Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-28 / 228. szám

1952 SZEPTEMBER 28, VASÁRNAP NÉPLAP Dlszünnepség Mnclsifiesteii a Néphadsereg Napja alkalmából , 'A' Néphadsereg Napja alkalmá­ból szombaton este díszünnepséget rendeztek a Magyar Néphadsereg Színházában. Az ünnepségen meg­jelenít Gerő Krnö államminiszter, Farkas Mihály vezérezredes, hon­védelmi miniszter, Révai .József népművelési miniszter, Dobi István a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, a Magyar Dolgozók Tártja Politikai Bizottságának, Központi Vezetőségének, az Elnöki Tanácsnak és a minisztertanács­nak számos más tagja. Részt vett az ünnepségen Nógrádi Sándor al­tábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Bata István altá­bornagy, a néphadsereg vezérkari főnöke, Szabó István altábornagy és Janza Károly vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettesek, Péter Gábor altábornagy, valamint a tá­bornoki kar számos tagja s ott volt a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet sok más vezető sze­mélyisége. Jelen voltak az ünnep­ségen a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvi­vője, V. Sz. Azoveev, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság magyaror­szági nagykövete és a többi baráti állam budapesti diplomáciai képvi­selői. A magyar és szovjet Himnusz el­hangzása után Nógrádi Sándor al­tábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese nyitotta meg az ün­nepi ülést. A megjelentek üdvöz­lése után bejelentette: Javaslat ér­kezett az Elnökséghez, hogy az ün­nepi ülés díszelnökéül dolgozó né­pünk szeretett vezérét, Rákosi Má- lyás elvtársat válasszák meg. A be­jelentést viharos lelkesedéssel fo­gadták. Az ünnepség résztvevői he­lyükről felállva perceken át éltet­ték a magyar nép bölcs vezetőjét és megválasztották az ünnepség dísz­elnökévé. Ezután Ilku Pál vezérőrnagy mon­dott ünnepi beszédet. Ilku I»ái beszéde A pákozdi győzelem kivívásának előzményei, magának a győzelem­nek tanulságai kiválóan alkalma­sak arra, hogy erősítsék egész né­pünk luiperialistaellenes küzdelmét a tartós béke biztosításáért — mon­dotta a többi között Ilku Pál. Ma alapvetően más körülmények között folyik a harc a 48-as nemzetközi reakció utóda, az amerikai-angol imperializmus és rohamosat«ga, a Tito-fasizmus ellen, mint ahogy Kossuth népének kellett harcolnia. Akkor, 1848-ban védtelen hazát támadott meg orvul a császár pa­rancsára a hitszegé Jellastch. Ma nem vagyunk védtelenek. Jól is­merjük feladatainkat is, honvédel­münk erősítésében, és ezért a szo­cializmus alapjainak építését úgy hajtjuk végre, hogy egyben szilár­dítjuk honvédelmünket is. És még­is, bármilyen kedvezőtlenek is vol­tak a körülmények 1848-ban a sza­badság megvédése szempontjából, I’ákozdnál, az első ütközetben fé­nyes győzelmet aratott a számszerű .kisebbségben lévő, gyengébben, fel­szerelt, zömében alig kiképzett, vagy egyáltalán ki sem képzett honvédsereg. Ez a győzelem méltó arra, hogy szabadságharcaink leg- i tagyobbjelentőségű győzelmei kö­zött emlegessük, mert fordulópontot jelentett a 48-as magyar forrada­lomban. Kossuth volt a pákozdi győzelem szervezője. Mozgósító, felrázó tet­tei igazi forradalmi vezérre valla­nak, akiben méltán találta meg a - fegyveres harc is a maga szerve­zőjét és irányítóját. Szabadságharcunk ügyének lel­kes támogatói voltak Marx, Engels és az orosz demokraták. Az orosz demokratáknak az ellenséget lelep­lező írásai magában a cári hadse­reg egyes részeiben is kiváltották az