Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-28 / 228. szám
NfiPtÄP 1952 SZEPTEMBER 28, VASÁRNAP 9 Népnevelők! Harcos, következetes felvilágosító munkával küzdjetek a kölcsön jegyzés sikeréért! Hárommilliárd forint áliamkölcsont jegyzett a dolgozó nép az előző kölcsönjegyzések során A kilenc rajz szemléltetően mutálj« be, hogy mekkora összeg az a hárommilliárd forint, amelyet dolgozó népünk az, előző kölcsönjegyzések során jegyzett. Láthatjuk, nem csekély összeg az, amivel a dolgozó nép az ötéves terv sikeres végrehajtásához jó munkája mellett forintjaival is hozzájárult. Kilenc különböző lehetőséget véve alapul, az államkölcsönök eddigi háíorn- milliárd forintjából, tíz tiszalöki erőművet, vagy 29 népstadiont, vagy száz Margithídat, vagy 35Ö0 kultűrházat, vagy 6500 hatvan személyes bölcsődét, vagy 30 ezer Csepel teherautót, vagy 37Í5Ö0 csúcsesztergát, vagy 12 ezer traktort, vagy 81 ezer kétszobás kislakást lehet építeni. íme: ilyen jelentős a kölesönjegyzés. Vigyék el népnevelőink az újságot s mutassák meg a kölesö®- jegyző családoknál: mily gazdag hozzájárulást adnak a dolgozók ahhoz, hogy felépítsük szocialista hazánkat. És beszéljenek ezenkívül arról is a népnevelők, hogy a Harmadik Békekölcsön-jegyzés alkalmából kibocsátott egymilliárd 300 millió forint is jelentősen elősegíti ötéves tervünk megvalósítását. Ha e kölcsön kibocsátási összegét csak gyárak építésére fordítanák, 39 olyan hatalmas üzemet létesíthetnénk, mint az ország legnagyobb teljesen gépesített téglagyára, a mályí téglagyár. Ha csak hidakat építenénk belőle, 43 új Margit-hi- dat emelhetnénk a Duna fölött. A hatalmas összegből 10.750 kombájnt lehetne gyártani. S 1300 millió forintból, ha csak erre fordítanánk, 2804 bölcsődét építhetnénk, amelyekben csak 200 ezer csecémő: helyezhetnénk el. Mondják el a népnevelők minden dolgozónak: dicsőség és hazafias kötelesség, minden dolgozó számára békekölcsönt jegyezni. Dicsőség és hazafias kötelesség áldozatkészen küzdeni az ötéves terv megvalósításáért, a béke megőrzéséért. Mondják el a népnevelők a dolgozóknak: az ötéves terv a béke terve. A kapitalista országokban is bocsátanak ki államkölcsönöket. Ezeket azonban a hatalmon lévő tőkések és . földbirtokosok nem a nép jólétének emelésére használják fel, hanem éppen ellenkezőleg: a nép ellen. Jól emlékeznek még a mi dolgozóink is a Horthy-faeiszták államkölcsöneire, amelyek népellenes háborús célokat szolgáltak. Az a dolgozó, aki a múltban kölcsön adott az államnak, maga ellen cselekedett. Most azonban az a dolgozó, aki kölcsönt ad az államnak, saját magának ad, saját életét segíti szebbé, gondtalanabbá tenni. C?tee&ezki ,/HihiÓA száz /átif/f/a Hajlotthátú öreg ember ballag be a. paposi tanáéi hm ajtaján. Haja olyan, mint a frissen esett hó, arcát ezer-, nyi ránc futja át keresztbe- hosszába. Nem semmiség (tó, h-a valakinek 83 év nyomjq.; a vállát. Bereczki Miklósnak csak a szeme árulja el, hfygy, leli van életkedvvel, a éóe- m-c, mely olyan vidáman «.»' f iatalosan csillog. Belép a tanácselnök szobájába, de szokása ellenére most nem ül le, hanem az Íróasztal elé megy. Mert