Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-14 / 216. szám
SS NÉPLAP 1952 SZEPTEMBER 1«, VASARNf' m»MHW^.«WUWLMWMIIII1IWIIBII1IIIII» ii ' A szovjet ipar az ötödik ötéves tervben „Páncélosok napié“ a Szovjetunióban A határtalan büszkeség érzésével fogadták a szovjetemberek a XTX. pártkongresszus irányelveinek tervezetét a Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves tervről. Ennek a lelkesítő okmánynak minden számjegye életük nagyvonalúságát, a szocialista rendszer legyőzhetetlen erejét, a szovjet nép békés munkájának pátoszát sugározza. 1940. február 9-éu történelmi jelentőségű' beszédet mondott Sztálin elvtárs a moszkvai dolgozók előtt és ebben rámutatott arra, hogy a párt szándéka: a népgazdaság új, hatalmas felemelkedését megszervezni, amely lehetővé teszi a szovjetemberek számára, hogy például az ipar termelésének színvonalát a háborúelőttinek háromszorosára emeljék. És az azóta befejezett negyedik ötéves terv, valamint az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete ragyogó bizonyítékai annak, hogy miiyen messzemenően gondoskodik a párt a szocialista ipa.r fejlesztéséről, amely döntő szerepet játszik a kommunizmus anyagi és technikai alapjának megteremtésében. Az új ötéves terv feladatai óriásiak s -lelkesedéssel töltenek el miniden szovjet embert. Az irányelvek tervezete az ipari termelés színvonalának növekedését öt év alatt körülbelül 70 sízázalékban állapítja meg az ipari össztermelés növekedésének évi átlagos 12 százalékos üteme mellett. Kétszeresére emelkednek az elmúlt ötéves tervvel szemben az állami tőkeberuházások az iparban. A szocialista népgazdaságfejlesz- tés törvénye a nehézipar szakadatlan és gyors fejlődése. Az irányelvek tervezetében a termelési eszközök termelése növekedésének üteme 13 százalékban van megállapítva. Különösen gyorsan fog fejlődni a fekete- és színesfémkohász,at, a szén- és olajipar. 1955-ben a Szovjetunióban 76 százalékkal több nyersvasat, 62 százalékkal több acélt, 43 százalékkal több szenet, 85 százalékkal több olajat kell termelni, mint 1950-ben, A népgazdaság és a lakosság nö vekvő szükségletei parancsolóan írják elő az ország villamosításának gyors ütemét. „Kommunizmus any- nyi, mint szovjet hatalom plusz az egész ország villamosítása” — tanítja Lenin elvtárs, s a szovjet embereket most különös örömmel tölti el a Szovjetunió erőmflbázisá- n,ak hatalmas megnövekedése. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa irányelveinek tervezetéiben a vil- la-nyerőművék kapacitásának körülbelül kétszeresére, a vízierőművek kapacitásának háromszorosára való emelését írja elő. Üzembehelyeznek már egy sor nagy vízierőmüvet, köztük a Volga egyik óriását, a kujbisevi erőmüvet, s rajta kívül a kámai, gorkiji, miingecsauri, us z lA-k a menogo rszk i vízierőmüveket. Továbbfejlesztik a sztálingrádi és kahovkai vízierőmüvek építését, megkezdik az új nagy vízierőműveknek a Volgán, Kánaán, Prtisen való építését, valamint az Angara folyó energetikai készleteinek kihasználására irányuló munkát. A kommunizmus építésének korszakában egyre magasabb fokot ér el az, iparnak, a mezőgazdaságnak, a közlekedésnek és építészetnek az élenjáró új technikával való felszerelése, amely lehetővé teszi a termelés munkaigényes folyamatainak gépesítését, a munka megköny- nyítését, s egyben a munka termelékenységének emelését. A technikai haladás alapja: az ipar szíve, a gépipar. Egy kapitalista orszá sem ismer ilyen rohamos fejlődést a népgazdaság e fontos ágazató ban, Csak az elmúlt évben közel ötszáz új típust és márkát állított elő gépekben és szerkezetekben a szovjet ipar, köztük hatalmas gőzturbinákat, nagyfeszültségű kazánokat, vízierejű áramfejlesztőket, huszonöttonnás teherautóikat és új mezőgazdasági gépeket. Az új ötéves tervben a gépipar és fémfeldolgozó ipar termelése körülbelül kétszeresére emelkedik. Az ipar és a mezőgazdaság új hatalmas gépeket és berendezéseket kap, rendkívül pontos szerszámgépeket, komplex-fel szerel éseket. „A szovjet gazdasági életnek az ötéves tervben megszabott békés fejlesztése — mondja az irányelvek tervezete —- homlokegyenest ellenkezik a kapitalista országok gaz dasági életével. A tőkés országok a gazdasági élet militarizálásának útján haladnak, a tőkések a legnagyobb profitokat zsebelik be, a dolgozók elnyomorodása tovább folyik.” — A Szovjetunió ipari ka pacitásának emelése viszont sssét- téphetetlenül összefonódik a dolgozók anyagi helyzetének javulásával. Ennek szemléltető bizonyítéka a fogyasztási cikkek termelésének fokozódó üteme. A könnyűipar éí az élelmezési ipar a mostani öt évben 70 százalékkal többet fog termelni a tömegfogyasztás céljára, mint a megelőző ötéves tervben A szovjetrendszer a termelőerők fejlesztésének kimeríthetetlen lehetőségeit hordozza méhében. Mindez a lehetőség napról napra szélesebb körben és nagyobb arányban bontakozik ki a nagy terveik megvalósítása során, a szocialista munka- versenyben. Számlbavéve az eddigi tapasztalatokat, az új ötéves terv irányelveinek tervezete az összes belső gazdasági erőforrások mozgósítását irányozza elő a szocialista felhalmozódás további növelése, a termőterületek legnagyobbfokú kihasználása, a technológiai folyamatok javítása, a legszigorúbb takarékosság érdekében. A párt felhívja a dolgozókat, hogy fokozzák a feltalálók és ész- szerűsítők tömegmozgalmat a termelés további technikai tökéletesítése és kiszélesítése érdekében, kitartóan keressék, találják meg és minél teljesebben használják fel a termelés rejtett tartalékait, engesztelhetetlenül harcoljanak az anyagok és felszerelések felhasználása terén mutatkozó szertelenségek ellen, a selejt. ellen, az állami fegyelem legkisebb megsértése ellen is. Az ötéves terv által kitűzött feladatok nagy és megtisztelő Igényekkel lépnek fel a Komszomol- szer vezetek kel szemben is. Azt a feladatot adják az ifjúsági szervezeteknek, hogy mozgósítsák a fiatal hazafiak erejét új munteasike- rek elérésére, a munka terén tapasztalt hiányosságok fölötti bírálat merész gyakorlására, az ipar újítóinak mindenirányú támogatására abban a törekvésükben, hogy fokozzák a termelést, emeljék a munka termelékenységét és csökkentsék az önköltséget. SztálinéÍvtárs azt tanítja, hogy a program- mok és tervek valósága : maguk az élő emberek, az ő munkakedvük, új emberként való dolgozniakará- snk, elhatározottságuk a terveik teljesítésére, túlteljesítésére. A szovjet ifjúság az egész szovjet néppel együtt úgy tette magáévá a párt által kitűzött programme!, mint ami számára drága és szívéhez közeién. Nem is kíméli erejét, hogy necsak teljesítse, hanem túl is teljesítse az új ötéves tervet. S nemcsak az ifjak, hanem az egész szovjet társadalom határtalan örömmel fogadta az új ötéves terv irányelveinek tervezetét. — Nagyszerű fogadalmak születnek most a munkapadok mellett, beszédesen bizonyítva, hogy a párt javaslata az ötéves tervről a Szovjetunió miniden dolgozójának ügye; hogy a szovjetemberek nem kímélik erejüket a terv végrehajtásáért vívott küzdelemben. Kiemelkedő tel jesítmények köszöntik szerte a nagy szovjet hazában az összeülő XIX. pártkongresszust, s munka jukkái a szovjetemberek példát mutatnak a világ összes felszabadult dolgozóinak, hogyan kell harcolni saját ügyükért, a szocializ inasért, a békéért. Ma, szeptember 14-én ünnepük a Szovjetunióiban a Páncélosok nap- ját. A szovjet dolgozók ezen a napon megemlékeznek a páncélosok és a harckocsiépítők rendkívüli érdemeiről a Nagy Honvédő Háború éveiben. Szeptember 14-én a szovjet nép és hadsereg újból hitei tesz törhetetlen békeakarata mellett. Az első sztálini ötéves terv határidőelőtti teljesítése, a Szovjetunió ipari hatalmának megerősödése, a közlekedési gépipar kiépítése megteremtett minden szükséges előfeltételt ahhoz, hogy a Szovjetunióban megszervezhették bármilyen típusú harckocsi tömeges gyártását. A könnyű páncélkocsik nyomában megjelentek a közép és nehéz harckocsik, valamint az úszó páncélosok és a folyami páncéloshajók is. A második világháború előtti nemzetközi helyzet, a fasiszta agresszió kibontakozása, az angol- amerikai imperialisták háborús gyújtogató politikája felvetette a szovjet kormány előtt az ország ellenálló erejének növelését és szükségessé vált a harokocsiépítő Ipar további fejlesztése is. J. V. Sztálin utasításária a szovjet tervezők megépítették. a harckocsik királyait. Ezek közé tartozik a T—34. típusú világhírű szovjet páncélos. Ez a világon az egyetlen páncélos, mely harci sajátságai és előnyei tekinte. tében nem talált párjára a második világháború egész folyamán. A szovjet T—34r-est több harcban álló állam (Anglia, Egyesült Államok, Németország) tervezői igyekeztek lemásolni, azonban ezek a próbálkozások nem hozták meg a kívánt eredményeket. Már a Nagy Honvédő Háború kezdetekor, a hitleri hódítókkal vívott harc első napjaiban bebizonyosodott a szovjet harckocsik el- sőrendűsége. — „Harckocsijaink minőségileg felülmúlják a német harckocsikat, dicsőséges harckocsikezelőink és tüzéreink pedig nem' egyszer kényszerítették futásra az agyondícsért német csapatokat nagyszámú páncélosaikkal együtt” — mondotta Sztálin elvtárs 1941 november 6-án. A Nagy Honvédő Háború alatt n szovjet nép egyedülálló munkaliő- siességéről és önfeláldozó készségéről tett tanúbizonyságot. A szovjet emberek a legnagyobb télben, a dermesztő hidegben szerelték a gyáraikat, sokszor szabad ég alatt, hogy minél több fegyvert boc=ál- hassanak a szovjet hadsereg rendelkezésére. A háború utolsó éve folyamán a szovjet harckocsiépítő ipar évente átlagban több, mint 30 ezer harckocsit, terepjárót és páncélkocsit gyártott. Azok a kezek, amelyek egykor a harckocsikat vezették, ma a kommunizmus építéseinek nagyszerű gépeit kezelik. A Nagy Honvédő Háború befejezése után a szovjei nép visszatért a békés alkotó munkához. A szocializmus országának dolgozói páratlan hősiességet tanúsítanak a kommunizmus felépítéséért vívott harcban, s a proletár nemzetköziség, a demokratikus béke és a népek barátságának eszméjéhez hű Szovjet Hadsereg éberen őrködik a kommunista társadalom építésén fáradozó szovjet emberek békés alkotó munkája felett. A Páncélosok napján a szovjet nép ismételten kifejezi -zeretétét hadserege iránt. A békés építőmimka népi kölcsöne! Hektáronként 45 mássa őssi búsa Az uszty-labinsaki kerületi Lenin hagyatéka kolhoznak hatezer hold- nyi szántója van, amelyen a gabonaféléken kívül ipari növényeket: cukorrépát, ricinust, napraforgót, szezámot, földimogyorót és szójababot termesztenek. A legjobban fizetett az idén az őszibúza. Vaszi- lij Visnyeveokij brigádja mindenben követte az agronómus útmutatásait s ennek tulajdonítható, hogy S60 hektáron 27.3 mázsás, 113 hektáron 30 mázsás és egy 27 hektáros táblán pedig 45 mázsás volt a hektáronkénti átlagtermés. A 27 hektáros táblán vetőmagnak szánt „Novoukra jnka—83” búzafajtát termesztett a brigád. Ezen a nagyhozamú táblán tavaly ősszel ugarba vetették el a búzát. A brigád tagjai a legmegfelelőbb agrotechnikai Időben, jól és gondosan végezték el a szántóföldi munkálatokat A magtermesztő táblán szeptember 16—-17-én végezték el a vetést. A vetőmag előtakarási mélységét, az időjárásnak megfelelően, 8 centiméterben állapították meg. Előző ősszel ugyanis kevés volt az eső s így 5—6 centiméternél mélyebben feküdt a nedves talajréteg. A Visnyeveokij- brigád eredményei azt bizonyítják, hogy -bármely kolhozban akármilyen időjárási viszonyok mellett "lehet bő termést elérni, ha szakszerűen megválasztják a vetési időpontot, s ha kitűnő minőségben végzik el a szántóföldi munkát. Nagy lelkesedéssel fogadták a Lenin hagyatéka-’kolhor. tagjai is a Szovjetunió fejlesztésére irányuló 1951—1955. évi ötödik ötéves terv irányelveinek tervezetét, amely a többi között a következőket tartalmazza : „a gabonafélék terméshozamát 40—50 százalékkal — ebből a búzáét 55—65 százalékkal — kell növelni...” Szívügyüknek tekintik az előirányzott feladatok végrehajtását s elhatározták: már az idén a megnövekedett feladatok szem előtt tartásával szervezik meg az őszi munkálatokat A vetőmagot máris megtisztították és előkészítették a vetésre. Kizárólag fajtiszta magot vetnek több, mint ezer hektárnyi földbe. Még nagyobb mértékben alkalmazzák majd a keresztsoros vetési módszert, amely hektáronként másfél—két mázsával növeli a terméshozamot. Az idei gazdasági év terméseredményei már nem elégítik ki a kolhozparasztokat: új győzelmek felé törnek. Ennek érdekében különböző kísérleteket folytatnak a talajmüve- léssel és az új búzafajták kiválasztásával kapcsolatban. A kolhozvezetőség már most pontosan, tudja minden parcellára és minden táblára vonatkozóan, hogy milyen agronómiái eljárásokat kell alkalmazni a bő termés érdekében. A ricinus zöld szárát például mint kiváló zölditrúgyát korán alászánt- jáik, mert a tapasztalatok szerint így nagyobb lesz a ricinus után vetett őszibúza terméshozama. Azelőtt a ricinus szárát összegyűjtötték és eltüzelték. Azon a 113 hektáron, ahol tavaly a ricinus zöld szárát zöldtrágyának szántották alá, az idén 30 mázsás volt a hek- táronkinti átlagtermés búzáiból. A növénytermelő brigádok mindén igyekezete oda irányul, hogy a legteljesebben kihasználják a terméshozam fokozásának minden tartalékát. Tervük az, hogy a jövő gazdasági évben 28 mázsás hektá- ronkinti átlagtermést érnek el őszi búzából, ötven hektárról pedig 49 mázsát takarítanak be h-ektáron- kin-t. Amikor a rádió, az újság hírt adott arról, hogy a szovjet kormány rendelete alapján „Állami Népgazdaságfej 1észtés i Ivói csön-t ” bocsátottak ki, a szovjet emberek megelégedéssel fogadták ezt az újaibb intézkedést. A szocialista hazafiság és a rendületlen búkeaka- rat nyilatkozott meg abban a lelkesedésben, amellyel a dolgozók önként kölcsön adták az államnak megtakarított rubeljeiket. Megtakarított rubelek! Az öregebbek még nagyon jói emlékeznek, hogy ilyesmiről a forradalomelőtti időkben még csak nem is álmodhattak. Kapitalista társadalomban ugyanis minden megtakarítást, amely a termelőesz- közök koncentrációjából és azok tömeges alkalmazásából, a munkások kizsákmányolásából ered, a tőkés vágja, zsebre. Ugyancsak a tőkést hizlalja a munkás többlet- munkájából eredő minden érték- többlet is. A tőkések zsebelik be mindazokat a megtakarításokat is, amelyek a tudomány, a technika fejlődése és haladása folytán, a társadalmi munka termelékenysége terén a gépek és nyersanyagok olcsóbbodásával elérnek. Kapitalista országokban a munkások és általa ban a dolgozóik legnagyobb része nem kerülhet soha abba a helyzetbe, hogy takarékoskodjék. Más a helyzet a Szovjetunióban és a népi demokráciákban, ahol a dolgozóknak az egyre fokozódó jólét eredményeképpen mind több és több módjuk van arra, hogy keresetükből és jövedelmükből komoly összegeket takarítsanak meg. Kölcsön jegyzések idején minden kor különös élességgel mutatkozik meg a szovjet emberek magatartása, amellyel mindenek -fölé helyezik az állam érdekeit, a nép érdekeit. Ez az érdek a legmesszebb menőkig azonos minden szovjetember egyéni érdekével. Megmutatkozott ez a legutóbbi kölcsönjegy- zéskor is. „örömmel jegyzek kölcsönt, — mondotta például az építkezési gépek novoszlbirszki gyárában Bar kov sztahanovista esztergályos, a Komszomol tagja. — Tudom ugyanis, hogy megtakarított pén zem azokra a nagy építkezésekre megy, ahová a mi gyárunkban készült gépi felszerelést küldjük. Ezek a sztálini építkezések pedig a szovjet állam békeszeretetét és hatalmát bizonyítják. Az „Állami Nópgazdasáigfejlesizté- si Kölcsön” kibocsátásaikor a Szovjetunió dolgozói röpgyűléseken kifejezésre juttatták, hogy hazafias kötelességüknek tartják a kölcsön- jegyzést, s kijelentették: sztahanovista munkájukkal és személyes megtak arítása ik kai szándékoznak újból hozzájárulni a. kommunizmus építésének nagy ügyéhez, a tartós béke megteremtéséhez. „Mi, szovjetemberek, nap mint nap érezzük a Bolsevik Párt és a drága Sztálin elvtárs gondoskodását, — mondotta például O. Iszlca- kov, a moszkvai „Sarló és Kala- I>ács”-gyár olvasztára. — Az új kölcsön kibocsátásának tiszteletére bókeműszakot ajánlok fel. Vállalom, hogy havonta 100 tonna acélt olvasztok.” „A szovjet emberek élete nem napról napra, "hanem óráról órára javul, — állapította meg Zaripov elvtárs, az ufai mozdonyjavítómü- hely egyik legöregebb szakmunkása. — Nézzétek csak meg, milyen jól él a mii népünk ! Tágas műhelyekben dolgozunk, szép lakásokban lakunk, üdülőotthonokban és szanatóriumokban pihenünk. Színházak ban, mozikban, klubokban szórakozunk, közkertek és pi'henőpankok állnak rendelkezésünkre. Ilyen élet csak a győzelmes szocializmus országában lehetséges... Szívesen jegyzek új kölcsönt és felhívom a műhely összes munkásait, adják kölcsön munkával szerzett, megtakarított pénzüket az államnak, Legyen a mi életünk még szebb, még vidámabb.” A szocialista államkölesönök — népi kölcsönök, amelyek a békés építés viszonyai mellett közvetlenül termelési, vagy a dolgozók jólétét közvetve előmozdító beruházásokként kerülnek felhasználásra, ugyanakkor erősítik a szovjet haza véderejét is. Tudják ezt jól a szovjet emberek, s éppen ezért nem sajnálják sem erejüket, sem megtakarított pénzüket, hogy azt szeretett hazájuk további felvirágoztatására fordítsák.