ellenállást a magyarok hősi küz­delmének eltiprásával szemben. Gu- szev százados és társai azért hal­tak meg, mert nemcsak szimpati­záltak a magyar nép nagy küzdel­mével, de cselekedtek is: összees­küvést szőttek a beavatkozás ellen, a magyar szabadságharc mellett. A történelem igazságot szolgálta­tott a magyar és elégtételt az orosz népnek azzal, hogy éppen Guszev szá­zados és hős társai unokái hozták el, közel százéves elnyomatás és gyar­mati sors után számunkra a sza­badságot, és váltották valóra mind­azt, amiért 184S—49-ben és később, 1919 ben a magyar nép legjobbjai küzdöttek. A magyar dolgozó nép a szabad­ság, a szocializmus építésének út­ján halad, mindvégig kitart amel­lett és vállal minden erőfeszítést, áldozatot, amit függetlenségünk, szabadságunk, nemzeti becsületünk, dolgozó népünk hatalmának megvé­dése követel — hangsúlyozta Ilku Pál. A hazaszeretet ma igazabb, mint bármikor azelőtt lehetett, mert a kizsákmányolás szégyenétől és az idegen elnyomás jármától megszaba­dult hazát melyebben, odaadóbban lehet és kell is szeretni. Ez az űj hszaíiság él néphadseregünkben, Kossuth honvédéinek unokáiban is, ebben az új hazafiságban folyta­tódnak és fejlődnek tovább 1848. hős honvédségének legszebb eré­nyei, a nép szeretete, a háza üd véért való önfeláldozás szelleme, a nehézségek bátor leküzdésére való elszántság, a haladás ügyéhez való törhetetlen hűség. Történelmi tapasztalataink ép- penúgy, mint a szocializmus' építé­sében elért sikereink féltése arra intetnek, hogy éberen figyeljük az új há&orús tűzfészeknek azt n lá­zas készülődését, amit az amerikai­angol imperialisták és zsoldosuk, az aljas Tito-fasiszta banda folytat a béke veszélyeztetésére. Tito, ez a jugoszláv néptől ide­gen, gyökértelen provokátor és kémbanda vezér, eladta Jugoszláviát az amerikai monopolistáknak. Sza bad prédája ma Jugoszlávia min­denféle üzérkedésnek, spekulánsok nak. Ma, Jugoszlávia hazája a nép nyomorának és az amerikai tőké­sek szabad haráesolásának, a dol­gozók kíméletlen elnyomásának és a Tito-íasiszták tobzódásának. Azonban bárhogy is keresi a mono­polisták kegyeit és próbál saját né­pével szemben a hátuk mögé bújni Tito a sorsát nem kerülheti el. Tisztelt ünneplő közönség! Elv- társak! Amit ma, a Néphadsereg Napján dolgozó népünknek monda ni lehet, az ez: Nem vagyunk véd­telenek, nem vagyunk többé ki­szolgáltatva az imperialisták és láncoskutyái kénye-kedvének! Bát­ran mondhatjuk, hogy hála dolgozó népünk áldozatának, pártunk bölcs útmutatásainak és a nagy szovjet nép e téren is megmutatkozó se­gítségének — van elég erőnk ah­hoz, bogy vállvetve a béketáborral megvédjük azt, amit kaptunk és azt Í3, amit magunk alkottunk. Pártunknak a honvédelem erősí­tésére buzdító tanítása mélyíti és szilárdítja azt a széttépheteílen egy­séget, amely a hadsereget hőn sze­retet népünkhöz fűzi. Ez az egység ad erőt néphadseregünk harcosai­nak, tiszthelyetteseinek, lisztjeinek, tábornokainak katonai és politikai tudásuk szüntelen fejlesztéséhez. — így válik népünk szeretet© és áldo­zatos támogatása a mi fiatal nép­hadseregünk egyik döntő erőforrá­sává. Ma, a Néphadsereg Napján forró köszönetét mondunk népünknek, pártunknak és Rákosi elvtársnak a néphadseregnek nyújtott segíté­sükért, törődésükért. A mai ünnepélyes alkalommal szeretettel és hálával fordulunk felszabadítónk, a nagy szovjet nép, a dicsőséges Szovjet Hadsereg és a béketábor lángeszű vezére, nagy se­gítőnk és barátunk, Sztálin gene­ralisszimusz felé, akinek támoga­tása biztos