év alatt any- nyi betőnt építenek be, amennyit a fanama-csa- torna építésénél 34 esztendő alatt felhasználtak. Ha a sztálingrádi vlzierőmű építésénél megmozgatott földmennyiséget vasúti kocsikra raknák, a szerelvény háromszor körülérné az Egyenlítő mentén a Földet. A két erőmű együttes energiatermelése túlszárnyalja majd Olaszország, Svájc és Svédország energiatermelését. A nagy orosz folyam hátún körülbelül negyvenszerte több terhet lehet majd szállítani, mint a legnagyobb vasúti fővonalon. A Volga mentén egyre emelkedik a jódét. Kuj- bisev ipara a szovjet hatalom éveiben 160-szoro- sára növelte termelését, energetikai bázisa pedig százszorosára bővült. Sztálingrád Ipara régóta túlhaladta a háborúelőtti színvonalat, s az ötéves tervidőszak alatt megháromszorozta termelését. — Mindkét parton gazdag volt az aratás. A Bolsevik Párt vezetésével folyó óriási munka célja, hogy a megifjodó Volga-mentén is könnyebben, vidámabban éljenek az emberek, s hogy ural legyenek a megfékezett természeti erőknek. Hatalmas tutaj úszik a Volga vizén, a tutajon felirat: „A márl törzs erdőmunkásai a sztálingrádi vízierőmünek”. A mári törzset kihaló népnek ismerték és együtt emlegették az indián mohikánokkal. A márl nép azonban nem pusztul, sőt egyre erősödik. A volgamenti mári köztársaságban ma máir mindenki tud írni-olvasni, A mári nép — csepp víz a tengerben, ez a csepp azonban ragyogóan tükrözi vissza a szovjet emberek életében bekövetkezett változásokat. Ezek az új emberek a népek barátságának, békés életének és boldogságának folyamává változtatják a Volgát. Nem, nem a folyamok hordozzák hullámaikon a népek történelmét! Sztálin korában a szabad népek maguk írják új történelmüket és terveiknek megfelelően alakítják a nagy folyamok sorsát. (Gcorgi j Kublicki) cikke nyomán ) A nép azt mondja: „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szive vissza.'’ Százszor és ezerszer inkább így van most. Járd végig a Tiszát attól kezdve, hogy hazánkba bekanyarog Tiszabeesnél, egész addig, míg búcsút int az országnak Szegednél. Amint végére értél utadnak, megállaz a' folyó felett, a szegedi új, pompás Rákosi-hídon s megkérded a csillogó víztől: „Tükröm, tükröm,, mondd csak nékem, mi a legszebb országunkbanf” Záhony e, a kincseskaput Vagy talán Tiszalök, ahol a rdzomi kanyarban hatalmas gépek vájnak ágyat az erőműnek! A szolnoki tízemeletes búzaraktárt Vagy az úszótestek, amelyeken szivattyúk dolgoznak s vizet zuliogtatnak a folyóparti rizsföldekret Vagy talán büszke szép Szegedünk Sztálin, Lenin elv társ szobrával, textilkombinátjávalt Nehéz eldönteni. Azért vágyai te százszor és ezerszer arra, hogy megismerd a Tisza-pnrtott mert a szabad nép gyönyörű alkotásokat teremtett és teremt szakadatlanul. Sokat, nagyon sokat álmodoztak a tikkadt földek szegény robotosai arról, hogy egyszer megindul a Tisza és szép rendben megöntözi földjeiket, hogy dús legyen a termés- A hajdani álmok ma valóraválnak. Ha csak néhány szabolcs-szatmári községet nézel is meg, akkor is láthatod, hogy új élet «ő a Tisza mentén. VASAROSNAMÉNY. 1919 április 30-dn ádáz csatát vívtak itt a vöröskatonák, a Páris generális, francia tábornok vezetésével hazánk földjére tolakodott intervenciós fehér banditákkal. „Hosszúhajú ruszinok, szakállas zsidók és nagybajusza magyar cselédek és erdei munkások ordítva rohantak az ellenségre” — mint Illés Béla írja. Vérük vörösre festette a haragvó Tiszát. Ez a Tisza ma tükörsima és kédvtelve fürdeti tükrében az új Namény képét, amelyért annyi vér hullott. A legutóbbi kölcsönjegyzés óta ez a község 43.000 forintot kapott egészségház építésére, kultúr- ház bővítésére 12 ezret s új szülőotthonra 700.000 forintot. Fdsitottak, járdát építettek, belvizet csapoltak több, mint 200.000 forintból. ZÁHONY• Kincseskapunak nevezi a magyar nép ezt a Hazamenti határközséget. A túlsó parton a Szovjetunió. A hosszú, széles rakodóknál kalapácsok csengenek, vasércpogdcsdk dübörögnek s halványvörös por száll nyomukban. Oyapotbálák siklónak, belsejükben drága gépeket rejtő ládákat emel a daru. A kincseskapun keresztül ajándékok özöne érkezik Magyarországra a Szovjetunióból. A záhonyiaknak is bőven jutott az ajándékból. A terv új iskolát épített. Hófehér épületet, több, mint harminc nagy ablakkal. A tantermekben új padok, asztalok és táblák vannak, Knltúrháza, mozija van a községnek. Záhony ma már termelőszövetkezeti falu. Az utcán betonjárda, s a szövetkezeti üzletek kirakataiban kerékpárok, szövetek, s omló virágos selymek. TISZALÖK! Tiszalök belépett a történelembe. Annak a korszaknak a kezdetén, amikor a szabad Magyarország népe elhatározta, hogy legyűri a természetet. Itt épül a kujbisevi, sztálingrádi erőmüvek Icisebbik testvére, a tiszalöki erőmű. A magyarországi kapitalisták az elmúlt rendszerben 45 esztendő alatt nem fordítottak annyi összeget vízmű- építésre, mint amennyit ötéves tervünk előirányoz a tiszalöki duzzasztóra. Állandó aszály fenyegeti a Tiszántúl északkeleti részét. 1949 nyarán a Hortobdgy-folyó medre annyira kiszáradt, hogy a meder alatt két méter mélységben sem lehetett vizet találni. A tiszalöki duzzasztótól kiinduló csatornahálózat mintegy kétszázezer katasztrális holdon teszi lehetővé az öntözéses gazdálkodást. A 100 kilométer hosszú főcsatorna összeköti a Tiszát a Berettyó-folyóval, Büdszentmihály, Hajdúnánás, Balmazújváros, Hajdúszoboszló melleit halad el s a Kdkáló-csatornán keresztül ömlik a Berettyóba. Valamikor bánatos dalok és mesék születtek a tiszaparti füzesekben s keltek szárnyra a halászok, robotos parasztemberek száján. Ma már vígan és erőteljesen csendül a. nóta: „Tiszapartjdn mandulafa virágzik...” Tavaszt hirdet az ének, a szocializmus megvalósulásának nagy tavaszát ... A Jan»ce óriása Idő előtt elkészült a hatalmas aruizszabáiyozo meder Kínában, amely 5500—6000 milliő köbméter vizet képes a Jangce folyő árveszélyes, középső részén tárolni. — A négyévszázados árvfzveszsdelem kiküszöbölésével a Hupeh-tartomány Kiang-han síkságán élő 3 millió la kos biztonságát teremti meg. Ez a terület így gazdag rozs- és gyapot- termő főiddé válik. Ez a víztároló 535 ezer hektár földet fog megvédeni, amely területen az évi rizstermelés 1,500.000 tonna lesz. A tervhez tartozik az 1054 m hosszú, 54 nyílással rendelkező, elmozdflható gát épitéso Taipingkounál, amelyet akkor nyitnak ki, amikor a folyó meg.arad es elvezetik onnan a vizet, amely máskor hatalmas területeket áraszt el. A képen: a taipingkoui mozdítható gát a Jangce folyó középső részón, építkezés alatt. Mississippinek — „A vizek atyjá”-nak nevezték el egykor az Indiánok a világ leghosszabb (6.600 km.) folyamát, amely északról dél felé hömpölyögve, hatalmas mellékfolyóival együtt 28 állam partjait mossa. Mellékfolyói közül negyven hajóz, ható. A múlt század első felében egyik legfőbb közlekedési útja volt az Egyesült Államoknak. Mark Twain, az Ifjúság kedvenc írója, fiatalkorában mint révkalauz dolgozott a Mississippin. Amikor vagy 20 év múltán ismét végigutazott a folyamon, megdöbbenve állapította meg: „Azt lehet mondani," hogy a gőzhajőzás a Mississippin halott.” Azóta még további hanyatlás következett be a folyamhajózásban, s ma már csupán a Mississippi alsó folyásának egy rövid szakaszán mutatkozik némi forgalom. „Amerikai Volgá”-nak nevezte a Mississippit Majakovszkij, amikor Amerikában járt. S ez az „Amerikai Volga” a népek barátjává változna, mint a szovjet Volga, ha a monopóliumok féktelen versengése és a haszonlesésből táplálkozó intrikák meg nem kongatták volna a Mississippi fölött is a „lélekharangot”. Kiszámították: másodpercenkint átlag 20.000 köbméter vizet gyűjt össze a Mississippi kiterjedt vízmedencéjéből. Amennyiben ezt a hatalmas víz- áradutot kihasználnák, óriási mennyiségű olcsó villanyenergiát lehetne termelni. A befolyásos olaj- monopóliumok ezt megakadályozzák, mert önző érdekeik sehogy sem egyeztethetők össze a nép érdekeivel. Minden eszközt megragadnak, hogy gátolják a hidroenergetikai építkezéseket. Legjobban bizonyítja ezt az a tény is, hogy például az amerikaiak által agyonreklámozott Grand Cooly vízi- erőmű építése 20 éve folyik és máig sem készült el teljesen, a Boulder-Dam-i erőmüvet pedig már 40 esztendeje építik. A Mississippin azonban egyetlen nagy vízierő- mü nincsen, csupán Saint Anton közelében található egy 60.000 lóerő teljesítőképességű villanytelep, Saint Louistól északra pedig 40 évvel ezelőtt építettek egy 200.000 lóerő teljesítőképességű kisebb vízierőművet. És ez minden I Nagyobbszabású hidroenergetikai építkezést csak a Mississippi egyik mellékfolyóján, a Tennesse-n folytattak, ezek a vilLanytelepek azonban nem a békés életet, hanem a halálgyárakat: az oakridgei atomtelepet, a közeli aluminiumgyárakat és egyéb hadiüzemeket táplálnak energiával. S amíg a ha- lálgyárosok jövedelmei többszörösükre emelkednek, a Tennesse völgye a dolgozók „Siralomvölgye” lett. Az itteni családok nem Igen látogatnak el a Teu- nesse-völgy Igazgatóságának gátjaihoz, s ha véletlenül mégis megteszik ezt, akkor bizonyára azt gondolják: — Miért nem élvezhetjük mi is a villanyenergiát és annak áldásait?” — írta Frank 1950-ben „Víz, föld és nép” címen megjelent könyvében. Az író megállapítja: „A Tennesse-vöigy Igazgatósága a lakossággal mit sem törődik”. A Mississippi jobbparti mellékfolyói erősen aszályos területeken folynak át, öntözőrendszerek azonban úgyszólván nincsenek. Ezen a téren 1919. óta semmi fejlődés nem mutatkozik. A politikai gengszterek a költségvetési összegeket új háború előkészítésére fordítják. Aszály és áradás sújtja a farmereket, az erdőkben rablógazdálkodás folyik. Louisianaban 1926—1930. években 717.000 hektáron termeltek gyapotot, a vetésterület azóta 364.000 hektárra — majdnem a felére — csökkent. Az ar- kansasi bauxittermelés az 1944. évi 3 milliő 223 ezer tonnáról másfélmillió tonnára esett vissza, mert a halálgyárosok olcsóbban szerezhetnek bauxitot Guyana kirablásával. Nem törődnek a gazdag lousanai olajlelőhelyefckel sem, mert az olajtrösztök a gyarmati népek fokozódó kizsákmányolásával hallatlan extraprofitot vághatnak zsebre. A farmerek tízezrével mennek tönkre. A Mis- slsslppt-menti államokban például' 1935-től 1945-ig 312.000 farmer lett földönfutóvá. Mennyi' tengernyi tragédia rejlik a hivatalos amerikai statisztika száraz adatai mögött! A Mississippi nemcsak nagysága miatt, de a partvidéke mentén lakó emberek nyomorúsága tekintetében is első a világon. „Gazdag föld — kol- dús nép” — állapította meg Carey MacWittiams amerikai burzsoá közíró „Nyomorgó föld” című könyvében. Amíg a Volga partjai rohamosan tovább népesednek, a Mississippi mentéről menekülnek az emberek. Különösen nagy, állati nyomorban él a jogfosztott néger nép, amelynek fial bánatosan dúdolják az ismert néger dalt a Mississippi füzeseiben; „Ülik, verik a négereket, ’ Mert azt mondják, hogy nem emberek. És messze viszi a Mississippi Dalunk.” De mint Lenin elvtárs már 1913-ban megállapította: „Amerikában nemcsak a négerek viselnek rabbilineseket!” Szomorú, nagyon szomorú a nagy folyam sorsa. Mennyi emberi fájdalmat látnak hullámai, amíg keresztül hömpölyögnek azokon az államokon, ahol még nem a dolgozók, hanem ma is a dögkeselyűk: a halálgyárosok diktálják az „amerikai életformát”. (L. Ziman professzor cikke nyomin,)
