Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-07 / 210. szám
WÖ2 SZEPTEMBER 7, VASÁRNAP NÉPLAP 3 Az amerikai elnökválasztási harc Az Egyesült Államokban már régóta teljes gőzzel folynak az előkészületek a novemberi elnökválasztásra. Az előkészületek első szakasza az elnök- és alelnökjelöltek választása volt. A Köztársasági Párt Ós a Demokrata Párt chicagói kongresszusának kulisszái mögött, a különböző monopólista csoportok elkeseredett harc során megválasztották elnökjelöltjeiket. Morgan, Rockefeller és a többi Ipéuzmágnások birodalmának vezetői a Köztársasági Párt jelöltjévé Eisenhower tábornokot választották. Ezek az urak nem takarékoskodtak a költségekkel A „Daily EMirror” adatai szerint több mint 20 millió dollárt költöttek Elsenhower jelölésére, remélve, hogy ezt a pénzt sok milliárdos haszonként kapják vissza Eisenhower megválasztása esetén. Stevenson, a Demokrata Párt jelöltje a legutóbbi időkig viszonylag kevéssé ismeirt figurája volt az Egyesült Államok politikai életének. Szőkébb hazájában, Illinoisban sem volt közismert, míg négy évvel ezelőtt befolyásos „barátai” zajos reklámot nem csaptak körülötte, amivel elérték, hogy megválasztották ennek a nagy ipari államnak a kormányzójává. Stevenson jelölése szintén a monopolista köröknek érdeke. A nagytőke két partjának jelöltjei a pártok „Boss”-aival együtt a választók félrevezetésére nemcsak kicsinyes, kölcsönös csatározással, hanem különböző mesterkedésekkel és alkudozásokkal is foglalkoznak. Ezek az alkudozások a legelőnyösebb kormányhivatalok elosztásával és azzal állnak kapcsolatban, hogy új összegeket szerezzenek a választási kampány céljára, a különböző ipari és pénzmágnásoktől. A két jelölt vezérkara a kongresszuson megállapított választási programjára támaszkodva, minden erőfeszítést meg tesz annak érdekében, hogy félrevezesse a választókat demagóg beszédek, hangoskodó frázisok és hazug Ígéretek segítségével. A Köztársasági és a Demokrata Párt választási programja között nincs lényeges különbség sem a belpolitikában, sem a külpolitikában. Az amerikai monopóliumok hangos propagandája, amely „választási harcnak” tünteti fel a Demokrata és a Köztársasági Párt jelöltjeinek versengését, arra szolgál, hogy elkápráztassa az egyszerű választót és elfeledtesse vele, hogy nincs más választása, minthogy a Wall-Street két pártja közül az egyikre szavazzon. Ezért az amerikai reakciós sajtó és rádió' makacsul elhallgatja a haladó erők tevékenységét, amelyek az egyszerű amerikai érdekeiért folyó harc jegyében készülnek a választásra. A monopolizált sajtó, rádió és televízió majdnem egyáltalán nem emlékezett meg a Haladó Párt július elején tartott harmadik országos kongresszusáról. Ezen a kongresz- szuson a küldöttek között voltak a sztrájkoló • acél-munkások, bányászok, gépkocsiipari és más munkások, farmerek, az elnyomott nemzeti kisebbségek, a négerek, a mexikóiak, a portoricoiak képviselői, az értelmiség képviselői és kisvállalkozók. A küldöttek követelték a koreai háború’ azonnali beszüntetését, követelték, hogy az amerikai kormány egyezzék bele az öt nagyhatalom tárgyalásaiba a nemzetközi ellentétek rendezése céljából, követelték a fegyverkezési verseny beszüntetését, a normális nemzetközi kereskedelem visszaállítását, a polgári jogok biztosítását, a Taft—Hartley, a Smith- és a többi fasiszta törvények eltörlését. Ezek és más demokratikus követelések képezik a Haladó Párt választási programmját, amely megfelel az amerikai nép túlnyomó többsége érdekeinek és kívánságainak. A Haladó Párt elnökjelölt je, Hallman a bókéért és a demokráciáért folytatott harcáról ismeretes. Hallinan kaliforniai jogász, aki nemrég szabadult a börtönből, ahol 6 hónapot töltött, mert bátran védelmezte a bíróság előtt Harry Bridgest, az amerikai szállítómunkások vezetőjét. Alelnökké, az Egyesült Államok történetében először __ néger nőt jelöltek, Charlotte Basst, az ismert közéleti személyiséget és lapkiadót. A Haladó Pártnak egyre fokozódó terror közepette kell folytatnia választási harcát. A választások közeledésének mértékében .az egész országban észrevehetően fokozódnak a megtorló intézkedések Amerika; demokratikus szervezetei és haladó elemeivel szemben. Az uralkodó körök, megrémülve a liá- borúellanes hangulat ée a haladó erők befolyásának növekedésétől, — minthogy a választási készülő dések keretében — befejezték nemrégen az első öt koncentrációs tábor építését. Ezeket a táborokat azoknak szánják, akik nem fogadják el az éhség és a háború politikáját. A Haladó Párt azonban a terror és a fasiszta, megtorló intézkedé sek ellenére bátran vívja választási harcát, ismerteti a néppel a fasizmus és a háború elleni harc pro- grammját és elősegíti mlndaizok tömörülését, akik szemében értékes a béke és a demokrácia. A ,,Trud” cikke. A minisztertanács szeptember 6-tól ideiglenesen szabályozta a bor forgalmát A miniszter tanács ideiglenesen szabályozta a bor forgalmát. Eszerint 1952 szeptember 6-tól kezdődően mustot vagy bort a termelőktől csak a begyűjtő Borforgalmi Vállalatok, vagy a Borforgaimi Vállalatok által a begyűjtéssel megbízott Földmüvesszövetkezetek vásárolhatnak. Mustot vagy bort a termelők sem egymásközti forgalomban, sem pedig fogyasztó részére közvetlenül nem adhatnak el. A bor forgalmát ideiglenesen korlátozó rendelkezéseik a bor-begy Ujtes teljesítésével megszűnnek'. Ha az egyéni termelők csemegeszőlőbeadási, borbeaidási, valamint szőlő, must, bor szerződéses kötelezettségeiknek eleget tesznek és a község csemegesEŐIolbeadási és bor- begyűjtési tervét száz százalékig teljesítette, a termelők a bort szabadon értékesíthetik. A termelőszö- vétkezetek és III. típusú tszcs-k akkor adhatják el szabadon borfeleslegeiket, ha eleget tettek csemegeszőlőbeadási, borbeadási, valamint szőlő, must, bor szerződéses kötelezettségüknek és a járási begyűjtési miniszteri meghatalmazott a szabadértékesítésre az engedélyt megadta. A termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok kötelezettségük teljesítése után a bort akkor is szabadforgalomba hozhatják, ha a község még nem kapott engedélyt a bor szabad forgalmára. Szeptember 6-tó] kezdődően sem állami, sem szövetkezett, sem egyéb vendéglátó iparosok mustot, bort, vagy préselés céljára szőlőt termelőktől nem vásárolhatnak. A szabadforgalom engedélyezése után a vendéglátó iparosok — kivéve a belkereskedelmi minisztérium a.lá tartozó vállalatokat — ismét közvetlenül vásárolhatnak bort a termelőktől, de csak kizárólag a telephelyükön, a borbegyiijtő vállalatok részére érvényben lévő forgalmi áron. Az ideiglenes forgalmi korlátozások ideje alatt legfeljebb öt liter bort lebet kézipoűgyászként szabadon szállítani. Vasúti vagy postacsomagban öt literen aluli mennyiséget sem lehet feladni. , Aki a borra vonatkozó forgalmi korlátozásokat megszegi, 5 évig terjedhető börtönbüntetéssel és 5.000 forint pénzbüntetéssel sújtható. A Japán Kommunista Párt Központi Vezető- szervének felhívása a japán néphez A Japán Kommunista Párt Központi Vezetőszerve a választási programmal egyidejűleg közzétette a japán néphez intézett felhívását. A felhívásban konkrét tényeket sorol fél arról, hogy a különtoékeszer- ződés, az úgynevezett biztonsági egyezmény és a „Közigazgatási egyezmény” fokozta az amerikai monopoltőke befolyását, és a háború, a pusztulás szélére sodorta a nemzetet. A felhívás rámutat, hogy a nemzet súlyos helyzetéért a nemzet- áruló szerződéseket és egyezményeket aláíró Josida-féle liberális párté a felelősség. Magán a nemzeten kívül senki sem vezetheti ki az országot a válságból és a - nemzet ezt a cél t csak Josida reakciós kormányának meg- bukásával érheti el. Ha a nemzet győz, ez hatalmas mértékben meg. erősíti az egész nemzeti arcvonalat és a megszállási rendszer felszámolását, a nemzeti felszabadulás koalíciós kormányának megalakulását eredményezi. A nemzetnek választania kell, hogy a háború útján, vagy a béke útján haladjon-e. Á felhívás felszólít minden hazafias és békeszeiető japánt és hazafiam,;;-valamint békeszerető szervezetei» hogy összefogva mérjenek vereséget a liberális pártra. A felhívás,. síkra száll amellett, hogy fogadják el az egységes, demokratikus nemzeti felszabadító arcvonal programját, amely a háború ellen, a nemzeti függetlenségért és békéért folyó küzdelem leghatásosabb harci programja. A Kommunista Párt hajlandó összefogni mindazokkal az erőkkel, melyek sikra- szállnak a megszállási rendszer és a Josida-kormány ellen, mindazokkal, akik a választási programnak akár egyetlen pontját is támogatják. A Kommunista Párt külön felhívással fordul a Szocialista Párthoz tartozó dolgozókhoz és kiemelij. hogy a jobboldali szocialista vezetők teljes mértékben a háborús uszítok ügynökeivé válltak, a „baloldali" szocialista vezetők pedig szintén támogatják az amerikai agreaszorakat. A felhívás azt a reményt fejezi ki, hogy a Szocialista Párt egyszerű tagjai világosan felismerik a párt vezetőinek tettei és szavai közötti ellentéteket és feltámasztják az igazi hazafias szocialista pártot, amellyel a Kommunista Párt szoros együttműködést hajlandó kifejteni. Az „Akahata” közli a Japán Kommunista Párt Központi Veze- lőszervének egy másik felhívását is, amely hangsúlyozza, hogy a választások a legjobb lehetőségeket nyújtják a nemzetnek arra. hogy az egységes demokratikus nemzeti felszabadító arcvonalba tömörüljön. Az „Aszahi” című lap közli, hogy a Kommunista Párt 108 je lőttjét és az Egységes Front 7 jelöltjét lépteti fel a választásokon. A Tiíó-banda tönkretette a jugoszláv állattenyésztést A „Z»a Szocijaliszticsku Jugo- szlávijú”, a jugoszláv forradalmi emigránsok Moszkvában megjelenő lapja írja: Jugoszláviában ina egymilliókét.- százezer parasztgazdaságnak nmét meg a szükséges gazdasági felszerelése. Horvátországban például a gazdaságok több mint 71 százalékának nincsen lova. A dolgozó parasztság igen súlyos feltételek mellett kénytelen a kulákoktól állatokat kölcsönkérni. A kulákok igauzsorája kiszipolyozza a dolgoz»» parasztokat. A szegényparasztok a csalódjA kat sem tudják ellátni a szükséges élelemmel, nem is beszélve állataikról. A rendkívül nagy takarmányhiány következtében az állatok soványak -és pusztulnak. — A pazini járásban, amely valaha fejlett marhatenyésztéséről volt híres, lí)51.-*ben több mint 1.100 szarvas- marba pusztult el a takarmány- hiány következtében. Többtermeléssel harcolnak a tarcaii kőbánya dolgozói a terv sikeréért A bányászok megebédeltek az új ebédlőben, aztán kint a fal tövében beszélgettek a műszakváltásig. Nógrádi Sándor szemügyre vette a bánya falát, majd képzeletei ki- röppentek a kopár sziklás hegyre. Jól, ismeri a hegyet, jól ismeri a bányát. Már több mint harminc éve, hogy a bányában dolgozik. Életéből el-el mond egy egy fejezetet társainak, ha erre idő van. Most sem állta meg, hogy el ne mondjon egy kis történetet életéből. — Látjátok azt a fát? — mutatott Nógrádi Sándor az egyik- szikla tetején sínylődő tölgyfacserjére. — Úgy sínylődtünk mi itt a bányában. Pedig akkor volt az a híres „jóvilág” a Horthy-rendszer- ben. Nagyon keserves volt akkor az élet 38—39-be«. Nem tudtunk anyuját keresni, hogy .egy inget vegyünk. Fatalpű bakancsban jártunk. Egyszer kijött a bányába Kapor Tibor „tanácsos űr". Tudjátok mit mondott? Ha nincs pénzelek, hát járjatok csupaszon. Egyszer meg a. tarcaii főjegyző azt mondta az asszonyoknak, ha nincs mit enni. menjenek a legelőre. Te talán még emlékszel is erre — fordult Nagy Sándor elvtárshoz. — Hogyne emlékeznék... Hát nem együtt dolgoztunk az ínségmunkán is? .. Az ároktisztításnál találkoztunk. Nógrádi Sándor is szabadjára engedte gondolatait. Miből is állt az az ínségmunka? Abban az időben nagy volt a munkanélküliség. A bányában is. ha egy hétig volt munka, a másik héten már nem volt, A munkanélkülieket az elöljáróság 1,5 kiló kenyérért ’ dolgoztatta a községben. — Nem jó arról beszélni se — kapcsolódott újra a beszédbe Nagy Sándor elvtárs. — Én az állami bányában dolgoztam, ott is nagyon keserves volt. az élet. - Még azt a kevés fizetésünket is, amit az állam adott, meglopta Borczhanzer Nándor mérnök. Követeltük, hogy vizsgálják ki az ügyet. Nagy huzavona után megtették. Megállapították, hogy pillanatnyi elmezavart kapott a mérnök. Áthelyezték egy másik bányába,'-ezzel el volt minden Intézve. Hát ilyen volt az élete a ‘bányásznak. Hajnalban, mikor a kakas kukorékolt, már fejtettük a követ, este petróleumlámpát gyújtottunk, úgy folytattuk a munkát. Hol vannak a kézifúrók? Mikor erre gondol Nógrádi Sándor, elneveti magát. Szinte hihetetlennek tűnik előtte, hogy napokat töltöttek néhány méter fúrással. Két ember végezte azt a munkát. Egyik kalapáccsal ütötte a fúrót, a másik minden ütés után fordított egy kicsit rajta. László Béla bekapcsolta a fúrógépet, Víncze Lajos kezébe fogta a fúrókalapácsot. A fúró harsogni kezdett, szemlátomást haladt előre a kemény sziklába. 10 perc se telt el, már 4 méteres lyukat fúrt Víncze Lajos, aztán a másodikat, harmadikat. Közben elérkezett a váltás ideje. Nógrádi Sándoréi; munkához láttak. Sápi Gábor, a brigádvezetőjük egy pillanatra odaszaladt a teljesítmény-számolóhoz. — Mondja kislány, hány csillével vittek a délelőttiek? — 89 csillével — hallatszik a kurta válasz. — Az igen — bólint fejével Sápi, a brigádvezető. — Halljátok szaktársak. Mi hány csillével termelünk ma? — Száz csillével — válaszolják a brigád tagjai és kemény elhatározással láttak a munkához. S így folyik ez mindennap. Nap- ról-napra emelkedik az üzem termelése. A dolgozók minden nehézséget leküzdve harcolnak a több csille kőért. Nem mindig volt ez így. Néhány évvel ezelőtt, amikor még a Horthy- korszak eszközeivel dolgoztak a bányában (kézikalapácsos fúróval, csillék helyett szekerekkel hordták a követ, zúzó helyett emberek törték a követ), alig néhány vagon követ termeltek a bánya dolgozói. Mikor az első fúrógépet megkapta a bánya, az ellenség, a jobboldali szociáldemokraták megkezdték az. aknamunkát. „Minek ez a gép, ez csak a kenyeret veszi el a munkásoktól, össze kell törni’’. — mondták. Az egyik pedig késsel támadt Beregszászi elvtársra, a bánya üzemvezetőjére, amiért odahozatta a gépet. Aztán pedig úgy akarták „bebizonyítani” a dolgozóknak, hogy nem jó a fúrógép, hogy bele- lördelték a vidiát a sziklába, tönkretették a fúrókat. Nógrádi Sándor vette először jó szándékkal kezébe a fúrót, — Énnek jónak kell lenni — mondta s azzal kifúrta az első lyukakat. A gép szépen dolgozott.. Csodálatba ejtette a gép a félrevezetett, megtévesztett dolgozókat. A népnevelők leleplezték a jobboldali szociáldemokratákat és a dolgozók kérésére a bánya vezetősége eltávolította az ellenséget az üzem területéről. Csörlőt szereltek fel és csillével kezdték szállítani az anyagot a zúzógépbe. A zúzás azonban elég lassan folyt, kézzel ’ dobálták a köveket a gép torkába. Beregszászi elvtárs egy újítást dolgozott ki. Rajzát Ismertette a dolgozókkal. Az ellenség ennek az újításnak a megvalósítását is akadályozni próbálta. Kemény harcok között sikerült a dolgozókat meggyőzve az újítást megvalósítani. Megépítették a csuszdarendszert. Most már a csilléket a géphez tolják, egyenesen a gép torkába ön- tik a követ. A gép teljesítménye megsokszorozódott. A termelés grafikonja rohamosan emelkedett s vele a dolgozók keresete. Beregszászi elvtárs később egy lesikló- pálya építését vette tervbe. Tervét ismertete a dolgozókkal. Társadalmi munkával megépítették a 130 méter hosszú lesiklő-pályát. A hánya termelése újra megnövekedett. A pártszervezet munkája nyomán a többtermelésért folytatott harcban a bán^a dolgozói üntudatosab- bak lettek. Ismerik dolgozó népünk hatalmas terveit. Látják — ha többet termelnek a bányában, több utat építenek a megyében s egyben az ő életük is jobb és szebb lesz. Nógrádi Sándor vájár mosolyogva mondja dolgozó társainak. — Ritka az a film, amit mi meg nem nézünk. Megy az egész család. A felszabadulás előtt két gyermeke volt Nógrádi Sándornak, azt is keservesen tudta nevelni, most négy gyermeke van. még se kell látástól-vakulásig dolgoznia, a gépek segítségével, könnyebb munkával nyolc óra alatt is megkeresi mindazt, ami szükséges a nyugodt, örömteli családi élethez. Ezért határozta el Sápi Gábor brigádja is, hogy a „Bányász Nap” tiszteletére átlagos napi termelésüket 100 csillére emelik. ígéretüket valóra váltották. Néhány perc híja volt a műszak végének, amikor a brigádvezetőjük bejelentette: — Szaktársak! Elküldtük a 105-ik csille, követ. — Elsők vagytok — mondta Beregszászi elvtárs. De nemcsak ti győztetek — folytatta mosolyogva, — hanem mindannyian. Megelőztük az előző napok termelését. Minden brigád ki tett magáért. Ekkorra valaki piros zászlót fűzőt a csúszda sarkára. A szél meg- meglobogtaíta a villanyfényben úszó vöröszászlót. A bányászok arcára pedig büszke mosoly lopakodott. Hangosabban csengett nninkavégez- tével a köszöntésük: „Jó szerencsét 1” K. D„