sikerét jelenti a békéért folyó harcnak, a szocializmus fel­építésének, az emberiség haladásá­nak — fejezte he beszédét Ilku Pál. Az ünnepi ülés a következő táv­iratot küldte Rákosi Mátyás elv- társnak : Távirat Rákosi Mátyás elvtárskos A múlt évi Néphadsereg Napján megfogadtuk önnek, hogy önfelál- dozóan dolgozunk tovább honvédel­münk erősítésén, független, szabad hazánk békéje megvédésének szent ügyén — hangzik a többi között a távirat. Engedje meg, hogy jelentsük ön­nek, drága Rákosi elvtárs: műm kánk eredményes volt a pártunk és kormányunk által elénk állított feladatok teljesítésében, sikerrel sa­játítjuk el a győzelmes sztálini ha­ditudományt, a néphadsereg harco­sain, ak, tiszthelyetteseinek és tiszt­jeinek munkáját és magatartását a nép és forrón szeretett hazánk iránti tántoríthatatlan hűség hat­ja át. Az egyre jobb eredményekért folytatott küzdelemben kimeríthe­tetlen erőforrás számunkra népünk, pártunk és az ön állandó segítsége, drága Rákosi. elvtárs. Nagy öröm számunkra, hogy ezen a napon ismételten kifejezhet­jük odaadásunkat ön iránt, drága Rákosi elvtárs, s megújíthatjuk fo­gadalmunkat, hogy dolgozó népünk és Pártunk önfeláldozó támogatá­sára, az ön szerető gondoskodására a katonai és politikai kiképzésben elért eredményeink további emelé­sével, pártunk és dolgozó népünk, a felszabadító Szovjetunió és a nagy Sztálin iránti hűséggel vála­szolunk. A Néphadsereg Napján ismét hi­tet teszünk a haladás, a szocializ­mus, a béke nagy ügye mellett: Hi­tet teszünk azok mellett a nagy eszmék mellett, melyek jegyében a Szovjetunió és a nagy Sztálin küzd a népek békéjéért és jobb jövőjéért, melyek jegyében hazánk szabad or­szág lett és ön, drága Rákosi elv­társ, mint Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa, győzelemről- győzelemre viszi népünket, hazán­kat a felemelkedés útján. A Néphadsereg Napján megfo­gadjuk önnek, drága Rákosi elv­társ, hogy egyemberként követve önt és dicső pártunkat, ha kell éle­tünk Arán is megvédjük szabad, független hazánkat, dolgozó né­pünk egyre szépülő országát és be­csülettel teljesíteni fogjuk a béke nrcvonalán ránkháruló szent fel­adatot. Lipcsében 260.030, Haiiében 88 ezer ember kövsteSte az össznémet tanácskozás folytatását Pénteken este a lipcsei Marx- léren 200 ezer ember nagygyűlésen követelte az össznémet tanácskozás azonnali folytatását. A hatalmas tömeg nagy lelkesedéssel köszön­tötte Hermann Materut, a Bonnban járt küldöttség vezetőjét, aki beszé­dében hangsúlyozta: A bonni kü­lönszerződés a német történelem "legborzalmasabb és legérthetetle­nebb háborújának szélére sodorna bennünket. A Szovjetunió augusztus 23-i jegyzékében felsorolt javasla­tok fokozott mértékben teszik szük­ségessé a németek egymás közötti megállapodását. Mi készek vagyunk tárgyalások folytatása céljából bármikor Bonn ba utazni. Nemcsak a népi kamara javaslatairól vagyunk hajlandók tanácskozni, hanem a szövetségi gyűlés javaslatairól is. Plalléban pénteken este 80 ezer ember részvételével nagygyűlést tartottak, amelyen Fred Olssner, a népi kamara Bonnban járt kül­döttségének titkára mondott beszé­det. A nagygyűlés résztvevői egy­hangúlag elfogadott határozatban kijelentették, hogy teljes mérték­ben helyeslik és támogatják a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányának és népi kamarájának a német kérdés békés megoldására irányuló politikáját és követelik az össznémet tanácskozás folytatását. NEMZETKÖZI SZEMLE A szovjet-finn kereskedelmi egyezmény erősíti a két nép