Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-18 / 219. szám
NÉPLAP HR «THPTEMBFW T8. CSÜTÖRTÖK 6 BK332EBÍ Kossuth Laj OS születésének 150. évfordulójára Kossuth Lajosnak „A magyar fejlődésben betöltött úttörő szerepét csak kévésekéhez lehet hasonlítani, talán csak Szent Istvánéhoz, vagy Hunyadi Jánoséhoz” — írta róla Révai József elvtárs. 1802 szeptember 19-én született az akkori Zemplén megye Monok községében. Régi nemesi család gyermeke. A politikai élet porondján először 1832-ben a pozsonyi országgyűlésen jelent meg és az akkor 30 éves ellenzéki követ már itt megmutatta nagyszerű képességeit, megmutatta, mennyire különbözik az országgyűlés „táblabír6 politikusaitól”. A» általa szerkesztett „Országgyűlési tudósítások” nem egyszerű tolmácsoló ja volt az üléseknek, hanem harcos orgánuma az ellenzéknek, a haladás híveinek. Ez Jellemezte későbbi törvényhatósági tudósítások című kiadványát is. Az akkori hivatalos kormányzat, a népek csendőrének szerepét betöltő Mettemich-kozm&ny, de az őket kiszolgáló magyar mágnások (akiknek jelentős része magyarul sem tudott), természetesen nem nézték jó szemmel cikkeit, amelyek közül csaknem valamennyi szinte harcba hívta a népet az elnyomott- ság, a hihetetlen nyomor és nem utolsósorban a függetlenségi törekvések leigázása ellen. 1837. május 4-ről 5-re virradó éjjel zugligeti lakásán elfogták Kossuthot is, csak minit Wesselényi bárót, s az ország- gyűlési ifjak vezéreit. Hűtlenség vádjával vetették börtönbe, s kót- esztendei vizsgálati fogság után négy esztendőre ítélték. A fogság idejét, mint a legnagyobbak, ő is arra használta fel, hogy tovább keltezte magát. Kitűnően megtanult angolul és mélyebben megismerkedett a nemzetgazdaság és a politika tudományával. A növekvő nemzeti mozgalom és az országgyűlés alsóházának követelésére 1840-ben szabadlábra helyezték. És röviddel később Ismét munkához lát. 1841- ben megkezdi a Pesti Hírlap szerkesztését és ezzel lerakja a magyar publicisztika alapjait. Világosan megfogalmazta a nép követeléseit, jogos igényeit és ki is állt mellettük. Emiatt került elsősorban ellentétbe a magyar mágnása rakkal, földibirtokos nemességgel. Egyértelműen foglalt állást a jobbágyfelszabadítás mellett, a robot, a dézsma eltörlése mellett. Látta és vallotta, hogy ez a kérdés és Magyarország függetlenségének a kérdése szorosan ösz- szefügg egymással. „A közállada- lom el nem látott kellékeinek fedezéséről gondolkodni igenis szükséges, — írta, — de mindennél szükségesebb: a nép fennlévő köztér-, herben megosztozni. Amaz jobblét kérdése, ez: létkérdése a hazának.” Kossuth követeléseit kezdetben szinte egyértelműen utasítja visz- sza a nemesség, őt ez nem csiig- geszti, sőt újabb, még nagyobb követelések felállítására ösztön®!. — Követelte, hogy a feudalizmus megszüntetését a közvélemény széles ellenőrzése mellett hajtsák végre és figyelmezteti azokat, akik a jobbágyság eltörlését megalkotó rendszabályok kidolgozásánál a közvéleményt. ki akarták zárni, hogy „az idők elmúltak, midőn a delillák álom között nyírták meg a Sámsonokat”. Szembeszállt azokkal, akik a „fontolva haladást” hirdették és azt vallotta, hogy „a becsületes hazafi azt tartja a legokosabb, leg- fontoltabb haladásnak, mely a hazának legtöbb jót leggyorsabban eszközöl”. Mindez a tevékenysége, cikkei, beszédei, nyilatkozatai azt eredményezték, hogy jKossuth a nép szemében hamarosan a szabadság, a függetlenség zászlója, az elnyomók, a sötétséget terjesztők ostora lett. És amikor 1848 szeptemberében a szabadságharc válságba jutott, amikor arról kellett dönteni, hogy Magyarország behódoljon-e a habs- burgoknak, vagy pedig következetesen végigvigye a szabadságharc ügyét. Kezdeményezésére megalakult a forradalmi kormány, az úgynevezett honvédelmi bizottmány és Kossuth a nép közé ment, hogy minél nagyabb fegyveres erőt toboAz új budapesti Kossuth-szobor főaldkja. rozzon a szabadságharc védelmére. Toborzóútja előtt felszólalt a kép- viselöháaban és a többi között ezt mondta: „telkemből fel vagyok indulva azon gondolattól, hogy az ármánynak, az árulásnak nevetséges szatírájának nemzetfeletti győzelme csaknem sikerült! Vagyis az, hogy 40—50 ezer hitvány ember bejön az országba, s úgyszólván kardcsapás nélkül foglalja el a hazát. Én nem érzek magamba annyi erőt, hogy ezt tűrjem. Fél óra múlva.. . azon megbízásnál fogva, melyet saját érzetem, g a haza veszélye nyújt, megyek, s kezdem Cegléden felhívni a népet, hogy tömegesen keljen fegyverre... Teremtsünk népet, mellyel a hazát megvédhessek. ” A magyar katonákhoz intézett felhívásában válaszolt a fegyveres harc ellenzőinek is: „Nem magyar az, cudar az, aki hazáját nem védelmezi!” Nagyszerű szavak ezek, s ma is időszerűek. Kossuth mindenütt ott volt, ahol veszélyben forgott a haza. Járta az országot, toborzóbeszédeket tartott, lelkesítette a honvédséget, tudósításokat írt a honvédseregek győzel mérői, s emellett irányította a magyar szabadságharc külpolitikáját, követeket menesztett a világ különböző tájaira. — Vezetője, ihle- tője, lelke volt a magyar szabadságharcnak, a magyar forradalomnak. Fegyverbe szólított az árulók ellen, a külső és belső ellenség ellen egyaránt, a hon védelmére. —1 Szervezője volt az akkori partizán. harooknak, amit gueríllaháiborúnak neveztek. A nehéz helyzetek, a külső ellenség általi szorongatás általános kishitűséget és fejvesztettséget váltott ki. Kossuth ez időben is szilárdan képviselte az ellenség előtti be nem hódolásnak, az önvédelmi harc elszánt továbbfolytatásának eszméjét. A magyar nép „ha akarja védeni magát, élni fog, ha nem, elvesz” — ezekben a szavakban foglalta össze az akkori helyzetet. Kossuth nélkül 1848-ban a magyar nép nem tudott volna egy esztendőn át nagyszerű szabadságküzdelmet vívni a Ha bsburg-elnyomássá 1 és a vele szövetkezett európai reakcióval szemben. Jogos büszkeséggel idézzük fel a Neue Rheinische Zeitung, Marx és Engels lapja szavait : „Első ízben az 1848-i forradalmi mozgalomban, első ízben 1793 óta meri szembeszegezni egy nemzet, melyet körülzárt az ellen- forradalmi túlerő, a gyáva ellenforradalmi dühvei a forradalmi szenvedélyt... Hosszú Idő óta első ízben akadunk egy valóban forradalmi jellemre, egy férfira, ki népe nevében fel meri venni a kétségbeesett harc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot volt egyszemélyöen — s ez Kossuth Lajos. A tömegfelkelóst, a nemzeti fegyvergyártást, a papírpénzt, rövid úton való elintézését mindenkinek, aki a forradalmi mozgalmat gátolja; a forradalmat permanenciában, — vagyis a dicső 1793. év valamennyi fővonását újra felleljük a Kossuth felfegyverezte, szervezte, lelkesítette Magyarországon.” És a szabadságharc bukása után Kossuth nem adja fel a harcot, nem szűnik meg bízni a magyar népben, a magyar szabadság és függetlenség gondolatában. A magyar parasztság és a magyar nép számára pedig a kossubhi Programm: „egy demokratikus, népi Magyarország programmja lett, melytől földet és szabadságot vártak. Folytatni a szabadságharcot. — folytatni a jobbágyfelszabadítást:,, ezt értette a magyar nép, amikor Kossuthot mondott Ennél a Kossuthról alkotott népi elképzelésnél nincs, ami jobban kifejezze müvének nagyságát és mara- dandóságát” — írja Révai József elvtárs. 150 esztendeje annak, hogy a zemplénmegyei kis Monok községben meglátta a napvilágot a XIX. század magyar történelmének legnagyobb alakja, a független Magyarország odaadó, bátor harcosa, az önálló magyar néphadsereg megszervezője és vezetője, korának legnagyobb magyar hazafia. És a Szovjetunió felszabadító harcai nyomán létrejött magyar népi demokrácia nemcsak valóra váltotta a kommunisták pártja vezetésével mindazt, amiért Kossuth harcolt, de megvalósítja azt is, amire Kossuth nem Is gondolhatott. A magyar népi demokrácia kezdettől fogva egyenes folytatója Kossuth ügyének és népünk nagyszerű felemelkedésének lelkesítője, Rákosi elvtárs vezette dicső pártunk nem Mejtette el a kossuthi figyelmeztetést. Akkor emlékezünk igazán Kossuthra, ha jól agyunkba véssük ma is élő figyelmeztetését: „Menni kéül, menni előre; aki nem megyen, eltiportatik.” FELLEGI TAMAS Kossuth születésnapjáról ünnepélyeken emlékeznek megr megy énk dolgozói Kossuth Lajos születésének évfordulója alkalmából Budapesten pénteken délután ót érakor ünnepélyes keretek kózött leplezik le Kossuth Lajosnak újonnan felállított szobrát. Erre az ünnepélyre minden megyéből küldöttségek mennek. Szabo'cs-Szat- már megyéből Jakab Vince kocsordi termelőszövetkezeti tag vesz részt az ünnepségen, mert kiváló munkát vé- P,ez a termelőszövetkezeti csoportban, A küldöttség másik két tagja: ónodi Lajos büdszentmihályi tszcs-tag és Simon Péter, a osengeri Lenin termelőszövetkezet elnöke. Megyénkben szeptember 19-tBI 21-ig ünnepük meg a nagy hazafi születésének 150. évfordulóját. 4G helyen tartanak reprezentatív előadásokat, amelyekre a Történelemtudományi Társaság küld ki előadókat. Nagy. ecseden, Nagydoboson, Kísvárdán már most készülnek a dolgozd parasztok a nagy ünnepélyre. Nyíregyházán az üzemekben 19-én délután fél öt órai kezdettel tartanak nyilvános gyűléseket, a tömegszervezeteknél ugyanilyen nyilvános gyűléseken emlékeznek meg a szabadság- harc nagy vezéréről. Az iskolákban délelőtt tartanak ünnepélyt. Este hat órakor néphadseregünk katonáiból és tisztjeiből álló küldőt, tek, a 48-as népi hadsereg utódai koszorúzzák meg a Kossuth-szobrot.. Ugyanakkor elhelyezik a pártszervezetek és a tömeg,szervezetek is koszorújukat. Este 7 órától a színházban az üzemek sztahanovistái, legjobb munkásai részvételével ünnepi megemlékezést tartanak. Az emlékestet Murczkó Károly elvtárs, a városi pártbizottság titkára nyitja meg» ünnepi előadó dr. Merényi Oszkár lesz. Utána a Jó. zsef Attila kultúrotthon népi zenekara, tánccsoportja s a villanytelep, KISZöV. kultúrcsoportja ad műsort. Kossuth él ! Egy 19 !/8—1/9-es szabolcsi szabadságharcos honvéd naplója fekszik előttünk. „Midón Kossuth, az isten máso dik fia 18j 8 március 15-én felüté a reform zászlaját s a magyar népnek ősi kincsét, a szabadságát a sasok körmei közül kivéve — beregszászi tanító voltam. Innen május H én oskolai pályám, folytatására bementem Sárospatakra, hol már az újítás szelleme az oskolában is a korral megegyező törvényeket nemzett. Pünköst után az oskola a hazai zavarok miatt szétoszlott s az ifjúság nagyrésze önkéntes lett. Én is hazajöttem. Július H e reggel öt óra, midőn a nap életférvnyel üdvözlő a földet, apámnak; « sír alkotmányát szövé meg. Anyám, én és két testvérim az árvaság reménynélküli napjaira jutnánk. Én anyámnak szándékomat ismét nyilvánítóm. Anyám könnyezett, — könnyeit kettőnkért sírd. Nekem anyám könnye s jövője —< hazám könnye és jövője közt kelte választanám. De hasztalan! Honámat jobban szeretőm s az éppen alakulandó szabolcsi önkéntes csa pat zászlója alatt letevőm eskümet szeptember 10-én Nagykálló ban...” Hősies harcot küzdött végig a zászlóalj. Aztán a világosi árulás után hazatértek a szabadságharcosok. Erről az időszakról így ír naplójában: ,Anyámmal és testvéreimmel a tusi szüreten találkoztam. De. nem tudunk örülni. Szomorú volt a, viszontlátás ideje. Szervei könnyeket hullattak, könnyeinket egy érzés tolta fel. Enyimét hazám, anyámét, hazám és én. Reménnyel hagytam, el ezelőtt 11/ hóval szabad életért, vagy becsületes halálért a becsületes házat. Hazámért. Visszatértem remény nélkül — élettel, de hazátlan. Szabadságért küzdöttem, s lét- elememet is élvesztém. S testem e honnak nem lakója, de tartózkodója. Szomorú sors! De ha isten nincs, ki a szabadságért vérzett, népnek hazát teremtett volna, él még Kossuth, mely neked, népek vérében fürdő ausztriai ház, örök gyalázatként homlokodra süti a szolgaság bélyegét, s a zsarnokság fényében büszkén csillogó kényúri csarnokodban ön népeid fogják telkednek torára, a felszabadulás öröm poharát üríteni. Remény! Csak te ne hagyj el! összeszedem Gyulaházán, 1850 március 12-én. BORCSIK SALAMON volt honvéd." * Kossuth neve éltette a, bujdosókban, a szolgaságban sinylödökben a reménységet. Hosszú ideig kellett várni a felszabadulásra. 191/5 dicsőséges tavaszán a szovjet hősök valósították meg Kossuth álmát. 8 mi megfogadjuk, Kossuthra emlékezve, hogy drága hazánk szent szabadságát soha nem engedjük elrabolni, imperialista rablóknak meggyalázni, hanem életünkkel és vérünkkel is megvédelmezzük mind azt, amért Kossuth is Imreit! Akik még halála után is rettegtek Kossuth nevétől Amikor Koösuth Lajoe meghajt., az égéi* ország, ax egész nép ofct állt & sírjánál, az egész nép sírt — kivéve a mágnásokat, a földesurakat. ök nem osztoztak % nemzet gyászában. Féltek a forradalmár Kossuthnak még a nevétől, emlékétől is. A Szabolcséi urak 1894 március 8-án rendkívüli közgyűlést hívtak össze Koe- suth Lajos halála alkalmával. A közgyűlés »jegyzőkön yvileg megörökítette“ Kossuth érdemeit ée úgy határozott, hogy küldöttséget meneszt Kállay András főispán vezetésével Kosén th Lajos temetésére. Azonban sem a küldöttség, sem a főispán nem jelent meg a temetésen, s ezt felsőbb utasítással indokolták. A szatmárme- gyei földbirtokosok is gyászülést tar. toltak, ezen azonban inkább gyaláz- ták, mint tisztelték Kossuth Lajost. Ezen a gyűlésen indítvány hangzott el: terjesszék a képviselőkáz elé Kossuth érdemeinek törvénybeiktatási javaslatát. A közgyűlés leszavazta ezt az indítványt, s az indítvány ellen szavazók között ott voltak a legnagyobb szatmári mágnások, az Ujfalusiak, Komoróciak,, Domahídiak, Ká. rolyiak is. Hazaáruló bitangok voltak ezek mindannyian, akik csak nemesi, vagyoni kiváltságokkal törődtek és egy cseppet sem zavarta őket, J ogy az osztrák császár megfojtja a nemzet függetlenségét. Ezeknek az uraknak az 1848—49-es dicsőséges szabadságharc riasztó emlék volt. Jellemző, hogy erről a szabadságharcról Kállay András főispán így írt az 1900-ban megjelent szabolcsi monográfia előszavában: ,,A szabadságharc alatti két év teljes jövedelmi deficittel végződött a birtokos osztályra nézve. A munkásosztálynak az úrbéri és hasontermészetü szolgál mán yok teljesítése alóli felmentése, a csekély úrbérváltságnak vontatott folyósítása, a változott viszonyok folytán elkerülhetetlenné vált gazdasági beruházásokra szükséges tőke teljes hiánya, az új adózási rendszer felette terhes és zaklató volta, nemkülönben azon sajnos, bár menthető körülmény, hogy a birtokos osztály a megváltozott riszonyokkaj nem tudott és nem akart gzámolni, mert a dolgok új rendjének tartós rostában éppenséggel nem hitt, — miDd e körülmények a« azon időben felette drága hitel igénybevételére kényszerít ették, s a tönk szélére juttatták megyénk virágzó nemességét... Ma már hiába kereenők a falu végeken őrt álló ne- mesi kúriákat, a szeretet a kölcsönös becsülóa kötelékével hozzájuk fűzött vallásos munkásnépet, hiába kere&nők a nemesi birtokos osztályt, mint a közügyek egyedüli irányítóját, a közéletben a tekintélyt, az általános megelégedést ée jólétet, az emberek szívében örömet, kedélyt, s a,z ideálo. kért való rajongást, — nem — mindezeket már nem találnék meg. De találunk a régi nemesi kúriákon új települteket, a falvakban szegény, elégedetlen, új és régi földesurait egyaránt gyűlölő munka-népet... íme kibújt a szeg a zsákból! Ezért gyűlölték hát Kossuthot a mágnások, ezért rettegték nevét még halála után is, mert Kossuth a, szabadság- harc dicső esztendeje alatt megmutatta a magyar népnek: a boldogabb élet felé vezető útra lépni csak a Habsburg iga ée a földesúri járom letörésével lehet. Féltek és rettegtek Kossuth nevétől az urak. Nemhiába! Az Ő neve, bármennyire is szerették volna eltemetni koporsójával együtt, ott élt továbbra is a nép szívében. És amikor 1898-ban Szabolcs-Szat- márban is megmozdultak a szegény- parasztok, hogy jogot és szabadságot, emberséges életet követeljenek és szerezzenek, a dadai felső járás főezol- gabírája rémülten jelentette az alispánnak: „Paszabon Lesku József és Béres Péter azt terjesztik, hogy Kossuth él a szocialistákkal van,” Nem tévedett ez a két pasznbi szegényparaszt. Kossuth élt és él ma is. Ma, amikor a nép szabad hazában a szocializmus boldog hajlékát építi, Kossuth neve most is nagyszerű forradalmi tettekre, az ötéves terv megvalósítására serkenti a dolgozó magyar népet!
