Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-06 / 209. szám

NÉPLAP KV-1 SZEPTEMBER. 0, SZOMBAT PABTÉPÍTÉ s _______________★ lavuló agitációs munkáról szómolhutnak be a nagyhalászi népnevelők a 13.-Í megyei tanácskozáson (folytatás az 1. oldalról) parasztok léptek be, mint Majoros Pál, akinek 21 és fél hold földje van, az egyik fia politikai tiszt, a imásik fia traktorista. Belépett a László- tanyán alakult új csoportba Boros János is, a híres nagykállői Boros-traktorlsták édesapja 10 hold földdel. Ugyancsak ebbe a cso­portba lépejt be Majoros József 14 holdas középparaszt, aki 350 darab­ból álló juhállományát egyenest a szövetkezeti vagyonba adta. Ugyan­csak kétszáz darab juhval gyarapí­totta az egyre növekvő közös va­gyont egy másik dolgozó paraszt is. A tekintélyes gazdák példamu­tatása láttán számos dolgozó pa­raszt választotta a szövetkezetét, mint Nagy Kálmán 10 holdas, Hogyan József 10 holdas, Itázso- nyi Lajos ötholdas, Ivánkó Ferenc Csütörtökön délután a Kerepesi- (emetőben ünnepélyes keretek kö­zött avatták fel Móricz Zsigmond síremlékét, a nagy író halálának 10. évfordulója alkalmából. Az ünnep­ségen megjelent Horváth Márton elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Darvas József közoktatásügyi mi­niszter az író Szövetség elnöke, Erdei Ferenc földművelésügyi mi­niszter, Andies Erzsébet elvtársnő, Koesivth-dijas akadémikus, az Or­szágos Béketanács elnöke: Mi­hály fii Ernő és Erdei Sándor mi­niszterhelyettesek, Kónya Lajos Kossutli-díjas költő, a Magyar írók Szövetsége főtitkára, Nezvál Fe­renc elvtárs, a budapesti Városi Tanács végrehajfőbizottságának el­nökhelyettese, Ac-zél Tamás Sztálin- és Kossuth-díjas író, Veres Péter, Déry Tibor, Szabó Pál, Gergely Sándor Kossutli-díjas írók, Benjá­min László Kossuth díjas költő, Medgyessi Ferenc Kossuth-díjas szobrász a síremlék alkotója, a magyar irodalmi és művészeti élet számos képviselője. Az ünnepségen jólen voltak a Budapestre érkezett külföldi írók is. A sírnál Kónya Lajos elvtárs, a Magyar írók Szövetségének főtit­kára mondott emlékbeszédet. — Móricz Zsigmondot szívébe wmmcmmmmmmmmmmmmmmmamBmmaa , 16 holdas dolgozó parasztok. — Elek Mihályné tanácstag hat hol­das parasztasszony, D, Antal János tanácstag, a járási tanács vb. tag ja is új csoportot alakít Kiskálló- ban, amelynek első földdarabja az ő 11 holdja. Legtöbb dolgozó paraszt a tavasz- szal alakult Jíákosi tszcs.-be lépett be- eddig, amelynek tagjai lelkesen beszélgetnek el az egyéni gazdák kai. Elek István elvtárs, a tszcs, elnöke egymaga 44 dolgozó parasz­tot buzdított eddig belépésre. * Lapzártakor jelentik: Levelek községben a tegnapi nap folyamán 42 dolgozó paraszt lépett a szövetkezeti útra. A belépők nagyrésze középparaszt. zárta a magyar nép — mondotta többek között — s nemzeti kin­cseinket gazdagító életművét el nem mossa onnan az idő. Móricz Zsigmond szelleme köztünk él örök­ké. Kónya Lajos elvtárs beszéde után az ünnepség résztvevői megkoszo­rúzták a síremléket. Az MDP köz­ponti vezetősége nevében Horváth Márton elvtársi, az MDP Politikai Bizottságának tagja helyezett el koszorút. A minisztertanács nevé­ben Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, a Móricz-család nevében Móricz Virág, a nagy író leánya helyezett el koszorút az új síremlé­ken. A Béketanács nevében Déry Tibor író, a budapesti Városi Ta­nács nevében Nezvál Ferenc a ta­nács elnökhelyettese, az írószövet­ség nevében Szabó Pál Kossutli- díjas író, a Tudományos Akadémia nevében WaMapfel József akadé­mikus, az Irodalomtörténeti Társa­ság nevében Bóka László egyetemi tanár koszorúzta meg a síremléket. A Német Demokratikus Köztársa­ság író Szövetsége nevében Ludwig Benn és Harry Thürk, a Román író Szövetség nevében Marcel Breslasti, a Bolgár író Szövetség nevében Dimitr Dimov, Dimitrov- díjas író helyezett el koszorút a síron. A Központi Vezetőség legutóbbi ütésének útmutatásai Nagyhalász­ban is komoly javulást hoztak a Párt tömegkapcsolata Inak kiszéle­sítésében. A pártszervezet már a nyári aratási, cséplési, majd be­gyűjtési munkák során nagy gon­dot fordított az állandó politikai nevelő munkára. A község Alkot­mányunk ünnepére 102 százalékra teljesítette gabonabeadási kötele­zettségét és ez győzelme a lelkes népnevelőcsoportna k is. Különösen eredményesnek mutat koztak a kisgyülések, amelyek már szerves, megszokott részei a fain életének. 25 pár népnevelő szer­vezi és tartja a heti kisgyüléseket, amelyekre előzőleg értekezleteken és sajtóból, brosúrákból készülnek fel. A pártvezetőség és a tanács ezeken a heti értekezleteken ismer­teti a község eredményeit és a kü­lönböző soroulevő feladatokat. Ugyanakkor a kisgyülésslőadók és népnevelők kicserélik a heti tapasz­talatokat, új, meggyőző érvekkel készülnek a további munkára. Legmeggyőzőbb érv a személyes példamutatás. A nagyhalász! pártszervezet erős­sége, hogy nagy számban vannak a népnevelők között dolgozó parasz­tok, akiket jó munkájuk, a Párt és az állam iráni hűségük miatt szí­vesen hallgat a falu. Ilyen ember Német János kis- paraszt is, aki 4 hold földje után minden beadási kötelezettségének eleget tett, kezdve a tojástól, a ter­ményig. Amint a burgonyát fel­ássa, azzal is első útja az átvételi helyhez vezet. Német János leg­utóbb Tiszadobra is ellátogatott a községben dolgozó parasztokkal. Erről az útjáról számolt be else­jén a Kádi-soroa összehívott kis- gyülésen. Német János már maga is. szövetkezeti tagnak érzi magát, de még hátra van a ..legnehezebb feladat” — tulajdon lányát kell még meggyőzni a belépésre. Kele­men András 13 hold földjével már túl van ezen. Megnézte ö is a „milliomos” Táncsicsot aztán, ahogy hazajött, első dolga volt, hogy tisztába tette magát”. A ga- bonnbeadás rendben volt, 103 kiló helyett beadott 128 kilő árpát, egy 740 kilós ökröt, beadási sertése meg már hízik. Aztán, hogy ilyenfor­mán rendezte a régi életét, fogta magát és átment a Petőfi tsz.-be. —- „Bár már előbb rágondoltam volna magam” — mondogatja most a községbeli dolgozó parasztoknak. Komoly ieladat most az őszi munkára való mozgósítás. Lippai Sándor népnevelő azzal kezdte agitációs munkáját, hogy saját földjén megkezdte a szán­tást, hogy jól előkészített földbe vesse a csávázott, szelektorozott vetőmagot. Erre serkenti a körze­tében lakó dolgozó parasztokat is. A Petőfi tsz. tagjainak nem fáj a fejük az aszály miatt — magya­rázza. Ma is szép zöld a termésük, igaz, hogy háromszor is megszán- tották a földet. Nincs gondjuk a jószágra, hiszen millió forintnál többet ér a takarmánytermésük. Ők biztos nem siránkoznak, mint Szal- kó Istvánná a Eádi-soron, hogy a szárazság miatt kevés lesz a krumplija és kukoricája. Ha meg tudná csinálni azt, amit a Petőfi tsz.: háromszori szántás, kereszt- vetésű kukorica, pótbeporzás, — ak­kor ő is hasonló jó termésered­ménynek örülne. De jövőre is hiába várja a jó termést Szalkóné, ha már most nem készül időben a vetésre korai szántással, szclek- torozott, csávázott vetőmaggal. Komoly feladatot jelent a nagy- halászi népnevelőknek is az őszi begyűjtés sikerének biztosítása. No­vember 7-ét is olyan felemelt fejjel akarják fogadni a nagyhalászi dolgozó parasztok, mint Alkotmá­nyunk ünnepét. — A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfor­dulóján azzal bizonyítjuk nagy ba­rátainknak. hogy megbecsüljük a tőlük kapott szabadságot, ha min­dent megteszünk a dolgozó nép sza­bad hazájának erősítésére. Erről beszélt Nagy Antal nép­nevelő is Korpái Jánoséknál. Az ötéves terv sok milliárd forintos beruházásokat ad a falunak, hogy virágzóvá váljon a dolgozó pa­rasztok élete. A nagyhalász! gép­állomáson is már kombájn arat, traktorok segítik g jobb ter­mésért folyó harcot. Az üzemek­nek, a városi dolgozóknak, de a falunak is mindig több élelmiszerre nyersanyagra van szüksége. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a dolgo­zó parasztság is erejétől telhetőén kivegye részét az új szocialista haza építéséből. Lelkes népnevelőcsoport alakult már ki Nagyhalászon, azonban ez még kezdeti eredmény, kevés ahhoz, hogy az egész községbe eljusson a Párt szava. Igen nagy­teret hagynak még az ellenségnek és ezt a klérus, a kulák ki is hasz­nálja, főleg a termelőszövetkezeti mozgalom elleni féktelen hazudozás sál, rágalmazással. Ezen a téren még nem elég harcosak a nép­nevelők, nem ismerték meg az alat­tomosan támadó ellenség módsze­reit, hogy visszaverjék a támadá­sait. Keveset segít a gépállomás pártszervezete, nem tart kapcsola­tot a helyi pártszervezettel és nem is vesznek részt a községben! agi­tációs munkában. Pedig számukra sem közömbös, hogy Nagyhalász milyen léptekkel halad előre a szo­cialista átalakulás útján. A 13.-i megyei népnevelőtanács­kozáson a nagyhalászi népnevelők legjobbjai ezekről az eredményekről számolhatnak be. Az ott szerzett komoly tanulságok alapján tovább javítják a község dolgozói közti politikai nevelő munkát. Natpj Tibor • kemecsei járási tudósító. ÉNEK A FALUNKBÓL Irta: Móricz Zsigmond Felavatták Móricz Zsigmond síremlékét Nagyszabású ünnepség lesz rasárnap Tiszaceécsén Vasárnap nagyszabású ünnepség lesz Tiszacsécsén, Móricz Zsigmond szülőfalujában, ünnepélyes keretek között helyezik el a nagy író szülő­házán az emléktáblát. Az emlék­tábla elhelyezésének ünnepsége dél­előtt fél 12 órakor kezdődik Győré József elvtárs, az MDP megyei tit­kárának megnyitó szavaival, majd Nagy Sándor, Sztálin-díjas, Kos- suth-díjas írónk mond ünnepi be­szédet. Ezekután a Párt, az állam képviselői, a külföldi írőküldöttség tagjai helyezik el koszorúikat. — Ezen az ünnepségen felszólal több dolgozó paraszt is. Azok, akik Mó­ricz Zsigmonddal együtt nőttek fel, akikről a nagy író írt is. Az emlékünnep délután nagy- . szabású kultúrműsorral folytatódik Tiszacsécsén, melyen nemcsak ? A Nyírbogdán,vl Ásványolaj ipari Vállalat üzemrészei között folyó versenyben augusztus utolsó de­kád jában az olajház dolgozóé sze­rezték meg a vezetést. A dekád ter­vét 168.8 százalékra teljesítették. A magas tervteljesítés mellett nagy érdeme az olajház dolgozóinak az, hogy tervüket egyenletesen, vagyis minden olajgyártmányból túltelje­sítették. Szép eredményt értek el a Vacuum-üzemrész dolgozói is. Túl­teljesítették dekád -tervüket. A munkafegyelem terén Is nagy változások történtek az utóbbi idő­ben. Az elmúlt dekád alatt egyet­len egy" elkésés, vagy igazolatlan mulasztás sem volt. Fejlődőben van üzemünkben a munkamódszerát- adás ís. Augusztus hónapban 33 legjobb szabolcs-szatmái'i népi tán­cosok lépnek fel, hanem a hajdú- bihari és fejérmegyei táncosok is. A műsort az Állami Failuszínház előadása zárja be. A Tűzkeresztsé­get adják elő az együttes művészei. Az ünnepségre különvonat viszj a dolgozókat, amely Mátészalkáról indul Fehérgyarmatig. — Ehhez Nyíregyházáról a menetrendsze­rinti vonathoz kapcsolt pótkocsik szállítják az utasokat Fehérgyar­matra — ahonnan külön autóbusz­járatok közlekednek Tiszacsé- cséig. A tisza csecsei ünnepségen kívül még hatvanegy községben rendez­nek az ünnepi Könyvhéten Móricz Zsigmondi - emlékünnepeéget Sza- bolcs-Sza tmárban. dolgozó segített munkatársainak a fejlettebb munkamódszer elsajátí­tásában és adták át tapasztalatai­kat. A munkamódszerátadással a Sztahanov-mozgalom és az újító­mozgalom is újra fellendült. — Augusztus hónapban 24 újítási ja­vaslatot terjesztettek a dolgozók az újítási bizottság elé. Üzemünk dolgozói kemény har­cot folytattak a különböző vegy­szerek megtakarításáért. 10 száza­lékos megtakarítást sikerült eddig elérni. Ez egyrészt a jobb minőségi munka eredménye, műrészt pedig annak, hogy új technológiai eljá­rást vezettünk be. Csáki József, üzemi tudósító. 1933 márciusában jelent meg Móricz Zissmondnak ez a meg­döbbentő riportja. Olvassuk el figyelmesen: a tömör, mesteri írás — pár csak egy faluról szól, — hitelesen tudósit bennünket a magyar falu dolgozóinak akkori nyomorúságos állapotáról. Kö­nyörtelenül és keserű jyinnyal leplezi le a Horthy-remlszer bű­neit, a gazdasági életnek azt a kiáltó zűrzavarát, amely a tőkés­földesúri gazdálkodásnak örökös velejárója. Igen sokan emlékeznek még erre a szomorú világra, amely­nek a mi népi demokratikus rendszerünkben már hire-nyoma sincs. De nem szabad elfelejte­nünk: minél jobban emlékeze­tünkbe véssük a gyalázatos múl­tat, — annál büszkébbek lehe­tünk mai eredményeinkre s an­nál keményebb helytállással kell védelmeznünk azokat! A KIS FALU. ahová a nyájas olvasót most elvezetem, egy liles völgyben fekszik. Színmagyar, szín­katolikus, szlnpapl birtok. Nincse­nek égbenyúló bércek, vadregényes sziklák, a lakosságnak az is elég, ha a meredek, bár inkább alacsony, vagy középmagas begyek oldalán kiforrnak a mészkösziklák, mert az esők lemosták a földet a partokról, mert a török korban mind letarol­ták az erdőket is, azóta senkinek sem volt ideje újra telepíteni őket. A háborúban itt volt, nem messze, ebben a vármegyében a legnagyobb fogolytábor, akkor szó volt arról több ízben, hogy az erőteljes fog­lyokat arra kellene felhasználni, hogy erdőt ültessenek ezeken a kietlen hegyeken, amelyeken sem szántani, sem legeltetni nem lehet, de az adminisztráció el lévén fog­lalva a pillanatnyi élelmiszerbe­szerzéssel, inkább csak táplálta a foglyokat, minthogy esetleg nem­zetközi komplikációkat okozzon az­zal, hogy a fővárosnak mégis elég­gé közelében, liasznothajtó munká­ra alkalmazza őket. így a táj megmaradt ősi sivársá­gában, s a lakosság ősi szegénysé­gében. Ebben a faluban különös foglal­kozásra jöttek rá az emberek. Ezen a télen. A falu a régebbi századokban egzotikus foglalkozásra volt beren­dezve. Koldulásra. Seregestül in­dultak ki innen az emberek orszá­gos kirándulásra. Tarisznyát vettek a férfiak a nyakukba és elindul­tak országszerte s óriási távolság­ra elcsavarogtak kordával vagy gyalogszerrel; összeszedték az élel­miszert, amit a nép hajlandó volt tarisznyájukba tenni. Ezt haza- hordták és a kis 'családok várták, míg a szorgalmas szülők megjöttek a darab kenyerekkel, sőt a rakott búzás-zsákokkal. Most, hogy a nagy közmunkák amiket annyiszor kilátásba helyez tek a felsőbb fórumok egyre késtek, az elviselhetetlen helyzet arra a gon­dolatra vitte, már a múlt télen, a falu néhány családfőjét, hogy az ősi módszerre fanyalodjanak. A példát nagyobb érdeklődés kísérte, mint várni lehetett. 8 a tél elején már az egész falu forrongásba for­dult. Egyes házaknál, a falu szélső há­zainál, titokzatos gyűlések voltak, a hatóság külön bevonása nélkül, és határozatba ment, hogy általá­ban felveszik a régi módszert és az erőteljes férfiak, egyéb munkaal­kalmat nem remélvén, újra nya­kukba veszik a tarisznyát és elmen­nek gyűjteni. Mivel a koldulás tilos és ható­sági ellenőrzés alá esik ma, ki kel­lett találni valami lehetőséget. így __ gondolom __ a falu templomára kértek országos gyűjtési engedély­levelet. Sokan kaptak. De most, hogy fogjanak hozzá? A közelben vannak nagy bányate­lepek, iparvállalatok, ahol a nép mégis jobb módban él. Igen, de rösteiltek /az eléhezett magyarok ismerősök közé menni. Olyan hely­re, ahol boldogabb időkben ők ma­guk is bányamunkások voltak, s most is szívesen lennének, ha le nem építették volna a bányaüzeme­ket. Elhatározták azért, hogy tá­volabbi vidékekre mennek, ahol hír­ből sem ismerik a falu nevét. Elmentek Veszprém megyébe, Somogyba és Baranyába. Ott szin­tén mindenütt derék katolikus ma­gyarság lakik, de szintoly szegé­nyek mind, mint ők maguk. Itt kpl- dulgatták át a telet. A falu kenyérkeresői elmentek koldulni, a többiek pedig otthon' maradtak koplalni. Ez mind csöndben és zajtalanul történt. Illedelmesen és tiszíesség- tudöan. És jöttek haza apránként a sze­gények, megrakott tarisznyával és csekély pénzadományokkal, s hűsé­gesen elszámoltak: ez a templom javára jár,, a maradék pedig a kis kamrákba és lisztesládákba. Nincs tehát ordító nyomor ná­lunk sehol, még ott sem, ahol sír a kapufélfa is. Nincs itt ordító nyomor, a szép kis magyar falvakon. Tisztes, szerény, szorgalmas éhezés — igen. De ordító nyomor, az sehol. Becsületesen és szorgalmasan vé­gezték téli munkájukat. Jön a ta­vasz a mezőkön; a serény méhek kirepülnek s tovább élnek még eg.v télig.. Az olajház dolgozói 168.8 százalékra teljesítették dekéd-lervöfeet

Next

/
Oldalképek
Tartalom