barátságát Helsinkiben szeptember 23-án ünnepséget tartottak abból az alka­lomból, iiog.v Finnország befejezte jóvátétel! szállítását a Szovjet­uniónak és' hogy kiegészítették az 1050-ben kötött szovjet-finn ötéves kereskedelmi egyezményt. A nagyjelentőségű új kereskedel­mi egyezmény aláírásakor Kékkő- nen miniszterelnök hangoztatta, hogy a finn kormány teljes mérték­ben elégedett az elért eredmények­kel. Nézzük meg közelebbről: me­lyek ezek az eredmények. A jóvátételi szállítások teljesí­tése kapcsán fejlesztett finn tém- ipar olyan hatalmas eredményeket ért cl, hogy termelékenysége meg­haladta az ország szükségleteit. Ez az új fémipar többtízezer munkást dolgoztat. Az egyik eredmény te­hát : az ipari termelés nagyarányú fellendülése egy kapitalista ország­ban a Szovjetuniónak történő szál­lítás segítségével. Finnországnak elsőrendű érdeka volt, hogy a szovjet piacok a jóvá- tételi szállítások befejezése utáu is nyitva maradjanak a finn ipar előtt. A Szovjetunió hajlandó volt hosszúlejáratú egyezmény megköté­sére és 1950-beu létrejött az ötéves egyezmény. Az egyezmény eredmé­nyeként Finnország 14 milliárd márka értékű fémipari árut szállí­tott a Szovjetunióba. Lényegében megoldódott a finn fémipar teljes foglalkoztatottságának kérdése. A finn ipar ezenkívül fűrészárut, pa­pírt, papírlemezkészi t ményeket szállított a Szovjetuniónak 23 mil­liárd márka értékben. A másik je­lentős eredmény Finnország szá­mára tehát — és ezt Kekkoneu miniszterelnök is kiemelte — az, hogy a rendkívül gyenge nyugati exportlehetőségek időszakában Finnország elhelyezheti felesleges áruit és ezek ellenében olyan köz­szükségleti cikkeket hozhat be a Szovjetunióitól, amelyeket más or­szágokból csak nagy nehézségek árán szerezhetne be. Az űj szovjet-finn kiegészítő ke­reskedelmi egyezménynek u gazda­sági eredményeken túl nagy politi­kai jelentősége van. Ez az egyez­mény igazolja Sztálin elvtárs bölcs szavait a két rendszer békés együtt­működéséről. A szovjet-finn szerző­dés elmélyíti a két nép barátságát, megfelel a két nép legmélyebb vá­gyainak s törekvéseinek és a béke ügyét szolgálja. A bonni találkozó a német nép erejének és béke vágy ónak bizonyítéka Szeptember 19-én kudarcba ful­ladtak a német megegyezés és a béke ellenségeinek nzok a kétségbe­esett kísérletei, hogy megakadá­lyozzák Kelet- és Nyugatnémetor­szág képviselőinek találkozását. A német nép kikényszerítette, hogy Bonnban fogadják a Némát Demo­kratikus Köztársaság küldötteit, akik átnyújtották a népi kamara nagyjelentőségű javaslatait a nyu­gatnémet szövetségi gyűlés elnök­ségének, A német nép ezzel a lépésével be­bizonyította, hogy elnyomhatatlanul él benne a vágy a német egység megvalósítására. A német nép be­bizonyította, hogy világosan látja a bonni háborús klikk mesterkedé­seiben rejlő halálos veszélyt. Adenauer, az imperialisták hü kiszolgálója, aki már számtalan­szor bebizonyította, hogy „méltó” a nemzetáruló gyalázatos nevére, minden áron meg akarta akadá­lyozni a népi kamara küldötteinek bonni utazását. Adenauer aljas mesterkedéseihez hü segítőtársat talált a szociáldemokrata párt jobb­oldali vezetőségében. De mesterke­dései hiábavalónak bizonyultak, sőt szembentalálták magukat — a párt egyszerű tagjain túl — párt­jaik becsületes vezetőivel is. Aden­auer pártja, a CDU és a Szabad Demokrata Párt parlamenti cso­portjai a népi kamara küldöttségé­nek fogadása mellett foglaltak ál­lást. A szociáldemokrata párt több befolyásos tagja hangsúlyozta, hogy a helyzet követelőén szükségessé teszi a megegyezést Bonnban és kijelentették, hogy mélységesen el­ítélik a párt vezetőinek népei lenes lépéseit. A szocialista akció ham­burgi bizottságának titkára mon­dotta: „A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége elvesztette jogát, hogy a nyugat-német szociáldemo­krata dolgozók nevében lépjen fel”. A bonni találkozó megvalósult, de ez a találkozó csak az első lé­pés az össznémet tanácskozások­hoz. Ha Adenauerék úgy gondolják, hogy a számukra kedvezőtlen talál­kozó körüL támadt nagy népi tün­tetés hullámai elcsitulnak, nagyon tévednek. Nyugatnémetország népe táviratokban, levelekben, határoza­tokban követeli a bonni parlament elnökétől és tagjaitól: Vessék latba minden erejüket és befolyásukat annak érdekében, hogy mielőbb folytassák a népi kamara küldött­ségének bonni fogadásával megkez­dődött össznémet tanácskozást. A szétszakított Németország népe to­vább harcol a népi egység megvaló­sításáért, a békéért. Megdönthetetlen bizonyítékok Az elmúlt héten jelent meg annak a nemzetközi tudományos bizottság- naík a jelentése, amely Koreában és Észak kelet-Kin áb a n vizsgálatot folytatott az amerikai imperialis­ták baktériumháborúji ügyében. E bizottság tagjai kiváló (főként ka­pitalista országokból érkezett) tu­dósok voltak, országuk tudományos életének kimagasló tényezői, a bak­teriológia és a mikrobiológia kitűnő ismerői. A bizottság többhetes vizs­gálata során szakszerű és alapos munkát végzett. A közzétett jelen­tés és a függelékek újabb megfá- madhatatlan bizonyítékokkal tá­masztják alá azokat a tényeket, amelyeket koreai és kínai szakem­berek és különböző nemzetközi bi­zottságok és szervezetek állapítot­tak meg az amerikaiak baktérium- háborújával kapcsolatban. A bizottság jelentése ismét a vi­lág népeinek emlékezetébe idézi a baktérium-hadviselés szörnyű té­nyeit. Ismét eszünkbe juttatja, hogy az amerikai imperialisták, akik az egész világ feletti uralomra pályáz­nak, őrült terveik megvalósítása érdekében nem riadnak vissza at­tól sem, hogy pestissel, tífusszal és kolerával fertőzzék meg az emberi­ség tíz- és tízmillióit, válogatás nélkül kiirtsanak aggokat, nőket és gyermekeket. — Az amerikai im­perialisták a koreai baktériumhá­borút főpróbának szánták. Itt akarják kipróbálni, mennyiben si­került „továbbfejleszteniük” a bak­tériumhadviselésben bűnös japán imperialisták sötét tudományát, hogy aztán az általuk tervezett harmadik világháborúban a koreai „tapasztalatqk” birtokában a világ valamennyi népét pestissel, kolerá­val, tífusszal irtsák ki. A nemzetközi tudományos bizott­ság jelentése az amerikai méreg- keverők újabb súlyos veresége, s ezt a vereséget még kétségteleneb­bé teszi két újabban fogságbaesett olyan amerikai repülőtiszt vallomá­sa, akik személyesen vettek részt a baktériumháborúban. Az amerikai imperialisták sajtó­ja szánalmas dadogással próbálja elkendőzni az újabb leleplezések óriási nemzetközi jelentőségét. A tágadás azonban most sem használ, mint ahogyan nem használt eddig sem. A világ népei már régen tisz­tában vannak azzal, hogy mire ké­pesek az amerikai imperialisták martalóchordái. Az újabb jelentés közzététele óta csak növekedett a népek izzó felháborodása és e fel­háborodás hangja egyre harsá­nyabban zenig az egész világon. A világ népei pellengérre állítják Trummt, Achesont, Ridgwayt, Col­pont és a többi amerikai tömeg- gyilkost, s azt kiáltják nekik: „Fe­lelni fogtok gaztetteitekért!" 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom