Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

1352 SZEPTEMBER 14, VASÁRNAP A NÉPLAP A fényeslitkei Fürst Sándor tér- melőszövetkezeti tagok új eljárást vezettek be a sarjúdohány termesz tésében s ezzel az új eljárással emelték dohánytermelésüket. A do­hánybeváltó felhívást intézett vala­mennyi dohánnyal foglalkozó szö­vetkezethez és dolgozó paraszthoz, hogy neveljenek sarjúdohányt. Ez a felhívás gondolkodóba ejtette a fényeslitkei Fürst Sándor tsz. ve­zetőségét és Farkas Ferenc dohány- termelési biigúdvezetot. A szovjet agrotechnika segítségükre sietett: a sarjúdohányból másodnövényként elsft, és másodosztályú levele­ket törnek. Ezt a követke­ző 1 módszerrel érik el: Az első törés után a meglévő dohányszárat tövig levágják, csak egy kocsot hagynak, nztisí ti gyökerénél, aztán pétisóval l«lszó:'júk a táblát, megkapálják ugyanúgy, mint az elején szokták. Az eredmény az, hogy 21 holdon a már egyszer letört dohányról két hét; ’múlva a második törést Is megkezdik. Első- és másodosztályú dohányt törnek, mely az első törés­nél körülbelül 60 százalékát adja, meí-t ogy-egy száron 1-1 levél is van s a nagyságák eléri az 50—60 centimétert is. A fényeslitkei szö­vetkezeti tagok ezzel az eljárással emelték dohánytermésüket s ugyan­akkor, emelték jövedelmüket is. .Most folyik a termelőszövetke­zetben az almaszüret. Négy brigád versenyben dolgozik, hisz nem, ke­vesebb, mint 50 vágón elsőosztályú almát kell leszedniük. A gyümöl­csös tavaszi munkálnál a Farkas brigád tartotta az első helyet. A szüretelésnél azonban Mészáros István brigádja került az első hely­re. Á Mészáros-tbríg&áot követi Szoporán József és Balogh József brigádja, s csak utánuk következik a Farkas brigád. Az őszi munkákkal 'karöltve bá­lád ä szövetkezetben az építkezés is. Az államtól kapott 170.000 fo­rint kölcsönt saját pénzükből 200 ezer forintra egészítették ki s eb­ből a pénzből hozzákezdtek az épít­kezésihez. Építenek egy 45 férőhe­lyes tehénistállót, 60 férőhelyes, te­tővilágífással ellátott ssrtósólat, 40 férőhelyes fiaztatót, 100 köbméte­res betónsilót, ezenkívül felépül a kovács- és bognárműhely is. Az Csásslón már három éve meg­alakult és fejlődik a Petőfi nevét viselő III. típusú termelőszövetke­zet. Abban az időben a lakosság­nak mintegy 60 százaléka válasz­totta a nagyüzemi gazdálkodás út­ját. Majd' tavaly februárban a kí­vülálló dolgozó parasztok is egy új I. számú tszcs-ben tömörültök. A Győzelem tszcs, tagjai már eddig is meggyőződhettek a Petőfi pél­dáján a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, de az elnökük, Nagy Gyula megakadályozta őket abban, hogy átlépjenek hozzánk. A tagság a kupec-kulák Nagy Gyulát kizárta és szeptember 7-én új elnököt vá­lasztott. S-án pedig az új elnök be­lépett a Petőfi tszcs-be. Még aznap 25 család 250 hold földdel és 40 munkaképes taggal növelte szövet­kezetünk taglétszámát és földtolói letét. A többiek sem gondolkodtak sokáig, szeptember 9-től 31-ig újabb 18 család lépett be s most mindös­sze csak 9 család van a község­ben, akik még nem csatlakoztak hozzánk. Ennek a. fejlődésnek nem utolsó­sorban elősegítői voltak azok az eredmények, melyeket szövetkeze­tünk ebben az évben elért úgy az állattenyésztés, mint az építkezés terén. Egy 50 férőhelyes tehénistál­lót állatni támogatással már fel­építettünk, s pár napon beiül meg kezdjük a 80 férőhelyes lóistálló, valamint az 50 férőhelyes sartés- fiaztató építését. November 7-re az új épületeket tető alá fogjuk húz­ni. Most végezzük az utolsó simítá­sokat a 60 méteres dohánysaáritőn, melyet saját erőnkből építettünk fel. Eddig elért eredményeink vilá­gosan -megmutatják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. SÁNDOR ANDRÁS tszcs tag. a dögéi dolgozó parasztok ISO vagon burgonyát adtak be A dögéi dolgozó parasztok elhatá­rozták, hogy szeptember 20-ig telje­építkezések két héten belül befeje­zést nyernek. RÓVÁN JÓZSEF, Néplap levelező. sitik burgonyabendási kötelezettsé giiket. A vállalást tett követte. Hanti f'erene, Szónok János, Nagy Béla, Soltész Mihály kis- és közép- parasztok az elsők között 100 szá­zalékon felül teljesítették beadási kötelezettségüket és utána népne velő munkára indulták. Ennek az eredménye lett az, hogy Dögé köz­ség 150 vagónos tervéből 130 vr.gón burgonyát máris beadott a község dolgozó parasztsága. SZABÓ ISTVÁN, vh. elnök. Jói haladnak gazdaságunkban az őszi munkák Állami gazdaságunk nagy gon­dot fordít a dohány-törésre. Jelenleg már a harmadik törést végezzük, melyet pár napon belül be is feje­zünk. A DISz-tagak különösen szép munkát végeznek. Bállá Erzsébet, Tóth Mária, Buráik Ida, Inka Ilona (js B. Tóth Vera átlag . 122 százalékra teljesítik normájukat. A takarmányrépa felszedése a hé­tén befejeződött. Az étkezési hagy­mát szintén felszedtük. A magsíár- garépát negyedszer szedjük, hogy minél több magunk legyen jö­vőre. Bőven jut eladásra is. A betakarítással együtt végezzük az őszi szántást és vetést. Idejé­ben földbe tesszük a magvakat, hogy legyen idejük kikelni és meg­erősödni a tél beálltáig. 265 holdat trágyáztunk meg vetés alá és 3C0 holdat vetettünk be. Vetettünk 140 hold szöszösbükkönyt, 70 hold lu­cernát, száz hold ősziárpát. Bőven adtunk rá műtrágyát és keresztso- rosan vetettünk. A gondos munká­nak biztosan meglesz a bő termés­ben az eredménye. BESZAR ANDRÁS, Nyírmada Ered menyeink láüán 43 «saladdal emelkedett termeiőcsoportiink taglétszáma BAJAI FERENC: SZABOLCSI ÚTIJEGYZET ,Napkoron az iskolaigazgató, Za­lát nai Károly fogad. Mentegeddé, zik, ő csak helyettesíti a népműve­lési . ügyvezetőt., de azért igyekezett a szervezéssel. (Jól ki is tett ma­gáért, mert vagy négyszázan lehet tek az előadáson.) Borostás állá, zömük, alacsony ember, úgy szemre, amint zsebredugott kezekkel állon- gál-, tunyának is nézhetnők, de ha intézkedni kell, mintha tilz szállna belé, csupa ideg és mozgás lesz. ■— Elhiszi elvtárs — és villám lile a szeme, — lm nem kapom meg idejében az iskolatatarozásra a péiizt, írtam volna akár a. Szabad Népnek?I írtam volna, biz én! Mert a bürokráciát, azt én egyenesen gyűlölöm. — De már megenyhül­nek a villámai, amint a falak men­tén dolgozó kőművesekre mutat. Elmondja, pesti ember ő is. Hív­ták a minisztériumba is, de nem menne semmi kincsért sem. Nem­csak, mert nyugodt, békességes éle te' van falun (ettől van harminc­éves formája, pedig papír szerint már negyven), hanem azért is, mert szereti a falu, népét, öröme telik benne, ha látja a. leeze alól kikerülő, fölcseperedő gyerekeket embemyi emberekké nőni: művelt, szgpialista, parasztság az álma. (Kár, hogy nem hallják szavait egyes fővárosi, finnyáskodó tanár­jelöltek, akilcnek az ország Buda- pesten kezdődik (s Miskolcon, vagy Debrecenben végződik!) 880 köny­ve van a népkönyvtárnak és már 1500-an kölcsönöztek ki könyvet eb­ben az esztendőben, büszkélkedik az igazgató a falu népének növekvő könyvéhségével. Mielőtt átmennénk a gyűlésre, sajáttennésü szőlővel kínál, Olyan szeretettél nyújtja, hogy már keze mozgásából elképze­lem: mennyi lelkes gondoskodással nevelgeti a kicsinyeket, oktatgatja őket a betűvetés, tudományára, a könyv megbecsülésére. A hallgatóság, a figyelem, a xu- dás vágya Napkoron épp akkora, mint Rakamazon, vagy Demecser- ben. Seregnyi gyerek, felnőttek, •*— egy-egy új híve az irodalomnak, egy'egy új olyan ember, aki meg­ízlelte az írás szépségét, és ez föl­keltette benne a kultúra méltó szomját. A felszólalók közül Nagy Ferenc tszcs-tag elmondja, hogy Pdvel Korcságin szovjet ifjú haza­szeretete az „Acélt megedzik” című könyvből mint tanítja a magyar ifjúságot is a haza szeretetére. — Rubóczki Istvánná szövetkezeti bolt- kezelő egy öreg nénikéről beszél, aki először baromfitenyésztésről ol vásott füzetet, de két hét múlva már jött és „emberekről” kért könyvet. Molnár János elbeszéli, hogy apjának a szarvasmarhák gondozásáról vett könyvecskét, az­óta a tejhozam hat liter átlagról tizenegy literre emelkedett. És egyik felszólalás követi a másikat, egyszerű, nehézbeszédü emberek darabos, de igaz és becsületes mon­datokban fogalmazzák, mennyit ta­nultak, okosodtak a könyvekből. Az összejövetelt kedves műsor zárja be. Csizmás, bőszájú Inges kisfiúk, lobogószoknyájú lánykák járják a „mártogatóst", Napkor különleges­ségét, amit néhány éve már csak néhány öreg járt, amúgy leomóto sun; most pedig egy tucat csillogó szemű gyerek ropja, dobbantja friss ütemre a táncot a színpadon, a függöny árulkodó széle mögül előbukkan a gyerekek „tánctanárá­nak'”, Havasi Margit tanítónőnek fiatal, formás alakja, ki együtt hajladozik, forgolódik, perdül-for- dul tanítványaival, a termet csen gö ének, időnkint föFfölszakadó heje-hujázás tölti be, a közönség velük tapsol, énekel: A kisnyéki rózsás kertek alatt, kisangyalom rozmaringot arat, én leszek a rozmaring szedője, kisangyalom a kévekötője, * A „máríogalós” vidám, pattogó ritmusát, a dal melegét — és a sze­mek fölszabadult, tiszta mosolyát viszem magammal haza Szabolcs­ból, A vonat belefúrja magát a vég telenbe. A hajkalhasadásos mezők felett traktorok muzsikája szól, a szeptemberi szél susogása elkevere dik a gépek zenéjói'él. A mély ba­rázdákba a szántóvető és az Író ember most együtt veti el a jövő évi kenyér és a magasabb művelt­ség magvát, és az esztendőről esz­tendőre mind dúsaljb, fejüket bút rabban fölvető kalászok példázzák: új nép születik, a Móricz Zsigmond megálmodta szabad, boldog, kultú vált nép. Uxeiiieink az évi terv ííkSfeijesitésééft A 61/2. Építőipari Vállalat szabadságbokori építkezésének dol­gozói a megye, az ország több üzemének dolgozóihoz hasonlóan, felajánlásokkal és azok marndékta lan teljesítésével üdvözlik a Bol­sevik Búrt XIX. kongresszusát. Danes Lajos 7 tagú kőiníivesbri- gádja megfogadta, hogy a korábban vállalt 10 százalékos napi tervtúl- teljesítést újabb napi 2 százalékkal teljesíti túl. A vállalás teljesítésé­vel ÍGOO munkaórát és 5878 forin­tot takarítanak meg népgazdasá­gunk számára a brigád tagjai. Fo­gadalmuk még. hogy munkájukat teljesen s elejt mentesen végzik. Ugyancsak selejt,mentes minőségi munka végzésére tett fogadalmat Jócos István 6 tagú kőmüvesbrigád- Ja is, amelynek tagjai vállalták a felbontott terv 5 százalékos túltel­jesítését. Vlsnyik József kőműves tanulócsoportja eddigi átlagteljesít­ményének 2 százalékos növelésére tett vállalást, valamint fogadalmuk még a, 100 százalékos minőségi munka végzése és a munkafegye­lem teljes megszilárdítása. Ugyan­csak hasonló értékes felajánlást lelt Benkel János segédmunkás és Drotár András kubikosbrigádja is. A műszakiak fogadalma pedig, hogy á munkások vállalásainak teljesítéséhez megteremtik minden vonalon 'a’műszaki feltételeket és a szakszervezettel együtt gondoskod­nak a vállalások teljesítésének ellenőrzéséről és a verseny nyilvá­nosságáról. A nyíregyházi viüanyleiep termelési értekezletén a dolgozók örömmel vették tudomásul, hogy éti termelési tervüket augusztus 31-ig 122.4 százalékra teljesítették ás hogy a munkák eddigi menete szerint a megbízásos beruházási tervet is teljesítik szeptember 30-ra. Azonban nem örülhettek a falu- villamosítási terv értékelésénél, mert ott lemaradás van. A dolgo­zók javaslatokat tettek az elmara­dás behozására, ami főleg az egyes hosszabb oszlopfajták hiányából adódóit. Javasolták, hogy a rövi- debb oszlopokat betonággyal t old­ják meg, ami az objektív nehézség leküzdése mellett növeli az oszlo­pok tartósságát is. Ezen az érte­kezleten a munkák megvitatása és azok megjavítása mellett számos vállalás is történt, gzauder Ferenc sztahanovista megfogadta, liogy 1933 első negyedévi tervét novem­ber 7-re befejezi. Koszta Elek szta­hanovista hegesztő. Szabó Lajos sztahanovista esztergályos, Ádára Ilona sztahanovista tekercselő, Gombos András. Seregi Kálmán, Varga Miklós, Mlhalik József sze­relők, Szilágyi Miklós ifjúmunkás szerelő, Hajdú László, Kapcái" Já­nos, Takács István lakatosok pedig évi tervük november 7-re való befe­jezésére tettek fogadalmat. (Négyest Miklós) A tiszalerceli téglagyár dolgozói az 1952. évi nyersgyártást tervüket a tegnapi napon befejez­ték, sőt 2 ezer darabbal túl is tel­jesítették. Példamutatóan dolgoztak az üzem kommunistái és DISZ- fiataljai. Tervük állandó túlteljesí­tésével segítették elő az eredmények elérését: Kgedl Sáudorué pártcso­portvezető, Gönczi í’lroska DI8Z- tt tikár, Hajnal Erzsébet DISZ vezetőségi tag, Hajnal Margit, Bácskái Sándor párttagok. A kom­munisták példamutatása magával ragadta a pártonkívüll dolgozókat Is és kimagasló eredményeket értek ol: Kozma Eszter, Kozma János, Vass Gusztáv, Tarr Imre, Vass Balázs és Oláh István pártonkívüli dolgozók is. Ezekkel az eredmé­nyekkel azonban nem elégszenek meg a tiszaberceli téglagyár dolgo­zói. Egyöntetűen vállalták, hogy november 7-re 700 ezer téglát gyár­tanak s égetési tervüket a .Szovjet­unió Kommunista (bolsevik) Párt­jának XIX. kongresszusára 3 ezer­rel túlteljesítik. Nagyidat Balázs párttitkár. Gcgénp Béla művezető. Spisá/c Dezső telepvezető h. Em léhessetek ! idézetek a Ayírvidék Szabolcsi Hírlapból „A legtöbb ínséges család, szfinjszerint 1208, a nyíregyházi ínséges családok 54,18 százaléka a városban éi.— Munkát elmúlt évhez képest 64-gyel kevesebb kapott.. A tanyai ínségeseit csak ja­nuár 1-től kaphattak munkát. Az egytagú családok 12, a kéttagúak 18, a négytagúnk 36, az öt-hat tagúak 48, a hét-nyolc tagúak 54, a kilenctagúnk és az ennél népesebbek 70 munkanapot dolgozhattak. Sajnos, csak a kisebb családok dolgozhatták le a munkanapokat, a népesebbek nem, mert nem volt elég munkalehetőség. így a nagyobb családokban égetőbb volt a nyomorúság.” i ' (1981 szeptember 5.) * „Legyünk büszkék szegénységünkre, mert az isten ezzel közelít­hető meg jól.” Ä (Dr. Korompay Károly beszéde a mdriapöcsi zarándoklatnál 1931 szeptember 11-én.) * „Szakoly községben kilencezer pengő állami pénzből nem tudják az állami Iskolát megépíteni, mert a legkevesebb árajánlat 12.000 pen­gős, pedig itt más bajok is vannak. A görögkatolikus Iskolatemek közül van olyan, amely összeomlással fenyeget és ezért tesszük most ezt szóvá, hogy a szerencsétlenséget megakadályozzuk. A görögkato­likus iskolában több, mint 100 gyermek van egy osztályban. Sürgősen szükség van a beavatkozásra, esetleg egy új kisegítő tanító alkalma­zásúra és az összedüléssel fenyegetett osztályterem megjavítására.” (1931 szeptember 12.) * „Fogalommá vált a Tiszántúl és ismert hanggá a magyar szim­fóniában a tiszántúli motívum, a keservnek, a panasznak mély és bánatos hangvezetése. Alig van olyan összejövetel a Tiszántúlon, ame­lyen fel ne hangzana a kiáltás, a segélykérés. Elmondják, hogy en­nek az országrésznek van aszályos területe, ahol elpusztul az emberi szorgalom munkájának eredménye, elhervad minden reménység virága.” (1931 szeptember 26.) * „A régi boldog, gondtalan Idők emlékei idéződnek fel altban a fogadásban, amelyet éppen most 30 esztendeje, 1907 december 10-én egy átmulatott pezsgés éjszaka hangulatában Esterházy Pál gróf kö­tött a nyíregyházi Koronában. Esterházy Pál gróf, a mulatozásairól híres szabolcsi földbirtokos, vármegyei t. b. főbíró, Budapestről haza­térése után, az otthagyott szépasszony emlékével doppingolva, a negyvenedik üveg pezsgő durranása közben kiadta a jelszót a pincé­rek hadának — most már az ajtón lélek se ki, se be. Éppen ebben a pillanatban lépett bé egy huszárezred es. Esterházy Pál gróf mellé te­lepedett le... Hajnal felé magukhoz Intették a főpincért és egy cédu­lát nyújtottak át neki megőrzés végett. A hajnali fogadás írásba vett feltételeit. A fogadás pedig nem babra ment, 16.000 koronáról szólt, ami abban az időben tekintélyes polgári vagyont jelentett. Reggel 9 órakor már ott állott Esterházy Pál gróf a Korona előtt négyes fogatával, hogy a fogadás értelmében három nap alatt jusáon el Pestre.., ” (1931 december 25.) A Néplap postájából A szovjet ii^roícelinika segítségével kétszer (őrnek dohányt eb fiényeslitkeá Fürst Sándor (sz-l>es*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom