Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-30 / 229. szám
A haza javára, a magad hasznára: jegyezz Békekölcsönt! ^ III. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1952 SZEPTEMBER 30. KEDD A falu boldog életéért! Községünk minden dolgozó parasztosaládja jegyzett Békekölcsönt — kövessétek példánkat! A sényoi, császlói, paposi, garbóiéi dolgozó parasztok felhívása Büszke öntudattal jelentjük a megye minden dolgozójának, minden békeharcosának: eleget tétiünk haza-fiúi kötelességünknek, becsülettel hetgtállunk szavunknak. Községünk, szövetkezeteink minden egyes dolgozó parasziosaUidja résstvett a Harmadik Békekölcsönjegyzésben, minden dolgozó parasstcsaUid hozzájárult forintjaival is a béke megőrzéséhez 1 Mi jól tudjuk azt, hogy az ötéves terv számunkra, minden dolgozó paraszt számára soha nem, élt virágzó életet jelent, dói emlékezünk a Horthy-fasizmus szörnyű éveire, amikor grófi uradalmi földeken robotoltunk csekélyke kommandóért. Gyermekeinknek nem volt lábbelije, a téli fagyban is mezítláb dideregtek. Iskolába nem járhatlak. Asszonyaink orvos és szülőotthon nélkül szültek. Nagy volt a csecsemőhalandóság. Földesúri és kulákiga nehezeden ránk s csmdörs.zuro- nyolc réme fenyegetett állandóan, 8 ma mindez már a múlté! Mienk, a föld, mienk a kultúra — egyre feljebb légünk a felemelkedés útján! Dolgozó parasztok! Több, mint 100 kombájnt, s 300 ara-tó-k éveköt 6 gépet kap megyénk dolgozó parasztsága 1953 nyarán! Traktorok százai, kisgépek ezrei könnyítik munkánkat. Iskola, kultúrház és csecsemőotthon, napköziotthon, szülőotthon, rill-ang. mindez a falué ma már. Xekünk. becsületbeli kötelességünk, hazafiul kötelességünk nagyszerű ötéves tervünk végrehajtásához hozzá járul ni. Nem mehet végig felemelt fővel a faluban az a dolgozó paraszt, akinek forintjai hiányoznak a kölcsönjegyzési ívről! Forintjainkat a béke védelmére is adjuk. Házunkat körülkerítjük, hogy disznók ne túrják fél a virágos kertet — erősítjük néphadseregünket, hogy az imperialista, titoista bitangoknak eszükbe ne jusson szent határainkat megsérteni! Aki szereli hazáját, családját, gyermekét, az forintjaival is hozzájárul a béke védelméhez.' Dolgozó parasztok! Szövetkezeti tagok! Kövessétek példánkat! Jegyezzetek valamennyien Békekölcsön!! Járjanak éten a kommunisták és a szövetkezeti tagok, mint ahogy nálunk élenjártak! A haza, javára, a magad hasznára: jegyezz Békekölcsönt. Sanyo, Gsászüó, Papos, Garbóié dolgozó parasztjai. Járási tudósítók jelentik : Kiilcsonjegyzéssel szava* megyénk dolgozó népe is a békére, az ötéves tervre A hétfő- -len mté-k-elrs szerint megyénkben továbbra is a kemeesei járás halad az élen. Erősen nyoméiban van, Nyíregyháza városa és a, harmadik helyezett kisvárai járás. További sorrend a, következő: vásárosnaményi, csengeni, nagykállói, baktalórántházi, nyírbátori, nyíregyházi járások. Utolsók: mátészalkai fehérgyarmati, tiszalöki járások. .1 Tisza-menti Vízműépítő Vállalat vezet páromerserciftávsával a 61/2. Építőipari Vállalattal szemben. A fehérgyarmati járás községei kövessék a nagyáriák és kisariak példáját! A nagyari Petőfi tszcs, és a kisari Szabadság tszcs, a Békeköl- csönjegyzés sikeréért párosverseny- ben vannak egymással. A két csoport tagságai nagy lelkesedéssel kelt versenyre. Az elnökelvtársak példa- mulató jegyzései után 200—300 forintot jegyeztek. A versenyben jelenleg a kisariak vezetnek, de nemsokkal van lemaradva a Petőfi tszcs. sem. A fehérgyarmati járás területén ez a két község van, amely példásan kiveszi részét a kölcsönjegyzésből. A járás többi községe, termelőcsóportja kövesse a nagyáriák és a kisariak példáját. Michna Sándor fehérgyarmati járási tudósító. Kaszta Bertalan, Lipcsei Bertalan tiszakerecsenyi középparaszlok 1000—1000 forintot jegyeztek A Marokpapi Petőfi tszcs, teljes tagsága csütörtökön a kora reggeli órákban lelkesen jegyezte le a Békekölcsönt. Alig fejeződött be az utolsó aláírás, az úttörők vidám dalokkal üdvözölték a Petőfi tszcs, tagjait, akik bebizonyították hazaszeretetüket. A jó példának a híre hamar elterjedt a járásban. A tiszakere- csenyi dolgozó parasztok sem akartak lemaradni a marokpapiak mellett. Komjútin Géza dolgozó paraszt 150 forintot jegyzett. „Tudom, hogy a kölcsönadott forintjaim visszatérni, hisz már nyertem a Tervki.)lesönön is. Most ahhoz járulok hozzá, hogy minél hamarabb kigyulladjon a villany községünkben’’. Szombaton Lipcsei Bertalan 16 holdas középparaszt a tanácsházára ment, ahol 1000 forintot jegyzett, nem sokkal utána Koszta Bertalan 20 holdas középparaszt adott az államnak kölcsön 1000 forintot. Alig távozott el Lipcsei Bertalan és Koszta Bertalan a tanácsházáról, amikor megjelent Fintor Pál 18 holdas középparaszt, aki . ezelőtt mindig népnevelő volt, most nem osztották he népnevelőmunkára : „Becsületes ember vagyok én is — mondotta — ki akarom venni a részemet a Békekölcsönjegyzés munkájából”. Nyomban lejegyzett 500 forintot és kérte, hogy osszák be népnevelőmunkára. A Békekölcsönjegyzéssel egyidejűleg nem feledkeznek meg a kerecsenyi dolgozó parasztok a beA jó gazda, aki szinte kezével tudja simogatni, becézhetni földjét. Így vau ezzel az ország gazdája, a legjobb gazda, a nép is. Szinte kezével tudja simogatni, becézg-etnl n agy, fehér, jószagú kenyeret adó földjeit, gyárait, hányáit, útjait, hídjait, jószágát — minden kincsét, amit rablánca lehulltával nevére írt, tulajdonába adott a szabadság. ,S építő sikerekben gazdag útjának egy-egy mérföldkövénél széttekiut a hazában, hogy megnézze, hogyan növekszik keze munkájának dús gyümölcse. Hogy megnézze, — s kigondolja, mit, hogyan tegyen, hogy még bőségesebb legyen majd a termés, még gazdagabb, jómódűbb az élei. .Most hogy a Harmadik Békekölcsön jegyzésére szólította fel a nép államának kormánya, dolgozó népünk építő sikerekben gazdag útjának egy mérföldkövéhez érkezett el. S próbál belenézni a jövőbe, amelyet nem fed immár a bizonytalanság szürke, áthatolhatatlan köde. mert a szabad élet napja ragyogja be. Mérföldkőhöz érkezeit el útján a nép, amikor hazafias áldozatkész tettekkel, kölcsönadott forintjaival ápolgatja gyönyörű, bő termést igérő vetését, emeli tovább a boldog szocializmus hatalmas épületét. Van ember — igaz, ritka mint a jól ápolt vetésben az acat — aki hamar elfelejtette a múlt minden keservét, aki elfelejtette, hogy szabad élete, amelyben szépen gyarapodott, mekkorát különbözik régebbi. keserves nyomorúságától — s mikor áldozatvállalásra szólítják, zárt ajtó mögé húzódik. Nem, nem lehet a feledés fátylát borítani a múltra, arra a keserves életre, amely a falusi nép óriási többségének is osztályrésze volt, s amelynek puszta említésére is keserű Jesz uz ember szájaíze. Igen, vissza kell emlékezni rá, s összehasonlítani a fényes mával, a' ragyogó holnappal. S akkor látja csak meg igazán, tiszta szemmel az ember élete hatalmas változását, akkor melegíti csak fel igazán valami a szívét, s lendíti munkára a keserű visszaemlékezésben ökölfoeszorult kezeket. A hazát szeretni annyit jelent, hogy minden erővel igyekezni kell még gazdagabbá tenni azt, vállalván minden áldozatot. De nem szeretheti igazán a hazát az, aki nem gyűlöli a nép, a haza ellenségeit. A gyűlölet fő forrása pedig nem más, mint az a keserves, nyomorúságos múlt, amelyben elnyomott rabszolgaként nyögött az úri bitangok járma alatt a' nép. Ezért kell visszaemlékezni a múlt keserveire: — hogy még jobban gyűlölje a nép ellenségeit, »kik minden eszközzel gátolnák a haza, a nép boldogulását. Soltész Károly tiszanagyfalusi népnevelő arra az időre gondolt, amikor Harmadik Békekölcsönt jegyzett — arra a keserves időre, amelyben mezítláb indult el a falu Paszabcsúcsra, Varjúlaposra, hogy az uraságnak félidőben is dolgozzék a keserves, keserű kenyérért. S összehasonlította az akkori időt a mostanival, azzal, hogy bizony Ti- szanagyfalún nyáridöben szaladgáló gyereken kívül nem igen. találni mezítlábas parasztot. Mint ahogy egyet se találni nyomorgó cselédembert a faluban. Soltész Károly népnevelő visszagondolt dolgozó paraszttársai sorára. Gyuricza Ferencére, akivel együtt járt iskolába. s egyikük szüleinek se tellett ruhára, cipőre, még annyi kenyér-1 re se, hogy a gyerekek éhes száját egy kis időre betömjék vele. És Soltész Károly úgy indult el nép- nevelőútjára, hogy felkészült: emlékezteti majd Gyurica Ferencet s a többi társát is a keserves múltra, amit összehasonlítanak majd a szép jelennel, az elkövetkező jövővel és azután fogja majd őket bűz dítani arra: járuljatok saját szebb életetek kialakításához forintjaitokkal is — jegyezzetek Békékul csont, mint én magam is tettem. Hány, meg hány Soltész Károly. Gyurica Ferenc, hány, meg hány dolgozó paraszt gondol most vissza régi, keserves, életére, hány szemléli boldpg, megelégedett mosollyal egyre szebb jelenét! Hát elfelejtheti-e valamelyik szabolcs-szatmári dolgozó paraszt is, hogy ebben a megyében volt a legsanyarúbb sora etzben a megyében volt a legsötétebb kilátástalanság az osztályrésze nem is olyan rég a szegény parasztéin bernek? Nem, nem lehet elfelejteni a hajnalelőtti sötétedésben kezdődő s napnyugtáig tartó ehenrobotot. az eladósodott kisparaszt, vagy akár középgazda portáján megperdülő do-b szavát, a tüdőbajban elpusztult legényfiút, párnapos korában elhalt csecsemőt sirató anya jajszavát a csendőrpuska ezerszer fájó ütését soha 1 8ír az embernek a lelke, ha visszagondol a múltra. Nem csak egy-egy család, falu — rab Ságban volt az egész ország. Errefelé nemcsak az urak. bilincse szorongatott, nemcsak a csecsemőim landóság, a ' szárazbetegség. a csendőrverés tizedelte a szegényembert, nemcsak a bank, a kuiák- uzsora kisebbítette a földdel rendelkező parasztot. Sújtott az aszály Is, a futóhomok, verte a falusi népet ezer átok. Egy régebbi szárazságról így írt Érközi Adolf mérnök : „ügy néznek ki a ' mezők, mintha szalmával lett volna bedug- galva a föld. A tavasziak alig voltak három hüvelyk magasságúak, s a legjobb kaszálókon sem volt annyi fű, mi egy kaszavágást érdemelne. A legelő annyira kiégett, lé- sült, hogy a legtelkesebb helyeken sem volt zöldség - látható, a szike- sebb részen pedig a föld a szó legszorosabb értelmében sivatag. — Az elhagyott birkaállásokban he- lyenkint 4—500 darab juhesont- váz, az éhen elesett állatok hullái voltak összegarmadolva— s a még legelőn lézengő emlős szarvasmarhából naponként 8—10 darab döglött el éhség miatt. A legelő, kaszáló s általában a takarmányhiány mennyire letörte a marha- és haszonállatok árát, mutatják a következő adatok : Tokaj vidékén egy tehén 10 forinton, két testes ökör ötvenöt forinton volt kapható, — de vevő nincs. Egy dinnye, s egy ló egyárú, ez is, amaz is 25 garas. Akármerre megy az ember, az úton döglött lovakat talál...” Lám, a nép gondja most, hogy győzedelmeskedjék még a természet fölött is, szekerébe fogja. A tiszalöki vízlépcső, a tiszántúli főcsatorna. amely ott húzódik majd ei Büdszentmihály, Polgár határában, örökre legyőzi a szárazságot, 200.000 hold földön indul majd el kincsethozó öntözéses gazdálkodás. S a nagy vízierőmű újabb száz, meg száz faluba, tanyára, termelő- szövetkezetbe viszi el az áramot, a fényt. — A pár éve megcsodált, mindenttudó kombájnból nem több, mint 117 darab fogja jövőre megkönnyíteni az aratás nehéz munkáját, 3Ö0 aratógéppel együtt a falun. 8 ott van mindenki előtt a megváltozott falukép, amelyben már őszinte megszokottá lett a villany, a mozi, a kultúrház, az új iskola, a szülőotthon a gépállomás, ott vannak a dolgozó parasztok épülő új családi házai, mint Szakolyban, vagy Tiszadobon — ahol 23 szövetkezeti parasztosaí-átl most építi új házát; A tegnapot, n mát, s a holnapot szom'éli mos: együtt a dolgozó paraszt, ahogy a fejlődés útjának mostani mérföldkövénél, a Harmadik Békekölcsönjegyzésnél erejét mérlegeli. Erejét ahhoz a hozzájáruláshoz, amellyel az építés, az alkotás résztvevőjévé válik, amellyel segíti, gyorsítja a terv nagy alkotásainak felnövekedését. Számbavesz mindent most a jó gazda: a nép. S kiszámítja, hogy a jegyzett Békekölcsön kötvényeivel nemcsak nagy pénzösszegeket nyerhet. injnt már eddig is 22.275 szaadúsról sem. A szombati napon 702 m-ázsa burgonyát és 75 mázsa szemestengerit szállítottak a nép raktárába. Azonban nem mindenki akarja a békét, a szocializmus felépítését Tiszakerecsenyben. Bezzegh József római katolikus plébános 200 forintot akart jegyezni. Eny- nyit ér neki a béke 1 Lóuyán Drabbant István községi békebizottsági elnök 500 forintot jegyzett. Példamutatása nyomán a békebizottság többi tagja is lejegyzett : Biró István tszcs.-tag 800, Biró Lajos 3 holdas békebizott- sági tag 500 forintot. Tiszaszalka termelőszövetkezeti község tanácsa előtt szépen díszített versenytábla hirdeti a község élenjáróinak jegyzését. Dános János tszcs, elnök 500, a Búzakalász tszcs, elnöke Gulyás Lajos szintén 500 forintot jegyzett. Szép példával jár az élen Forgó Lajos DISZ-tit- kár, aki. 500 forintot adott tervünk sikeréhez. Molnár Sándor vásárosnaményi járási tudósító. * A járási tudósítók a Békekölcsönjegyzés alatt. versenyben állnak egymással. A verseny élén Szűcs József, a csengeti járás tudósítója halad, második Nagy Tibor. a kemeesei járásból, harmadik Molnár Sándor, a vásárosnaményi járás tudósítója. Tudósítást nem küldött még s a versenyben hálni állnak: Molnár Gizella mátészalkai. Mészáros Józsefné tiszalöki, Ilié* Béla nyírbátori járási tudósító. bölcs-szatmári nyerő, mint a 25.000 forintos nyereménynek örülő Molnár Pál rohodi dolgozó paraszt — hanem egy egész boldog, jómódú, gazdag élet a nyereménye szabad hazában, amelynek békéjét, jólétét saját maga tartja a kezében. S ez a kéz, a jó gazda tettekre kész. dolgos keze munkához lát, hogy ápolgassa gyönyörű kenyeret adó vetését: a Harmadik Békekölcsönnel is boldogan, büszkén adja forintjait kölcsön az áliairuwfk 1