Miklós bácsi nem ritka, vendég.a tanácsházán. Ha ott van, ül' egy széken és nagy élvezettel hallgatja a rádiót. Sem írni, sem olvasni nem tud, így tájékozódik a nagyvilági eseményekről. Meg aztán már a-z is tetszitc, neki, hogy ö bemehet a „községházába’' és nem kell senki elölt hajlongania és nem zavarja ki senki. Most egy kicsit zavartan áll a tanácselnök előtt: — Ráérne egy kicsit, elnök „uram”? (Talán ez az egy, amiről Miklós bácsi nem tud leszokni.) — Miért ne? Mi újság, Miklós bácsi? Áz öreg akadozva adja elő mondóké,ját: — Hallottam erről a béke kölcsönről... Hogy kölcsönt adnak az államnak. Kicsit vár, aztán folytat, ja: — Hát csak a«t akarom mondani, hogy én is jegyeznék. Az elnök nagyot nézett. — Miért akar maga jegyeznit — kérdezte meg— Miért? Tudja, elnök „uram”, nekem a hosszá évtizedek alatt sohasem volt ilyen jó dolgom, mint most. öreg napjaimra megnyugvást találtam. Egyedül csak azt sajnálom, hogy az én napom már leáldozóban van. Kém- rég emelték az öregségi segélyemet. Ezért gondoltam azt, hogy jegyzek száz forintot. Megaztán ... eszembe jutott egy régi történet, az az idő, amikor egy kicsit én is harcoltam a mai szép életért. És Bereczki Miklós szavai nyomán a mull egy kis darabkája. megelevenedik... Éppen 55 esztendeje. Kegyetlenül. kemény hideg volt ezen a télen. Különösen éjszaka. Amikor az ember a levegőt szívta be, az orra összeragadt. Bereczki Miklós volt akkor Nyirderzsen . az éjjeli őr. Fázósan topogott a recsegő havon. A lábán saját gyártmányú csizma volt, rajta, pedig az éjjeli őrnek járó bunda helyett (úgy emlélc- szik rá, hogy az árát a főjegyző úr itta el) egy toldo- zott-foldozott szűr, a lobogós gatyát hiába kötötte össze alul, a hideg csak megkereste testet. Leginkább a. faluvégén Kozma Gyuri, háza körül járkált. Éber szemmel vigyázott erre a tájékra, ott bent pedig, a, halványan pislogó mécses fényében gyüléseztek az emberek. Ma éjjel akarják elkészíteni a parasztoknak szóló felhívást. Bereczki Miklós mig őrködött, arra gondolt, amiről Szabó László meg Szo- kolai Imre a szervezkedés vezető emberei beszéltek neki: az uraságtól vegyék el a földet és osszák szét a szegények között. Bereczki hirtelen léptek zaját hallja. Gyorsan elindul arrafelé. A tiszta, csillagos égből két magastetejü, ka- kastollas kalap rajzolódik ki. Bereczki egy kicsit megriad, de nyugodt hangon köszönti a rend és a nyugalom „őreit”. — Mi van a faluban, nem tapasztaltál semmi rendellenességei? — kérdezi a rangosabb, Sávéi György. — Semmit, tiszthelyettes úr, — feleli Miklós, mert bár a csendőr rangját vem látja, ■de inkább kettővel feljebb címezze, mint eggyel lejebb. .„Égylátszik, hallottak valamit” —, gondolja Miklós, mert a csendőr csak annyit mond zordan: „na, gyerünk” és megindulnak körbe a fa luban. Amikor először elmentek a Kozma-ház előtt, nem is volt semmi baj. Az volt a hiba, hogy visszafele is arra kellett menni. A kapu mögött pedig egy szempár kisérte a menőket figyelemmel. csökönyösségét látva, ököllel szdjonvágta. Ennek az ütésnek a nyomát Miklós örök Setére hordozni fogja. ■ Miklós azonban nem vallott. Még három napig tartották ott, ennivaló nélkül, de mivel nem tudtak rábizonyítani semmit, (Szabóék sem árulták él, öt), hazaengedték; Odahaza a nép forrongott, mint a megbolygatott méhkas, Hiába vitték él a vezető embereket, — már késő volt. A mag, melyet elvetettek, termékeny talajba hullt. Egy nap aztán j&néhány száz ember kaszával, kapával felfegyverkezve, összegyűlt Jánosiban,. S félelmetesen zúgott a kiéhezett, nyomorúságban élő tömeg ajkáról a Imrét elés : — Földet! A főszolgabíró Icatonaságot kért segítségül. És röviddel ezután, mivél a nép nem oszlott ed, a kirendelt század parancsnoka, a lwlúlos csendben így vezényelt: — Cél!... Tűz! Egy ember, Luoai Miklós holtam rogyott össze. A népet pedig szétkerget. ték. Miklóst az éjjeliőrségből elbocsátották, mint „megbízhatatlant”. Csulya főjegyző pedig kidobta a lakásból terhes feleségével együtt. Ott maradtak munka nélkül, lakás nélkül, semmi nélkül. Szabóról és Szőkéiéiről pedig nem hallott többet... Miklós bácsi az elmondottaktól felkerülve, elhallgatott. Egy kis idő múlva szólalt meg ismét,: — Ha én most lehetnék, fiatal... — No, de hagyjuk ezt. Azok az idők soha nem térnek vissza, ügy gondolom, ezt segítik elő a mi kölcsön- jegyzéseink is. És az öreg, miután aláírta a jegyzési ivet, a kebléből egy zacskót halászott élő, s egy százforintost kivett belőle : — No tessék, itt van. Mert én nem szeretek senki adósa len n i. AFRA ISTVÁN Miklós váltig integetett volna, hogy húzódjon le, de nem lehetett, mert késő lett volna, — a csendőrök észrevették a leselkedőt. — Állj! — dördült a hangja. — Mit leselkedel?! Közrefogták és vitték be a, házba,. És odabent ott volt az egész gyűlés. Az asztalon a félig elkészült iromány. Erre . a csendőrök úgy csapták le, mint a héj jók. Szabót és Szokolait még az éjszaka elvitték, s Miklós nem gondol ta, hogy milyen hamar viszontlátja őket. Miklós másnap még aludt, amikor a csendőrök, odamentek. Ugyanazok a csendőrök jöttek, akik az éjjel itt voltak. Amint beléptek és körülnéztek, Sávéi azonnal észrevette a sublóton, a terítő alól kikandikáló újságot. Megforgatta, belenézett: —; Hagy így állunk! Te is szocialista lettél? Miklós az újságot Szabótól kapta és mivel nem tudott olvasni, a felesége böngészgetett belőle. De sajnálta, hogy most elviszik tőle. Azonban sok ideje a gondolkodásra nem maradt, mert a csendőr hangja csattant, mint a puskalövés: — Na, gyerünk! Éppen csak ann/jfi ideje volt, hogy magára kapkodja szegényes gúnyáját, meg egy darabka kenyeret vegyen magához, és máris vitték Jánosiba, az őrsre. Ott korbáccsal kegyetlenül elverték,— mert nem vallóit. Egyre csak azt hajtogatta: Nem tud senkiről semmit, az újság'véletlenül került hozzá, kapta valahol. Amikor a verést megunták, egy sötét pincébe dobták le. Ott találtcozott ismét Szabóval és Szokolaival. Miklós büszkén mondta nekik: nem árultam el semmit! Másnap összekötözték őket és mentek Szálkára. Szálkára érve, szétválasztot tök őket, délután pedig a főszolgabíró hallgatta ki Miklóst, Amint belépett Miklós az ajtón, a főszolgabíró máris káromkodással kezdte, majd Újvári Sándor, tanár: Népi államunk segítségével mind eredményesebb munkát végezhetünk a szocialista ember kinevelésében — ezt is meghálálom a kölcsönjegyzésemmel p edagógus vagyok, a nyír. 1 egyházi magasépítő- ipari technikum diákotthonának vezetője. 1.500 forint békekölcsönt jegyeztem. A jegyzéskor visszaemlékeztem a múltra, az urak államára. Ettől az államtól, mint „fizetési osztályba nem sorolt helyettes tanár” havi 144 pengő fizetést kaptam. Ami pedig az erkölcsi „megbecsülést” illeti, ez nem volt más, mint úri vállveregetés, néha, — mert nem rendelkeztem úri ősökkel, magasállású protektorokkal. Anyagi és erkölcsi megbecsülést csak népi -államunktól kapunk mi, pedagógusok, a multiban semmibe sem Tettek bennünket. A térvkölcsennél 350 forintot jegyeztem, a. legutóbbi békekölcsönnél 1.100 forintot, most pedig már 1.500 forintot adhattam. Ez is világosan megmutatja életszínvonalunk fokozatos növekedését. S emellett igen megbecsült dolgozói vagyunk a szocializmust építő országnak. Népi államunk segítségévet mind eredményesebb munkál: végezhetünk a -szocialista ember 'kinevelésében. — ezt is meghálálom kölcsönjegyzésemmel. És még el kell mondanom azt is: együttélve 120 vidám munkás- és parasztdiákkal, sokszor eszembe jut saját diákéletem, amikor ügy kellett magamat „felkoplalni'’ a diplomáig. Mennyire megváltozott az élet! Én, mint tanár, megköszönöm a nép államának ezt a mostani boldog ifjúságot, boldog diákéletet is. Mennyivel köny- nyebb és szebb a mi munkánk ilyen fiatalok között! ígérem, hogy munkámmal egyre több derék, hazáját szerető fiatalt adok a szocializmus építésének. Kiss Andor, vezetőagronómus: Azért jegyeztem 2000 forintot, hogy így is segítsem a szocialista mezőgazdaság megteremtését A megyei tanács gépállo- mási csoportjának ve. zető mezőgazdásza, agronó- musa vagyok. Naponta járom a megye községeit, fal- vait s boldog örömmel látom: hogyan sarjad új élet a szövetkezetekben, termelőcso portokban, új parasztság növekedik. Olyan parasztság, amelynek legjobb barátja a gép, a tudomány, a technika. Én jól ismertem az elmúlt rendszer nyomorúságos kisparaszti életét. Magam is igen nehéz körülmények kö- zött éltem. Csak a felszabadulás után nyílt arra lehetőségem, hogy elvégezzem a mezőgazdasági technikumot. Először a mátészalkai gépállomás mezőgazdásza voltam. Lényegében itt ismerkedtem meg a gyakorlati életben a nagyüzemi gazdálkodással s itt jöttem rá. hogy mennyi sok kincset jelent számunkra a Szovjetunió mezőgazdaságának segítsége. Most minden erőmmel azon vagyok, hogy szövetkezeteinket megismertessem az élenjáró szovjet termelési módszerekkel. Teljes erőmmel segítem az új, szocialista parasztság nevelését. A minisztertanács kölcsön- jegyzésre hívta fel a dolgozó népet. Úgy éreztem, nekem is kötelességem forintjaimmal hozzájárulni az ötéves terv megvalósításához, a szocialista falu felépítéséhez. 2.000 forintot jegyeztem azért, hogy így is segítsem a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését. Az én mezőgazdászi szememnek már az esne a legjobban, ha mindenütt dús nagyüzemi táblákat látnék, amelyeken traktorok és kombájnok dolgoznak olyan földet' amely bőségesen terem.
