Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-04 / 207. szám

NÉPLAP Még alig virrad. Hajnali (Csendbe burkolózik Tiszádé b újte­lepi része. Nemsokára az egyik csinos ház ablakából éles villany- fény vetődik az útra, majd a konyhaajtónál kalamolds hallatszik. Egy kis idő múlva, kilép az ajtón ■Ezendi Imre. Egy darabig áll a tornácon, aztán bemegy az istál­lóba. Ott tesz-vesz. Kihordja a trágyát, megtisztítja az állatokai, majd szénát lök a két boci elé. Leül közéjük a jászolra és hol ez egyiknek, hol a másiknak vakar- gat ja. a f illetővé!, Csendes hangon beszél hozzájuk: „No, lehet boci- káim, yogy ma utoljára esztek itthon"... Nagyot sóhajt, majd egy kicsit játékosan mcghúzgálja. a tehén fülét: „Mit szóltok hozzá, jobb lesz a csoportbant" Aztán már magában fűzi tovább a gondo latokat. „Igaz, jó pénzeket fizetnek a beadott 'állatok után, mienk is marad, dohát... Szondi Imre négy holdas dolgozó paraszt. Földjét a felszabaduláskor kapta, azelőtt, mint annyi tiszadobi ember, a grófnál cselédeskedeit. Most ízlelte meg, mit jelent az, ha az embernek saját földje van, a maga ura. Az alatt a néhány esz- tvndő alatt, ami a felszabadulás óta eltelt, kivívta magának a jó gazdának járó tekintélyt. Megmu­tatta, hogy ért a gazdálkodáshoz. Nagyon hálás a nép államának, hogy emberré tette őt. A beadását soha el nem mulasztotta, oklevelet is kapott a túlteljesítésért. Most, hogy puegmozdult a föld Tiszado- bon Szondi Imre is egyre többször kezdte latolgatni, hol jobb. 'Maga, Szendi Imre is tisztában van azzal, hogy a szövetkezetben sokkal jobban jönne hí, deliéit az a négy hold földecske úgy húzza vissza, mint egy hatalmas súly. És mi,, latolgatta a belépést, azon vet­te magát észre, hogy az Újtelepen (gyedül maradt, Tbgnap este msír mindenki szövetkezeti paraszt volt körülötte. Nála is jártak a néppé- relök, de ö kitért a válasz elöl, ,,Még egyet átúszunk rá” — maiid iá. De bizony az alvásból forgoló­dó s lett. Számot vetett magával, A mi államunk csak jót akar — gondolta, hisz ezt saját tapasztala­idból tudja. Hányszor segített már az elmúlt evek alatt. Meg itt van a példa, a Táncsics tagjai. Ha az ember nem is tudja, ■ hogy j;ik a szövetkezetiek, de amikor találko­zik velük, ezt azonnal megállapít­hatja. Kiválnak a többi parasztok tói. Nem csak azért, viert a leg­jobban öltözködnek, de valahogy egész más emberek. És, hogy be­szélnek: „A mi állataink, a mi föl­dünk..." Mintha mindegyik tag iiak lenne néhány száz goid földje, meg jószága. Node, akár van ne kik, akár nincs, jól étnek. Hogy is mondta tegnap Eipos Zsófi, mennyi munkaegysége van Nándor György­nek... hatszázkiienc. Ismerem én Nándor Györgyöt. Ha az tud any­agit teljesíteni egyedül, akkor én is tudnék. És hatszázkilencszér 18 forint, négy kiló kenyéi’gabona, fél- kiló takarmánygabona-, három kiló takarmány meg még mennyi min­den. Ez csak idáig, év végéig lehet többet teljesíteni, hisz az még odébb van. össze se merte hasonlítani a kél jőve leimet. A magáért, meg Nán­dor Györgyét. De mégsem döntött, „majd meglátjuk reggel...” Ahogy végzett a inunkéival, meg mosakodott és kiállt a kapuba né- zelődni. A hangszóró ekkora már harsogva szólt, hol egy-egy induló hangjai áradtak szét belőle, hol pedig bemondják a legújabb belé­pők neveit, .43 utcán nemsokára feltűnt Sípos Zsófi. Amikor odaért Szondiéi, hét- iá ház, megállt:- dó reggelt, Imre bácsi, 'éppen magakhoz igyekeztem. — No, gyere akkor beljebb. Bementek. Zsófi nem ült le: — Tudja, miért jöttem Imre bácsi! — Biztosan a. válaszéul, — mo súlyodat t el, Zsófi bólintott. — Tudod, kislány —- kezdte ki­csit zavartan — gondolkoztam so- l.at azon, hogy belépjek: látom, jobb ott. Csakhwl tekeni sohasem volt földem, most meg itt vaft ez a .négy hold... Zsófi közbevágott: — Lássa, Imre bácsi, maga még­MEGYÉNK EGY NAPJA sem ismeri jól a szövetkezetei, ] hiába mondja. Nehéz megválni a négy hold földtől, amikor három ezret kap helyében Tudja, milyen jó érzés az, gazdának lenni a ha­talmas táblákon, a rengeteg állat közt?! Tudni azt, hogy ez a mienk. Míg maga azzal bajlódik, hogy hány száz ölbe vessen tengeriből, vagy burgonyából és utána remegve figyeli az időt, mi azon gondolko­dunk, liógy az öntözéses területet megduplázzuk. Később meg minden földet öntözni tudjunk. Mi azon törjük a fejünket, hogyan való­sítsuk meg a vízi gazdálkodást, ami hatalmas bevételt jelentene a szö­vetkezetnek, Nemsokára villamosít­va lesz az eQész gazdaságunk, a szecskávágústól és a vízhúzástól kezdve egészen a fejősig. Naponta egyre többet és többet építkezünk, nemsokára saját kultúrházunu lesz! Zsófi kipirulton, egy pillanatra elhallgatott. — Imre bácsit Nem érdemes e felcserélni ezt a, négyholdas gazda- séiggal... f! Még reggel hót óra sem volt egé­szen, amikor Szendi Imre ott járt a Táncsics irodájában és kitöltötte a belépési nyilatkozatot... * Ófehertoil az általános isko­la nyolcadik osztályának tdlenc és tíz közt' van az idei első alkotmány- tanórája. A beszélgetés onnan indult el, hogy Cseres József, az egyik tanuló beszámolt arról, mit látott a csille­bérci úttörőtáborban. Elmesélte a pajtásoknak, milyen budapesti ne­vezetességeket tekintettek meg. Be szélt a csepeli Rákosi Mátyás-mű­vekről, az új Sztálin-hUlról, az épü­lő földalatti gyorsvaséiról. Mivel ez a gyerekeket nagyon érdekelte, a tanító, Pintér Árpád, tovább beszéli. Milyen új gépeket alkalmaznak ott, mennyi földet kell 'megmozgatni. A gyerekek figyelnie sen hallgatták. Majd a tanító meg kérdezte: — Ki tudja, mit építünk még az ötéves terv levet eben? Egymás után röpködtök a nevek a levegőben: Eztálinvúros, Inota... Várnái Erzsiké megkérdezte: — Tanító bácsi, a Tiszalöki Erő­műnél dolgozó lépkedő deszka rátör olyan, mint amit a. Hzorjtdunióban használtak a Lenincsatorna, építé­sénél t __ Egész biztosan, mert ezt is a Szovjetuniótól kaptuk, csak vannak ebből is kisebbek, nagyobbak. Most Sári Pál áll fel: __ Ugy e, lanttá bácsi, a. Lenin­csatorna, a Szovjetunió ötéves terve keretében épüli Jet! Pintér Árpád bólint, de nem en­gedi leülni Sári Palit: __Halljuk csak, mit tudsz még a Szovjetunió ötéves tervéről? Puli egy kicsit akadozva, de ki­vágja : Édesapám olvasta otthon az újságot és azt mondta, hogy e Szov­jetunió ezzel már a komin-un izmust építi, meg mi is azért csinálunk öt éves tervet, hogy nálunk is olyan jó legyen, mint ott. Az ipari term elé kenység az új ötéves tervben hét ven százalékkal, fog cmcl'cdni-------­teile hozzá gyorsan és leü'i. .1 tanító ezután beszelni kezdett a Szovjetunió új ötéves tervéröl... így lelik cl ó fékért ón az első alkotmánytan-óra. .4 nyolcadik osz­tályba cbbciy az évben 38 tanuló iratkozott be. áj fiiért ón ezelőtt nem volt nyolcosztályos iskola, de a ha tol is éven kint ld—15 gyermek, vé­gezte csak el. Arra, meg hirtelen jé ben nem is emlékeznél:, hogy leli volna olyan u paraszt-gyermekek közül, aki felsőid/ iskolába me.nl. 1 most végzetl nyolcadik- osztályosok közt alig alvad három-négy, aki. i'l- hon akar maradni, A legkülijnbö zöbb iskolákba mennek. Általános és zenei gimnázium. I nyíló- és óvó­nőképző, mezőgazdusági és ipari technikumba, de elég nagy számmal vannak olyanok, kik bányásznak, vagy ipari tanulónak ménnek. .1 mostani nyolcadikosoknak a fele tovább akar tanulni. Az ófehértói általános iskola nyol­cadik- osztályának tanulói már yj- lipusú emberekké lesznek... Már dél felé ÍM az idő. amikor Boros József, a. nagykállói gépállomás brigádvezetője Hogyan Józsefhez éri el. A brigádvezető rendszeres ellenőrző kőrútján volt és ilyenkor szokta kivinni a, trakto rosokna-k a gépállomáson készült versenyhíradót. Hogyan József hires traktorista. Nevét az egész megyében ismerik. De különösen a tavaszi munkákban ■szerzett nagy dicsőséget, első trak toros volt nemcsak a nagykállói gépállomáson, hanem az egész me­gyében. De bizony a nyári terv tel­jesítésével Hogyan József nem di­csekedhet, még a saját gépáUomá sán is az utolsók közt volt. Pedig elhatározta, hogy a sztahanovista címet szerzi meg magának. A nyári idény alatt Hogyan Jó­zsef csépelt, azonban neki a munka­szervezés a leggyengébb oldalit. A cséplő munkacsapat közt nem tu­dott rendet tartani, nem tudta a munkájukat jól megszervezni, így a teljesítmény nem volt nagy. Sokszor megtörtént, hogy a nor­mát sem teljesítették. Persze, ez nagyon bántotta Hogyan Józsefet nemcsak azért, mert nem tett ele get kötelességének, hanem azért is, mert versenytársait, Boros Mihályt és Istvánt, a tavaszi és a nyári leni jó teljesítéséért sztahanovista oklevélre terjesztették fel. A csépiés után meg is fogadta: ilyen nem történik meg vele töl)- bet. És még most, az ősszel megmu­tatja: a munkában nem rosszabb ö akárki másnál... Míg a. brigádvezetö a gépet, nézi, Hogyan József egy kicsit izgatottan keresi nevét a versenyértékelésben. Alulról nézi felfelé. Már éppen szál ni akart a bligádvezetönek, hogy az ö teljesítményét nem írták ki, ami­kor megakad a szeme a nevén. Lég­idül édl. Első lett. a gépállomáson. Hogyan .József egy kicsit áll, az­tán odakacsint a brigád vezet őre : — Jövőre a cséplcs is menni fog! X * A hatalmas dohányfer­mentáló-gyár gépei barátságo­san ti ura zsolnák, a fermentáló kam­rák forró levegővel leltek meg, szá­lad az új termés, érik a dohány. Nzúrósszagú illatát messze hordja a szál. Néha egy egy dalfoszltínyt is magárai ragad. A munkások dől goznak, sebesen fonják a dohányt «■ pórflécekre. Az elmúlt napokban a kezdeti ne­hézségekkel küzdve, nem érlel: el a dolgozók a 100 százalékos teljesít­ményt, Versenyre kellek. „Ki fer met többet, ki tesz a? első a terme­lésben". Az elmúlt nap már nem egy dolgozó győzelmet araiolt, túh teljesítette napi tervét. Fábián Andrásáé büszkén fonja a dohányt nem csoda, hisz ö a verseny győz­tese, a vcrsenytáblún áll a neve 12j százalékos teljesítménnyel. Most még fürgébben jár a keze, ma töb­bet akar elérni. Versenytársai, Ve­rsei Mária. Tóthszegi Istvánná is szépen haladnak előre. Véesei Má­ria• till százalékot, Tóthszegi István­ná 113.8 százalékot ért el az elmúlt nay, most új, magasabb eredményt akarnak elérni. A fermentáló kamrák körül fíyeb- rorszki Juliska és /.aj ét ez Ilonafor- golódnak. Mindketten DlEz fiola lók, a ferment őri mesterséget tanul­ják meg. Most mint segédfcnncnlö- rök végzik, műnké inkát. Jelenleg még nem fermentálás folyik, zöld- dohányt szárijánál: a ka m rák bay. de itt is nagy figyelmet, kell szeg telni a■ több, mint 70 fokos hőség ben száradó dohánynál:. Nem kis m unka a- ferment őré, sok a. felelős­ség, de a DlEz-fiatalok felemelt fii vei váll allék ezt a feladatot, mél tök akarunk lenni a, Dl Ez fiatal névhez. Kinyitják a .). emelet, egyik kamrájának ajtaját, elnyeli őket néhány pillanatra a forró hőség. Ellenőrzik a dohány száradását, az­tán, mikor meggyőződtek a munka liéFességéről, kijönnek és másik lat,,íróba nyitnak be. Ott van körü­löttük Hattrick Ferenc elvtárs, fer- men'Cr. aki szorgalmasam tanítja, neveli kiváló szakmunkásakká, jó (•Ivtársakká a fiatalokat,, A gyár vezetősége a tervkészítés sei -van elfoglalva, készülnek / a nagy munkák megindítására. Az újítók irodája sem kihalt. Éppen Schmoll Béla export felelős és szám­lázó kopogtat Bacsó Lajos újítási felelőshöz. Kezében irat, rajz. ÜjitíWi javaslat oi terjeszt elő. az eddig kihasználatlanul elröppenő hőséfj (amely az üzemből a szelelő- kön távozik) felhaszna!ásóra tesz javaslatot. Csövek segítségével a forró levegőt víztartályon kell ke­resztülvezetni és akkor az üzem fürdőjének fűtés nélkül lehet meleg­vizet biztosítani, Schmoll Béla ter­ve arról is szól, hogy az üzem egyes épületrészeinek fűtésére is fel lehet használni majd az eddig hasznavehetellenül elillanó forró levegőt. Zug-búg mély hangján az egész gyár s felé szekerek zörögnek, te­hergépkocsit: futnak megrakva do­hánnyal, Bent a gyárban szorgos kezek fonjál:, rakják a dohányt — versenyezve több termelésért', a bol­dog jövőért. A nyu inadat fuídművesszo­vetkezet boltja előtt, a délutáni nyi­tást megelőző percekben már jó pá­ran állnak. Többnyire asszonyok, akik délidöben szakítanak maguk­nak egy kis időt a vásárlásra. Hogy a. várakozási időt agyonüssék, cso­portokba verődve beszélgetnek. Most éppen Kézi Andrásáét kér­dezgeti az egyik asszony, hogy mit vásárol? A faluban nagyon sokan ismerik Kézieket. Dolgos emberek, ritkán fordul elő, hogy akármelyikük, így délidöben a boltokat járja. Este ér­nek rá csak az ilyesmire. Ezért hát kiváncsiak, mi az a fontos dolog, ami Kézi nénit a boltba hozta. A: asszony készséggel megy grúz: — Kirepült már a legkisebb gyer­mekem is otthonról. Biztosan is­mertétek az Ilonkámat. Bement Nyíregyházára a kollégiumba, mert gimnáziumba, jár. Neki veszek egy pár holmit. Must már több ruha is kell neki, paplant is vennék, meg magunknak egy kis fehérneműi, — Akkor magának biztos sok pénze lehet, — mondja az egyik asszony, al;i idáig szótlanul állt a csoport szélén. __Nem kerül nekünk mostanság egy fillér sem a házhoz. __ Nohót ezt nekem ne mondja, — vág vissza Kézi néni, — meri aki dolgozik, az keres is. Mondha­tom, nekünk sohasem, volt olyan jó dolgunk, mini a. felszabadulás után. Vsakhát nem lievcrészni kelt. Ne kein negyvenöt óta egyik fiam taní­tó lett, a másik érettségizett és még jól is ét ynk. — Nem is azl mondom én, hogy nem élünk meg, — védekezik a közbeszóló, — csa,khát, nini bevétel van, elmegy a háziszükségre és egyebekre, meg aztán itt van ez a beadás is... — Mit akar a beadással? Mi min­dig teljesítettük, már jó néhány­szor volt a nevünk kiírva; a dicső- segtábtdra. és mégis itt vagyunk. Még az adót is pontosan, havonta fizetjük. Most is éppen azért van pénzem, mert az uram délelőtt vit­te be a- disznót a beadás teljesítcv sere. ISO kiló volt, mondta, is a ta­nácséi nöknö, hogy ilyen szép serlést mostanában nem adtak bel De kap­tunk is érte szépen, nyolcszáz egy­néhány forintot... A redőny nagy zörejjel szalad fel az ajtón, az asszonyok belódulnak a buliba. Kézi néni nemsokára ha talmas csomagokkal megrakva, jön kifelé, van abban paplan, ruhane­mű, háztartási cikkek. Az ajtóban összetalálkozik az előbbi asszony- nyal: — Na látja, — mondja neki egy kicsit gúnyosan, — ezt vettem a be­adásból. A. rezsutosun besütő nap megvilágítja a pajtában sorban iilő asszonyokat. Bár már estéjeié jár az idő, az asszonyul: keze mégis fürgén mozog, a tűk gyorsan huj mik át az erős szagot árasztó zöld dohányon. Nyirgelsén mindenki is­meri a Búzák llász termelöosoport női brigádját. Különösen mostanság nevezetesek, mert már jó idő óta a férfiül■ igáitokat megelőzve — el­sők a munkában, a legjobb teljesít­mény az övéké. Ez a női brigád a tavasszal alakult, legnagyobbrészt férje-s asszonyokból. A Búzakalász «» termelöcsoportban egy időben mcí próbálták az asszonyokat is bevon­ni a munkába, de néhány sikertelen kísérlet után abbahagyták. A ta­vasszal történt, amikor elsejére ka­pálták a tengerit. A csoport tagjai akárhogy is igyekeztek, lemaradtak a kapálásban a többi szövetkezet mellett. Hiúba, nem volt elég mun­kaerő. Bonyhádi néni, a csoport egyik tagja, napról napra homorúb­ban járkált a faluban. Hál hogyne1, A községi tanács előtt lévő verseny- táblán az ő csoportjuk mindig utol­sóként volt kiírva a kapálás »miatt. Ezt nem lehet tűrni! E Bonyhádi néni gondolt egyet magúban, \ ay-r l;ét • napon keresztül három szar­négyszer is megfordult cgy-cgy cs>- porttag házában. Egy kora hajnalban aztán, az asszonyok szó nélkül eltűntek a, házból: Csak később derült ki, ami­kor az elnök véletlenül arra járt, hogy az asszonyok kapálnál:... így alakult meg a női brigád. Most- a nyáron a létszámuk meg. duplázódon. Legtöbb tagjának már 11/0—150 munkaegysége van. Magá­nak Bonyhádi néninek már eléri ar I'O-et. Bedig neki még. van egypár apró gyermeke is otthon. Most még egy kicsit nehéz így, d" már tervbe vették a napközi otthon felállítását, ahol munkaidő­ben jól ellehetnek a gyerekek. A nap, leszállt, már nem tehet látni a- pajtában, abbahagyják a munkát. De még nem indulnak haza, a b>igád vezetőt várják, aki lement megtudni a többiek ered­ményét. Jön is nemsokára az elnök­től és újságolja: — Elsők vagyunk! * Egy tehergépkocsi roM,t az éjszakában az Encs.enmb.U Nyír­bátorba vezető úton. A nyírbátori kultúrcsoport tagjai mennek haza­felé, akik Encseuesen tartottalo kultúrelöadást. Nem ülnek le. Jólesik a hűvös levegő a meleg kultúrtuiz után, amely tömve volt emberekkel. Fát Béla, még a kabátját sem vette fel. mert az előadás alatt „alaposan ki- kúrálták” az egyik jelenetben. A kultúrgárda szín ját szócsoport ja cyy- fetvonásos darabot udott elő, mely­nek címe „Az alapos kúra". .1 da­rab hőse egy csoporttag. melyet Fái Béla játszott. Ez a Szövetkezeti, paraszt sokszor meglógott n mun­kából azon a címen,, hogy <5 beteg. Ezt a jJt'sége nagyon szegyet te, annál is inkább mert ö volt a mun- kacsapalvezető. Elhalározla, hogy férjét kikmátja .,betegségébőlA legnagyobb nyári hőségben azt állít­ván. hogy ezt az orvos rendelte, meleg borogatásokkal és néhány dunnával kezdte ggógyílani. A nagy hőseget az egészséges férj ter­mészetesen nem bírta sokáig, cs inkább a munkát választotta... Most hazafelé fne.net, az előadás­ról folyik a sző. A termelöcsoporttag feleségét ját­szó Berkó Andrásné „férjét” kor- hálja: — Már mondtam neked, -ne vágj olyan rettenetes fintorokat, mert én is elnevetem magám. ■— Még éneikül is nehéz kacagás nélkül kiállni ezt a. jelenetet —. jegyzi meg valakj a sötétben,-mert hisz a nézőkről ráragad az emberre is, no meg aztán szegény Bélát minden előadáson tényleg alaposan megizzaszt ják. — No, ez nem olyan nagy baj — mondja Béla, — az a fő, hogy a nézők jól szórakozzanak, meg le­vonják a tanulságot. — Abban nincs hiba. — kapcso­lódik a beszélgetésbe Adóm Olga, a kultúrcsoport vezetője, — mert jónéhánynn emlegették qz előadás alalt, hogy az ilyen „kúra" nálunk is elkelne egy két embernek. — Azért milyen sokai változik a, falu — leszi hozzá csendesebben. — Amikor először -jártunk Encscnosen, nem valami szíves fogadtatásban volt részünk. Mostanában meg a, termelőszövetkezet elnöke mindig zaklat, mikor megyünk már hozzá­juk. Meg milyen szívesen látnak, hogy megrendelnek ... Amikor hazaérnek, ki csoporto­san, ki egyedül megindul gyors lép­tekkel otthona, felé. Sietnek, mert aludni is kell. reggel mindegyikük dolgozni megy. Áfra István — Kolozsi Dezső ,1033 SZEPTEMBER 4, CSÜTÖRTÖK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom