Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-12 / 214. szám

U’TEMBER is 12. PÉNTEK Tio^var szövetkezetek készülnék 3 nemzetközi szövetkezeti napra togatókat támogató, a szövetkszetl mozgalom egységét veszélyeztető, a békeszerető szövetkezeti tagság ér­dekeivel ellentétben álló magatar­tását. A magyar földmüvesszövet- kezatek és kisipari termelőszövetke­zetek több mint másfélmilliós tag­sága jó munkával készül a nem­zetközi szövetkezeti napra. A nemzetközi szövetkezeti nap méltó megünneplése érdekében, a SZÜVOSZ és az OKISZ vezetőség? felhívást bocsátott ki, amelyben felhívja a földművesszövetkezetek minden tagját, vezetőjét és dolgozó­ját, hogy a termelés fokozásával, munkájuk megjavításával, a ver­seny kiszélesítésével, munkafelaján­lásokkal. a járási ünnepségeken -'haló tömeges részvételükkel is jut- r I Kssák kifejezése a béke ügye mel- II«.-------------------------------------------­\x Országos Tíilíarckpt*ii*i«u közleménye a folyóévi kölcsönsorsolásokrói letti helytállásukat. A felhívás a földművesszövetkezeti tagokhoz, ve­zetőkhöz és dolgozókhoz szólva, hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek gazdasági és szervezeti megerősí­tésével, a szövetkezeti vagyon foko­zott védelmével, az állam Iránti kötelezettségek maradéktalan telje­sítésével, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével készüljenek a nem zetközi szövetkezeti napra. A fel­hívás külön szól a szövetkezeti ke­reskedelem dolgozóihoz, a kisipari termelőszövetkezeti tagokhoz és vezetőkhöz, kötelességükké teszi, hogy munkájuk további javításá­val. a tervek teljesítésével és túl­teljesítésével készüljenek a világ haladó szövetkezeteibe tömörült dolgozók nagy seregszemléjére, a nemzetközi szövetkezeti napra. Az Országos Takarékpénztár közli, hogy a Tervkölcsön és az 1850—öl ben jegyzett két Békeköl­csön sorsolása, illetve visszafizetés~ mindenkor a sorsolás esedékessége­itek időpontjában történik. 10o2- ben eddig már lébonyolításra ke­rült a Tervkölcsön XV. és V. nyere­mény-, illetve II. és III. törlesztési sorsolása (1952 március 20—23 illetve augusztus 20—23.). Hason­lóképpen megtörtént már az Első Békekölcsön II. nyeremény és I. főcsatorna épiíkezésé9Unka a Turkmén körzetében 1950 szeptember 12-én hozta meg a szovjet kormány határozatát a Turkmén főcsatorna építéséről. Azóta Taliia-Tasba, ahonnan a csatorna kiindul, különféle gépek érkeztek. Tahia-Tashoz új vasútvo­nal vezet. A csatornaépítők lakó­telepe sokszáz lakóházzal, középü­letekkel és k ült ú r i íj t é zmén y ek kel bővült. A dolgozók készülnek a sivatag elleni döntő támadásra. Megkezd­ték egy táplálócsatorna építését, «mely azokat a földszivattyúkat látja ei v főcsatorna épu , gozni. 'Hek a Turkmen Lendületesen doÍ£snaii k zandszik város építésén \ j-a s villanyerőtelepet, famegmu^j, a üzemet és javítóműhelyt helyezi már itt üzembe. A munkások szá­mára korszerű lakóházak épülnek. Ezekben a napokban az SZK(b)P XIX. kongresszusának tiszteletére brigádok, műhelyek, egész épílke­zesi részlegek vállaltak sztahano­vista műszakot. törlesztési sorsolása Is (1952 má­jus 22—25-ig). Az Első Békeköl­csön további nyereménysorsolásá­nak és visszafizetésének esedékes­sége 1952 december 1. Addig az időpontig az Első Békekölcsön sor­solása is sorrakeríil. Az Országos Takarékpénztár a Második Békekölcsön első sorsolá­sát — a kötvények sorsolásának esedékessége, november 1. előtt — folyó hó 18—21-ig tűzte ki. 116.700 nyereményt húznak ki a Második Békekölcsön első sorsolásán fl chicagói dolgozók megliiusíiolták az amerikaelfenes tevékenységet vizsgáló bizottság üléseit Fokozódó sxtráj kmozgalom Indonéziában Indonéziában fokozódik a mun­kások sztrájkmozgalma, tiltakozá­sul a nehéz munkakörülmények, az alacsony munkabérek és a tömeges elbocsátások ellen. Szeptember 9-én a dzsakartai sztnTjVrsaság 1.500 munkása munkás elépett, tiltakozásul 31 Szurabnja Vliása el ei), és tengerészei iílj, dokkmunkásai szeptemlier 19-én sztrSÍ '10”-v _____________ lépnek. Chicagói sajtóközlemények sze­rint az amerikaellenes tevékenysé­get Vizsgáló bizottság kénytelen volt megszakítani üléssorozatát és elutazná Chicagóból. A „Daily Worker” chicagói tudó­sítója küzd, hogy a bizottság a múlt héten azzal a céllal érkezett a városba, hogy „megvizsgálja a kommunisták behatolását az ipar­ba” és ezért maga elé idézze az International Harvester Company sztrájkoló munkásainak több veze- - tőjét. Az első váratlan esemény a bizottság számára az volt, hogy, tüntetők jelentek meg annak az épületnek a helyiségében, ahol a bizottság ülésezett és megakadá­lyozták az üléseket. A tüntetők azzal vádolták az amerikaellenes tevékenységet vizs­gáló bizottságot, hogy sztrájktörő­ként viselkedik az International Harvester Company sztrájkoló munkásaival szemben. A hatóságok a következő napon fegyveres őrsé­get állítottak az épület körül, ahol a bizottság ülésezett. Mindez azonban nem rettentette meg a szervezett munkásokat. A sztrájk három vezetője jogot köve­telt arra, hogy ne kelljen megje­lennie a bizottság idézésére, mert feltétlenül a sztrájkolok főhadiszál­lásán kell tartózkodnia. A bizottság végül is kénytelen volt eleget tenni e követelésnek. Több szakszervezet helyi vezetői megtagadták a választ a bizottság tagjainak provokációs kérdéseire és megkérdezték, hogy a bizottság miért nem nyomoz „a háborún gaz­dagodó monopóliumok ameri-kaelle- nes tevékenységének ügyében”. — •John Bernard, az egyesült villa­mos- és rádióipari szakszervezet helyi tagozatának vezetője arra a kérdésre, hogy a koreai háború­ban kivel rokonszenvez, így vála­szolt : „Kokonszenvem azoké a ka­tonáké — a mieinké és a többieké, — akiket ebben a céltalan háború­ban megölnek. A bizottság jogtanácsosa meg akarta kérdezni Bernardot a Taft- Hartley törvény felől. A Taft- Hurtley törvény helyett azonban — nyelybotlás folytán — ,,Taft-Hit- ler” törvényt mondott. Nagy derült­séget okozott ezzel a megjelentek között. „Még itt is felszínre kerül néha az igazság” tette hozzá Ber­nard. A Második Békekölcsön első uye reménysorsolása alkalmából a kő­vetkező nyereményeket húzzák ki: 1 drb. százezer forintos főnyere­mény, 23 drb. ötvenezer, 48 drb. huszonütezef, Hl drb. tízezer, 347 drb. ötezer, 5.800 drb. 1.000, 17.300 drb. 500 és 93.000 drb. 300 forintos nyeremény. Összesen: 110.700 darab nyere­mény 47.674.800 forint értékben. A sorsolás húzásainak techniká­ja : Az ezer, ötszáz és háromszáz forintos nyereményeket sorozat­húzással sorsolják ki, egyszeri hú­zással 100 nyereményt. Ezeknél a húzásoknál minden olyan kötvény nyer. amelynek sorozatszáma azonos és sorszáma a kihúzott sorozatszám mellett feltüntetett száza*, csoport számhatárain belül esik. A 25.000. 10.000 és 5.000 forin­tos nyereményeket a 300 forintos sorozathúzásokkal együtt sorsolják, ágy, hogy a 300 forintos nyere­ménnyel kisorsolt százas számcso­portból a második kerék igénybe­vételével egy kötvényszámot húz­nak ki. Ez a kötvény nyeri a har­madik kerékből kihúzott nyere- ménylevélkén feltüntetett nyere­ményt, tehát a 25.000, 10.000, \agy 5.000 forintot. Az 50.000 forintos nyeremények­nél, valamint a 100.000 forintos fő­nyereményeknél nem veszik igénybe a harmadik kereket, hanem előre szóban' bemondják a nyeremény- összegeket. Az iráni olajbizotts„ vezetője Nyugat-Német- országban toboroz szakembereket A „Der Abend” című osztrák lap bonni értesülése szerint bonni dip­lomáciai körök úgy tudják, hogy Husszein Makkinak, az Iráni olaj­ipar államosításáról szóló törvény végrehajtására alakított bizottság vezetőjének nyugatnémetországi utazását amerikaiak szervezték. A „Die Presse” rímül lap közölte, begy Makki nyugatnémet szakembereket toboroz az iráni olajipar részére. — Szembetűnő — jegyzi meg a „Der Abend”, — hogy Makki, az ame­rikai hatóságok’ aktív közreműkö­désével szinte törvényszerűen csak az amerikai olajtársaságokkal szo­rosan összefonódott német cégek­nél keres szakembereket. Mindez újabb lehetőséget ad az amerikai ügynököknek — írja be­fejezésül a „Der Abend”, — hogy behatoljanak az iráni olajiparba. Ma befizetem államunknak ÍOO forint tartozásomat 'Oatjfier néni büszke faára, néphadiereiiünk tisztjelöltiére Sem Imrét, sem a szü­leit nem találni otthon 1In jón. A takaros, fehérre meszelt házra Yar/ner Im­re nővére vigyáz. Imre munkahelyén, a diósgyőri vasgyárban dolgozik, édes­apja kinn a szántóföldéin réti az ágyat a magnak ekéjével, édesanyja elment a szomszéd községbe ro­koni látogatóba. Erzsiké, a kishúga meg iskolába ment. Ám elég Imre nő­vérével, Máriával, Román Réretlenével beszélni. Min­den szava, visszatükrözi azt a nagy családi ese­ményt, amely most a Vagz név-házban történt. Imre elhatározta, hogy a Nép­hadsereg tisztje lesz! Je­lentkezett a tiszti isko­lára. Nem lehet azt mondani, hogy Mária könnyen sír. Az élet, a múltbeli nyo­morúság megtanította, a tűrésre, a fájdalmak vi­selésére. Most mégis köny­nyeket morzsol szét zseb­kendőjével. Ezeknek a könnyeknek azonban sem­mi közük a nyomorúság­hoz, a szenvedéshez. Az ember olyan, hogyha va­lami nagy-nagy öröm éri, akkor a boldogság úgy összeszorltja a szivet, hogy könnyek ' kezdenek hullani a szeméből. „Nem is mondta itthon Imre a szándékát, csak úgy célozgatott rá: nem­sokára. bevonulok, katona lessek. Nem gondoltam semmire, hiszen katona­korban van, mért ne men­ne éppen ő? Most tudtam meg, hogy katonatiszt lesz! Vissza cm lékszem, — foly­tatja Románná — azokra az időkre, amikor apámat Horthyélc majd minden félévben berángatták. A legnagyobb munkaidőben vitték el mindig katoná­nak idős létére, amikor mi kicisnyke gyermekek, meg édesanyánk gürcöl­hettünk az ekével, kaszá­val. Egyszer akkor hívtál: be katonának, amikor apánk indulni akart ta­risznyával a nyakában, hogy tehenet szerez a csa­ládnak, mert úgy álltunk egy szál jószág nélkül. Aztán, hogy reggel nem ment apám a parancsszó­ra, már jöttek is kifelé a csendőrök, aztán úgy haj­tották el. Nagy átok volt ám a katonaság akkori­ban! Sírtunk 'Htunk árva­ságunkban. Apám azt sem engedte meg, hogy kikisér- jük az állomásra ...” Imrét, a néphadsereg jövendő tisztjét kikisérik. Nagy szó ez! A 350 hol­das földbirtokos Buti Kál- mán-féle korbácsos kato­natisztek helyett Vagne- rok, Kovácsok és Szabók, a nép egyszerű fiai vise­lik a ragyogó tiszti csilla­gokat. Ezek a csillagok is mások. Ezek a csillagok a szabadság és béke szep­ragyogdsú csillagai. —- Vayner néni nem bú­sul, hogy katona, lesz a fia f Romámé sértődötten ■válaszol. — Miért búsulna édes anyám, miért sima? Hosz- szú évek óta jár már az MNDSZ-be, fejlett asz szony ö már. igen, Vayner néni olyan édesanya, aki nemcsak a saját fiút félti, hanem a világ mindén gyermekét, minden édesanya lányát és fiát, ezért engedi szíve­sen katonának Imrét. — örül, hogy fia Rákosi elv­társ katonája, a béke har­cosa lehet. Már alig vár ja, hogy legyen egy fény­képe fiáról, a katonatiszti egyenruhás fiáról. Büsz­kén hordja maid magánál s mutatja mindenkinek: „Ez az én Imre fiam,” gazdálkodásban még könnyebb le­gyen az életünk. Ezért adom oda szívesen. 100 forint tartozásunkat. Két fiam van. Mindkettő túl van már a liúsz éven. Szeretik a mun­kát és igyekszenek megművelni a földet. Jó munkájukkal hozzájá­rulnak országunk további megerő­sítéséhez. Többtermelésünkkel biz­tosítani akarjuk dolgozó népünk jobb ellátását. Államunk csak ak­kor maja a nszalöki Erőmüvet minél hatalmasabbá építeni, ha megálljuk helyűinket a termelésben. Forintjainkkal pedig elősegítjük a még gyorsabb építkezést, hogy a béke minél szilárdabb bástyája le­gyen országunk. (Elmondta: M Haizer P‘klösné, Nyírpazony.) Azt akarom, hogy az én kötvényem is részt vegyen a sorsoláson Az én életem is a többi dolgozó paraszttá rsalméht# hason hifin kín­lódással teli volt. Ilészes földet mű­veltünk és úgy nevelhettük nagy­számú családunkat. Mikor a fiúk nőttek, úgy gondolták — ne kerül­jenek apjuk sorsára, hát elmentek, hogy ipart tanuljanak. Bizony a részes munkával megszerzett ter­ményből, úgy a burgonyából, mint a kukoricából és egyébből másfél­két mázsát kellett, odaadni a mes­ternek. Persze a tanításukkal keve­set törődött. Megfizettem drágán azért, hogy neki szolgája legyen. Egészen más lehetőségek nyilnak most a tanulni vágyó fiatalok előtt. Az állam még fizet is ainellé, hogy szakmára tanítja ki a mi gyerme­keinket. János fiam már nem érzi nagyon jól idehaza magát, egyre csak azon gondolkozik, hogy el­megy ipari tanulónak. Nem is tar- kun vissza, hogy menjen, hisz ő már könnyebben tanul szakmát magának mint bátyjai, nem robotol éjszakáig a mesternek. Juliska Iá nyom pedig varrónőnek készül. — ö Is, ha akar, elmehet,' hisz arra az időre, is míg tanul, 4—500 fo­rintot kap havonta. Férjes, lányom most két szoba-kcmyhás házat épít­tet istállóval és kamarával. Mindezeket csak azért soroltam fel, mert úgy látom, hogy ifagy mu­lasztást követtem el államunkkal szemben. Közeledik az a nap, ami­kor megkezdődik a Második Béke-, kölcsön első sorsolása és éti még adósa vagyok államunknak 300 fo­rinttal, amit jegyeztem. Hálátlan­ság ez tőlem, hisz ahogy itt felso­roltain, igen sokat köszönhetek én családommal együtt a felszabadu­lásnak és annak, hogy mi békésen' építhetünk. Szégyen ez rám nézve, hogy így elhanyagoltam eddig adós-, Ságomat rendezni, de most már pó­tolom mulasztásomat, hogy a köt­vényem ott legyen a nyerésre váró kötvények közt. (Elmondta: Tudlik István, 12 holdas .napkor! dolgozó paraszt.) Aláírlak az 1952/53. évre szóló magyar-asztrák árucsereforgalma* szabályozó jegyzőkönyvet .. 1952 szeptember 11-én befejeződ­tek a magyar-osztrák vegyesbizott­sági tárgyalások Budapesten. — A tárgyalások eredményeként aláír­ták az 1952—53. évre szóló áru csere-forgalmat szabályozó jegyző­könyvet. A jegyzőkönyv mellékletét képező árulisták a kéf ország közötti Du- csereforgalmat az eddigi keretben irányozták elő. Egyidejűleg megkezdődtek a Ma­gyarország és Ausztria közötti Du- nahajózás rendezésére vonatkozó tárgyalások is, amelyeket a közel jövőben Becsben folytatnak. i, „PLAI1 A nemz méltó . mo°h magyar «Z; szövetkezeti nap ! unió Z'Wií-o'Z'l®re készülnek a i A Szovjet- I ja inak min;-? kezdeménye- i nemzetköz- ékezetek 'tag- cos megyéclcS) i8;a vi‘!!gon n msS minden" év11 rV nemzetközi •• szeJ mineplik Az ;c]é> *Zü>'eíbezgj2rében a' világ haladód ÍF^emkpot. iefuniö szö 5j üil a m iom<’~ Hlve-zii ,e^Kteivei. SYSzov­hdétV es^;4^tta“erikaí,el^ fir«Sawr4 tősége többségének a liabi s^Víi­f VC20­Oritösi léptekkel háti . “N®áz forint II. Békekölcsönt jegyezi, D0 csak 1()0 forjnt0t fl- zettunk í:, Elhanyagoltuk a másik lelet lefizet^ pedig, mikor aláír­tuk az Önként jVgyzétf 200 forintos jegjzé.d iiL"'.ajx)t, ígéretet tettünk: mielőbb befizetjük K,pm igy tör­tént s ezért szégyeijtm magunkat. Tizenegy holdban gazdálkodunk, amit a pár" és az állam segítségé­vel mondhatunk magunkénak. _A Ilorthy-rendszeibon már rég étár-’ vereztek volna. Akkor kétszer sem kérdezték meg, kim.-i-fg „ ;jy. adód. hanem a legkisebb hátralék <w©4é-n is foglalót küldtek a nyakunkra. — Nem törődött az „úri” népség a parasztsággal. Most meg traktort,' kombájnt és más mezőgazdasági gépeket kapunk, hogy a -nagyüzemi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom